A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-10 / 15. szám
8. OLDAL Husvct után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 10,11—16 Én vagyok a jó Pásztor ... A jó pásztor életét adja juhaiért .A béres pedig és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni, elhagyja a juhokat és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat. A béres elfut, mert béres és nem törődik a juhokkal ... Én vagyok a jó Pásztor és ismernek engem enyéim, amint ismer engem az Atya, én ismerem az Atyát és életemet adom a juhokért. Egyéb juhaim is vannak, amelyek nem ez akolból valók, azokat is ide kell teremnem s hallgatni fogják az én szómat és egy akol lészen és egy pásztor. SZENTBESZÉD Álljunk meg e jellegzetes szavak mellett s elmélkedjünk azok fölött. Krisztus a jó Pásztor, a telkeknek az igazi pásztora, aki nemcsak tanította az embereket, nemcsak megmutatta nekik az igazságra vezető utat, azt az utat, mely egyedül vezet a jó Istenhez, hanem Krisztus az a pásztor is, aki életét is feláldozta az emberekért, vagyis megváltotta az embereket a bűntől és a büntetéstől. Mert amint az igazi pásztor nemcsak arról gondoskodik, hogy a nyájnak jó legelője legyen, hanem meg is védi a farkastól és a tolvajtól, úgy Krisztus Urunk is főleg azért mondja önmagáról: “Én vagyok a jó Pásztor”, mert amellett, hogy tanította az embereket, meg is váltotta őket a legnagyobb ellenségtől, a leg ragadozóbb farkastól, a legveszedelmesebb tolvajtól: a bűntől és az ördögtől. A jó pásztor ismeri minden egyes juhát és bárányát. Ismeri a hangját, ismeri gyapját, ismeri juharnak a természetét és szokását, tudja, hogy melyikkel hogyan kell bánni; tudja azt is, melyik a jó vezető, melyik a jó tejelő és melyik a jó báránynevelő. Krisztus Urunk is, mint jó Pásztor, azt mondja magáról: “Ismerem enyéimet!” Ez természetes is. Mert ha már egy emberi pásztor ismeri száz és száz juhát, száz és száz bárányát, akkor semmi csodálni való nincs abban, hogy Krisztus, az isteni Pásztor ismeri az övéit, ismeri az embereket, ismer bennünket. Ismeri külsőnket, de még inkább belsőnket, mert hát MZ Isten előtt a belső számit és nem a külső; ismeri ainden egyes tettünket, szavunkat, sőt még gondoltainkat is; ismeri a szándékunkat, úgy ismer benüinket, amilyenek tényleg vagyunk. Vessünk hát számot magunkkal, vájjon elmondiatjuk-e nyugodtan magunkról, hogy Krisztus nyájához tartozunk, avagy talán ránk is illenek a szavak: r<Egyéb juhaim is vannak, melyek — nem ez akolból \ 'alók.” I Az emberek mind Krisztusnak juhai, s következőleg azoknak mind egy akolban, vagyis egy házban kellene lenniök, de — sajnos — nem igy van. És ez áll nemcsak a pogányokra, nemcsak a zsidókra nézve, hanem szomorúan szól a keresztényekről is. Mert hát valljuk meg őszintén, sokan a keresztények közül is elhagyták az Ur Jézus egyházát s Krisztus idejétől kezdve napjainkig szinte szakadatlanul akadtak s akadnak olyan keresztények, akik nem akartak és nem akarnak a Krisztus Urunk által küldött evangéliumhirdetőkre és tanítókra hallgatni. A keresztények azért nincsenek egy egyházban, mert nem ismerik igazán Jézust. Ha ismernék, vagyis, ha igazán az Ur Jézusé lennének, akkor eg' egyházban is lennének. Akkor ugyanis tudniok kellene. hogy Krisztus annak az egyháznak, amelyet megalapított, megígérte, hogy: “íme, én veletek vagyok mindennap, egészen a világ végezetéig.” Akkor tudniok kellene, amikor Krisztus Urunk az egyházat alapította, akkor Szent Péternek azt mondotta: “Te Péter vagy, azaz kőszikla s e kősziklán építem anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Vagyis Krisztus igazi egyházát semmi földi hatalom le nem győzi és Krisztus egyháza soha nem tévedhet, mert Krisztus állandóan az egyházával van. Legyünk mindnyájan Krisztus engedelmes, szófogadó bárányai, akkor majd Ő is mindenkor jó pásztorunk lesz. MOSZKVA. — A magyar szabadságharc brutális vérbefojtása el van felejtve, ahogyan el lesz felejtve hamarosan a Tibet népe elleni kinai kommunista merénylet. A moszkvai magyar követségen nagy ünnepi fogadást rendeztek az 1945 április 4-i felszabadulás és orosz megszállás évfordulója alkasmából és ezen az ünnepségen a Kádár-Münnich kormányt megjelenésükkel tisztelték meg Amerika és a többi szabad országok diplomatái. 1956 október-november óta elsőizben érte Moszkva magyarországi helytartóit ilyen megtiszteltetés. A Jó PÁSZTOR Eisenhower elnök és De Gaulle francia elnök közel egyforma mozdulattal töpreng a világbéke jövőjén. A TUZFOLDI OSNEP ATYJA A MACASSÁCBAN A múlt századon végig kisértett az a tévedés, hogy vannak népek, amelyeknek sosem volt vallásuk. Charles Dai’win ezt a hiedelmet tudományos tapasztalással vélte igazolni, mikor hires világkörüli útját járta. Beagle nevű hajóján kétszer jutott el a hideg-rideg Tüzföldre, Dél-Amerika legdélibb részére és mind a kétszer ki is szállott — igaz, hogy tudományos néprajzi kutatásra túlságosan rövid időre: 1832 decemberétől januárig, és 1834 május végétől junius 10- éig tartózkodott ennél a szegényes életkörülmények alatt nyögő, gyér számú ősnépnél, a tüzföldi indiánok három, még megmaradt törzsénél. Leirta a törzsek életét, a szelknamokét, a yamanákét, a halakwulupokét, elsősorban azonban a Tüzíöld növény- és állatvilágát derítette fel. Sajnálatos volt azonban jóhiszemű tévedése, hogy ezeknél a töréseknél nyoma sincsen semmiféle vallásos hitnek, mert ez a véleménye attól kezdve évtizedeken át mint tudományos érv szerepelt. A három törzs ugyanis a kérdésekre olyan feleletet adott, hogy ezt lehetett hinni. Hoszszu ideig tartott, mig e vallási titokról lehullt a szemérmes titoktartás leple. Martin Gusinde volt az, aki célul tűzte ki magának, hogy végére jár ennek a látszatnak és egyúttal gyökeresen megismeri e három pusztulóban levő törzs évezredek óta egyforma végtelenül egyszerű kulturális életét. Letelepedett köztük. Gyermeki lelkűket egy-kettőre megnyerte és kérte a törzsbe való felvételét. Kiderült, hogy ez lehetséges, de nem történik meg ingyen. Valóságos ujoncidőt kellett elvégezniük, a törzs-tagjelölteknek, be kellett bizonyítaniuk, hogy mindenhez értenek. Akárcsak a spártaiaknál, mindenféle súlyos próbálónak vetették őket alá. Hónapokon keresztül a legnehezebb testi teljesítményeket kellett Gusinde professzornak is elvégeznie ; a többieknél neki mindez jóval nehezebb volt, hiszen idősebb is volt az if jaknál és kis: i elpuhult, kulturélethez szokott. De nagyon megérte e fáradságot és szenvedést a meglepő eredmény. Mikor néhány yamana-ifjuval együtt a törzi; tagjává avatták, feltárult előtte az évezredek óta áthagyományozott titkos tanitás. Kiderült, hogy a három törzs egy legfőbb lényben hisz és hitt évezredek óta — nevét Watauinéiwának mondották —, személyes, láthatatlan, valahol “odafenn” lakó lény, akit mind a három törzs “hidabuan” (atyának) címmel tisztelt meg. Tiszta, nagy szellem, a világ alkotója, ő a szerzője minden törvénynek, ő akarja az avatás előtti megpróbáltatásokat, azt parancsolja, hogy az emberek egymást szeressék, a másik feleségét és jószágát el ne vegyék, és senkit ne bántsanak, különösen meg ne öljenek. A legtisztább egyistenhit körvonalai bontakoztak ki egy még a kőkorszak elején álló, rendkívül primitiv ősnépnél. mártír papok A lengyelországi bialistoki egyházmegye egyik papja nagyszabású gyűjtőmunkába kezdett. Össze akarja szedni azoknak a lengyel papoknak az emlékeit és adatait, akik a hitlerizmus alatt a koncentrációs táborokban szenvedtek. FÉNY ÉS ÁRNYÉK Siráz perzsiai városban körülnézett Eleanor Roosevelt és olyasmit látott, amit nem hisz el az ember addig, amig nem látta. Sokgyermekes család, házaspár és hat vagy nyolc gyermek, egy szobában lakik. Ennek a szobának nincsen ajtaja, nincsenek ablakai; a falakba nyílásokat, vágnak, azokon át jönnek-mennek". Éjjel a földre terítenek egy takarót, azon alszik az egész család. Az ilyen lakás bére nagyon drága, négy dollár egy hónapra. Az emberek átlagos napi keresete 25 cent. * Rómában tartózkodik és szórakozik most a szép Soraya, akitől férje, a perzsa sah elvált, mert nem tudott trónörököst produkálni. Soraya betért Emilio Schubert női ruha szalonjába és rendelt 30 ruhát, tavaszra és nyárra. A RONGYOSOK HÖLGYE Tokióban szobrot állítottak Kitahara Mária, a “rongyosok hölgye” emlékére. Kitaha-DiSalle kormányzó az ohioi törvényhozás előtt beszédet mondott a halálbüntetés eltörlése mellett. A kenethozó asszonyok EVANGÉLIUM Szent Márk 15, 43—47; 16, 1—8. Az időben eljőve arimateai József, egy nemes tanácsos, ki maga is várta vala Isten országát s bátran beméne Pilátushoz, s kéré Jézus testét ... És hiván a századost, megkérdezé őt, vájjon meghalt-e már? És midőn értesült a századostól, Józsefnek ajándékozó a testet. József pedig gyolcsot vásárolván és levevé őt, gyolcsba takaró és betevé őt a sírba, mely a kősziklában vala kivágva, és követ hengeritett a sir szájára. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja, nézik vala, hová tették. És mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Salome, fűszereket vásáriának, hogy élményén, megkenjék Jézust. És korán reggel, a hét első napján, a sirhoz ménének — napfeltekor. És mondták egymásnak: Ki hengeriti el nekünk a követ a sirbejáratától? És oda tekintvén látták, hogy a kő el_ van hengeritve, pedig igen nagy vala. És bemenvén a sírba, látának egy ifjút ülni jobbkéz felől, hoszszu fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondó nekik: Ne féljetek! A megfeszített názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt; ime a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott meglátjátok őt, amint mondotta nektek. Azok pedig kimenvén, elfutának a sírból, mert elfogta őket a rettegés és félelem és senkinek sem szóltak, mert féltek vala. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk ezen asszonyok megérkezése előtt, éjfél után, a nap feljötte előtt, feltámadt halottaiból úgy, mint azon időben született a Boldogságos Szűztől, úgy most, a dicsőséges feltámadás alkalmával a Szentlélek erejével újjászületve, mint az igazság uj Napja az egész földkerekséget elárassza világosságával. Valamennyi szentatya tanítása szerint az Ur feltámadása a sírbolt megnyitása nélkül történt. Krisztus Urunk az ő sírboltját elzáró kövön keresztül isteni ereiével áthatolva támadt fel halottaiból, megdicsőült testben. A kenethozó asszonyok midőn bementek a sírba és abban nem találták Krisztus Urunk testét, szent félelemmel teltek el részint azért, mivel a sirt üresen találták, részint azért, mert angyalokat vettek észre maguk előtt, részint féltek is, nehogy gyanúsaknak látszassanak aziránt, hogy talán ők lopták el Jézust ; féltek tehát a kenethozó asszonyok, hogy megölik őket annak hallatára, hogy a megfeszített Krisztus feltámadását hirdetik.---—’m Krisztus feltámadása alapja a mi hitünknek, mert amint Szent Pál mondja: “Ha Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a ti hitetek, de hiábavaló a mi prédikálásunk is”, akkor Krisztus megalázódása nem vált volna dicsőséggé, akkor a keresztények alázatos, szegény és keresztteljes élete szintúgy reménynélküli lenne; akkor a világi élet lenne a dicsőség, a mi életünk pedig semmi. Az Ur feltámadása által nyerünk bizonyságot arról, hogy Krisztus élete nemcsak a lélek boldog halhatatlanságára, hanem a testnek is megdicsőülésére, az egész emberiség váltságára vezérel, mert az Ő feltámadása nekünk is feltámadásunk, ha mi az Ő élete szerint élünk. ra Mária annak utána, hogy katolikus hitre tért, egész életét a tokiói nyomortanyák megszüntetésének szentelte. Szervező munkája nyomán, amelyhez a fizikai munkát maguk az érdekeltek nyújtották, több modern lakótelep épült. Szobra most az egyik lakótelep katolikus kápolnájával szemben emelkedik. KEDVEZ h SZERENCSE Hogy, hogy 'nem, amerikai repülők újra és újra gondoskodnak arról, hogy a kommunistáknak kedvezzen a szerencse. Már megint keletnémet szovjetterületen szállt le egy amerikai repülő. Az ilyen vendéget a kommunisták szívesen látják, mert jelenléte, fogsága, kitűnő alkalom Amerika megzsarolására. Mikor lesz f vége annak, hogy amerikai repülők újra ILYESMIRE MI EMLÉKEZÜNK... Egész Ázsiában izgalmat és megdöbbenést keltett a brutális kinai kommunista támadás Tibet népe ellen. A kelet és nyugat közt a semlegesség álláspontjára helyezkedő országokban, Indiában, Indonéziában, stb. a lapok élesen elitélik a kinai kommunistákat. Nehru miniszterelnök az indiai parlamentben sajnálkozásának adott kifejezést afelett, hogy Kina megszegte szerződéses Ígéretét, hogy tiszteletben fogja tartani és nem fogja csoribtani Tibet önkormányzatát. Mintha már hallottunk volna hasonló dolgokról hasonló dolgokat . . . Amikor az orosz szovjet brutális erőszakkal vérbefoj tóttá Magyarország népének szabadságharcát, ugyanúgy tiltakoztak Európa népei, mint most az ázsiai népek. És mit értek el ezzel? Európai semmi és ázsiai semmi együttvéve annyi mint semmi. Oly világban élünk, amelyben — mint az őserdőben és a tengerek és folyók mélyében — csak az erőszak számit. Ha a szovjetországok erősebbek lennének, övék lenne már ma a világ. Tibet és India határán, a Himalája tövében, ezrével tolonganak tibeti menekültek. Az indiai kongresszusban arra kérték képviselők a kormányt, hogy fogadja be ezeket a menekülteket. Nehru miniszterelnök azt felelte, hogy nagy tömeget India nem fogadhat be. Amikor a képviselők hivatkoztak a kis Ausztria példájára, amely befogadott minden magyar menekültet a szabadságharc után, Nehru kijelentette, hogy a tibeti eset nem mindenben egyezik a magyar esettel. meg újra szovjet területre tévednek ? És kérdezzük azt is, hogy miért tudnak a kommunisták oly óvatosan repülni, hogy nem tévednek tilosba?
