A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-03 / 14. szám

A Jó PÁSZTOR OjL.JL>A.L Ezalatt a lady szobájának magányában izgatot­tan várta a további hireket. Tudta, hogy Nemeshe­gyi itt van. De mily nagy lett csodálkozása, midőn értesült, hogy ismét el is ment, a lord karonfogva kisérte vissza boduárjába Etelkát, a rendőrség köz­belépte pedig egyáltalán nem következett be. — Mi történhetett? Az esti teát felszolgálták a kis étteremben. Csak ketten jelentek meg ott: a lady és a lord. Etelka nem mutatkozott. Parley elég jó kedvű volt és nyugodtan beszél­getett a ladyval egyről-másról, csak természetesem a történtekről nem. Később aztán felemelkedett. Ahelyett azonban, hogy a klubba ment volna, mint azelőtt tenni szokta, felkereste Etelkát. A lady ezt látta, haragosan csikorgatta fogait. — Egészen beléje van háborodva ! Azelőtt soha sem tette azt, hogy itthon maradt volna. Most azon­ban van, akinek a kedvéért itthon marad. Egészen' azon az utón van, hogy papucshőssé legyen. Utána sompolygott és az ajtónál hallgatódzott, A boduárfcól szerelmesek sugása-bugása hallatszott ki. • A lady összeszoritotta ökleit. — Hah, a szirén! Hogy hatalmába tudja kerí­teni azt a bárgyú lordot. Hej, Parley, Parley, ele nagy oktöndi vagy! Tovább nem hallhatván, ami ott bent történik, fúriaként távozott el onnét. Szobájába érve izgatottan járt le-fel. — Ezt nem lehet tovább tűrni! — kiáltotta. — Csak ezt a bárgyú lordot nem értem. Azelőtt minden csekélységért hogy meg tudott botránkozni! És most nyugodtan zsebre teszi mindazt, amit Nemeshegyi szemükbe vágott. Az a leány csakugyan levette őt a lábáról! Az ablakhoz lépve kinézett. Az utcai lámpák már mindenütt égtek. A lakos­ság még sűrű tömegekben hömpölygött az utcán. — Nincs nyugtom, — mormogta maga elé. — Nem tűrhetem, hogy a lord igy alávesse magát! Ma­­-holnap én rám kerül a sor s egyszerűen’kidob innét. Megyek Nemeshegyihez! Tudnom kell, mi történik: Úgy látom, ez is olyan bárgyú, akit mindig ösztökél­ni, mindenre biztatni kell! Mindjárt szeretett volna menni, de elgondolta magában, hogy most aligha találja otthon. Kényte­len volt tehát holnapra halasztani szándékának meg­valósítását. x Most megint kifelé ügyelt! A lord még mindig nem tért vissza! Hej, hogy szerelmeskednek! Ezt még soha egyikkel se tette! Az igaz, a háznál nem is tartotta egyiküket se. . — De bár ez se lenne itt, — mondotta magában a lady. — Vinné őt valamelyik kastélyba, ott aztán én felőlem akár ítéletnapig is turbékolhatna. De ez a leány egyenesen ki akar engem innét marni! Ezt nem engedhetem! Ugyan mi lenné belőlem öreg nap­jaimra? És mi lenne szegény fiacskámból? Még nem feküdt le, hanem kiment a folyosóra, azzal a feltett szándékkal, hogy megvárja, mig ki­jön Etelka szobájából a lord. Rá akart pirítani! Hadd lássa a lord, hogy szem­­. mél tartják. Egy jó fél óra múlva csakugyan jött a lord. A lady korántsem bujt el, hanem feltűnően mutatta magát. Parley vígan fütyürászve haladt el mellette, anélkül, hogy csak ügyet is vetett volna rá. Lady Balmoral mérges pillantásokat lövelt fe­léje, de nem mert szólni semmit, miután a lord se szólította meg őt. Másnap már korán felkereste Ödönt, ki úgyszól­ván még az ágyban volt. A pincér jelentette be őt, Ödön bosszúsan mormogta magában: — Ugyan mit akar már megint ez a vénasszony? Úgy látszik, általam akar a maga részére is valamit kikaparni a parázsból. j Azt azonban mégse tehette, hogy ne fogadja őt. EÉamar magára rántotta felső ruháját s fogadta a lately t. — Az Istenért, báró ur, — kezdte az utóbbi mind­járt izgatottan, — mondja el már, mi történt teg­nap a lordnál? Ön alighanem meghátrált! — Én Istenem, — válaszolt Ödön kitérőleg, — a lord ellen nem léphettem fel úgy, amint -szeret­tem volna! Parley végre is saját családjának jó hír­nevét védte s én kénytelen voltam erre tekintettel lenni. — De hová fog ez vezetni? — Sajnálom, lady, de egyelőre nem tehetek egye­bet. Meglehet győződve, hogyha egyedül csak Etel­kával lett volna dolgom, bizonyára nem kíméltem volna őt, de a lordot, — ki családjától egy szenyfol­tot akar elhárítani — kímélnem kellett. — De az égre kérem, ő se érdemel kíméletet! Ne gondolja ám, hogy ő csak családját védi . - . oh nem, i a szeretőjét védi. — Szeretőjét? — kérdezte Ödön megütközve. — Etelka csak nem lehet szeretője? — De az! — Nem lehet, — csóválta fejét Nemeshegyi. — Kegyed nyilvánvalóig téved.. A lord neki nagybáty­ja. — Haha, — kacagott fel a lady gúnyosan. — Mily naiv ön! Mintha bizony ez a távoli rokonság akadály lenne. Oh én eleget láttam s ép azért ön igen rosszul teszi, ha erélyesen fel nem lép. — Ennek is megjön az ideje! — De mikor? — Még a mai nap folyamán! Csak igen rövid határidőt szabtam nekik. Egy pontra nézve, melyre magyarországi barátom igen nagy súlyt fektet, fel­­/ilágositást akarok nyerni. Egyedül ez okból mutat­­;am magamat elnézőnek. Lady Balmoral tagadóig csóválta fejét. — Nem jól tette! Egyébiránt én úgy látom, hogy ön a lord által lebeszéltetni engedte magát. Nem hit­tem volna, hogy ön ily puha legyen. Pedig hogy kö­tötte az ebet a karóhoz! — Már megbocsásson, lady, én úgy vagyok meg­győződve, hogy azt tehetem, amit az ügy érdekében jónak látok. Nekem nem kizárólag az a célom, hogy Etelkát megsemmisítsem, hanem hogy barátomnak használjak.. — Csak aztán késő ne legyen. — Legyen nyugodt, lady. Bírom a lord Ígéretét, hogy Etelkát nem fogja az igazság rovására védeni. — Mit mondott hát a lord? Ödönt már untatta a fecsegés. — Bocsánat, lady, nem mondhatom meg. Egyéb­iránt nincs is annyi időm! Az órára nézve hozzá tette: '— Már mennem is kell! Lady Balmoral megértette a célzást. — Ön már szeretne szabadulni tőlem, báró ur! — Azt nem mondtam, lady. — Oh, én már eleget értettem! De jól vau. Nem háborgatom többé. Annyit azonban előre mondok, nagyon meg fogja bánni, hogy ennek a mérges kígyó­nak a fejét szét nem taposta. '! A lady eltávozott, Ödön fellélegzett. — Hála az égnek, csakhogy elment! Én azt hi­szem nem is fog többé alkalmatlankodni. Jó szolgá­latot tett ugyan azáltal, hogy Etelka rejtekét elárul­ta,/de azt hiszem, ezt nem az én kedvemért, sem az igazság kedvéért nem tette. Bizonyára haragszik Etelkára, félti tőle a koncot, ez okból harcol ellene oly elkeseredetten. Lady Balmoral bosszúsan ment haza. A kapus rögtön leolvasta arcáról, hogy baj van. Szentül hit­te, hogy megint a drágalátos fiacskája okozott neki kellemetlenséget. Egy darabig duzzogott a szobájában s feltette magában, hogy ezt a lorddal is éreztetni fogja. Ha hivatná, meg fogja várakoztatni, a teát nem készít­teti el a rendes időben s más aféle apróságokkal bosz­­szantani fogja. így múlt el egy óra. A lord azonban nem hivatta őt. Ettől mégis megijedt a jó lady s kérdezősködött felőle. Ekkor megtudta, hogy a lord Miss Etelka kísé­retében már régen kikocsizott. Lady Balmoral megütközve hallotta ezt! Egész mostanig Etelka nem mutatta magát nyilvánosan. Hogy most együtt mentek el kocsin, ez arra mutat, hogy rendben levőnek találják szénájukat s hogy Ne­meshegyitől már egyáltalán nem félnek többé. — Oh az a gyáva báró! — kiáltott mérgelődve. — Első nap vérszomjas tigrisnek mutatta magát, most meg olyan jámbor, mint a bárány. Ennek az eszén ugyan szépen tudjárnak. Ezalatt azonban a cselédség megtette az előké­születeket. Ez is feltűnt a ladynek. A lord tehát mégis elutazik! Vájjon egyedül-e, vagy Etelka társaságá­ban, erre nézve nem nyerhetett felvilágosítást. Ámde bizonyosnak látszott, hogy kedves Etel­káját nem fogja visszahagyni. Ha már eddig nem vette le róla kezét, akkor bizonyára később sem fog­ja levenni, kivéve, ha majd néhány év múlva ráun! — Addig én nem várhatok, — mormogta magá­ban. — Lehet, hogy Etelka előbb kimar engem! Ily véleményben lehettek a többi cselédek is. A lady vette is észre, hogy a szolgaszemélyzet már nem respektálja őt úgy, mint kellene! A szobalányok kez­denek neki visszafeleselni, az inasok fitymálják őt és arcokat vágnak neki. így csak olyanokkal szokás bánni, kinek az ural­kodása már végéhez közelit. Ez szerfölött bosszantotta a ladyt. Ment is vol­na szívesen panaszra a lordhoz, de most oly feszült lábon áll vele, hogy még ő lordsága se tenne érte semmit. Már most mit tegyen? Átlátta, hogy Nemeshegyi Ödönben sem bizhatik! Ez az ember ki lesz nullázva. Ekkor egy gondolata támadt. — Ugyan hol van az megírva, hogy éppen Ödön segítségét kell igénybe venni? A rendőrség más va­lakitől is megtudhatná, hogy a lordnál egy birósági­­lag körözött szökevény lappang. Én nem jelenthetem fel Etelkát, mert ezáltal elrontanám a dolgomat a lorddal. Ezt nem tehetem, mert rá vagyok utalva. Más valakit azonban felbiztathatok! De kit? Most azon törte a fejét, kit lehetne megbízni azzal, hogy a rendőrséget Etelkára figyelmeztesse, ki még abban is hibás, hogy hamis név alatt jelen­tette be magát. Eszébe jutott az öreg John, egy régi puritán fér­fi, aki három mértékletességi egyletnek tagja s buz­gó templomjáró, aki többször elitélőleg nyilatkozott a lord szerelmi viszonyairól. Ez a becsületes férfi bizonyára el fog szörnyíil­­ködni, ha Etelkának Ibünlajstromát egész terjedel­mében megtudja. Szent megbotránkozásában még a szolgálatból is kész kilépni, mert istenes érzületével nem tartja összeegyeztethetőnek egy fedél alatt len­ni egy károhozatnak szánt bűnössel. Feltette tehát magában, hogy Johnt beavatja a titokba s mindent elmond neki. A többit aztán rá keli bízni. Parley távolléte éppen kapóra jött. Magához is hivatta rögtön az öreg szolgát, ki mintegy bizalmi állást foglalt el a házban s elbeszélte neki Etelka tör­ténetét. John nagy szemeket meresztett. — Borzasztó ez, — mondta elképedve. — És urunk ilyen nőt pártol? Mily vakmerőség kell eh­hez! De igaz-e mindez? — Igaz! — erősítette a lady. Tegnapelőtt hal­lottam egy fiatal úrtól, aki egyenesen azért jött, hogy Etelkát törvény elé állítsa. A lord azonban lebeszélte őt. És most úgy áll a dolog, hogy majd az a nő fog felettünk uralkodni. És igen könnyen megtörténhe­tik, hogy a régi becsületes szolgákat, akik barátjai az erénynek, elcsapatja. — Én már előre kijelentem, hogy megyek, — mondotta John, — én egy ilyen istentelen teremt­ménnyel nem maradok egy fedél alatt. Hiszen min­den pillanatban attól kell tartani, hogy az Isten kén­­köves esőt ereszt erre a házra, mint egykor Szodo­mára. Itt én nem maradok! — Nekem sincs kedvem maradni, — jegyezte meg a' lady. — De elgondolom magamban, hogy mi­nek menjünk mi, mikor Etelka is mehet! Evégből nem kell egyebet tenni, mint a rendőrséget egysze­rűen figyelmeztetni reá! Elég nagy bűn már az is, hogy hamis név alatt lappang itt. Johnt gondolkozóba ejtették ezen szavak. — Lássa, maga megtehetné ezt, édes John! Ha elmenne a rendőrséghez, akkor Etelkát még ma el­vinnék. Talán már itt is lennének a detektívek, mire ő hazatér. John megcsóválta a fejét. — Ennyire mégsem mehetek, — mondá. — Saj­nálom az urunkat! Nem tehetem, hogy őt ilyen bot­rányba keverjem. — Ez mind igen szép John — de ha gyorsan nem cselekszünk, akkor később mi isszuk meg a levét. — Nem figyelmeztette még a lordot? — kér­dezte John. — Talán jó lenne előterjesztést tenni neki! — Oh, ezzel nem megyünk semmire sem! Eleget beszéltem neki, de nem hajlott szavamra! Többet már nem tehetek, mert utoljára még azt is mond­hatná, hogy csupa vetélyszenvből beszélek. Ön azon­ban inkább tehetne valamit. — Meglátjuk, — válaszolt John s eltávozott. Nemsokára visszatértek a lordék. Etelkát sűrű fátyol tette felismerhetetlenné. A lord csupa gyön­gédség volt iránta. A ladyt szinte ette a méreg. — Hah, dühöngött magában. — Én irántam soha sem volt ilyen! Valóban a gonoszságnak na­gyobb a becsülete, mint a tisztességnek! 47. FEJEZET Aláaknázott talaj A sétakocsizás alatt a lord megbeszélt Etelká­val mindent. Abban állapodtak meg, hogy Nemeshe­gyivel még egyszer találkozik a lord, elintézi vele a függőben levő kérdést, aztán átviszi Etelkát Irlancl­­ba, megtudni, milyen álláspontot foglal el maga Ele­mér. — Ah, magamra hagysz, kedvesem, — sóhajtott fel Etelka fájdalmat színlelve. — Mit csinálok én ná­lad nélkül? — Légy nyugodt, mucuskám, — szólt a lord. — Azt hiszem, néhány nap múlva itt lesz Elemér további értesítése s akkor az ügy véglegesen be lesz fejezve. Akkor már semmitől és senkitől sem kell félned. Ami azt illeti, Etelka már most sem félt többé Tudta ő jól, hogy a lord tökéletesen beléje van hábo­rodva s érte minden áldozatra kész. E tudatban fennen hordta fejét s az uralmat a házban kezéhez készült ragadni. A szolgákkal jól bánt, hogy ezáltal népszerűvé tegye magát köztük, csakis lady Balmorral éreztette fölényét. (Folytatjuk) Mi az igazság a magyaror­szági választási jelszavak mö­gött ? — kérdezi Pistike az ap­jától. “Mit jelent az hogy épitjiik a szocializmust”? — Azt, fiacskám, hogy a szocializmus építése átsegít bennünket azokon a nehézsé­geken, amelyek nem létezné­nek, ha nem' lenne nálunk szo­cializmus. BOMBATÁMADÁS CSITÓZE, Japán — A ja­pán légierő a múlt héten lé­pett a világháború óta elő­ször akcióba. Lökhajtásos re­pülőgépek bombákat dobtak le a Hokkaido sziget északi csúcsánál a part közelében tanyázó rozmárokra. A hadi­jelentés szerint nem értek el találatokat, á rozmárok ijed­ten mélyebb vízbe ereszked­tek és odébbusztak. MUNKANÉLKÜLI SEGÉLY WASHINGTON — A kong­­resszus megszavazott uj rend­kívüli munkanélküli segélyt, illetőleg áz április elsején le­járó rendkívüli segélyezés meghosszabbítását július 1- ig. A segélyezést az államok utalják ki, szövetségi finan­ciális, hozzájárulással,. Több mint 400,000 munkanélküli van, 'akiknek segély ideje áp­rilis elsején lejár ; ezek továb­bi három hónapig kapják a segélyt az uj törvény alapján. JÄMB0S OHM WASHINGTON — Eisen­hower elnök intette az acél­ipari vállalatokat és az acél­ipari uniót, hogy mérséklettel, államférfim bölcsességgel folytassák uj kollektiv szer­ződési alkudozásokat, legye­nek figyelemmel arra, hogy a munkabérek és az acél árak emelkedése sulyosbbitaná az inflációt, a dollár értékcsök­kenését. PITTSBURGPI — Az unió magasabb béreket követel és az‘acélipar már bejelentette, hogy felemeli az árakat. UJ IDŰK... RI VE,RH Iá AI), N. Y. — Raymond Luca fciurgonyater­­ímeszítő farmer felhagyott a gazdálkodással, 60 akeres bir­tokát béribeadta, a felszere­lést eflárvereztette. Mindennapi esemény ? Nem. Mert ennek a far­mernek elhatározása pontot tett 250 év családi hagyomá­nyai mögé. A Luce családi 1700-ban telepedett meg é® kezdett gazdálkodni a kezeli Jiaimiesport falu határában és azóta a fairmgazdálkodás csa­ládi hagyomány volt, mely most megtörött. Azért tört meg a, hagyomány, mert Raymond Luce öt fia közül egy sem érez kedvet a mező­­gazdasági munkára. És még egy >ck volt, mondta Ray­mond Luce; egy ck, amely a fiukat arra késztette,, hogy más foglalkozás után nézze­nek. Ez az ok a technika fej­lődése, amely választás dlé állította Lucát, hogy vagy gépesítse,. modernizálja a fartnot, vagy hagyja ott. A hét legfőbb vicce SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE □L nnmi Ml I II ....................................■um Irta: TÖLGYESY MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents