A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-03 / 14. szám

8. OLDAL

A Jő PÁSZTOR

Fehér vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 20, 19-31

Mikor pedig este lön, azon a napon, a hét első napján és az ajtók be voltak zárva ott, hol a tanítványok egybe valának gyűlve a zsidóktól való félelem miatt, eljőve Jézus, megálla középen és mondá nekik: Békesség nektek. S midőn ezt mondá, megmutató nekik kezeit és oldalát. Örvendének tehát a tanítványok, látván az Urat. Mondá ezért nekik ismét: Békesség nektek. Amint küldött engem az Atya, én is úgy küldlek titeket. Ezeket mondván, rájuk lehelt és mondá nekik: Vegyétek a Szentlelket. Akiknek megbocsájtjátok a bűneiket, megbocsájtatnak nekik, s akiknek megtartjátok, meg vannak tartva.

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, ki kettősnek mondatik, nem vala velük, amikor eljött Jézus. Mondák tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondá nekik: Ha csak nem látom a kezein a szegek nyomát s ujjamat a szegek helyére nem bocsátom és kezemet az ő oldalába nem teszem, nem hiszem.

És nyolc nap múlva ismét odabenn valának az ő tanítványai és Tamás is velük. Eljőve Jézus a zárt ajtón át s megálla középen és mondá: Békesség nektek! Azután mondá Tamásnak: Tedd ide ujjadat és nézd kezeimet és nyújtsd ki kezedet s tedd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő.

Az uj, kockacukor nagyságú elektronikus alkatrész nemcsak kis helyet foglal el, de tökéletesebb rádióvételt biztosit a készülékek számára. A hadsereg Signal Corpsja próbálta ki Fort Monmouthban az uj gépeket.

FÖLDI JAVAK ÉS LELKI KINCSEK

SZENVEDÉSEK TEJESEN NEKIESS UK A ISINK

Tamás vasárnapja

EVANGÉLIUM Szent János, 20, 19—31

Mikor pedig este lön, azon a napon, a hét első napján és az ajtók be voltak zárva ott, hol a tanítványok egybe valának gyűlve a zsidóktól való félelem miatt, eljőve Jézus, megálla középen és mondá nekik: Békesség nektek. S midőn ezt mondá, megmutatá nekik kezeit és oldalát. Örvendének tehát a tanítványok, látván az Urat. Mondá ezért nekik ismét: Békesség nektek. Amint küldött engem az Atya, én is úgy küldlek titeket. Ezeket mondván, rájuk lehelt és mondá nekik: Vegyétek a Szentleiket. Akiknek megbocsájtjátok a bűneiket, megbocsájtatnak nekik, s akiknek megtartjátok, meg vannak tartva.

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, ki kettősnek mondatik, nem vala' velük, amikor eljött Jézus. Mondák tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondá nekik: Ha csak nem látom a kezein a szegek nyomát s ujjamat a szegek helyére nem bocsátom és kezemet az ő oldalába nem teszem, nem hiszem.

És nyolc nap múlva ismét odabenn valának az ő tanítványai és Tamás is velük. Eljőve Jézus a zárt ajtón át s megálla középen és mondá: Békesség nektek! Azután mondá Tamásnak: Tedd ide ujjadat és nézd kezeimet és nyújtsd ki kezedet s tedd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő.

Feleié Tamás és mondá neki: Én uram s én Istenem.

Feleié Tamás és mondá neki: Én uram s én Isi tenem.

Mondá neki Jézus: Mivelhogv láttál engem, Tamás, hittél! Boldogok, akik nem láttak és hittek.

^ Még_ sok egyéb jelet is cselekvék ugyan Jézus az ő tanítványai láttára, melyek nincsenek megírva e könyvben, ezek pedig megirattak, hogy higyjétek hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy hívén, eletetek legyen az ő nevében.

SZENTBESZÉD

A mai szent evangéliumban Krisztus Urunk kétszer is köszönti apostolait ezzel a szép köszöntéssel: “Békesség nektek!” Jelezni akarta ezzel az Üdvözítő hogy nekik, akik hivatva vannak arra, hogy “elmentén az egész Világra, hirdessék az evangéliumot”, nagy szükségük van a békére, nemcsak a jó Istennel és az emberekkel való békére, hanem a belső, az önmagunkkal való békére is.

“Békesség nektek!” Mert Krisztus Urunk a bé- 1 lét a szenvedésével és kereszthalálával szerezte meg. vagyis a megváltás nagy s dicsőséges munkájával, azért csak a feltámadása után beszél a békéről. Bünhocsánat nélkül ugyanis nincsen béke. Amig az ember lelkén rágódik a bűnnek tudata, mig érzi, hog\ Istennel vagy felebarátjával szemben van valami tartozása, addig igazi békessége nincs és nem is lehet. Bűn és béke nem fér össze; békét csak a bünbocsánat ad. Ezért adja meg Krisztus Urunk a bünbocsájtó hatalmat apostolainak épp akkor, midőn a békéről beszél, jelezni akarván ezzel azt, hogy béke bünbocsánat nélkül nincsen; e kettő elválaszthatatlan összefüggésben van egymással.

A hármas béke, a jó Istennel, az emberekkel és önmagunkkal, a legnagyobb kincs a földön. Békéje azonban csakis a jóknak, a jámboroknak van, a bűnösöknek, a gonoszoknak nincs, amint azt az írás is mondja: “A gonoszoknak nincsen békességük.”

Sajnos, napjainkban nincsen békesség a földön. Igaz ugyan, hogy békétlenség, egyenetlenkedés, viszszavonás mindig volt és lesz is a világon, de oly nagyfokú és éles békétlenség, amilyen ma dühöng a nemzetek között, a társadalomban, sőt a családokban és az egyénekben is, talán még sohasem volt. Valami általános nyugtalanság, hogy mit hoz a holnap, üli meg a lelkeket. Mindenesetre igaz, hogy nehéz időket élünk, de hát az is igaz, hogy éppen ezekben a nehéz időkben van leginkább békére, nyugalomra szükség. Mert a nyugtalanság, az idegesség mindig csak rombolt, de sohasem épített.

Békét, igazi, tartós békét csak Jézusnál találunk, máshol sehol. Krisztus a békét a megváltással szerezte meg, föltámadásával pedig megpecsételte.

A világ abban a balhiedelemben él, hogy a gazdagsággal szemben Krisztus Urunk elégedetlen ember. Ámde a gazdagsággal szemben Krisztus Urunk a szegénységet választotta, éppen ezért egészen biztos, hogy ez az ut az igazi, amely a békéhez vezet. Krisztus szegényen született, szegényen élt és szegényen halt meg. És Krisztus példája után mily sokan lettek önként szegények!

Krisztus Urunk sehol sem nevezi boldogoknak a gazdagokat, ellenkezőleg azt mondja: “Jaj a gazdagoknak”, a szegényekről azonban igy nyilatkozik: “Boldogok a lelki szegények!”

WASHINGTON. — Husszein jordániai király az országos sajtóklub előtt kijelentette, hogy az arab világban minden bajnak, arab országok egymásközti viszálykodásának oka az, hogy Nasser egyiptomi diktátor behívta az arabok közé a szovjetet.

Tudjuk, hogy a boldogságot nem biztosíthatják a sors még oly kedvező külső körülményei sem. Statisztikák mutatják, hogy az öngyilkosok jóval nagyobb hányada kerül ki azok sorából, akik a napos oldalon állanak. Melyikünk nem ismer viszont embereket, akik derűt árasztanak maguk körül és maguk is derűsek, noha csupa küzdelem és megpróbáltatás az életük? Nyilván, mert a boldogság kialakulásában nem annyira a külső, mint sokkal inkább a belső világunk: lelkületűnk a

döntő tényező. Senki sem függetlenítheti magát a külső mozzanatoktól. Halál és betegség, hajléktalanság és pénztelenség, áskálódások .és perpatvar elkeserít bennünket, de mindezeken a bajokon felülkerekedhetünk, ha értelmet tudunk vinni beléjük, ha felfedezzük a jót' is, ami belőlük önmagunkra és rajtunk keresztül másokra származhat.

Fr. W. Foerster, a kiváló gondolkodó és pedagógus, remek értekezésben dolgozta fel a púpos fiú meséjét. A fiúcskát, aki testi hibája miatt nem vehetett részt a többiek játékában, társai kinevették. Nem sokáig élt szegényke, egy tavaszi napon örökre elszenderedett, mikor a koporsóba tették, púpja helyén gyönyörű angyalszárnyakat találtak és a egyenesen a mennyországba repült velük. Pajtásai csodálkozva néztek ltána és nemtudták elképzelni, hogyan kerültek a kis nyomorék vállaira azok a gyönyörű angyalszárnyak? Eddig a mese, a többit már Foerster fűzi hozzá.

Nem tünt-e föl nekünk is, hogy a szép külsejű emberek gyakran keményszivüek és hidegek, mig a csúnya emberek akárhányszor annyi szelídséget tanúsítanak, hogy'embertestben járó angyaloknak látszanak? Mi ennek az oka? A szép emberek — feleli Foerster — már puszta megjelenésükkel hódítanak s nem szorulnak arra, hogy kiváló lelki tulajdonságokkal nyerjék meg a sziveket: igy könynyen elhanyagolják a lelkűket, amely azután elsatnyul. A csúnyáknak nincsenek külső eszközeik mások meghódítására és igy inkább a szív és lélek nemes vonásainak fejlesztésére adják magukat. Rútságuk ilyenformán áldás

reájuk nézve: megőrzi őket a hiúságtól és önhittségtől.

Látjuk sokszor azt is, hogy a sors kényeztetett kedvencei többnyire önzők, másokkal nem törődnek, ha pedig baj éri őket, nincs náluknál türelmetlenebb, csüggedtebb teremtés. Viszont, akik bánatot vagy nagy testi szenvedést hordoznak, rendesen nyájasabbak, elnézőbbek, készségesebbek embertársaikkal szemben.

Amig a világ világ lesz, mindig “púposok” leszünk. Bánat, gond, csalódás, testi szenvedés — megannyi púp. Az azonban, hogy angyalszárny lesz-c belőle, attól függ hogy a balszerencse feléb-VÍZBE UGROTT AZ ESKETŐ PAP

SAN FRUTTUOSO. Olaszerszág — Ha egy idegen végignézte volna a minap Enriehetta Bozzo és Sandro Dioli eskétését,‘bizonyára megdöbbent volna. Don Duilio Marcarte, az eskető pap az esküvői szertartás után beugrott a tengerbe s azonnyemban elmerült a mélyben.

Az esküvő résztvevői — a falucska 94 lakója — egyáltalán nem lepődtek meg, hanem türelmesen vártak, mig a lelkész ismét megjelent a viz felszínén. Kezében tarka csokrot szorongatott, amelyet azon vizesen átnyújtott a menyasszonynak.

Még szerencse, -hogy a kis faluban csak körülbelül hétreszti-e bennünk a türelem és az áldozatos szeretet erejét.

Jusson eszünkbe, hogy jobban edzi az izmokat, ha gyalog másszuk meg a hegyet és nem függővonattal megyünk fel oda. Aki soha beteg nem volt, nem tudja elképzelni, mit érez a beteg. Az ilyen emberben nincs is igazi részvét szenvedő embertársai iránt és bem képes hathatósan segíteni. Aki mindig egészséges volt, annak nem nyilt alkalma megismerni, mekkora hatalma van a léleknek a test fölött.

Goethd irta: “Aki soha

könnyek közt nem ette kenyerét, nem ismer meg titeket, mennyei hatalmak.”

, évenként kerül eladósorba egy-egy leány, különben a pap sohase kerülne :ki a náthából. A faluban ugyanis állítólag 2000 éves hagyomány szerint a fiatal párokat eskető papnak a viz alól bíbor - szinü tengeri sünt és szin, pompás korállcsokrot kell felhoznia a menyasszony részére.

HÁLÁS GROSZ NO

PITTSBURGH — Mrs. Jennie Silverman, Oroszországból bevándorolt zsidó aszszony, aki 75 éves korában szivszélhüdés folytán meghalt, végrendeletében egész vagyonát, 60,000 dollárt, Uncle Samre testálta. “Mert Amerika mindig jó volt hozzám” — irta végrendeletében.

Kínában robot munkára fogják a nőket is. Hong Kongba érkezett menekültek hozták magukkal ezt a felvételt.

Mondá neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél! Boldogok, akik nem láttak és hittek.

Még sok egyéb jelet is cselekvék ugyan Jézus az ő tanítványai láttára, jnelyek nincsenek megírva e könyvben, ezek pedig megirattak, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy hívén, életetek legyen az ő nevében.

SZENTBESZÉI)

A mai szent evangélium Tamás apostolt állítja szemeink elé, aki sehogysem akarta elhinni, hogy Jézus feltámadott. Mikor társai elbeszélték neki, hogy látták az Urat, sőt beszéltek vele, ő ezek hallatára hitetlenül rázta a fejét és azt mondta: “Ha nem látom az ő kezein a szegek likgatását és ujjaimat a szegek helyére nem bocsátom, nem hiszem.”

De Jézus újból megjelent tanítványainak és igy szólt Tamáshoz: “Ereszd ide ujjaidat és lásd kezeimet és hozd ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba és ne légy hitetlen, hanem hivő.” Az Üdvözítő váratlan megjelenése és szemrehányó szavai mélységes hálást gyakoroltak az apostolra. Tele szégyennel és félelemmel borult Jézus lábaihoz és igy kiáltott fel: “Én Uram, én Istenem!” Mire Jézus ezt mondta neki: “ML velhogy láttál engem, Tamás, hittél, de még boldogabbak, akik nem láttak és hittek.”

Mily örvendetesek reánk nézve az Ur Jézus ezen szavai! Mi vagyunk azok a boldogok, kik az Ur Jézusban, mint igaz Istenben hiszünk, bár sohase láttuk őt. Hisszük a katolikus Anyaszentegyházhan sértetlenül megőrzött tanítását. És mi ezen hitünkben boldogok vagyunk, mert Jézus tanítása nemcsak az ég felé kalauzoló vezetőnk, hanem egyszersmind földi boldogságunknak is a megalapozója.

Az ember földi boldogsága abban áll, hogy állandó jó egészsége legyen, mocsoktalan hírnévvel túrion, legyen miből tisztességesen megélnie, meglegyen a külső és belső békessége. Szent hitünk parancsai ezt célozzák. Vájjon mi árt többet az ember egészségének, mint a rendetlen, kicsapongó élet, a fajtalankodó és haragból eredő önemésztő élet? Mily sok embernek ássák alá boldogságát ezen bűnök! Ezektől igyekszik Jézus tanításának gondoskodó atyai szeretete visszatartani minket.

Vájjon mi rontja meg úgy az ember becsületét és jó hírnevét, mint ha vagyonát igaztalan uton-módon gyarapítja? Ezért mondja Szent Pál apostol: “Ne csaljátok meg magatokat, mert sem a tolvajok, sem a fösvények, sem a ragadozók nem fogják birni az Isten országát.”

Jézus tanitása útmutatást ad nekünk az embertársainkkal való mindennapi érintkezésre, mikor azt mondja: “Amiket akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekednétek nekik”. Vájjon mi dúlja fel inkább az egymásközötti békét, mint a kevélység, bosszúvágy, harag és civakodás? És mily határozott szavakkal kárhoztatja Jézus ezen bűnöket, mikor azt mondja: “Aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”

Hányán mennek tönkre henyélés, oktalan tékozlás és állásuk lelkiismeretlen teliesiiése által! Ezért joggal mondhatja az apostol: “Aki nem dolgozik, ne is egyék.” Jézus tanitása megparancsolja a házastársaknak az egymásiránti hűséget és szeretetek A gyermekeknek a szülők szeretetek az irántuk való tiszteletet és engedelmességet köti szivükre. A gazdagokat arra buzditia, hogy a jótékonyságról és adakozásról meg ne feledkezzenek, a szegényeket pedig arra inti, hogy türelemmel viseljék keresztjüket és jótevőikért imádkozzanak. A hatalmasakat arra figyelmezteti, hogy hatalmukat Istentől biriák és azért azt szeretettel és szelídséggel gyakorollak. Az alattvalóknak pedig , azt mondja: “Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, mert ők őrködnek felettetek, mint akik számot fognak adni lelkeitekért.”