A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-01 / 31. szám

Ä JÓ PÁSZTOR

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE

Irta: TÖLGYEST MIHÁLY

Bánná Peti tehát ott szunyókált a subáján, úgy gondolta, hogy ráér ő még fülelni a jeladásra.

Ezalatt Horváth Vilmos beosont a barlangba Ilonkához, ki a legnagyobb izgatottságban várta a további fejleményeket. A vargát, mert előtte be akarta feketíteni Elemért, ki nem állhatta, mindamellett szóba állott vele, mert rendkívüli kedélyállapotban az emberi lélek megkívánja, hogy kibeszélje magát.

Minden neszre figyelt és váltig mondogatta:

— Óh, bár jönne már Elemér!

— Hát hiszi Nagysád, hogy el fog jönni?

— Hiszem, —erősítette Ilonka.

— Én pedig az ellenkezőről vagyok meggyőződve, — mondotta a cipész epésen. — Miért jöttem én ide? Mert elvertek, elűztek hazulról! És az mind csak azóta van, mióta drágalátos férjecskéje megérkezett. Isten akárhova tegye őt. . . neki tulajdonítom szerencsétlenségemet !

— Ne beszéljen! — kiáltotta Ilonka.

— Jó, jó! De én tudom, hogy mi történt! Tulajdon szemeimmel láttam mindent! Gizella még a fogadóban is felkereste őt! Hát azt hiszi, hogy csak a négy falat nézni ment oda? Higyje, aki akarja. Én tudom, amit tudok.

— Ne beszéljen, — ismételte még egyszer Ilonka szigorúan.

— Ám legyen, — intett kezével Horváth Vilmos.

— Azért szó sincs róla, hogy kegyed innét kiszabaduljon. A rablók egy millió váltságdíjat kérnek kegyedért, ennyit pedig férje ura adni nem fog; talán nem is adhat.

Ilonka megijedt. Tudta ugyan, hogy a betyárok váltságdíjat követelnek érte, de felindulása első pillanatában elfelejtett erről kérdezősködni.

— Egy milliót követelnek, — mondotta rémülten.

— Annyit bizony és ennyit a férje nem adhat. Ép azért el nem szabadulhat innét! Már most mi lesz kegyedből? örökké csak nem akar itt maradni? De a rablók nem is tartanák. Kivéve, ha szeretőjévé lenne Angyal Bandinak.

— Nem, nem, — riadt fel Ilonka.

— Nem ám, — jegyezte meg a varga gúnyosan.

— Előbb utóbb úgy is ez lesz a vége! Utóvégre is Angyal Bandi a legszebb férfiak egyike.

— Hallgasson, — szökött fel Ilonka rémitő felindulásban. —Azért jött ide, hogy engem kínozzon?

— Oh világért sem! Én csak igazán és őszintén fel akarom kegyed előtt tárni a helyzetet. Annyi már bizonyos, hogy Elemér ur nem adhat kegyedért egy milliót. Ilyen körülmények között a betyárok vagy megölik, vagy pedig Angyal Bandi rákényszeríti, hogy kedvese legyen!

Ilonka felsikoltva, arcára nyomta mindkét tenyerét. Borzasztó kép az, amit ez az ember feltárt előtte. Reményeinek kártyavára egyszerre összeomlott, vad kétségbeesés nyilallott szivébe.

— De azért nem kell kétségbeesni, — folytatta a varga. — Én segíteni akarok kegyeden! Én kegyedet ki akarom innét szabadítani.

Erre felszökött Ilonka.

Oh az égre kérem, tegye meg ezt, — könyörgött neki összetett kézzel. — Hálás leszek ezért örökre. . ‘ *■ ’*• ’ *

Horváth Vilmos sóvár vággyal nyugtatta rajta tekintetét.

— Hah, mily dicső szépség, — gondolta magában. — Gizella semmise ehhez képest! Enyémnek kell lennie!

Intett Ilonkának, hogy hallgasson, ő maga pedig a barlang nyílásához lépett és hallgatódzott. Néhány szempillantás múlva visszatért Ilonkához:

— A betyárok elmentek már, — suttogta. — Tudtommal Barna Peti marad vissza egyedül. És tudja-e mit határoztak a betyárok arra az esetre, he Elemér urat titkon pandúrok követnék a találka helyére? Azt határozták, hogy az adott jeladásra Barna Peti légbe fogja röpíteni a barlangot.

Ilonka rémülten felsikoltott.

— Ne sikoltson, — intett neki a varga. — Ne ébressze fel az alvó betyárt, mert akkor el nem szökhetünk. Mert nekünk most szökni kell. Álljon talpre gyorsan. És most legyen erős és ügyes! Jöjjön, vezet ni fogom.

Megfogta Ilonka reszkető kezét és a barlang nyílásához vonta őt.

— Utánam, — súgta neki halkan.

Előbb ő bujt át, őt követte Ilonka. Barna Peti csakugyan aludt, hangos egyenletes lélegzetvételéből legalább ezt lehetett következtetni.

Horváth Vilmos intett neki, hogy kövesse. Ilonka úgy reszketett, mint a nyárfalevél. Ha Barna Peti felébred és észreveszi, hogy szökni akarnak, akkoi kétségkívül megöli mindakettőjüket.

A varga megfogta reszkető kezét és vezette. Két

három percig tartott csak, mig kiértek, de ez a pár perc félelmességben túltett az örökkévalóságon.

Szerencsésen elérték az ajtót. Barna Peti e percben nagyot horkantott. Ilonka csaknem összeesett jedtében és már-már elveszettnek hitte magát és mintegy öntudatlanul követte megmentőjét, ki gyorsan húzta őt maga után a közeli sűrűség mellé, ahol mélyebb volt a sötétség.

Barna Peti nem jött utánuk, tehát nem vett észre semmit, a többi betyárok meg az ellenkező oldalon vannak felállítva, mert ott van a hármas tölgyfa.

— És most meneküljünk gyorsan — mondotta a cipész. —Nem szabad megállanunk mindaddig, mig csak jó messzire nem leszünk ettől a förtelmes büntanyától.

Ilonka összeszedte minden erejét és sietve követte a vargát. Utálta ezt az embert, de kénytelen volt igénybe venni segítségét.

Hosszas vándorlás után végre kiértek az erdő szélére. Ilonka összerogyott.

— Nem bírom ki tovább!

De csak menjünk, — nógatta őt a varga. — Hátha utolérnek a betyárok.

— De a férjem is utolérhet. f

Erre a varga gúnyosan legyintett kezével.

Az? Merek fogadni, hogy ki se jött! Még ezer forintot sem ad, nem hogy egy milliót.

Ilonka minden félelme dacára haragos pillantást vetett rá.

— Ne becsmérelje férjemet! Én tudom, hogy minden áldozatra kész. És ha egy milliót nem adhat is, de legalább megmozgat minden követ, hogy engem kiszabadítson.

— Én már kiszabadítottam, — mondotta a varga büszkén.

— Ezért köszönettel tartozom önnek! Vigyen férjemhez és ő bizonyára bőkezűen meg fogja önt jutalmazni.

Ez ugyan esze ágában sem volt a vargának, de nem akarta kimutatni, mert akkor a fiatal asszony bizonyára vonakodott volna vele tovább menni.

—Jól van, — mondotta. — Beviszem a városba, gyalog azonban nem mehetünk egész odáig, mert az igen messzire van. De van itt a környéken egy tanya, melynek a gazdáját jól ismerem. Ott kipihenheti magát és aztán kocsin tovább folytatjuk utunkat.

— És bevisz a férjemhez!

— Be, be — hagyta rá a varga.

Ilonka uj reményekkel eltelve folytatta nehéz vándorutját. Horváth Vilmos most már igen keveset beszélt és leginkább a maga gondolataival volt elfoglalva.

E nyomorult ember korlátolt elméjének sötét odújában bosszút forralt Elemér ellen, kit boldogsága megrontójának gondolt.

Kezdetben azzal az eszmével foglalkozott, hogj Ilonkát rákényszeríti, hogy övé legyen. De e gondolat képtelenségét csakhamar átlátta. Reá nézve tehát csak a bosszú maradt hátra és ezt végre is akarja hajtani könyörtelenül.

Hogy ez az ártatlan nő, ki neki soha nem vétett szenved ez által legtöbbet, mint bánta ő? Bosszú' Ez most egyedüli vágya! Ennek az egy vágyánál alárendelt minden egyebet!

Még most ugyan nem tudta, mit fog tenni Ilonkával, de arra el volt tőkélve, hogy őt Lorántffynak vissza nem adja.

Ilonka majd hogy ki nem dűlt a nagy fáradtságtól, de Horváth egyre csak nógatta őt.

— Csak előre, — mondogatta mindig. — Még csak egy félórát kell menni, aztán célnál leszünk.

Végre oláh cigányokra bukkantak. A sátrakból mindjárt elejbéjük futottak az apró rajkók és tenyerüket tartották, érthetetlen nyelven visitozva.

Horváthnak most egy pokoli eszméje támadt. Ilonkát a cigányok látása félelembe ejtette, de a varga intett neki, hogy csak kövesse őt.

Csakhamar körülfogták őt a cigányok. A varga valami keveset tudott oláhul és a vajda felől kérdezősködött.

Erre előjött egy vén cigány, kinek egyedüli ékes jégét egy sor diónagyságu ezüstgomb képezte szurtot mellényén.

A varga nagynehezen megértette vele, hogy ezt 3. fiatal szép nőt náluk akarja hagyni.

— A feleséged, — kérdezte a cigány.

— Oh nem, úgy találtam a határban. Nem tulok vele mit csinálni mert nem erről a vidékről vaó. Magam is szegény ember vagyok, nem vehetek magamra ilyen nagy nyűgöt.

— Hát nekünk nem lenne nyűg?

— Talán megtudhatjátok hova való és bizonyára még pénzt is kaptok érte.

Ez tetszett a vajdának és intett, hogy elfogadja a nőt.

— Akkor hát jól vigyázzatok rá, hogy meg ne szökjék, — mondotta a varga és elsietett.

Ilonka ezt látva, csaknem megkövült kétségbeesésében. Aztán rémülten felsikoltott. Horváth tova sietett és hátra sem fordul.

■------- ^Folytatjuk) ...

Brrr!...

BECS — A rádió hallgatói ugyancsak megrettentek, amikor elhangzott a felhívás: “Mindenki azonnal hagyja el a várost, mert holnap atombomba fog lehullni.” Kiderült, hogy egy “műkedvelő” beszélt bele a rádióba.

Rádió az övben

New York rendőrségén érdekes kísérlet folyók. Az övben, sőt gomblyukban elférő, mindössze 9 uncia súlyú rádió felvevő készülékkel akar-1 ják félszer élni az utcákon gyalogosan szolgálatot teljesítő rendőröket. Ezekkel a miniatűr rádiókkal a rendőrök lehallgathatják a központ érte® tiltáséit és azonnal akcióba léphetnek. A mostani helyzet az, ihogy a központi üzeneteket csak a cirkáló autókban ülő rendőrök fogják fel, azoknak feladata felkeresni a bejelentett bűneset vagy baleset színhelye közelében szolgálatot teljesítő rendőrt.

A gomblyuk-rádió darabja 360 dollárba kerül, a központi küldő készülék ára 1500 dollár.

Építik a fészkét

TOKIO. — Afcíhita japán trónörökös már 24 éves, hamarosan feleséget kell választania. Valószínűleg Kitasirakáva hercegnő lesz ez, Májzsi néhai császár dédunokája. A hölgy 18 éves, csinos, nyugati műveltséggel bír.

A trónörökös fog választani menyasszonyt. Ez természetes dolognak tetszik, de nem az. Ellenkezőleg, Japán tcibibezer éves történetében ez lesz az első eset, hogy a trónörökös feleségül veheti “szive választottját.” Kétezerötszáz év óta a császári szülők választottak menyasszonyt, aki a trónörökös" szivének kedves kellett legyen.

Nemsokára lakodalom lesz és ezért már elkészítették az uj pár jövő fészkének tervét. Ez a fészek 43-szobás palota lesz, kívül japán stilusu, bent nyugati ízlés szerinti, modern, kényelmes ház. Az építési költség körülbelül 750 ezer dollár lesz.

Az építési terv szerint a nagy háziban egy hálószoba lesz — csak egy.

Pusztában kiáltott szó

Az Egyesült Nemzetek ötös bizottsága, amely annakideén a magyar szabadságharc’a vonatkozó tanúvallomásodat gyűjtötte és terjesztett a világszervezet elé, Nagy Im’e és társai kivégzése után újabb vizsgálatokat végzett -S most beterjesztette jelenését, tiltakozással a kiújult, ninden eddiginél embertelenebb üldözés ellen.

A magyar ás az orosz szovjetkormányok oda se figyelnek, amikor ily módion elítélik eret a világ közvéleménye előtt. Ők egyedül a májuk bírái.

. . . hogy arthritis gyako’ibb nőknél, mint férfiaknál.

. . . hogy a gramofon feltalálója Edison, süket volt.

. . . hogy Nebraska az .‘gyedüli a 43 állam közt, amelynek törvényhozó testületé egy házból áll; az összes többi államokban van képviselőház és szenátus.

. . . hegy a nyersgumi tejszerü fehér folyadék.

. . . hogy a Holttenger a legmélyebb pont a földön, és az Everest hegy a legmagasabb.

7-j.a OLDAL

Hírek a világ minden részéből

LONDON. — Michael Mul do on a műhelyben politikai nézeteit szellőztette. Szerinte a királyság intézménye felesleges, a királyi család eltartáca fényűzés, pénzpccsákolás, köztársasági elnök éppen elég lenne. Ez a republikánus 'kinyilatkoztatás nem tetszett William Harms fiatal munkásnak, kalapáccsal egymásután négyszer fejbevágta politikai ellenfelét.

ANDORRA — A Franciaorszávot Spanyolországtól elválasztó Pirenéus hegylánc tövében van Andorra falu és köztársaság, olyan kis állam, hogy a térképen csak nagyitóüveggel lehet megtalálni. Ez a liliputi állam 1914-ben, kevéssel az után, hogy Szarajevóban szerb orgyilkosok megölték Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, háborút üzent Németországnak. Aztán az országocska kormánya megfeledkezett a dologról és csak most ébredtek rá arra, hogy elfelejtettek békét kötni a német császári birodalommal. így hát legalább a nyugatnémet köztársaságod értesítették, hogy szent a béke.

PEKING — A kínai kommunista kormány felhívta a katonaságot, legyenek elkészülve arra, hogy mint “önkénteseknek” a Közel-Keletre kell menniük, a béke megvédésére.

PÁRIS — A Le Monde jelentette, hogy Franciaország rövidesen 20 Vautour repülőtipusu lökhajtásos bombavető repülőgépet fog átadni Izráelnek. Ezeknek a gépeknek óránként minimális sebessége 700 mérföld és felvehetik a versenyt az Egyiptomnak és Szíriának szállított MIG-tipusu szovjet gépekkel. Izráeli repülők most kiképzést kapnak Franciaországban ezeknek a gépeknek a kezelésére.

KOPENHÁGA — Einar Blechingberg, a dán kormány korábbi bonni követségi tanácsosa bevallotta, hogy a bonni követség levéltárából ellopott titkos okmányokat és azokat kiszolgáltatta a keletnémet szovjetzóna kémjeinek.

ARABOK EGYMÁSKÖZT

DAMASZKUSZ. — A sziriai fővárosban lefolyt kirakatpe.ben életfogytiglani fegyházra és kényszermunkára itélék Aszad íbrahimot, Szaud király egyik feleségének apját, valamint öccsét, Mazsid Ibrahimot. Ők voltiak az egyedüli vádlottai a pernek, melyben Abdul Hamid Szeradzs ezredes, Szíria kémszölgálatának egykori főnöke, mint koronatanú azt állította, hogy Szaud király üétmillió fent sterlinget ajánlott fel neki Nasser meggyilkolásáért és katonai puccs végrehajtásáért.

?*' V

A 'vádlottak padja a tárgyaláson üresen állt, mert a két vádlott otthon van Szandiában és eszükágálkiah sem volt eleget tenni a damaszkuszi bíróság idézésének.

EXPLORER IV A VILÁGŰRBEN

A Cape Canaveral kíséri,éti állomáson a Jupiter C rakéta kiröpitette a világűrbe a negyedik amerikai mübolygét, amely nyomban elkezdett keringeni a föld körül és úgy számitjá)hogy körülbelül öt éven át egyfolytában kei bige ni fcg.

Explorer- IV valamivel nehezebb, mint elődjei: 38 és fél font, de bizony még nyomába sem jön a 3000 fent súlyú orosz sputniknak. A kilövő rakéta erőssége teszi a nagy különbséget. De az Explorer IV nem alkar versenytársa lenni az orosz sputmirkoknak, hanem különleges célja van: kifürkészni a világüri kisugárzások: erejét és veszélyességét és ezzel elősegíteni azokat \a kísérleteket, amelyek a holdba utazás problémáját hivatottak megoldani.

MARIKA MEGÍRTA LEVELET

Jajkiáltás a magyarországi szovjetparadicsomból

Kedves ismeretlen amerikai magyar testvéreik!

Ne tesisienefc haragudni, hogy pár soraimmal zavarom önöket. Én egy árva kislány írom ezé a .levelet, mert a sors kezembe adta a tollat és most leírom fiatal gyászos életemet, amelyről regényt. lehetne írni, de csak egy töredékét irom az egésznek.

16 éves vagyok. Édesapám odamaradt a háborúiban és én ittmaradtam beteg édesanyáimmal, akiinek nem volt semmi baja, de mióta megtudtuk, hogy édesapám már nem él, akikor szívbajt kapott és csak amit én fiatal lány dolgozom, abból tengődünk. Napszámiba járok és csak éppen hogy megvan a mindennapi kenyér ,sziép ruhákról álmodni sem merek, mert nem telik és még hozzá az édesanyám miatt is nagyon

elvágyók csüggedve. Én csüggedek édesanyáim miatt és ő meg éhmiattam, hogy mennyi sokat dolgozok és még az élet szépségeit sem élvezhetem. Olyan rossz, amikor látom a barátnőimet, hogy mennek a templomiba szép ruhákban és én nem mehetek, mert nékem nincs. De imádkozok otthon igen sokat, hogy valami finom! ellkü embernek, akinek jobban telik, megesne a szive rajtam, de én nem kívánom ezt a keserű életet senkinek. Most már nagyon kérem, kedves ismeretlenek, segítsenek rajtam, köszönicim szívességüket előre is. Zárom soraim, maradok tisztelettel, várom kedves válaszukat.

. . . Marika