A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-01 / 31. szám
Ä JÖ PÁSZTOR s-IK OLDAL / Pünkösd után tizedik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 18. fej., 9—14 Az időben mondá Jézus némelyekhez, akik elbizakodtak, hogy ők igazak s másokat megvetettek, e példabeszédet. Két ember méné fel a templomba, hogy imádkozzék, az egyik farizeus, a másik pedig vámos. A farizeus megállván, igy imádkozék magában : Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek: rabló igaztalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer bőjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távol állván, szemét se merte felvetni az égre, hanem mellét verve mondá: Isten, légy irgalmas, nekem, bűnösnek. Mondom nektek: ez megigazulva méné haza, inkább mint amaz, mert mindaz, aki magát felmagasztalja az megaláztatik és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. SZENTBESZÉD Az Ur nem tartja helyesnek azoknak az álláspontját, “akk magukban biznak, mint afféle igazak.” Az ilyenek túlságosan felbecsülik az önérzetüket és azt hiszik, hogy ők szentek. Túlságosan nagyrabecsülik az erejüket s a jóra való hajlandóságukat: azt hiszik, hogy őket semmiféle kisértés sem döntené le. Szép az önbizalom, sőt indokolt esetben bizonyos ^okig kötelesség is önmagunk megbecsülése, de egyedül magunkban ne bizzunk sohasem. Buktak már el angyalok is, Krisztus közvetlen környezetéből is kikerült egy feketelelkü Judás. Ezek mind jók voltak valamikor. A magunk törekvésén és munkáján felül az Isten kegyelmétől varjuk az erőt és kitartást. Az Isten kegyelmének pedig a forrásai a szentségek és az imádság. A mai szent evangéliumban az Ur Jézus két imádkozót mutat be. Az egyik jól imádkozott, a másik rosszul. A farizeus felszállott az emberi gőg, a túltengő önérzet, a lelki elbizakodottság és önteltség csúcsára és onnan dicsekedett az Urnák saját jócselekedeteivel. Miközben megvető szemekkel nézte a porban, az önmegalázásban s az önbeismerésben Istenhez sóhajtozó és irgalmát esdeklő vámost. A gőgös farizeus önmagát tolta fel, a vámos kisebbítésével. Túlozta önértékét és cselekedeteinek olyan tulajdonságokat tulajdonított, amelyek azokban nincsenek meg. Egyszóval kedvét lelte a tévedésben s az igazságtalanságban. A vámos pedig leszállóit bűnös mivoltának mélyére s mellét verve, Isten irgalmát kérte. A farizeust a gőg és önhittség magaslatáról az Isten letaszította a megvetés mélyébe és a vámost pedig a megalázkodás porából felemelte a megigazulás fényébe. A farizeus rosszul imádkozott, mert csak a jót emelte ki önmagáról és csak a rosszat ismerte el másokról. A vámos jól imádkozott, mert őszinte önbevallomással rebegte el bűnös tévedéseit s vallotta be gyarló mivoltát. Sokaknál előfordul nemcsak az imánál, hanem egyik legfontosabb lelki cselekménynél is, a szentgyónásnál, a farizeus hibája. Vannak, kik azt gyónják, ami nem bűn, sőt érdem: hogy ők vallásosak szentmisére járnak és imádkoznak, nem bántják a más jószágát. Arról azonban, hogy irigyek, szeretetlenek és szivükben haragtartók, rágalmazók, buja gondolatokkal vannak tele, csak nagy faggatásra akarnak tudni valamit. Nem gondolják meg, hogy hiába ép lelkűknek ezer szerve is, ha egy halálosan beteg. Igen csúnya a farizeus viselkedésében még az is, hogy a maga külsőséges jóságának kiemelése mellett — másokat megítél. Megítéli a vámost. Jézus a Szentirás más helyén igen óv bennünket ettől a bűntől, parancsot adván: ne Ítéljetek! Bizony sokszor tévedünk felebarátaink megítélésében, főleg.elítélésében. Ügyelünk tehát a mások fölött való ítélkezésben. Megszeretjük a szent evangélium szavai után ezt a vámost és ugyan miért, Azért, mert töredelmes alázattal, lélekből fakadó őszintesége példája annak, hogyan kell embernek Istenhez fordulnia. Lehet, hogy sokszor fáj nekünk a büszkék megvetése, a gőgösök lenézése. Bizony nem baj, testvér! Hidd el, sokkal kívánatosabb a szegény vámoshoz hasonlítani, mint a gőgös farizeushoz, — mert nem az a fő, hogy mit tart felőled a világ, hanem az, hogy ott lehess a vámos mellett az Ur igazi követésében. Az első ötrészes rakéta indulásának moz zanatai. Wallops Island, Va. bázisán készültek a felvételek. Az orvosok védoszentje LIVERPOOL, Anglia. — Egy 16 éves fiú, aki kasszafurás miatt állt a biró előtt, azt mondta, hogy ő a könyvtárban tanulta a robbantó anyagok készítését és használatát. Robbanóanyagok rendelésénél kereskedőknek azt szokta mondani, hogy geofizikai expedícióra indul. Egy bankból egy Írógépet is lopott, ennek módjára könyvek tanulmánvozása nélkül magától jött rá. A Harmadik Evangélista Szent Lukács, az egykori antiocíhiai gyakorló orvos. Pál apostol vonzódott hozzá, titkáraként használta éveken át, hiszen azonosan magas műveltségével tán ő értette meg leginkább a nemzetek apostolát. Jobban, mint az egyszerű, halász, fölijmüvelő apostolok és tanítványok, s a vulkánszerü szentpáli lelkűiét nyilván ebben a kiegyensúlyozott, harmonikus egyéniségben találta meg kiegészülését. Lukács, a szeretett orvos — irja róla, jelezve ezzel egyúttal azt is, hogy orvosi működését az evangélium-iró sose hagyta abba. Hiszen Pál beteges ember volt és környezetében is mindig akadtak segítségre szorulók. Kr. u. 42-ben már együtt voltak Antióchiában, mielőtt még apostoli útjait a nagy apostol megkezdette volna, melyeknek egyes részein Lukács is vele volt. Ott volt vele a palesztinai Cezáreában a kétévi fogság alatt, együtt volt vele Rómában és sok betegen segíthetett. Mindkét fogság eléggé szabad volt, sokan keresték fel Szent 'Pált és akárhányán először talán a hires orvos után kérlezősködtek. így lehetett Melité (Málta) szigetén is, ahol Pál csodásán gyógyította meg a sziget kormányzójának atyját, mire azután a betegek mind eljöttek és meggyógyultak, s “ezek meg is becsültek minket sok tisztességgel” — irja Lukács az Apostolok Cselekedetei könyvében, jelezve a többes számmal, hogy ő is részt vett e gyógyításokban. Vajon Pál apostol hány évig élt volna, ha Szent Lukács nincsen vele oly hosszú évéken keresztül? A kedvelt orvos mindenütt megfigyelte a betegségeket, és mindkét szentirási könyvében ő irja le a legrészletesebben azokat. A tudományos kutatás kimutatta, hogy Írásaiban több mint 400 orvosi szakkifejezést használ. Jézus csodáit s az apostolokéit aprólékosan konstatálja. Az orvos élt mindig benne, az az orvos, aki annyiszor vigyázott Pálra, hogy agyon ne erőltesse magát, aki megkorbácsoltatásai után sebeit a megfelelő irral kezelte, aki ismerte és elkészítette a gyógynövényekből a szükséges italt és orvosságot, midőn Szent Pált szokásos lázrohamai újra elővették. Ez az orvos azután Palesztinában, mialatt mestere fogságban volt, sok emberrel találkozott, Barnabással, ki Pál apostollal együtt volt az első apostoli utón. Fülöp diakónussal, kit olyan megkapóan ir le. Sokat beszélt az ifj abb Jakabbal, Jeruzsálem püspökével, Szent Jánossal és minden bizonnyal magával Szűz Máriával, hiszen ő irja le Jézus gyermekségének elmondásánál, hogy “Mária mindezeket a szavakat megőrizte szivében” — jelezve ezzel a forrást, ahonnan elbeszélését meritette. Ügyelve gondosan a történeti igazságra, a számtalan elbeszélésre, amelyet azoktól hallott, “akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének”, irta meg evangéliumát. Az igazi orvosi lelkűiét nem tudja magát Írásaiban se eltagadni. O irta meg a négy evangélium közül azt, amelyet leginkább az “irgalom evangéliumának” lehet nevezni, ő festette le megkapóan az isteni Orvost, a világ Megváltóját, a beteg telkeknek gyógyítóját. Jézus addig nem közölt beszédeiből is éppen azokat közli ő — egye dűl .—, amelyek valami módon betegségekkel függenek össze. Szent Lukács beszéli e] a Lázárról szóló példabeszédet, kinek sebeit, gennyes fekélyeit a kutyák nyaldosták; csak ő mondja el apaimi özvegy feltámasztott fiának történetét, aki miatt annyira sirt a szegény, magára maradt édesanya; ő mondja el egyedül a jobb lator történetét, akit lelke halálából az örök életre hivott meg az Üdvözítő. Mily kár, hogy éppen ennek a finomlelikü evangélistának lett jelképe az ökör, mert írása Zakariás áldozatával kezdődik. Ezért lett a középkorban a mészárosoknak vódőszentje, s az újabb korban csupán az orvosoké, pedig valóban erre való leginkább, hogy megmutassa a világnak: mennyire szüksége van az együttérző, résztvevő szeretetre. Betörők örökösen nyugtalanítják az indiai katolikus missziókat P. Polgár István jezsuita atya, a lapunk olvasói előtt jól ismert indiai misszionárius “Ahol a pálmák virágoznak” cimü kia egyházi lapjában keservesen panaszkodik: Bizony az idén mintha a tolvajok és betörök szervezkedtek volna, a katolikusok templomai ellen Morapaiban. Ép nyártájban, a koromsötét estéken. A plébániákon legelőször elloptak két nagy és igen szép rézvirágtartót a Fatimái Szűz előtt. Néhány napra rá, mikor a Szent Patrick napot ünnepeltük, behatoltak a sekrestyénkbe, onnét is elvittek néhány rézvirágtartót és egy szép ruhadarabot, melyet egy hivő ajándékozott a Lóurdei Szűz tiszteletére. Kárunk nem volt nagyon súlyos. De aztán megint néhány nap után a szentségtörő tolvajok felkeresték a zárda templomát és a sekrestyét. Ott aztán elvégezték alaposan a munkájukat. A gyertyatartók, a rézvirágtartók és nagy rézedények és vödrök eltűntek." Csak 2 réz — éspedig nagy — feszület maradt meg az oltáron és a sekrestyében. Ezeket valószínűleg féltek elvinni, mert a kereszt ellenük beszélne, ha a “tolvaj-vásáron” értékesíteni akarták volna. Aztán Kháriban a már közel 70 éves káplán álmodta a boldogok álmait, mikor a tolvajok behatoltak a Calcuttában levő plébános szobájába. Ott is jó munkát végeztek. Ki akarták nyitni egy kulccsal a páncélszekrényt. De a kulcs beletört. így aztán az összeszedett zsákmányukkal elmenekültek. Csándránágorban pedig egy éjjel egy rablóbanda az ablakokon levő vasrtilakat elhajlitotta. Behatoltak a templomba, mely nem ép a plébánia közelében van. Az összes rézedényeket, gyertya és virágtartókat ellopták. Sőt betörték az oltáriszentség páncélos ajtaját is, elvittek két cibóriumot és egy szentségtartót az oltáriszentséggel. Sőt mi több, még a páncélszekrényt és a nagy márvány lapokat, melyeket csak 4 ember képes vinni, azt is elvitték. A levéltolvajokkal is sok baj van Indiában. Egy USA- ból érkezett levélből megsejtettem s most már meg is vagyok erősítve, hogy szemtelen levél-tolvajok lelopják a bontókról a bélyegeket s aztán megsemisitik a tartalmát. Ezt azért jelentem, hogy kedves barátaim megértsék a helyzetet. A saját részemről azt mondhatom, hogy még egyik levélre sem ma'radtam adós. Tehát ha nem kapták meg válaszomat, akkor tudják, hogy kit kell felelősségre vonni. Jövőben mindent megteszünk, hogy ilyesmi elő ne forduljon. De ép értesültem, hogy ilyen gaztettek a postánál előfordulnak. Ha egy légipostával küldött levélre 2 hónap alatt nem érkezik válasz, akkor biztosak lehetnek, hogy a válasz “eltűnt.” Átlag minden hónapban legalább egy-egy légipostával küldött levélküldemény (valami 15—20 is van egyben) megy USA és Európába, máshová egyszerű postával. Tehát ha valaki nagyon fontos levelére nem kapott választ, szíveskedjék megint küldeni egyet; elegendő lesz egy levelezőlap is! * Tekintettel az ilyiképpen jellemzett postai viszonyokra, Pater Polgár arra kér mindenkit, aki a misszió munkáját támogatni óhajtja, hogy pénzt nem az ő címére küldjenek, hanem a következő címre: Rév. Ivan Nikolic, S. J., 1150 Carroll Street, Brooklyn 25, N. Y. Csakis olyan levelet, amely pénzt nem tartalmaz, küldjenek közvetlenül a páter címére: Rev. Stephen Polgar, S. J., Catholic Church, Morapai P. O., 24 Parganas, Bengal, India. Pünkösd után tizedik vasárnap EVANGÉLIUM \ Szent Máté 17, 14—23 Az időben egy ember méné Jézushoz, térdre borulva előtte és mondá: Uram könyörülj fiamon, mert holdkóros és kínosan szenved, mert sokszor esik tűzbe és gyakran vízbe. Én bemutattam őt tanítványaidnak, de nem gyógyíthatták meg őt. Felelvén pedig Jézus, mondá: Oh hitetlen s romlott nemzedék, meddig leszek veletek, meddig tűrlek titeket, Hozzátok őt ide, hozzám . . . S megfeddé őt Jézus és kiméne belőle az ördög s meggyógyult a gyerek azon órában. Akkor a tanítványok titokban Jézushoz járulának és mondván: Miért nem Űzhettük mi ki azt, Mondá nekik Jézus: a ti hitetlenségtek miatt. Mert bizony mondom nektek: Ha annyi hitetek lenne, mint a mustármag, s mondjátok e hegynek: Menj innét amoda, elmegyen, és semmi sem lesz nektek lehetetlen. Ez a baj pedig nem űzetik ki, hanem csak imádság és böjtölés által. Mikor pedig Galileában tartózkodtak mondá nekik Jézus: az Ember Fia az emberek kezeibe adatik és megölik őt, de harmadnapra feltámad. SZENTBESZÉD Ezen ifjú, kiről itt szó van, nehéznyavalyás volt s ezáltal nagyon gyötörtetett. A nehéznyavalya, mely közönségesen az altest kóros idegzetében alapszik, leginkább holdváltozáskor jelentkezik s épp ezért nevezték az ilyen beteget holdkórosnak. Amint a holdkóros fiú atyja előadta kérését, Jézus igy felelt: Oh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek veletek, meddig tűrlek titeket, Krisztus Urunk ezen szemrehányását, melyet a holdkóros ifjú atyjának, a zsidóknak és az írástudóknak tett, nyomon követi az ő végtelen könyörületessége, midőn igy szól: Hozzátok őt ide, hozzám. És kemény fenyegetés közt megparancsolta Jézus a sátánnak, hogy a fiút hagyja el és kiméne belőle az ördög, és meggyógyula a gyermek azon órától. Akkor a tanítványok titkon Jézushoz járulának, mondván: Miért nem Űzhettük mi ki azt, Mondá nekik Jézus: A ti hitetlenségtek miatt, azaz hitetek erőtlensége miatt. Mert bizony mondom nektek: ha csupán annyi hitetek lenne, mint a mustármag és mondjátok e hegynek (tudniillik a Táborhegynek, amelyről Jézus lejött): Menj innét amoda, elmegyen és semmi sem lesz nektek lehetetlen. Ha volna igaz hit benneteket, belső erővel teljes hit, külsőleg bármi csekély, olyan, mint a mustármag, mely külsőleg kicsiny s csekélynek látszó, de bensőleg tele van termő erővel, úgy olyan dolgokat vihetnének véghez, melyek lehetetlennek látszanak. Az ördögi faj nem űzetik ki, csak imádság és böjtölés által. Imádságot és böjtölést követel Jézus a gonosz lélek kiűzésére, de ha ezek különös hatalommal bírnak, akkor az Istennel való egyesülés különösen erős és a szív tisztaságára való törekvés, az érzéki ösztönök fékezése és az ételben s italban még a szükségesektől való megtartózkodás által is, különösen buzgó legyen. Mások szerint ezen eszközök magukra a megszállottakra vonatkoznak, hogy ezek is, amennyiben lelki erejük nincs egészen a sátán hatalmában, saját megszabadulásukra szintén ezen hitet, úgyszintén azt, ami ebben foglaltatik, felébreszteni kötelesek, az magától értetődik. Igaz hit, imádság és böjtölés által üzzük el magunktól az ördögöt, és megromlott hajlamaink és szokásos bűneink benső, gonosz szellemét és akkor fogjuk látni beváltva azon fényes Ígéretet, melyet az isteni Üdvözítő tett, midőn tanítványaihoz igy szólt: “Ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, biztosan megadja nektek.” Az idő jóslás megbízhatatlan Washingtonban most az a vicc járja, hogy az amerikai kémelháritó világszervezetet be kellene olvasztani az’ amerikai időjárás vizsgáló szolgálatálba. Iraq villámgyors összeomlása talán elkerülhető lett volna, ha a katonaság támadása nem jön olyan váratlanul, mint a be nem jósolt eső vagy tornádó. Eső után köpönyeg érkezett most Ankarából, Törökország fővárosából: A török kémelháritó tisztek 'három héttel a bagdadi vérfüdő előtt figyelmeztették az Iraqi tiszteket, hogy valami készül, de Nuri Szaid iraqi miniszterelnök fölényesen mosolygott. Hiába mondták neki: Nemcsak, hogy iraqi tisztek kifecsegték a titkot, Svájc fővárosából is értesítés jött, hogy ott összeesküvést szőnek Iraq kormánya ellen — Nuri Szaid egyre csak mosolygott, És az amerikai kémszolgálat nem tudott semmiről, sem a vészjelekről, sem a vész által fenyegetett miniszterelnök hiú derűlátásáról. Jordánt is alarmirozták a török tisztek, Jordán királya mosolygott fölényesen és — egyelőre elkerülte iraqi unokafivésrének sorsát.
