A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-18 / 29. szám

■' s-ík oldal dÄ JÖ PÄSZT08 Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 16. fej., 1—9 Az időben vala egy gazdag ember, akinek sáfára /ala és azt bevádolták nála, hogy eltékozolta az ő ja­jait. És előhiván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? Adj számot sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz az én sáfárom. Mondá pedig a sáfár magában: Mit csináljak, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? Ka­pálni nem tudok, koldulni szégyenlek. Tudom, mit tegyek, hogy mikor elmozdít a sáfárságból, befo­gadjanak engem a házaikba. Magához hiván tehát arának minden egyes adósát és mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak? Az egyik pedig feleié: Száz csöbör olajjal. És mondá neki: Vedd elő adós­leveledet, ülj le hamar és irj ötvenet. Azután kérdé a másiktól: Hát te mennyivel tartozol? Az pedig fe­leié: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő adós­leveledet és irj nyolcvanat. És dicséré az ur a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál. Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak ba­rátokat a hamis mammonból, hogy amikor elmúltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. SZENTBESZÉD A hűtlen szolga története nem ritkaság ma sem az emberek között. Csodálatos, mily kitünően ismerte az Ur az emberi természetet, hogy példája ma is ép­pen olyan friss és találó, mint volt abban a korban, amikor az emberi élet, a társadalmi berendezkedés egészen más volt. Tudjuk, hogy az Isten saját szolgálatára ren­delt bennünket. Ez a hosszú szolgálat nincsen évek-A hűtlen szolga hez kötve, hanem kezdődik attól a pillanattól, ami­kor az ember öntudatra ébred, és tart egészen a sí­rig. Az isteni szolgálatnak megvannak a maga tör­vényei, belevésve az emberi természetbe s lefektetve a tízparancsolatnak az emberi életet szabályozó pont­jaiba. Hányán, de hányán hágják át a mai napon eze­ket a parancsolatokat! Bármerre nézünk ma a vi­lágban, bármilyen országbeli, bármilyen foglalkozás­beli -embereket nézünk, szomorú szívvel kell tapasz­talnunk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik az isteni parancsolatokat betartják és egyre több azoknak a száma, akik bármilyen áron, lelkűk tisz­taságával nem törődve, semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy a saját múló földi életüket gyönyörűségben töltsék. Mi a jelensége a vallásnak és az Ur tanításánál a földi sáfárkodásra vonatkozólag? Hol kezdődik z vallásnak irányitó és befolyásoló szerepe? Nem is hinnök, milyen hihetetlen korán! Az em­beri élet legkezdetén. A kis iskolások ülnek a padok­ban és amikor az egyik közülük a földre pillant, ész re veszi, hogy ott egy pénzdarab fekszik. Nem nag} össze, mindössze egy “nikli”. Ez a nikli a Jancsi gye­reké volt, akinek a mamája uzsonnára adta, de elő­adás közben elejtette és nem vette észre. A pénz ott fekszik a Pista gyerek lábánál, aki le is hajol érte s felveszi. Senki sem látta ezt a mozdulatot, min­denki az előadást figyelte. Pista gyerek lelkében a gondolatok körben fut­nak. e, hiszen senki sem tudja, hogy a pénz nálac van. Milyen szép nagy adag fagylaltot lehet ezért kapni ... De ugyanakkor egy másik hang is meg­szólal a fiatal lélekben: Te Pista, mit mondott a tisz­telendő ur az iskolában? Mit mondott az édesanyád odahaza? . . . Pista erre nagyot sóhajt, mint a bir-EGY MÁRIAGYERMEK ÁLDOZATA Irta: Sr. M, Alexandria, Betftiáh« India Itt Bettiánban egy kovács­mesternek hárotn lánya volt. Anna, a legidősebb, Mária a második s Ágnes a legfiata­labb. Ők eleinte békében és jómódban élteik. Mind a há­rom leányka a mi iskolánkat látogatta. Mária és Ágnes kedves, jó tanulók voltak, szüleik és a mi örömünkre. Anna azonban a kettő ellen­téte, mindig mocskosán jött iskolába és tanulásról halla­ni sem akart. Igazi iskolake­rülő lett belőle. Mivel pedig megjavulni sem akart, a ne­gyedik osztály után el lett bocsájtva az iskolából. Ágnesből nagyon kedves buzgó leányka lett, ki túl jó volt a földnek és a himlő már e még csak nyiladozó kis fehér rózsát serdülő korában le is szakította. Mária volt az édesanyja kedvence. Egy csendes, sze­rény, kedves és nagyon tisz­ta gyermek, ki nagy ambició­­val tanult. Mária kitüntetéssel végez­te el mindig vizsgáit. Csak egy vágya volt, állásba men­ni, ha készen lesz, hogy sze­gény édesanyja helyzetén se­gíthessen, ki közben nagy nyomorba jutott. Az apa rossz társaságba ke­rülve, iszákos emberré vált. Munkáját és családját elha­nyagolta. Csak Annát, leg­idősebb leányát szerette. A többieket elutasította magá­tól és üldözte. Rendszeresen szédülten és iszákosán jött haza. Káromkodva ütötte ilyenkor feleségét és Máriát éppen azzal, ami kezébe ke­rült, fadarabbal vagy vasrud­­dal. Sokat szenvedtek ők ket­ten ezen ember durvaságától. Mária sokat imádkozott édesapjáért, sőt életét is Is­tennek áldozta az ő megtéré­séért. Az apa iszákossága miatt a család! napról-napra nagyobb nyomorba jutott. E nyomort látva, az anyának ál­lást adtunk ipariskolánkban. Sajnos, sokszor megtörtént, hogy ez az elromlott férj ve­réssel kicsikarta a feleségé­től még ezen megkeresett ga­rasokat is, hogy szenvedélyé­nek eleget tehessen. Mária közben befejezte ta­nulmányait kitüntetéssel és nagyon remélte, hogy nálunk az elemiiskolában állást fog kapni. De sajnos, éppen nem volt üres hely. így privát ok­tatást adott egyelőre. Iparis­kolánkban pedig éppen ak­kor egy jó erőre volt szüksé­günk, ki szépen tud himez­­ni. Rögtön Máriára gondol­tam és fel is vettük őt. Sze­rencsére én akkor éppen mind a két iskolában órákat adtam. Mária és édesanyja nagyon boldogok voltak, hogy egy helyen dolgozhattak. Szé­pen kerestek, meg legalább nappal biztonságban voltak a goromba iszákos apától. Mária azonban a kenyérke­resetnél nem maradhatott so­káig. A jó Isten kedves áldo­zatát apja megtéréséért szí­vesen fogadta. Mária egy né­hány hónap után súlyosan megbetegedett. Csakhamar éreznie is kellett, hogy útja már az ég kapuja felé vezet. Súlyos bél és máj betegsége dacára az apja őt irgalmatla­nul kiűzte, mint naplopót a házból, úgy, hogy szegényke kénytelen volt idegeneknél menedéket keresni. Ennyi fájíiíalam között ez a szép fe­hér liliom mégis mindig mo­solygó maradt, és bámulatos nyugodtsággal tűrte sorsát. Életének utolsó napjain édes­anyja éjjel-nappal Mária mel­lett maradt, mivel észrevette, hogy közel van az elválás órája édes gyermekétől. Szűz Mária mennybemete­­lének ünnepe előtti nap Má ria igy szólt édesanyjához: “Anyám, drága anyám, na­gyon kérem, készítse elő ne­kem a legszebb ruhámat, meg hívja el a misszionárius Atyát, mivel holnap én elme­gyek Szűz Anyánkhoz!” Még aznap nagyon ájtato­­san felvette az utolsó kenetet és magához vette az Ur testét is. Ezen perctől fogva, hal­dokló ajkai nem szűntek meg imát rebegni, az utolsó pilla­natig sem. Valóban, Szűz Anya Legszebb ünnepén, ma­gához hívta hü gyermekét. Mialatt a nagy harangok reggel köszöntötték a szép ünnepet, Mária hófehér lel­ke felrepült Szűz Anya édes keblére. Tömegesen csődült a nép e szép ililiomos lélek ko­porsójához. Egy kis idő múltával az apa valóban megtért teljesen. Visszatalált az Anyaszent­­egyházhoz és mintás életet élt ezután. Minden bizony­nyal leánya Mária szerezte meg neki Istennél e nagy ke­gyelmet. Az apának példás élete csu­pán három évig tartott, mert a jó Isten őt is magához hív­ta. Betegségének szenvedé­seit örömmel tűrte és halála oly meghatóan szép és Isten­nel egyesült volt, hogy egy ilyen boldog halált minden­kinek szivemből kívánóik! A törvény éber őre CHICAGO — Jack Muller detektív szolgálaton kívül volt. Szabad idejében a bel­városban sétált. A LaSalle Hotel előtt tilosán parkoló autót vett észre. Stratton kormányzó autója volt. Mit tesz ilyen esetben a rendőr, aki szolgálaton kívül van? Jack Muller tiketet helyezett a szélvédőre. RAVASZ CSELFOGÁS Párisban ülésezett a 'hét európai nemzet iképvi­­selőiből álló Nyugat-Európai Unió jóváhagyta ka­tonai 'bizottságának- jelentését az úgynevezett Ra­­packi tervről. Ez a lengyel címkével ellátott moszkvai terv egy javaslat, amely úgy szól, hogy a nemzetközi feszültséget enyhíteni lehetne azáltal, hogy atom­­bomba-imentessé tennék Lengyelországot, Csehszlo­vákiát és egész Németországot. A Nyugat-Európai Unió katonai bizottsága helyesen felismerte, hogy ez ravasz fogás akar lenni annak biztosítására, hogy Európáiban csak egy katonai hatalom legyen: az orosz és csatlós haderő, atombombák nélkül. En­nek az orosz és csatlós haderőnek óriási számbeli túl­súlya Európa legyőzhetetlen uraivá tenné ia szovjetet és gyarmatait. Az amerikai és angol haderők ugyan­is kénytelenek lennének Nyugat-Európából vissziavo­­íulni — az amerikaiak többezer mérföld távolságra, — mert nem tehetnék ki magukat annak, hogy- atom­fegyverek hijjám legázolják őket a többmilliós vörös hadseregek. így fest a valóságban egy Moszkvából kiindult /avaslat a béke megszilárdítására . . ; Rettenetes Walter fenyegetőzik A keletnémet szovjetzónában nagy kommunista pártgyülés volt, melyen mint vendégek megjelentek az egész szovjet gyarmatbirodalom vezérei, köztük Nikita Kruscsev és Kádár János. A keletnémet párt­vezér, Walter Ulbricht, olyan dörgedelmes beszédet mondott négy órán át, amilyent Kruscsev mondott annakidején az orosz pártkongresszuson Sztálin gaz­­hágairól. De Ulbricht nem Sztálin vagy a sztalanisták gazságairól beszélt, ellenkezőleg, rettenetesen meg­fenyegetett mindenkit, aki nem Sztálin szellemében §1, lélekzik, gondolkozik és cselekszik. Ez a fenyege­tés Titonak szólt. Rettenetes Ulbricht ezt üzente Belgrádiba: “Nagy Imre kormányának sorsa mutatja, hogy hová vezet a le tévedés a helyes útról.” Kruscsev jelenlétében ilyen fenyegetés nem üres szó. Mint ilyen esetiekben kötelező, mindenki tapsolt és helyeselt. Tapsolt és helyeselt Kádár János is, aki tégeblben, mint titoista Rákosi 'börtöneiben ült és a szabadságharc győzelmes napjaiban Nagy Imre kor­mányának tagja volt. Mént Nagy Imre kormányának tagjára, őrá is ikasztófa vár? Ez a jövő titka. Egyelőre Kádár Já­­los tapsolt és helyeselt. Négyórás beszédét Rettenetes Ulbricht azzal a óslattal fejezte he, három év múlva a (keletnémet hzovjetzóná'ban az életszínvonal el fogja érni, sőt neg fogja haladni a nyugatnémet életszinvonalat. íz a jóslat nagyon tetszett a párthivatalnokoknak, ikiiknek életszínvonala máris olyan magas. íozó. aki éppen befejezte a küzdelmet. Vallásos lel­te legyőzte a rossz gondolatot és előrehajolva meg­löki a hátát Jancsinak: Te Jancsi, leejtetted a pén­­;edet! Hányszor marad el ez a hátbabökés az életben nanapság, különösen a felnőttek között, akikre köz­pénzek vannak bízva. Ki tudja, mi történik a falak nögött, ahol senki sem lát semmit, ahová nekünk, egyszerű embereknek nincsen betekintésünk, de ha mlna is; mit értenénk meg abból a szövevényes szám­­ömegből, abból a még szövevényesebb könyvveze­tésből, ahogyan az üzleti manipulációk Írva vannak. A hűtlen sáfánt előbb vagy utóbb eléri az Ur heze, akárhogyan is bujkál és jaj neki! Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 14 rész, 58. Az időben látá Jézus a nagy sereget és könyö­­rüle rajtok s meggyógyitá betegeit . . . Beesteledvén pedig, hozzá jövének tanítványai, mondván: A hely puszta, az idő már elmúlt, bocsásd el a sereget, hogy a faluba menvén, maguknak eleséget vegyenek . . . Jézus pedig mondá nekik: Nincs szükség elmenniök, adjatok ti nekik enni . . . Feleiének neki: Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk. Jézus mondá ne­kik : Hozzátok ide nekem azokat. S miután meghagy­ta, hogy a sereg letepedjék a szénára, vévé az öt ke­nyeret és a két halat és az égre tekintvén, megáldá és megszegé és a tanítványoknak adá a kenyereket, a tanítványok pedig a hatalmas seregnek. És evének mindnyájan és megelékedének. És a fennmaradt hul­ladékokból tizenkét kosárral szedtek össze. Akik pe­dig ettek, azoknak száma mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. És mindjárt kényszerítő Jézus a tanítványokat beszállani a ha­jócskába és előre átmenni a tengeren, mig elbocsátá a sereget. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk Keresztelő Szent Jánosnak He­­ródes által a börtönben történt lefejeztetése után egy puszta vidékre, Julia Betszajdájába, Genezáret tavának keleti partjára, Filep negyedes fejedelem tartományába ment, aki jószivü uralkodó volt. Jézus hihetőleg cseleit akarta elkerülni, mert az ő órája még nem jött el. A népsokaság azonban ide is követ­te az Urat, aki, amint a népet látta, előlépett és kö­­nyörüle rajtok, mivel úgy voltak, mint a juhok pász­tor nélkül és meggyógyitá betegeiket, akik hozzá mentek, vagy akiket mások vittek eléje. Miután pedig beesteledett, Jézushoz jövének ta­nítványai és mondván: A helyi puszta, az idő, az ét­kezés ideje már elmúlt, hogy ennyi népnek estebédet szerezni lehessen; bocsásd el a sereget, hogy a fal­vakba menvén, maguknak eleséget vegyenek, hogy éhségüket csillapítsák; mert reggel éhesen jöttek el hazulról, hogy te oktassad és meggyógyítsad őket; ennek folytán egészen estig éhesen maradtak. Jézus pedig mondá tanítványainak: Nincs szük­ség arra, hogy elmenjenek a falvakba, hogy ételt ve­gyenek. adjatok nekik ti enni. Krisztus ekképen előkészítette az utat a kenye­rek megsokasitásának csodájához; — evégből a né­­oet egészen estig visszatartotta, hogy annak elbo­csátását kérelmezzék a tanítványok, akiknek ő meg­parancsolta, hogy a népnek adjanak enni, hogy iffy innál szembetűnőbb legyen a csoda, mennél inkább ítlátják a tanítványok azt, hogy szorult helyzetben vannak és hogy étel hiányában oly nagy néptömeget a pusztában megétetni nem képesek. Erre a tanítványok mondák Jézusnak: Nincs itt, csak öt kenyerünk és két halunk. A halak már meg voltak sütve^ és elkészítve eledelül. Krisztus Urunk pedig mondá tanítványainak: Hozzátok ide nekem azokat, hogy megáldva megsokasitsam. A lelki eledel után éhezők testileg is megelégi­­tettek. így szolgál a természet a léleknek, ha ez az igazi életre jut és testi szükségeink is fedezve lesz­nek, ha Krisztushoz ragaszkodunk. És a fennmaradt hulladékból tizenkét tele kosarat szedének, annak jeléül, hogy az Isten nem fösvénykedik az adomá­­íyaiban. Az evők száma pedig ötezer férfi volt ... És mindjárt kényszerítő Jézus a tanítványokat beszál­lani a haj ócskába és előre átmenni a galileai tenge­ren, mig elbocsátá a sereget. A tanítványok csak ne­hezen váltak el Jézustól, ki elküldé őket, mivel fél­re kívánt vonulni, hogy egyedül, nyugodtabban és foganatosabban imádkozzék, de másrészt azért, hogy igy könnyebben meneküljön a néptömegtől, amely őt királlyá akarta megfenni. Az Ur Jézus Krisztus az öt kenyérnek s két hal­nak megsokasitása alkalmával hálaimádságot mon­dót t; — ezért kell okvetlen, hogy az asztali étkezés előtt és után mi is imádkozzunk. Pedig mily keve­sen tartják meg napjainkban Jézus eme szép példá­ját. Ha eddig elmulasztottuk, fogadjuk meg erősen, hogy azután minden asztali étkezés előtt és után imádkozni fogunk. KHARTOUM, Szudán, Afrika. — A parlament nagy többséggel megszavazott egy törvényjavasla­tot, amely felhatalmazza a kormányt, hogy elfogad­jon Amerikától pénzsegélyt a szudámi sivatagban ivóvíz kutialk fúrására és ezzel kapcsolatos kutató munkára. BAYREUTH, Németország. — A buchenwaldi koncentrációs tábor S.S. őrségének tagja, Martin Sommer 25 rab meggyilkolásában való résztvétel mi­att életfogytiglani fegyházbüntetést kapott. A tábor orvosának felügyelete alatt ő adta a raboknak a kí­sérleti injekciókat, amelyek halálukat okolták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents