A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-31 / 44. szám

2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Cgy évre_________________$6.00 One Year__________________$6.00 fél évre ________________.S3.50 Half Year ---------------------------$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. TÚLLŐTT A CÉLON A választási kampány hevében Nixon alelnök, a republikánusok vezércsatárja, kiadta a jelszót, hogy a párt novemberben csak úgy győzhet, ha a szócsa­ták során az ellenzéket tulkiabálja, az ellenségnek minden állítását kalapácsütés erejével lecáfolja. De nemcsak tagadni kell, hanem állítani is, és abból a megállapításból kell kiindulni, hogy Amerika népé­nek még. sohasem volt hat olyan jó éve, mint Eisen­hower elnök és a republikánus párt kormányzata alatt, beleértve a válság és munkanélküliség sovány esztendejét is. Ennek a programnak szellemében Nixon még azt is állította, hogy a republikánus kormányzat helyes és eredményes “felszabaditási politikát” folytatott, híven az 1952 évi választási kampány alatt tett ígé­retéhez. Ezen a ponton a New York Post megáll és elmél­kedik a felszabaditási politikáról. Ez a kampányjel­szó természetesen eljutott Magyarországba, csalókt reményeket ébresztett a magyar lelkekben és vég eredményben ennek az ígéretnek tudható be, hogy a magyar hazafiak 1956 októberében halálmegveic bátorsággal szálltak szembe az orosz tankokkal. A reménykedést keserű csalódás váltotta fel — fejtegeti tovább a new yorki lap vezércikke — és ez a keserűség nem egyhamar fog elmúlni. Ez a ke­serűség mint rossz szellem lebeg azoknak a magyar hősöknek sirhantjai felett, akik a halál torkába ro­hanva, mifelénk, Amerika felé néztek segítségért, amelyet nem adtunk, talán nem is adhattunk nekik. Ez a keserűség, ez a nyugtalanító szellem komor intéssel fordul a politikusok felé: A felszabadítás szó­val könnyelműen ne játszatok, soha, soha. Mégis, Nixon most azzal dicsekszik, hogy a jelen­legi kormányzat felszabaditási politikája sikeresnek bizonyult. Mit gondol: a magyaroknak kurta az em­lékezetük? ŐSZINTESÉG! ROHAM? Az egész világot meglepte a Moszkvából jött hir, hogy egy hatalmas orosz repülőgép, útban Peking­­ből Moszkva felé, lezuhant. Meglepetést keltett e2 a hiradás, mert az oroszok nem szoktak jelenteni légi vagy egyéb katasztrófákat. Azt a hamis látsza­tot akarják kelteni a hallgatással, hogy náluk min­den megy mint karikacsapás, bajok, lezuhanások, felrobbanások, kisiklások csak a reakciós,' kapita­lista, imperialista országokban fordulnak elő. Most megjött a magyarázat Berlinből: Az orosz­­országi légi katasztrófának öt német áldozata is van a keletnémet szovjetzóna ifjúsági szervezetének öt vezetője, akik diákkonferencián vettek részt a kínai fővárosban. Megoldódott tehát a rejtély: A szovjet urai nem őszinteségi rohamukban árulták el a ka­tasztrófát, hanem azért, mert annak német áldoza­tai is voltak s igy a szerencsétlenséget nem lehetett eltitkolni. Kruscsevék nagyon jól tudják, hogy ami a keletnémet szovjetzónában vagy annak lakosai éle­tében történik, az nem maradhat sokáig titok. Őszinteségi roham akkor sem fogja el a szov­jet vezéreket, amikor sputnik vagy rakéta kísérlet­nél baleset történik. Azt, hogy a hivatalos sajtónak csak kedvező híreket szabad közölnie, Mussolinitól tanulták az oroszok. A pekingi rádió jelenti, hogy a repülőgép összes utasai, 64-en, köztük 16 kínai kormányhivatalnok, életüket vesztették. ALÁVALÓ TOLVAJ A clevelandi sajtó első oldalas, kéthasábos cikk­ben háborodott fel azon, hogy két vak embert meg­loptak. A vakok frissítő italokat árultak a Városháza előcsarnokában. Itt surrant pénzes ládájukhoz a tol­vaj és 25 dollárt emelt ki onnan. A tisztes társadalom szemszögéből nézve való­ban gyalázatos dolog történt. Vakot megrabolni — ajávalóság. : De a tolvajt éppen az jellemzi, hogy kirúgta ma­ga alól a polgári erkölcs padlóját és nincsenek morá­lis meggondolásai. A gonosztevőben — mint ez már közmondássá vált —.nincs betyárbecsület sem. Miért tenne hát kivételt a vakokkal? A tolvaj ott lop, ahon­nan a lehető legkönnyebben tud valamit elemeim. Ilii a bankok kasszáihoz veszélytelenebbül férhetne hoz­zá, valószínűleg ezeket részesítené előnyben. VÁLLALOM A FELELŐSSÉGET Garnier, a szovjet derby győztese a budapesti nemzetközi lókiálliiáson. Garniert most Amerikába hozzák versenyezni. Ezt a cikket Déry Tibor, napjaink egyik legkiválóbb magyar Írója irta. 1956 no­vember 2-án jelent meg, két nappal azelőtt, hogy az ellenség betört Budapestre és vérbefojtotía a magyar nép rövidéletü dicsőséges szabadságharcát. Déry Tibor ma az ellenség börtönében sínylődik. BARÁTAIM! Nehezen szántam magam j arra, hogy megszólalja c. i Amikor az első puskalövés el­hangzott, kiszaladt a fejem­ből a vé": ezért te is felelős vagy. Beszéltél, lázitottál: ogy fogsz elszámolni a ha­­ottakkal? Az utcán szapo­rodtak a temetésre váró holt­testek: menj ki és fogd le a gyilkolok kezét! Én nem tu­dom egyszerűen tudomásul venni, hogy forradalom nincs véráldozat nélkül. Minden el­hangzott puskalövés után fé­lig eszelősen azt éreztem, hogy én nyomtam meg a ra- I vaszt. I! iszek az emberi lel­­j kiismeretben és a vádlottak í padjára ültettem magam. Barátaim, vállalom a fele­lősséget. Boldog és büszke va­gyok, hogy irótársaimmal együtt, mesterségünknél fog­va első hallói és leírói lehet­tünk a nemzet szavának. A magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma egy­úttal az első győzedelmes for­radalom, amióta a magyar történelmet jegyzik. Ezt nem egyes emberek, nem politikai csoportok, nem nézetek és vé­lemények szították és hajtot­ták végre hanem a népakarat. Isszonyodva ébredek rá, amit hosszú évek óta csak homályosan éreztünk, sejtet­tünk, amiről csak félszavakat tudtunk mondani, a csontom velejéig megrendülve csak most tudom lemérni, milyen halálosan kegyetlen volt az a nyomás, amely a népre ne­hezedett, hogy ilyen gysége­­sen felelt rá, egyetemleges egészében puszta kézzel a tan­kok ellen. A suhancok forradalma, mondták! Mától kezdve a “su­­hanc” szó szent előttem. Évek óta kétségbeesve figyeltem a magyar ifjúságot: , ájultan hallgatott. Október 23-án fel­állt és helyreütötte a nemzet becsületét. Megrendültén és tisztelettel megemelem a ka­lapomat előtte. Úgy ahogy kí­vántam és kértem óm -remél­tem: 1848 ifjúsága után most támadt a hazának egy 1956-os ifjúsága is. Elsősorban őhozzájuk szó­lok, mert ma az ő kezükben van a forradalom sorsa. Öreg vagyok, 62 éves múltam, két bukott forradalomban vet­tem részt. 45-ben azt hittem, hogy munkások, parasztok, mindannyian, akik a nemze­ten kiviil rekedtünk, uj hazá­ra lelünk. De tiz év alatt lé­­pésről-lépésre kilopták tal­punk alól az országot. Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíthetni és ehelyett vér­ből és hazugságból rakott bör­tönfalak közé zártak. Felelős­nek érzem magam azért is, hogy későn nyílt ki a szemem. S hogy amikor kinyílt, nem tudtam szavamat vagy a hallgatásomat úgy felerősí­teni, hogy mindenki értsen belőle. De egy mentségünk van, magyar Íróknak: ha ké­sőn is, de mindenkinél koráb­ban kezdtük el a nyilt harcot a zsarnokság ellen. Barátaim, ha szavaimnak van valami hitele, hallgassa­tok,‘meg: óvjátok meg a for­radalmat ! Olyan méltósága volt eddig, amilyet csak az igazság adhat eszmének, em­bernek. Egy dologra figyel­jünk most: nem a bosszú órája ütött, hanem az igaz­ságtevésé. Aki bűnös volt, azt bíróság elé kell állítani. De a tévedőket ne kínozzátok, mert ne feledjük el, hogy százezren tévedtek, mert megtévesztették őket. A forradalom győzött, de ha nem adunk neki időt, hogy erőre kapjon, újra elbukhat. El is sikkaszthatják azok, akiknek érdekük. Fogjunk össze: egy hazánk van és egy életünk. Ha szavamnak van hitele: fogjunk össze, ne egy­más ellen hadakozzunk! Bíz­zunk a nép erejében és tisz­tességében. Ne folyjon több vér! Tisztelet a halottaknak. A Jó Pásztor Verses Krónikája HALOTTAK NAPJÁRA Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Elmentetek messze, elmentettek régen: testetek a földben, lelketek az égben. Nyugodjatok békén anyaföld ölében, lem vagytok egyedül az örök sötétben. Veletek virrasztunk, lelkünk körülrgpked s mint az örök mécses, világit ott nektek. Hisz mikor a testtől elválik a lélek: megnyílik kapuja fönt a magas égnek. Földi porhüvelyét a lélek elhagyja 3 lelkünk simogatón az ég befogadja. Ti is megváltatok régen testetektől ; reánk mosolyogtok a magas Egekből. Kedveseink ott fönt, nem hiába vártok: Halottak szent napján emlékezünk rátok. Ősz van bár, zöld repkény kúszik a romokra s virágokat hintünk drága sírotokra. Virággal hintjük be a porladó testet, mert a sir örökre rátok emlékeztet. Méltó rá sírotok, hogy könnyünk öntözze, mert a sir a földet éggel köti össze. És a szivünkben nyílnak az örök virágok, amig szeretettel emlékezünk rátok. Ugye-ugye, ti sem feledtek el minket s értetek dobogó fájó sziveinket? Kedveseink, egykor utánatok megyünk s egy tisztább világban újra egyek leszünk. Mikor lámpásai az égi azúrnak esténként ragyogva felettünk felgyulnak. Csillagszemetekkel ti néztek le reánk s akaratlanul is imára nyil a szánk. Apák, anyák, mátkák, testvér, apró gyermek léíekalakban majd egykor ránk ismernek. Levetkőzünk mindent, ami testi-földi s mennybéli ruháját lelkünk is felölti. Szétágazott éltek, kik egy töröl voltak: Isten országában újra egybeforrnak.-__JL_____;_____________________'________1______________~___________________ ' A becsületes ember mértékével mérni a bűnöző cselekedetét oda vezet, hogy ezekután azt mondhat­nék: épkézláb egészséges embert meglopni — az ke­­véebté súlyos bűn, ezért tehát enyhébb Ítélet jár a tolvajnak. Az ügy csattanója, hogy a tolvajt elfogták és a rendőrségen alaposan rápiritottak, hogy szégyelje magát. Nem azért, mert 25 dollárt lopott, de mert két vaktól lopta. A. tolvaj szégyenkezve Ígérte, hogy legközelebb jobban fog vigyázni, nehogy vakokat ká­rosítson meg. AZ ALVILÁG MINISZTERELNÖKE Frank Costello kalandos pályafutása A 67 éves Frank Costelloval ismét sokat foglal­kozik az amerikai sajtó és — a szövetség bíróság. Ötéves börtönbüntetését kell kitöltenie. Nem fan­tasztikus bűneiért kerül vasrácsok mögé. Adócsalá­sért kapta az öt esztendőt a minden hájjal megkent racketter, akit joggal neveznek “az alvilág minisz­terelnökének.” Jogászok csakúgy, mint a szövetségi ügyészek majdnem elismeréssel állapították meg róla, hogy Amerika legnagyobb szakértője abban, mint kell kis üzletembereket megsarcolni “védelem címén.” Sen­ki olyan ügyesen nem tudott tilos árukat az ország­ba csempészni, mint a nagy szervező Costello. Já­­téklebujokból is sápot húzott és különféle üzleti ér­dekeltségeinek számát csak ő maga ismerte. Bámu­latos ravaszsággal tudta leleplezni tiltott tizeiméit. Kifelé, a világ csak az ápolt, jólöltözött, majd­nem előkelő megjelenésű Costellot ismerte. Gyakori vendége volt a művészek által látogatott bároknak, éttermeknek. Szeretett golfpályákra, lóversenyekre járni. jjiÍ| Ismerte a jótékonysággal járó publicitás értékéi és ezért adakozott, de mindig ügyelve arra, hogji másnap minden újság megírja milyen áldott jó szive van. * * * * # f 8g§ Az Üdvhadsereget is támogatta — a Copacabana Club révén, ahol vacsorát adott és gyűjtést rendezett hasonszőrű “nagylelkű” racketeerek között. Jótékonysági akció ürügyén meghívott ismert notabilitásokat, sőt New York egyik főbiráját is, aki lé^re ment és csak másnap, a lapokból értesült, hogy miféle társaságba keveredett és mint használták f~? tekintélyét Costello céljaira. Costello egyik mániája az öltözködés volt, éven­te 30 kék ruhát csináltatott és ezeket az év végén rendszerint elajándékozta. Mint minden proletár gyerek. Costello is imádja az uj ruhát, uj cipőt, uj nyakkendőt, uj inget. Körmeit naponta maniküröz­­tette és ötdolláros borravalókat adott a manikürös­­nőknek. A börtönben erre aligha lesz alkalma. Platina manzsetta gombokat viselt és zsebében állandóan többezer dollárt tartott, bankjegy göngyö­leg formájában. Egyizben, szórakozottságában 27,300 dollárt fe­lejtett egy bérkocsiban. Costello, mint a legtöbb olasz gangster, “az óhazából” vitorlázott át Amerikába szerencsét próbálni. Egy calábriai faluban született •és egy harlemi tömegszálláson ált. éveken át család­jával. Amikor már kezdett “tollasodni”, átköltözött Greenwich Viliágéba. Itt került összeköttetésbe az alvilág akkori notórius alakjaival. 1908-ban letartóztatták rablótámadásért. Másod­szor 1915-ben fogták el, mert engedély nélkül hor­dott revolvert. Amikor kiszabadult a börtönből, ex­port-import üzleteit kezdett. Alkoholt csempészett át Kanadából Amerikába. A vállalkozás olyan jól ment, hogy heti 5000 dollár volt a jövedelme. A sikeren felbátorodva “terjeszkedni” kezdett és az ügyészség becslése szerint a harmincas években már évi négymillió dollár volt a bevétele. Ekkor kap­ta alvilági tisztelőitől “a miniszterelnök” becenevet. A Kefauver féle szenátusi vizsgálóbizottság le­leplezései után 14 hónapot töltött a milani Federal Correction Instituteben. Idegeit annyira megviselték az izgalmak, hogy megbetegedett. Másfél évvel ez­előtt egy haragosa merényletet kísérelt meg ellene, revolverrel lőtt rá és a golyó a fejét sebesitette meg. Orvosai nem hiszik, hogy az öt évi börtönt túléli — mert lelkileg sokkal érzékenyebb, mint testileg “a miniszterelnök.” KÖLCSÖN KENYÉR VISSZAJÁR Franz Trugut Bárót mint a Monarchia nagykövetét küld­te uralkodója Lengyelország­ba. Amikor a báró a lengyel királynál bemutatkozó ki­hallgatásra ment, nagy te­reimbe vezették. Itt azt látta, hogy egy előkelő megjelené­sű ur körül egész sereg férfi lesi a szavát. Azt hitte, hogy a kör közepén a király áll, akit ő még sohasem látott. Odasietett hozzá, mélyen meghajolt és belefogott szó­noklatába. Pár pillanat múl­va észrevette, hogy a körül­­állóík kuncognak . . . Nem ér tette a dolgot, tovább beszélt, meglehetős zavartan. Annál is inkább, mert a “király” ke­gyesen hallgatta . . . Végül kiderült, hogy az, akit ő a királynak vélt, Stae­­kelberg gróf, Katalin cárnő nagykövete, aki igy tréfálta mag uj kollégáját. Thugut báró lenyelte a tré­fát, de hamarosan visszaadta. Pár nap múlva a királynál estebéd volt, melyre az egész diplomáciai kart meghívták. Lakoma után kártyáztak és a véletlen úgy hozta, hogy Thu­gut, Stackelberg és a király került össze egy partiba. Mi­kor Thugut báróra került a hívás sora, kidobott egy kár­­yát és azt mondta: Treff király! Ön téved, kedves báró — jegyezte meg az uralkodó, ez nem király, hanem treff búb! — Ejnye, milyen szórako­zott 'vagyok! — mentegető­zött a báró, — amióta Len­gyelországban vagyok, most másodszor esik meg velem, hogy a szolgát királynak né­zem! . . . Hallotta már? . . . hogy afrikai vadász­­társaságok fő hús eledele a gazella pecsenye. . . hogy James Monroe óta az amerikai elnökök nem járnak rövid nadrágban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents