A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-11 / 28. szám
JŐ PÁSZTOR 3. OLDAL Emlékezzünk a régiekről TÁNCSICS MIHÁLY KÜZDELMES ÉLETE Táncsics Mihály a magyar munkásság és parasztság felemeléséért folytatott küzdelem előfutár- ; ja volt. A veszprémmegyei Ácsteszéren, 1790 április i 21-én született. A kis falunak akkor alig kétszáz lakosa volt, mindannyian telkes jobbágyok, akiket a földesur a 18. század második felében telepitett oda a horvát határszélről. A telkes jobbágynak ugyanolyan keserű volt sorsa, mint a földnélküli jobbágyoknak. Robottal szolgált a földesurnak, fizette a papi tizedet, fiát elvitték katonának és a beszállásolások is őt sújtották. A földesúri adóprés következtében kénytelen volt megválni házhelyétől, maroknyi bérföldjétől és lezuhant a háznélküli zsellérek állapotába. Táncsics anyja is közeljárt a tönkremenéshez, amikor Mihály megszületett. A. napi robotján kivül malomban is dolgozott. A családi nyomorúság következtében Táncsics korán megismerte a paraszt sorsát. Mint a többi telkes jobbágy fia, tizenkét éves korában már a mezőkön, majd a malomban dolgozott. Hajnaltól késő estig robotolt, hogy megkeresse szűkös kenyerét. A bakonyi kis nemzetiségi faluban még az elemi iskolát sem végezhette el. Amikor városba került, nappal alkalmi munkás, takácslegény, majd házitanitó, kevés szabadidejében szorgalmas magántanuló volt, hogy képzetten vehesse fel a harcot a népet elnyomó politikai és társadalmi rendszerrel. Amikor tizenkilenc éves.korában felszabadult, a céhszabályzat értelmében megkezdte vándorútját. A gyenge tüdejü takácslegénynek közel négy évig vándorolnia kellett, amig megkapta a végleges céhlevelet, melynek birtokában mestervizsgára jelentkezhetett. Bejárta az ország nagyobb városait, dolgozott falusi fonókban és kezdetleges műhelyekben és amikor az első nagyobb takácsüzembe került Budán, egészsége összeroppant és hosszú ideig élet és halál között lebegett. Amikor felépült, elhatározta, hogy felhagy a takács mesterséggel és házitanitóként keresi meg kenyerét. Ekkor már magánúton elvégezte iskolái egyrészét. Vándorutjain állandóan tanult és olvasott, régi latin Írókat és a felvilágosodás francia irodalmának nagyjait. Mégsem vették emberszámba a tanulnivágyó és egyre műveltebb takácslegényt. Pesten maradt, hogy tanulmányainak szentelhesse életét. A magyar nemzeti megújhodás koráramlata az Íróvá nőtt házitanitót is áthatotta. Harcolni kívánt a népéért a toll fegyverével. Táncsics első Írásai nem voltak népszerűek. Mégis az uralkodó osztály az első népi iró társadalompolitikai elveitől veszélyeztetve érezte a maga kiváltságos helyzetét. Pedig Táncsics ekkor még nem volt forradalmár, csak szerény szemlélője az eseményeknek, aki hellyel — közzel figyelmeztette az olvasót a nép jogaira. A könyveenzura.rendszeresen üldözte. Könyveit betiltották és sok esetben már a nyomdában elkobozták. A bécsi titkosrendőrség a megbízhatatlanok listájára helyezte. A rendiség oly jól védte állásait, hogy a főurifőpapi-köznemesi érdekszövetség záróvonalát egyetlen komoly reformtörekvés sem tudta áttörni 1825 és 1848 között. A rendi alkotmány csak urat és szolgát ismert és a népet örökös szolgaságra kárhoztatta. «**4*1*; Táncsics 1844-ben elhatározta, hogy könyvet ir a szabad sajtó érdekében. “Sajtószabadságról nézetei egy rabnak” cimü könyvét Lipcsében nyomatta, illegálisan vitte be Magyarországra és sajátkezüleg tette le a pozsonyi országgyűlés asztalára. De a rendi követek figyelemre sem méltatták a nagy politikai tanulmányt. Táncsicsot csak az mentette meg a bécsi titkosrendőrség fegyházától, hogy munkáját névtelenül adta ki . Közben kilenc évig éhezett, nélkülözött, robotolt, fagyoskodott és betegeskedett Pesten és kis vidéki városokban. Majd pedig elhatározta, hogy Bécsbe megy. De ott sem volt jobb dolga. Nyelvtanári engedélyt mint “külhonos” nem kaphatott, de még csak havat sem lapátolhatott a fényes császárváros utcáin. Bőrig lesoványodva, de töretlen munkakedvvel visszament Pestre és újra beállt a hombárba zabot rostálni, hogy éjszakánként megírhassa figyelmeztetéseit a rendi alkotmány bilincseibe vert magyar néphez. Táncsics világosan látta, hogy az 1848 előtti korszakban hamis játék folyt a reformok hirdetése körül. Még azok sem voltak hajlandók beleegyezni a “történelmi osztályok” adókötelezettségébe, akik szükségesnek tartották az igazságtalan társadalmi viszonyok megreformálását. Táncsics tiszta vizet öntött a pohárba. Széchenyinek és társainak szemére vetette, hogy mellébeszélnek a nemesi adózás kérdésében és ezzel késleltetik a reformok megvalósulását. E megállapításával magára haragította a nemesi reformereket. Ezek egyébként is lenézték a nincstelen toliforgatót és mereven elutasították a “jöttment rebellis” írásait. így maradt egymagában és védtelenül, de körömszakadtáig harcolt népe igazáért abban a korban, melyet egy hamis történetírás később “reformkorszaknak” keresztelt el. Ismét kezébe vette a vándorbotot 1847 tavaszán. Hamburgba ment és ott nyomatta ki az elnyomott osztályok követeléseit tartalmazó “Népkönyv” cimü könyvét. Hazament, hogy átnyújthassa könyvét Kossuthnak, az egyetlen magyar politikusnak, akiben megbízott. Kossuth már 1842-ből ismerte őt. Szívesen fogadta és egyben figyelmeztette, hogy a budai helytartótanács már elrendelte elfogatását. Tanácsolta, hogy meneküljön küföldre. Táncsics csak Horvátországig jutott le. A Zágráb megyei Brodban találtak rá Sedlnitzky rendőrminiszter ügynökei, amint éppen Robespierre “Nép szava — Isten szava” cimü röpiratát fordította magyarra. A bilincsbevert irót Zágrábból Budára, a József laktanya fogházába vitték. Egy évet töltött itt anélkül, hogy érdemben kihallgatták volna. Forradalomra való felbujtással, hűtlenséggel és felségsértéssel vádolták. A három vádból egy is elegendő lett volna a halálos Ítélethez. Pe közvetlenül az Ítélethozatal előtt kitört a márciusi forradalom. 1848 március 15-én Nyári Pál és Klauzál Gábor vezetésével börtönéhez tódult a nép, megnyíltak a börtön ajtai és Táncsics a márciusi ifjak vállán hagyta el celláját. A sajtószabadság elve győzött és Táncsics, a szabad sajtó üldözött hőse, a magyar munkássajtó alapitója lett. Már a szabadulását követő napokban tapasztalta, hogy a márciusi pontok nem döntötték meg egy csapásra a rendi alkotmány által létesített osztálykülönbségeket. Amikor ugyanis az ünneplő tömeg által vontatott kocsiból kiszállt, hogy a városházán gyülekező forradalmi vezetőkhöz beszédet intézzen, és azokat .kendteknek szólította, néhányan a köznemesi és polgári hallgatók közül'nemtetszésüknek adtak kifejezést. Ezzel a jelenséggel később is találkozott. Amikor elmúlt a márciusi mámor és a jobbágyságnak, illetve az egész magyarságnak kemény helytállással kellett biztosítani a forradalmi eredmények fennmaradását, már voltak kétkulacsosok, akik 1848 nyarán már sűrűn kacsintgattak Bécs felé. Ezek arra számítottak, hogy a magyar népi megmozdulás úgysem lesz hosszuéletü és inkább a régi szolgaságot vállalták volna, mint a szabadság fenntartásáért hozandó áldozatokat. Táncsics ezekben a napokban élete legszebb küzdelmeit vívta. Mint a “Munkások újságja” szerkesztője, a szegény földmives nép szószólója lett és lapjának hasábjain jelentkezett először Magyarországon az ipari munkásság öntudatos védelme. Még a kossuthi politika hívei közül is sokan ellenezték azt a félelmet nem ismerő igazmondást, amellyel Táncsics a korabeli munkásság jogaiért lapjában sikraszállt. Táncsics lapjának munkásolvasói egyben hü honvédéi voltak Bem, Klapka és Görgey seregeinek, Ragyogó sikerek után, a túlerő előtt 1849 aug. 12-én Görgey a világosi síkon letette a fegyvert. Klapka is kapitulált Komárom várában. A szabadságharc elbukott. A forradalom és szabadságharc vezetői az osztrák önkényuralom foglyai lettek, avagy elbujdostak. Tanyáról-tanyára menekültek Bach rendőrminiszter besúgói és titkosrendőrei elől. Táncsics is a bujdosók között volt. A magyar parasztság és munkásság oltalmazó pártfogásának köszönhette, hogy sikerült megmenekülnie. Hosszú évek teltek el igy, állandó idegfeszültségben, egyre nagyobb nélkülözések között. Táncsics csak 1857-ben ment vissza Pestre, ahol ismét megkezdte küzdelmes felvilágosító munkáját. Külvárosi kis házakban maga köré gyűjtötte a haladószellemü 'polgárokat, munkásokat és diákokat. Előadásokat tartott nekik a munkásmozgalom fontosságáról, meghatározta a munkásosztály jogait és kötelességeit a magyar társadalmi megújhodásért vívandó harcban. Röpirataiban vázolta hívei előtt a munkásmozgalom harci eszközeit, módszereit és nyugati eredményeit. Sokszor hangoztatta, hogy szervezettség nélkül a munkások nem tudják megvívni felszabadító harcukat, 1860 végén Táncsics úgy érezte, hegy elérkezett a nyílt kiállás ideje. Bach ekkor már kegyvesztett volt és a politikai helyzetben bizonyos enyhülés mutatkozott. A következő évben, március 15-én Táncsics vezetésével a munkásság és a főiskolai ifjúság kivonult a pesti köztemetőbe a szabadságharc hőseinek sírjához, hogy néma tüntetést rendezzenek az eltiport magyar szabadságharc és az őröl; emberi-szabadságjogok mellett. Ezt a márciusi felvonulást Táncsics később elnevezte “fekete márciusnak”, mert a védtelen tüntetőkre lecsapott az elnyomó rendszer karhatalma. Sortíizet zúdítottak Táncsics elvbarátaira. Számos sebesültje és egy halottja lett a “fekete márciusnak”, amely Táncsicsot ismét börtönbe juttatta. Ez alkalommal több mint 7 esztendőt töltött börtönben. Csak a kiegyezés után, 1867-ben helyezték szabadlábra. Félvakon, súlyos betegen, de töretlen hittel jött ki a fegyház-ból. Táncsics ekkor már szocialista volt, a szocialista • gondolat megvetőjeként tért vissza a közéletbe. Rö-Daytona Beachen a Halifax folyóban horgászik ez a nénike egy szárazra húzott csónakból. A fiatalkorú bűnözők sorsa HOGYAN LEHET VÉGET VETNI A BÜNHULLÁM TERJEDÉSÉNEK? Neun múlik el nap, hogy az amerikai sajtó ne számolna be a nagyvárosok iskoláiban ég iskolái íkörül dúló bandaharcokról. Sorozatos gyilkosságok történtek New York, Chicago, Los Angeles iskolái közelében és csak a héten vertek véresre egy tanárt Bronxban. A fiatalkorúak bírósága előtt tucatjával jelennek meg 15-17 éves fiuk és lányok, akiket verekedéssel, gyújtogatással, lopással vádolnak. Alig egy hónapja, hogy summás ítélettel 900 vásott és javíthatatlan gyermeket csaptak ki a newyorki taníntézet'jkből. De a tragikus folyamat ezzel nem ért véget. Szülök, tanárok, hatóságok hiába tanácskoznak, hogy mitévőik legyenek. Mindenkinek van valamiféle elmélete, de gyakorlatiban ezek a kísérletek, sajnos, nem váltak be. A szülők azzal védekeznek, hogy dolgozniuk kell, nem érérnek rá foglalkozni .csemetéikkel. Szerintük ez az iskolák dolga. A tanárok, akiket tulhalmoznak munkával, azt mondják, hogy lehetetlen egyénileg foglalkozni minden növendékkel a túlzsúfolt osztályokban. Sok gyerek nem tanári, de orvosi kezelésre szorul. A lelkileg egyensulyozatlan fiuk és lányok okozzák a legtöbb galibát. A másik baj tokozó elem, hogy az utóbbi években sokszázezer puertoricoi vándorolt New Yorkba és más nagyvárosokba. A déli négerek szintén százezrével jöttek keletre munkát keresni. Népes családtagjaikról nem mindig tudnak kellőképen gondoskodni. Ezek a gyerekek, akik azelőtt soha ilyen iramú életet nem ismerteik, elvesztik önkontroljukat és a másik végletbe csapnak. Garázdálkodnak és nem engedelmeskednek sem szüleiknek, sem tanáraiknak. A bírák, akik kénytelenek pálcát törni ai megtévedt gyerekeik fölött, szomorúan állapították meg, hogy a bűnhulláim emelkedik, hiába a szigorú1 büntetések, hiába a különféle reformok, hiába játszóterek és szórakozó helyek .melyeket a diákoknak építenek abban a Töményben-, hogy ott majd kellő önfegyelemmel fognak viselkedni. Kiváló ügyvédek, akik számos ilyen esetiben voltak védőik és így alkalmuk volt tanulmányozni a delikvenseket, azt mondják, bogy a megoldás nem csak a szülőkön, vagy a tanárokon múlik, hanem mindkiét oldal összmüködésén. Vagyis: szigorúan, de igazságosan, de minderaképen fegyelemmel kell kezelni ezt a vásott nemzedéket. Nem tűrhetik tovább, hogy fiatal lányokat támadjanak, meg suhaneck az iskolaépületben és erkölcstelen: merényleteket kövessenek el rajtuk. Még tűrhetetlenebb az a helyzet, hogy romlott fiatal diáklányoik sexpártikra járnak hasonlcikéipen erkölcstelen fiukkal. A szülők 'és tanárok tehát ne próbálják egymásra hárítani a felelősséget. Ehelyett inkább kooperáljanak és együttes erővel vegyék fel a harcot a bünbullám ellen. Példaképen az olaszországi helyzetet idézték. Itáliában is rettenetes volt a helyzet a háború után. Sex-támadásokat, j gyilkosságokat követtek el Róma és Nápoly fiataljai. De a rendőrség, az egyház, az iskolák összefogása megváltoztatta a helyzetet alig három év alatt. Az első feladat: megértetni a fiatalokkal, hogy a hatóságokat, az iskolát és a szülőket tisztelniük, respéktálniok kell. A gyerekek, mondott egy kiváló biró, alapjában véve rendre, fegyelemre vágynak. Ha azt látják, hogy ezt senki sem követeli meg tőlük, a máiSik végletbe csapnak át. Bizonyítékul felhozzák a jótanulók, a jóniagaviseletü gyerekek esetét. Ezek a fiuk és lányok már 16 éves korukban fegyelmezett polgárok, akik valóban oszlopaivá válnak a demokráciának. De csirájában kell elfojtani az anarchistát a gyermeki élekben, amely máj dinem minden emberi lélek sajátossága. Ez az a kettősség, amely minden teremtett lényben ott lakozik vicklel kiszabadulása után Orosháza egyhangú lelkesedéssel képviselőjének választotta. Az uralkodó osztály részéről azonnal megindult ellene az intrika és a fokozott üldözés. Először lapját, majd képviselői mandátumát vesztette el. Pestről Ceglédre költözött és önkéntes száműzetésben élte le hátralék napjait. 85 küzdelmes évet élt. és csak rajtunk felnőtteken múlik, hogy a jót, vagy a rosszait segitj ük-e felszínre az ifjú lelkekben. A 7 legjobb vicce a pesti Ludas Matyiből , Az Ibusz utazási irodába beállitt egy pesti vagány. Menettérti jegyet kér .a Holdba utazásra. Ugyan hová gondol — szól az Ibusz hivatalnok — hiszen még nincsen holdrakéta. A vagány vigyorogva viszszavág: Mire én megkapom az útlevelet, addigra lesz. Svájci sputnik Leonard Lyons amerikai újságíró elment Brüsszelbe, a Vi 1 áglkliáil 1 itásra. Járt a szovjet pavillionban is és vájjon mit vásárolt kisfia számára? Természetesen egy játék sputnűkot. A gyerek nagy örömmel játszadozott vele, míg egy napon a játékszert leejtette, úgy hogy az szétesett. Mielőtt összerakta volna, megmutatta apjának a sputnik belsején olvasható gyári felírást: “Made in Switzerland” — svájci gyártmány. CSAKUGYAN? Nixon alelnök a Maine állami republikánusok körében buzdító beszédet tartott, mely abban a megállapításban csengett ki, hogy soha oly jó dolgunk nem volt, mint az eddigi öt Eisenhower évben. 1953 óta, és hogy most, 1958 közepén a gazdasági helyzet a legszebb reményekre jogosít fel. Több mint öt millió munkanélküli fülének zene az ilyen szónoklat. HALLOTTA MÁR...? . . . hogy némelyek szerint a'kihai nyelvet könnyebben lehet megtanulni, mint bármely imás nyelvet.
