A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-28 / 13. szám
a jó pásztor j Emlékezzünk a régiekről j GARÁZDA NEMESSÉG A 15. században II. János király uralkodása alatt élt Kas-ztiliábian egy Suerno de Quenones nevű lovag, akit bátran leihet a párbajozás világrekcrd erének neveznünk. Ez a kalandvágyó lovag, egyes feljegyzések szerint, egyszer kijelentette, hogy tiz társával együtt egy teljes hónapon át védelmezni fog egy hegyszorost. Aki csak közelíteni is merészel, azzal megvív. Természetesen bőven akadtak olyanok, akik a terv keresztülvitelében kételkedtek és merő virtuskodágból Oomposteilákia utaztak. Itt az, orbiigói hegyszoros mellett összecsaptak a bátor lovaggal. Sueon de Quenones nem azéirt volt híres verekedő és lovag, hogy szavát ne tartotta volna meg. Eigy hónapig védelmezte a szorost, azon egyetlen ember sem ment keresztül, ellenben a hires verekedőnek 627 ellenf éllel kellett megvívnia. Az eset egész Kasztiliáiban nagy port vert fel, olyannyira, hogy még a király is' megjelent a hegyszorosban és több párba jt maga is végignézett. A nemesség akkoriban valóságos államot alkotott az államban. Amikor Izabella és Ferdinand került a kasztiliai trónra, a nemesség komoly akadályokat gördített a fiatal uralkodók útjába. A nemességnek óriási vagyona volt és a Szó legteljesebb értelmében uralkodott az országon. A három lovagrend például egészen függetlenítette magát az uralkodótól. II. Jánosnak, a tehetetlen királynak uralkodása alatt hihetetlen mértékben megvagyonoscdott a San Jago-, a Calatrava- és az Alcantara-rend. A San Jógarend nagymesterének pl. évi 90,000 arany jövedelme volt, de a másik két rend nagymesterének jövedelme Soem sokkal maradit az előbbi mögött. A nemesek között akadt olyan földeüur, aki 80 városnak és várnak volt a birtokosa, egy másik nemesur pedig olyan gazdag volt, hogy az országban való utazása alkalmával mindig a saját földjén utazhatott; a harmadik a háborúzások idején 20,000 fegyvertforgató jobbágyot állított csatasorba. A fiatal uralkodónő és férje ilyen állapotok; közepette fogott a rend helyreállításához. Az ő uralkodásukkal uj korszak kezdődött Kateztilia történetében. A királynőnek és férjének Ximenez bíboros volt nagy segítségére az újjáépítő munkában. Francisco Ximenez szegény családból származott. Egészen fiatal 'volt, amikor belépett a Ferences-barátok rendjébe, ahol csakhamar magára vonta felettesei figyelmét. Mendoza Ibibomoknak megtetszett ;a nagyeszű és gyakorlatiasan gondolkodó fiatal szerzetes éis csakhamar a királynő udvarába küldte gyóntatópapuak. A gyóntatópap kitűnő éleslátásával a királyi udvarban is csakhamar népfeizierü lett, mindenki megkedvelte, így nem is keltett meglepetést, amikor a királynő toledói érsekiké neveztette ki. A nemesség elleni harcban a polgárság is nagy .segítségére volt a társuralkodóknak. Kasztika nagyobb vár osaiban az évek során érdekes védelmi ozer'vezet alakult: az úgynevezett testvériségek, amelyeket a polgárok azért alakítottak, hogy a garázda nemeseik túlkapásai ellen sikerrel védekezhessenek. Minden város a lehetőséghez képest nagyobb számú lovas- és gyalogos-seregeit szervezett a polgárok soraiból. Ezeknek a feladata az volt, hogy amint rablólovagokat vagy fosztogató nagyurakat pillantottak meg város közelében, nyomban rajtukütöttok. Időközben pedig meghúzták a vészharangokat lés ezzel kértek segítséget. Izabella és Ferdinand kitünően felfegyverzett kis hadseregeket szerveztek a testvériségből, ezzel magukhoz láncolták a polgárokat, kárpótlásul azonban kiváltságokkal ruházták fel 'őket. A nemesek uralma lealkonyulóban volt. Megtiltották nekik, hogy testőröket tartsanak, váraikat építsenek és egymás kőzett háborút viseljenek. A kasztiliai nemesség egyeduralma ilyenformán lassan megtört. A két leghatalmasabb nemesi család, a Güzmamck és a Ponce de Leonok ellen maga a (királynő vezetett hadat és legyőzte őket; hasonló sorsra jutott a Cabra és az Augiar nemesi házaik serege is. OROSZ DEMOKRÁCIA Oroszországban vasárnap választás volt, a hivatalos lista hajszál íhijján 100 százalékos többséget nyert — egy nemlétező kisebbséggel szemben. A “választásra” meghívott amerikai tanárok sajtókonferencián megmondták a véleményüket: Mi nyugatiak a szabad választást egészen másképpen képzeljük el. Az angol Reuter hírügynökség részletes tudósítást kapott moszkvai riporterétől erről a sajtókonferenciáról. Ennek a jelentésnek következő mondata -a legérdekesebb: Richard Schammon, a politikai tudományok amerikai professzora, egyebek közt ezt mondta az orosz hallgatóságnak: “Egy szabadelvű ídiemoíkrata társadalomban az ilyen választás . . . niem a szabadság légkörében, ami a demokrácia lényege.” A pontok helyén még néhány szó volt, amelyeket az orosz cenzor törölt a tudósításból. Puskagolyónál sebesebben száguld ez a rakéta. Óránkint 1700 mérföldes gyorsasággal halad a new mexicoi kisérleti állomáson. “Mikor kezdi el a munkát?” AZ ÁLLÁS TALÁLÁS MŰVÉSZETE - ÉLELMES EMBEREK DEPRESSZIÓS IDŐKBEN IS ALKALMAZÁST KAPNAK Most, hogy több mint ötmillióra rug a munkanélküliek száma és egyre nehezebb munkát találni, időszerű lesz felsorolni néhány érdekes esetet, melyek a régi tételt bizonyítják: élelmes ember a jég hátán is megél. Aki nem ijed meg a saját árnyékától, az feltalálja piagát bármilyen helyzetben és munkát, alkalmazást lel ott, hol mások csak gépies elutasító válaszokat kapnak. A légihaderő egy fiatal veteránja, W. Scott egy napon beállított a National Broadcasting Co. stúdiójába, kezében egy kalitkával, amelyben egy galamb volt. Ted Cott manager hivatalába ment és átadta a kalitkát a titkárnőnek a következő szavakkal: — Legyen rá gondja, hogy Mr. Cott megkapja ezt a csomagot. — Okvetlenül — hangzott a válasz. A manager átvette a galambot és elolvasta a kis papírtekercset, amely a galamb egyik lábára volt erősítve. — Ez egy postagalamb. Legyen szives mondja meg, mikor jöhetek interjúra önhöz. Milyen állás van nyitva a számomra? Vagy tegyen egy jelet a következő kockába, amelyből megtudom, hogy nem kiváncsi rám semmilyen körülmények között. Cott kitöltötte a papírlapot és a postagalamb elrepült az üzenettel. Másnap reggel 9 órakor beállított a manager irodájában W. Scott, az élelmes fiatalember, akit azonnal alkalmaztak, mint producert. Pár hónap alatt már fizetés emelést kapott, mert értette a dolgát és ma az állomás egyik nagyfizetésü producere. Mint a manager később mondotta, nem volt szükség uj emberre a stúdióban, de az ötletesség annyira meglepte, hogy nem tudott ellentállani, érezte, hogy nem közönséges képességű ember az, aki ilymódon keresett állást. Mondani sem kell, hogy a managemek igaza volt. Nem mindenkinek jutnak ilyen jó “trükkök” az eszébe és nincs is mindig erre szükség. De az eredetiség, a jó fellépés sohasem árt, csak használ annak, aki alkalmazást keres. Irvin S. Cobb, aki később Amerika legnépszerűbb humoristája lett, annak idején, amikor “vidékről” New Yorkba érkezett, hogy ujságiró legyen, seholsem kapott állást. Minden újság visszautasította az ismeretlen kezdőt. Cobb erre a következő körlevelet intézte az összes newyorki szerkesztőkhöz: — íme itt vagyok én, New York legtehetségesebb riportere, de senki sem kapott az alkalmon, hogy leszerződtessen. Még egy utolsó alkalmat adok önnek arra, hogy fülön ragadja az alkalmat és ahelyett, hogy az iroda szolgával küld el, sietve leszerződtet lapjához. Ha nem, megyek máshová és majd egész életében sajnálni fogja baklövését. A mulatságos levélre öt szerkesztő felelt és mind az öt jó fizetést kínált a humoristának. Cobb az Evening Sunt választotta, ahol hamarosan egyik jólfizetett és népszerű munkatársa lett a napilapnak. Egy fiatal egyetem;<hallgató, aki az elmúlt hat hónap alatt seholsem tudott elhelyezkedni, a következő hirdetést tette közzé a New York Timesben: — Gyakorlatlanság és tapasztalatlanság a legértéke-OPPENHEIMER ISKOLA LEVITTOWN, Pa. — Bristol Township iskolatanácsa 5 szavazattal 2 ellen úgy határozott, hogy a három millió dollár költséggel épülő uj high scihoolt Dr. J. Robert Oppenheimerről nevezik el. Oppenheimer tudvalevőleg egyik megteremtője volt az első amerikai atombomibásebb kincse egy fiatal kezdőnek, aki munkát keres. Mert az ilyen ember a képzeletére van utalva, ahelyett, hogy elavult, elhasznált módszerekhez folyamodna. Ha önnek olyan vállalkozása van, melyre ránehezedik a “rutin” a megszokott, elfásult ismétlése mindig ugyanannak a módszernek, én vagyok az ön embere. Nekem ötleteim vannak, és uj utakat keresek, az ön segítségével meg is találom azokat. A hirdetésre egy nagy könyvkiadócég felelt, a fiatalembert behívták, beszélgettek vele — és leszerződtették. — Mikor kezdi el a munkát? — ez az a bűvös mondat, amelyre annyi fiatalember, vagy állását vesztett férfi és nő vágyik. Nos, a cennti példák azt bizonyítják, hogy semmi sem lehetetlen, hogy az életre való ember nincs elveszve. nak. Később kegyvesztett lett, mert kiderült, hogy naiv gyanutlansággal barátságába fogadott kommunistákat. Emiatt a McCarthy időszakban szövetségi feketelistára került. Most a Princeton, N. J.-i szuper-egyetem tanára. A bristoli iskolaszék két tagja Mac Arthur és McCarthy amerikai közéleti nagyságok nevét hozta javaslatba. Ezek ketten — az iskolaszék NIKITA NEM KAP MEGHÍVÁST Kruöesev ki jelentette, 'hogy a csúcskonferenciáira szívesen elmenne Washingtonba, ha meghívást kap. De nem kap meghívást. A hivatalos magyarázat, hogy miért nem ikivár.atos az orosz diktátor látogatása itt, az, hogy jelenléte súlyos biztonsági problémáikat elhoznia. Ez a magyarázat formailag korrekt, de nem ez az igazi ck. Az igazi ok az, hogy Kruscsev az amerikai fővárosban olyan remeik propagand a p ódium o t . kapná, melynél jobbat el lseim képzelhet. Amerika fővárosából szabadon gyalázhatná az amerikai gonosz imperialistákat, akik vágyva vágynak háborúra, hogy sokmilliós profitokra telhessenek szert. És, sajnos, még egy komoly ck van arra, hogy ne lássuk szívesen itt a nagyszájú moszkovitát: az, hogy Eisenhower elnök gyenge és fáradt ahhoz, hogy szóiharcct vívjon ezzel a módfelett erélyes és kitartó vitatkozóval. És ne feledjük el, amit maga Eisenhower mondott: hegy a háború idején sokszor diskui ált politikai kérdésekről Zsukov tábornokkal és isieihogysem tudta őt meggyőzni az amerikai demokrácia fölényéről. Most egy Zsuikovnál sokkal képzettebb politikussal fog szembenállni. Igaz, Genfiben is Kruscsevvel fog szemben állni Eisenhower és Washingtonban attól tartanak, hogy az erőik egyenlőtlensége érvényesülni fog. Mégis nem közömbös, hogy Kruiscsev propaganda-győzelmét a mi fővárosunkban vagy Svájcban fogja-e aratni. 3= OLDAL Élet a vasfüggöny mögiL Tej jel-mézzel folyó beszéd hangzott el n magyar saovj ©Ipariamén tken. BUDAPEST — A képviöelcházban Gáspár Sándor ,a Szaktanács főtitkára, beszámolót tartó ti a. magyar munkásság élet- és munkakörülményéből megállapította, hogy sehol a világon nem mta ms zák igazságosabban a munkát, mint Magyarcrs: ágo:.. Ezt mondta: — Bátran kijelenthetjük, hogy nincs egyetlen tőkés ország sem, ahol közvetlen és közveiet formában a nemzeti jövedelemkői annyit kapnak a dolgozók, mint nálunk vagy más szocializmust építő országiban. A továbbiakban Gáspár Sándor ismertette a teljesitményfoérrendszer (magyarán mondva: darabbér) bevezetésének nagy sikerét és bejelentette, hogy a Szakszervezetek ezt a bérrendszert az egész vonalon érvényre fogják juttatni. Azt nem említette a szónok, hogy amikor kapitálisba országok munkaviszonyairól van szó, a kommunisták a darabbér rendszert egyszerűen kizsákmányolásnak nevezik. VITA AZ AJÁNDÉKCSOMAGOKRÓL Minthogy Magyarországom a népnek állítólag csudajó dolga van, bizonyos köreikben ideges érzékenységet vált ki ajándékcsomagok érkezése, illetőleg — elfogadása. “Szégyen!” — ez volt a cime a Népszabadság egyik cikkéinek, amelyben 'kifogásolták, hogy a jómódú Miarjay család Vörös Kereszt csomagot kapott éö elfogadott. Ez a cikk meglehetős visiszhainigott keltett hitlhü kommunisták körében és a Népszabadság büszkén leközli ezeket a leveleket. Itt egy pár példa mutatóba: H. F.-né Siófokról Írja: “Hattagú családunk jövedelme szűkös. Ned es szoba-konyhás lakáéban lakunk. Mi nem kapta n. v igélyt a Vörös Kereszttől, mégsem jutott -evvxmíuv hogy ajándékért könyörgő levelet Írjak külföld' jőszámd'éku dolgozó embereiknek. Az ilyen Marjay-ic■luk megérdemlik, hogy az egész magyar r.é-;> uuy v ■ se őket.” Zöldi Gergelymé, izsóíalvi levélíró “Szeretném tudni, vájjon attól az ajándékcsomagtól lett boldog karácsonya Marjayné a>ozcoiy ;\o :: ? Egyszerű bányász felesége vagyok, nekem b két gy ermekem van, de még ha 10 gyermekem lenne, cikkor se hoztam volna ilyen szégyent hazámra, népi demokratikus államunkra.” A Baranya megyei Kákics község egyik lakója, Tarr József így fejezi ki véleményét: “Szerintem az olyan ember nem tekinthető hazáját szerető, becsületes embernek, aki önző egyéni érdekeiért hajlandó meghajolni, külföldről ikönyöradomámyt kéregetni.” SEGÉLYKIÁLTÁSOK A MAGYAR SZOVJET PARADICSOMRÓL Mindennap kapunk segítséget — főleg ruhát, gyermekruhát — kérő leveleket Magyarország minden résziéből, főleg a falvakból. Valami nyomasztó egyhangúság tompa visszhangja száll felénk ezekből a levelekből. Sok a gyerek, kevés a kenyér, ruha nincs. Itt egynéhány mutatóba: * * * Én egy nagyon szegény özveigyaisszony vagyok és 7 gyermekeim: van. Sajnos, csak egyedül keresek, mert iá férjem a szanatóriumiban meghalt 2 éve és ami keveset én (keresek, élelemre kell, ruházatra neun jut. Itt kapott egy asszony onnan csomagot és ő nagyon megsajnált engem és ide adta a címet. * * * Olyan szegények vagyunk és 7 gyermekem van, apa nélkül kell nevelnem őket, mert a férjem, meghalt tavaly augusztusiban. Nincs, aki keressen nekik, még kenyérre se jut, nemhogy ruhára. * * * Én egy 52 éves teljesen nyomorult vagyok és feleségem és 3 kis lányom van, 7, 10 és 13 évesek. Én munkaképtelen vagyok és a feleségem napszámból tengeti életünket. Ezért kérem, kedves testvéreim Segítsenek rajtunk valamivel, Isten fizesse meg, előre is köszönöm a drága jóságukat. ellenzéki tagjai — már korábban is hallattak magúikról, amikor hazafias felbuzdulásból ellenezték egy néger család befogadását a városba és ezzel kitűnő uj propagandajelszót szállítottak ingyen a szovjetnek.
