A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-21 / 12. szám

2-IK OLDAL A JŐ PÁSZTOR OHE GOUD shepherd; FuUiider. ß. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó ,riL uU(JL> .-'HEPHERD PUBLISHING COMP AN 1 •®erKeszt, ^eg és kiadóhivatal — Publication Office i** EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 «sgggjis ob ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: jy évre______________1___$6.00 One Year_________________$6.00 il évre_________________ -S3.50 Half Year_________________$3.50 «tered as second class matter September 1st, 1938, at the Tost Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. LENINI NAGYLELKŰSÉG Az egyiptomi sajtó büszkén és boldogan jelenti, bogy, hála Nasser diktátor okos és sikeres politikájá­nak, Egyiptom, Szíria és Yemen összesen 700 millió dollár értékű katonai és gazdasági segélyt kapott a szovjet (kormánytól. Ezzel szemben az amerikai se­gítség 1952 óta összesen mindössze 39 millió dollárt tett ki. Melyik a jobb barát, az igazibb barát? A szovjet, természetesen., Aki többet iád, az jobb barát. Nasser diktátor, aki, ellentétben országa lakos­ságának nagy többségével, Írni lés olvasni tud, (olvas­ta Lenin fejtegetéseit a visszamaradt országok népei­nek megsegítéséről. Lenin azt tanította, hogy az ilyen országok kormányainak gazdasági segítséget kell nyújtani, minden feltétel nélkül, sőt mi töíbb, őriz­kedni kell lattól, hogy a segítség fejtében elvárt poli­tikai ’szándékok felismerhetők legyenek. Ellenkező­leg, újra meg újra hangoztatni kell, hogy a szovjet puszta barátságiból, önzetlenül nyújt segítséget és et­től semmi politikai előnyt vagy kedvezményt nem vár. Arra majd csak később kerül sor — tanította Lenin —, hogy a gazdasági segítséggel függőségi helyzetbe jutott országot a kommunisták hatalmuk­ba kerítsék. Nasser jól tudja, hogy ez a szovjet-végső célja: szovjetizálni, csatlós országokká, orosz 'gyarmatokká tenni az arab országokat. Tudja ezt Nasser, de abban reménykedik, hogy túl tud járni az oroszok eszén: elfogadja a segítséget, de nem áll kötélnek. Jelenleg tilos Egyiptomban a kommunista párt működése, kommunista agitátorokat bebörtönöztet Nasser. És a szovjet ez ellen nem tiltakozik, mert, — mint Lenin tanította —, egyelőre még Önzetlennek kell mutat­koznia. Legelső a leves és legutolsó a fekete leves. Nasser nemcsak azt tudja, hogy így hangzik Le­nin tanítása és hogy Kruscsev a lenini tanítás (értel­mében nyújtja “önzetlen” segítségét. Nasser azt is tudja, hogy Magyarországot akkor, amikor már szov­jet csatlósország volt, valósággal kifosztotta a szov­jet. Nem látja az ellentétet: hogy az antikoimmundsta Egyiptomét segíti, a kommunista uralom alá került Magyarországot kirabolta a szovjet? Látja, tudja, mégis megkockáztatja a politikai hazárdjátékot. A TERMÉSZET MEGSZELÍDÍTÉSE A történelem kezdete óta az ember arra töreke­dett, hogy a természeti erőket megfékezze (és céljai szolgálatába hajtsa. De az ilyen erőfeszítés jó és rossz célokat egyaránt szolgálhat. Például Dr. Henry G. Houghton, egy kiváló fizikusunk és meteorológusunk azt mondja, hegy az időjárás szabályozása ma már határozottan a lehetőségeik közé tartozik, majd hoz­záteszi : —- A szovjet képes lehet arra, hogy békés és tu­dományos ‘erőfeszítések örve alatt hátrányosan vál­toztassa meg éghajlatunkat, miközben a sajátját megjavítja. Ezzel meggyengítheti. gazdaságunkat és ellenálló képességünket. Ez az eset tipikus példa arra, bogy a tudomány milyen kettős célú lehet. Nem csoda, hogy tudatlan emberek a tudományt átkos dolognak tartják és visz­­szakivánják a “régi jó időket”. Ámde ne felejtsük el, hogy minden'találmány, a kőbaltától kezdve a ra­kétáig kettős célú. A kőbaltával nemcsak fát lehetett dönteni, hanem combért ölni. Bell találmánya lehet tábori telefon is a tüzérség irányítására. A rakéta hordozhat atombombát és postát is. Nem a tudomány az, ami az emberi együttélés megrontója, hanem a szándék, amellyel (gyilkos célok szolgálatába állít­ják, (és ez a kockázat fennáll akikor is, amikor az em­ber megtanulja szabályozni az időjárást. A VÉLETLEN A múlt héten egy amerikai biomba vetőből vélet­lenül kiesett egy atombomba South Carolina fölött. A bambában levő dinamit felrobbant és ihat házat semmisített meg, az atombomba maga szerencsére nem1 explodált. Az ügyben vizsgálat folyik. A külföldi sajtét is foglalkoztatta az eset. Főleg a szovjet lapok irtaik ró­la sokat. A moszkvai rádió szokása szerint igyeke­zett propaganda-pecsenyét sütni a véletlen baleset-Uralkodók álruhában A régi világban a fejedel­mek szerettek álruhában a nép közé elvegyülni, mint tet­te ezt Harun al Rasid arab kalifa és Mátyás király azon célból, hogy népüknek bajait saját szemükkel lássak, és ha lehet, segítsenek rajta. V. SIXTUS PÁPA, ki 1585-től 1590-ig ült a pá­pai trónon, néha átöltözött közönséges barát ruhába és betért Róma korcsmáiba, hogy tanulmányozza népét. Megtörtént egy alkalommal az egyik korcsmában, hogy egy katona, miután megivott két meszely bort — minthogy pénze nem volt — kardjának pengéjét adta a korcsmáros­­nak az elfogyasztott bor ára fejében és eltávozott. Otthon azonnal faragott magának fá­ból egy kardot és azt tette a hüvelybe. A következő napon egy gonosztevő kivégzésére tet­ték meg az előkészületeket. Midőn a bűnös kivégzésére került a sor, a katonák pa­rancsnoka, Sixtus pápa meg­­bizásából azon katonát hívta elő a sorból, ki előző napon oly könnyelműen elitta a kardját — és felszólította őt, hogy kardjával fejezze le a gonosztevőt. A katona először elsápadt, de azután Istenhez fohászkodva felkiáltott: — Uram, Istenem, tedd meg velem azt a csodát, hogy kardomat változtasd át fává. Ezáltal megmenekülök attól, hogy egy felebarátomat meg­öljem! Azután kihúzta kardját hüvelyéből és a jelenlevők legnagyobb ámulatára mu­tatta, hogy a csoda megtör­tént. Maga Sixtus pápa is jót ne­vetett a katona leleményessé­gén és könnyelműségét meg­bocsátotta. II. JÓZSEF a “kalapos király” is szere­tett elvegyülni a nép közé, de őt Magyarországon mindenki ismerte és igy álruhának csakis külföldi utazásainál volt értelme. Egy alkalommal Franciaor­szágban utazgatva, egy fa­lucskában megállapodott. Be­tért egy kis vendéglőbe, ahol két tojást fogyasztott el. Egyik szolgájának pletykája folytán a vendéglősné meg­tudta, hogy mily magas ven­dége van. Midőn a császár fi­zetni akart, a vendéglősné a két tojásért két aranyat kért. A császár elcsodálkozott ily magas ár hallatára és meg­kérdezte : — A tojás ezen a vidéken oly ritka dolog? — Nem uram, — felelte a vendéglősné —, csak a csá­szárok ritkák, akik idejönnek. II. József, bár kissé fös­vény volt, kifizette a két ara­nyat. II. VIKTOR EMÁNUEL olasz király álruhában sétált Torino egyik főutcáján és lát­ta, hogy egy rongyosruháju ember közeledik feléje és anélkül hogy kopott kalapját levette volna fejéről, nyája­san, mosolygó arccal kért tő­le alamizsnát. A király egy kicsit bosz­­szankodott a koldus bizalmas­kodó viselkedésén, igy szólt hozzá: — Nem illik alamizsnát kérni anélkül, hogy kalapját levenné. A koldus azonban egész természetességgel, még min­dig mosolygó arccal igy véde­kezett : — Uram, Önnek tökélete­sen igaza van, de miután a koldulás itt tiltva van, azt akarom, hogy az a rendőr ott azt higyje, hogy mi két jó barát vagyunk, akik véletle­nül összetalálkoztunk. És zsebretéve a pénzt, me­lyet a király időközben át­adott neki, kezével barátságo­san üdvözölte jótevőjét, to­vább ment. VII. EDWARD angol király egy alkalommal fürdőhelyen találkozván sza­bójával, beszédbe elegyedett vele. Többek között megkér­dezte tőle, hogy milyennek ta­lálja a közönséget ezen a hi­res fürdőhelyen. A szabó fon­toskodva válaszolta: — Felség, ezen fürdőhely közönsége egy kissé vegyes. A király mosolyogva felel­te: — Hja, nem lehet minden­ki szabó, vagy Anglia kirá­lya. ADOLPHE THIERS történetiró, amikor a francia köztársaság elnöke volt, egy alkalommal meglátogatta szü­lővárosát, Marseillet. Egy napon egy kaszárnya előtt menvén el, észrevette, hogy az őrség egyik katoná­ja, ki mint őrszem állott a he­lyén, szuronyos puskáját a falhoz támasztotta és nagy darab sajtot majszolgatott. Odament hozzá és megkérdez­te: — Nos, barátom, jó az ez­red kosztja? — Miért kérdezi ezt tőlem ? — Mert egy kissé reám is tartozik, — válaszolta Thiers. — Ön talán káplár civil­ben? — Több vagyok, mint káp­lár. — őrmester? — Nem. — Kapitány? — Az sem. — Ezredes, tábornok? —‘A tábornokok nekem engedelmeskednek. — Talán csak nem akarja velem elhitetni, hogy Ön mi­niszter lenne? — Több vagyog a minisz­ternél. — Nos, ha ön a misiszter­­nél is több, akkor csak köz­­társasági elnök lehet. Ebben az esetben itt van, fogja meg a sajtomat és kenyere­met, hogy fegyveremmel tiszteleghessek. — Több vagyok a minisz-És az elnök kezébe nyom­ta elemózsiáját. NEM CSALT AZ ELŐÉRZETE Miska mexicoi császár ha­lála előtt négy évvel megcsi­náltatta már a koporsóját és mindenhová magával hordoz­ta ezt a díszes nyughelyét, még éjszakára sem vált meg tőle, oda helyeztette ágya mellé. Egyszer valaki megkérdez­te tőle, hogy miért teszi ezt? Mire az uralkodó igy felelt: — Mert igen hasznos az a magamfajta ember számárra, ha egy ilyen kopodsó jelen­léte hangtalanul figyelmezte­ti: ne akarj mindig többet el­érni, ne találd szűknek Euró­pát a magad számára, ne akard mindenképen tágítani birodalmadat, hisz nemsoká­ra meg kell elégednek örökre egy ilyen szűk kis hellyel... ________. i A SZÉKELY FELÉBRED A góbé elalszik a szekéren, ezalatt ellopják lovait. Ami­kor felébred, szemét dörzsöli és igy kiált fel: — Né csak né! Vagy én vagyok Szeőke Ábris, akkó pedig ellopták a lovaimat. Ha pedig nem én vagyok, akkó találtam egy szekeret. A Jó Pásztor Verses feónikája GYŐZ A TAVASZ Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Messze az országban a tél most is havaz, mégis közeledik halkan már a tavasz. Folyókon jégpáncél, hóruha a fákon, de a rügyek mégis fejlődnek az ágon. A távol hegyeket még a hó takarja, mégis zöld lesz minden, mert Isten akarja. Az ibolya mintha már is tavaszt látna: hó alatt is lila s kék a tavasz álma. A havasi gyopár szintén tavaszt dalol, s fehér feje máris kinéz a hó alól. Tél van még, kemény tél sok-sok messze tájon: - megvalósul mégis a tavaszi álom. Lesz-e magyar tavasz ezen a tavaszon? előbb-utóbb lesz még — ennyi a válaszom! Mélyen a töveken uj nedvek erjednek, mélyen a szivekben uj erők gerjednek. Süppedt hantok mélyén szent hamvak eszmélnek: vége lesz majd egyszer a nagy magyar télnek. Öveink szent vére földdel vegyül össze, hogy múltúnk és jövőnk ezzel egybe kösse. Bendeguznak vére, Árpád unokái nem fognak hiába uj tavaszra várni. Útban már uj sorsunk, végső számadásunk: uj tavaszt és teljes feltámadást várunk! Tből. Figyelmeztették Amerikát, hogy ha ilyen atom­bomba “véletlenül” valahol a határ mentén, külföl­dön pottyan le, ez világháborúit indíthat el. Miután a kockázatot mérlegelték a vörösök, siet­ve tanácsokat is adnak Washingtonnak, azt ajánlva, hegy szüntesaélk be az amerikai atomiboimíbás légi őr­járatokat. Amerika ugyanis a nyugati szabad világ védelmére légi őrjáratokat állandósított, hogy min­denféle meglepetéssel, orvtámadással szemben résen álljon. Manapság ugyanis ellenséges megrohanás ese­tén nincs idő mozgósitásra, haditanácsra. Az (atom­korszakban hetek alatt dőlhe t el egy háború és egész világrészek sorsa. Ezért cirkálnak szünet nélkül óri­ás bombázóink bázisaik között. Ez természetesen nincs a szovjet ínyére. Nem mintha valóban azért aggódnának, hogy egy ilyen atombomba amerikai vagy1 angol vidékek felett hull le, de mert a kommunista terjeszkedést korlátozzák. A SZÁZEZER TÁNCOSNŐ ORSZÁGA A délkelet-ázsiai Cambodia királyság a Távol­keletnek talán legérdekesebb országa. Az ősi, töfcib­­ezeréves kultúra éis a (dzsungel találkozik itt egymás­sal; (érdekes példáját adja az őstermészet embere és a művészet együttéléséinek. Cambodia sok más érdekessége mellett a művé­szet hazája. Azé a művészeté, amely évezrediek óta nem változott és mia is abban a formájában él, mint sdkezer évvel (ezelőtt. 'Ez a művészet főleg az építé­szetiben és a táncban csúcsosodik ki. A kettő össze­függ egymással, mert az építőművészet remekei itt vallási célokat szolgáltak és ez magával hozta a temp­lomi táncok magasfoku kifinomodását. Cambodia fővárosában, Pnompenhfoen száz, és száz templom; áll ősrégi eredetiségében, csodás mű­vészi fenségéiben. A legkisebb faluban is találunk néhány díszes pagodát, templomot, hol romokban, hol épségben, és ezek mindenütt a hindu épitőmüvé­­szetnek a maláji népek stílusával történt keveredését hirdetik. Az angikori ősrégi templom romjai az épifcő­­imüvéeizetnek olyan (nagyságáról tanúskodnak, hogy bennük bizonyságát látjuk egy valamikor nagy nép hatalmas kulturfokának. A Siva-isten különleges tiszteletére 'épült templom ma már cisiak a műtörténé­szek és a turistáik bámulatának tárgya, ide a pnom­­penhi templomokban ma is él a templomi táncok ős­régi szokása. Ezek a templomi táncok tulajdoniképpen balett­­eizerü táncjátékok. Szereplői hercegek, hercegnők, majmok és démonok. Az istenség miaga sohasem sze­repel, de neki szól a táncjáték. A négy szerepkört csak nők tölthetik be, férfitáncos nincs. A táncok megtanulása hosszú (éveket igénylő munka és ezért nem csodálatos, hogy a kis maláji lá­nyok már hatéves korukban kezdik ennek a bonyo­lult művészetnek a titkait tanulni. A kislányokat szü­leik hatéves korukban önként ajánlják fel táncosnő­ül vagy az uralkodónak, vagy egyes (szerzetesrendek táncvezetőinek. Minden szülőnek az a vágya, hogy leánya a király táncosnőinek sorába kerüljön, mert ez a táncosnők (előkelő osztálya. Meg azután az ügy anyagi része is Számit, mert a királyi táncosnőért a szülő 50—500 piasztert kap, mint megváltási dijat. A kis táncosnők valóságos kaszárnyái fegyelem­ben élve végzik nehéz munkával járó tanulmányai­kat, ami meim könnyű dolog, mert a eaimodai táncpam­­tcmilmnaik több mint 1500 különböző figurája van, amelyek mindegyike az ősi hagyomány táncnyelvén más 'és más érzést, gondolatot fejez ki. Igv1 például a j cbbl ábon b a Író 1 - j ób b r a ■ megtett f or dulat és a k át kéz nyakmagiassiági'g való nyitott tenyerű felemelése a rontó démonnal történt találkozást jelenti. A táncosnők száma a királyi udvarban tcUhezret teszi ki. Életük gyakorlással és művészi tudásuk tö­­íjéleőesiitésével telük el, kiöregedett, hires táncosnők felügyelete és oktatása mellett. A templomi táncosnő­házakban ugyanígy (élnek, csak nem olyan 'előkelő környezetben. Külön szabók készítik többezer éves minta szerinti díszes ruháikat; művészek alkotják meg álarcaikat, amelyekben a majom- és démionsze­­repeket alakítják. A templomi táncosnők otthonába férfi nem teheti be lábát, felügyelőnek és oktatónők veszik őket állandóan körül. A legnagyobb szégyen az, ha valamelyik tán­cosnőt magaviseleté vagy más ok miatt kitaszítják a táncosnő-zárdáiból; az'ilyen szerencsétlen leány leg­többször az öngyilkosságot vagy a falujától messze bujdosást választja, de haza nem mehet. Néha kimen­nek felügyelőnőik kíséretében a zárda falai közül, de őrzőik gondosam ügyelnek, hogy férfi ne közeledhes­sen hozzájuk. Ha megöregszenek, ők is tanárnők vagy felügyelőnek lesznek, esetleg a király vagy a rendház által fizetett “nyugdíjjal” hazatérnek korai gyermekkorukban elhagyott otthonukba. MŰVÉSZEK EGYMÁSKÖZT Francesco Maehi szobrászművész VIII. Orbán pápa rendeletére a Szent Péter-baziiika részére már­ványból elkészítette Szent Veronika szobrát, melyet a templomban felállítva, felkérte Őszemtségét, hogy tekintse meg. A Szentiatya, tcibb kiváló személyiség kíséretében elment a templomiba, akik között ott volt Lorenzo Bernini, a kiváló szobrász és építész, kinek annakidején szemére vetették azt a könnyelműséget, mellyel a Szent Péter-baziiika hires nagy kupoláját alkotta. Ugyanis a kupolán rövid idő alatt jókora rés mutatkozott. A pápának a Szobor nagyon tetszett, A művész Szent Veronikát tunikában ábrázolta, amint kezé­ben tartotta azt a kendőt, mellyel Jézus Krisztus ve­rejtékét törölte le a Golgotán; azonban úgy Veronika ruhája, mint a kezében tartott kendő úgy lobogott, mintha szélviharban lenne. Barnám, ki gyűlölte Machit, gúnyosan kérdezte tőle: — De az Isten szerelmére, honnan j ön az a nagy (szél, mely ennyire lobogtat ia a ruhát és a kendőt? Hogyan? Ön nem tudja? Hát a kupola repedé­sen fuj he, — felelte Machi csípősen. AJ ^ £TOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents