A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-21 / 12. szám

•A Jő PÁSZTOR 3, OLDAL Bizonytalanság—határozatlanság Miég nem lelhet látni az irányzatot: hogy a gaz­dasági válság még tovább fog-e rosszabbodni, vagy már utón vagyunk a javulás felé. Ez a bizonytalan­ság a fő oka annak, hogy ia kormány még határozat­lan, nem tud határozni, hogy milyen módon próbálja alátámasztani a gazdasági életet ési meggyorsítani a válság leküzdését. Jelentős adócsökkentés vagy je­lentős közmunkák — ez a kérdés. Anderson pénzügyminiszter közölte a kormány álláspontját: Az adócsökkentéssel várni kell, amig tisztában látjuk a helyzetet. Ami pedig nagy köz­munkáik elrendelését illeti, ettől a kormány idegen­kedik, mert billiós kiadások veszedelmesen növelnék a költségvetés deficitjét és az államadósságot. Cselekvés Mig a Fehér Házban még bizonytalanság ural­kodik, ia kongresszus már a cselekvés útjára lépett. A szenátus egyhangú szavazással elfogadott egy tör­vényjavaslatot, amely szerint a kormány 1850 mil­lió dollárt bocsát rendelkezésire házépítési mortgage vásárlásra. Ez annyit jelent, hogy a biankók és köl­csönpénztáraik 'Könnyebben folyósíthatnak 200,000 ház építésére kölcsönöket, mert ezeket a kormány garantálja. Egy ember, aki “törődik” PORTRÉ EDWARD TEHERRŐL. A MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ NAGY FIZIKUSRÓL Élet a vasfüggöny mögött utnnm Tele van a város hiánycikkekkel Hiánycikkeknek Pesten azokat a szükségleti cikkeiket hívják, amelyek nincsenek. Nap nap mellett elsírják az emberek panaszaikat az újságoknak és amikor jókora csomó panasz összegyűlt, a riporter kikanyarit egy egész cikket a hiánycikkekről. Itt egy ilyen cikk abból a fajtából, amelyben nincs hiány. Nincs Ultra Bemer Károlyné fiatal dolgozó acszony, egy év­vel ezelőtt boldogan fedezte fel az Ultra mosogató­port. Ragyogó tőle az edény, nem kell törülgetni, pil­­lanatck alatt elkészül az ember a mosogatással, tü­­keríényesok az ablakok, az ajtók. Mindezek tetejé­be : keze is finom, fehér maradt, az Ultra nem mar­ja ki, mint mos'tohatestvéire, a trisó. De két hónap óta hiába járja az üzleteiket, a vá­lasz mindenütt egyforma: “Nincs Ultra.” Tőlünk kér­di most: miért nem gyártja az ipar, ha olyan kitünő­en bevált? Nincs gomb Több segélyt! Felmerült az a gondolat is, hogy a munkanélkü­li segély folyósítását meghosszabbítsák a jelenlegi 26 heti (félévi) maximumon tub Erre azért is szük­ség lenne, mert a gazdasági visszaesés immár nyolc hónap óta tart és sok munkanélküli segélyigénye már megszűnt. Világprobléma A munkanélküliség nemcsak itthon okoz mil­lióknak és az ország felelős vezetőinek gondot, ha­nem veszedelemmel femegeti az egész szabad világot, a nyugateurópai országaikban műnk anélkül iséget ven maga után. Európában éppenugy, mint itt, egyre nyíltabban és egyre élesebben kritizálják Eisenhower elmeket, betegség-okozta tétlenséget és' határozaflan­ságét vetnek szemére. BÉKÉS ARAB-IZRÁELI HÁB0BU BEIRUT. — Libia, Lebanon és Jordánia kormá­nyai közölték, hogy lemondanak a bruxelkd világ­­kiállitáscn való részvételről. Az Arab Ligához tarto­zó államok közös pavilonnal akartak résztvevői a kiállításra, de a liga vezetősége lefújta a tervet, ami­kor megtudta, hogy Izrael olyan pavillcnt épít, amely minden tekintetben felülmúlja az arabok tervezett pavi Ilonját. Az izraeli kormány állítólag négy millió dollárt irányzott elő a kiél Irtási költségek céljaira. Miután a közös terv felborult, az Arab Liga kö­zölte a tagjaival, hogy a kiállitáesal kapcsolatban szál' iád kezet kapnak. Hír szerint Egyiptom, Ipáik, Szíria, 'Szaud'i-Arábia és Szudán úgy döntettek, hogy fényűző pavilonokat építenek, hogy megfelelő ver­senyt csináljanak Izráelnek és ebből a célból nagy összegeket szavaztak meg. Ezzel szemben Libia, Le­banon és Jordánia végleg lemondtak a világkiállítá­son való r észvételről, mert nem áll módjukban újabb kiadásokat magukra vállalni. A párisi állátkert oroszlánja a tavasz közeledését érzi. A ma tudósa a holnap tech­nikusa — mondta a minap Edward Teller, a magyar­­származású fizikus, akit Amerikában “a hidrogén bomba atyjának” neveznek. Téliért, a tudóst mindenki is­meri, de kevesebben ismerik Téliért, a tudomány kortesét vagy politikusát, aki ener­giájának jókora részét ezek-Dr. Edward Teller ben a napokra arra forditja, hogy uj fogadott hazája szá­mára egy magasabb színvo­nalú tudományos színvonalat biztosítson. Teller néhány hét előtt a szenátusban tett vallo­mást tudományos életünk színvonaláról és hiányossá­gairól. Tudósok általában ke­veset törődnek a tudomány - színvonalával — túlságosan el vannak foglalva a saját tárgyukkal, de Teller az az ember, aki “törődik” — mint a Reader’s Digest egy róla írott cikkében megállapítja. Több tudóst. . . Teller legnagyobb gondja nem a tudomány mai állása, hanem a tudósok kiképzése. Dacára a szovjet tudományos sikereinek, nem hiszi, hogy az amerikai tudományos élet színvonala alacsonyabb a szovjeténél, ámbár számára a szovjet siker nem volt meg­lepő, mert a tudósok régen tudják, milyen erőfeszítést tesz a szovjet tudományos színvonala fejlesztésére. Ami Téliért aggasztja, a tudósok kiképzésének, “ter­melésének” kérdése, és azt hi­szi, ebben vagyunk veszélye­sen elmaradva. Egyszerűen több tudósra lenne szüksé­günk — nem mérnökökre, akik egy iparágban dolgoz­nak, hanem kísérletező, elmé­leti tudósokba. Teljesen tisz­tában van vele, milyen kárt jelent a tudomány részére, hogy a jobban fizető magán­ipar lefölözi a tudósok java­részét. Azt hiszi, ha tudomá­nyos intézeteink jobban fizet­nék tudósaikat, meg tudnák akadályozni, hogy oly nagy számban keressenek elhelyez­kedést a magániparban. De a bajok gyökere sokkal mé­lyebbre nyúlik. Az iskolarendszer Mindenekelőtt — hangoz­tatja Teller — iskolarendsze­rünk hibás abban, hogy nem készit elő elég fiatalembert a tudományos pályára. Nem egyetemeink a hibásak — amelyeknek színvonala igen magasrendü — hanem közép­iskoláink, amelyeknek tan­rendje oly gyatra, hogy nem serkenti a tudományos érdek­lődést. A középiskola elvég­zése után a fiatalember nem áll készen tudományos tanl­­mányokra. De tévedés lenne azt hinni, hogy csak a természettudo­mányok — fizika, matemati­ka, vegyészet, stv. — azok, amelyeknek elhanyagolásától szenvedhet az ország. A ter­mészettudományos nevelés fontosságát csak dramatizál­ta a szovjet sputnikja. ■ De nem kevésbbé fontos más ta­nulmányi ágak fejlesztése, mint nyelvek, történelem, iro­dalom, stb. — fejtegeti Tel­ler. A következő évtizedekben roppant problémák előtt ál­lunk majd, mint például hogy­an gondoskodjunk a rohamo­san gyarapodó emberiség el­látásáról, hogyan oldjuk meg a faji kérdéseket, hogyan tüntessünk el előítéleteket. Mindez roppant ismereteket s tanulmányokat kíván a szel­lemi élet minden területén. Mitől zöld a fü? Teller már régen sürgeti, hogy Amerikának több “alap­vető” tudományos kutatásra van szüksége. Alapvető tudo­mányok alatt értik azokat az elméleti kérdéseket, amelyek az anyagok lényegét és visel­kedését kutatják, anélkül, hogy azonnali praktikus ha­szon származna belőlük, de ezek az ismeretek teszik lehe­tővé a későbbi praktikus ered­ményeket. Sajnos Telle.mek kevés szerencséje volt az elő­ző nemzetvédelmi miniszter­rel, Charles E\ Wilsonnal, akinek tárcájába tartozott volna a kutatások költségve­tése. Wilson, aki “praktikus” ember volt, nem akart kuta­tásokra költeni. — Nem a kormány felada­ta tanulmányozni, hogy mitől zöld a fü és mitől barnul meg a pirított krumpli — hárítot­ta el a kérdést Wilson. Az el­múlt hónapok tapasztalatai után a kormány már hajlandó többet költeni arra, hogy megtudja mitől zöld a fü. Csak kíváncsiság .,. Teher szerint a bajok egyik oka az, hogy az amerikai tár­sadalom “süket” az alapvető tudományos kutatásokkal szemben. Ez annál érthetetle­nebb, mert az amerikai ter­mészet alapjában véve “ki­váncsi” — és mi más a tu­dományos kutatási ösztön, mint kíváncsiság? Teher meg van győződve, hogy nincs született tudomá­nyos tehetség, csak “intenzív érdeklődés.” A tudóst, ami­kor a molekulák természetét vizsgálja, lényegében ugyan­az a kíváncsiság kergeti, mint a gyermeket, aki szétszedi az ébresztő órát vagy felvágja a béka hasát, mert meg akar­ja tudni mi van benne. Az ilyen természetes kíváncsiság átalakítása tudományos kí­váncsisággá, az iskola felada­ta. Az egyetemre a diáknak már “fejlett kíváncsisággal” kell érkeznie. Ha hibázunk . . . , Teher szerint a hideghábo­rú az iskolai tantermekben fog eldőlni. A világ elmaradt, primitiv népei ellenállhatat­lan vágyat éreznek, hogy a tudomány által javítsanak sorsukon. Ideáljuk az az or­szág lesz, amely a legnagyobb eredményeket éri el tudomá­nyos téren és a legtöbbet ké­pes tenni a tudomány segít­ségével. A szovjet e tekintet­ben mély benyomást tett az elmaradt népekre. Az amerikai tudományos élet mélyen le van kötelezve olyan magyar tudósoknak, mint Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigler Jenő, Neuman János és még sokan mások. Mindegyik jelentős ered­ménnyel munkálkodott a ma­ga területén. De Teher nagy érdeme az, hogy kiváló tudo­mányos sikerei mellett szívó­san kongatta a vészhangot, hogy a tudomány iránti kö­zönyből felrázza az országot. Tudatlan tudósok A kínai kommunista kor­mány kizárt a tudományos akadémiából nyolc tudóst, köztük világszerte elismert tanárokat, mert nem tudják, vagy nem akarják tudni az egyedüli igazságot, amelyet a kommunista párt hirdet. A kiebrudalt tudósok közt van egy vegyész, aki a Massachu­setts Institute of Technolo­­gyn nyerte kiképzését. Jeszenszky Mlihályiné nem 'érti, miért kell 24 fo­rintot ikidcibnőa, hogy a télikabátjáról leszakadt egyik gombot ujjal cserélje ki. Hiába jár üzletről üzletre, az elveszett gomb helyéibe — bár egyszerű sima gombról van szó — nem talál ugyanolyat. Ki kell cserélnie a kabátján levő valamennyi gombot. Nincs fedő Heller Bélámé azt panaszolja, hegy nem gyárta­ni k fedőket a főzőfazekakhoz. Egyszerű kérdésére mi Km tudunk választ adni. Legfeljebb csak külföl­di tapasztalatunkkal vigasztalhatjuk meg: ott bi­zonya főzőfazekak fedőkkel készülnek. Jó lenne, ha gyáraink követnék ezt a példát. Odol van, de nincs Dr. Vitéz András fogorvos fogas kérdés elé ál­lított bennünket: miért nincs Odol-szájviz —ha van? Odol még csak volna, de üveg hiányában nem tudják forgalomba hozni. De hát — amint dr. Vitéz András elmondotta — neki is van odahaza legalább harminc szájvizes üvege és ismerősei körében is össze tudna szedni egy szebérderékra valót. De az üzletek azt nem vehetik át. Inkább maradjon a szájvíz a gyárak­ban, a vásárló pedig — keserű szájízzel ? Sidcl van, de nincs Kovács Arturné 'elpanaszolja, hogy Sidol tisztí­tószert — ugyancsak üveg hiányában — nem árul­nak a háztartási boltokiban, ha pedig vbsza szeretné vinni üres rídolon üvegeit, nem veszik át. Nincs toilet paper Egy másik “hiánycikk”: hónapok óla nincs az üzletekben egészségügyi papír. Nincs tüzelőfa Bakos Döme nyugalmazott mérnök az aprított fát hiányolja. A munkából fáradtan hazatérő dolgo­zó kénytelen fát vágni, holott sokan szívesen vásá­rolnának aprított fát, ha árurí tana ilyet a TÜKER. Sokan a lakásban végzik ezt a műveletet, zavarva a többiek nyugalmát és veszélyeztetve a ház épségét. Szőrit a cipő A “nagy lábon” élő nők nevében emel vétót Ko­vács Jánosaié recski lakos: miért nem gondolnak a gyárak a 39—40-es cipőt viselő nőkre ? Kovácsné úgy véli, hogy nemcsak őt szorítja a cipő. Törik a poroló “Illetékesek”-et nem ismeri, tehát rajtunk veri el a port Gerstner Tibor, mert baimbusznádból ké­szült porolókat Ígértek, ezzel szemben olyat árusíta­nak, amely eltörik a szőnyegen. Meghalt a háború első sebesültje NANCY, Franciaország — Meghalt 77 éves korában George Laibe, aki első sebe­sültje volt az első világhábo­rúnak. 1914 augusztus 2-án történt, Laibe eltávolodott előőrs csapatától és hirtelenül egy német lovas előőrssel ta­lálta szemközt magát. A né­met kardjával rá vágott, vál­lán megsebesítette. Laibe le­húzta a németet a lováról, rá­ült a lóra és elgallopirozott. így mesélte el az esetet Laibe és igy keletkezett az első vi­lágháború első kis legendá­ja. Névadóban egy hegybe fúrt alagutban próbálták ki az atomrobbantást.

Next

/
Thumbnails
Contents