A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-07 / 6. szám

4-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR TEL AVIV, Izrael. — A járásbiró hétnapi elzá­rásra átváltoztatható 20 font pénzbüntetésre ítélte Joszief Azaz telavivi sütőitiTlajdonost, ónért az általa Sütött zsemlyéiben cigarettavéget találtaik. A bíró ezenkívül 200 font óvadék letételére kötelezte, an­nak íbiztosdtására, hogy ikét éven belül nem követ el hasonló kihágást. ' MELUN, Franciaország. — Camille Touret ki­­iencgyermekes özvegyember a templom kapuja előtt várt, várt a menyasszonyára, de az késett, egyre ké­sett, végül kiderült, hogy nem is késett, hanem el­tűnt. Megszökött és magával vitte öreg vőlegényének egész megspórolt pénzét. PETACH TIKVA, Izrael. — Chalim Machmucl Amr 40 éves arab özvegyasszony, akit azzal vádol­nak, hogy újszülött gyermekét 14 napra egy szek­rénybe helyezte, majd amikor a coecsemő meghalt, betette egy hordóba és az országút mentén lévő kút­ba dobta. A négygyermekes anya nem volt hajlandó bevallani, ki a gyermek apja, mert — mint mondotta — “ez nem szokás nálunk, araboknál”. LONDON. — Alice Dicks, 47 és Clive Cornish, 23, esküvőre készülnek. Ennek a házassági hírnek előzménye az, hogy az idős hölgynek viszonya volt a fiatal férfivel és emiatt, házasságtörés címén, Ali­­cetól elvált férje. Érdekessége pedig ennek az uj há­zasságnak az, hogy a 47 éves menyecskének 10 gyer­meke van s a legnagyobb fiú 7 évvel idősebb, mint uj papája. PARIS. — Tekintettel a nyersanyag árak és a munkabérek emelkedésére, a, kormány megengedte a koporsók árának 15 százalékkal való felemelését. MOSZKVA. — Az orosz ifjúság lapja élesen támadta a népmüvelésügyi minisztériumot, amely az ország mindén részében bemutatott egy “pártszer­vezeti” filmet. Abban a filmben az egész mese abból áll, hogy egy fiatal pártszervező felkeres ifjúsági egyesületeiket és mindenütt panaszolja, hogy nem elég lelkes a pártmunka, a hanyagok neveit feljegyzi és haragosan távozik. Az ifjúsági lap azt Írja, hogy az ilyen film unalmas, a nézőket ásításra ingerli. SALISBURY, Rhodesia, Dél-Afrika. — A chi­­pingai kórházba beállított egy 22 éves néger, felfed­te a mellét és- megmutatta, hogy zsebkését mélyen be­ledöfte a mellébe. Meg akar halni, mondta, mégis­­eljött a kórházba, hogy orvosi felügyelet alatt mehes­sen -a másvilágra.A kést kihúzták a néger fiú mellé­ből, a sebet bevarrták. Másnap a páciens újabb ön­gyilkossági kisérletet tett, ezúttal egy kenyérvágó késsel felmetszette a hasát. Ezt a sebéit is bekötözték, mire az életunt fiatalember kijelentette, hogy most már élni akar, -mert nagyon nagyra becsüli a fehér 'orvosok tudományát. SAIGON, Vietnam, Ázsia. — Nguyen Thi Trah Has, egy módos gazda 18 éves leánya, az utolsó pil­lanatban megakadályozta, hogy megeskessék a vő­legényével, akit a papája választott és akit ő nem szeretett. Az esküvőre egybegyüit vendégek előtt le­vágta a haját. Ezzel füstbe ment a házassági terv. A megszégyenített apa kiszaladt és a ház mögött elhú­zódó folyóba vetette magát. A násznép kihalászta. MÜNCHEN. — Sigmund Attmannspacher, 38 éves detektive-t letartóztatták, mert a rendőrség bűn­ügyi osztályának egyes kereskedőkéit terhelő aktáit ellopta és a kereskedőknek 500 vagy 1000 márkáért 'eladta. Az egyik kereskedő, az 55 éves, minden háj­jal megkent üzletember, Anton Dritt, elégette az ak­táját és ahelyett, hogy 500 vagy 1000 márkát fizetett volna azért, feljelentette a detektívet, hivatali köte­lesség megszegése cimém. BOZEN, Dél-Tirol, Olaszország. — Az Eisack folyóban kézzel lehetett fogni a részeg pisztrángo­kat. Egy teherautóról Icgurult és összetörve a folyó: ba zuhant több hordó s a folyó vizével elkeveredett 10,000 liter borovicska pálinkától részegedtek le a halak. LISSZABON, Portugália. — A város egyik sportklubja bajnoki mérkőzést játszott egy vidéki futball-csapattal, melyet azonban a mérkőzés har­mincadik percében félbe kellett szakítani, mert a labda egy heves akció során senora Alv-ez, idősebb' hölgy közeli kertjébe repült és ő annak 'kiszolgálta­tását megtagadta. — Durva és embertelen sport a futibailljáiték — mondta a senora — és nem vagyok hajlandó ilyen brutális szórakozáshoz segítséget nyújtani. Tessék, pereljenek be. APENRADE, Anglia. — Az állatvédő liga nem volt hajlandó egy macska segítségére sietni, mely egy hatalmas jegenyefa legfelső ágáról szivszagga­­tóan segítség után nyávogott. — Ezt a macskát már több ízben lehoztuk ugyanerről a fáról, — mondta az állatvédő liga elnöke. — Jól ismerjük mi ezt a macskát! Feltűnési viszketegségben szenved, azért mászik fel ilyen magas fára. Nyílt levél Révész Kálmánhoz« a William Penn (Verhovay) főelnökéhez KEDVES RÉVÉSZ URAM: Válaszolok január 24-i levelére, amelyben azt kérdi, miért nem számoltunk be részletesen az in­gyen vacsoráról, amit Wm. Penn Fraternal Asso­ciation (Verhovay) adott a szabadságharcosok tiszteletére é-s amelyen főelnök ur is megjelent. Hangsúlyozom, hogy lapjaink magatartásának semmi személyes éle nincs Önnel szemben, akit csak respektálok és akire csak barátsággal gon­dolok. Lapunk magatartása a Wm. Penn Frater­nal Associationnal szemben inkább visszatükrözé­­se annak a helyzetnek, amelyet önök idéztek elő. Én is a közöttünk “esztendők óta fennálló jóvi­szonyra” hivatkozom — mint főelnök -ur teszi — amikor bátor vagyok a következő megjegyzése­ket tenni: Tagadhatatlan tény, hogy valahányszor leírjuk Révész Kálmán vagy Wm. Penn (Verhovay) ne­vét, ingyenes hirdetést adunk vagy legalább is a “goodwill”-t szolgáljuk, elősegítve, hogy az önök ügynökei mint egy magyar intézmény képviselői menjenek be magyar házakba. Ha önök ingyen ebédet adnak a magyar szabadságharcosok részé­re, az is a promotion, vagyis üzleti érdekek előse­gítését -szolgálja. Szabadjon e helyütt rámutat­nom, hogy a magunk részéről is hozzájárultunk a szabadságharcosok ügyének támogatásához — valószínűleg a Wm. Pennél proporcionálisán na­gyobb arányban — amikor négy hónapig naponta 2000 ingyen példányt küldtünk lapjainkból Camp Kilmerbe, szótárakat osztogattunk és a menekül­tek személyi híreit közöltük. Mint fentebb hangsúlyoztam, semmi beleszólá­som abba, hogy önök miként költik el az üzleti promotionra szánt összeget, de kissé furcsának találom, hogy tőlünk elvárják, egész évben ingyen foglalkoz­zunk az önök tevékenységével, holott, minden másért — beleértve a rádiót — megfizetnek. Nem tudok róla, hogy például a rádió a megfize­tett időn tűi publicitást adna önöknek vagy utó­lag beszámolna egy ebédről —és mi sem vagyunk hajlandók rá. Hadd említsem meg, hogy 65 magyar család él meg ebből a vállalkozásból és legnagyobb részük union munkabért kap. Az alkalmazottak heti fize­tési listája közel 5000 dollárt tesz ki. A körülmény, hogy a Wm. Penn vagy más életbiztosító társulat a magyarok között működik, főleg azt a célt szol­gálja,, hogy minél több -életbiztosítást adjon el és ha a magyar sajtó ezt publicitással elősegíti, ak­kor talán önök több biztosítást fognak eladni — de ez nem segíti a magyar sajtót a létért folyta­tott küzdelmeiben. Azt hiszem, ideje lenne minden magyar intéz­ménynek tudomásul venni, hogy a magyar sajtó az egyetlen összekötő kapocs az Egyesült Államokban szétszórtan élő ma­gyarság között. Magyar sajtó nélkül még egymillió dollárért sem tudnának intézményeink összeköttetést teremteni a magyarszületésü lakossággal. A sajtó szerepe ugyanolyan fontos, mint az egyházaké és nagy­­egyleteké — de miután a lapok már régen funk­cionálnak, senkinek sem jut eszébe, hogyan tart­ják el magukat, amikor amerikai lapok százai szűnnek meg a lapkiadás magas költségei miatt. Hogy ezt önök elfelejthették, az persze részben a mi hibánk is, mert évtizedeken át naponta tucat­szor irtuk le a Wm. Penn. (Verhovay) vagy az American Life (Bridgeporti Szövetség) nevét, so­hasem jutva eszükbe, hogy azok ugyanolyan üz­leti vállalkozások, mint a Metropolitan vagy a Prudential. Nemcsoda, hogy önök az utóbbi években fe­leslegesnek tartották a hirdetést — hiszen in­gyen kapták a sajtótól. Lehet, hogy ezzel a “reformmal” elkéstünk, de nem i-s fontos, Nincs szándékunkban nagyegyle­teknél könyöradományokért kilincselni. Ha mindenre van pénzük, csak magyar saj­tóra nem—vacsorákra, szótárakra, saját heti­lapra, kuglizásra — nem lehetnek meglepve, hogy a magyar sajtó sem ad ingyen publici­tást. Nem tudunk arról, hogy az önök intézete ingyen biztosítást adna a magyar sajtónak. Alkalmazva a magyar közmondást — “ha nem adsz kalácsot, ne adj tanácsot” — azt mondjuk: ha nem segítik a magyar sajtót abban hogy életben maradjon, akkor nem kér­hetik számon, hogy az önök üzleti célt szol­gáló tevékenységéről nem számolunk be áhí­tattal és hasábokon át. Az Egyesült Államokban még az iskolásgyerek is tudja, hogy egyetlen lap sem tudja fenntartani magát hirdetés vagy szubvenció nélkül. Ez foko­zottan vonatkozik az idegennyelvü lapokra, ame­lyek ugyanazt a munkabért fizetik, mint amerikai laptársaik, de jövedelmük természetszerűen ki­sebb. Ha a nagy magyar egyleteknek nem érdekük többé magyar lapban hirdetni, miért hirdessen az amerikai ipari vagy kereskedelmi vállalat? És ha az amerikai magyar lapban megjelent hirdetéseknek már nincs értéke egyleteink ré­szére, miért lenne értéke az ingyen adott pub­licitásnak? Hadd emlékeztessem Önt, hogy a Wm. Penn (azelőtt Verhovay,) — vagy bármely magyar fra­­ternális egyesület — nem jöhetett volna létre a sajtó támogatása nélkül. Az eredeti célkitűzésben benne is volt a sajtó támogatása, de sajnos az év­tizedek során az eredeti célkitűzés elkallódott. Legyen szabad egyelőre a következő adatokra felhívnom figyelmét: 1957 január 1-től 1957 december 81-ig a követ­kező összegű hirdetést kaptuk a két napilap ré­szére : William Penn: Népszava--..........--..$25.20 (Verhovay) Szabadság.....................$25.20 összesen 50 dollár és 40 cent. American Life Szabadság. .___.$15.00 (Bridgeporti Szöv.) Népszava...............$15.00 összesen ------..... 30 dollár Adatainkban számításon kívül hagyjuk a Nap­tárt, amely külön költségvetési tétel. Nem szándékoztam erről a kérdésről ilyen hosz­­szan irni, és mégegyszer hangsúlyozom, hogy en­nek a levélnek semmi személyes éle nincs, mert mindegy, hogy a Wm. Penn elnökét Révész Kál­mánnak hivják, vagy Suta Péternek. Ismétlem, Révész Kálmánnal szemben csak respektust és ba­rátságot érzek, de nem látom be, hogy az adott körülmények között miért szolgáljon ki a magyar sajtó ellenérték nélkül egy üzleti vállalkozást. E helyütt szögezem le, hogy minden magyar egyleti, egyházi, személyi vagy közérdekű eseményt, amelynek nincsen üzleti háttere, továbbra is ingyen fogunk közölni. Egyébként béke velünk és maradok a régi barátsággal: GOMBOS ZOLTÁN, lapkiadó-szerkesztő. Amerikai és orosz közoktatás Sokat hallunk mostanában a kommunista iskolák előnyei­ről. A szovjet állítólag több tudóst, mérnököt és techni­kust képez ki évenként, mint az Egyesült Államok. A sza­bad világ biztonsága szem­pontjából ez a tény hátrá­nyosnak és nyugtalanítónak látszik, de ez még nem jelen­ti azt, hogy a mi közoktatá­sunk rendszere minden tekin­tetben az oroszoké mögött marad. Az Egyesült Államokban, éppen úgy mint a Szovjetben sokféle néip lakik, a legkülön­bözőbb faji és kulturális ha­gyatékkal. A nép tömege itt is, ott is igen nagy területe­ken oszlik el. A közoktatás­nak tehát mindkét országban hasonló problémákkal kelle­ne megbirkóznia. A Szovjetben a központi kormány kizárólagos hata­lommal irányítja az iskola-, rendszer megszervezését, ál­lapítja meg a tananyagot és a tanítás módszereit. Az Egyesült Államokban a köz­oktatás ügye kevésbé kötött, mert a nyilvános tanintézete­ken kivül rengeteg magántu­lajdonban levő, független is­kola és főiskola virágzik. Ná­lunk a kormánynak sokkal ki­sebb szerepe van a közokta­tás terén. A kutatásokat elő­mozdítja és bizonyos speciá­lis téren, mint a mezőgazda­­sági kiképzés körül, bőkezű­en támogatja az iskolákat is. De a közoktatást első-sorban a helyi hatóságok feladatának tekinti, az államénak, a vá­rosénak, a községének. A mi iskolánk -ezért minden tekin­tetben a helyi szüfcségleték­­hez aLikalmazkodnak. De még lényegesebb a kü­lönbség az alapvető filozó­fiában. A kommunista neve­lés -diktatórikus: felülről dik­tálják a módszerekéit, a köz­ponti kormány szolgálatára. A helyi szükségletek, az egyé­ni 'tekintetek — -sem a tanu­lóé, sem a tanítóé — nem számitanaik. Az orosz i-skolákiban a fe­gyelem végtelenül szigorú. A tanulónak az utasításokat “vitatkozás nélkül” követnie kell. A kitétel: “vitatkozás nélkül” sokszor előfordul a kézikönyvekben -és ez nem­csak a -tanulóira, hanem a ta­nítóra i-s vonatkozik. Senki­nek sincs joga a Marx-Leni-n elmélet sérthetetlenségét vi­tatnia. Épen ezért nincs vá­logatási lehetőség abban, hogy a diákok mit tanulja­nak. A kormány állapítja meg a tantárgyaikat és ez minden­kire nézve kötelező. A kor­mány állapítja -meg, hogy ki mit tanuljon. Az amerikai közoktatás éle­sen -szemben áll ezzel a rend­szerrel. Az iskolában -éppen úgy, mint az életben, az egyé­niségen van a -hangsúly. Az amerikai iskola célja, az egyéniséget kifejleszteni és ezért szabad választást en­gednek minden diák-haik, hogy élet pályát válasszon magá­nak, .saját -hajlamainak és ér­dekeinek megfelelően. A konmh-unista iskola első­sorban ipari kiképzésre tö­rekszik és műszaki é-s tudo­mányos képzettséget kíván nyújtani, nem általános mű­veltséget, történelmi, irodal­mi vagy művészeti ismere­teket. Az amerikai nevelés a kétféle -szellem ellensúlyo­zására törekszik. Az ameri­kai felfogás szerint a közok­tatás célja, hogy egyénisé­geknek teljes és boldog éle­tet biztosítson, az orosz sze­rint, hoigy műszakilag kép­zett hadsereget állítson az állam szolgálatába. A fegye­lem az amerikai iskolában háttérbe szorul. A tanárok szándékosan elősegítik az el­méletek és rendszerek leg­szabadabb birála-tát, mert sze­rintük csak a szabad eszme­csere révén juthat az igaz­ság diadalra. A Szovjet iskolája alapos kiképzést nyújt a diáknak ab­ból a célból, hogy az állam politikai céljait előmozdítsa. Az amerikai nevelés az egyé­nek életének feljavításával kívánja a társadalom jólétét szolgálni; nem -lehet kétsé­ges, hogy az utóbbit választ­juk, h-a szabadon -tudunk vá­lasztani. Common Council A Vörös Kereszt kanadai segélyakció TORONTO, Ont. — A Ka­nadai Vörös Kereszt Egye­sület kiadta elszámolását a magyar forradalom idején nne-ginditott segély-alapról. Az országos gyűjtés több mint 623,220 dollárt eredmé­nyezett Kanadáiban- egyesek­től, szervezetektől és a kor­mányoktól. A kanadai Vörös Kereszt 654,978 dollárt költött el, mi­után saját alapjából is fede­zett kiadásokat. További 230,000 dollárt adott a League of Red Cross- Societynak az európai menekült-táborok ré­szére, mig 25,000 dollárt köl­tött ágyneműkre, a magyar kórházak ellátására, a nem­zetközi bizottság részére. Közel 300,000 dollárt köl­tött a magyar menekültek sze­mélyi szükségleteire, élelemre és orvosságokra. A genfi nemzetközi vörös­­kereszt 50,000 dollárt utalt ki segélyre és másik 50,000 dollárt a budapesti megron­gált kórházak rendbehozata­lára. HAZATÉRTÉK HÁGA. — Hollandiából ed­dig körülbelül 50 menekült tért vissza Magyarországba. Egyet hazatérése -után ha­lálra Ítéltek, de aztán bünte­tését 3 -évi fegyházra változ­tatták át." Több más hazaté­rőt is letartóztatták. Munkanélküliség és tiszta haszon A U. S. Steel Corporation évi üzleti jelentése szerint 1957-ben rekordot ért el az eladás és a tiszta haszon. A tiszta haszon 419 millió dollár volt, az előző évi 347 millió dollárral szemben. U. S. Steel termelőképességének most csak valamivel több mint fe­lét használja ki és mégis re­kord haszonra tett szert a múlt évben és újabb rekord haszonra számit ebben az év­ben, amikor — julius elsején —újra fel fogja emelni az acél árát 5-6 dollárral ton­­nánkint. . (Folytatás a 2-ik -oldalról) A LEGMAGYARABB FOLYÓ nyalnak a magasba, hogy a pár órás szerelmi mámor után elpusztuljanak... * A rovarok miriádjai vissziahullanak a Tiszába és a lassan, gyászosain hömpölygő folyó f elületét mér­földeken át szinesre festik az -elmúlt tiszavirágok tar­ka, halott testei. Áldott folyó. A legmagyarafcib folyó, egyben a leghasznosabb magyar folyó is. Medrében évente Sok ezer -és ezer miétermázsa uszadékfát görget lefelé a havasok vi­dékén s ez a fa azé lesz, aki kifogja. Lejjebb hatal­mas tutaj okát röpít a hátán s a drága faanyagot l'e­­usztatja egészen az Alföld szivéig, Szegedig. A Tisza vizében megszámlálhatatlan fajta hal él, a gyönyörű p is-z t r ángf éléktől a félmázsás 'harcsáig. Szélesebb részein személy- és fehérhajók járnak és olcsó szállítási lehetőséget kinálnak. Árterei a legki­tűnőbben m-egtrágy ázott földekhez hasonlóan buja terméssel gaz-d ágit anak. A Tisza Sokféle gazdasági haszna mellett a mű­vészeknek is kifogyhatatlan forrás-témák tekinteté­ben. Partjai és környéke — a forrástól Titelig — a szépséges tájrészletek változatos pompáját kínálják; a zord kárpáti fenyvesektől és sellős mederrészletek­től az alföldi füzfás, égerfás, lapos részleteikig, ahol a buja, kövér búzamezők vérvörös pipacsai és harang­virágkék búzavirágjai jellegzetes, elbájoló kellékei egy-egy festménynek. A Tisza izig-vérig magyar vidéken csörtet lefe­lé; partjai mellett a magyar fajta legszebb virágai virulnak, a szabolcsi, borsodi, hevesi, szolnoki, csong­rádi, pes-tmegyei és bácskai vidékek derék, kemény­­kötésű magyarjai, akiknek lelkiségére, gondolkodás­­módjára, vérmérsékletére, -életformájára végzetesen és letörölhetetlenül rányomta bélyegét a legmagya­­rabb folyó. EGY PERC ALATT (JTAZÁS A FÖLD KÖRÜL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents