A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-07 / 6. szám
2-IK OLDAL A JŐ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: figy évre________________$6.00 «1 évre _______________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.00 Half Year_______________$3.50 ntered as second class mattfax- September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A MAGYAR NÉP MÁR DÖNTÖTT? Kruscsev, mint a -tervezett orosz gyarmatbirodaiom “Szovjet Államiközösség” szószólója szólalt meg Minszkiben. Eisenhower elnök javaslatára, hogy a szovjet teljesítse a ya-ltai egyezményben foglalt Ígéreteit és tegye lehetővé, hogy Magyarország és a többi -csatlósországok népei szabad szavazással magúik határozzák meg, hogy milyen kormányzat alatt akarnak élni, azt felelte, hogy ilyen szavazás nem engedhető meg, mert azok a népek, a csatlósországok népei, már kellőképpen bebizonyították, hogy kommunista uralmat akarnak. Egy lélekzetvétellel Kruscsev ellentmondott önmagának. Mert ha igaz lenne az, hogy a magyar és a tölbbi gyarmati népek akarják a kommunista uralmat, akkor se Kruscsevnek, se senki másnak nem kellene félni szabad szavazástól. Hozzá kell tenni, nehogy Etái ki is elfelejtse: Hegyeshalom és Vladivosztok közt egyetlenegy ország sincsen, amelynek népe önként, szabad szavazás alapján vetette volna magát alá kommunista uralomnak. MEGMÁSÍTHATATLAN törvény? A gazdasági életnek van egy örök, változhutatlan törvénye: a kereslet és kínálat egymásrahutása. Mindenki saját tapasztalataiból tudja, hogyan működik a gyakorlatban ez a törvény. A háziasszony körülnéz a piacon iés azt látja, hogy kevés a fokhagyma. Nincsen is kiírva az ára. Magasabb az ára. Miért? Mert kevesebb áru lévén a piacon, az árus többet kérhet az árujáért. Ha ss-k az alma, az árusok hangosan kínálják olcsó áron. Világos, ugy-e: Ha nagyobb a kereslet, mint a kínálat, az árak emelkednek, ha nagyobb a kínálat, az árak leszállnak. A szabad gazdálkodás rendszerében ez a törvény, a kereslet és kínálat egymásrahatása, szabályozza az árak alakulását, ellentétben a kommunista gazdasági renddel, ahol az állam állapítja meg az árakat. A kereslet és kínálat törvénye a fokhagymától az acélig és az ajkpirositóig az egész vonalon érvényesül, az áru és a pénz versenyt futnak. Hogyan van az mégis, hogy az acélipari vállalatok már most bejelentették, hogy július elsején felemelik az acél árát, tekintet nélkül a kereslet és kínálat -akkori, ma még -előre nem látható alakulására? Felemelik az acél árát akkor is, ha a mostani gazdasági pangás júliusban még egyre -tart ée az a-c-é-l utáni kereslet a maival szemben csökkenni fog. Olyan hatalmas talán az acélipar, hogy hatályon kívül -tudja helyezni a kapitalista -gazdaságiban változhatatlannák vélt törvényt, hogy az árak a kereslet és kínálat szerint alakulnak ki? Igen, az acéliparnak ilyen hatalma van és ugyancsak ilyen nagy hatalma van egy -más alapvető iparnak is. Ennek a kivételes gazdasági hatalomnak már neve is van: Az önkényesen megszabott árakat administered price-nak hívják. A magyar nyelvnek erre még nincsen szava. Ezt jelenti az administered price: Az árat nem a piaci viszonyok áru-bőség vagy áruhiány, kínálat és kereslet Szabják im-eg, hanem — az ipari óriások igazgatói önkényesen állapítják meg, tetszésük -és -érdekük szerint, figyelemmel főképp arra, hogy profitjuk változatlanul magas legyen. Egységben az erő, -és az ipari óriások, ha összetartanak, diktálhatják az adminisztrált árakat. De diktálhatják az árakat más gazdasági -csoportok is, ha módjukban van egységesen fellépni és közvetve diktálhatják az árakat a nagy uniók is, olyképpen, ho-gy felemelik a munkabéreket és ezzel jogot vagy igényt va-gy legalábbis ürügyet szolgáltatnak az ipari óriásoknak az igazgatósági árdrágításra. “Egységben az erő” —ez szépen hangzó jelszó ; az öregamerifcások emlékeznek arra, hogy -ez volt az osztrák-magyar monarchia jelszava is: Viribus Uniti-s. De Amerikában -ezt másképp mondjuk. Azt mondjuk, hogy egyes iparoknak, — sőt -egyes vállalatoknak is — monopóliumuk van, amelyet könyörtelenül drágításra használnak ki. Már a mult század vé-gefelé szövetségi törvényt hoztak az ipari óriások monop-olisz-tikus vis-szaéléseinek lefékezésére, de, sajnos, a harc nem sok sikerrel járt, mert újra és újra így néztek ki a házak a perui Arequipaban, ahol a földrengésnek 28 halálos áldozata volt. 140 sebesültet ápolnak a kórházakban. A LEGMAGYARÄBB FOLYÓ * * Kőrösmezőtől északnyugatra fekszik az Észak-- • keleti-Kárpátok egyik legnagyobb és legbájosabb ’ tengerszeme: az Apsinyec-vizfogó. Hatalmas területű, simatükrü, méregzöld havasi tó ez. Köröskörül sötét, zord ősfenyvesek -és szabályos gulaalaku he-gytömbölk állnak. A levegő hűvös, páratelt, fűszeres illatú. Az Apsinyec-vizfogó közelében piciny forrásból ' ered a legmagyarafcb folyó, a szőke Tisza.. Keskeny, alig ujjnyi sugárban tör elő egy tömör, sziklakövekből faragott foglaltból, amelyet forrása fölé emeltek. A forrás körül a Kárpátok legszebb havasi rétje zöldéi, millió tarka vadvirággal ékesen, s a díszes ele- ■ ve-n-szőttes fölé komor, sötét, majdnem fekete ősfenyvesek kerete borul. Innen, a -gyönyörű havasi-virágos, rétről indul el a Tisza 599 mérföld hosszú, -érdekes, változatos pályafutására. I ■ a RUDOLF KIRÁLYFI Hosszú pántlikával a kalapunk mellett indultunk el a búcsúra. Besorozott legénynek dukál, hogy mutogassa magát. Otthon ilyenkor elnézőbbek, ha dologból itt-ott ki is vonja magát a legény. Elmentünk hát Csongrádra, a búcsúra. Ekkor 1914-et irtunk. Még csak a város alatt jártunk, amikor már elénk jött az igazi vigadás nesze. A lacikonyhák határaiban folyt a homoki kadar és a bőrdudák úgy vijogtak, mint megannyi kerecsenymadár. A mi pusztai szivünk is csordultig buggyant ilyenkor örömmel és elfeledtük az uradalmi ispánok kegyetlenségeit. Bekukkantunk hát az egyik sátorba, ahol igy szólt a nóta. Az újságok azt a rémhírt közölték, Hogy a magyar trónörököst megölték. Mellette volt hitvese, életpárja. ' Vele együtt az is ment a halálba . . -Miféle nóta ez ? — kérdezte gyanakodva egy vastag garabolyos asszony, az asztalcimboránktól, akit afféle deák-urfinak néztünk. “Hogy a magyar trónörököst megölték” — válaszolta Irta: KÁDÁR LAJOS bizonytalanul a deák. Az aszszony erre sírásba csuklott. Sokáig ott abalyogtunk körülötte, mire elcsitult. Asztán szóra bírtuk. — Jajjj, jajjj — szütyögte az asszony. — Szegény Rudolf, szegény Rudolf! Hát csak nem engedte mög az Isten,- mög a nimöt, hogy szöginy Rudolf trónra kerüljön. — Ferenc Ferdinándot gyilkolták meg — magyarázta a deák. — Rudolf már rég nem él. — Asztat én nem tudom, hogy kicsoda — kacagott föl, eszelősen az asszony. — Mink csak Rudolfot ismerjük! — De mondom, hogy Rudolf már rég nem él . . . — Dehogyisnem — hunyorított sokatmondóan az aszszony, asztán intett a szemével, hogy titkát elárulhassa, összedugjukr# fejünket, mint a követfuvó kígyók. — Úgy vót — kezdett bele az asszony, — hogy egy este csak oda botorkál hozzánk egy urasforma embör. Egönyössen az embörömhön lépett, oszt mingyán paroláztak is. Én meg csak az ereszalatti csurgásból néztem, hogy ki lőhet ez a soselakotjól csoze, mer amúgy igen szakadt volt a lelkem. Addig hetyepetyéltek, addig susmutoltak az urammal, hogy eccer csak gyön ám hozzám az emböröm, hogy tudom-é, kiféle ez az illető személy? Hacsak nem a tömörkényi végrehajtó, mondok ijedtemben. Vásár után befizetőm a porciót, magyaráznám az uramnak, de ü meg nagy istenkedve nekem, hogy: igy a szám mindenit, úgy a szám mindenit. Nem sokáig köl már a magyarnak nyügödni. Merhogy ez maga Rudolf királyfi. Hát leikeim, örömömbe elállt bennem az ütő. Betessékeltük a vendéget a tiszta házba. Vót egy levele a királyfinak, amit maga Örzsébet királyné asszonyunk irt a fiának . . . — Mi volt a levélbe? — kérdeztük kíváncsian. — Az volt benne, hogy kedves Rudifiam. Szemedet, szivedet tarcsd a magyarokon. Az adóval pejg vigályossan bánjál. No, erre én azonmód kés alá fogtam egy félhizásban lévő kacsát. Olyan paprikáshust kászalitottam Rudolfnak, hogy kétszer duflázott a lelkem . . . De úgy is tett, mikor bevastagodott, hogy hát: magának galambom majd a királyi palotába lesz a helye, hogy azt a sok soselakotjó francia szakácsot mögtaniccsa főzni . . . Hát igaz-e igy mán elhiszik, hogy él még Rudolf királyfi? — fejezte be hosszulére eresztett meséjét. — Hát igy mán megint más, — kacsintott ránk a deákurfi és kioldalogtunk a sátorból. NEHÉZ a választás Nagy Frigyes udvarában, ahol a legszívesebben látott vendég Voltaire volt, egyik este divatos Írókról beszélgettek. Szóba került többek közt a népszerű iró, akiről valaki ajkbiggyesztve jegyezte meg, hogy ennek az urnák a müveit leginkább a cselédszobákban olvassák. Erre nagy vita kerekedett arról, hogy fontos-e az iró szempontjából az olvasók minénüsége, vagy csak az a lényeg, hogy minél több példány fogyjon a műből. A király végül véleményt kért a csendben hallgató nagy francia írótól. Voltaire vállat vonva felelte: — A magam részéről inkább lennék egy nagy iró lakája, mint a lakájok írója... MARK TWAIN MONDTA: A húszéves férfi hajszolja a gyönyört, a harmincéves ,nem tud nélküle meglenni, a negyvenéves óvatosan ízleli, az ötvenéves örül, ha hozzájut, a hatvanéves hiába keresi. A Jó Pásztor Verses Krónikája KÖDÖS JELEN, BORÚS JÖVŐ Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Elmúlt jóideje, amire úgy vártunk, de csak távol ködük most is eszmevárunk. Hol a békegalamb, csőrében zöld ággal? Rég elvesztve útját, viharok közt szárnyal. Hol van a reménység, hol van a szabadság?............ Rabláncát csörgeti most is a magyarság. Hogy küzdnek meg éhhel, hideggel és faggyal? Mi lesz a rablánccal, mi lesz a magyarral? Hol a szabad világ szabad akaratja? Moszkva prédájaként mindenki elhagyta. Ezer éves nemzet . . . ezer éves ország: de a moszkoviták gazul elkobozták. Ó-esztendő múltán, elején az újnak: véres kétségeink százszor felujulnak. Mert bár egy hónapos már az uj esztendő, Nem sejtjük, mit takar benne a jövendő. Mi lesz a magyarral s útját hogyan rója, a magyar viharvert, hányatott hajója? Hol a csendes sziget? Hol virrad a remény, s elérjük-e sorsunk viharvert tengerén? Gond az uzsorásunk, halál a bankárunk: feltámadásra vagy temetésre várunk? Halálra, életre nyerünk-e alkalmat? A szent nagy magasság lezárt ajkai hallgat . . . kiderül, hogy az ipari óriások hatalmi fölényre tettek szert a közérdeket képviselő kormánnyal szemben. De a harc -tovább folyik és az igazságü-gym in isz-térium -szünet nélkül folytat anti-monopol biróisági eljárásokat a visszaéléseknek legalábbis -enyhités-e végett, több-kevesebb eredménnyel. Változatos sors A hosszú pályán ugyancsak változatos s-orsc-t él át a szőke Tisza. Kezdeti pályáján komor, titokzatos havasok lábánál rohan dörgő lármával, irtózatos kőtömbök között. Vén fenyvesek fenyegető árnyékában lopódzkodik, és ha a vizfogók rengeteg tárolt vizét egyszerre ráeresztik a tutajozás miatt, egyszerre háromszorosára duzzad meg a vize, s mennydörgő robaj lássál vágtató szörnyű áradat százával kapja fel -és viszi lefelé a hatalmas tutajokat, s mint -az expresszvonat, száguld velük az alföldi sík vidékek felé. Hetenkint háromszor nyitják fel a víztárolók zsilipjeit és hetenként háromszor indulnak el a tutajo- Sok Tokaj felé a sok tutajfával. Máramiarosisizigetig, illetőleg Tiszaközig, — ahol a két Tisza egyesül —, még rakoncátlan, lármás, szeleburdi hegyifolyó a magyar Alföld szőke Tiszája. Itt im-ég nem is szőke a vize, hanem tiszta, üvegszerüein átlátszó, mint minden hegyipatak. Még kilátszanak az élessarku, fekete szirtkoloncok, amelyek a medrében száz és száz év óta állják az ostromló vizek -csatáit. Husztnál már elszélesedik a folyó, medrében homok- -é-s kavicsszigetek nyújtóznak el, és a partokon füzek lógatják álmos fejüket a tiszta, hideg vizbe. Szőke viz. Királyházánál pedig, a -hosszú fedett deszkahidnál, végkép -ellanyhul a Tisza futása. Innen -már al- . földi f oly óvá lesz. Lassan, lomhán folyik, színe sárgáéira, szőkévé válik. Medre szélesre tárul. így tart ez most 'aztán sokszáz mérföldön keresztül. A Tis-za -az egyik hatalmas kanyart a másik után kanyaritja, szeszélyesen -tántorog az ugocsai és szabolcsi síkságon, átcammogja a Bodrogköz lapos- térségét és a tokaji bazaltkup alatt belép a Nagy Alföldre, Borsodban évente tengerárral önti el a buja termék-enységü mezőket. Sik, unalmas tájakon hömpölyög tovább és Szol- * noknál egyenesen délnek veszi útját. Itt már tekin-té- : lyese-n meghízott az apsinyeci -kis csermely. Magas gátak vetnek le-gényeskedő kedvének határt. Csöng- • rád alatt, Szentesnél folydogál álmos:tó lassúsággal, míg eléri Szegedet, az Alföld gyönyörű metropolisát, miután telhetetlen étvággyal bekebelezte és elfogyasztotta baloldali mellékfolyóit: a Kőröst és a Ma- • rost. Szegednél már komoly, mutatós, félelmetes nagy folyam a Tisza, és hogy tud borzalmasan kegyetlen is lenni, azt -még nem felejtették -el ennek a szép -nagy magyar városnak lakosai. Most már rövid az útja a mindinkább lassúdé, szélesedő, nagyobbá váló Tiszának. Baloldalról még egy sereg jelentősebb mellékfolyóval hizlalja magát, aztán végkép ellcmhásodik a bácskai, torontáli sik 9 • földek között. így- éri el Titelt, megsemmisülésének pontját. Egészen hatalmas tenger az a hely, ahol a Tisza egyesül a Dunával. Két óriási, két fékezhet étién, zabolázhatatlan hatalom -csap itt össze vad párharcra. A tomboló -csata rövid :az erősebb, a több felülkerekedik s a Tisza megsemmisül a Duna röppent víztömegeinek súlya alatt. Virágzik a Tisza. Mielőtt meghalna a Tisza, még kitombolja magát: átéli virágzásának tarka, színes csodáját. Nyár elején van ez, de csak három óráig tart. Alkonytájt van a Tisza virágzása. A nap ’lehanyatlásának pillanatában kelnek ki a tiszavirág — a Palin-genia — nevű rovarok miriárdjai petéiből. Először a himek kelnek ki és citromsárga felső alakjában zsonganak a folyó fölött. Nagy csendben észrevehetjük apró ciripelésüket. Kis idő múlva életrekeinek a nőstények is, amelyek kissé világosabb színűek. Pillanatok alatt megváltozik a Tisza képe. A két felhő egymásba vegyül. A nőstény tiszavirágok fölfelé szökdelnek a levegőbe és imaguik után -csalogatják a hímeket. A him átkarolja párját, ölelkezve szár-. (Fo-lytatás a 4-i-k oldalon)
