A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-07 / 6. szám

A JÓ PÁSZiOR 8= OLD Alj I Emlékezzünk a régiekről | A STARNBERGI TÓ TITKA II. Lajos bajor király halála. 1886 június 13-án II. Lajosi bajor király és or­vosa dr. Gudden áldozatul estek a stare nbergi tóiban lejátszódott rejtélyes tragédiának, amelynek a fátyo­­lát még nem sikerült fellebbenteni. Csakis a bajoroknak a WitteMJach-család iránti hűséges ragaszkodása teszi érthetővé, hogy II. La­jost, amikor már minden kétséget kizárólag mutat­koztak nála az elmebetegség tünetei, melyek az. or­szágot is veszedelemmel fenyegették, trónjától meg nem fosztották. A királynak rémlátásai voltak és ha egyedül volt a szobában, titokzatos hangokat hallott, üldözőinek a hangját, akikről úgy vélte, hogy már a ■nyomában vannak. A világtól teljesen elzárkózott, minisztereit nem fogadta már, szolgáinak pedig megtiltotta, hogy a Szemébe nézzenek. Régi öreg komornyikja csak ál­arcban jelenhetett meg előtte, mert az arca nem tet­szett neki. Egészen közönséges emberekkel, kato­nákkal és lovászokkal vette magát körül és éjjel fe­jén koronával, biborpialásttal a vállán és jogarral a kezében járta be kastélyának a termeit. . Néha XIV. Lajost, a napkirályt, aki ideálja veit, Mária Antoinette! együtt meghívta ebédre és a kas­télyban fényesen téríttetett, mintha ezek a rég el­hunyt vendégek tényleg megjelentek volna. Az óriási adósságteher, melyet If. Lajos építke­zési mániájával felhalmozott, már-már perrel és óriá­si botránnyá fenyegette az eszelős királyt, aki vízbe akarta fojtani a hohenschwangani végrehajtót. A ki­rály mindenféle kölcsönöket Ikeresett, de nem kapott, a bajor kamara pedig 1886-ban megtagadta az adós­ságok kifizetését és kérte a királyt, hogy kiadásait mérsékelje. Lajos azzal válaszolt, hogy elbocsátottá a kor­mányt és uj kabinetet alakított, amelynek élére bor­bélyát állította. A kormány orvosi bizottságot küldött ki, amely konstatálta, hogy a király gyógyíthatatlan paranoiá­ban szenved és képtelen a kormányzásra. Az eszelős király a Craikhain miniszter vezetése alatt álló kül­döttséget, mely azért ment hozzá, hogy a kamara ha­tározatát vele közölje, elfogatta és megparancsoltá, hogy nyúzzák le a bőrüket. Végre azonban dr. Gud­­dén orvos rábeszélésére beletörődött sorsába és dr. Gudden, dr. Müller és néhány ápoló kiséretében visz­­szavonult a starnbergi tó partján fekvő egyszerű kas­télyába, ahol 1886 junius 13-án este bekövetkezett a katasztrófa, mely az egész világot felizgatta. A jelek arra vallanak, hegy dr. Gudden ^bár­milyen tapasztalt elmeorvos volt is, áldozatul esett az eszelős király ravaszságának. A király látszólag a legnagyobb nyugalommal‘fogadta dr. Gudden ama kijelentését, hogy legalább is egy évi kúrának kell magát alávetnie, csak abbeli aggodalmának adott ki­fejezést, hogy méreggel vagy más módon elteszik láb alól. Vasárnap volt, a király két orvosával és Wash­ington báróval, a kastély felügyelőjével, a legderő­sebb hangulatban ebédelt és felkiérte dr. Guddent, hogy menjen vele sétálni. Az, orvos és páciense egye­dül hagyták el a kastélyt és Mander ápolót, aki velük akart menni, visszaküldték a kastélyba. A sétára egy óra volt kitűzve, de* a király és dr. Gudden másfél óra múlva sem tértek vissza. A kas­télyban nagy nyugtalanság támadt. Heves zivatar volt és sötétség borait a parkra. Két csendőr, akiket dr. Müller a király keresésiére kiküldött, eredménytele­nül tért vissza és fél kilenckor a kastély összes lakói elindultak a király keresésére. Hasztalan. A király és dr. Gudden eltűnteik és ezt Münchenbe is megtávi­ratozták. Végre fél tizenegykor egy szolga a tó partján megtalálta a király kalapját, azután Gudden esernyő­jét és kalapját és végül egészen a tó partján a király köpenyét és kabátját. Dr. Müller néhány szolgával bárkába szállt és csakhamar megtalálták a vízben a két holttestet. A (király mellig, dr. Gudden övig volt a vízben. Azon­nal élesztési kísérleteket tettek, de ezeknek nem volt eredménye. Dr. Gudden arcán ökölcsapások nyomai látszot­tak, amiből azt következtették, hogy a király és or­vosa halálát harc előzte meg. Dr. Gudden alighanem vissza akarta tartani a viz felé siető királyt és az erre következő dulakodásban, mely a vízben folytatódott, lelhették mindketten a halálukat. A Iboneolás azonban azt állaptitotta meg, hogy ■a király életének szivszélhüdéei vetett véget. Egy ver­zió szerint a király abban a rögeszmében élt, hogy régi barátai érte- jönnek a vizen, hogy elszöktessék, ezeknek akart a tavon elébe úszni, amikor pedig az orvos azt meg akarta akadályozni, a királyt az izga­tottság megölte. Mindez azonban csak legenda és fel­tevés. A valóság alighanem örökre titok marad. A hadsereg újfajta repülőgépe, amely helyből emelkedik a levegőbe. Kincsem— a magyar csodaló Ä világ legnagyobb versenylovának tekintik, amely egyetlen versenyt sem vesztett A minap egy érdekes sport szakkönyv jelent meg “The Rest of the Story” cimmel, amelynek egyik fejezetében a lóversenyzésről azt olvassuk, hogy minden idők legnagyobb versenylova Kincsem, a ma­gyar csodaló volt. Ez a kis adat még bennünket magya­rokat is meglep, akik pedig sokat hallottunk Kincsem le­gendás híréről, mert az ame­rikai lótenyésztés is olyan lónagyságokkal kérkedhet, mint Man O’War, Nashua, Citation, stb. A magyar ló­­tenyésztésnek elég régi ha­gyományai vannak — gróf Szécsenyi István alapította a Lovaregyletet — és tudjuk, hogy nemzetközi hire volt, de Kincsem nagyságának- ez a nyilvános elismerése komoly magyar sportsiker, — még ha háromnegyed évszázadra tekint is vissza — és ezért ér­demesnek tartjuk a csodalóról néhány életrajzi adatot meg­említeni. A csúnya kis csikó # Ha van szakértelem a ló­­tenyésztésben, akkor Kin­csem nagysága mindenre rá­cáfol. Nincs lószakértő, aki Kincsemet nagy lónak tekin­tette volna. Korabeli szakér­tők azt mondják, egyike azok­nak a csodás véletleneknek, ami egyszer egy millió eset­ben fordulnak elő. A lónak látszólag nem volt “magas vére” — értve alatta, hogy a törzskönyv szerint a benne levő faji vér — arab és an­gol — kevés volt. Az öröklés­tannak vannak ilyen szeszé­lyei, amikor egy látszólag el­­korcsosodott állatban a ne­mes ősök kitűnő tulajdonsá­gai váratlanul kiütnek. Kincsem a Szapáry grófok birtokán született 1874-ben, és az egykori jelentések sze­rint példátlanul csúnya kis csikó volt. A nyalka rövid volt — ami mindig gyenge vér jele — a lábai vékonyak és csomósak, a tompora lapos. Olyan rosszformáju kis állat volt, hogy nem is maradt meg a gróf hátaslovai között, ha­nem eladták. A csikó közön­séges falusi vásárokon kal­lódott, mig végül valaki 6 másik lóval együtt megvette. A cigányok jóslata A feljegyzések szerint Kin­csemet csikó korában cigá­nyok ellopták, de a csendőrök Pápa környékén néhány nap múlva kézrekeritették. Ekkor megkérdezték a cigányvajdát, hogy miért épen Kincsemet lopták el, holott az istállóban kitűnő, jóvérű lovak voltak, így felelt: — Ez a csúnya kis csikó egy napon a világ legnagyobb versenylova lesz. Olyan csil­lagzat alatt született, hogy sohasem veszíthet versenyt. A ló tulajdonosa nevetett ezen, de mindenesetre szöget ütött a fejében és rajta tar­totta a szemét Kincsemen. A csikó zömök kis kancává fej­lődött, de formára nem mu­tatott semmi Ígéretet. Két­éves korában azonban kissé megerősödtek a hátsó lábai, és egy búcsú alkalmával, ami­kor a környékbeli urak lovas­­versenyt rehdezt-ek, Kincsem is résztvett. Egy lovászgye­rek lovagolta és Kincsem bá­mulatos könnyedséggel első lett. “Ez egy táltos” — mond­ta a lélegzetét vesztett lovász­­fiú a verseny után. Beteljesül a jóslat Ettől a perctől kezdve Kin­csem soha egyetlen versenyt sem veszített. A cigányvajda jóslata beteljesült. Még ab­ban az évben Alagon, a két­évesek versenyében első lett. A következő évben, három­éves korában megnyerte a német Deribyt, ami akkoriban Európában leghiresebb volt. A kontinens összes derbyjeit megnyerte, beleértve az an­golt. Versenyzői pályafutása során 04 versenyt nyert meg, többet mint bármely ló a vi­lágon, a mai napig. Kincsem részére mindegy volt a táv. Minden hosszúsá­gú versenyben első volt, akár Magyarországon, akár kül­földön. A bookmakerek a vé­gén már nem voltak hajlan­dók elfogadni tétet ellene, öt­éves korában vonult nyuga­lomba és 21 éves koráig élt, számos kitűnő lónak lévén őse. Nemcsak a magyar ló­­sport, ihaneim a lótenyésztés is sokat köszönhet neki. Kin­csem vérségi leszármazottai alapították meg a magyar ló­­tenyésztés nemzetközi hírne­vét. Kincsem stílusa Kincsem futó stilusa ellen­mond minden elismert futási szabálynak. (Akárcsak Nur­­mié, a nagy finn versenyfu­tóé.) Rövid törzsével inkább ugrott, mint futott, hátsó lá­bainak lökése nem volt elég erőteljes és patáinak nyom­táva szélesebb volt, mint kel­lene. A legjobb volt benne a ritmusa. Törzse és lábai ki­tűnő összhangban működtek. Kincsem tele volt szeszél­lyel és rossz tulajdonságok­kal, amiért lótulajdonosok gyakran lemondanak még egy jóvérű lóról is. Indítás előtt a pályán például sohasem le­hetett felvinni az inditó ka­puhoz, bárhogy erőlködött a zsoké. De amikor a mezőny már elindult, Kincsem fülei hátravágódtak, és amikor ha­lottá a többi lovak patáinak dobogását, utánuk eredt. So­hasem indult egyszerre a me­zőnnyel, mindig néhány má­sodpercet késett. Az is rossz tulajdonsága volt, hogy ha­rapott és hogy nem minden zsokét tűrt meg a hátán. Ver­senyzői pályafutása alatt mindössze három zsoké lova­golta. A sportban nincs rá mód, hogy elmúlt nagyságok telje­sítményeit összehasonlítsuk a jelen nemzedékkel. A futópá­lyák salakja változott a múlt század óta és nem tudjuk, hogy Kincsem milyen időt futna a mai pályákon. Annyi bizonyos azonban, hogy a magyar csodaló neve meg van örökítve a sport évkönyvei­ben. BECSAPOTT "FURÓ1EGYEK" Amerikai déli részében, kü­lönösen Floridában, Texasban és Georgiában évente leg­alább 20 millió dohár kárt okoz egy különleges légyfaj­ta. A kártevő rovar három­szor akkora, mint a közönsé­ges házi légy. Látszólag tel­jesen ártalmatlan, de alig háromhetes élettartama alatt petéit fiatal állatok nyitott sebeiben rakja le. A peték csavaros fonmájuak és a se­ben át az állat 'belső részeibe fúródnak. Itt táplálkozva, a jószágot meg is ölhetik. A megölt állatiból szárnyrakel­­ve, újabb petéket ráknak le. A mezőgazdasági miniszté­rium ötletes módon lát neki a veszedelmes kártevő kiir­tásának. Kísérleti állomáso­kon sok százezer légypetét kobalt besugárzásnak vetnek alá. Ezeket jól táplálják, kel­lő hőmérséklet meleltt meg­erősítik, majd “szabadlábra helyezik.” A kobalt sterilizál­ja a rovart, azaz párosodhat­nak, de utódokat nem képesek nemzeni. Vitalitásuk nagyobb, mint a többi hasonló légyé és igy ezek a terméketlen pél­dányok foglalják el a teret a többi, kobalttal nem kezelt légy elől. A tragédia 'helyét ia tóban egy hatalmas vaske­reszt jelöli meg. A bajorok szeretettel őrzik az őrült király emlékét. És joggal, mert az ő művészi érzéke olyan magas fóikra emelte a bajc-r müipart, csodás kastélyai pedig annyira magukra vonták a világ fi­gyelmét, hogy München valóságos Mekkája lett a tu­ristáknak és a megnövekedett idegenforgalom révén Lajos király pazarlásai százszorosán megtérültek. .................................................................................................................................................................murit..................iiiiiiiilUimilllllUIIIIUIIIIIUIUMIIuj Élet a vasfüggöny mögött ».Ml.........................................mmuummimiINlMl...........................irimmimmimmilimm............... Százéves vidéki bácsi Pesten Mi az, hát a Kádár János menij fél? BUDAPEST. — A Népszabadság közli azt a hírt, hogy Mitykó András, Békéscsaba legöregebb lakója, századik karácsonyára nem kívánt egyebet, csak azt, hogy végrevalahára meglássa Budapestéit, amelyről hosszú élete során olyan sok szépet és cso­dásat hallott. Teljesült is egyetlen kívánsága, hogy ne haljon meg addig, amig nem látja Pestet. Felhoz­ták Budapestre és az öregnek megmutattak sok min­dent, messze elkerülve azokat az utcákat, amelye­ken vakablakos romházak sorakoznak néma iglédába. Nevezetes vendége volt a fővárosnak a 100 éves Mitykó bácsi, persze az újságírók nemcsak elkalau­zolták sokfelé, hanem ugyancsak ki is kérdezték er­ről, arról, majdnem mindenről. Eléggé érdekeseik a bácsi személyi adatai: ~ Dolgozik és templomba jár. Tiz éves volt a kiegyezéskor és 'csaknem 60 éves az 'első 'világháború idején. Sohasem volt katona. Egész életében a földdel dolgozott. Gabonát, kapá­sokat termelt, felesbe, bérelt földön. Tiz-tizenegy ! éve csak a ház körül dolgozik, vizet hord, seprőt ké­szít. És templomba jár. Szívesen olvasgat. Bibliát meg újságokat. Jaj, de nagy víz! Az állatikért meg a fenenagy Ganz Vagon és Gépgyár érdekelte itt. A Dunáról mondta: “Sohasem hittem volna, hogy ilyen nagy viz is van a világon”. Amikor a Körúton futott a kocsink, mindig megkér­dezte : “Vásár volt itt máma?” Nini, a Kádár János! Utolsó, legnagyobb meglepetésként bementünk az Országháziba, sőt az országgyűlésre is. A sajtó­­páholyban kapott helyet András bácsi. Csendben, fi­gyelmesen ült. Nem mert szólni sem. (Mintha ő is képviselő lenne . . . ) Később, a folyosón ímegeredt a nyelve : — Hát, fiaim:, elmondhatom, hogy megláttam a Kádár Jánost is! Nem lelhet az rossz ember. A körénk verődött csoportból valaki megkérdi: — Miért? — Hát, hogy ilyen közel engedi magáihoz a sze­gény parasztembert. — Bizony igy van, András bácsi, igy, ahogy mondja. A Kádár János nem, fél százesztendős csa­bai bácsiktól, ő csak a fiatalságtól fél, amely tavaly októberben megmutatta, hogy mennyire gyűlöli és a pokolba kívánja a Kádár Jánosokat. Szoknyás honatyák. Hirtelen megkérdezi: — Mondja, fiam, hát már nők is lehetnek kép­viselők? Láttam ott olyan parasztiormákat, meg egé­szen fiatalokat is. És a válaszokra szinte hitetlenkedve ingatja a fejét. Biztosan nem. is hinné, ha nem látta volna. A jó öreg András bácsi persze nem tudja, hogy a magyar országgyűlés csak amolyan fecsegőtársa­ság, ott senkinek nincsen szava, még a fehércseléd­nek se, mert ott tilos a feleselés. Nem mondta, de biztosan szívesen maradt vol­na. Hanem Békéscsabán már nagyon aggódtak érte. Ott született, ott élt, a koporsóját is már megcsinál­tatta — ott is akar meghalni. így aztán két nap után hazament —, mint mondotta — élete legszebb kará­csonyi ajándékával. A kísérleteik azt 'bizonyít­ják, hogy ezzel a módszerrel sikerül inmagját is kiirtani a “furólégynek.” Nem hagyták «serben a korrupt unióvezért Joey Fay, a hírhedt kor­rupt unióvezér, ki pár évet töltött a Sing Sing fegyház­­ban zsarolás miatt, a szená­tus vizsgálóbizottsága előtt azt vallotta, hogy mialatt Sing Singben ült, az unió heti 125 dollár fizetéssel alkalmaz­ta a feleségét, amikor pedig Sing Singből kiengedték, az unió vezetősége évi 12,600 dollár nyugdijat szavazott meg neki. Felesége fizetését később heti 175 dollárra emel­ték fel. Az unió: Operating Engineers, Local 825, Newark N. J. Az uniónak sok pénze van, mert Fay annakidején százezreket zsarolt ki veszé­lyes fenyegetéssel newyorki építési vállalkozóktól. PROSPERITÁS A Charles Pfizer & Co. gyógyszergyár évi üzleti je­lentésében közli, hogy profit­ja több volt, mint valaha 109 év előtt történt megalakulása óta. A tiszta haszon 23 millió dollár volt (az előző évben 18 millió.) Azonkívül a válla­lat tavaly külön 14 millió dol­lárt költött üzembővitésre, 10 millió dollárt laboratóriumi kísérletekre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents