A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-27 / 26. szám
2-1R OLDAL A JŐ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published e\ Published every Friday Published by — Kiadó the good shepherd publishing company Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Teléfon: CHerry 1-5905 raÉSSS^> 53 WESSELÉNYI MIKLÓS HIRES PÁRBAJA ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre----------------------------$6.00 fél évre__________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.00 Half Year _______________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. IKE ÉS ADAMS Eisenhower elnök katonásan jelentette ki legutóbbi sajtókonferenciáján, hogy márpedig ő szereti Sherman Adamsof, nélkülözni nemi tudja, bízik benne és igy kár tovább beszélni a dologról. Az elnök ezzel nyilván a politikai következményéket is vállalja. A baráti hűségnek ez a konoksága annak idején Tíruimanniak volt a sajátossága. Támadták is érte eleget — a republikánusok. Eisenhower, aki most baráti közösséget vállal a Goldfine botrányban fülig úszó tanácsadójával, súlyos kölöncöt vett a nyakába. A republikánus párti vezetők máris “tehertételnek” nevezik Adamsot, akinek menesztését követelik. üké nem akar harmadszor is elnök lenni, neki tehát nem árthat már a botrány. Annál többet árt a GOP-neík, amely az amerikai nép szemében felelős a vezetők tetteiért. A SZOVJET TERVEI Az amerikai közönség csak nemrég értesült álról, hogy az időjárás szabályozható, amikor Dr. Edward Teller, a m agyarszár mazásu atomtudós a szenátus előtt nyilatkozatot tett és mellékesen megjegyezte, hogy ismereteink az időjárásról oly rohamosan fejlődnek, hogy az időjárás megváltoztatása “a lehetőségek közé tartozik.” Dr. Teller fel is hívta a fiigyeimet a veszélyre, ha egy “ellenséges szándékú hatalom” képes befolyásolni az időjárást. Hogy az időjárásit befolyásolni lehet, arra 1883-Fjain gondoltak először, amikor a Krakatau tűzhányó (kitörése szokatlanul sok lávaport küldött a felső lég'retegekbe és utána hetekig igen hűvös volt az időjárás. (Mert a felső Jégrétegekben vkpán'u tapadt o porszemekhez, megfagyott és 1 ehütötte a levegőt.) Ha á tűzhányó lávapora 15 évig keringett volna a föld körül, egy uj jégkorszak allhatott volna be. A lavaport aránylag csekély mennyiségű, de manapság hidrogénbcmbákkal sokkal több port tudunk az atmoszférába küldeni és sokkal magasabbra, mint a tűzhányó. Lehetségesbe megválasztani a földgcimbnelk azt ia pontját, ahol a jégkorszakot akarunk előidézni, nem tudjuk. Egyáltalán semmit sem tudunk biztosan a módszereikről, amelyekkel a tudósok kísérleteznek. De mielőtt még ez a titkos kísérletezés és tanulmányozás beállt, történtek célzások, hogyan lehetséges az éghajlatot irányítani. Egy másik magyar származású tudós, a néhai Dr. Neumann János matem atikus, aki az atomenergia bizottságnak is tag ja volt, irta le őket. Az egyik módszer’az lehetne, hogy a föld jég ás hómezőit korommal vagy más fányfelszívó festékkel vonjuk be. Tudniillik a hó és jég fehér színe visszaveri a napsugaraikat. (Ezért is viselnek a trópusokon fehér ruhát). Ezek a jégmezőik elég nagymennyiségű napsugaraikat kapnak, de visszaverik őket. Ha valami színnel vonnánk be őket, elnyelnék a napsugarakat és olvadni kezdenének. Antarcticáiban a szovjet tudományos expedíció végzett ilyen kísérleteket, melyek sikerrel jártak. Képzeljük el, hogy ha légirajok suhannak el festekpermetezckkel a sarkvidék fölött és elindítják ezt a szörnyű lavinát ... A tenger szintje mindenütt emelkedni fog és uj özönvíz zudul a földre. A Wesselényi-Wurmbrandt párbaj utólagos hulláma volt az 1834-iki erdélyi országgyűlésnek, amelynek Becshez huzó elnöke az idős báró Nopcsa Elek volt, ellenzéki vezére pedig a duzzadó erejű báró Wesselényi Miklós. Ezen az országgyűlésen Wesselényi kerekedett felül és megvalósította a szószerinti, nyomtatott országgyűlési naplót, amelyről a kormány jól tudta, hogy ez már a sajtószabadságot jelenti. I. Ferenc király tehát Ferdinánd főherceget küldte királyi biztosként az országgyűlés nyakára, aki azt 1835 február 7-én fel is oszlatta és megkezdte Wesselényi üldözését: ellene távollétében olyan Ítéletet hozatott,, mely bármikor-bárhol való elfogatását rendelte el. Ez az igazságtalanság csak fokozta Wesselényi népszerűségét, aki Pozsonyba ment, hegy részt vegyen az ott ülésező magyar országgyűlés felső táblájának ülésein, e szándékától azonban József nádor kívánságára és Deák Ferenc tanácsára elállóit. A szabadság bajnoka ez után mint fogoly oroszlán élt Pozsonyban, ahol naipról-napra szükebbre fogták ketrecét. Közben az erdélyi udvari párt is lélekzethez jutott s . elsősorban Nopcsa Eleknek igyekezett némi elégtételt szerezni, akinek Wesselényi sok kellemetlen percet szerzett. E törekvés során hangzott el gróf Wurmbrandt Ferenc Nagyváradon szolgáló gyalogos őrnagy szájából az, a kijelentés, amely Wesselényi szájhős. Wesselényi eilen 1835 májusában már Magyarországon is megindult a hütlenségi per, ami tevékenységében még jobban megbénította őt. Wurmbrandt sértése újabb oldalfámadás volt ellene. Provoká Itatta Wurmbrandtot, majd az 1836 április 20- ra kitűzött párbajhoz segédeket keresett. Első gondolata Széchenyi volt. Széchenyi mélypontjára süliyedtnek látta Wesselényit. “Istenem, ennyit művelhet gőg, magatúlbecsülés és hiúság!” — jegyezte fel naplójába s a segédséget nem vállalta el, lelkében azonban megtartotta roikönszenvét egykori kebelbarátja iránt. Wesselényi nehezen talált segédeket, mert, mindenki húzódozott a hosszú és fárasztó utazástól. Végül azonban együtt volt a szabályok által előirt együttes s a felek a két magyar hazából nekiindultak, hogy a Nagyvárad melletti Mezőtelegd község rétjén találkozzanak. Á párbaj elé feszült figyelemmel nézett mindenki. Az ifjú Magyarország lelkesen állt Weseslényi mellé, akit gyűlölettel nézett az udvari főurak kis csoportja. A ibécsi udvarban a mindenható Metternich már amugyis elhatározta Wesselényinek holtra üldözését, amiben részt kívánt juttatni titkosrendőrségének is. Ez hűségesen teljesítette kötelességét, sőt még oly jelentést is tudott Bécsbe juttatni, amellyel felhlv-A NŐK ELŐRENYOMULÁSA A század eleje óta a nőik szakadatlanul nyomuliillí előre a férfiak részére femntarott munkaterületen. Ma már aligha van foglalkozási ág, amelyben aléim találunk nőket, kivéve a nehéz testi munkát, mint bányászat — és a szovjetben még női bányászokat is találunk. Nők résztvesznek a közéletben, diplomáciai pozíciókat töltenek be és aligha van ma már a világnak olyan törvényhozó testületé, amelyben ne lennének nők. A férfiak utolsó felegvára az angol lordok Iházia volt. A férfiakpiost ezt az utolsó fellegvárukat is kénytelenek feladni, mert a nők hamarosan a lordok házaiba is bekerülnek. Semmi okot nem látunk arra, hogy ne lehessenek női felsőházi tagok, annál is inkább, mert az alsóházban — amely Angliáiban sokkal fontosabb a lordok 'hazáinál — van jónéhány igen befolyásos aiői tag. A nőknek ez az előrenyomulása a politikai élet-, ben egyáltalán nem aggasztó, sőt az az érzésünk, A Jó Pásztor Verses Krónikája KÉMEKET HAJSZOLJAK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Az amerikai kormány egy orosz diplomatát kiutasított kémkedésért és ugyanakkor nagyszabású kémhálózat nyomára jött, amelynek a nyomozás szerint amerikai tagjai is vannak. VERJE MEG AZ ISTEN, veretlen ne hagyja, aki ezt a Hazát hütlenül eladja. Ne legyen ünnepe, ne legyen husvétja, aki ezt a Hazát pénzért árusitja. Karácsonyt se üljön, pünkösdje se legyen s árulása bére, szégyenhalál legyen. Ne akadjon aki, érte könnyet sírjon, virág se viruljon a jeltelen síron. Forduljon el tőle a Mindenki Atyja s lelkét, hogyha volt is, Menny be ne fogadja. Kisérje emlékét megvetés, utálat: áruló számára ne legyen bocsánat. JAJ, MIKOR FÉLTETTÜK fogadott Uj Hazánk, hányszor ránk rivalltak, “jobb, fogjuk be a szánk.” Hányszor gunyalódtak a “vörös heringről” mikor szólni mertünk jobb felügyeletről. Hirdettük, hogy titkok, okmányok eltűntek s “boszorkányvadásznak” neveztek bennünket. Mikor kémekről és árulókról szóltunk, mindig nevetség és gúny tárgyai voltunk. “Falainkat fúrják” — panaszoltuk végül s eltorzult az arcuk gúnyos nevetéstül. Mert az igazságnak napfényétül fáztak, kínjukban úgy tettek, rajtunk hahotáznak . . . ÉS MI LETT A VÉGE a nagy hahotának: mikor már rég késő: most “meaculpáznak”. A Haza-féltőket” nevezték hazugnak s árulója akadt minden kormányzugnak. S kik voltak a kémek? Árulók, hitványok? Atcrntudósok és volt államtitkárok. Szégyen, hogy túljártak kormányaink eszén s minden atomtitkunk rég a Szovjet kezén. Rakéta titkainkat szintén “kikendőzték” s aztán Amerikát szépen megelőzték, Minden hadititkunk a Szovjet kezében: Hazánk és életünk ezért van veszélyben. hogy üdvös hatású lesz. Nem mondhatnánk, hogy a férfiak valami nagyszerű politikusodnak bizonyultak, hogy a világ, amelyet megteremtettek, olyan hibátlan és emberséges. A politizálás rideg világában talán nem ártana egy kis női Ízelítő, egy kis gyengéd- EÓg és emberség, amelyre a nők, miit anyák talán inkább képeseik. A jó ég tudja — talán ha Kruscsev helyén egy nő ülne, ez a világ kellemesebb lakóhely lelhetne az egész emberiség számára. ta az udvar figyelmét József nádor feleségének Wesselényi irányában való kedvező állásfoglalására. “A protestáns liga törekvése az, hogy Magyarország és Erdély egyesittessék, a korona a nádor fejére tétessék és Wesselényi neveztessék ki nádornak”, — jelentette az udvarnak a titkosrendőrség. Mindenki érezte, hogy ez a párbaj életre-halálra megy s a felek igy is fogták fel a dolgot. Wurmbrandt “jó kardos és dühös vivő” volt, de kitűnő vivő volt Wesselényi is, bár a vívásban elhízott volta súlyos akadály volt. Wesselényi nagyszerű lövő is volt, a pisztoly párbajt azonban nem erőltette, mihelyt Wurmbrandt rövidlátóságáról értesült. Wesselényi segédei Dessewffy Aurél és Bethlen János voltak, Wurmbrandtéi Horváth János kapitány és Jósika Lajos. “Egy falka nép scődült ki, de már késő volt más helyet keresni,” jegyezte fel Wesselényi naplójában. “Vetkezni kezdtünk. Wurmbrandt kijelentette, hogy ámbár az a szokás, hogy előbb verekedni kell s azután illik a megbántónak engedelmet kérni, ő épen nem átalja megismerni most a verekedés előtt, hogy hibás volt állítása s ezért ezennel tőlem engedelmet kér s igy tehát csak a közvéleményért verekedjünk. Én a megbocsátás jeléül kezemet nyújtottam s kiállottunk a síkra . . .” Szép jeleneit lehetett, melyet a mai párbaj kódexek alapján nem lehet megmagyarázni. A párbaj Wesselényinek egyik bizalmasa, Ujfalvi Sándor feljegyzései sze- I rint úgy zajlott le, hogy először Wurmbram) támadott, ps Wesselényi nyakát megsebezte, majd “vastag szalonnáját négy helyt ketté szelte, , mire Wesselényi megkettőz; tetett erővel csapkodott lankadni kezdő ellenfelére és jobb hühelykét ketté metszé.” (Ez egy olyan “fokvágással” történt, amilyenre a régi magyar vívás művelői igen büszkék szoktak lenni.) A párbaj Wurmbrandt harcképtelenségével végződött. Az orvosok először Wesselényivel végeztek, aki résztvevőén vett búcsút Wurmbrandttól. “Szerencséd, barátom, hogy meg nem öltél, — mondta, — mert a nagyváradi ifjúság hátunk ímegett a ligetben lesben állt s ha elhullok, segédeiddel együtt agyon 1 vert volna.” Ezalatt Pozsonyban a legvadabb hírek kerültek forgalomba. József nádorhoz és Széchenyihez például az a rémhír jutott el, hogy Wesselényi lelőtte Wurmbrandtot, rögtön utána pedig Jósika Lajos Wesselényit. Ezek a hirek azonban nem voltak hosszú életűek, mert a titkosrendőrség gyorsan megtette jelentését, de meg maga Wesselényi tüneményes gyorsasággal hirt adott a történtekről. A -bécsi intrika csatát vesztett: Wesselényi népszerűsége ismét magasra ugrott. S e nagy ember mégis egyedül volt. Ünnepelték, rajongtak érte, sőt féltek tőle, de nem volt senkije — sem férfi, sem nő — kivel gondjait megoszthatta volna. Megható naplójában olvasni, hogy i párbaj után, április 22-én Rstre ér. kezeit. Miért? Hogy meglátof gassa Brudermann Mariét, egy finom úri leánykát, aki■ nek szülei nem mgedték • meg, hogy Wesselényi u-dvar- i lását fogadja. Harmadnap Wesselényi i megjelent a pozsoiyi ligetben, ahol valóságos hősként ünnepelték. De a poitikusok bókolása csak fáraszotta őt. Egy egyszerű polgár család A KREOL NŐ Havana forró napsugarában szegény lovam türelmetlenül ficánkol. Nemsokára ráborul a gyönyörű városra a csillagos ég s a nap égő sugarait a hold szelíd, hüs fénye váltja fel. — Hová vagyunk beszállásolva, Petró? Az ordonánc egy bájos, fenér villára mutat, elrejtve a fák lombjai közé. — Tehát balra. Odalovagolunk a ház elé. Az ablakredőnyök szorosan vannak csukva. Sehol egy hang — sehol egy lélek. Készakarva csörögtetem a kardom, pengetem a sarkantyúm, amint felhaladok a főlépcsőn. Egyszerre hosszú, panaszos hang üti meg a fülemet. Pillanatig feszülten figyelek, aztán belépek az előcsarnokba. Egy oldalajtó zajtalanul felnyílik s egy magas, fekete körszakállas, égőszemü férfi lép elém. — Bocsánatot, uram, de nem szállásolhatom önt el. Nagybeteg van a házban. Elönt a harag és oöviden, nyers, parancsoló hangon felelem: — Lorenzo kapitány vagyok s biztosítom, nem leszek a beteg terhére. Holnap reggel tovább lovagolok, de addig itt szállók meg. Ez hadi parancs. A spanyol haragtól szikrázó szemekkel néz rám. S újra felhallatszik a panaszos, kínos jajdulás. S ismét halkan elnyilik az oldalajtó s egy másik férfi lép ki rajta. Bemutatja magát. — Az orvos vagyok. Ott benn egy beteg vergődik lázálmaiban s a halállal vivődik. Uram, ön megmenthetné, ha bejönne hozzá s egy kis negyedórát töltene ágya mellett. Bámulva tekintek reá. De a spanyol még jobban bámul és megragadja az orvos vállát. — Doktor, mi jut eszébe? Az orvos félre vonja s hevesen suttogva magyaráz valamit. Én türelmetlenül állok helyemen. Három nap óta nem aludtam s tegnap óta egy falat sem volt a számban. Kardommal lecsapok a földre és magyarázatra akarom vonni a két férfit e különös viselkedésért, "midőn újra felhangzik a vad, panaszos kiáltás, mint egy eszelős jajdulása. S az orvos gyorsan megragadja a kezemet és magával von: — Uram, legyen könyörületes, mentsen meg egy emberi életet! Fényűző pompával berendezett szobába vezet. Keleti szőnyegek, arannyal hímzett, selyem vánkosok között széles, alacsony ágyon egy nő fekszik. Midőn felém tekint, gyönyörű, sötét szemei felgyulnak. r^ix cöíalaIej«. ATiár-vány homlokából nehéz, kékesfekete hajfurjtjelt, s kíd íchí. i n -«-—Hja. Ragyogó szépségű kreol nő. Görcsösen megragadja ke. zem, kényszerítvén, hogy az ágy melletti alacsony székre üljek. S egy szempillantás alatt átfonja fehér, 1 bársonyos karjaival a nyakam és eszeveszetten csókolni kezd, mintha a lelkét akarná belém csókolni. Az ajka láztól forró. — Ah, Juan, milyen régen, milyen régesrégen várlak! Végre hát itt vagyISzerelmem! Szempillantás alatt megértettem, összeérnél a kedvesével, egy spanyol tiszttel. Lázas gondüatait felgyújtotta a kardesörrenés, s most félrebeszé A dolog nagyon kínos volt ream nézve. S teintetemet némán szegzem a másik férfire, ki halálá,padtan támaszkodik a falnak a szoba túlsó oldalál Vonásairól vad fájdalom, emésztő féltékenység beszél. Fel akarok állni, de a fiatal asszony reszketve szorítja szivére a kezem. — Juan, maradj mellettem, másként meghalok! — Újra leülök. — A fárasztó lovaglás után talán enni, vagy inni kíván valamit? —. suttogja egy hang a fülembe. Tálcán ételt és italt tesznek elém, de én alig érintem. A gyönyörű fiatal asszony vállamra hajtja szép kis fejét s pajkosan megráncigálja a bajuszomat. — Emlékszel szivem, midőn utólszor nálad voltam? A nap éppen lement a rózsaszínű hegycsúcsok mögött, s a hold szelíd, ezüstös sugaraival elöntötte a hullámokat ... Hirtelen megremegek. Szabad-e tovább hallgatnom e lázas, szerelmes szavakat? Felpillantok: az orvos int, hogy maradjak. — Nézd, nézd, hogy peregnek a államra a vérvörös gránátvirágok! Nézd! Gyöngéden beburkolom karcsú testét a selymes, meleg takaróba. Megfogja a kezemet és forrón megcsókolja. Végre elalszik. De még álmában sem engedi, hogy kezemet Kivonjam a kezéből. Ott virrasztottam át az éjszakát a betegágy mellett. Végre éjfél után nyugodtan,, csendesen átestünk a krízisen — susogá az orvos. jutott eszébe, amelynek körében kedves perceket töltött el. “Nettiék — igy ir róluk naplójában ez emlékezetes napon — a berekben láttak meg a sok ember között. Mindent elfelejtve, egyenesen nekem szaladtak. Szegény Netti darabig sem szólani, sem sírni nem tudott. A szives öröimnek s szeretetnek nem lehetett szebb jelenése.” Ilyen kis örömei voltak a magyarság nagy hősének, kit perének elhúzásával még további három esztendeig őrölt a kormány s aztán börtönbe záratott, ahonnan már csak megvakultán, élő halottként került elő.
