A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-20 / 25. szám

Emlékezzünk a régiekről | BOSSZÚ A FÖLDOSZTÁSÉRT Agyonverték a nép barátját Mialatt Róma hatalma a hódítások révén any­­nyira terjedt, hogy mindenütt voltak már birto­kai, a nép nyomorult állapotban tengődött. A meg­hódított földterületek néhány gazdag nagyúri csa­lád birtokába kerültek, akik a szabad parasztokat kiszorították telkeikről s a földmivelést rabszolgák­ra bízták. Olaszországban majdnem az összes szán­tó- és kaszálóföldeket a dúsgazdag római urak bír­ták s volt közöttük nem egy, aki öt, hat, némelyik, tízezer rabszolga fölött is rendelkezett. A nagybirto­kok felfalták a kisbirtokokat s a kisbirtokosokból proletárt csináltak. A baj egyre nyomasztóbbá, kétkségbeejtőbbé vált, mig végre akadt két római férfi, akik a nép nyo­morúságát átérezve szembe mertek szállni a nagy­birtokosok önző osztályérdekeivel. Ezek testvérek voltak s a római történelem Grakkhuszok néven is­meri őket. Tibériusz Grakkhusz és Gájusz Grakkhusz fiai voltak a plebejusi eredetű Tibériusz Szemproniusz Grakkhusznak, aki Szcipió Afrikánusz Kornélia ne­vű leányát bírta nőül. Házasságukból tizenkét gyer­mek származott, ezekből azonban időközben kilenc elhalt, sőt atyjuk is elhunyt, úgyhogy az özvegyen maradt Kornéliának az a három gyermek volt már minden reménysége, akiket a sors meghagyott szá­mára. Büszke is volt reájuk akkora mértékben, mire csak a legnagyobb szeretettel eltelt anyai lélek ké­pes. A gyermekek — két fiú és egy leány — rendkí­vüli tehetségekkel voltak megáldva és igen szépen fejlődtek. Állítólag egy alkalommal egy kápuai úrnő látogatóban volt Kornéliánál, a Grakkruszok anyjá­nál és dicsekedve mutogatta drága ékszereit, melyek nyakán, karján és fülein díszelegtek. Kornélia közö­nyösen hallgatta barátnője hivalkodását s csak ak­kor szólt közbe, mikor gyermekei az iskolából visz­­szatértek. Ekkor keblére vonta, csókjaival árasztot­ta el őket és rájuk mutatva igy szólt barátnőjének: “íme, ezek az én ékszereim!” Kornélia minden törekvése odairányult, hogy gyermekeiből hasznos polgárokat neveljen. Leányát nőül adta Kornéliusz Szcipió Afrikánusz Juniorhoz, aki Karthágót lerombolta. A nép innen kezdve tisz­teletből Szcipió anyósának kezdte őt nevezni, mire Kornélia több Ízben kedvetlenül felkiáltott: “Miért nem hívnak engem valahára a Grakkhu­szok anyjának?” Beteljesült nemsokára ez a vágya is. A legkiválóbb görög tudósokat fogadta fiai mel­lé tanítókul, kiktől nemcsak ismereteket, hanem Íz­lést, fennkölt gondolkodást és szigorú erkölcsi elve­ket sajátítottak el. A Grakkhusz-fiuk között Tibé­riusz volt az idősebb, aki ennélfogva politikai sze­replését is korábban kezdte öccsénél. Atyját fiatal ko­rában elveszítvén, egészen anyja befolyása alá ju­tott, aki iparkodott őt minden tekintetben mintasze­rű férfiúvá nevelni. Tibériusz Grakkhusz tizenhét esztendős korá­ban már a harctéren is feltűnik. Ekkor vett részt abban a hadjáratban, melyet Szcipió Emiliánusz. ve­zetett Karthágó ellen. Kivette a részét a háború összes borzalmaiból. Elsőnek mászta meg Karthágó falait s egyedül szerencséjének köszönhette, hogy halva nem maradt a csatatéren. Pár év múlva az a kitüntetés érte, hogy mint rendőrfőnök Mancinusz konzult kisérte spanyol földre s résztvett a numan­­ciai hadjáratban. Etrurián s más tartományokon való keresztül­­utaztában felismerte a sivár viszonyokat és vissza­éléseket is egyúttal, melyek a siralmas állapotokat okozták. Miután Róma naggyátétele lebegett szemei előtt, az volt a szándéka, hogy megszünteti azokat a visszaéléseket, melyek Rómát a lejtőre szorították. Belátta, hogy egy hatalmas birodalom, melyben csak nagyon gazdagok és nagyon szegények vannak s ahol néhány száz kiváltságos család kezében egyesül min­den vagyon és minden jog, sokáig fenn nem állhat, mert előbb-tuóbb a belső zavarok fogják válság elé állítani a római birodalmat. Sarkalta Tibériuszt népjóléti terveinek végre­hajtásában az a sok felhívás is, melyet a nép köré­ből intéztek hozzája, hogy vegye kezébe az elnyo­mottak védelmét. Hogy terveit megvalósíthassa, szüksége volt a képviselői hatalom elnyerésére, hogy a népgyülése­­ken olyan törvényeket hozhasson, melyek segítségé­vel reformjait keresztülviheti. Tibériuszt meg is vá­lasztották képviselővé s nyomban, hogy ez megtör­tént, benyújtotta a telektörvényt. A nép helyzetén már korábban is több kiváló római férfiú akart segíteni, de az arisztokrácia mind­annyiszor meg tudta akadályozni, hogy ezek a tö­rekvések törvényerőre emelkedjenek. Tibériusz azt javasolta, hogy az állami íöldek-A JÓ PÁSZTOR 8, OLDAL Rosszmájú emberek UTAZÁS A FŐID KÖRÜL EGY PERC ALATT ! A JÓEGÉSZSÉG TITKA; VIGYÁZZUNK A MÁJUNKRA. MELYNEK MŰKÖDÉSE SZABÁLYOZZA AZ EMBERI TEST VEGYI EGYENSÚLYÁT Az orvosoík gyakran figyel­meztetik betegeiket, hogy vi­gyázzanak a májukra. De' a páciens, akinek nem sok sej­telme van arról, hogy miféle vegyik folyamat megy végbe saját testében, talán oda sem figyel az intő szóra. Pedig nem ártana egy és mást megtanulni a májról, er­ről a titokzatos “vegyi lebo­­ratóriumról.” A máj működé­sétől függ a szívverésünk, emésztésünk, agyműködé­sünk, vérkeringésünk és iz­maink ereje. Az emberi testben levő vegykonyha, a máj, minden­féle hasznos vegyi anyagot termel, melyekre a szervezet­nek elengedhetetlen szüksé­ge van. Tcbbei között a máj tartalékolja a vitamin szü­letésünktől kezdve egész éle­tünkön át a csontjaink velejé­ben. A máj tartja egyensúly­ban sexuális működésünket is. A test só és víztartalmát is a máj tartja egyenslyban az amino acidok gyártásával. Vérzés esetén meghalnánk, ha a máj nem sietne minden alkalommal a segítségünkre. A máj harcol a testbe, vér­be tolakodó vírusokkal és azok mérgeivel mielőtt a mé­reg megbénítaná a szerveze­tet. Saját ostobaságunk ellen is védelmet nyújt: ha például túlsók orvosságot szed be va­laki, a máj óvja meg ennek hatásától a szervezetet. Az élelmiszerekből ener­giát bocsájt ki a máj, átala­kítva ezeket a vegyi anyago­kat olyan vegyszerekre, me­lyekre szüksége van a test­nek és amelyeket féltud ven­ni a szervezet. A zsiradékot is a máj tar­talékolja a testben, hogy ha éhezünk, legyen utánpótlá­sunk. Ilyen sokoldalú tevé­kenység mellett nem csoda ha a máj a legnagyobb “mi­rigy” az emberi testben, amelynek egynegyvened ré­szét képezi. Aféle összekötő állomása a testnek a máj, ide futnak be a gyomor tápanya­got szolgáltató erei és a szív oxygént adó erei. A máj 'ke­veri, adagolja a kettőt, mint egy jó szakács, táplálva a sej­teket. A túlmunka megöli a máj sejteket. De a máj, mint olyan “halhatatlan”. Naponta meghal és naponta újjászüle­tik. Újra és egyre regenerá­lódik. Az agy, a szív sejtjei pótolhatatlanok, de a máj örökéüetü, mindaddig, aimig az ember életben van. Álla­tokkal végzett kísérletek bi­zonyítják, hogy ha levágtak a májból egy darabot, az siet­ve pótolta önmagát. Pontosan ugyanannyit adva önmagá­hoz, .mint amennyit elvettek belőle. Ha a máj mégis megbeteg­szik, akkor valóban baj van. De ezt is hűségesen jelzi, úgy hogy a betegnek van ideje orvoshoz sietni és segíteni be­tegségén. Az alkohol a leg­nagyobb ellensége a májnak, amely könnyen gyógyul. • A máj, mint kötelességtu­dó munkás, betegen is tovább végzi a dolgát. Orvosok olyan eseteket említenek, amikor a máj 90 százaléka elpusztult, de azért tovább termelte az albumint. A máj betegnek az újabb gyógymódok alapján sok vi­tamint adnak. A különféle vi­taminok pótolják a hiányt. Májkivonatot is kap a beteg, nemcsak máj tartalma, de kü­lönféle vitaminjai miatt. Amerika laboratóriumaiban és kórházaiban nagyszabású kutató munka folyik, hogy a máj “titkait” felfedezzék és ilymeiion segítsék az emberi szervezetet olyan esetekben, amikor a máj felmondja a szolgálatot. A rend félelmetes őrei BUDAPEST. —- Miég min­dig folyik a forradalomban resztvettek utáni kutatás. A hangulat legjobban jellemzi egy klüföldi látogató megfi­gyelése: “Az emberek nem mernek ránézni egy rendőrre, attól félnek, hogy ezzel ma­gukra vonnák a figyelmet.” A 7 legjobb vicce A szovjetben megvalósult a nemek teljes egyenlősége. A nőket és a férfiakat egyenlően mint barmokat dolgoztatják. bői ötszáz holdnál többet senki se bérelhessen; a fiú­gyermekekkel bíró családfők még kétszázötven hol­dat bírhassanak. A többletet az állam vegye el a bér­lőktől s a befektetésekért kártalanítsa őket. A fel­szabadult földeket pedig harminc holdanként meg­felelő bér ellenében a polgárok között ossza szét. Ennél kisebb birtokokat pedig ingyen engedjen át az állam örökös tulajdonjoggal a népnek azzal a ki­kötéssel, hogy az ilyen birtokok másra át nem ruház­hatók, sem el nem adhatók. Tibériusz telektörvényéből hatalmas politikai küzdelem lett, mely csatasorba állította mindazokat, akik a törvény által érdekeikben rövidülést szenved-, tek. A gazdagok elhatározták, hogy olyan képvise­lőket fognak ezután választani, akik ezt a törvényt megsemmisítik és a régi állapotok fenntartására ígé­retet tesznek. Tibériusz, hogy ezt megakadályozza, viszont arra törekedett, hogy az alkotmányos szo­kás ellenére magát újból megválasztassa. Tibériuszt ez az indítványa még inkább meg­erősítette népszerűségében a tömeg előtt, de annál jobban magárazuditotta a gazdagok gyűlöletét. Ezek csak egy célt láttak maguk előtt: mindenáron mc»j buktatni őt, akár tisztességtelen fegyverekkel is. Tibériusz megválasztása, ha a törvényes formák érvényesülhettek volna, nagyobb küzdelem nélkül ment volna keresztül. A szenátus tagjai azonban el­határozták, hogy Tibériuszt elteszik láb alól. Elég korán értésére jutott neki az ellene szőtt merénylet, de már nem tehetett ellene semmit. A gyűlés napján nagy izgalom uralkodott az ösz­­szes pártok között s zavargás tört ki. Az arisztokrá­cia törvényszegéssel, hazaárulással és pártütéssel vá­dolta Tibériuszt s erélyesei; készült fellépni ellene. Tibériusz már tudta, hogy életét veszedelem fenye­geti s midőn a nép a nagy zavar oka felől tudakozó­dott, kezével a fejére mutatott, igy akarván jelezni, hogy életére törnek. Az arisztokraták azonban még ezt a mozdula­tát is rosszhiszeműen félremagyarázták s vad lár­mában törtek ki, egyre azt kiáltozták: — Halál reá! Koronát kér a néptől! A következő pillanatban aztán általános lett a kavarodás. Szcipió Nazika, Tibériusz unokaöccse, aki a főpap tisztséget viselte, felszökött helyéről és elkiáltotta magát: — Utánam, aki a hazát meg akarja menteni! Ez volt a jel arra, hogy kezdődik a mészárlás. A gazdagok felfegyverkezve rohantak ki s párt­hiveik követték őket. Tibériusz hívei között nagy mészárlást vittek végbe, miközben őt magát is meg­futamították. Tibériusz Jupiter templomába akart menekülni,, de a papok bezárták előtte a templom kapuját. Menekülés közben tógájában megbotolva földre esett, de már nem volt képes felemelkedni, mert áruló képviselőtársa, Szaturejusz úgy fejbevágta egy ha­talmas doronggal, hogy szörnyethalt. Tibériuszon kivül háromszáz társa esett el eb­ben a küzdelemben, kiket temetetlenül a Tibériusz­­folyóba dobáltak. De itt még nem volt vége a kegyetlenkedésnek. A merénylet befejezése után a szenátus még vizs­gálatot is inditott és Tibériusz híveit törvényszék elé állíttatta. Elég volt, ha az elfogottakra rábizo­nyították, hogy Tibériusz hívei közé tartoznak s nyomban készen volt az Ítélet, mely halállal sújtotta a szerencsétleneket. így végezték ki Tibériusz egy­kori tanítóját, Diofáneszt, továbbá Kájusz Villiuszt, kit viperákkal megtöltött hordóba vetettek, Bloziusz bölcsészt a szenátus kiűzte Rómából, másokat pedig börtönbe hurcol tatott. SANTA CRUZ, Bolivia. — Kommunisták és más felforgató elemek rövidéletü tömeglázadása a kormány ellen, a rendőrségnek nagy munkát okozott. Az egyik rendőrt a csőcselék elfogta és fel akarta akasztani. Egy amerikai katolikus pap, Joseph F. Gripps, Detroitból, a tömeg közé ment, megszerezte a kötelet, amellyel a rendőrt ki akarták végezni. A kötelet reverendája alá rejtette, szóval tartotta a cső­cseléket, amig segítség érkezett és sikerült a rendőr életét megmenteni. YOUNGSTOWN. — Joseph Rushton atya, aki azelőtt az episcolális egyház tagja volt, 11 évvel ez­előtt tért á.t a katolikus bitre és most szentelték fel pappá. Rushton atya különleges egyházi engedéllyel báróim; nappal felszentelése előtt édesapját és édes­anyját megkeresztelte. WJNONA, Minn. — Jacob H. Wolfe, a helyi templom legrégibb minisztránsa 80 éves. Wolfe 68 éve minden nap minisztrál és továbbra is folytatni akarja. Most az egyházközség a Catolic Action ér­demérmével tüntette ki. SYDNEY-, Ausztrália. — A második világhábo­rú befejezése óta Ausztrália több mint egy millió' be­vándorlót fogadott be. Az emigrációiba azonban egy kis aránytalanság csúszott be, amit most igyekeznek • kiegyenlíteni. Kevés volt ugyanis a bevándorlók kö­zött — a leány. Ausztráliába 160,000-el több férfi érkezett, mint nő. A 20 és 29 év közötti férfiak, tehát az úgynevezett “nősülendő’’ kor beliek 50,000-el ha­ladják tful a megfelelő korú nőket. Ezek legtöbbje olasz vagy görög fiatalember. A külömböző egyhá­zak támogatják az olyan házasságkötéseket, amely­nél a menyasszonyt a vőlegény az óhazájából hozat­ja és “helyettessel” köt házasságot, hogy azután fe­leségét könnyebben behozathassa Ausztráliába. A kormány bevándorló hatóságai azonban jobban Sze­retik, ha alapos mérlegelés után, behozatja a férfi leendő feleségét és csak azután kötik meg a házassá­got, ha már mindketten ausztráliai földön élnek. Ezek a hivatalok attól tartanak, hogy az ilyen “távolból’’ kötött házasságok boldogtalanságra vezetnek és nem bizonyulnak állandónak. A kormány ezért igyekszik elősegíteni a nők bevándorlását, különösen Olasz- és Görögországból. Nagy nehézségekbe éppen nem üt­közik, hogy ilyen bevándorolni szándékozó lányokat találjanak. Ennek egyik oka, bogy az ilyen lányok­nak nem kell hozomány. Az Ausztráliába érkező nagy óceánjáró hajókon havonta 10,000 uj bevándorló lép a “zöld kontinens” földjére 'és ezek mostanában Eu­rópából mind több éis több női utast hoznak. Esetről esetre jönnek olyan hajók, amelyeken sokkal több a női utas, mint a férfi. Ezek a nők utitárs anélkül jön-, nek és az úgynevezett “házasuló” csoportba tartoz­nak. A köznyelv már elnevezte ezeket az óceánjáró­kat “menyasszony hajóknak’’. Legújabban már a sydeyni kikötőben meg kellett erősíteni a rendőrség létszámát, mert az Aurelia nevű hajón több mint 200 menyasszony-jelölt érkezett. A parton várakozók körében pedig a férj jel öltek sokkal ■nagyobb szám­ban jelentek meg. LONDON. — Mrs. Rita azt panaszolta válóke­resetében, hogy 13 évi házassága alatt a férje, Ri­chard Rogers farmer csak egyszer egy évben gondos­kodott szórakozásról, elvitte az évi marhakiállitásra, és csak minden második évben egyszer vitte moziba. A bíró kegyetlenség cimén kimondta a válást. BRISTOL, Anglia. — Mrs. George Lefeuvre te­lefonált a rendőrségre: “Igaz az, hogy a férjemet ki­engedték a fogházból? Ő telefonált, bogy kint van. Szeretném tudni, igaz-e.” A rendőrök felnyitották Mr. Lefeuvre celláját, üresen találták. Még aznap el­fogták és visszavitték a cellájába Lefeuvret, a cella­­társával együtt, akivel együtt szökött meg. ELIZABETH, N. J. — A városi tanács szigorúan megintette az esküvők után hangos tülköléssel autó­zó házassági meneteket, hogy a törvény tiltja a feles­leges tülkölést. Ez igy nagyon szárazon, bürokratiku­sán hangzik, ez a hang nem illik friss házasok vidám ünnepi hangulatához. Ezért a városi tanács a szigorú intelmet megtoldotta egy gáláns Ígérettel: Ezentúl minden esküvőre készülő fiatal pár a házassági en­gedéllyel együtt kap a rendőrségtől egy hivatalos üd­vözlő lapot, szívélyes gratulációval és — szigorú in­telemmel. WASHINGTON. — Anniikor a főváros politikai köreiben és a cocktail pártilkom azt suttogták beava­tottak, hogy Usher L. Burdick, ia 79 éves northdakotai republikánus kongresszusi képviselő feleségül szán­dékszik venni 30 éves titkárnőjét, Mrs. Jean Rod­­gerst, az ezüsthajói honatya a kíváncsiskodóknak csak ennyit mondott: “Bolond leírnék!’’ Bolond vagy nem bolond, az öreg törvényhozó feleségül vette a fiatal titkárnőt. Február óta sok viz folyt le a P'oto­­macon és sióik szó hangzott el a Dombon. És sok szót, ' zokszót is váltottak Mr. és Mrs. Burdick. Éb a vége válás lett. És tartáisper.

Next

/
Thumbnails
Contents