A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-06-06 / 23. szám
7 IK OLDAL 1 Elemér attól tartott, hogy nejének, ha csakugyan itt van, valami haja támadhat s kérve kérte a pandúrt, hogy ne erőszakoskodjék. Szép szóval talán többre mehetnek. A pandúr így szólt hozzá halkan: — Soh’se féljen, nagyságos ur. Ezek a cigányok csak röfögnek, támadni azonban egyikük se merészel s az első lövésre úgy szét szaladnak, mint a birkák. Fenhangon még egyszer elkiáltotta magát: — Adjátok elő a vajdámét, mert rögtön tüzeltetek ! És a pandúrokhoz fordulva, kom an dir ozott: — Fegyverre! A pandúrok lövésre készen tartották karabélyaikat. A cigányság apraja visítani kezdtek, az asszonysereg jajgatott, a férfiak megjuhászodva, behúzott nyakkal néztek egymásra. Tudták, hogy rozsdás pisztolyaikkal meg nem állhatnak a pandúrok karabélyai előtt. így néztek farkas szemet egymással egyikét percig. Végre utat csináltak a cigányok s a sátrak egyikéből botra támaszkodva elő tipegett a vajdáné. Most odalépett a vajda is. — Nagyságos ur, — mondottá —, itt hozom az anyámat. Kilencven esztendős elmúlt. Szeme belát a titkclk mélyébe,. . . — Jó, jó, — szólt közbe a pandúr-káplár. — A vajdáné titkos művészetéhez most semmi közünk. Azt mondd meg, hcnnét vetted azt a gyűrűt? — Kaptam, — válaszolta a vajdáné. — Kitől? — Egy idegen férfitől, akit nem ismerek. — Hát bonnet tudod' hogy a gyűrű nagyságos Lorántffy asszonyé? — Az a férfi mondta. — Eszerint a nagyságos asszony nincs nálatok? — Nincs. Az a férfi tartja magánál. Erre Elemér tovább neon uralkodhatott magán s élénken közbe szólt: — Igazat beszélsz, vajdámé? Az öregasszony most rászegezte szemét. — Te vagy a nagyságos asszony férje. Derék, szép fiatal ur vagy . . . és szereted a feleségedet? — Oh mindenek fölött. Akkor bizonyára áldozni is fogsz érte. — Kérj, amit akarsz, megadom, — kiáltotta Elemér. — Mégis mennyit hajlandó áldozni, nagyságos ur? — Amennyit kértek. Ha ötvenezer forintot kértek, azt is megadom. És most vezess hozzá. — Nőm megy az olyan könnyen — emelte fel ujját a vén asszony fontoskodva. — Vigyázni kell nagyon. Mert a nagyságos; asszony rossz kezekben van. v i — Ki az a férfi? —kérdezte Elemér. — Rablók küldöttének néztem s délből azt következtetem, hogy a nagyságos asszony rablók kezébe esett. Elemér hátratántorodott. A káplár azonban megint kétkedett.» — Hazudsz vajdáné, — mondotta. — Magyarországon ilyesmi nem történik. Itt nem léteznek emberrabtcik. Itt lókötők vannak, vagy utonállók, de embert nem rabolnak. Ez tehát csak mese, amit te az imént mondtál. — De úgy van, amint mondom, — erősítette a vajdáné. — A nagyságos asszony csakugyan rablók kezében van. — Akkor hát ismered a rablók fejtekét? Persze, hogy ismerned kell, mert nem, állíthatnád biztosan. Tehát velünk fogsz jönni. Mars fel a kocsira! Erre elő állott a vajda. — Káplár ur, — mondotta — az ellen tiltakozom, hogy a vajdámét elvigyék! — Mit beszélsz? — támadt rá a káplár megsemmisítő tekintettel. — Tiltakozni merészelsz? Elemér ismét közbevetette magát. — Legyen nyugodt, vajda — mondotta. — Nem lesz anyádnak semmi bántódása, sőt gazdag jutalmat kap tőlem, ha lehetővé teszi, hogy nőmet visszakaphass-am. A cigányvajda azonban még mindig gyanakodott. — A vajdánénak, úgymond, csak úgy szabad elmennie, ha telében elkísérjük őt. ; — No még az kellene, — mondotta a káplár. — Eljön ő így is, ahogy van. És; ha nem: jön, visszük. — Akkor pedig nem találják meg a rablókat, — vonta vállát a vajda. Elemér félreihivta a káplárt s néhány szót váltott vele, aminek az lett a következménye, hogy a káplár engedett. A vajdánét tehát kocsira tették a cigányok, többen felültek melléje, köztük a vajda is, s a menet megindult. A panduikáplár úgy intézkedett, hogv a cigányok kocsija menjen elől, őt követte Lorántffy kocsija jobbról, léálról lovagoltak a pandúrok. Egy ideig a pusztán bolyongtak, végre isimét erdőhöz jutottak. A káplár megcsóválta a fejét. — Nem jó dolog, — mondotta. — Úgy látom, ott vagyunk, ahol a macii zsidó. Hallod-e, vajda, — tette hozzá fenhangon —, alighanem kelepcébe akartok csalni bennünket. — Miből gondolja ezt," káplár ur? « — Meet megint erdőbe vezettek bennünket, holott erdőből jövünk. — A imáim úgy mondja, hogy itt vannak a rablók. — Kötve hiszem, — rázta fejét a pandurkáplár. Elemér azonban mégis hajlandó volt bemenni az erdőbe, s hogy a pandúrok buzgalmát élessze, mindjárt pénzt osztott szét közöttük. A cigányok összebugtak. — Van ám pénze, — súgta társának a vajda. A pandúrok leszálltak lovaikról s a szekér oldalához, meg a isaroglyához kötözték. A cigányok is hasonlót cselekedtek. Az egész csapat bement az erdőbe, mely ezen a helyen igen süni éisi bozótos volt. Csodálatosnak látszott, hogy az öreg vajdáné, ki a táborban oly törődöttnek mutatta magát, korához képest elég virgonc volt s oly sebesen ment, hogy a káplár a szoknyájánál megfogta őt. — Hűhó, csak lassan, — mondotta. — Te vagy a vezető, hát nem szabad elszaladnod. Az erdeiben vak sötétség uralkodott, úgy, hogy hárem lépésnyire sem lehetett látni. Most már csakugyan kiváncsi vagyok, hogyan fogjuk elcsípni a rablókat, — mondotta a káplár. A vállalkozás valóiban igen merésznek látszott, sőt veszedelmesnek, mindamellett Elemér nem tudta ■magát rászánni, hogy visszaforduljon. — Csak előre, — mondogatta egyre. A sötétségiben csak igen lassan és nehezen Haladhattak előre. A káplárnak a saját becses személyén kívül a vajdánéra is kellett ügyelnie, hogy el ne osonjon. Az öreg asszony egy darabig csalié ment, aztán egyszerre a földhöz vágta magát s kijelentette, hogy ő nem mehet tovább. —Adta bestiája, — támadt rá a káplár*. — Majd adókén neked. Azonnal fölkelni! A vajdáné meg se mozdult. Elemér meg ezalatt egyre fokozódó hévvel nyomult előre. — Nagyságos ur! Nagyságos ur! — kiáltotta a káplár. — Álljon meg. — Csak utániam! — 'kiáltotta vissza Elemér. A káplár átlátta, hogy a rend megbomlik s a sötét erdőben elvesztik egymást. Dühében fel akarta rántani a cigányasszonyt, de sebegysem bírta talpra állítani. Teljes tehetetlenségeit színlelve úgy ide oda esett, mint a zsák. A káplár bősz szitokra fakadt. E pillanatban lövés dördült el s a golyó éppen a káplár füle mellett sivitott e. — Ezer menykő! — kiáltotta. — Ki lövöldöz? Az istenért nagyságos ur, mi vagyunk itt. E pillanatban egymásután két lövés esett ugyanabból az irányból. A golyó most Elemér mellett fütyült el és egy fáiba fúródott. György megragadta, ura karját: — Az istenért, nagyságos ur, vissza. — Nem, nem! — kiáltotta Elemér. — Most csak előre. Rátaláltunk már a rablóiéra. — A káplár is odia kiáltott: — Ide, ide, nagyságos ur. A pandúrokat ereszszik előre, azok majd visszaadják a tüzet. Senkinek sem szabad a tüzvonal előtt állnia. Elemér átlátta ezt s visszatért a káplárhoz, ki most sóiba állította pandúrjait s igy szólt: — Egyiktek lőj jön abba az irányba, ahonnét az imént tüzeltek. Onnét bizonyára válaszolni fognak s amint eldördül a lövés, a többi négy azonnal sortüzet ad arra a helyre. így is történt. Alighogy elhangzott a pandúrok részéről az első lövés, mindjárt jött is rá túlról a válasz, amit a pandúrok részéről ropogó sőrtűz követett. Nyomban rá éles sikoly hangzott fel túlról. — Ez női sikoltás volt, — szólt Elemér rémülten. — Nagy ég, talán feleségeim volt. Most csak előre! . A káplár körülnézett és kereste a cigáinyférfiakat, de nem láthatta őket sehol, sem a hangjukat nem hallhatta. Csak a vén asszony fetrengett, nyöszörögve a földön s úgy tett, mintha most mindjárt meg kellene halnia. A káplár dühében nagyot rúgott rajta. (Folytatjuk) A bostoni postások levelezőlapja Eisenhower elnökhöz, aki eleget tett kérésüknek — aláírta a fizetésemelési törvényt, GYOMLÁLJ VÁGY FIZESS! Cleveland városi tanácsa úgy határozott, hogy 25,000 dolláros fel apót teremt arra a célra, hegy megfelelő számú munkáscsoportot alkalmazzon a város a gyomokkal és dudvával benőtt üres telkek gyomtalanítására. Ezek a munkáscsoportok végeznék el ezt a munkát ott, ahol a telektulajdonos nem tett eleget ilyen kötelezettségének. A városi mun-káscsopc-rt által elvégzett munka költségét kiszámlázzák a telektulajdonosnak és ha nem fizet, akkor úgy hajtják be rajta, mint adóhátralékot. Az átlagos telek gyomtalanítása 50 dollár költséget jelent a hanyag gazdának. Abból az alkalomból, hogy pénzügyi minisztérium a U. S. Savings Bonds osztályán 10 éve működik mint tanácsadó Mrs. Jeanette S. Seidman, az Inter-Racial-Press of America ehairmanje, két jutalmat kapott egyszerre Philip M. Light, a Savings Bonds Division északkeleti kerületi igazgatójától. Az egyik jutalmat, ezüst érmeit, a USA pénzverő intézeté tervezte és készítette el és az a Minute Man-t ábrázolja, aki a jelképzője a Bond Programnak, továbbá a Treasury pecsétjét is. A másik egy tábla, amelyre az az ima van belevésve, amelyet Eisenhower elnök 1958 ban mondott beiktatásánál. A tábla fakerete a beiktatási disz em elvény fájából készült. Mrs. Seidman a két jutalom átvételénél a következőket mondta: “Ámbár e jutalmakat nekem nyujtattáik át, mégis úgy érzem, hogy ezek tulajdoniképpen azokat a tartós hazafias szolgálatokat jelképezik, amelyekkel az idegennyelvü sajtó nyilvánosságával és hirdetéseivel hozzájárult a Savings Bonds akciók.sikeréhez.” DISALLE PROGRAMOT AD Michael V. DiSalle, a demokrata kormányzój elölt, Clevelandban ujságirók társaságában e héten elsőizben tett oly politikai nyilatkozatokat, amelyeknek program jellegük van. Mindenekelőtt egy kérdésre meglepő határozott választ adott: Számit nemcsak az öszszes demokraták szavazataira, hanem sok republikánus szavazatra is; nemcsak azokéra, akik az előválasztáson Charles P. Taftra szavaztak, hanem más, kisebb disszidens, elégedetlen csoportok támogatására is. A jelenlegi republikánus állami kormányzat ellen éppen republikánus körökben elhangzott panaszok kapcsán emelt kifogásokat. Fő kifogása az, hogy a kormányzó legalább öt hónappal tulkésőn hivta össze külön ülésszakra az állami törvényhozó testületet, melynek feladata lesz a munkanélküli segélyezés feljavítása. DiSalle hivatkozott arra, hogy ő ezt — a rendkívüli ülésszakra való összehívást— VISSZAADTA A LOPOTT ÓRÁT Egy 22 éves fiatalember, ki már hosszabb idő óta munka nélkül van, megállított a Broadwayn egy 20 éves lányt, megkérdezte hány óra van, majd erőszakkal elvette karóráját. már egy február 15-én tartott beszédében sürgette. Feltétlenül szükségesnek tartja nemcsak a munkanélküli segélyezés időtartamának meghosszabbítását, hanem a segélymaximum' felemelését is, tekintettel a magasabb megélhetési költségekre. Azt is kifogásolta, hogy a kormányzó elutasító állás pontra helyezkedett a munkanélküli segélyezés feljavítása céljából tervbevett szövetségi financiális segélyt akkor, amikor még nem is dőlt el, hogy a szövetségi segély adomány lesz-e az államok részére, vagy pedig csak kölcsön. DiSalle a továbbiakban népjóléti problémákkal foglalkozott. Úgy vélekedett, hogy a nélkülöző öregek segélyének mostani maximumát fel kell emelni, az államnak újabb összegeket kell közsegélyezés céljára előirányozni — és pedig már az állami törvényhozó testület rendkívüli ülésszakában. MIT EGYÜNK? HOGYAN EGYÜNK? FIRTH, Idaho — A megyei Farm Bureau konferenciáján elhangzott az az állitás, hogy ha minden amerikai mindenj nap kiadós reggelit enne, nem lenne élelmizserfelesleg. CLEMSON, S. C. — Dale Handlin, az állatorvostan tanára azt mondja, hogy az embernek úgy kellene ennie, ahogyan a disznó fal. Ellentétben a legtöbb állattal, a disznó csak addig fal, amíg jól nem lakott. Ha az emberek követnék a disznó példáját, jól járnának, egészségesebbek lennének. DEPORTÁLÁSOK PARISBÓL A párisi rendőrség deportálási rendeletet adott ki a túlságosan elszaporodott galamb lakosság -ellen. A feles számú galambok deportálása már meg is kezdődött. Hogy a deportált madarak esetleges visszatérését ellenőriz-bessék, a lábukra számozott szalagokat költöttek. Eredmény? Már is sóik számozott galamb jött vissza a vidéki száműzetésből. N-em -csoda, Páris, a Fónyváros, mindig is mindenfelől vonzotta a látogatókat. CSEND LEGYEN SAN FRANCISCO. — Kímélj ük hangszalagjainkat, ne .beszéljük magunkat rekedtbe, mert gáger-ák-ot kaphatunk — mondta -a torok specialistáik országos konferenciáján Dr. Alden Miller, a dél-caJifomiai -egyetem orvosprofesszora. KÉT KITÜNTETÉS A rabló, akinek két -gyermeke van, otthon elmondta az esetet feleségének Az. aszszony rábeszélte, hogy adja vissza az órát a károsultnak, mert munka nélkül járni jobb mint a börtönben ülni. Együtt mentek a károsult keresésére. Meg is találták és mialatt az asszony a házban volt, hogy az órát visszaadja, meg érkeztek a rendőrök a feljelentésre. Elfogták a tolvajt, akiről kiderült, -hogy már mint fiatalkorúnak volt a rendőrséggel dolga. Egy évvel ezelőtt pedig köztulajdon erőszakos rongálásáért elitélték, de próbaidőre szabadlábra helyezték. SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY AJÓPAS2TOB
