A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-18 / 16. szám

S-TR OLDAT

A Til PÁSZTOR

Husvét után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent .lános, 10, 11—16

Én vagyok a jó Pásztor ... A jó pásztor életét adja juhaiért .A béres pedig és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni, elhagyja a juhokat és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat. A béres elfut, mert béres és nem törődik a juhokkal ... Én vagyok a jó Pásztor és ismernek engem enyéim, amint ismer engem az Atya, én ismerem az Atyát és életemet adom a juhokért. Egyéb juhaim is vannak, amelyek nem ez akolból valók, azokat is ide kell teremnem s hallgatni fogják az én szómat és egy akol lészen és egy pásztor.

SZENTBESZÉD

Álljunk meg e jellegzetes szavak mellett s elmélkedjünk azok fölött. Krisztus a jó Pásztor, a telkeknek az igazi pásztora, aki nemcsak tanította az embereket, nemcsak megmutatta nekik az igazságra vezető utat, azt az utat, mely egyedül vezet a jó Istenhez, hanem Krisztus az a pásztor is, aki életét is feláldozta az emberekért, vagyis megváltotta az embereket a bűntől és a büntetéstől. Mert amint az igazi pásztor nemcsak arról gondoskodik, hogy a nyájnak jó legelője tegyen, hanem meg is védi a farkastól és a tolvajtól, úgy Krisztus Urunk is főleg azért mondja önmagáról: “Én vagyok a jó Pásztor”, mert amellett, hogy tanította az embereket, meg is váltotta őket a legnagyobb ellenségtől, a legragadozóbb farkastól, a legveszedelmesebb tolvajtól: a bűntől és az ördögtől.

A jó pásztor ismeri minden egyes juhát és bárányát. Ismeri a hangját, ismeri gyapját, ismeri juharnak a természetét és szokását, tudja, hogy melyikkel hogyan kell bánni; tudja azt is, melyik a jó vezető, melyik a jó tejelő és melyik a jó báránynevelő. Krisztus Urunk is, mint jó Pásztor, azt mondja magáról: “Ismerem enyéimet!” Ez természetes is. Mert ha már egy emberi pásztor ismeri száz és száz juhát. száz és száz bárányát, akkor semmi csodálni való nincs abban, hogy Krisztus, az isteni Pásztor ismeri az övéit, ismeri az embereket, ismer bennünket. Ismeri külsőnket, de még inkább belsőnket, mert hát 'íz Isten előtt a belső számit és nem a külső; ismer: ainden egyes tettünket, szavunkat, sőt még gondo 'atainkat is; ismeri a szándékunkat, úgy ismer ben lünket, amilyenek tényleg vagyunk.

Vessünk hát számot magunkkal, vájjon elmondlatjuk-e nyugodtan magunkról, hogy Krisztus nyájához tartozunk, avagy talán ránk is illenek a szavak: '‘Egyéb juhaim is vannak, melyek — nem ez akolból ' alók.” ,.«* ! * mm, i fáÜI

Az emberek mind Krisztusnak juhai, s következőleg azoknak mind egy akolban, vagyis egy házbar keltene lenniök, de — sajnos — nem igy van. És ez áll nemcsak a pogányokra, nemcsak a zsidókra nézve, hanem szomorúan szól a keresztényekről is. Mert hát valljuk meg őszintén, sokan a keresztények közül is elhagyták az Ur Jézus egyházát s Krisztus idejétől kezdve napjainkig szinte szakadatlanul akadtak s akadnak olyan keresztények, akik nem akartak és nem akarnak a Krisztus Urunk által küldött evangéliumhirdetőkre és tanítókra hallgatni.

A keresztények azért nincsenek egy egyházban, mert nem ismerik igazán Jézust. Ha ismernék, vagyis, ha igazán az Ur Jézusé tennének, akkor eg' egyházban , is tennének. Akkor ugyanis tudniok keltene. hogy Krisztus annak az egyháznak, amelyet megalapított, megígérte, hogy: “íme, én vetetek vagyok mindennap, egészen a világ végezetéig.” Akkor tudniok keltene, amikor Krisztus Urunk az egyházat alapította, akkor Szent Péternek azt mondotta: “Te Péter vagy, azaz kőszikla s e kősziklán építem anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Vagyis Krisztus igazi egyházát semmi földi hatalom te nem győzi és Krisztus egyháza soha nem tévedhet, mert Krisztus állandóan az egyházával van.

Legyünk mindnyájan Krisztus engedelmes, szófogadó bárányai, akkor majd Ő is mindenkor jó pásztorunk tesz.

HAMBURG. — Több mint száz német rendőrkutyát halálra Ítéltek. Olyan kutyákról van szó, amelyek Németországban az angol megszálló katonaságot szolgálták. Most a hazatérő katonák nem vihetik magukkal a kutyákat, valamilyen angol törvényi rendelkezés miatt, amely tulmagas költségeket okozna, így hát a kutyákat nem lehet Angliába vinni. De Németországban sem maradhatnak, mert úgy vannak idomítva, hogy élelmet kizárólag idomitóiktól fogadnak el, és ráadásul nagyon haragosak, veszedelmesek. Minthogy nincs más megoldás, a kutyákat fájdalommentes injekciókkal megölik.

Soraya vigasztalódik? A perzsa sah elvált felesége és Francisco Pignatari brazil milliomos között, a hírek szerint, házasság készül.

rálynénak szólt. Az egyházi átkot feloldotta a pápa, illetve helyettese, a bíboros. A kilenc hónapi siralomnak vége szakadt. Ez volt 1200 szeptember 7-ikén .

Fülöp azonban nem tartotta be szavát. Bár elismerte Ingoburgát törvényes királynénak és bár meráni Ágnes a következő évben, 1201-ben, elhalálozott, nemcsak hogy nem ólt törvényes feleségével, hanem börtönben is tartotta elzárva. Háromszor is megpróbálta a pápánál, hogy elváljon a feleségétől, Innocent azonban hajthatatlan maradt mindig. Végre 1213- ban a^király teljesen megtört és a királyné visszakapta teljes jogát és tekintélyét.

Ezt pedig a pápa azon elhatározásának köszönhette, hogy “semmi hatalom sem fog visszatartani bennünket attól, hogy igazságot szolgáltassunk.”

Fent, jobbra: a gangster és Cheryl a repülőtéren csevegnek, a gyilkosság előtt néhány órával. Lent: Lana Turner ügyvédje kíséretében. Bolaldalt: a 43 éves I Johnny Stompanato, akit Cheryl halálra szúrt.

A kenethozó asszonyok EVANGÉLIUM

Szent Márk 15, 43—47; 16, 1—8.

Az időben eljőve arimateai József, egy nemes tanácsos, ki maga is várta vala Isten országát s bátran^ beméne Pilátushoz, s kóré Jézus testét ... És hiván a századost, megkérdezé őt, vájjon meghalt-e már? És midőn értesült a századostól, Józsefnek ajándékozó a testet. József pedig gyolcsot vásárolván és levevé^őt, gyolcsba takará és betevé őt a sírba, mely a kősziklában vala kivágva, és követ hengeritett a sir szájára. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja, nézik vala, hová tették. És mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Salome, fűszereket vásáriának, hogy élményén, megkenjék Jézust. És korán reggel, a hét első napján, a sirhoz ménének — napfeltekor. És mondták egymásnak: Ki hengeriti el nekünk a követ a sirbejáratától? És oda tekintvén látták, hogy a kő el, van hengeritve, pedig igen nagy vala. És bemenvén a sírba, látónak egy ifjút ülni jobbkéz felől, hoszszu fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik: Ne féljetek! A megfeszített názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt; íme a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott meglátjátok őt, amint mondotta nektek. Azok pedig kimenvén, elfutának a sírból, mert elfogta őket a rettegés és félelem és senkinek sem szóltak, mert féltek vala.

SZENTBESZÉD

Krisztus Urunk ezen asszonyok megérkezése előtt, éjfél után, a nap feljötte előtt, feltámadt halottaiból úgy, mint azon időben született a Boldogságos’ Szűztől, úgy most, a dicsőséges feltámadás alkalmával a Szentlélek erejével újjászületve, mint az igazság uj^ Napja az egész földkerekséget elárassza világosságával. Valamennyi szentatya tanítása szerint az Ur feltámadása a sírbolt megnyitása nélkül történt. Krisztus Urunk az ő sírboltját elzáró kövön’keresztül isteni ereiével áthatolva támadt fel halottaiból, megdicsőült testben.

A kenethozó asszonyok midőn bementek a sírba es abban nem találták Krisztus Urunk testét, szent félelemmel teltek el részint azért, mivel a sirt üresen találták, részint azért, mert angyalokat vettek észre maguk előtt, részint féltek is, nehogy gyanúsaknak látszassanak aziránt, hogy talán ők lopták el Jézust; féltek tehát a kenethozó asszonyok, hogy megölik őket annak hallatára, hogy a megfeszített Krisztus feltámadását hirdetik. ___

Krisztus feltámadása alapja a mi hitünknek, mert amint Szent Pál mondja: “Ha Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a ti hitetek, de hiábavaló a mi prédikálásunk is”, akkor Krisztus megalázódása nem vált volna dicsőséggé, akkor a keresztények alázatos, szegény és keresztteljes élete szintúgy reménynélküli tenne; akkor a világi étet lenne a dicsőség, a mi életünk pedig semmi. Az Ur feltámadása által nyerünk bizonyságot arról, hogy Krisztus élete nemcsak a létek boldog halhatatlanságára, hanem a testnek is megdicsőülésére, az egész emberiség válságára vezérel, mert az Ő feltámadása nekünk is feltámadásunk, ha mi az Ő élete szerint élünk.

INNOCENT PÁPAI ÁTKA MEGTÖRTE A FRANCIÁK

KIRÁLYÁT

Dijon francia város 'harangjai gyászosan szóltak. Benn a székes egy házban főpapok,

prelátusok és a hívők nagy sokasága gyülekezett. Minden szem Péter capuai bíborosra tapadt, aki a szószéken állott. Lélegzetvisszafojtva lesték, hogy mit fog mondani a bibcros, a pápa képviselője.

Hét napig gyülés-ezett a bíboros a prelátusokkal és a hívekkel. A hét napi tanácskozás eredménye lesz azon határozat, mely a bíboros ajakiról el fog most hangzani. Nem csoda, ha izgalommal lesték a nagyfontosságu kijelentést.

Péter capuai biboros a szószéken állott. A biborszinü stóla nyaka körül. A főoltár keresztjét fátyol takarta, egyetlen gyertya sem volt azon meggyujtva. A szobrokat levették helyeikről és azok a földön állottak. Az orgona hangja sem hallatszott. Csend volt, mélységes csend a templomban.

A nagy csendet a biboros hangja szakította félbe. Komolyan és erélyesen hangzott:

“Krisztus nevében ezennel átok alá vettem Fülöpöt, Franciaország királyát, mindaddig az ideig, mig csak meg nem szakítja a közte és Meráni Ágnes között fennálló erkölcstelen viszonyt.”

A szigorú ítélet megdöbbentette az összegyülteket, de az arcukon látható volt, hogy számítottak arra. III. Innocent pápa türelmének vége szakait és ez az ítélet lett az eredmény.

Az Ítélet előzményei ezek voltak: Fülöp Augusztus

1180-ban került a francia trónra. 1190-ben elvesztette nejét, Izabellát. A kapzsi király ekkor szemet vetett VI. Kanut dán király 16 esztendős leányának, Ingeburgának nagy vagyonára és elhatározta, hogy nőül veszi a leányt és azután gyorsan el is válik tőle.

Az esküvő 1193-ban volt és az esküvői szertartás után a szívtelen király azonnal meg is kezdte tervének véghezvitelét. A válásra okot az adott, hogy a leány rokona, — bár távoli rokona volt — királyi férjének. Egyházilag nem volt ok a válásra. A király azonban több püspököt gyűjtött maga körül, akik többnyire rokonai voltak és azok az ő parancsára kimondották, hogy a királyt elválasztják hitvesétől. Ingeburgát, aki nem tudott franciául, tolmács

segitségével értesítették a válásról és utána azonnal be is börtönözték.

A fiatal királyné fellebbezett a válási ítélet ellen és III. Celestine pápa, aki akkor ült Szent Péter trónján, azon Ítéletet hozta, hogy a házasság törvényes és a válás érvénytelen. Fülöp király azonban nem vette tudomásul a pápa ítéletét és 1196-ban nőül vette Ágnest, aki a meráni hercegnek volt a leánya. Két évvel később, 1198-ban, III. Innocent pápa került a trónra és teljes erővel felkarolta a letaszított királyné ügyét.

“Küld ki Ágnest Franciaország területéről és hívd vissza törvényes feleségedet, irta Innocent pápa a francia királynak. Ha nem fogod ezt tenni, úgy semmi hatalom sem fog bennünket visszatartani attól, hogy igazságot szolgáltassunk.”

A király azonban csak nevetett a pápa komoly intésén, igy tehát Innocent cselekedett. 1199-ben gyűlést hivott egybe -a pápa, amelyre meghívta a királyt is, hogy ott vezekeljen. Fülöp azon1 ban nem engedelmeskedett, így történt azután, hogy a pápa ítéletét kihirdette a ca- j p-uai biboros. A pápa eltiltót-! ta a franciákat bizonyos szentségek használatától, a papoknak tilos volt bizonyos szentségeket kiszolgálni és meg volt tiltva a katolikus temetés.

Az átok alá vetés után kilenc szomorú hónap következett Franciaország népére. Dacára annak, hogy a király valóságos hadjáratot indított a püspökök és papok ellen, a legtöbb templomban kihirdették a papok a király átok alá vetését. Kilenc hónapon keresztül nem mondottak misét a templomokban és nem volt .sem gyónás, sem áldoztatás. A templomok ajtajait be-SZENT VILLAMOS

Szent Fulgeneius VI. századi cartha-gói püspök latin nevének jelentése: villámló, fénylő. A múlt századi magyar nyelvűjitási láz idején — amikor a Hümér, Vidor, Soma, Bódog s más hasonló magyar nevek keletkeztek —, ez a ritka, név sem kerülhette -el -a sorsát, és 1845-ben- Nagy János, a “Hierolexicon latin,o-hunga-ricum” szerzője, Szent Villamosra magyarositottai Bizonyára azért, mert ez időtájt kezdtek behatóbban érdeklődni az elektromosság tüneményei iránt.

zárták és azok tömlöcökhöz hasonlitottak. Csak a harang szava jelezte azt, ha valaki a túlvilágra költözött. Katolikus temetést csak a papok, a koldusok, a zarándokok és a keresztesek kaptak. A papok csak vasárnap mondottak beszédeket, de csupán arról, hogy vezekelni kell és ilyen alkalmakkor a templomokat sirás töltötte meg.

Fülöp lassankint ráeszmélt arra, hogy baj van. A nép zúgolódni kezdett és az adók nem folytak be rendesen. Azért tehát íkövetet küldött a pápához, hogy kiengesztelje. A pápa azonban hajthatatlan maradt és ez volt a válasza:

“Küldd el Ágnest, hozd vissza a törvényes királynét, küldd állomásaikra az elűzött prelátusokat, kártalanítsd őket és akkor az átok alávetés megszűnik.”

Fülöp még egy kísérletet tett és ezúttal női könnyekkel akarta a pápa szivét megpuhitani. Ágnes levelet irt a pápának, melyben hivatkozott ifjúságára, tapasztalatlanságára és a király iránt érzett szerelmére. A pápa válasza azonban nem változott, a királynak úgy kell cselekednie, amint azt ő diktálta. ❖

A király kijelentette, hogy a pápa parancsa szerint cselekszik.

A Páris mellett fekvő St. Leger városkába gyülekezett a papság’ és a hívők. A város hatalmas terme zsúfolásig tömve volt hívekkel. Nagy , várakozás ült mindenkinek az arcán, mindenki várta, hegy mi fog történni.

A várakozásnak rövidesen vége szakadt. Színes menet bontakozott ki a terem felső részéből. Bíborosok és püspökök, prelátusok és papok, királyi testőreik és udvarhölgyek sorakoztak fel és mentek fel az emelvényre. Utánuk maga a király jött Octavian biboros kiséretéiben, ki a pápát képviselte. A király után pedig Ingeburga jött, -kinek három püspök volt a kíséretében.

Fülöp király az emelvény elejére ment és végignézve a tömegen, a királyné elé lépett, kezén fogta és vele egyetemben az emelvény közepére ment!

“íme őfelsége a francia királyné, mondotta Fülöp — az én feleségem. Ünnepélyesen esküszöm, hogy úgy fogok vele -bánni, mint királynéval.”

Orkánszerü éljenzés hangzott fel, mely jórészben a ki-