A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-18 / 16. szám

A Jó PÁSZTOR 7-IK OLDAL ' SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Hát csák hadd botorkáljanak, úgysem talál­nak ott semmit, legfeljebb néhány jól megtermett patkányt. — De hiszen csak én lennék itt a kapus, majd megmutatnám én nekik, ki vagyok én! — Megmutathatja nekik, ha éppen akarja. Men­jen le és zavarja fel őket. — De majd elmegyek én a csend őrökhöz, — mondotta Vilmos. — Mégse járja, hogy önhatalmú­lag tartsanak házkutatást idegen helyen. — Ebibe nigaza van, — bólintott fejével István. — Ezt tiltja a törvény. — És maga mégis leeresztette őket, maga gyáva. István vállat vont. — Áim legyen maga bátrabb, — mondotta. — Ha ide hozza a csendőröket, még meg is köszönöm. Menjen át a csárdába, éppen ott mulatnak. Vilmos elsietett. Hogy bosszúját megvalósíthas­sa, a különben fukar ember ima igen bőkezű vált s a mulató csendőrök közié vegyülve, néhány liter klórt hozatott, amivel rögtön kebelbarátságba jutott ve­lük. A pohár csengett, az egyik csendőr már nótázni akart. — Állj csak meg egy szóra, — mondotta Hor­váth Vilmos. — Most jut eszembe, hogy az elme­gyógyintézetből jövök István megbízásából. — Nos, mit akar a koma? — kérdezte az őrsve­zető. — Nagy panasszal küldött ide. Egy scimogyme­­gyei vagy mit tudom én hova való uracs arra a vak­merőségre vetemedett, hogy ott házkutatást tart. — Micsoda? És nálunk nélkül? — pattant fel az őrsvezető megbotránkozással. — Na, ennek mindjárt az elejét kell venni. Kívánja a kapus, hogy közbelép­jünk ? — Persze, hogy kívánja. Éppen azért küldött en­gem ide. — Hát akikor menjünk mindjárt. Fiuk, igyuk meg ezt a kis bort, aztán előre. Hej, rendnek muszáj lenni. — Szeretném, ha annak a vakmerő uracsnak jól a körmére koppintanátok, — jegyezte meg Vilmos. — Ne férlj semmit, pajti. Megtesz — biztatta őt az őrsvezető. > Elemér ezalatt elért a legutolsó szakaszba, anél­kül, hogy valami gyanúsat észrevett volna. György ezalatt körül-körül kopogtatta a falat, majd a kezébe vette a gyertyát és vizsgálódott. Egyszerre felkiáltott: — Itt van valami! Elemér rögtön odasietett. A fiaiban egy helyen ha., ad ék látszott, melynek tökéletesen olyan alakja volt, mintha ott valamikor ajtó lett volna. György a hasa dókba dugta kezét s csakugyan ajtófélfáit érzett, amely be volt falazva. — Távolabb még egy szakasznak kell lennie, — mondotta. — Ennek ugylátszik, valahol kívülről van a bejárása. — De ki találhatja meg azt a bejárást? — szólt Elemér. — Legcélszerűbb lenne azon a helyen kibon­tani a falat s az ajtót, mely a tégla mögött van, egy­szerűen betörni. Keríts kőmüveskatapácsot, vagy ilyesmit. György elfutott. Elemér Kissnéhez fordult: — Maga itten a legrégibb ápolónő. Maga ne tud­ná, hegy a pincének még folytatása van? — Neun tudom, kérem. — Meglátja, nem lesz kárára, csak beszéljen. — Én semmit sem tudok, — vonta vállát Kissné. — Én neun törődtem az igazgató ur ügyeivel. — De az cn gondjaira volt bízva legutóbb a sze­rencsétlen elmebeteg. — Ez igaz, de alig két nap múlva már máshova vitték. — És ön nem kutatta ezt? — No még csak az kellett volna. Az igazgató ur szíjat hasított volna a hátamból. Az ilyenekben ő ret­tenetesen szigorú volt. E pillanatban dübörgő léptek hallatszottak. Ele­mér felfigyelt. Talán rendőrök jönnek? De ez lehe­tetlen, hiszen György éppen az imént ment értük, vagy talán véletlen'.;égből itt kapta őket az intézet kö­zelében. Györgyöt három csendőr tuszkolta lefelé. WELLINGTON, New Zealand. — A Déli Sark­vidékről hazafelé hajózott az orosz bálnavadász ha­jóra] s a matrózok közül ezren pár órai szabadságu­kat Wellington utcáin töltötték. Vásároltak nylon harisnyákat, ajkpirositót, sweatereket. Egy élelmes kereskedő csupa vörös ingeket tett ki a kirakatába és •nem kis meglepetésére egy sem kelt el azokból. A vörös színből több mint elegük van az oroszoknak odahaza. — Ugyan hagyjanak már, — kiabálta György, — megyek én magamtól is. Minek tuszkolnak. Az őrsvezető, aki már jó ittas volt, rákiáltott, hogy hallgasson, mert mindjárt gúzsba köti. •Elemér nem tudta elképzelni, miféle lárma lehet ez itt. György most meglátta a csendőrök mögött kul­logó Horváth Vilmost. Anna hiszemben, hogy a mi­nap vele szemben tanusitott elnézésükért hálás leeind, így szólt hozzá: — Ugyan Horváth, világosítsa fel ezeket az em­bereket. A csizmadia azonban nem is -gondolt ilyesmire. — Tudják már ezek, hogy mit akarnak. Majd megtáncoltatják ezek magukat, — mondotta gúnyo­san. György meglepetve nézett rá. Arcáról leolvasta, hogy már megint a féltékenység bántja ezt a szeren­csétlent. Nyilván értesült, hogy Gizella is velük van. — Talán bizony maga hozta nyakunkra a csend­őröket? — kérdezte bosszúsan. — Én hát! — kiáltotta Horváth. — Mi keresni valójuk van maguknak idegen helyen? Ki tudja, mit főztek ki a fogadóban. Oh nagyon jói láttam, hogy Gizellát megint oda vitték, ahoz a csábítóhoz. — De ember, mit beszél maga? — Azt beszélem, amit tulajdon szemeimmel lát­tam. Engemet maguk ki nem játszanak. Ezalatt D árváimé is oda jött s meghallotta az izgatott szóváltást. — Ugyan, ugyan, Vilmos, — mondotta rosszalé­­lag —, mit csinált megint? Vilmosnak úgy forgott a szeme, minit a dühödt vadállaté. Most észrevette, hogy Gizella egyedül maradt a háttérben Elemérrel. Bősz tigris módjára oda rdhamt. — Itt turbékol hát a szerelmes pár! — ordította rekedten. Aztán rátámadt Elemérre. — Hiaillja-ie, maga nem nagyságos ur. Hogy a fe­leségét keresi, az csak ürügy. Maga egy leánycsálbitó, maga egy világcsaló. Erre Elemérből is kitört az indulat. — Vissza! — kiáltotta. Távozzék innét, ostoba. — Micsoda? Még ostobának mer engem monda­ni? —ordiitá Horváth Vilmos s Elemérre akarta ma­gát vetni. Ez hatalmas erővel visszataszította őt. Le neun lehet írni azt a lármát, amit most Vilmos csinált. A csend őr őrmester, akinek a sötét pincéiben ki­csit szédülni kezdett a feje, a többi csendőrökkel oda botorkált. Éppen akkor osont el mellettük ijedten Gizella. — Hohó, megálljunk csak, — ragadta meg őt az őrmester. — Úgy látom, itt találkák vannak és holmi helytelenségek űzetnek. •Ekkor előjött Elemér. — Ihol van a gavallér is, — jegyezte meg a má­sik csendőr durván. — Meg kell fogni! — kiáltotta az őrmester. — Mit keresnek miaguk itten ? Elemér annyira meg veit lepetve, hogy1 hamaro­san szóihoz sem tudott jutni. — Be kell záratni valamennyit! — üvöltötte Vil­mos. Erre Gizella felháborodva kiáltotta: — Nem szégyemli magát, haszontalan ember. Hiába szaladgál utánam, már én többé nem leszek a magáé. — Nem is kellesz! Nem kell nekem az ilyen cé­da, aki urakihoz jár. Darvainé közibe vetette magát. — De az Istenért, Vilmos, maga úgy látszik ímeg van egészen bolondulva. — Maga hallgasson! — támadt rá az őrsvezető. — Maga se különb. Egykor maga is szeretője volt az igazgatóinak, aki a maga árulkodása miatt lőtte ma­gát agyon, szegény. De majd adok én magának keri­­tőnóbködni. — De az Istenért, őrmester ur, — szólt Darvainé — maguk rettenetesen tévútra vannak vezetve. Itt nem történik semmi rcszaság. Elemér is előlépett: — Én Lorántffy Elemér vagyok. — Kurafi, kurafi, — rikoltotta durva szójátékot csinálva a csendőr. — Micsoda beszéd ez? —' fakadt ki Elemér. Ilyen elnevezés ellen én tiltakozom. Úgy látóim, ma­guk ittas állapotban vannak. — Micsoda? — kiáltott fel a csendőrőrmester bőszükén. — Azt meri ránk fogni, hogy ittasok va­gyunk? Ez rágalom, ez hivatalos személy megsértése. No' majd adok én miagának, ficsur. Elemér látta, hogy ezekkel szépen kell beszélni. —- De édes őrmester ur, az Isten áldja meg, ma­guk tévútra vannak vezetve. Magukat a csizmadia lovaiba fel. — Mit keresnek hát maguk itten? — kérdezte az őrsvezető. — Egy eltűnt elmebeteget nyomozunk. — Hát hogy mernek maguk nyomozást tartani nálunk nélkül? Van erre hatósági engedélye? — Nincs. ________ _ j_ (Folytatjuk) x _ , g \ A hét legjobb vicce Az első utas-szállitó'ameri­kai mesterséges holdban nem kutya lesz, mint az orosz sputnikban, hanem majom. Miár trenírozzák a majmot a világüri repülésre. Az ido­mító megnyugtatja: Ne félj, kis majom, ikutyabajod se lesz! NEM CSAK PÁROSÁN SZÉP AZ ÉLET KAIRO. — Fatima Jusszef kisasszony meghalt 130 éves koráiban. ZENÉSZ ÉS MUZSIKUS ... 28 évvel ezelőtt tör­tént, — kezdte törvényszéki élményei elmondását Sam Lei­­bowitz, aki régebben a leg­jobb bűnügyi védő volt, újab­ban a legszigorúbb büntető­­biró Brooklynban. — A vé­dencem egy notórius zsebtol­vaj volt, számtalanszor ült börtönben, mindig zsebtolvaj­lás miatt, sohasem más bűn­cselekményért. És most gyil­kossággal volt vádolva! Az én utasításomhoz híven arra a kérdésre, hogy mi á foglal­kozása, ezt felelte: “Zsebtol­vajlás.” Kérdeztem: “Ha az esküdtek felmentik, mit fog csinálni?” Felmondta a beta­nult leckét: “Újracsakis zseb­tolvajlásból akarok élni.” Vé­dőbeszédemet erre az egy­hangú védekezésre építettem fel: Zsebtolvaj. Mindig is zsebtolvaj volt. A jövőben is csak zsebtolvaj akar -lenni. Zsebtolvaj és gyikos egy sze­mélyben — nem létezik. Az esküdtek egyetértettek ezzel a megállapítással, felmentet­ték a zsebtolvajlás specialis­táját. . . . Máit héten egy rovott­­multu ember, sokszorsan el­itéit betörő állt Leibowitz biró előtt, ezúttal nem betörés, hanem fegyveres holdup vád­ja alatt.Nem kellett neki védő, 'ínaga védte magát. Jogi tudá­sát egy speciális könyvből ta­nulta: Leibowitz biró “Court­room” cimü könyvéből Onnan tudta, hogyan lehet Leibo­witz birótól felmentő ítéletet kicsalogatni. Mi a foglalkozása? — kér­dezte iLeiibomitz biró. A vád­lott felmondta a betanult lec­két: “Betörő.” Ha szerencsé­je lesz és az esküdtek felmen­tő verdiktet hoznak, mik a jövő tervei ? “Betörés. És semmi mást nem tudok, sem­mi mást nem akarok. Én be­törő vagyok. De esküdt ellen­sége vagyok minden erősza­kosságnak. Az nem felel meg az én egyéniségemnek.” Nem volt szerencséje a be­törő specialistának, az esküu­­tek bűnösnek mondták ki re­­volveres rablótámadásrak. Egy riporter, aki annak­idején ügyvéd volt, most meg­kérdezte Leibowitz birót: Mi­vel magyarázza, hogy ez a taktika akkor sikerre veze­tett, most nem? Leibowitz megmagyarázta: A kotta egy és ugyanaz volt, de akik azt a zeneszámot eljátszották, kü­lönbözők voltak — egyik ze­nész, a másik muzsikus. A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótári AMERIKA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTÁR EGY KÖTETBEN! KÖZEL 1000 OLDAL Áia keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: A JÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio ALTY VAGY CRAFTS OMAHA, Neb. — Mi lesz a neve egy év múlva: Alty vagy Crafts. Ha egy éven be­lül Rév. dien Victor Alty nem veszi fel nagybátyjának, Nor­ris P. Craftsnak családi nevét, elesik a 75,000 dollártól, amit a nagybácsi ezzel a feltétellel reá testált végrendeletében. A különös kikötésnek ma­gyarázata az ,hogy Crafts­nak nem voltak gyermekei és ily módon akarta az utókorra hagyni családi nevét. Birten lapunkban MI IIJSÁG A NAGY VILÁGBAN? SINGAPORE. — A szovjet, Lengyelország és Csehszlovákia MÍG repülőgépeket, bombavetőket és más fegyvereket adnak el az indonéziai központi kormánynak, amely harcban áll az antiikommunistu feukelchlkel. A központi kormány tavaly Amerikáitól kért fegyvereket, de neun kapott, így hát a szovjethez fordult -— akárcsak annakidején Nasser egyiptomi diktátor. iSemmi kétség, a szovjet hamarosan meg­veti a lábát a 80 millió .lakosú indonéz szigetország­ban. így lassankimt egész Ázsia a szovjet bűvkörébe jut. És mit tesz Amerika? Helyteleníti az indonéziai kormány eljárását, ALGÍR. — A francia katonaság a múlt hét vé­gén 71 felkelőt agyonlőtt és sok fegyvert zsákmá­nyolt. SINGAPORE, Malaya, — A maláj kormány rendelkezésére angol, ausztráliai és ujzélandi repü- Ick szakadatlanul bombázzák i\z áthatolhatatlan ős­erdőket, amelyekben a kínai és maláji kommunista .elkelek rejtőznek. Az utóbbi 30 nap alatt 186 tonna bombát dobtak le, 23,000 ágyúgolyót és 200 rakétát lőttek ki. A maláji kommunista felkelés már tiz éve tart és úgy látszik, a kormány amnesztia-igére te nem teszi a várt hatást. LONDON. — Az atombomba robbantási kísér­leteket Angliában, éppen úgy, mint más európai or­szágokban sokan — tudósok és politikusok is — el­lenzik. Az angol ellenzék 2000 főnyi karavánnal az atomközpont felé menetelt, hangosan tiltakozva. Az atomközpont előtt McWhirter oxfordi professzor hangszóróval ellátott autóról szólt a tüntetőkhöz: “Ti masírozok a lábaitokkal a világ leigázására feleskü­dött szovjetre szavaztak! Ti fokozzátok a háborús veszélyt!” LONDON. — Sir Leslie Plummer képviselő a közelkeleti helyzeteit elemezve, annak a megigyőző­­déuéinek adott kifejezést, hogy Nasser diktátor, mi­helyt sikerül neki egyesíteni az arab országokat, há­borút fog indítani Izrael ellen. Ez a hír kirobbanthat­ja az atombombás világháborút. PÁRIS. — Franciaországban a 15—25 száza­lékos sale.; taxtől mentesitik azokat a külföldieket, akik dollárral fizetnek. Ez a kedvezmény vonatkozik trávélers checkekre is. PÁRIS. — Mont d’Origny franciaországi falu­ban letartóztatták Wayne Powers missourii katonát, aki a háború idején a franciaországi frontról megszö­kött, eltűnt és, — mint most kiderült —, azóta ebiben a faluban élt Yvette Belcuse leányával, kitől öt gyer­meke született. Amikor a francia lapok erről hirt ad­tak, már másnap több mint 45,000 levelet kapott a párisi U. S. nagykövetség, francia férfiak és nők ke­gyelmet kértek a katonaszökevény részére, aki, ha az ottani amerikai hadbíróság elé kerül, halálos Íté­letre is számíthat. A párisi U. S. követség eokszono­­sitoitt levéllel válaszolt a 45,000 kérvényezőnek: ké­relmüket továbbítja Eisenhower elnöknek. Powers Verdun városában, az amerikai katonaság fogdájá­ban vár sorsa éld öltére. OLDHAM, Anglia. — Miss Mary Melina, 43 éves, gázzal megmérgezte magát három héttel az után, hogy a televízión látott egy szivoperációt. Ilyen operáció várt reá és ettől való rettegésében nyitotta fel a gázcsapokat. Angol orvosok jelentették, hogy sokan kerestek orvoslást a televíziós operációk nézé­se után fellépett idegösszeomlás ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents