A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-12 / 28. szám
í-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Talafont CHerry 1-5023 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre_________________$6.00 fél évre _________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year________________$6.00 Half Year _____________$3.50 Entered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A DRÁGA EGÉSZSÉG Benny Hooper eDete, amikor a manorvillei kutból kimentett kisfiút kezelő orvos 1500 dollárt kért a szülőktől, 'bejárta az egész világsajtót. Az európai lapok elképedve kérdezték, mint lehetséges az, hogy ilyen óriási számlát nyújtanak be egy páciensnek az orvosok? Hogyan tudja azt egy kiskeresetű család kifizetni? A számlát közben visszavonta az orvos, az orvosszövetség közbelépésére. De az eset valóban rávilágít a tarthatatlan helyzetre. Az amerikai polgárnak, sokféle biztosítása ellenére is, hatalmas összegeiket kell kiverejtékeznie, ha véletlenül megbetegszik. Csak amíg eljut a kórházig, ijeöztő pénzekbe kerülnek a különféle elővizsgálatok, melyekért a biztosítók nem hajlandók fizetni. A fogorvos ugyancsak jelentős tételt jelent minden család költségvetésében. Ez a magyarázata annak, hogy a közegészségügy csak ott normális, ahol a családnak van keresete. A fehérgallérosok milliói — a régi akasztófahumorral élve — nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy betegek legyenek. Eisenhower elnök gyakran kérte a nemzetbiztositás kiszélesítéséit, de olyan erők szegülnek ellent neki, hogy képtelen vele megbirkózni. A legutóbbi sorozások alkalmával tízmillió fiatal férfit kellett visszautasitani, mert fogaik, tüdejük, vagy más testrészük beteg, elhanyagolt állapotban volt. Az orvosok ragaszkodnak a magas számlákhoz, a gyógyszerek drágák, de ugyanakkor az állam közbelépését, az állami biztosítást nem akarják megengedni. A helyzet tehát nem változik, beteg csak az lehet, aki fizetni tud, vagy vállalja, hogy egy életre eladósodik. Tito és felesége, Jovanka (balról; a belgrádi nemzeti szinház szalonjában Vivien Leigh angol sztárral és férjével, Sir Laurence Olivierrel. Shakespeare “Titus Andronicus” cimü darabját adták elő. MALOMCÁTAK aTISZAHÁTON A nagy vízkárokat clkozó magyar g'átasnuaímclk elszaporodását a török hódoltság alatt elhanyagolt folyómedrek eliszaposodott és elzátonyosodott és ezáltal, meglassul Óott vízjárása segítette elő. A török katonaságnak sok kenyérre volt szüksége, miárt is a török nemhogy tiltotta volna, de maga is épitette az őrléshez szükséges gátasmalmokat. Ami a Tiszaihát — a Szamos, Krazna, Berettyó és a Kőrös tájainak — eknocsarasodását 'közvetlenül illeti, ezek folyásainak végső elfajulását a malcmgátak idézték elő. Ezek a folyóba bakóit két sor tölgyfa-cölöpből állottak, amely kát cölöpsor 'közét rőzsével, trágyával döngették vízhatlan fallá, úgyhogy ez a gát egyben hidat is adott a két part között. Ez a körülmény hadászati szempontból is nagyjelentőségű volt úgy a törökhódoltság második felében, a Bocskay-felkelés idejében, mint a Rákóczi szabadságharc és a német invázió küzdelmeiben. Malomgát volt vagy háromszáz a Szamos, Kraszna, Berettyó és Kőrös tájain, s a folyókat, földuzzasztó malemgátek környéke mindenütt elímccsarasodott —"Ecsedi láp, Sárrét — a szétáradó víztől, s így ezek rejtekhelyeiről és útvesztőiről, más-1 rekedett, hogy családját és neszről a hlŰakat képező ma- Icmgátak segítségével, valóságos irtcháborut lehetett viselni az ide bemerészkedő török- és leíbanchadak ellen. Amikor Rudolf 1604-ben meghozta törvényt kijátszó rendeletét a protestánsok ellen, ez a bevehetetlen malomgátas, mocsaras Tiszahát — a Hajdúság, a Nyírség, a Nagykunság és a Bodrogköz — mozdult meg elsőnek. Semmisnek deklarálta a császár alkotmányellenes rendeletét s ezzel utat nyitott a Bocskai-felkelésnek. Az itteni hajdúk voltaik az elsők — a nánási, böszörményi, karcagi, szoboszlói, püspökladányi, dorogi, hadházi, balmazújvárosi, szalontai és vámospércsi hajdúk, — akik Lippay Balázs alatt megrohanták és megsemmisítették Belgij oso német hadait. M're felzudult az egész Tiszántúl s a rákövetkező évben Bocskai István mái mint Erdély feje- Ib’me olyan kiváltságokká1 jutalmazta a hajdúk szolgálatát, mint aminőkkel a jászkunok rendelkeztek. II. Rákóczi Ferenc is a tiszaháti malcmgátok közül kezdte meg szabadságharcát. S a szerencsétlen trencséni csata után, amidőn általánosj sá lön a csüggedés és senkisom gondolt többé a háborúval — mindenki csak arra tö 1848AS EMLÉKEK v i MIKOR A TÜZÉR HUSZÁR LESZ Somosnál a Bocskay-huszárok összecsaptak a muszka Olga huszárokkal. Lukáni tüzér-főhadnagy is csatlakozott hozzájuk, egy Olga-huszárt levágott, ruháját, lovát elhozta s diadallal mutogatta. — Szép-szép, mondta neki Lázár őrnagy, de önnek az ágyú mellett lett volna a helye. — De akkor hol maradt volna a huszár-bravur' — mondta Szomjas József huszárkapitány — aki egymaga három Olga-huszárt csapott le lováról. A piski diadal reggelén báró Kemény Farkas egy osztrák törzstisztet látott kóvályogni az országúton. Odament Góger főhadnagyhoz, aki két ágyúval állott a füzes mellett. — 'Látod ezt a németet? — Látom. — Lődd le. Góger arra irányítja az ágyút, elsüti, s amikor a füst eloszlik, látják, hogy a német lova összerogy, a törzstiszt felugrik és gyalog szalad tovább. — Hej, ha közelebb lett volna, nem viszi el az irháját — mondta bosszúsan Góger. A Károlyi-huszárok közt volt egy Iványi József nevű gyönyörű szál dalia, akinél festeni se lehetett volna szebbet. Magas, sugár növésű, barnapiros arcú, szénfekete bajuszu, villogó, tüzes szemű s roppant erejű kun vitéz. Iványi a hihetetlenségig vakmerő volt. Tisztjei sokszor mondogatták, hogy egymaga egy egész századdal felér. A vasasok rettegtek tőle, mert úgy forgatta a kardot, mint egy regebeli titán s amerre kardja suhant, ott vígan aratott a halál. Egyszer egy összecsapás alkalmával három vasast fogott el. Képzelhető, hogy legalább ugyanannyit levágott. A fehér köpenyeges vasasokat aztán elvitte Kossuthhoz s ekkép jelentette a maga diadalát: — Hoztam, uram, három lisztes zsákot! Kossuth gyönyörködve nézte a szálas daliát, megveregette a vállát s igy szólt: — Derék dolog, őrmester uram, csak folytassa! Ekkép lett Iványi közvitézből egyszerre őrmester; de nem is vihette tovább, mert nem tudott Írni. Hanem azért roppant büszke volt rá Szunyogh kapitánya. A “legszebb huszár” volt a neve az egész ezredben, de egyúttal a “legbátrabb” is. A felvidéki hosszú, erőszakolt menetelés alatt sok tót legény dőlt ki a besztercei zászlóaljból. Hogy a szegények meg ne fagyjanak, a Nádor-huszárokat küldték ki utánuk, hogy felszedjék és szekerekre rakják az istenadtákat. Egy 18 éves tót honvédet mély álomba merülve találtak. Nagynehezen felköltötték, de ő megint csak visszadőlt a hóba. 1 — Melyik zászlóaljból való vagy, kérdezte tőle egy vén huszár. — Stvarti kompanyi. (Negyedik század.) Ezt persze nem értette a huszár, felrántotta s megint megkérdezte tőle, hogy melyik zászlóaljba való? A szegény, kimerült tót honvéd félálomban egyre csak azt imételgette: Stvarti kompanyi. A huszár aztán felrakta a szekérre s ment a másik kidőlt honvédhez. Az előbbi kérdésre ez is, meg a harmadik is azzal felelt: Stvarti kompanyi. A vén huszár aztán jelentést tett felebbvalójának: 1 \ ** j ***&■ fj — Jelentem alásan hadnagy ur, ez a szekér maródi itt mind a csiri zászlóaljból való. A vén huszár szóferditésén nagyot nevettek a tisztek s ettől fogva a magyarok a szabadságharc végéig mindig csak csiri kompániának hívták a besztercei tót zászlóaljat. HOL AZ EGYENLŐSÉG? Julius 4-ike évforduló a clevelandi Sheppard családban is: azon a napon, báróim év előtt, Dr. Sum Sheppard az esküdtbiróság ítélete szerint agyonverte feleségét. Az évfordulói, nem éppen ünnepi alkalomból, jelentkezett New Yorkból egy Privatdetektiv, akinek bizonyítéka van arra, hegy Dr. Sheppard, aki életfogytiglanira szóló büntetését a cokmvbusi fegyházlbian tölti, ártatlan. Ez a bizonyíték: egy pirosbalpu papucs. Mit bizonyít ez a pirostalpu papucs? Danaceau ügyész és Gerber halottikéin azt mondják: semmit. És mit bizonyít az, hogy a Sheppard ügyben még mindig felmerülnek efféle 'hamis szenzációk? Azt, hogy a törvény előtti egyenlőség egy ideál, amely az emberi természettől idegen. Az emberek előtt egy gyilkos más, mint más gyilkos. A legtöbbről, miután az újságban olvasták a storyt, megfeledkeznek, egyesekről sehogysem akarnak, sehogysem tudnak megfeledkezni. Dr. Richard, a Dr. Sam fivére, aki több mint 70,000 dollárt költött a hiábavaló védelemre, őszintén megmondta a véleményét: méltánytalannak tartja, hogy nem részesülhet kellő védelemben az a gyanúsított, akinek családja nem tud ilyen nagy összeget áldozni. A Legfelsőbb Bíróság washingtoni palotájának ormán ugyan az a felirás díszeleg, hogy “Egyenlő jog a törvény előtt,” de hiába, a bíráknak nincsen egyenlő idejük az egyenlő igazság kiszolgáltatására. A sakktábla törvénye érvényesül: a parasztokkal egy perc alatt elbánnak, a király és a királynő több réspektusra tartanak igényt. A gazdasági élet generálisai a törvény előtt több respektust élveznek, mint a gyárak és üzletek közkatonái. Némely monopclvisszaélés miatti per eltart egy évig is; a bírónak rá kell érnie. Ezeknek a dollárgenerálisoknak némelyike súlyosan vétett a törvény ellen, amely több mint fél évszázad előtt lépett életbe és amelynek alapján még egyetlenegyet sem csuktak le. A szenátus vizsgál óbizottsága néhány év előtt foglalkozott ezzel a törvény előtti egyenlőtlenségge] és a bizottság elnöke 'megkérdezte az igazságügyminisztérium monopoliügyi osztályfőnökét: Mi annak az oka, hegy ilyen ügyekben még sohasem hoztak a törvény értelmében büntető ítéletet? Azt felelte a koimányhivatalnok: “Azért, mert Amerikában nem lehet 12 esküdtet találni, aki börtönbe küldenének egy sikeres üzleti nagyságot.” Hol az egyenlőség? A törvényben. A Jó Pásztor Verses Krónikája DAL A MAGYAR BOLDOGSÁGRÓL Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Boldogság: csak egy szó, mégis, milyen drága, egész életünknek sugárzó világa. Látszat és valóság, csalóka káprázat, bírni kell, mert másként nincs rá magyarázat. Szivvirág, mit fénnyel, könnyel kell öntözni, kinyilásra csak igy lehet ösztönözni. De ha már kinyilt is, tudjuk-e ápolni s szivárvány színeit elővarázsolni? Elveszitni százszor könnyebb, mint meglelni, de ha elvesztettük, nem pótolja semmi. Jaj, a magyar sorssal hogy áll számadásunk, hova lett, elveszett magyar boldogságunk? Magyar vágyainknak nincsen pihenőjük, álomszőnyegekbe mindhiába szőjjük. Elfásulunk végül nincs róla sejtésünk, mennyire elhervadt boldogságve lésünk. Csillannak bár fények, hamuinak az árnyak, mint kékmadara a képzelt boldogságnak. Hol van a kékmadár? Jaj, hiába kérded, muszka szuronyoktól csorog tovább véred. Leíkedben talán még a kék madár dalol, de már muszkaföldön haldoklik valahol. Könnyezve kérdezzük: újra miénk lesz-e? v felel a kékrnadár: minden el van veszve! Hol van félve féltett régi szabadságunk, melyre ezer éve áhitozva vágytunk? Hol van éltünk bokrán egy-egy zöld rügyecske, hol van éltünk taván egy-egy remény fecske? Százszor is kérdezzük, amikor ébredünk: szabadság virága nyilik-e még nekünk? Dübörög agyunkban a muszkatank-batár, muszkák földjén sikolt a boldogságmadár. A szabadság szomját nincsen mivel oltnunk, s százszor visszasírjuk, mig szabadok voltunk. Meddig lesz még meddő sziv-virágos vágyunk, I mikor támad fel majd vesztett szabadságunk? jószágát menthesse, —- ide a ] tiszaháti makemgtítas lápok és mocsarak bevehetetlen ut- j vesztő1 óba vonult vissza a fejedelmi; később innét ment , Lengyelországba és innét in- ‘ dúltak meg a szatmári békekötésre vezető tárgyalások is. ■ 1710 ben Heister helyett a : hazafias érzésű Pálffy János - lett a császári hadak generá- ( lisa, aki annak idején a béke . megkötésén fáradozott. S a császári hadakkal átkelt ugyan Szolnoknál a Tiszán, de Ná .'udvarnál már a Hortobágyon le is tálborozott, mert arra gondolni sem lehetett, hogy a tiszaháti malomgátas mocsarakba kövesse az ott meghúzódott kurucokat. Nádurvarról tárgyalt a fejedelem tábornokával, Károlyi Sándorral, s a császár kilátásba helyezett kegyelmével s a maga becsületes, okos higgadtságával lassan ki is engesztelt és Is is szerelt mindenkit, kivéve a hajdúkat. Ami érthető is, mert a hajdúknak egy kicsit sok volt a rovásukon, -k voltak ugyanis izek, akiket Ausztria tüzzelvassal való pusztítására a legtöbbször igénybe vettek. Ők voltak, akik nem egyszer Becsig is elportyáztak_ — egy- • szer a császári vadaskertben; L'pótnak nyulászásra betani-1 tott párducait is lelövöldözték, — 'és nem egyszer kegyetlen d'ulást, vérengzést, gyújtogatást és rablást vittek véghez az osztrák tartományokban, hogy ezáltal Heister, majd Herbeville császári tiábornokckajt, akik magyar földön nyomultak előre, Ausztria védelmére visszakényszeritsék. Érthető volt hát, hogy a császáriakban égett a hajdluk iránti bosszúvágy, aminek ők is tudatálban voltak. Nem fogadták hát el Pálffy generálisnak rájuk is általánosított amnesztia ajánlatát, hanem kapitányaik utján személyi és vagyoni kiváltságaikat biztosító. garancialevelet követeltek magától a császártól. Erről persze szó sem lehetett, Pálffy ilyen tartalmú javaslatot elő sem terjeszthetett. Azt az ajánlatot tette hát, hegy majd a legközelebbi országgyűlés fogja a hajdúk és jászkunok szabadságát törvénybe iktatni. A béketárgyalásokon Pálffy főhadiszállásán, Károlyi Sándor vezetése alatt, a kuruc-tisztek képviselői is jelen voltaik; de a bizalmatlan és izgága hajdúk makacskodása folytán Pálffy és Károlyi Sándor jószándéka sehogy sem tudott érvényesülni, sőt a hajdúk példája után már a kunok is elkezdtek íászkelődni. Pálffy bosszankodva csóválta a fejét, mire a szintén türelmét vesztett Károlyi Sándor öklével az asztalra csapott: — A hajdúk menjenek haza és hányj ák-vessék meg otthon a dolgot egymás között! Aztán három napon belül okvetlenül határozzanak, vagy pedig én leveszem róluk a kezemet! Három nap alatt aztán Károlyi Sándor bizalmi emberei bejárták az egész Hajdúságot és élénk szinékkel ecsetelték — különösen az asszonynépnek, — mi vár rájuk, ha férjeik a békekötés elől oktalan kötekedéssel elzárkóznak. Egyben azt a tervezetet is ismertették, amelyet a császári generális talán hajlandó lesz elfogadni: a hajdúk aláírták a békeszerződést, amivel szemben a császári generális csak egy-két századdal látszólagosan szállja meg a hajdúföldet addig is, amíg a legközelebbi ország,gyűlés törvényileg megerősíti a hajijuk és jászkunok szabadságait. Több sem kellett a hajdúság asszonynépének, akik már úgyis torkig voltak a folytonos háborúskodás nyomorúságaival, a hadbaszállt férfiak helyett végzett nehéz mezei munkával s az elesettek siratásával. Három napig dúlt az asszonyok harca seprővel, ostornyéllel, fazekakkal, körömmel és kézzel-lábbal a férjeik, fiaik ellen. A saját fészkükben megtámadott 'hajdúk végre is kénytelenek voltak engedni s a fentirt feltételeik mellett aláírták a békeszerződést. Károlyi Sándornak nagy kő esett le a szivéről. Biztosítva volt a szatmári béke. De Pálffy János császári generális is megkönnyebbült, mert a sakk-táblán csak 64 kocka van, de a Tiszahát a malcmgátakkal vagy háromszáz olyan sárrétes, mocsaras, lapos kockára tagozódott, amelyeket csak irtózatos véráldozat árán, egyenként tudott volna elfoglalni. De meg is itták az áldomást annak rendje és módja szerint, s a császári generális mindössze annyit kötött ki, hogy a hajdúk jogainak törvénybeik tatása után kötelesek a folyókat áthidaló malemgátakat egytől-egyig felszedni. Hogy aztán ezeknek a malomgátaknak a felszedése és eltávolítása minő rettenetes munka volt, azt elképzelheti az olvasó abból, hogy az 1715-ben megindított munkálatok még az 1850-es években is folyamatban voltak, mert ezkben az években Csermák Mihály mester csodálatos gépezetével és a munkások légióival még tízezrével húzogatta ki a Kőrösből az oda lebakoit törzsfatölgyeket.
