A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-02 / 31. szám
Irta: TOLGYESY MIHÁLY — Előtted nincs titkom, neked tehát megmondom, hogy mankós Hanus. ő mondta, hogy Nagy Aladárnál keressem Ilonkát. Szeretném, ha te is elkísérnél, neked azonban itthon kell maradnod, mert egyik fő tanú leszel a Dinnyés elleni perben. György, légy állhatatos és kitartó! — Ebben nem lesz hiba, nagyságos uram! Már most magamnak is mindjárt több bátorságom lesz a küzdelemre, mióta tudom, hogy nyertünk egy kiindulási pontot, mely talán célhoz vezet bennünket. — Én még ma útra kelek, — folytatta Elemér. — Hogy hová? Ezt természetesen senkinek sem szabad tudnia. Ilonka szüleihez menj le s add át nekik üdvözletemet. Nekik csak annyit mondhatsz, hogy az Alföldre utaztam keresni Ilonkát. Ügyelj mindenre és tudósíts rögtön, ha valami különös történik, időnként majd tőlem is kapsz tudósítást! Az öregektől kérj bocsánatot nevemben, hogy távozásom előtt nem látogattam meg őket. De erre valóban már nincsen időm! Ha nem akarok le késni a vonatról, akkor egy félóra múlva már indulni kell. Ez okból a csomagolással is nagyon sietned kell. György rögtön meg is tette az előkészületeket s egy félóra múlva Elemér már útban volt egy szebb, vagy talán egy szomorú jövő felé. 25. FEJEZET A cigány vallomása A csendőrhadnagy a tegnapi siker után újabb babérok után áhítozott. Nemeshegyi Ödön leleplezésével nem érte be, egy lépéssel tovább ment a kitűzött cél megerősítésében, ő már sejtette, hogy Etelka őnagysága igen sokban bűnös lehet! A sötét tetteknek egész láncolata történt azóta, mióta nyilvánvalóvá lett, hogy Elemér nőül akarja venni Gyárfás Ilonkát. Ezen bűnök között a legnagyobb volt az erdész meggyilkolása. A jelek arra mutatnak, hogy ennek is Etelka volt a szerzője. Ezt akarta véglegesen tisztába hozni Palotás Adorján. A terv készen volt elméjében, midőn maga elé vezettette a cigányt. Etelka ruhái, nagy kendőbe kötve, az asztalon voltak. Farkas János belépett. A csendőrhadnagy mindjárt az első tekintetre látta, hogy a vádlott már sokat veszített elbizakodott magatartásából. Arca igen halvány volt, szeme zavart, tartása görnyedt. — Vádlott, — kezdé a csendőrhadnagy igen komolyan, hinni akarom, hogy magadba szálltál s vallani fogsz. Farkas János hallgatott. ! — Én tudom, hogy miben reménykedtél, — folytatta Palotás. — Arra számítottál, hogy Lorántffyné Öméltósága, vagy pedig Etelka kisasszony, nem fog téged cserben hagyni? — Nem is! — kiáltotta Farkas János. — Arra ne számíts! A méltóságos asszony nincs többé! — Meghalt? — kérdezte megdöbbenve János. — Önmaga vetett véget életének, — viszonzá a csendőrhadnagy. A hurok már úgy összeszorult a nyakán, hogy magát kiszabadítani nem tudván, a várfokról a zugó hegyi patakba dobta magát. Úgy fogták ki halba! Farkas János elhült. — Hát a nagyságos kisasszony? — kérdezte alig hallhatólag. Válasz helyett a csendőrhadnagy felbontotta a csomagot s megmutatta a ruhát. — Ismered ezt? — kérdé. — Ismerem, — felelt a cigány fokozódó ámulattal. A nagyságos Etelka kisasszonyé. — Igenis azé, — mondotta Palotás. — Eltudod-e képzelni, mit jelent ez? — Ő is elemésztetet magát, — horgasztá le a fejét a cigány szomorúan. Palotás meghagyta őt eme hitében s igy szólt: — Most tehát már senkid sincs, akiben bizhatol. Nincs, aki kihúzzon a csávából. Azért hát legjobban tennéd, ha őszintén bevallanál mindent. Nincs további célja a tagadásnak. Etelkától már nem várhatod a remélt jutalmat, amit megadni már különben sem állhatott volna módjában, mert odáig fejlődött a dolog, hogy ő is fogságba került volna. Farkas János alakja még jobban meggörnyedt. A gondolat, hogy Etelka is öngyilkossá lett, határtalan elkeseredéssel töltötte el. Arca szinte eltorzult a fájdalomtól s igy szólt: — Tehát mindennek vége. Most hát csakugyan nincs célja életemnek. Hadnagy ur, akasszanak fel, mert csakugyan én gyilkoltam meg az erdészt. ■— Igazatsz mondassz-e Farkas János? — Oly igaz, hadnagy ur, mint ahogy egy Isten van az égben. — De miért ölted meg azt az embert, mikor neked nem vétett? — De bántotta a kisasszonyt. Összejöttem vele az erdőben s ekkor szememre lobbantotta, hogy szándékosan eresztettem szabadjukra a lovat, movt ezt igy akarta a nagyságos kisasszony. Aztán fenyegetődzött, hogy majd megtanít ő engem. Szó szót ért, a vége az lett, hogy leütöttem őt. — Hát csakugyan a nagyságos kisasszony bujtatott fel téged, hogy Gyárfás Ilonkát halálfiává tedd? — Ő, — jelentette ki Farkas János határozottan. — Hogy tudtál te ilyesmire vállalkozni? Nem sajnálod Ilonkát, gazdádnak menyasszonyát? És nem cudtad-e, hogy nagy bűn az, amit cselekszel? — Hadnagy ur, én csak azt tudtam, hogy bolondulok a nagyságos kisasszonyért s ennélfogva mindent meg kellett tennem, amit ő kíván. Rám nézett azzal az ő bűvös szemével és én nem voltam képes sllentállani, legkevésbbé akkor, mikor az arcképével is megajándékozott. Azt mondta, hogy ő is szeretni fog, ha mindent megteszek, amit kíván. A cigány e szók után belemerült az édes emlékekbe és egy percig némán nézett maga elé. — Most azt mond meg nekem cigány, mint történhetett az mégis, hogy elbocsátottak téged, holott megtettél mindent, amit kívánt? — Oh, hadnagy ur, ez engem is felbőszített. De a kisasszony kijelentette, hogy ennek meg kell történnie és megígérte, hogy ha hallgatni fogok s ezentúl is megteszem amit kíván, akkor gondoskodni fog rólam. — De ime láthatod, hogy cserben hagyott? — Nem bánom, akármi történik már most velem, hadnagy ur. Akasszanak fel, de minél előbb. — Meg lesz fiam, csak ird alá ezt a jegyzőkönyvet. *®wm1 A csendőrhadnagy hamarosan berekesztette a mai kihallgatás jegyzőkönyvét s aláíratta a cigánynyal. — Most még egyet fiam. Tudsz-e valamit arról, hogy Dinnyés is utasítást kapott a nagyságos kisasszonytól Gyárfás Ilonka ellen? — Úgy kell lennie, hogy kapott. A kisasszony, akkor amikor nekem megbízást adott, arról panaszkodott, hogy Dinnyés ügyefogyott gyatra ember. — Hogy értette ő ezt? — Bizonyosan úgy értette, hogy Dinnyés semmit se tud jól csinálni. — Tehát csinált valamit ? A cigány erre nem felelt. — János, János, — intette őt a hadnagy, kezdesz már megint hamiskodni. Ugyan minek sajnálod Dinnyést? Ha már mindenki elvette vagy elveszi méltó büntetését, miért kerülje ki éppen ő? — Már az igaz, — bólintott fejével a cigány. Már ha engemet felakasztanak, akkor úgy illik, hogy ő is lógjon. —-Ebben tökéletesen igazad van fiam. Mondd meg hát, mit csinált rosszul Dinnyés. — Nem tudta láb alól eltenni Györgyöt, pedig én segítettem neki kifesziteni a kötelet, a két szilfa között. — No lám, Dinnyés pedig hogy tagadja ezt. Szemébe mondanád ezt neki? — Akár mindjárt, hadnagy ur. Erre Palotás csengetett s a belépő törvényszolgának meghagyta, hogy hozza ide Dinnyést. Néhány perc múlva belépett a vén “vigéc”, aki még mindig erősen tartotta magát, nyilván abban bízva, hogy semmit sem tudnak rábizonyítani. A cigány láttára azonban mégis kissé meghökkent. Az asztalon fekvő női ruha is, melyet felismert, szemet szúrt neki. Nem tudta elképzelni, mit jelent mindez? A csendőrhadnagy vele szemben is ugyanazt a taktikát követte, mely a cigánnyal szemben oly hathatósnak bizonyult s igy kezdte: — Dinnyés, mindenekelőtt tudtára kívánom adüi, hogy azok, akik magának különféle bűncselekményekre megbízást adtak és akik miatt voltakép ennyire jutott, már ítéletet mondtak önmaguk fölött. A méltóságos asszony, összeroskadva az eddig napfényre jutott bizonyítékok súlya alatt, a várfokról leugrott a patakba. Úgy találták meghalva. Dinnyés összerázkódott. — Ő már az örök biró előtt áll s ott számol be tetteiről — folytatta Palotás ünnepélyes komolysággal. — A nagyságos kisasszony se tarthatta magát tovább — ez a talált ruha mutatja, hogy ő is anyja példáját követte. Dinnyés kidülledt szemekkel nézett az asztalon levő ruhára. — Ugye bár ismeri? — kérdé Palotás. Dinnyés nem szólt semmit, de sápadt arca és vonagló ajka elárulta, hogy ingadozni érzi maga alatt a talajt. — Azért hivattam magát ide, hogy töredelmes vallomást tegyen mindenről, amit eddig elkövetett. Dinnyésben most egyszerre felébredt a gonosztevő. — Ugyan mit tettem volna? — kérdezte hetykén. — Majd azt a cigány szemébe mondja, hogy mit tett. (FOLYTATJUK) lljameríkások Híradója SZERKESZTŐI ÜZENET < K. Terézia urhölgynek, Detroit, Mich., és mindenki másnak, akit illet. Uncle Sarat sokszor csalódott olyanokban, akikért áldozatot hozott, de azért isenkise higyje, hogy szereti, ha •— ] pestiesen* szólva — palira ve- ‘ szik. —■■ i Amerika sem a szabadság- , harcosoknak, sem azoknak, akik a szabadságharcos zűrzavart kihasználva a leomlott , vasfüggönyön át kimenekül- ] tek 'Magyarországiból és Ame- , rikába ’bebocsátást nyertek, nem Ígért ellátást, hanem } csak azt ígérte, amire az it- ( temeknek is a Függetlenségi j Nyilatkozatban és az Alkot- ( mányiban biztosított jogok és igényük van: a boldogulás le- } hetőségét. Aki Amerikába ] jön, annak Amerikáról tudnia , kell legalább annyit, hogy itt } mindenki számára nyitva van ^ a lehetőségek útja, de azt j mindenkinek magának kell megtalálnia. És ha az újon- , nan érkezettek körülnéznek a ^ régebben érkezettek közt, rá , fognak jönni, hogy itt idővel ^ midenki boldogul, aki dolgoz- ^ ni alkar és tud. De aki azzal a . tévhittel jött ide, hogy Ame- ( rika tartozik gondoskodni ró- j la, arra csalódás vár. Kétségtelen, hogy a kezdés nehéz, különösen azok szá- ( mára, akik az ország nyelvét még nem értik, nem beszélik. De a nyelvi akadály nem leküzdhetetlen, és nem is tar- j tós akadály. Ez a helyzet itten és akinek ^ nem tetszik, annak távozása ] ellen Amerikának nincsen kifogása. Szabad az uh bárhová, ‘ akár vissza Magyarországiba is, de ez mindenkinek privát ügye,. és ezért Amerika kormánya a visszatérni szándé- " kozóknak nem ad sem utikölt- * séget, sem zsebpénzt. Amióta magyarok elkezdtek ide jönni, mindig akadtak olyanok, akik itt valami ok- j ból nem érezték jól magukat ( és ezért visszautaztak szülőfalujukba. De egy sem akadt j köztük, aki a visszautazás költségét Amerika kormányá- ‘ tói 'köve telte vagy elvárta volna. Némelyekre bizonyára lehangolóan hat ilyen üzenet. De higyjék el mindnyájan, akiket illet, hogy más, rózsaszínű üzenet nem lenne sem őszinte, sem becsületes. És eljön az idő, amikor be fogják látni, hogy a kemény lecke hasznos lecke. RÉMURALOM MAGYARORSZÁGON . Budapestről érkező bizalmas, de teljesen megbízható forrás szerint ott és az egész országiban tömegesen tartóztatják le az embereiket, minden komoly vád nélkül, a beavatottak szerint csakis azért, hogy megmutassák, miszerint hiú reménykedés enyhülést várni a moszkvai rendszerváltozástól. Az emberek megint rettegnek az éj szakai csengőszótól és ezúttal különösein olyanokra is kerül a sor, akik egész kétségen kívül passzíve viselkedtek a forradalom alat 'és ezért azt hitték hogy inkább mondhatnak bírálatot, mint akik kompromittálva volták a forradalomban. *• Ezt a témát fejtegette Kővágó József, aki a forradalom alatt ismét Budapest polgármestere lett. Most már viszszatér Európából, ahol megszemlélte a menekülttáborokat és tapasztalatairól a televízión számolt be. Elmondta, hogy nézete szerint ujablb forradalomi lépésekre nincs kilátás, a magyar titkos rendőrség hatalmasabb, mint valaha, a határon átjutni még nehezebb, mint azelőtt, mert valóságos erőditményeket létesítettek ott, aknamezőkikel, villamos-árammal telített] dirótakadályokkal és idomi-1 tot’t vérebekkel, amelyek öszszemarcangolják a szabadság útját ikereső magyarokat. FÜLEKI BUS MAGYAR LEVELÉT MEGÍRTA.......... A füleki várba nagy tivornya járja ... A költőnek ezek a szavai jutottak eszünkbe, amikor olvastuk egy füleki magyar hozzánk intézett levelét. Kommunista tivornya járja most Fülek tájékán is, az elvtársak meg vannak elégedve a sorsukkal, a nép nélkülöz, elégedetlen, panaszol és segítséget kér és vár. Azt írja nekünk a füleki magyar honfitárs, hogy 52 éves, egyetemre járt, de mert burzsuj családiból származik, csak gyáriban dolgozhat. És mert beteg, csuk könnyű munkát végezhet és a béréből nem tud megélni, még kevésbbé tudja 77 éves nyomorék özvegy édesanyját eltartani. “S.O.S.” — segítséget kér. Arra kér bennünket, Írjunk az ő nevében angolul a Carnegie és a Rockefeller Alapítványoknak, hogy küldjenek neki ajánlott levélben minden héten egy pár nylon harisnyát és kiscsomagban minden héten negyed vagy fél kiló csokoládét. Ezek a küldemények nagyon jól jönnének neki, mert nylont és csokoládét Csehszlovákiában nagyon jól pénzzé lebet tenni. * Különös játékot játszik néha a szeszélyes véletlen. Ennek a füleki bus magyar férfiúnak családi neve ugyanaz, mint azé a detroiti urhölgyé, akinek nem tetszik Amerika és ezért vissza akar térni Magyarországba. Vigyázat, detroiti Ihlölgy: A budai várba is vad tivornya járja! A JUGOSZLÁVIAI MENEKÜLTEKÉRT Amikor a napokban Ameri-' kába bebocsátást nyerték 62- en a szabadságharc után Jugoszláviáiba menekült magyarok közül, egy uj fejezet nyílt meg a menekült-bevándorlás terén. Ezt a kedvező fordulatot egy erőteljes magyar akció előzte meg é's vívta ki. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga egy küldöttséget bízott meg, Misgir. Szabó S. János south-bendi plébános, a Liga elnöke vezetésével, hogy járjanak közbe az Egyesült Államok kormányhivatalainál és a kongresszus tagjainál a Jugoszláviában reriapócson (Troy Township, 0., Weisihfield mellett) nagyszabású ünnepségek között fogják tartani az óhazai máriapócsi kegykép könnyezésének emlékét. A búcsút augusztus 9-én, pénteken este 6-kor áj tatosság a bold. Szüzhöz (Paraíklisz) nyitja meg. Szómba ton latin és görög szertartásu szentmisék és szentbeszédek, rózsa füzér, paraklisz, gyertyás körmenet az Oltáriszenbséggel. V asárnap Szentmisék és szentbeszédek. D. u. 4-kor ünnepélyes magyar püspöki i szentmise. Este 6-'kor a búcsú bezárása. A püspöki szentmisét Ellko Miklós pittsburghi gör. kát. püspök fogja Végezni nagy papi segédlettel. A búcsú szónokai Father Minya Lajos redemptorista atya és Békési Isván jezsuita atya lesznek. A c l-evél a ndi Szt. János templomtól autóbusz indul szó mb a ten reggel 9 s délután 4-kor, vasárnap reggel 9:30 és délben 12-fcor. A távolabbról érkezők részére, előzetes bejelentés i alapján, a Szent János Egy- 1 házközség i s k o 1 atenmében, kedt magyarok bevándorlása érdekében. A delegáció tagjai sorra felkeresték az illetékes és befolyásos főhivatalnokokat és törvényhozókat: Swing tábornokot, a Bevándorlási Hivatal igazgatóját, Kennedy, Know land, Lausche, Smith, Watkins szenátorokat, Walter McCormack, Vanik, Nimtz képviselőket. Alapos információt tudtak adni a delegáció tagjai a helyzetről, mert egyikük, Tarnóczy Ádám, a Liga megbízásából nemrégen meglátogatta a jugoszláviai táborokat és megfigyelései alapján tette meg jelentését. Tarnóczy azt jelentette, hogy: 1. ) A menekültek drótkerítéssel körülvett táborokban tanyáznak, vannak köztük sokan, akik megérkezésük óta, hat hónap óta nem voltak a táboron kívül. A menekülték a tétlenség és khátástalanság folytán elvesztik lellkierejüket, a hangulat olyan feszült, hogy ha még hosszabb ideig ezt a sorsot kell elszenvedniük, inkább fogják magukat és visszamennék Magyarországba. 2. A jugoszláviai kormány teljes mértékben közreműködik abban az igyekezetben, hogy a menekülteket el lehessen szállítani Jugoszláviából. 3. Tekintettel arra, hogy az összes európai országük eh zárkóznak a jugoszláviai magyar menekültek 'befogadásától, az utolsó és egyedüli remény Amerika segítsége. Msgr. Szabó a kormányihivatainükokkal és kongresszusi tagokkal folytatott megbeszélésekről beszámolva, leszögezte, hogy mindenütt jóakarattal találkozott, mindenütt kilátásba helyezték a segítséget. A kongresszusi szenátorok és képviselőik úgy vélekedtek, hogy a jugoszláviai menekülteket be lehet bocsátani külön törvényhozási' intézkedés nélkül, a jelenlegi törvényi helyzet alapján. Misgr. Szabó minden alkalommal hangsúlyozta, hogy a bebocsátást nyerő menekültek nem fognak a köz terhére esni, a Liga vállalja a lakás és munkaalkalom szerzését anynyi: menekült részére, amenynyit csak beenged Amerika. Tarnóczy jelentéséből fciemelendő még az a megállapítás, hogy a Jugoszláviába menekültek közül sokan épen azok sorából kerültek ki, akik a harcot a végsőikig folytatták és csak akkor hagyták el Magyarországot, amikor a kommunista uralom már anynyira megszilárdult, hogy újra el tudták zárni a magyarosztrák határt. szállásról gondoskodnak. Jelentkezni lehet levélben a következő címre: Shrine of Our Lady of Mariapoch, 2779 Ambler St., Cleveland 4, O.hio. Útirány: A nyugatról' közeledek a Tumpike-ot a 13 exitnél hagyják el és a Cleveland felé vezető Route 14- en mennek Twinslburgig, itt a Route 91-on jobbra fordulnak és tovább haladnak egészen a Route 422-ig, iti ismét jobbra fordulva folytatják útjukat a Munford Rid.-ig, ott balra térve a Shirine-nál lesznek. A keletről érkezőik elhagyják a Turnpike-ot a 14-iik exitnél és veszik a Route 5-t Warrenen át a Route 422-ig. Itt balra térnek és folytatják útjukat egészen a Munford Rd.-ig, ahol jobbra fordullva a Shrine-nál lesznek néhány perc múlva. • A főbb útkereszteződéseknél útjelzők lesznek felállítva. AMERIKAI MÁRIAPÓCSI RUCSU Az Amerikai Magyar Má- szállásról gondoskodj) HALLOTTA MÁR? . . . hogy egyes őskori dinosaurusok súlyba 40 tonna és hosszúsága 80 láb volt. . . . hogy az amerikai kongresszus először New Yorkban ülésezett, 1798-ben, 7-Ltx OLD^vv A JÓ PÁSZTOR SZERENCSÉJE CTTFP II HVIi A
