A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-02 / 31. szám

Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM W Szent Lukács 16. fej., 1—9 Az időben vala egy gazdag ember, akinek sáfára zala és azt bevádolták nála, hogy eltékozolta az ő ja­jait. És előhiván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? Adj^ számot sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz az én sáfárom. Mondá pedig a sáfár magában: Mit csináljak, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? Ka­pálni nem tudok, koldulni szégyenlek. Tudom, mit tegyek, hogy mikor elmozdít a sáfárságból, befo­gadjanak engem a házaikba. Magához hiván tehát arának minden egyes adósát és mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak? Az egyik pedig feleié: Száz csöbör olajjal. És mondá neki: Vedd elő adós­leveledet, ülj le hamar és irj ötvenet. Azután kérdé a másiktól: Hát te mennyivel tartozol? Az pedig fe­leié: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő adós­leveledet és irj nyolcvanat. És dicséré az ur a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál. Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak ba­rátokat a hamis mammonból, hogy amikor elmúltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. SZENTBESZÉD A hűtlen szolga története nem ritkaság ma sem az emberek között. Csodálatos, mily kitünően ismerte az Ur az emberi természetet, hogy példája ma is ép­pen olyan friss és találó, mint volt abban a korban, amikor az emberi élet, a társadalmi berendezkedés egészen más volt. Tudjuk, hogy az Isten saját szolgálatára ren­delt bennünket. Ez a hosszú szolgálat nincsen évek-A hűtlen szolga hez kötve, hanem kezdődik attól a pillanattól, ami­kor az ember öntudatra ébred, és tart egészen a sí­rig. Az isteni szolgálatnak megvannak a maga tör­vényei, belevésve az emberi természetbe s lefektetve a tízparancsolatnak az emberi életet szabályozó pont­jaiba. Hányán, de hányán hágják át a mai napon eze­ket a parancsolatokat! Bármerre nézünk ma a vi­lágban, bármilyen országbeli, bármilyen foglalkozás­­beli embereket nézünk, szomorú szívvel kell tapasz­talnunk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik az isteni parancsolatokat betartják és egyre több azoknak a száma, akik bármilyen áron, lelkűk tisz­taságával nem törődve, semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy a saját múló földi életüket gyönyörűségben töltsék. Mi a jelensége a vallásnak és az Ur tanításának a földi sáfárkodásra vonatkozólag? Hol kezdődik a vallásnak irányitó és befolyásoló szerepe? Nem is hinnök, milyen hihetetlen korán! Az em­beri élet legkezdetén. A kis iskolások ülnek a padok­ban és amikor az egyik közülük a földre pillant, ész­reveszi, hogy ott egy pénzdarab fekszik. Nem nagy össze, mindössze egy “nikli”. Ez a nikli a Jancsi gye­reké volt, akinek a mamája uzsonnára adta, de elő­adás közben elejtette és nem vette észre. A pénz ott fekszik a Pista gyerek lábánál, aki le is hajol érte s felveszi. Senki sem látta ezt a mozdulatot, min­denki az előadást figyelte. Pista gyerek lelkében a gondolatok körben fut­nak. e, hiszen senki sem tudja, hogy a pénz nálad van. Milyen szép nagy adag fagylaltot lehet ezért kapni . . . De ugyanakkor egy másik hang is meg­szólal a fiatal lélekben: Te Pista, mit mondott a tisz­telendő ur az iskolában? Mit mondott az édesanyád odahaza? . . . Pista erre nagyot sóhajt, mint a bir­kózó, aki énper. befejezte a küzdelmet. Vallásos lel-A chicagói St. Theresa kinai katolikus misszió papja, Walter Johnson, a gyer­mekekkel játszik. Missziós munka Indiában P. Polgár István, S.L visszaemlékezései 10 évi missziós munkálkodására Ép 10 év előtt vizirepülő­­géppel Calcuttába érkeztem. Rómától idáig 3 nap alatt j öt­­tem. Ebbe be van számítva az egy és fél nap tartózko­dásom Káiróban és néhány óra Baszrában és Kárácsiban. Igen, mikor visszatekintek erre a 10 évre, úgy tűnik, mintha tegnap jöttem volna. Elrepült nagyon gyorsan az idő. De közben jó nagy sza­kállam is nőtt, a kis gyerme­kek örömére. A szakállam nem hazudik. Saját nyelvén — mivel már szürkülni kezd — mondja, hogy 10 évvel öre­gebb lettem, betöltöttem a 43 évet. Eleinte nehéz volt. Nem tudtam angolul, kivéve né­hány szót. Sőt Baszrában a repülőgépből eltűntek az an­gol jegyzeteim is. Mindössze 8 hónapot kaptam, hogy el­sajátítsam az angol és a ben­­gáli nyelvet. Az angol nyelv­re naponta csak fél órát ta­nított egy 75 éves, majdnem egészen vak páter, a bengálit csak 3 hónapon keresztül, és ez is nem volt nagyon pon­tos, mivel az első tanítónk nagyon hanyag volt, a máso­dik pedig 2 hónap után lemon­dott. Október 6-án megkezdtem Kháriban misszionáriusi éle­temet. Ott működtem több mint 3 éven keresztül. Az­után itt Morápáiban 6 és fél év óta működöm. Az érdeke­sebb eseményekről összevont beszámolót adok, hogy job­ban megértsék, mit is jelent egy misszionáriusi élet. Beszéljenek egy kicsit a számok! 1943 julius 10-én prgipá szeteltek. Azóta, 1956 decem­ber 31-ig hallottam 60,287 gyónást; ebből Európában 5,000-et, tehát 55,287-et a misszióban; ez pedig évente kereken kitesz 5,530 gyónást. Nem sok, de ha tekintetbe vészük a körülményeket, még is szép eredménynek mond­ható. Khári missziós állomá­son 9 külön kisegítő kápolná­ban miséztem, innét Morápái­­ból pedig 19 helyen. De az előbbi sokkal nehezebb volt, mivel nagyobbak voltak a tá­volságok; aztán ott nagy fo­lyókon kellett utazni órákon keresztül avagy gyalog is, többször 10 órát vagy még többet. Persze mikor megjött az esős időszak, az ilyen misz­­sziós körutak még nagyobb fáradságokkal jártak. Átla­gosan évente 60-szor a kise­gítő kápolnákban miséztem, tehát 600-szor 10 évben. Eb­ben az időközben 550 sze­mélyt kereszteltem és kiszol­gáltam 300 utolsószentséget. Életveszélyben voltam két­szer. Az Isten tervében még nem volt, hogy átköltözzek másvilágra. Egyszer egy ki­­gyó csavarodott a lábomra, legalább 3 kobrát (nagyon mérges kigyó) agyonütöttem. Más kígyóknak a számát már nem is tudom. Több ízben segítettem ol­tani ház- vagy más égéseket. Legalább két esetben az ör­­dög-üzést gyakoroltam . 2 ál­dozaton és a jó Isten meg­gyógyította a szenvedődet. Egyszer, mikor egy utolsó­szentség kiosztására hívtak, a 10 órai gyaloglás után esős időszakban 12 hólyagot kap­tam a két talpomra. Annak­idején kis vértanuságnak szá­mítottam ezt, mert a vissza­meneteli 6 óra rémes gyötre­lem volt. Mégis, ha mindent nyugod­tan áttenkintek, nincs mire panaszkodni. Csak itt láttam világosan, mit ér egy pap, egy misszionárius. Hány ösz­­szebomlott családot kibékí­tettem, egybehoztam. Hány szegény beteget megerősítet­tem az utolsó útra és reményt adtam neki az örök, boldog élet elnyerésére. Csak itt ta­pasztaltam igazán, hogy mennyire oseretik a kis gyer­mekek a papot, ha megnyitja szivét a kicsikéknek. Igen, most megértem, hogy miért simogatta, ölelgette az Ur a kicsikéket; csak ilyeneké lesz az örök élet! No aztán írogattam is. Eddig már megjelent 41 szám a kis újságomból: “Ahol a Pálmák Virágoznak.” Nem sok 10 év alatt. De átlagosan ha minden szám megszerkesz­tésére csak 1 hetet veszünk igénybe (és ennyi időbe ke­rül, mig az 500 példányt el­­küldhetem), ez már 41 hetet, 287 napot tesz ki. És mi volt ennek az eredménye? Lelki is volt, anyagi is volt. Sokan megszerették a missziónkat. Sokan a misszionárius mű­ködéséből és szenvedéséből erőt szereztek a saját ke­resztjük türelmes elviselésé­re. Többen papi, szerzetesi, misszionáriusi hivatást kap­tak vagy beléptek a zárdába. Az anyagi eredmény: $5,045.24. Ennek az összeg­nek a legnagyobb része pl­ment a csondipuri templom építésére és egyötöd része a lap költségére( papiros, raj­zok, festék, bélyeg, boríték.) Meg akarom jegyezni, hogy ép a legszegényebbek voltak a legbőszivüek, éspedig az el­ső volt a 78 éves magyar gyárimunkás, Torma János (South Bend, Indianából): $2,550! Ott volt, szintén USA- ból: Rabosky Frankné, $500, Mrs. G. Rosepál $110. Aztán $100-100 Mrs. G. Fodrócy, Mr. Agostin Szász és Miss Julia Csrenkó. De voltak igen sokan $1, 2, 3, 4, 5, 10, 20, 25, stb. — összesen $1,585.24. Mindegyiküknek a jó Isten fizesse meg százszorosán itt a földön, de kiváltképpen a szép mennyországban! Igaz, eleinte nagyon lop­­dosták a pénzt a levelekből. De mihelyt P. Nikolic, I., S.J. (1150 Carroll Street, Brook­lyn 25, N. Y., USA) által kezdték küldeni az adomá­nyokat, egyetlenegy cent sem veszett el! Tehát továbbra is e cim, által kérem a jótevő­ket, hogy küldjék adományai­kat. Mielőtt még ezt a kis be­számolót befejezném, meg­mondom, hogy itt Indiában is jó segítő barátokra talál­tam. Első helyen állnak a ma­gyarok — kevesen vagyunk ugyan, de összetartunk! — aztán az anglo-indiánok. De a bengálik között is találtam sok jó jellemű személyt. Sr. M. Alexandrina, a magyar kedvesnővér a legnagyobb se­gítséget nyújtotta úgy szép cikkeivel, mint rajzaival és a nagy festménnyel és mise­ruhákkal a csondipuri Szent István templom részére. Külön ki kell emelnem ki­nai barátom, Mr. James Wa- Kin-Chow nagy szerető és segítő szivét, aki ingyen meg­csinálta a Szent István tem­plom részére az összes ajtó­kat és ablakokat; egy nagy keresztet és rámát a nagy olajfestmény részére; egy or­gonát és egy nagy harangot is venni fog. Tehát mondhatom, hogy lépten-nyomon érzem a jó Is­ten segítő kezét. A sok ró­zsa között itt-ott tövisek is vannak. De ha már mindenki számára érvényes, hogy a keskeny és tövises utón be kell jutnia a mennyek orszá­gába, a misszionáriusnak is .ezen az utón kell haladnia, éspedig legelői, hogy példát és bátorságot adjon a nyájának. Szívből köszönöm a jó Is­tennek, hogy eddig is bőven megsegített, hogy én is leg­alább valamicskével előmoz­díthattam az országát a nem­zetek között. Szintén minden egyes, bráminemü jótevőm­nek is köszönöm segítségét (az imákat, folyóiratokat vagy másnemű adományokat, mint a verejtékesen megdol­gozott pénzüket). Imádkoz­zanak továbbra is énértem, ke legyőzte a rossz gondolatot és előrehajolva meg­böki a hátát Jancsinak: Te Jancsi, leejtetted a pén­zedet! Hányszor marad el ez a hátbabökés az életben manapság, különösen a felnőttek között, akikre köz­pénzek vannak bízva. Ki tudja, mi történik a falak mögött, ahol senki sem lát semmit, ahová nekünk, egyszerű embereknek nincsen betekintésünk, de ha volna is, mit értenénk meg abból a szövevényes szám­tömegből, abból a még szövevényesebb könyvveze­tésből, ahogyan az üzleti manipulációk Írva vannak. A hűtlen sáfánt előbb vagy utóbb eléri az Ur keze, akárhogyan is bujkál és jaj neki! Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 14 rész, 58. Az időben látá Jézus a nagy sereget és könyö­­rüle rajtok s meggyógyitá betegeit . . . Beestele'dvén pedig, hozzá jövőnek tanítványai, mondván: A hely puszta, az idő már elmúlt, bocsásd el a sereget, hogy a faluba menvén, maguknak eleséget vegyenek . . . Jézus pedig mondá nekik: Nincs szükség elmenniök, adjatok ti nekik enni . . . Feleiének neki: Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk. Jézus mondá ne­kik: Hozzátok ide nekem azokat. S miután meghagy­ta, hogy a sereg letepedjék a szénára, vévé az öt ke­nyeret és a két halat és az égre tekintvén, megáldá és megszegé és a tanítványoknak adá a kenyereket, a tanítványok pedig a hatalmas seregnek. És evének mindnyájan és megelékedének. És a fennmaradt hul­ladékokból tizenkét kosárral szedtek össze. Akik pe­dig ettek, azoknak száma mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. És mindjárt kény szeri té Jézus a tanítványokat beszállani a ha­jócskába és előre átmenni a tengeren, mig elbocsátá a sereget. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk Keresztelő Szent Jánosnak He­­ródes által a börtönben történt lefejeztetése után egy puszta vidékre, Julia Betszajdájába, Genezáret tavának keleti partjára, Filep negyedes fejedelem tartományába ment, aki jószivü uralkodó volt. Jézus hihetőleg cseleit akarta elkerülni, mert az ő órája még nem jött el. A népsokaság azonban ide is követ­te az Urat, aki, amint a népet látta, előlépett és kö­­nyörüle rajtok, mivel úgy voltak, mint a juhok pász­tor nélkül és meggyógyitá betegeiket, akik hozzá mentek, vagy akiket mások vittek eléje. * Miután pedig beesteledett, Jézushoz jövének ta­nítványai és mondván: A helyi puszta, az idő, az ét­kezés ideje már elmúlt, hogy ennyi népnek estebédet szerezni lehessen; bocsásd el a sereget, hogy a fal­vakba menvén, maguknak eleséget vegyenek, hogy éhségüket csillapítsák; mert reggel éhesen jöttek el hazulról, hogy te oktassad és meggyógyítsad őket: ennek folytán egészen estig éhesen maradtak. Jézus pedig mondá tanítványainak: Nincs szük­ség arra, hogy elmenjenek a falvakba, hogy ételt ve­gyenek, adjatok nekik ti enni. Krisztus ekképen előkészítette az utat a kenye­rek megsokasitásának csodájához; — evégből a né­pet egészen estig visszatartotta, hogy annak elbo­csátását kérelmezzék a tanítványok, akiknek ő meg­parancsolta, hogy a népnek adjanak enni, hogy igy annál szembetűnőbb legyen a csoda, mennél inkább átlátják a tanítványok azt, hogy szorult helyzetben vannak és hogy étel hiányában oly nagy néptömeget a pusztában megétetni nem képesek. Erre a tanítványok mondák Jézusnak: Nincs itt, csak öt kenyerünk és két halunk. A halak már meg voltak sütve és elkészítve eledelül. Krisztus Urunk pedig mondá tanítványainak: Hozzátok ide nekem azokat, hogy megáldva megsokasitsam. A lelki eledel után éhezők testileg is megelégi­­tetteL így szolgál a természet a léleknek, ha ez az igazi életre jut és testi szükségeink is fedezve lesz­nek, ha Krisztushoz ragaszkodunk. És a fennmaradt hulladékból tizenkét tele kosarat szedőnek, annak jeléül, hogy az Isten nem fösvénykedik az adomá­nyaiban. Az evők száma pedig ötezer férfi volt ... És mindjárt kényszerítő Jézus a tanítványokat beszál­lani a haj ócskába és előre átmenni a galileai tenge­ren, mig elbocsátá a sereget. A tanítványok csak ne­hezen váltak el Jézustól, ki elküldé őket, mivel fél­re kivánt vonulni, hogy egyedül, nyugodtabban és foganatosabban imádkozzék, de másrészt azért, hogy igy könnyebben meneküljön a néptömegtől, amely őt királlyá akarta megtenni. Az Ur Jézus Krisztus az öt kenyérnek s két hal­nak megsokasitása alkalmával hálaimádságot mon­dót t; — ezért kell okvetlen, hogy az asztali étkezés előtt és után mi is imádkozzunk. Pedig mily keve­sen tartják meg napjainkban Jézus eme szép példá­ját. Ha eddig elmulasztottuk, fogadjuk meg erősen, hogy azután minden asztali étkezés előtt és után imádkozni fogunk. hogy még sok jót tehessek az Isten dicsőségére és a hal­hatatlan lelkek üdvösségé­ért! Ä KÖTELESSÉG MINDENEK FELETT CHINO, Calf. — Joseph Cisneros 21 éves fiú erőszakot követett el egy 19 éves fiatal­­asszonyon, aztán nyomban olyan lelkifurdalása támadt, hogy nagyobb mennyiségű aszpirin bevételével és kar­ján az ütőér fel vágásával ön­­gyilkosságot kisérelt meg. “Nem tudom, miért tettem ezt,” — mondta Joeph Cis­neros, amikor egy rendőr­tisztviselő, a rendőrfőnök helyettese letartóztatta. Ez a rendőrtisztviselő, Ed­ward Cisneros, a megtévedt fiatalember testvérbátyja. “Kötelességemet teljesítenem kellett,” — mondta az idő­sebb Cisneros. A Jö PÁSZTÓI? g-IK ÖED3LG 1

Next

/
Thumbnails
Contents