A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-22 / 47. szám

f Irta; TÖLGYESY MIHÁLY Végre kinyitcttáilc az ajtót, de szinte megdöb­bent, .midőn nem Darvainét, hanem egy ismeretlen asszonyt látott belépni. — Hol van Darvainé? — akarta kérdezni Ilon­ba, a szót azonban elharapta. Még jókor gondolta meg, hogy ő őrült s nem szabad értelmes kérdést ten­nie. — Mit akar? — kérdezte Kissné. Ilonka ismét maga elé mereszté tekintetét és hallgatott. — No nem hallja? — támadt rá az ápolónő. — Maga valamit akart mondani! Ilonka már tudta, hányadán áll. Darvainé el van árulva, ezért küldött ide az igazgató más ápolónőt. Most csak az a kérdés, elment-e a levél ? Milyen kínos volt e pillanatban ránézve a bi­zonytalanság. De még ezt sem sejtette, hogy az uj ápolónő élesen meg fogja őt figyelni. Úgy tett tehát, mintha mitsem értene. — Mi a neve? —kérdezte az ápolónő. Ilonka hallgatott. Erre Kissné nem éppen gyön­géden oldalba bökte. — No nem érti? Mi a neve? Ilonka a döfés következtében ránézett erre a durva asszonyra, de ismét válasz nélkül hagyta kér­dését. — Ejnye, adta vette, — kezdett bosszankodni Kissné. — Mi a neve? — kiáltotta mérgesen. Ilonka mozdulatlanul maradt. Kissné szerette volna megütni, de eszébe jutottak az igazgató szavai. Egy percig némán szemlélte a beteget, aztán igy szólt valamivel szelíd-ebben: — Mondja meg már, mi a neve? Ilonka meg volt győződve, hogy az ápolónő csak ki akarja őt kémlelni s állhatatosan megmaradt sze­repe mellett. Kissné várt egy darabig, de midőn látta, hogy nem boldogul vele, nagy bosszúsan magára hagyta. Estére azonban visszatért hozzá s midőn látta, hogy Ilonka még mindig ugyanazon a helyen ül, dühösen ■; átámadt: — Feküdjék le! Ott az ágy. Ilonka természetesen most is mozdulatlan ma­rad t. Erre már kifogyott a béketürésikől a különben is durva természetű ápolónő s a korbácsot előkapva, rásuhintott. Ilonka felsilkoltott és rémülten tekintett a rette­netes asszonyra. — Nos? — kiáltotta. Kiesné —, nem fog lefe­küdni? Ilonka rémülten hátrált, de nem az ágy felé, ha­nem az ellenkező irányban. — Nem ott az ágy, — üvöltötte Kiesné s megint suhintott az ostorával. Ilonka a szegletbe menekült ö ett össze húzta magát. Kiesné abba hagyta az osterozást. Ez már csakugyan őrült, —■ gondolta magában. — Még az ostor re fog rajta! Az igazgatónak ily értelemben tette meg a je­lentését. Ez alatt Darvainé váltig azon tűnődött, \ aj­­jón Gizella feladhatta-e a levelet. E pillanatban sok­éit nem adta volna, ha beszélhetett volna unckahu­­gával, de arra nem is lehetett gondolni, hogy az igaz­gató most kieressze őt. — Az egészet az a nyomorult Nagy csinálta, — gondolta magában. — Hej, kikaparcm a szemét, hr még egyszer összejövök vele. Még ma lemegyek az igazgatóhoz s bejelentem neki lemondásomat. Me­gyek is azonnal, ha lehet. Ámde nem hiszem, hogy mindjárt elbocsásson. Csak aztán egyebet is ne te gyen velem. Most jut eszembe egy régebbi eset. Ak­kor egy férfi volt ide bezárva. Ennek is valahogy si került a külvilággal érintkezésbe lépni s mikor ez kitudódott, hirtelen meghalt az ápolóval együtt. Darvainé ö.szerázkcdott. Ha az igazgató tudja, hogy a beteg érdekében levél ment ki a külvilágba akkor a legr ossz ab ikra el lehet készülve. — Mindamellett felmondok neki, — határoz-tv el magéban. — És ka el nem bocsájt, megszököm! E percben belépett a szolga s tudtára adta neki hogy az igazgató ur hivatja őt. Darvainé összerezzent s gondolta magában, mos/ kezdődik a hadd el hadd ! Dobogó szívvel ment az igazgató úrhoz, ki ösz- Ozeráncolt szemöldökkel fogadta őb — Darvainé, —támadt rá keményen —, miféle : levél volt az, amit unokahuga tegnap postára adott? ; — Nem tudom, igazgató ur. — Azt a levelet innét csempészte ki! — kiáltot­ta az igazgató egészen közel hajolva hozzá s m;ajd­­•nem felfalva őt. Darvainé hátrahökkent, —Semmit sem tudok erről, igazgató ur! — Maga gondolta ki az egészet. Azért küldte be JÓ PÁSZTOR a leányt is hozzám! Betanította, hogy légyen nyájas irántam s tegyen úgy, mintha teljesíteni akarná ki­­vánságemat! Mindennek csak az volt a célja, hogy úgy jusson ki az intézetből, bogy mag ne motozzák. Darvainénak ugyancsak össze tkellett szednie magát, hogy most megállhassa helyit. Az igazgató szavaiból már kivette, hogy az egész terv el van árul­va. De azért tartani akarta magát, — Igazgató ur, én mindezekről semmit sem tu­dok! Elég nem szép, hogy ilyesmit fÁgnak rám. De tudom már, hogy ez Nagy Aladár mü|e! Az áskáló­dik ellenem szüntelen. Már régen vettan észre, hegy szálka vagyok a szemében! 1 — Lári fái i, — hadonászott kezévjl az igazgató. — Maga egy hűtlen személy! Én magái ezennel meg­fosztom az ápolónői tisztségtől! < — Annak csak örülök, — felelte Darvainé büsz­kén. — Még a kiérd omlett fizetésemet’sem igénylem s mindjárt megyek is. — Ohó! — Kiáltotta az igazgató. — Majd csak akkor fog menni, mikor kitelik az ideje s leüli a bün­tetést, amit magára szabni fogok. — Büntetést! — kérdezte Darvainé gőgösen. — Azt szeretném én látni. — Meg is fogja látni! Magát becsukatcm s szol­gálati idejének leteltéig szobafogságban marad. — Ennek én fittyet hányok, — hencegett Dar- j vainé. Az igazgató erre szó nélkül csengetett s a belé­pő szolgához igy szólt : — Darvainét vigye szobájába, zárja rá az ajtót s legye nrá gondja, hogy azt további intézkedésemig el ne hagyhassa. Darvainé lármázni akart, az igazgató azonban rögtön letorkolta őt. — Fogja be a száját, maga angyalcsináló! Vi­gyázzon, mert majd feljelentem! Darvainé elhalványult. Néhány év előtt ő is egyi­ké volt aiina jeles asszonyoknak, akik a főváros kör­nyékén angyalcsinálással foglalkoznak. A rendőrség azonban erősen szorította őt, erre megugrott s mint betegápolónő, Medgyesi igazgató magángyógyinlé­­zetében kapott alkalmazást. Zavaros múltja azonban még nem volt egészem elfelejtve s ka őt a rendőrségnek feljelentik, biztosan törvény elé állítják s kap néhány kemény esztendőt Nagybölcsen elhallgatott tehát és szó nélkül követte a szolgát, aki őt szc-bájába zárta s a kulcsot az igaz­gatónak adta át. Ilonka az első napon azzal vigasztalódott, hogy Darvainé talán csak ideiglenesen van gátéivá tiszté­ben. Azonban másnap is Kissné jelent meg helyette, sőt harmadnap is. Ilonka most már komolyan aggó­dott s biztosira vette, hogy az igazgatónak besúgtak valamit. Sőt talán a levél is kezébe került. E perctől kezdve a fiatal nőn ismét kétségbee és vett erőt. A durva ápolónő részéről nemcsak cudar bánásmódra lehet elkészülve, hanem arra is, hogy itt kell elpusztulnia. A magány óráiban keservesen sirt s néhány nap alatt egészen összeesett, mert Kissné legtöbbnyire ittas volt s ilyen állapotban annyira elhanyagolta őt, hogy még ételt som hozott neki. De mindehhez még egy másik kellemetlenség is járult. Az igazgató ugyanis egy napon személyesen kérdezősködött állapota felől. Honba most is az érzéktelent rí arta játszani, az igazgató azonban hamar kifogott rajta. Megsimogat­ta arcát, amitől Ilonka ösztön szerül eg visszaborzadt. — Lám, lám, — szólt Kissné —, talán mégsem olyan értelmetlen, mint mutatja. — Meglássuk, — jegyezte meg Medgycsy cinikus mosollyal s átkarolta Ilonkát, ki most aiegbotránkoz­­va kivonta magát. — No ime, elárulta magát, — mondotta. — Most már látom, hogy van benne szemérem, Ha makacs­kod ;k valamiben, csak használja szcigalmasan a korbácsot. — így majd az igazgató ur iránt b nyájasabb lesz, — jegyezte meg Kissné vigyorogva. Medgyessy még egyszer megcsípte Ilonka arcát és szemtelen kacsintással az ajtó felé indult. — A kulcsot majd magamhoz veszem, — szólt az ápolónőhöz. — A 'megfigyelést személyesen fő­gém gyakorolni. Ha szüksége lesz a kulcsra, nálam m in eljárt megtalálhatja. Szobájába érve ezt mormogta magb an: — Ez a beteg igazán rejtélyes ! Minden arra mu­tat, hogy nem őrült! Ezt váltig állította is, mikor ide hozták. De miért színlel most őrültséget? Bizonyosan egyetértett Darvainé vak De majd a nyitjára jövök én a dolognak. Ez alatt Nagy Aladár is nagyban törte a fejét, hogy miképp bírná a levél titkát kifürkészni. E cél­ból elltáogaéott a faluba, ahol Gizella lakott. Itt ha­mar kitudta, hogy Darvai Gizella jegyben jár- egy jó­­navaló fiatal csizmadia mesterrel, ki első nejét alig két havi házasság után elvesztette s egy kis házikót, meg egy nagy kertet örökölt utána. (FOLYTATJUK) GYENGE ÉRV A budapesti lapokban újra meg újra azzal a szemrehá­nyással találkozunk, hogy a szabadságharc elbukása után a nagyvilágba menekült ma­gyar diákok csúnya hálátlan­ság bűnébe estek: gyalázzák azt a kormányt, amely őket ingyen taníttatta. Gy^ge érv ez, olyan gyen­ge, mint az egykori közmon­dásos szovjet cigaretta. A magyar diákok tanittatási költségeit nem Rákosi és Ge­ro, nem Kádár és Marosán ad­ták össze, hanem a dolgozó, adófizető magyar nép. A DEMOKRÁCIA GYERMEKBETEGSÉGE Accra városából, a nemrég megalakult független néger köztársaság fővárosából az a különös hir jön, hogy a mi­nisztereket revolverekkel fegyverzik fel, — mert fe­nyegető az ellenzéki hangú- , \ TILOS A BLUE JEAN Dzsakarta, Indonézia fővá­rosa katonai parancsnoksága megtiltotta a keresztfiuknk a blue jean amerikai stilusu nadrág viselését. Keresztfi­uknak nevezik a bandákba tömörült kamaszokat. — MA IGY, HOLNAP ÚGY Kruscsev nyilatkozott j Zsukovról, akit nemrég ki­rúgott: “Zsukov jó katona volt, de rossz politikusnak bi­zonyult.” Ellenrakéta Taylor tábornok, a hadse­reg vezérkari főnöke közli, hogy hamarosan lesz az ame­rikai hadseregnek rakéta- el­leni rakétája, vagyis olyan, | amely röptében meg tudja | semmisíteni az Amerika felé; kilőtt orosz messzeható raké­tákat. REPÜL — A DUTYIBA! — Nini, itt a Farrell! — kiáltott fel a newarki repü­lőtér várótermében Mac En­gelhardt, a Gray Lines Bus Tours vállalat alelnöke. — Ugyan mit beszélsz! — szólt hozzá a bátyja, Sidney Engelhardt, a vállalat elnöke. — Az nem lehet a Farrell! — Vedd fel a pápaszeme­det, aztán beszélj! Sidney felvette a pápasze­mét és megeredt a szava: — Igazad van, Mac. Ez a Farrell. A bitang, aki ellopta a pénzünket, ellopta az üz­leti leveleinket, ellopta az üz­leti könyveinket, és, nini, a mi repülőgépünkre vár ve­lünk együtt akar Floridába repülni! Sidney felugrott, odaugrott a cég hűtlen könyvelőjéhez, Raymond Farrellhez, megra­gadta a karját és dühösen rá­kiáltott: — Hát megvagy, jctmadár. Most beszélj: hol van a pénz, hol vannak a számlák, hol vannak a könyvek? Farrell ijedtében ki se tudta nyitni a száját. • — Szólalj már meg, jóma­dár! Mondd, mennyit loptál? Farrell dadogott: — Úgy . . . hat körül . . . — Mi? — förmedt rá a boss. — Mit mondsz? Hat? Vagy hatvan! Most megjött a hangja Farrellnek. Azt mondta, ta­lán nem hat, hanem hét ezer dollárt lopott, és felajánlotta, hogy Florida helyett másnap bemegy az irodába és “majd ott mindent megbeszélünk.” — Mit? Holnap az irodá­ba? Nem úgy, te bitang. Ma a dutyiba! Itt maradsz, egy lépést se, mig Mac telefonál a rendőrségre. Az egész Bus Tour társa­ság itt maradt. Sem az elnök, sem az alelnök, sem a tolvaj könyvelő nem repült Floridá­­! ba. 7-IE OLDAL. MÁRÓL-HOLNAPRA HOLLYWOOD Jayne alábbis akkor nem volt pár-Mansfield, a duskeblü film­szépség, közhírré tette, hogy ja, amikor a Mr. Universe cí­met nyerte el világférfiszép­miután válása Paul Mans-1 ségek versenyén. tieidtől január 8-án jogerős lesz, ő január 9-én örök hiisé- j get fog esküdni Ilargitay Mi­kinek. Jayne és Miki kétés fél év előtt látták egymást ] először Mae West night club fellépésénél, amikor Miki a | club izomemberének szere- ; pét játszotta. “Szempillantás alatt beleszerettünk egymás­ba,” mondja Jayne. Jayne szép, de Miki olyan férfiszépség, akinek nincsen MODERN HÁZIASSZONY Őnagyságának ajánlottak egy szép, minden modern ké­nyelemmel berendezett uj há­zat. Ideális családi otthon lenne. Felelt őnagysága: — Én kórházban szület­tem, kindergartenben nevel­kedtem, campusban laktam, autóban kérte meg a kezemet a boy friendem, hajón töl­töttük a mézesheteket, most hotelben lakunk, temetkezési kápolnában fogom utolsó na­pomat tölteni . . . minek ne­kem lakás? Nekem elég egy garázs. HARAPÓS IFJASSZONY Elég bajuk van a postások­nak a harapós kutyákkal, mondta Bottiglieri biró; leg­alá! ls az emberek hagyják őket békén, ne harapják őket- j Mrs. Gloria Rohan 21 éves j asszony állt a iró előtt. A | vád igy szólt: Leroy Hunter párja a világon, vagy leg­­j Európai túrájáról vissza­­j térve, Jayne újságíróknak arra a kérdésére, hogy az eu­­! répái férfiak is olyan bolon- 1 dúl imádják-e a szép női keb­let, mint az amerikaiak, azt ! felelte, hogy a férfinép min­denütt egyforma: bolondul a 1 jaöi szépségért, a nők lábujj­hegyétől a fejükbubjáig, és ha a nőnek van még valami ^ extrája, hát annál jobban bo­londulnak érte. levélhordó elhozta a házhoz a fiatalasszony havi segély­­csekkjét és amikor Mrs. Glo­ria a levél után nyúlt, a pos­tás kötelességszerüen azt mondta, hogy nem nyújthat­ja át, hanem a levélszekrény­be kell dobnia. Erre Mrs. Glo­ria a postás csuklójába ha­rapott. Mrs. Gloria ingyen-ügyvéd (Legal Aid Society) által az­zal védekezett, hogy neki ha­mis fogsora van, tehát ha akarta volna is, nem tudta volna megharapni a levélhor­dót. De a postás felmutatta seb­­helyes csuklóját, mire a biró lecsukatta Mrs. Glóriát és az ügyet, a törvényszék elé utal­ta. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy az első ország, amely a független Egyesült Államokat elismerte, Marok­ko volt 1787-ben. SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótár; AM KK1 ka MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTÁR E«Y KÖTETBEN! KÖZEL 1000 OLDAL Lra keménykötésben csak §6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen! A JÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents