A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-22 / 47. szám
Pünkösd után 24-ik vasárnap EVANGÉLIUM Máté 13, 31—35 Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz ,amelyet vevén az ember, elvete az ő mezejében; a mely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira ,hogy reá szállanak az égi madarak és fészket raknak ágain. Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vevén az asszony, három mérce lisztbe elegyite, mígnem az egész megkele. Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik. Hogy beteljék amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapitása óta rejtve valónak. SZENTBESZÉD Az Eastern State Hospital elmebetegeinek lázadása békésen ért véget, 38 túszt szabadon engedtek a Medical Lake, Mich, kórház ápoltjai. A 431-as tábori lel kés* Amikor a hires egyiptomi gúlákat építették, az egyik fáraó, az egyik egyiptomi király, valami vétség miatt halálra ostoroztatott egy rabszolgát... Ez ugyan abban az időben nem volt valami rendkívüli, valami szokatlan dolog, mert hiszen Krisztus Urunk előtti időben a rabszolga nem is volt ember, azzal ura kénye-kedve szerint bánhatott, ha éppen úgy tetszett neki, mégis ölhette és azért még csak felelősségre se vonhatták. Mondom tehát: az nem volt valami rendkívüli dolog, hogy az a bizonyos fáraó halálra kinoztatta egyik rabszolgáját, de az már igenis valami rendkívüli, valami szokatlan dolog volt, amit az a rabszolga halála előtt a királynak mondott. A rabszolga ugyanis, aki az épülő gúla mellett magot vetett, azt mondta a királynak: “Az én alkotásom tovább marad fenn, mint a tiéd!” És a rabszolgának igaza volt. — A gúlát, amit a király építgetett, a hosszú századok megrepesztették, a kö' reit széthordták, de a mag ,amit a rabszolga elvetett, az ma is él a sok vadcserjében a gúlák hegyén. Hány és hány ngynak, halhatatlanuk hirdetett emberi munkára mondhatjuk el napjainkban: “volt és nincs”, — hány és hány, egyszer világhírű, világszerte ismert s ünnepelt ember volt, akinek ma már a nevét sem tudják és fordítva: mennyi és mennyi kezdetben, kicsiny és lenézett isteni, vagy Istentől sietett emberi mü van, am imég napjainkban is él és virul, mint ahogyan él és virul a búza, avagy a : ozs, melynek magvát a jó Isten évezredekkel ez ulőtt hintette el a földbe és mennyi és mennyi, életében nem ismert, félreismert vagy pláné a világ részémi eszelősnek, hogy ne mondjam bolondnak tartott :mber ma ismert, ünnepelt és boldognak, szentnek hirdetett Krisztus Urunknak földi országában, az Egyházban “Az én alkotásom tovább marad fenn, mint a tied ...” Amit az egyszerű névtelen rabszolga mondott a királynak, azt mondja mintegy Szent Péter, az ismeretlen, az egyszerű halász, amikor megérkezik Rómába s megáll a római császárok palotája és a pogány istenek emberépitette temploma előtt... Az a rabszolga, kicsiny, szerény magvat vetett csupán, ami meg se látszott a hatalmas gúlák mellett és_mégis: az még ma is él, épugy Szent Péter is kicsiny, ismeretlen volt az akkori világ nagyjai, császárai és királyai, hatalmasai és tudósai előtt és még- Krisztus Urunk neki mondotta: “Te Péter vagy és e kőszálon építem Anyaszentegyházamat, s a pokol kapui sem vesznek erőt azon.” És ime, hol vannak a Péter idejebeli császárok, királyok, tudósok és hatalmasok; legfeljebb a történelem lapjain olvashatók; Szent Péter azonban él és uralkodik szerte a világon a katolikus Egyházban; él és uralkodik pedig a római pápában a világ végezetéig. A mustármag ugyanis, amelyről a mai szent evangéliumban maga az Ur Jézus szól, az Egyházat jelenti, de jelentheti az Egyház tanítását, a krisztusi tanitást is.. . Általában nagy baj az embereknél, hogy a kicsiny dolgokra, legyenek azok akár jók vagy rosszak, nem fordítanak elég gondolt. Pedig a kicsinyen kell a jót is kezdeni, hogy a nagyobb jót is elérhessük és viszont a kis bajt, a kis bűnt is el kell kerülnünk, nehogy a kis bajból nagyobb származzék. Nagy dolgot nem tud mindenki produkálni, a mindennapi kis dolgokat azonban mindenki elvégezheti, csak legyen meg benne a jóakarat. És erre kell ránevelni az embernek önmagát, a szülőnek a gyermekét, az elöljárónak alattvalóját, a tanítónak tanítványait, mert ne feledjük, hogy az embernek boldogsága a mindennapi kis dolgokon fordul meg s aki a kisebb dolgokban pontos, az a nagyobbakban még inkább azzá lesz. Amen. L1M0NCSIK ÚTIKÖLTSÉGE mennyit tett ki a sputnik egyetlen utasának, a Limoncsik kutyának útiköltsége. A becslések 800 és 1000 millió Angliai tudományos körökben élénk vita folyik arról, hogy vájjon mennyibe került a második sputnik kiröppendollár közt váltakoznak. Ebbe az “árba” bele van számítva minden költség a tervezéstől lése a világűrbe, vagyis a kiröppentésig. Irta: FARKAS EMŐO II. Az asszony sírva fakadt és megígérte, hogy az ifjút gyöngéd szeretettel fogja ápolni. Ezután lakásomra akartam menni, de a Wesselényi-kastély előtt nagy zaj ütötte meg a fülemet. Azonnal az udvarra siettem. Épp akkor fordult ki onnan nagy csörtetéssel a tisztikar. Arcuk piros volt az izgalomtól. — Én nem teszem le a kardomat, inkább kettétöröm. — mondá hangosan egy pár ifjú tiszt, aztán kihúzta a kardját, kebléhez szorította és utána a földbe vágta és kettétörte. — Én nem adom meg magam és viszem az egész zászlóaljamat! — kiáltá Várady Gábor őrnagy és roppant indulatosan és szinte futva rohant ki a kastélyból. — Mi az, őrnagy ur? Mi történik itten? — kérdeztem rosszat sejtve tőle. — Görgeitől felszólítást kaptunk, hogy ő már letette a fegyvert, tehát mi se harcoljunk tovább, — felelte heves kézmozdulatok közt az őrnagy. Elsápadtam, mintha valami mélység felé zuhantam volna. — És ön nem teszi le a fegyvert ? — kédeztem sietve. — Nem én, hanem ha már nem harcolhatok, fegyveresen viszem haza a zászlóaljamat. — Önnel megyek, őrnagy ur — feleltem aztán és siettem haza. De ismét haldoklókhoz hívtak és én nem hagyhattam lelki vigasz nélkül őket. így aztán szemtanúja voltam a gyászos temetésnek. Néhány ágyút és zászlót a földbe ástak, hantot húztak föléje, aztán velem együtt leborultak és imádkoztak a honvédek. Nem azért könyörögtünk, amiket a földbe rejtettünk, hanem a nemzetért, amelynek nemcsak szabadságát, de minden reményét is eltemettük e zászlókkal. Hej nem is láttam én ennél soha szomorúbb temetést. Ahol a katonák sírnak, ott már gyászban van az egész haza! Higyjétek el, nem is tudom, hogy kerültem haza. Nem volt az én szememben könny és mégis mintha folyton záporeső verte volna az arcomat. E pillanatban dorömbölés hallatszott a kolostor kapuján. A szomorú barátok felugrottak és a vasrostélyos ablakhoz siettek. — Zsandárok! — sziszszent föl az egyik. Az ősz gvardián is felállt a karosszékből. — Mit akarhatnak itt megint e sátánok? — mormolta, keresztet vetve magára. — Nem elég, hogy magyar pénzünket elégették minden kárpótlás nélkül és a vallásalap segélyét is megvonták tőlünk, amiért odaadtuk a haragunkat, de még folytonos zaklatásokkal is üldöznek ! — tört ki a felháborodás az egyik barátból. — Vigasztalódjatok, — szólalt meg Buzáth Linus, — azok biztosan értem jönnek. A kolostor szolgája ezalatt bebocsátotta a zsandárokat és őrmesterük fegyverével durván belökte az ajtót, — Buzáth Linust keressük ! — ordított németül a hörcsögképü ember. — Az én vagyok, — felelte nyugodtan Buzáth és az őrmester lépett. — Ön honvéd volt, ugy-e? — Igen, honvéd tábori lelkész. — Vasaljátok meg! — szólt oda zsandárainak. — De uram, hisz ő csak papi kötelességét teljesitette, — mondá elrémülve a gvardián. — Lázitó beszédet tartott a náphéz és parancsot kaptam elfogatására, — felelte kurtán az- őrmester. Buzáth nyugodtan válaszolta : — Én csak kötelességére figyelmeztettem a népet és nem lázitottam! — Kövessen és ne feleseljen! — förmedt rá az őrmester, mire Buzáth Linus egy hangot se szólt többet. Rendtársai szomorúan kisérték ki a kolostor kapujáig. A rendőrfőnök azonban már másnap Szatmárra utazott a szentéletü és áldott lelkű Hám püspökhöz, hogy kiszabadíthassa ártatlanul elfogott rendtársát. A püspök azonnal irt a megyefőnöknek, aki aztán szabadon is bocsátotta Linus pátert, de a vizsgálat tovább folyt ellene és többször megidézték a zsandárokhoz. Ekkor a ferencrendi barátok rendtársuk ügyében Ferenczy Ignácz alispán nejéhez, Huszár Katalin bárónőhöz fordultak és a nemeslelkü honleány kijárta, hogy Linus páter megszabadult az örökös zaklatásoktól. A lelkes paphonvéd később mint tanító, tanár és házfőnök szolgálta a hazát és egyházat és nyolcvan éves korában vonult nyugalomba Vácon. A hosszú és áldásos élet emlékei között mindig büszkeséggel gondolt a szabadságharcra, amelynek ő is egyik tiszteletreméltó, névtelen hőse volt. MEGSZÓLALT A LELKIISMERET WARWICK, W. Va. — Az 53 éves Robert Lee Payton 31 éven át őrzött egy nagy és sötét titkot. Ez idő alatt a néger üzletember újból nősült, házasságából négy gyermek született és Robert Lawrence néven virágzó padlókészitő üzemet alapított. Azon az utón halad, bogy nélküle is szépen meg tud élni családja. “Kezdek öregedni, — mondotta vasárnap családjának. Egy napon meg fogok halni. De szeretnék meghalni tiszta lelkiismerettel. Békében akarok Isten színe elé járulni.” Maga mellé vette két idősebb fiát, akik már üzlettársai, és elment az Allegheny rendőrségre. Itt bejelentette, hogy 31 évvel ezelőtt önvédelemből agyonlőtte Alice Wolford, vele közös háztartásban élő nőt és annak barátját Róbert Burlt, Payton kiskutyáját követeibe vissza tőlük, mire azok rátámadtak és a nő meg is szúrta. Erre ő revolvert rántott és végzett mindkettőj ükkel. Tehervlmaton délre ment és 15 évig egy gyapottelepen dolgozott. Takerékoskodott, míg 10 évvel ezelőtt meg tudta indítani padlókészitő üzemét. “Egész idő alatt jelenthez • Az ázsiai náthaláz vírusai — nagyító üveg alatt így néznek ki. runkosd után 24-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 8, 41—56 Azon időben: Egy Jairus nevű ember jőve Jézushoz, ki fejedelme vala a zsinagógának és Jézus lábaihoz borulva, kérvén őt, hogy jöjjön házába, mert egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, immár halálán vala. És történék, midőn ment, a sereg szorongatá őt>. És egy asszony, ki vérfolyásban vala tizenkét esztendő óta és az orvosokra költötte minden vagyonát és egyiktől sem gyógy irtathatott meg, hátul járula„ és illeté az ő ruhája szegélyét, és azonnal megallá az ő vérfolyása. És mondá Jézus: Ki az, ki engem illetett? Tagadván pedig mindnyájan, mondá Péter és akik vele valának: Mester, a sereg szorongat téged és nyom és azt kérded: Ki illetett engem? És mondá Jézus: Illetett engem valaki; mert én tudom, hogy erő ment ki belőlem. Látván pedig az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketvén eléjöve és leborula lábai előtt és miokért illette őt, kijelenté az egész nép előtt és mimódon gyógyult meg azonnal. Jézus pedig mondá neki: Bízzál leányom, a te hited méggyógyitott téged; menj békével. Miért ő szólott, jőve egy valaki a zsinagóga fejedelemhez, mondván neki: Leányod már meghalt, ne fáraszd a Mestert. Jézus pedig hallván ez igét, feleié a leányzó atyjának: Ne félj, csak higyj és megszabadul. És mikor a házhoz érkezett, nem en* gedé meg egyébnek, hogy vele bemenjen, hanme csak •ÍAIRUS LEÁNYA. Péternek, Jakabnak és Jánosnak és a leányzó atyjának és anyjának. Sirának pedig mind és kesergének fölötte. Jézus pedig mondá: Ne sírjatok, nem halt meg, hanem aluszik. És kineveték őt, tudván, hogy már meghalt. Ő pedig kiküldvén mindnyájokat, megfogd kezét, kiálta, mondván. Leányzó, kelj fel. És viszszatére az ő lelke, és azonnal felkele. És meghagyá, hogy ennie adjanak. És álmélkodának szülői, kiknek megparancsolá, hogy senkinek se mondják, ami történt. SZENTBESZÉD íme, az Ur Jézus Krisztus feltámasztotta Jairus meghalt leányát. Mi is meghalunk és a lélek elválik a testtől; sírba tétetnek a tetemeink és porrá lesznek, de a lélek fönnmarad és nem hal meg, hanem mint halhatatlan lélek, az utolsó Ítélet napján ismét egyesül a testtel, amelyet a Mindenható Isten feltámaszt, hogy az a test, amely a léleknek eszköze volt a jóra vagy rosszra, és a lélekkel együtt jót vagy rosszat cselekedett, a lélekkel együtt el is ítéltessék, jutalmat vagy büntetést vegyen, boldogságot élvezzen, vagy pedig kínokat szenvedjen. A nemzetek apostola, Szent Pál bizonyítja, hogy feltámadunk: “Ha nincsen halottak feltámadása, —> úgy Krisztus sem támadott fel!” Azonban nem elég csak tudomással bírni a jövendő feltámadásról, hanem arra is kell törekednünk, hogy a jövő feltámadás reánk nézve boldog feltámadás legyen... Támadjunk fel tehát itt e földön, lelkileg. Ha vétekbe merülünk, ha a lélek a vétek következtében meghalt, támasszuk fel a lelket jámbor élettel és jó viselettel. A vétkes állapot a halál, az erkölcs ellenben az élet. Ha igazán fel akarunk támadni, támadjunk fel már itt, e földön, szent életre, és akkor a másvilágon a boldog dicsőségre támadunk fel. Ha mi itt e földön fel nem támadunk vétkeinkből, feltámadunk ugyan a másvilágon, de akkor feltámadásunk a halálnál roszszabb lesz. ni akartam, de előbb a családomat kellett biztosítanom” — mondja Payton. Mind odavesztek Több mint egy héten át keresték a haditengerészet és a légierő egységei a Honolulu és San Francisco közt útban Volt a Csendes éceán felett felrobbant nagy utasszállító repülőgép 36 utasát és 8 főnyi személyzetét. Egy hét után megtaláltak 15-öt közülük — mind halott volt. A többiek nyomtalanul eltűntek a tenger mélyében. 5-ÍTC oldal A ,IÓ PÁSZTOR mmmwM;....mmm
