A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-15 / 11. szám

.................................................

A JÓ PASAI Olt

7-TK OLDAU

Irta: TÖLGYESY MIHÁLY

— Jó, jó leányom, de azért még hátra van a fekete leves. Be kell várnunk, tesz-e valamit Elemér?

— Ezt nem tudom róla feltételezni anyám. Ámbár teljes a szakadás közöttünk, mindamellett nevünknek és saját nevének is tartozik azzal, hogy bíróság elé ne hurcoljon minket.

— De hátha Szitás Lajos lép fel ellennünk?

— Azzal hamar elbánunk. Azt fogjuk mondani, hogy az egész nem egyébb agyrémnél. Ki is adna hitelt egy embernek, aki öntudatlan állapotban feküdt a halottasházbarj ? Nincs olyan biró, aki valamit adna ilyen beszédre. Légy nyugodt anyám. Még eddig mi vagyunk a helyze> urai.

Lorántffyné megölelte Etelkát.

— Derék, Látor leány vagy. Büszke lehetek rád, s méltó vagy a Lorántffy névre.

Az öröm érzete azonban nem tartott sokáig.

A komorna belépett és a csendőrhadnagyot jelentette. A derék férfi gondolt magában egyet s nem akarta az előnyomozást berekeszteni addig, mig még egyszer nem beszél a Lorántffyékkal.

Lorántffyné összerezzent; Etelka arca csodálkozást árult el. Mit jelent e nem várt látogatás?

— Bocsásd be a.hadnagy urat! — parancsolta a méltóságos asszony a komoradnak.

Palotás csendőrhadnagy a következő' percben belépett s feszesen meghajtotta magát.

—■ Bocsánat, hogy háborgatom, — kezdte, de az ügy nem tűr halasztást.

A méltóságos asszony nem kínálta meg üléssel a hadnagyot, hagyta őt állni s csak kezével intett, hogy beszéljen.

— Méltóságos asszonyom, — szólalt meg Palotás. — Farkas János ügyében jövök . . .

— Azt hiszem, ebben az ügyben már nincs mit beszélni, — szólt közbe Etelka szenvedélyesen.

Sőt ellenkezőleg! — vágott vissza Palotás. — Kegyed távozása után ismét elővettem a cigányt, aki erre olyan leleplezésekkel állott elő, melyek, ha valóknak bizonyulnak, a legkomolyabb következményeket vonhatják maguk után.

Lorántffyné arca elváltozott, Etelka is megszepent, de azért bátornak mutatta magát.

— Előre is megmondhatom, hogy hazugság minden,-arait az a cigány ellenem felhoz. Egyébként hadd halljam, mit hazudott a nyomorult?

— Azt mondotta, hbgy az arcképet csakugyan kegyedtől kapta és pedig azért, hogy Gyárfás Ilonkát a nekivaditott lovakon a halál torkába szalassza. Kegyed azzal biztatta őt, hogy kedvelt embere lesz, ha ezt megteszi.

Lorántffyné kénytelen volt a zsölyeszék karjába fogódzni, úgy elrémült, de maga Etelka is megrettent e szavak hallatára. Csodálatos lelki ereje azonban a következő percben már visszatért.

— Mit nem mer mondani az a nyomorult? — kiáltotta kidülledt szemekkel. — Én ön elhiszi ezt neki?

— Hölgyeim, — folytatta erre Palotás igen komolyan, — hogy én mit hiszek, az most nem jöhet számításba. Előttem csak a tények bizonyítanak. $s ha a cigány állítását a tényekkel összevetjük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a cigány állítása nem nélkülöz minden alapot.

— És ön ezt a szemembe meri mondani? — kiáltotta szikrázó szemekkel.

Leányának bátorsága és felháborodása Lorántffynéra is táragadt. Ő is feszesen kiegyenesedett s élesen rikácsolta:

— Ez csakugyan több, mint amennyit nyugodtan el lehet tűrni. Ön annyira megy vakmerőségéiben, hogy tulajdon házunkban igy becsmérelni merészel bennünket.

— Ennek nem én vagyok az oka, hanem a tények, — válaszolta a hadnagy nyugodtan. — Ami pedig becses személyük becsmérlését illeti, ez távol áll tőlem. Ha nem tekintettem volna előkelő társadalmi állásukat, hanem egyszerűen berekesztettem volna az előnyomozást s a többit rábíztam volna a vizsgálóbíróra. De ezt nem akartam tenni anélkül, hogy előbb ne beszéljek önökkel.

E szavak csillapitólag hatottak.

— Köszönöm a jóindulatot, — mondotta Lorántffyné csendesebben. — Biztosítom önt, hogy a cigánynak minden szava elejétől végig hazugság. Ugye Etelka?

— A legocsmányabb hazugság. És ön jól tenné hadnagy ur, ha az egész jegyzőkönyvet, úgy amint van, a tüzbe dobná, ha nem akarja magát a felle,bbvalói előtt blamálni.

Ez a gondolat egyszerre felvillanyozta a méltóságos asszonyt.

— Valóban ez lenne a legjobb. Egy ilyen kusza, bolondos ügy magának sem lehet kellemes.

— Nem lehet, méltságos asszonyom. Ez annyi lenne, mint hivatalos iratokat elsikaksztani. Ilyesmit én nem tehetek.

— De már a további zaklatásunk elkerülése végett is megtehetné. Ez nem elnézés, hanem jóindulat volna öntől, amiért mi hálások volnánk.

— Bocsánat, méltóságos asszonyom, erről kár beszélni. Ezt én nem tehetem. Már azzal is, hogy ide jöttem, túlléptem a határt, melyet a főbenjáró ügyben szem előtt kellett volna tartani. Én figyelmeztettem önöket, a többi már most az önök dolga. Az iratok nemsokára a vizsgálóbíró kezébe kerülnek.

E kijelentése után eltávozott. A másik kettő utána nézett. Végre Lorántffyné törte meg a csendet.

— Lányom! — szólt kezeit tördelve, — már megint veszély fenyeget bennünket. Soha többé nem lesz nyugtunk. Legjobb lenne, ha Ilonkát visszaadnánk Elemérnek’. . . hadd menjen külföldre vele. Vagy inkább mi megyünk.

— Ugyan hova beszélsz anyám.

— Hidd el lányom, beleuntam ebbe a kellemetlen herce-hurcába. Belefáradtam a sikertelen küzdelembe.

— Csak nem akarsz meghátrálni anyám. No még csak ez kellene.

— Pedig ez lenne a legjobb, — hajtogatta Lorántffyné. — Megmutattuk neki, hogy nálunk nélkül semmire se tud menni, most tehát helyén lenne nagylelkűséget gyakorolni.

— Soha! — rikitotta Etelka. Nagylelkűséget nem ismer a mai világ. Ki-ki úgy tesz, amint érdekei kívánják. Ami pedig azt a cigányt illeti, üldözni fogom őt mindhalálig.

E pillanatban belépett a komorna s jelentette, hogy Elemér visszatért.

— Megyek azonnal hozzá, — mondotta Etelka. — Beszélni akarok a fejével.

A folyosón János szolgára bukkant, kit Elemér újólag felfogadott.

— Hová méltóztatik menni, nagyságos kisaszszony? — kérdezte János elébe állva.

— Menjen félre az utamból. Mi köze hozzá?

— Bocsánat, nagyságos kisasszony, de ha Elemér úrhoz akar menni, akkor kénytelen leszek nagyságodat figyelmeztetni, hogy nem lehet.

— Miért ne lehetne? Úgy tudom, hogy itthon van, s én, mint nővére mindenkor bemehetek hozzá..

— Most azonban nem fogad senkit.

— Fogja be a száját! — fakadt ki Etelka. — Idegeneknek mondhatja azt, de nekem ne mondjon ilyet.

E szók után egyenesen fivére ajtajának tartott, s be akart nyitni, azonban zárva találta. Zörgetésére Elemér kiszólt: -----— Ki van ott?

— Én vagyok, Etelka. Bocsáss be.

Elemér barátságtalanul válaszolt:

— El vagyok foglalva, most nem lehet.

— De nekem okvetlenül beszélnem kell veled.

— Mondom, nem lehet, — válaszolta Elemér türelmetlenül. — Hiába i§ zörgetsz, a te számodrá nem vagyok itthon.

Etelka hátrátántorodott. így beszél egy fivér? De már a következő percben ismét neki ment az ajtónak s megzörgette:

— Elemér, bocsáss be, anyánk nevében beszélni akarok veled.

— Én velem többé nincs semmi beszélni valótok. Adjátok vissza a feleségemet, akkor majd beszélek. És ha ezt önként nem teszitek, majd rá foglak kényszeríteni.

Etelka felhagyott a céltalan ostrommal, s színéből kikelve tért vissza anyjához.

Már most tudták, hányadán állanak. Tett-e Elemér további lépéseket és milyen irányban? Felfciztatta-e Szitás Lajost, hogy hozza nyilvánosságra a halottasházban történteket ?

Elemér pedig szobájába zárkózva, ide-oda hányta, vetette a dolgot, s végre is arra határozta el magát, hogy anyját és nővérét egyelőre nem bántja, de annál.jobban fogja keresni Dinnyést, ki bizonyára végrehajtója volt a halottasházban kigondolt gyalázatos tervnek.

XIX. FEJEZET Dinnyés tervei

Lorántffynét most valóban csaknem beteggé tette az izgatottság. Ha ő rajta állott volna, szives örömest visszalépett volna mindentől és szélnek eresztette volna Ilonkát, csak vége lenne már egyszer ennek az áldatlan küzdelemnek.

— Hát a pénzt hiába dobtuk ki? —, veté ellen Etelka.

— Arra már keresztet vethetünk, — legyintett kezével a busongó asszony. — Még emellett is ki tudja, mi vár reánk. Faludyról most már mindazok után, amiket mondtál róla, csak rosszat tételezek fel. Ez a kapzsi ember kimondhatatlanul zsarolni fog bennünket.

— Ez lenne a legkevesebb, — biggyesztette ajakát elbizakodva. Etelka, — minden további követelését kereken vissza fogjuk utasítani. Nincs további kötelezettségünk.

(FOLYTATJUK)

lljamerikások Híradója

RENDNEK MUSZÁJ LENNI

SALZBURG. — Az itteni átme nőtáborban uj rend lépett életibe és a menekültek közt óriási riadalom támadt, mert sokaknak csalódást hozott. Ebibe az átmenőtáborlba vitték eddig' azokat a. menekülteiket, akiket a gyűjtőtáborokból elszállításra, Amerikába szállításra kiszemeltek. Akik tehát már idáig eljutottak, abban reménykedtek, hogy nemsokára a nagy izgalommal várt korareggeli hívásra paikkolni kell s viszik őket a szabadság országába. De jött az uj rend és minden máskép lett. Az uj rend abban áll, hogy — tekintet nélkül‘arra, hogy ki hol van jelenleg, valamelyik gyüjtőitáborban vagy a salzburgi átmenő táborban — az elsőbbséget aszerint szabják meg, hogy ki miikor érkezett Ausztriáiba. Először azokat viszik Amerikába, akik novemberben menekültekkel1 hazulról, aztán következnek a. decemberi és1 a januári határátlépők.

Tehát a salzburgi táborban elszállításra várakozók és reménykedők közül a decemberi és januári érkezőket viszszaviszik oda, ahonnan jöttek, a ígyiijtőtáborba, és helyükbe a novemberi elsőbbséggel bírók jönnek. Salzburgba.

És még más újabb rendelkezések is vannak. Az egyes novemberi, decemberi és januári csoportokból is elsőnek azokat választják ki, akiknek családtagjaik, rokonaik vagy más sponsorjaik , vannak Amerikában, vagy más országiban,; ahová való kivándorlásra j elentlkeztek.

A salzburgi tábor túlzsúfoltsága miatt onnan elszállítják a gyű j tőtáborokba azokat- is, akikről feltehető, hogy ha helyzetüket reménytelennek látják, vissza fognak térni .Magyarországba. Ebbe a csoportba tartoznak azok, kik családtagokat hagytak hátra Magyarországban.

Amikor az uj rend életbelépett és kihirdették, hogy kik azok, akiket a gyüjtötáborokba vissz áttelepítenek, óriási izgalom támadt, a

visszatelepítésre ítélt táborlakók hangosan tiltakoztak, kijelentették, hogy nem mozdulnak el innen. Az amerikai konzulátus hivatalnokai tehetetlenek voltak, az oszták táborparancsnok és a csendőrség nem vállalkozott arra, hogy erőszakot alkalmazzanak. így a dolog egyelőre függőiben maradt.

Barátságos meleg szobában az újságot olvasva, nehéz elképzelni, milyen borús hangulatiban', milyen izgalmak közt élnek ott a menekültek, különösen a decemberi és a januári menekülték. Egy idős özvegy ember, aki két gyermekével várt és reménykedett, hogy hamarosan sorra kerülnek, az uj rend kihirdetése után összerogyott, szivszélhüdés érte, meghalt. Most két apátlan-anyátlan árva várakozik és reménykedik ott, a zajomgó, nyugtalan, kétségbeesett emberek tömkelegében.

FORD ÉS ROCKEFELLER

Az Ausiztriában levő körülbelül 2000 magyar menekült diákok közül nagyon sókról gondoskodni fog ösztöndíjakkal a Ford és a Rockefeller Alapítvány. Ford már megkezdte 530 diák kiválogatását Béiesben, akik, cisztönidijafkaf fognak kapni, továbbtanulásra Európában. Ausztriában bámuló diákok közül 500-nn már kaptak Rockefeller ösztöndíjat.

Érdeke®, hogy a Ford Alapítvány ösztöndíj aibcl két “magyar menekült” is részesül, akik nem is magyarok, hanem a kommunista uralom alatt levő Élszak-Korea menekültjei. Jogcímüket, hogy a magyar segélyből részesedjenek, azzal nyerték el, hogy resztvettek a magyar szabad ságharcban.

MAGYAR MÉRNÖKÖK

ALBANY, N. Y. — Uj ál

lfiimi törvény szerint mérihölki engedélyt kaphatnak nem polgárok, akik kinyilatlkóiztiatják azt a szándékúikat, hogy idővel még akarják szerezni az amerikai állampolgárságot. Az engedélyt viszszavonják, ha a mérnök 10 évem belül nem kapja meg az állampolgárságot.

BUFFALOBŐL LOS ANGELESBE

Hörosöky József, aki sok éven át Buffalo, N.Y.-ban lapunkat képviselte, a téli hónapokat egészségi okokból délen szokta tölteni, a riapsugaras Floridában, de ezerben változtatott a menetrenden, hogy összehasonlíthassa a floridai napsütést a calif ormaival, és úgy találta, hogy — California jobb. Jobb már csak azért is, mert Los Angeles tele van buffáloi magyarokkal. Höresöiky 50 éven át Buff áléiban uj'ságképviselettel, színházi előadások rendezésével, zenével, real estate üzlettel foglalkozott, igy hát majdnem minden buffáloi magyart ismert, éis Los Angelesibe érkezve, egyre-másra találkozott buffalóiakkal.

Amikor a repülőtéren megérkezett feleségével, régi barátjuk Kosztin Mihály, a Buffáloi Híradó volt szerkesztő kiadója fogadta őket, akinek otthonában (3304 W. 63 St.) fogják tölteni a még hátralevő hideg hónapokat. Aztán sorra ellátogatott Hörcsöky magyar családokhoz: Vörös Imre és neje, 28161 Lennox Ave. Van Nuys, Roncs ek József volt buffáloi vendéglős és neje, 634 West 65 St., Torma József és neje, 111 Main St., Laczó János és neje 153 West 78 St., Fodor Imre volt buffáloi üzletember, 1562 West 50 St., Kustán Vera, 6209 West 84 St., Hauzmam János, 6423 Easton Ave. Mátyás György, 14747 Ghatsworth Ave., Horváth István és neje, 5521 Laurette Ave., Torrance, ITollósy Albert esne je 3514 Elinni t Ave., Glendale, Vincze József és neje, 1139 West 71 St., Pakoly Károly volt buffáloi real-estates, 10269 Santa Monica Blvd., Gy Siclovin, 550 Warm Sand Road, Palm Springs.

Los Angelesben körülbelül 30,000 magyar él. A Washington Blvd.-on szép Magyar Házat építettek, ahol esténkimt magyarok találkoznak és szórakoznak, Ugyancsak szép áz uj Szent István katolikus templom, amelynek építését a férfikora delén hirtelenül elhunyt Láng-plébános kezdte el, az uj plébános Ft. Nagy József. Szép templomuk van a reformátusoknak is, lelkészük Nt. Szabó Antal és ifjúsági lelkészük Nt. Juhász Ferenc.

| ü,j AMERI KASOK POSTA JA

MMWM1

Podrács László r. lkat. lelkészt keresem, aki 1948-ban hagyta el Magyarországot, Rómáiban volt, onnan Kanadába jött ki, Titus Kiss, 5660

Yew Street, Vancouver, B.C., Canada,

*

Kerékgyártó Árpádot, aki süketnéma, foglalkozása szakács, keresi nagybátyja, Kerékgyártó Géza, 9921 Hiulida Arve., Cleveland 4, Ohio, aki

gondját akarja viselni.

*

Silberstein Tibor (Ungvár, Podmokly) keresi Lövi Béla, 96 Meíiheisson, Winnipeg, Man., Canada,

*

Winkler Katalint keresi Márton György hadirokkant? Kuthen u. 17, Karcag, Hungary.

*

Csizmadia Sándort (Noszlop, Veszprém) aki Camp Khmerből Bostonba ment, keresi Papp Kálmán, 2801 N. Fairhill St., Philadelphia, Pa,

’ *

Wribiczky Verebes család leánya Bellus Budapestről (IX. Vaskapu u. 22) keresi Clevelandban élő rokonait. Imre Szabó 8009, Camden

Ave., Cleveland 2, Ohio.

*

Sárkány Mihályt, Miklóst és Istvánt, nagybátyjait, keresi Schmidt József, Box 58 Wrentham, Alberta, Canada. *

Sági Lászlómé Tóth Klárát, húgomat, és családját keresem. Anne L. Morris, 290

Maint St., Danbury, Conn.

*

Wribinczky — Verebes család leánya Budapestről, Vaskapu fut 22., keresi Oleyelandban élő rokonát, akinek lánykori neve Bellus. Cím: Imre Szabó, 8009 Cárodén Ave.,

Cleveland 2, Ohio.

«

* . .

Nedtvesi Lajos, aki novemberben lépte át az osztrák határt, keresi Jakab Sándor 163

Millhoff Court, Akron, O.

* . .

Lucokay Margit 20 éves leány a győri harcok idején, november közepén eltűnt. Apja Lucskay József. keresi és értesítést kér e címre: Hugo H. Klein, 4424 Lorain Ave., Cleveland 13, .Ohio.

s*c

Háisz László és neje Molnár Hedvig clevelandi lakáscímét keresi Bóbis Béla és neje, 1306 Glemvoor Avenue, YcUOgstOWTI, O.

*

Dr. Nádás Pál Saijősziemtpéter-ből menekült. Keresi Weisz Ernőmé, szül: Feisitadt Markka. Cím: 16576 Kentucky 21 Detroit.

*

Cirifoa Pált (Opályiból) az Ujameri'kások Postája utján kerestette és meg is találta nagynénje, Kovács József né detroiti lakos.

*

Kom les Gyula, (Budapest jelenleg III. Opemgaiase 25, VII/33, Vienna, Austria) keresi unokatestvérét, Hegedűs Lászlót, aki Bécsiből (Wallgasse 17) vándorolt ki.

Járányi Anna, Kiskunfélegyháza, Ifjúság u. 15 keresi leányát, Baka Teréziát, aki Budapest, Szigony n. 9 sz. lakásáról november 7-én eltűnt.

*

Cs. Herczba Mihály (János unokája) aki jelenleg mint menekült Betreuilager 443, S'Wi tz e r tanában tartózkodók, keresi George Holp nevű nagybátyját, aki 1900 óta él Amerikában.

*

Udvarlaki Sámdoirmé, Zalaegerszeg, Jákum F. u. 1. keresi 14 éves Sándor nevű fiát, aki a forradalom alatt kimenekült és állítólag Amerikáiba akarták irányítani, de innen semmi hir nem jött tőle.

*

Keresem nagytó tyámat,

Hudecz Rezsőt, aki az I. világháború után jött ki először Kemtuckyba majd később Texasiba költözött. Vilmos Károlyi Montbeliard Caserne- Pajól, Doubs, France. *

Kálmán Ferencné gyermekeit, akik Aurora, O.-bain laknak, keresi Bokor Mária, 4317 West 130 St,, Cleveland 11, Ohio.

SOTRP lim it %