A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-15 / 11. szám

2-IK OLDAL a jó PÁSZTÓ« TOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY >zerKeszt< jég és kiadóhivatal — Publication Office »736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon; CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: i'gy évre________________$6.00 One Year________________$6.00 Fél évre ________________$3.50 Half Year________________$3.50 ’’tered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. i~————— —■—t—— * ■ ■*'"*’ —" I M—— IGY IR, ÚGY BESZÉL Az amerikai — és mindenki, aki az angol nyel­vet 'használja — igy ir ás úgy beszél. Azt Írja, hogy gh és úgy mondja, hogy f. Például: Enough. A jó öreg G. B. Shaw ezen a képtelenségen oko­san változtatni akart. Olyan angol helyesírást szere­tett volna bevezetni, 'amelyben az Írott beszéd egye­zik az élőszóval. Enof, nem enough. Dó, nem dough. Olyan komolyan szerette volna G. B. S. az angol helyesírás rémségeit lomtárba dobni, hogy reform­­tervéért hajlandó volt még pénzt is áldozni. (Persze, mint igaz ájrishmanhez illik, csak halála után, ami­kor a pénznek odafent már nem veheti hasznát . . . ) Végrendeletében vagyonának jókora részét erre a célra rendelte. Most néhai jó G. B. S.-t keserű csalódás érte. A hagyatéki bíróság kimondta, hogy ez a végrendelet nem érvényes, mert: végrendeletet csak a végrendel­kezés idejében fennálló törvények tekintetbevételé­vel lehet csinálni, már pedig a G. B. S. által javasolt 40-betüs ábécé csak a jövökén lehet, ha egyáltalán lehet, törvényes. Ugyanis az angol ábécé megváltoz­tatása csak törvény alapján történhet meg. Marad tehát minden, az f-hangzású gh meg a többi nyelvi hamisság úgy, ahogy volt évszázadok óta és ahogy lesz még évszázadokon át. KISEBB LETT A VILÁG Mindenki ismeri a íanitómesét: ‘‘Hiányzott a patkcszeg és ezért a ló lábáról leesett a patkó. És mert leesett, a ló lesántult. És mert lesántult, a futár nem érkezett célba. És mert nem érkezett célba, nem tud­ta elvinni a parancsot. ÉS mert nem tudta elvinni a párán csőt, elveszett a csata.” Miért idézzük ezt a régi tanitómesét? Azért, mert a világ kisebb lett. Ez zavarosan hangzíík ugyan, de azt akarjuk mondani vele, hogy nincs olyan kicsi esemény a világon, nincs olyan ki­­,csi ország vagy nép, amelynek sorsa nem ‘befolyásol­ná a .miénket . . . Koreáról nem sokat tudtunk 1950 előtt, de mert az észak-koreai kormány megtámadta a dél-koreait, 40,000 amerikai fiú halt meg. Indokí­nában egy Ho Chi-minh nevű kommunista vezér ki­jött az őserdőből — majdnem háborúba keveredtünk miatta. Afganisztánban a nép türelmetlenkedik — lOO imillió dollárt kell kiizzadnunk adóban, hogy gaz­dásági segítséggel csillapítsuk az afgánokat. Nasser lezárja a Szuez-csatornát — és Amerikában felmegy a gazolin ára. És igy tovább és igy tovább. A világ kisebb lett, mert a közlekedés és hírköz­lés technikája közelebb hozta egymáshoz az orszá­gokat lés népeket. De amiként egy szűk lakásban is több a feszültség a család körében, a megszükült vi­lágban is nagyobb a türelmetlenség. Többet tudunk egymásról, mint valaha és egyre kevésbbé értjük meg egymást. Egy kiváló történész említette a napokban, hogy az állandósult “feszültséget” a világban nem az okozza, ami ténylegesen történik, hanem az a tu­dat, az a felismerés, hogy bármi és bárhol történik, az előbb-utóbb bennünket érinthet. Mint a patkószeg a csata kimenetelét... PORNOGRÁFIA Amerika minden nagyvárosában küzdeni pró­bálnak a pornográfia ellen. Erkölcstelen, Ízléstelen, szenzációhajhászó nyomtatványok millióival árasz­tották el az országot lelkiismeretlen kiadóik, a gyors haszon reményéhen. Ezeket a mezítelen női testeket ábrázoló ciimlapu füzeteket főleg serdülő fiuk, lányok vásárolják. A tapasztalatlan és kritikáfclan gyerekek falják a “sexy” történeteket és a szellemi, lelki fertő­zés után következik a bűn útjára való sodródás. Tanárok, tanítók, városi és állami hatóságok mind egyetértenek abban, hogy ezek a kiadványok mérgezik az amerikai ifjúságot. Próbálkoztak cen­zúrával, bojkottal, de nem értek cél vele. New York állam törvényhozó testületé a minap állapította meg, hogy a bünhullám erősen növeke­dett, amióta ezek a ponyváik uralják a könyvpiacot. Azt javasolták, hogy tiltsák el a szennyiratok árusí­tását. Mások viszont a szülők felvilágositását kíván­ják. Ha d szülőkkel megértetik, milyen veszélyben forognak gyermekeik, majd jobban törődnek vele, hogy mit olvasnak a fiatalok. Az iskolákban is fel­­világosító akciók folynak. De nem ártana megbélye­gezni, a nyilvánoság előtt pellengére állítani a pony-Kossuth Lajos halála Egykorú tudósítás a Turini Remete utolsó napjairól A nagy beteg immár haldok­ló ágyán fekszik. Utolsó órái­ban még feltámad a régi ha­talmas testerő, és óriási tusát vív a legyőzhetetlen ellenség­gel, a közelgő halállal. Kossuth mellé,a ki utolsó óráit éli, még mindig nem akarják elhívni a másik fiát is, Lajos Tódort. Nem akar­ják a haldoklót halálos sejtel­mekkel gyötörni azáltal, ha mind két gyermeke ágyánál áll. Csak Ferencz, aki kezdet­től fogva ápolta a beteget, van mellette. De mikor az orvosok letettek minden reményről, előszólitották a másik fiút, Lajos Tódort is. A két gyer­mek szerető gonddal együtt ápolja ezentúl az apját. Rutt­­kayné, akit már egészen kime­rített a hosszú gondozás, sok virrasztás, másik szobába tá­vozik. A vég gyorsított léptekkel közelit. A turini egyetem pro­fesszorai közül a beteghez hív­ják Bozzolo dr.-t is. Kis vár­táivá megjönnek Budapestről is a heteg legnagyobb tiszte­lői: Helffy Ignácz, Károlyi Gábor gróf, Eötvös Károly, Lukács Gyula orsz. képvise­lők. A beteg alig ismerte fel már Helffyt is, akit pedig sű­rűn látott. Az utolsó három nap kezdő­dött. Kossuth csak ritkán tért magához, akkor is csak pár szót tudott mondani Lajos fiá­nak. Aludni, enni csak pará­nyit tudott. Meg volt semmi­sülve a sziklaszilárd szervezet. Lenn a ház előtt Turin népe Kossuth Lajos nagy tömegbe verődve aggód­va leste a híreket a haldokló felől. A rendet a rendőröknek kellett fenntartani. A hir el­jutott az ép ülésező városi képviselő-testületbe is és Voli szenátor nyomban küldetésbe ment, felajánlani Turin nagy­rabecsülését és segiségét a haldokló családja előtt. Március 20-ika volt. Komor, esős őszi nap. Csend, melyet csak a lenn nyüzsgő tömeg szorongása és a betegszobá­ban levők titkolt elnyomott só­hajai törtek meg. Most jő a haldokló régi ba­rátja: Figyelmessy ezredes, Kossuth már nem ismeri fel. Az amerikai követ sürgö­nyével most lép be a turini konzul. Az Egyesült Államok teljes szolgálatukat ajánlják fel. Mindenki, aki magyar Tu­­rinban, ott van már a szomorú helyen. Ötpercenként belép a sürgönyhordó is, mindig egy j öl tudakozó, résztvevő táv­­; irattal. Esti 11 óra előtt 5 perccel a betegtől dúlt arccal jött ki Aulich titkár az ebédlőbe és reszkető hangon mondta: “Meghalt! Utána hangzott Bozzolo or­vos szava: “E morte.” Kossuth betegsége rendkí­vül kinos volt, de halála órá­jában megszűnt a testi gyöt­relem. Szemei szelíden zárul­tak le. Akik körülötte voltak, két kezét csókolgatták. Gróf Károlyi Gábor gyengéden fel­nyomta a halott állát s azután felkötötték egy fehér kendő­vel. Kossuth Ferencz éjfélkor küldte szét a táviratokat haza az összes pártelnököknek, a képviselőház elnökének, az olasz kormánynak, Pest és Zemplén vármegyének. KOSSUTH LAJOS MONDTA: A szabadság embere vagyok. A szabadságé min­denütt és mindenben. E szó “szabadság” földi bál­ványom. Érette dobogott ifjú koromban, érette do­bog hanyatló éltemben minden érverés. Aki szabad lenni akar, mindenekelőtt igazságos­nak kell lennie. Szabadság után sóvárgok, nem hatalom után. Magamról biztos vagyok. Magamról tudom, hogy én a döntő győzelem napján épségben tenném le a nemzet szuverénitását a nemzet kezeibe s visszalép­nék magányom szegény árnyékába. A győzelemig pedig meg fognám tudni óvni a hazát mind nagyra­­vágyástól, mind viszálytól. —o— Azt hiszem, hogy szerény nevem emlékezete, ha ugyan túléli földi életemet, ameddig túléli, még sí­romból is hirdetni fogja a nemzeti függetlenség el­vét. —o— A magyar nemzet szabadságra vágyik inkább, mint a hódítók dicsőségére. Én tehát mint magyar, ismerve nemzetem jel­lemét s osztozva benne, én hazám jövendőjét nem a hatalomban, hanem a szabadságban keresem. —o— A szuronyok hatalmát a szabadság ellen soha, hanem csak a szabadságnak ártó rendetlenség ellen lehet felhasználni. Mi amint magunknak követeljük a szabadságot, függetlenséget és nemzeti jogokat, úgy ezeket más­tól sem akarjuk megtagadni. Ki szabadságát megosztja, nem vészit szabad­ságából, sőt aki szabadságokat bocsát osztályra, sza­badságot nyer; mert szabadságnak nincs többesszá­ma. - r Asbóth Sándor Napóleoni hatalma fényé­ben süiJkérezett még- akikor, amikor Keszthelyein, a hul­lámzó Balaton partjánál, As­bóth János uraméknál 18J.0 - ben a hatodik gyermek meg­látta a napvilágot. Asbóth János a bácsme­­gyei koronaiüradalomlban volt akkoriban alkalmazva és osaik nemrég teunettia volt óp­­,-gen el .jy^égét, Svayhar Lujzát. A második asszony. Tátrai Anna Mária, Tátrai II­A Jó Pásztor Verses Krónikája ÖRÖK MÁRCIUSI LÁNGOK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ ÓH ÉLEDJ FEL ÚJRA elhunyó zsarátnok, lobogjatok újra márciusi lángok. Hiv a Talpra Magyar múltak távolából, két számjegy: “48” lelkűnkbe világok A szent hivó szavak lelkűnkbe peregnek, mint titkos fáklyái a szent eszményeknek. Ur a magyar felett ne legyen az orosz, mely most magyar földön dölyfösen táboroz. Lehull majd a bilincs, felnyílik a börtön s minden háromszinbe borul magyar földön. Addig áll majd a harc, poszton addig állunk, mig kivívjuk újra ősi szabadságunk! FORR A LELKEK MÉLYE, mit vihar felkavar: ha üt a szent óra, talpra áll a magyar. Jöhet bár száz halál, megvédjük hazánkat s nem ég majd arcunkon a muszka gyalázat. Harmatozhat vérünk s fájó könny a pillán: úgy lobog majd lelkünk, mint csúcson a villám. S vélünk együtt lobog, mint lángja a vágynak: dicső lobogója fogadott hazánknak. Gyorsabban őröl majd az idők vén malma, Ha szárnyába kap az eszmék uj fuvalma. Fellángol a lelkek szent szabadságvágya: ember lesz az ember és hős lesz a gyáva! SIKOLT A RABLÉLEK, talpra áll a magyar s esküvésre lendül rabláncain a kar: Istenre, hazára szent hittel esküszünk: muszkarabok többé nem leszünk, nem leszünk! Szétzúzzuk a börtönt, széttörjük a láncot s kivívjuk a szent, nagy magyar szabadságot! Viseljünk el addig, szenvedést fájdalmat s tegyünk egy szentséges magyar fogadalmat: Hogyha int az óra a nagy számadásra: indulunk ujjongva Uncle Sam szavára. Uncle Sam oldalán marsolunk majd haza s újra szabad, boldog lesz a magyar haza! Vák haszonleső kiadóit, olyanformán, mint ahogyan a postahivatalokban szögezik ki a körözött gonosz­tevők arcképeit. Az uj nemzedék mérgezői legalább olyan gonosztevők, mint azok, akik betörnek és ra­bolnak. lés leánya, azután egymás­után! ajándékozta meg férjét fiú- és leánygyermekeikkel. Világra jött Teréz, Gergely, Lajos, Mária, a kis Jáno.s, az­után Sándor, végül Ilona és a fiatalikoráibam elhunyt Tiva­dar. Aslbóth Sándor, aki kará­csony előtt néhány nappal iszüíjetett, hihetetlenül nagy karriert futott be. Asbóth Sándor a technika iránt érzett nagy hajlamot. Ez volt minden öröme, passziója, Középiskola elvégzése után mérnöki pályára adta magát és hamar kitűnt szorgalmával, eszével. Nagy tervei voltak és sokat várt az élettől, amig har­minchétéves korában várat­lan esemény nem zökkentette ki előre kidolgozott életút já­rói. Elkövetkezett negyven­­nyolc. Csakúgy, mint annyi más tehetséges magyar em­bernek, Asbóth Sándornak is keresztezte útját a háború. Asbóth Sándor mérnöki kar­rierjének is ugylátszott, egy­szer vége lesz. Amikor önként beállt Kossuth zászlója alá, maga sem hitte volna, hogy éppen ezáltal lesz majd olyan jövője, amely világhírét biz­tosítja. Világos után Asbóthnak is menekülnie kellett. Az osztrák menten felkötötte vagy leg­alábbis Kufsteinba zárta vol­na. Mint katonatiszt, utóbb Kossuth szárnysegédje is lett, majd még magasabb rangra emelkedett. A történelmi ese­mények Világos után Török­országba sodorták, ahol Kiu­­tahiában telepedett meg egy időre Kossuth Lajossal. Itt az elűzött kormányzó titkára volt. A Central Park tervezője Erre az időre esik Kossuth Lajos dicsőséges útja az Új­világban. Kossuth Lajost Amerika meghívta, látogassa meg őket, tartson előadásokat a magyar szabadságról. As­bóth Sándor Kossuth Lajos­sal utazott a tengeri hajón. Amerikában egyideig Kossuth Lajossal dolgozott együtt, de amikor Kossuth visszautazott, Asbóth továbbra is megma­radt az Egyesült Államokban.-O— Egy nemzetnek nem halandó ember, de maga a mindenható Isten sem adh^t oly jótéteményt, mely megérdemelné, hogy 'érte dijul szabadságát adja.-o— A szabadság nemcsak kincs, mely önmagában is minden világi jót felülmúló értékkel bir, hanem oly tenyésztő hatály is, mely egyedül képes az emberi természet nemesebb tehetségeit széles körben kifej­leszteni. —o— Republikánus gondolkozásu-enibei’«wagyok, nem is hiszem, hogy gondolkozó ember más lehessen, mert az csakugyan a józan ésszel ellenkező fogalom, hogy egyes dinasztiák uralkodása vesse fel magát a tár­sadalmi szervezet céljául s a nemzetek az ő birtokuk­nak tekintessenek és uralkodásuk tárgyává degra­­dáltassanak. Tudom, hogy amint minden emberi in­tézmények, úgy a republikánus kormányformáknak is vannak árnyoldalai, hanem politikai számtanom a republikát fölénybe helyezi az ezideig ismert kor­mányformák közt. A jövendő a demokráciáé. És a demokrácia any­­nyi mint önkormányzat — a népnek a nép által ön­­kormányzata. Ez pedig csak köztársaságban lehet­séges. Köztársaságon kívül legfeljebb csak kormány­­báni részvéthez juthat el a nép. Önkormányzathoz nem. A népnek a nép általi önkormányzata és a mo­narchia egymást kölcsönösan kizárják. Ismét régi foglalkozásához tért vissza és keresett mérnök lett; nemsokára megbízták a newyorki Central Park meg­tervezésével. Asbóth tervei szerint épült is aztán meg az a hatalmas kert, amely máig is egyik híressége New York­nak. Észak a Dél ellen Ekkoriban történt, hogy Amerika megvívta belső há­borúját. A polgár h á ború Észak és Dél között a rabszol­gaság fenntartása miatt rob­ban ki. Asbóth, a volt magyar törzstiszt természetesnek ta­lálta, hogy belépjen a rabszol­gaság és fajgyűlölet ellen küz­dő északamerikai hadseregbe. Miután katonai képességei ha­mar ismeretessé váltak fel­jebbvalói előtt, magyarorszá­gi rangjánál magasabb beosz­tást kapott. Mire a háború be­fejeződött, Asbóth már mint az Egyesült Államok táborno­ka tette ismertté nevét. Grant elnök Asbóthot küld­te Argentínába nagykövetnek. Buenos Airesben nagy fel­adatok álltak előtte: a déliek­kel rokonszenvező délamerika rokonszenvét uj hazája iránt elnyeri. Azonban a gond­viselés nem engedte meg a magas polcra emelkedett ma­gyar mérnöknek, hogy újabb céljait elérje, 1868-ban rövid argentínai tartózkodás után, Buenos-Airesben hirteleül el-, hunyt. Nyilasok Kilmerben John H. Owens, a Bevándor­lási Hivatal Camp Kilmerben működő kirendeltségének ve­zetője, jelenti, hogy Dr. Mál­­nási Ödönt, közismert nyilas vezérembert, aki mint állító-, lagos szabadságharcos érke­zett Amerikába, deportálták, visszaküldték Ausztriába. Vizsgálat folyik gróf Seré­nyi Miklós ellen, aki Szálasi alatt százezrek üldözését irányította. Elnyelt az Elbe 28 orosz katonát Az Elbe németországi folyó­­nál találkozott a világháború utolsó győzelmes napjaiban a nyugat felől előretörő ameri­kai és kelet felől jövő orosz hadsereg. Ott az amerikai és az orosz katonák baráti kezet nyújtottak egymásnak . . . Ott most egy csónak felbo­rult és 28 orosz katona a vizbö füllt ; # ; ... j Kossuth Lajos szárnysegédje — az Egyesült Államok nagykövete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents