A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-15 / 11. szám
8-lK OLDAL Emlékezzünk a régiekről | Hogyan lett a bánáti pásztoríiuból világhírű feltaláló II. A biztos, még egyre kacagva, megadta az engedélyét, sőt a tolmácsot még arra is felszólította, hogy az első napokban nyúljon egy kicsit az újdonsült “greenhorn” hóna alá. S ezzel megkezdődött Pupin Mihály számára is a tipikus amerikai karrier, igaz, nem a szokásos tányérmosással, ujságkihordással vagy cipőtisztitással, hanem azzal, hogy egy farmer elvitte magával kocsisnak. Pupin Miska a farmer leányától bámulatos gyorsasággal megtanult angolul, s igy most már újabb életlehetőségek nyíltak meg előtte. Megtakarított 10 dollárjával átelepedett New Yorkba, ahol éppen sztrájkoltak a dokkmunkások. Pupin beállott sztrájtörőnek s egy hajó festésénél kapott alkalmazást. Mire a sztrájk véget ért, már volt mestersége: mázoló lett. Miután azonban ilyen munka ritkán adódott, beállott szénhordónak s szénhordás közben megfigyelte, melyik pincegádor vagy lépcső szorulna friss mázolásra, figyelmeztette a házigazdát erre a hiányosságra s gyakran meg is kapta a munkát. Hónapok múltán már feljebb vitte az Isten a dolgát, egy kétszersültgyárba került csomagolónak. Itt összebarátkozott a gyár tulajdonos fiával, aki elárulta az apjának, hogy Pupin félbenmaradt gimnazista. A jólelkü igazgató erre munkafelügyelőnek nevezte ki, ami annyit jelentett, hogy Pupin esténként korábban szabadult s elmehetett valamelyik közkönyvtárba tovább tanulni. SORSDÖNTŐ BOKSZOLÁS Volt a gyárban egy tisztviselő, aki régebben Európában katolikus pap volt. Ez felfigyelt a fiú kiváló nyelvtehetségére s pár hónap alatt úgy előkészítette latinból és görögből, hogy Pupin Mihály minden nehézség nélkül letehette azt az érettségi vizsgát, amelynek birtokában aztán beiratkozhatott a Columbia-egyetemre. Itt házitanitóskodásból tartotta fenn magát, ezenkívül azonban szorgalmasan képezte magát a bokszolásban is. Ennek a tudásának köszönhette sorsa végleges jobbra fordulását. Az egyik egyetemi professzornak volt ugyanis egy fia, aki semmiképpen sem akart tanulni. Pupint fogadta fia mellé nevelőnek. Nehéz dolga volt Pupinnak a tanítványával, akinek minden gondolata csak sport, főként a tennisz körül mozgott. Pupinnak végül az az ötlete támadt, hogy bokszmeccsre hívja ki tanítványát: ha az lesz a győztes, akkor Pupin többet nem kínozza a tanulással, de ha Pupin marad felül, akkor a fiú mindaddig nem nyúl a tenniszütőhöz, amig le nem tette a vizsgáját. A sportőrült fiúnak tetszett ez az ajánlót s persze Pupin úgy kivágta, mint a répát. A fiú állotta a fogadalmat, sikeresen levizsgázott s erre a fiú papája, az egyetemi professzor, nemcsak jól megfizette Pupint, hanem ajánlólevelet is adott számára a cambridgei egyetemre. PUPIN TALÁLMÁNYAI így került Pupin vissza Európába s most már ezen a hires egyetemen, ahol a kor legnevesebb természettudósai tanítanak, teljesen a természettudományok tanulmányozására adta magát. Gyerekkori élménye, a földbe szúrt és megpengetett bicska, valamint a föld által továbbított hanghullámok foglalták le immár teljesen az érdeklődését s igy jutott Pupin az akusztika s a hanghullámok természetének behatóbb tanulmányozásához. Három olyan találmánya volt, amelyekkel forradalmi módon avatkozott be a modern technikai életbe; kettő közülük hangtani természetű volt. Az egyik az elektromos kondenzátor volt, amely lehetővé teszi ma, hogy a rádiót bizonyos hullámhosszakra állítsuk be. A másik az a megismerés volt, hogy az elektromos hullámok sokkal jobban terjednek a telefonhuzalokon, ha ezeket bizonyos távolságokban indukciós tekercsekkel terheljük meg. Ez a találmánya tette csak lehetővé, hogy a legnagyobb távolságokra is a közönséges, vékony telefondrótot lehessen felhasználni. Harmadik találmánya a röntgenfényképezést egyszerűsítette meg: őelőtte órahosszat is tartott, amig egy röntgenfelvétel elkészült; most azáltal, hogy a lefényképezendő tárgy és a fényképezőlemez közé egy fluoreszkáló “ernyőt” állítanak — Pupin találmányát — a felvétel percek alatt elkészül. Pupin az első találmányát szabadalmaztatta, de annyi baja volt vele, hogy azontúl inkább lemondott volna erről a tortúráról. Mégis a telefondrótokra vonatkozó találmányát barátai unszolására szabadalmaztatta s ez a szabadalma óriási jövedelmeket hozott neki. * „ ■ a jö pásztor Magasfeszültségű villanyárammal telt drót zuhant Alwyn Barnett autójára. Volt annyi lélekjelenléte, hogy nem mozdult. Ha fémhez ért volna a keze, az áram azonnal halálra égeti. így aztán sikerült megmenteni. Reviczky ezredes élete és halála (Szabad Európa). — A Népszabadság február 17-i számának rövid hire: “Reviczky Imre, ny. ezredes, aki a második világháború idején üldözöttek ezreinek életét mentette meg, életének 60. esztendejében, elhunyt.” A Népakarat február 19-i számában pedig a következő felhívás jelent meg: ‘‘Mindazon volt munkaszolgálatos bajtársakat, akik az 1944-es időkben Nagybányán teljesítettek szolgálatot, felkérjük, hogy élesük ímegmentőjénelk, Reviczky Imre ezredesnek 21-én fél kettőkor, a Farkasréti -temetőben végbemenő temetésén minél nagyobb számban jelenjenek meg, hogy igy rójjuk le Imre bátyánk iránti soha el nem múló hálánkat.” Aki felfedezte Amerikát Egy szegény japán halász-fiu szerepe hazája történelmének átalakításában Amerikát sokan fedezték fel. Nem földrajzi, hanem szellemi értelemben. De kevés felfedezésének volt olyan világtörténelmi jelentősége, mint egy Manjiro nevű 14 éves japán halászfiué. Jóval előbb, hogy Perry admirális 1853-ban kikényszeritette Japánból a kikötők megnyitását idegen hajók részére, Manjiro- már Amerikában élt és visszatérve hazájába, csodákat mesélt az idegen világról. Ennek az egyszerű, tanulatlan — de rendkívülien intelligens-embernek hatalmas szerepe volt abban, hogy a feudális, világtól elzárkózott és elmaradt Japán 50 év alatt a világ egyik ipari nagyhatalmává küzdötte fel magát. A HAJÓTÖRÖTT HALÁSZ Májiro olyan szegény hajász családból származott, hogy nem is volt vezeték és keresztneve. Csalt egy neve volt: Manjiro. Később, amikor hazája már mérhetetlenül le volt kötelezve neki szolgálataiért, külön császári engedélyével vehette fel a Nakaha családi nevet. A történelem csak Manjiro néven ismeri. Manjiro 14 éves korában, amikor mint inas szolgált egy halászhajón, egy viharban zátonyra került. Napokkal később a John Howland nevű amerikai bálnavadász hajó felszedte a zátonyról az életbenmaradt öt hajótöröttet. A hajó legközelebb csak egy év múlva kötött ki New Bedford, Mass.-ban, 1843-ban. Négyen a hajótöröttek közül később Honoluluban telepedtek le, mert nem volt mód rá, hogy visszakerülj enek hazájukba. A japán kormány nem engedett be idegen hajókat kikötőibe és saját hajói nem mentek idegen országokba. Manjiro azonban New Bedfordban telepedett meg, mert e hajó kapitánya, John Whitfield rendkívül megszerette a szokatlanul értelmes fiút. Manjiro -már a hajón megtanult angolul, olvasni kezdett könyveket a navigálásról, megfigyelte a bálnavadászat és a hajózás minden csinját-binját. VISSZATÉR JAPÁNBA Manjiro tiz évet töltött Amerikában, jórészét Whitfield kapitány new englandi farmján. De sokat utazott is, és mindenről amit látott vagy olvasott, jegyzeteket készített. Elhatározása az volt, hogy a sok csodát, amit látott ebben az idegen és barátságos országban, hazája javára fogja fordítani. f Manjiro nem mindennapi tanulónak bizonyult. A hajózáson kívül megtanulta a földművelés legújabb módját, számos ipari szakmát, a térkép készítését, a hajóépitést, stb. Több nagy láda amerikai szakkönyvet gyűjtött össze, De visszatérése hazájába nem volt könnyű dolog és csak Whitfield kapitány közbenjárására sikerült. Manjiro egy csónakot épített magának, melyet a Franklm'hévu amerikai bálnavadász hajó magával vitt egyik útjára. Okinawa szigetének közelében a hajóról csónakba szállt és elérte a partokat. Ott letartóztatták, mert “idegen befolyásnak tette ki magát”, de nem bántak szigorúan vele és amikor elbeszéléseinek hire eljutott Tokióba; császári parancsra a fővárosba vitték. MESÉK AMERIKÁRÓL... Manjiro elbeszéléseinek hire hamarosan bejárta az országot. A. hivatalos vezető emberek száj tát va s élvezettel hallgatták, de iíein nagyon hittek neki. Manjiro arról igyekezett meggyőzni honfitársait, hogy Amerika egy-Latíl’mas és barátságos ország, ahol a trón nem örökölhető, hanem “egy bölcs és kiváló embert választanak meg királynak négy évre.” Elmondta, hogy az amerikaiak nem kegyetlenek és erkölcstelenek, mint ahogy a japán iskolában tanították, noha az igaz, “iházasságközvetitő nélkül házasodnak”, de családi életük gyengéd. Hamarosan tanító lett egy iskolában, ahol a kiváltságos osztály gyerme-Olaj Washingtonban Drew Pearson jelenti: Christian Herter uj külügyminiszter államtitkár milliomos felesége nagyrészvényese a Standard Oil Co. of New Jerseynek. Dulles ügyvédi irodája jogtanácsosi szolgálatot végez a Standard Oil of New Jerseynek. Herbert Hoover, Jr. a visszalépett külügyi államtitkár ügyvezető alelnöke volt a Union Oil of Californiának. NASSER ELLEN Dr. Doria Safik ügyvédnő, az egyiptomi femministák vezére, aki 1953-ban két heti éhségsztrájkot rendezett a nők jogegyenlőségéért, most ismét éhségsztrájkot kezdett. Ezúttal tüntetése Nasser diktátor ellen irányul ,aki hatalmi őrjöngésével katasztrófába sodorja az országot. Borravaló-tilalom Dán, egy négyéves rendőrkutya, elfogott három tolvajt, akik fémhulladékokat loptak egy gyárban. A gyár igazgatója ezzel kapcsolatban igy nyilatkozott: * **0 — Szerettük volna Dánt megjutalmazni egy-két font májjal és nagyobb mennyiségű húsos csonttal, de a rendőrfőnök kijelentette, hogy a rendőrkutya közalkalmazott és nincsen joga semmiféle jutalomra. keit nevelték. Ezek a gyermekek mohón hallgatták Manjiro csodálatos elbeszéléseit és köztük soknak később döntő szerepe lett Japán politikai s társadalmi rendszerének modernizálásában. PERRY ADMIRÁLIS 1.853-ban Japánban válságot okozott Perry admirális megjelenése a japán partok előtt. Az admirális magával hozta Fillmore elnök levelét, amely követeli a japán kikötők megnyitását idegen hajók előtt. Perry azzal fenyegetőzött, hogy hadihajóval behatol a kikötőbe. A válságos helyzetben1 Manj irora bízták a tárgyalásokat és főleg a tolmácsolást, mert akkoriban kevesen tudtak Japánban angolul. Manjiro közvetitő tárgyalási sikeresek voltak és ekkor engedte meg a császár a Nakaha név felvételét. Ahogy idegen hajók jöttek japán kikötőkbe, az átalakulás viharos gyorsasággal megindult. Az ország olyan elmaradott állapotban volt, hogy még az irányitó-tiit vagy szappant sem ismerte és a földművesek fa ekét használtak. De egy fél évszázaddal később Japán képes volt sikeresen szembeszállni az akkori idők egyik nagyhatalmával, Oroszországgal. Az ország ekkor már modern haditengerészettel és gyáriparral rendelkezett. MANJIRO A TANÍTÓ Maga Manjiro lázas igyekezettel vetette bele magát az ország átalakításába, ő lett Japán nagy tanítómestere. Számos fontos szakmunkát angolból. lefordított Japán nyelvre, megvetve a technikai nevelés alapjait. Az ő útmutatásai alapján indult meg a hajógyártás, sőt kis csónakját, amelyben Okinawán part-l rászállt, a nagy kereskedelmi hajók is formában utánozták. Ő alapi tóttá meg a japán bálnavadászatot — melyet Whitfield kapitány alatt kitanult — és ez Japán egyik legjövej delmezőbb ipara lett. A mai Japánnak úgyszólván szellemi apja lett. Manjiro fia, Dr. Toichiro Nakaha 1933-ban levelet kapott Franklin Delano Roosevelt elnöktől, “ön talán nem tudja — irta neki az elnök — hogy én unokája vagyok annak a Warren Delanonak, aki résztulajdonosa volt a John Howland nevű bálnavadász hajónak, amely az Ön apját megmentette, és ezáltal olyan fontos szerepet játszott Japán fejlődésében. Nagyapám gyak- I ran említette Whitfield kapitány elbeszélését az ön apjáról.” Az amerikai elnöknek ez a I levele ma a japán nemzeti-múzeum egyik ereklyéje, Reviczky Imre élete és pályafutása nemi mindennapi eset úgy annyira nem, hogy még a kommunista Esti Budapest 1956 szeptember 29-i száma is nagy cikkben foglalkozott ügyével. Ember György tudósítása igy kezdődött : “Szégyelem leírni, hogy Reviczky Imre nyugállományú ezredes, hatvan éves Ikonban, 75 százalékos rokkantsággal, a Vörösimarty-utca 23-ban levő TÜKER-pincében szenet lapátol! Görcsösen szorított tollal, akadozó betűkkel adom tudtul, hogy most tért haza négyhetes erdélyi látogatásáról. Erdélyből, ahol tízezrek hősként ünnepelték, ahol majd minden lap nagy cikkben méltatta emberi nagyságát, ahol Szatmárnémeti, Várad, Kolozsvár, Marosvásárhely népe versengett, hogy kezet szorithasson vele. Haza jött és lebotorkált a 261-es TUKER-pincébe, zokszó nélkül megfogta a lapátnyelet és raktni kezdte a mérlegre állított kosarat. Ezt csinálja évek óta szénporos arccal, megfeketedett kezekkel. Viseli némán a titkát, életregényét, hallgat, lapától. Nem tolakszik elismerésért, nem (kér jobb állást és több fizetést. Micsoda erő van ebben az emberben, hogy hallgatni tud! Itt van a kezemben a Román Népköztársaság országos magyarnyelvű napilapja, az Előre. Benne öthasábos cikk Reviczkyről s a végén ezt olvasom: “Ez a Szerény írás vigye hírül Reviczky Imre ezredes nevét és tetteit, fiatalságunk ismerje meg és tanulja szeretni ezt a nevet: egy igaz ember példamutatását, amely nem évülhet el!” A tudósítás további része elmondja Reviczkj pályafutását attól kezdve, hogy 1942 április elsején, mint zászlóaljparancsnok alezredest az orosz frontra vezényelték, majd Lévára S később Nagybányára nevezték ki a X, közmunkaszolgálatos zászlóalj parancsnokának. 24,000 magyar és román férfi sorsa függött tőle. Már az első napon feloszlatta a büntetőszázadokat, azután utasítást adott, hogy a zászlóaljnál tilos a behivottak bántalmazása. Leváltotta azokat, akik brutálisan bántak a munkaSzolgáiatosokikal. Ellenőrizte, hogy mindenki megkapja élelmiszeradagját. Megjavította a munkakörülményeket. Személyesen intézte a behivottak ezreinek kívánságait. Napjában 30-40 hozzátartozót fogadott és kéréseik nagyrészét elintézte. A behivottak orvosi vizsgálatát kizárólag Nagybányán végezhették az ő személyes ellenőrzése mellett. 1944 júliusában, mint Nagybánya városparancsnoka, elszabotálta a védővonalak építését és két ugrapataki román század szökéséhez nyújtott segédkezet. Egyúttal megtiltotta, hogy bárki is keresésükre induljon. 1944 őszén nem engedte a Nagybánya környéki leventéket Nyugatra hurcolni és meggátolta a város előterülétének aláaknázását. Nagybánya megmenekülése nagyrészben Reviczky Imre érdeme. 1944 augusztusában két és félezer ifjú bevagonirozására vonat érkezett Nagybányára írásos paranccsal Reviczkynek: a román ifjakat kellett volna leplombált vagonban Nyugatra küldeni. Öt perc múlva Reviczky feloszlatta mindhárom járás munkásszázadait, a két és félezer ember fut, amerre lát, az alezredes még szívélyes búcsút is int nekik. Még aznap (kiadja az utasítást, hogy a nagybányai internáló tábort, amelyben 80 értelmiségit, munkát és papot őriznek, fel kell oszlatni. A nyilasok ‘‘legfelsőbb, különleges katonai bírósága” letartóztatta Reviczkyt és a sopronkőhidai fegyházba záratta. A szovjet hadsereg kiszabadította, mire Budapesten jelentkezett a demokratikus uj hadseregnél. Itt sor önki vül ezredessé léptették elő. 1950 február elsején nyugdíjazták, nem volf szükség rá. És a 600 s egynéhány forintos nyugdíj is elapadt 1952-ben. Azóta hiába kérvényez, nincs nyugdíj, szenet kell Reviczky Imrének lapátolni.” E cikk hatása alatt 1957 őszén újra nyugdijat kapott, amit azonban már csak pár hónapig élvezhetett. Sorsa jellemző adalék arra, hogyan bánt a kommunista rezsim a legemberségesebb, népszerű magyar tisztekkel is.
