A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-08 / 19. (10.) szám
A JÓ PÁSZTOK 3-IK OLDAL Hogyan lett a bánáti pásztorfiuból világhírű feltaláló A legnagyobb csodák tudvalevőleg úgy esnek meg a világban, hogy az emberek nagy tömegei tudomást sem vesznek róluk, s csak évtizedek vagy évszázadok múltán döbbennek rá, hogy mi is játszódott le soraik között anélkül, hogy az akkori embereknek sejtelmük lett volna róla. Ilyenféle csoda történt a múlt század hatvanas éveiben a bánáti Torontáludvar községben. Az a szokás uralkodott itt nyaranta, mint különben más faluhelyeken is, hogy az ökörcsordát kihajtják éjszakára a legelőre vagy a kukoricásba s ilyenkor nem a rendes csordások ügyelnek fel a baromra, hanem kis fiuk, akik ezért pár fillér fizetést kapnak. Az egyik ilyen torontáludvari kis segédcsordás éjjeli inspekciózás közben rájött, hogy őrszemtársait, akik tőle vagy husz-harminc méterre strázsálták a marhát, hogyan tudja arról értesíteni, ha netán a szomszédos román községből marhatolvajok lopódznának a csorda közelébe. Kiáltani ilyenkor nem nagyon ajánlatos: ellenben a fiuk ennek a társuknak a tanácsára a kemény földbe szúrták bele a bicskájukat s baj esetén azt pendítették meg. A fiú rájött ugyanis, hogy ha az ember a fülét a földre szorítja, akkor sokkal messzibbről hallhatja meg a földközvetitette hangokat, mintsem a levegő által továbbított beszédet. Vagyis, hogy a hang a föld ölében jobban terjed, mint a levegőben s a kemény földben jobban, mint a puhában. Ennek az egyszerű fizikai törvénynek a felismerése volt az a kincs, amelynek segítségével a bánáti csordásfiuból évek múltán amerikai egyetemi tanár, nagynevű feltaláló s mellesleg, többszörös milliomos lett. Amíg azonban Pupin Mihály — mert igy hívták a fiút — idáig eljutott, sok minden történt vele és körülötte. A GRANICSÁR-IVADÉK Pupin Mihály 1858-ban született Torontál-udvaron, amelynek régebben Ittvarnok volt a neve s lakossága csupa régi granicsárból, vagyis az osztrák kormány által a török veszedelem ellen idetelepitett szerb határőrből állott. Ilyen granicsárivadék volt Pupin Mihály édesapja is. Ezeknek a granicsároknak, vagyis grenzlereknek (határőröknek), a bécsi; császár volt az apjuk-anyjuk, tőle kapták fizetésüket s nem is kis számú szabadalmaikat. A 48-as szabadságharcban is elősorban ezeket toborozta fel az osztrák kamarilla a magyarok ellen. Amikor aztán 1867-ben a magyar nép megcsinálta Ferenc Józseffel a kiegyezést s ennek következtében a granicsárok földjét újra beolvasztották a magyar állam testébe, régi szabadalmaikat pedig megszüntették, akkor Pupin Mihály édesapja hátat fordított az osztrák császárnak, fiába pedig beleültette a gyűlöletet minden enne, ami fekete-sárga, vagyis osztrák színezetű volt. Egyelőre ugyan ennek a politikai kioktatásnak nem sok 'értelme volt a kis Miska gyereknél, mert ennél gyorsabb gondja volt az, hogy valamiképpen baj nélkül ússza meg az iskoláit, mert igen rossz .tanuló volt. Sem apja, sem- anyja nem tudott irniolvasni, de az anyjában legalább megvolt az érzék aziránt hogy a fiát kineveltesse valamivel többé, mint amennyire ők maguk vitték. így hát végül mégis keresztülvitte a férjénél, hogy Miskát elküldték Pancsovára iskolázni. Most azonban csakugyan beleszólt a politika a kis diák életébe. A Bánátban ekkoriban ütötte fel erősebben a fejét a szerb nacionalista mozgalom s egy majálisi kirándulás alkalmával Pupin Mihály negyedik gimnazista észrevette, hogy egy másik iskola diákjainak kezében fekete-sárga zászlót lengedez a szél. Erre Miskát elfogta az apja által beléje ójtott gyűlölet, nekiment az osztrák zászló hordozójának, gyűlölet, nekiment az osztrák zászló hordolábával a sárba taposta. Kicsapatás lett belőle: a tanári kar azt tanácsolta a lelkes granicsár-utódnak, menjen el Prágába, ott több megértéssel viseltetnek az ilyen politikai érzelemkitörések irányában. ELNÖKÖK BARÁTJA Át is telepedett hát, némi hazulról kapott segélypénzek segitségével, a cseh fővárosba, ám tán még egy évet sem volt itt, amikor arról tudósították a falujából, hogy édesapja meghalt s édesanyja már nem tudja tovább segélyezni. Pupin kétségbeejtő helyzet előtt állott, hiszen már csak pár forint volt a zsebében. Ekkor egy német hajózási társaság hirdetése bukkant a szemébe: huszonnyolc forintért hajlandó ez a társaság bárkit átszállítani az Újvilágba. Pupin hát pénzzé tette minden szegényes holmiját s elindult a tengerentúli útra. New Yorkba érkezve meggyűlt a baja a bevándorlási hatósággal, amely már akkor sem szerette, ha tizenöt esztendős ^diákok, pláne teljesen pénztelenül kötnek ki a partjaikon. A bevándorlási biztos 75,000 dollárba került Nixon alelnök uj, hat hálószobás háza, melyet Washing tonban vásárolt. Az egyszemélyes hadsereg... A második világhábora egyik szenzációja: egy hadnagy elfogott egy német páncélos hadosztályt A második világháborúnak számos epizódja van, amely nincs megörökítve sem az újságokban, sem a nagy hadtörténelmi jelentésekben. Ezek az epizódok most kerülnek a nyilvánosságra egyes hadosztályok saját levéltáraiból és közülük legszenzációsabb Sam Magill hadnagy története. Magill hadnagy a szó szoros értelemben egy maga elfogott egy német páncélos hadosztályt és talán döntően hozzájárult a német hodsereg összeomlásának gyorsításához. A dolog 1944 őszén történt, amikor a németek már vereséget szenvedtek Franciaországban és a Siegfried vonalon akarták felvenni a védelmet. De olyan kevesen jutottak vissza Németországba, hogy védelmük hamarosan összeomlott és néhány hónappal később fegyverszünetet kértek. A CSENDES FRONT Magill hadnagy ekkor a 83. gyalogos hadosztály felderítő szakaszának parancsnoka volt amely a Loire folyó nyugati oldalán feküdt. A front már napok óta feltűnően csendes volt, ami idegesítette E. B. C r a b i 11 ezredparancsnokot. Crabill parancsa az volt, hogy figyelemmel kisérje a folyó túlsó oldalán lévő német páncélos hadosztályt. Amit Crabill nem tudott: a német páncélos hadosztály előző napon parancsot kapott a visszavonulásra. Ez egyike volt a legjobb német páncélos hadosztályoknak. Ha sikerül visszajutnia Németországba, jelen tősen megerősíthette volna a német védelmet. Crabill ezredes magához hivta Magill hadnagyot. “Sam — mondta — tudni akarom, azok a németek mit csinálnak és hol vannak.” Magill hadnagy egy erős felderítő szakasszal — 24 ember — valamint egy rádióleadóval és tolmáccsal az éjszaka leple alatt gumicsónakokon átjutott a Loire folyó túlsó partjára. A VISSZAVONULÓ NÉMETEK A francia földalatti mozgalom tagjaitól hamarosan megtudta, hogy a németek visszavonultak. Ezt rádión közölte parancsnokával, azután embereit visszaküldte a folyón és csak harmadmagával folytatta útját. Egy tolmács és egy rádiókezelő volt vele. A három ember egy jeepen bejárta az egész frontot a németek háta mögött, rádión értesítve a parancsnokságot, hogy a németek milyen utón vonulnak viszsza, hol vannak az összekötő pontjaik és lőszerraktáraik. Az eredmény: egy 10 mérföld hosszú német hadoszlop kétharmadát amerikai repülők szétszórták, és részben megsemmisitették. A harmadik napon Magill arra az ötletre jutott, hogy megadásról tárgyal a németekkel. Felhúzott a jeepre egy fehér zászlót és úgy haladtak előre. Időnkínt úgy németek, mint francia szabadságharcosok tűz alá vették a jeepet, de bajuk nem történt. Issoudun falu előtt egy hídnál német őrök feltartóztatták őket. Sam azt mondta a németeknek, hogy a parancsnokkal akar tárgyalni. EGY VÁRATLAN TÁRGYALÓ FÉL Magill hadnagy egy kapitányt vagy legfeljebb őrnagyot várt. Ehelyett egy tábornok közeledett két tiszt kíséretében a jeep felé. Magill hadnagynak torkába ugrott a szive: ez maga Herman Elster tábornok volt, a német páncélos hadosztály parancsnoka. De megőrizte lélekjelenlétét és tolmács utján közölte a tábornokkal, hogy megadásról jött vele tárgyalni, mert a hadosztály ügye reménytelen. — Milyen erőt reprezentál hadnagy ur ? — kérdezte a német hidegen. Magill hadnagynak kiszáradt a szája az izgalomtól. Egy gyalogos szakaszt — elelte.- A táboniok elvörösödött. “Nevetséges” — mondta fagyosan és.sarkon fordult. De még a hid végére sem ért, mikor meggondolta magát. A hadnagynak talán van némi igaza. Amerikai repülőgépek folyton zaklatják a hadosztályát és éjszaka a francia lefeltette hát a szokásos kérdést, van-e valaki amerikai ismerőse, aki jót állhat érte baj esetén. Pupin Mihály egy pillanat alatt átfutotta az összes amerikai neveket, akikről valaha halott, de csak kettő jutott az eszébe, akikről eddigi iskolázása alatt valamicskét megtanult. Az egyik volt Lincoln Ábrahám elnök, a másik pedig a száz évvel korábban élt nagy amerikai tudós, a villámhárító feltalólója, Franklin Benjámin. A fiú hát nagybátran kivágta ezt a két nevet. Lincoln és Franklin. No, lett erre nagy kacagás az egész bevándorlási hivatalban. Ez aztán élelmes fiú, akinek máris, két ilyen jónevü amerikai “barátja” van. Aki ennyire élelmes, az majd csak megállja a helyét az amerikai élet lohoiásában! (FOLYTATJUK) sipuskásoktól nincs nyugta. Ha az amerikaiak bizonyos erőt tudnak felmutatni, úgy hogy az ő hadosztálya “becsülettel” megadhatja magát, hajlandó tárgyalni. A NÉMET BECSÜLET ÉRTÉKE “Mennyi erőt ?” — kérdezte Magill hadnagy vakmerőén. Elster tábornok gondolkodott. Nyilván azt latolgatta, menynyi esélye van hadosztályának visszajutni Németországba. “Két gyalogos zászlóaljat” — mondta végül. Két gyalogos' zászlóalj annyi erőt reprezen-; tál, hogy a német páncélos hadosztály “becsülettel” megadhatja magát. A hadnagy még aznap éjjel visszament a hadosztályához, és előadta Crabill ezredesnek a német feltételeket. — Lehetetlen — mondta Crabill ezredes — a frontunk olyan vékony, hogy ha a németek felfedezik, azonnal ellentámadásba mennek át. Kevesebb mint 16,000 emberünk van egy 186 mérföld hosszú frontszakaszhoz. Crabill rábeszélte azonban a hadnagyot, hogy menjen viszsza a németekhez és beszéljen a tábornokkal. Magill még aznap éjjel visszament. Útközben a tolmáccsal s a rádió emberrel kidolgoztak egy tervet. Reggel már újból találkozott Elsterrel. ERŐ A LEVEGŐBEN — Hadosztályparancsnokom azt a kérdést intézi tábornok úrhoz — mondta — hogy elfogad-e egy reprezentációt a levegőben. Ha igen, amerikai repülőgépek egy bizonyos időpontban bizonyos erőben meg fognak elenni a német állások felett, de nem fogják bombázni azokat. Ha a németek ezekután elfogadják a fegyverletételt, fehér lepedőkből egy jelet helyeznek a mezőre. A tábornok nem volt biztos benne, hogy a fiatal hadnagy nem egy óriási bluffot csinál-e “Olyan becsületes fiatal arca volt” — mondta később. Elfogadta hát a feltételt. Magill hadnagy a feltételeket rádión leadta Crabill ezredesnek, aki egy óra múlva visszarádiózott, hogy minden rendben van, a légierő “kölcsönadja” a repülőgépeket. Aznap délután az ég tele volt repülőgépekkel a német állások felett. És másnap reggel egy kis amerikai csapat jött át a folyón, elfogadni a németektől a fegyverletételt. Magill hadnagy, aki egymaga egy hadsereget fogott el, ma egy biztositó vállalat hivatalnoka és most fiatal gyermekei játszanak a kitüntetéssel — Legion of Merit — amit rendkívüli tettéért kapott. A begyűjtési kényszer vége Az októberi szabadságharc egyik jelentős eredménye volt, hogy a kommunista kormány hatalma a vidéken megingott, parasztok tömegesen otthagyták a kolhoz nevű kényszer-szövetkezeteket és elkezdtek önállóan gazdálkodni. A kormány — legalább is ezidőszerint — nem képes kényszert alkalmazni, többek közt azért, mert a kommunista falusi és járási nagyságok nem mernek a néppel erőszakoskodni, így hát jelenleg az a helyzet, hogy a begyűjtési kényszer megszűnt. Hogyan gazdálkodnak most a magyar földművelők és állattenysztőlk? Úgy hisszük, olvasóink érdeklődésére számíthat a következő ismertetés, mert hiszen igen sokan közülük régen magük is a föld munkásai voltak a Szülőhazában. A budapesti Népszabadságban, a kommunista párt hivatalos lapjában, jelent meg a következő cikk, e címen: Ho gyan történik ezután a mezőgadasági teivébck értékesítése? A begyűjtési rendszer megszüntetése után nagyon sok faluban beszélnék most arról, hogy ezután milyen módon történik majd a mezőgazdasági termékek értékesítése. Ezért felkerestük Sághy VT íosi. aki vezetője annak a bizottságnak, mely javaslatokat dolgoz ki a mezőgazdasági termékek felvásárlásáról. Négy kérdést tettünk fel: 1. Milyen elvek szerint akarják kialakítani a mezőgazdasági termények értékesítésének jövőbeni rendszerét és árpolitikáját? — A kötelező beadás megszűnésével a mezőgazdasági termékek értékesítésének rendszerét, módszereit és árpolitikáját úgy kívánjuk kialakítani, hogy az biztosítsa a paraszti termelés és értékesítés teljes szabadságát, és előmozdítsa a termelés rnenynyiségi és minőségi fejlesztését, jövedelmezőségét. Fontosnak tartjuk azt is, hogy az uj rendszer biztosítsa a lakosság folyamatos élelmiszerellátását, valamint az árufeleslegek exportját. Cél az is, hogy egyszerűbbé és olcsóbbá váljék az áruk útja a termelőtől a fogyasztóig, és bővüljön a termelők és a fogyasztók közvetlen piaci kapcsolata. 2. Előreláthatólag milyen lesz az értékesítés és a felvásárlás formája? — A parasztság szabadon eladhatja terményeit a többi termelőnek, a bérből és a fizetésből élőknek, valamint a felvásárló szerveknek. A mezőgazdasági értékesítés formái: a szabadpiaci értékesítés és a szerződéses felvásárlás. A szabadpiaci és szerződéses felvásárlásoknál a kereskedelmi módszerek kerülnek előtérbe. A szabadpiaci felvásárlás mellett az eddiginél nagyobb teret kívánunk engedni a tedmelési és a szállítási szerződések kötésének. Ugyancsak nő a jelentőségük a szabadpiaci felvásárlás mellett az állatnevelési és hizlalási szerződéseknek. 3. Milyen szervek végzik majd a termények, állatok és állati termékek felvásárlását és milyen árakon? — A mezőgazdasági termények éis a bor állami felvásárlását a termény- és borforgalmi vállalatok és a földmü vessz övetekezetek; az élőállatok felvásárlását az állatforgalmi vállalatok; a baromfi és a tojás felvásárlását a földmüvesszövetkezetek és a baromfifeldolgozó telepek; a tej felvásárlását pedig az állami és a földmüvesszövebkezeti tejgyüjtők végzik. A felvásárlást a kereslet és a kínálat figyelembevételével kialakított állami szabad árakon végzik, a szerződéssel lekötött cikkeknél pedig az előre megállapított szerződéses árakon történik az átvétel. 4. Milyen módon és előreláthatólag mikor térnek át az uj rendszerre? — A forradalmi munkás-paraszt kormány .1956. október 25-i hatállyal megszüntette a kötelező beadást. Ettől az időponttól kezdve a mezőgazdasági termékeket szabadpiacon vásároljuk fel, illetve a korábban leszerződött hizottsertéseket és vágómarhákat átvesszük. Tehát a mezőgazdasági termékek felvásárlásának uj módszereire lényegében október 25 után már rátértünk. A jövőben e téren főleg olyan változások várhatók, hogy ki akarjuk terjeszteni a szerződéses sertés- és marhahizlalást és a növénytermelési szerződések rendszerét. A begyűjtési hivatali hálózatot megszüntettük. A jövőben csökkenteni kívánjuk az állami felvásárló apparátus létszámát és a felvásárlási munkában lényegesen nagyobb szerepet kívánunk: adni a falusi földmüvesiszövetkezeteknek, amelyek a jövőben — az állami felvásárló kereskedelem és az. állami ipar megbizottaiként — szerepet kapnak a fontosabb termékek felvásárlásában is. Bizonyos cikkek (elsősorban gyümölcs, zöldségfélék, tojás, baromfi stb.) felvásárlásában a magánkislkereskede 1 em is helyet kap. Elet a vasfüggöny mögött Ukezzünk a régiekről
