A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-22 / 8. szám

2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder; B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published e^ Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszt« oég és kiadóhivatal — Publication Office 1730 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: £gy évre_________________$6.00 One Year________________$6.00 Fél évre --------------------------$3.50 Half Year________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. * 1 2 SZINT VALLOTT A DIKTÁTOR Miután Eisenhower és Bulganin kikergették egyiptomi területről Anglia, Franciaország és Izráel csapatait, csak két fontos részletkérdés várt megol­dásra : 1. A gázai földsávot, amely nem egyiptomi, ha­nem palesztinai terület volt, Izráel nem hajlandó ki­üríteni addig, amig nem kap garanciát arra, hogy Nasser egyiptomi diktátor azt nem fogja ismét gyil­kos bandák Izráel elleni támadásaira felhasználni. 2. A Szinai félsziget déli csücskénél lévő kis szi­geteket az izraeliek nem hajlandók addig kiüríteni, amig nem kapnak garanciát arra, hogy onnan egyip­tomi tüzérség nem fog, mint a múltban éveken át, Izráel felé tartó hajókra tüzelni, vagyis nem fogja blokád alatt tartani az izráeli kikötőhöz vezető Aqa­ba öbölt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete mindkét iz­ráeli követelést jogosnak ismerte el. Minthogy azon­ban a világszervezetben az arab kommunista orszá­gok nagy számban vannak képviselve és ez okból le­hetetlen volt ilyen értelmű határozatot hozni a tag­nemzetek kétharmad többségének szavazataival, fél megoldást kíséreltek meg: Hoztak egy határozatot, hogy Izráel köteles kiüríteni a gázai sávot és a déli szigeteket, és hoztak egy második határozatot, hogy, ha Izráel csapatai kivonulnak, az Egyesült Nemzetek Szervezete oda fog hatni, hogy Egyiptom a két ga­ranciát megadja. Az első határozatot az arab és kommunista or­szágok lelkesedéssel megszavazták, a második hatá­rozat szavazatra bocsátásánál azonban — nem éltek szavazati jogukkal. Ezzel elárulták rossz szándékai­kat: azt, hogy ha az izráeliek feladják a gázai sávot |§s a szigeteket, ők a második határozatra, — amelyet nem szavaztak meg — fittyet hánynak. Ezen a ravaszságon persze átláttak az izráeliek és ragaszkodtak ahhoz, hogy első a garancia és má­sodik a kiürítés! De nemcsak az izráeliek láttak át az aralb álnokságon, hanem az egész világ, és ennek foly­tán még az arabok oldalán álló Dulles külügyminisz­ter is kénytelen volt Izráel igazát elismerni. Uj javas­latot tett, mely szerint az Egyesült Nemzetek garan­tálják az izráeli követelések teljesítését. Heteken át folyt ez a diplomáciai hercehurca és Nasser egyiptomi diktátor az egész idő alatt hallga­tott. Gyanús volt ez a hallgatás, rossz szándékot sejt­­tetett. De most, amikor Dulles a közvetítő javaslatot tette, megszólalt Nasser ő nem tűri a gázai sáv ellen­őrzését az Egyesült Nemzetek által és nem hajlandó garantálni, hogy nem fogja újra blokád alatt rar tani az izráeli hajózást! Tehát szint vallott Nasser. Alig várja az izraeli­ek távozását, hogy újra megkezdhesse gyilkos ban­dák küldését és a hajózás blokádját. Miután hadse­rege csúfos vereséget szenvedett a Szinai félszigeten, bosszút liheg, uj háborúra készül Izráel ellen, miután a szovjet pótolta a tankokat, ágyukat és repülőgépe­ket, amelyek a szinai hadjárat során elpusztultak. És áhhoz, hogy háborút kezdhessen Izráel ellen, az Egye­sült Nemzeteik segítségét kérte és várta. De hiába ké­ri és várja. Gáza és a kis szigetek kérdése holtpontra jutott s az izráeliek nem tágítanak álláspontjukból, vitathatatlan igazukra támaszkodva. Az ő diplomá­ciai helyzetük megdönthetetlen, mert az Egyesült Nemzetek Szervezetét sohasem lehet arra felhasznál­ni, hogy segítsen egy háborút megindítani. Még nin­csen elfelejtve, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét a béke megóvására alapították. A TOKAJI FÖLD Az oroszországi négyes ikrek hat hónaposak lettek. DERŰS HISTÓRIÁK A RÉGI MAGYAR ÉLETBŐL Hatvanhét gyerek Egy népszámláló biztos monidita el a magyar humor jellemzésére. Beállít e,gy öreg földmives házába és felveszi a szüksé­ges adatokat. -— Aztán hány gyermeke van? — kérdi az öregtől. — Hatvanbárom vót, tekin­tetes uram. A biztos haragosan formed az öregre: — Kikérem magamnak az efélét! Ne tréfáljon! Mondja meg becsülettel, mennyi a család! — Hatvanhét vót uram. Ez az igazság. Csak nagynehezen derült ki a tényállás. — Hat van, hét vót, mer egy meghót — mondta a vé­gén helyesen tagolva a szókat az öreg. A vaskorona A vaskorona-rend harmad­osztályú érmével tüntette ki a király egyik nagyiparost. A -családban már hetekkel előbb a bekövetkezendő nagy eseményről álmoloztak. A há­zikisasszony, egy lipótvárosi körökben bőven megforduló hölgy, mindenütt a papa ki­tüntetéséről beszélt. Az ügy azonban sckáig késett. — Fiam — kiáltja — jön a A Jó Pásztor Verses Krónikája MUSZKA FOGOLY LÁGER Irta: SZEGED^ÁSZllÉ^ MERRE^P^OLTGA ZÍÍ& most is halódnak még rab-fogoly magyarok. Igaz, tiz fogolyból egy ha áll még lábon, a többin ott lebeg rég az örök álom. Ki nem ürült még a sok láger egészen s uj magyar folyokból most uj tábor lészen. Összefogtak ÁVO-k és a muszkakopók, vérszomjas pribékek, magyar emberlopók. Éjnek leple alatt jártak lopakodva s ezreket zsúfoltak be a vaggonokba. Bakacsin sötétbe tűnnek a vonatok; sorsuk éjjelébe rab-fogoly magyarok. cLMOS MESSZESÉGBEN, muszka-táborokban sok-sok magyar szive elszorulva dobban. A szent szabaságért folyt előbb a vérük és harcuk dijáért ez lett most a bérük. Könnyezve sóhajtnak: “Jobb lesz talán nyáron” s üzenetet küldnek fagyos szellő szárnyon: “Fagyos fekhelyünkön álmok szállnak reánk: látjuk-e még egykor vérző szülőhazánk? Szent magyar hazánkért ontottuk vérünket s most muszka-lágerben töltjük életünket. Fagyos sóhaj szárnyán tudunk csak üzenni: haza fogunk-e még valaha is menni?” “VISSZAVÁRTOK-E MÉG, véreink, epedve? Tudjuk: nem vagyunk még végkép elfeledve. Hisz minket is csak a vágy és remény éltet, mikor lelkünk titkon véletek beszélget. Halljátok-e szavunk az éjféli órán, mikor hozzátok ér lelkünk rádióján? Elérnek-e haza titkos, szent imáink s meghallják-e otthon szegény kis árváink? Érzik-e ha kezünk kis kezük megfogja s tudják-e hogy apjuk a muszkának foglya? Rombolnak-e tovább még a muszkavészek? Áll-e vagy elpusztult a családi fészek?” MI A BÁTORSÁG? Tetszik nekünk, ahogy a hadsereg kézikönyve meghatározza a bátorság: “A félelem leküzdése.” A meghatározás helyes és pontos. Vannak embe­rek, alkik nem félnek, — de ezek nem szükség­szerűen bátrak, legfeljebb félelemnélküliek. A bá­torsághoz szükséges a veszély tudata, felismerése és értékelése. Nyilvánvaló, hogy ha nincs veszélyér­zetünk és nem félünk, nem tekinthetjük magunkat bátornak. Például egy kis gyermek nem fog meg­ijedni egy oroszlántól, ámbár egy egértől megijed­het. Bizonyos, hogy intelligencia vagy képzelőerő sze­repet játszik a bátorságban. Aki jobban el tudja kép­zelni egy helyzet következményeit, az jobban fél. Ma­ga a félelem a lélekbúvárok szerint egészséges lelki tünet és szükséges is: felhívja figyelmünket a ve­szélyre. Az igazság az, hogy félelem nélkül az em­ber állandó veszélyben lenne. A bátorság kritériuma épen az, hogy félelmünk dacára is megtesszük azt, ami kötelességünk. Azt hisszük, az egész kérdést legjobban még mindig az első világháborúból származó magyar ado­ma fejezi ki. A lövészárokban az öreg népfelkelő kap­kodja a fejét, amint a golyók süvítenek körülötte. Kapitánya gúnyosan szól hozzá: “Mi az öreg, talán félsz?” Mire az öreg népfelkelő igy válaszol: “Ha ka­pitány ur úgy félne mint én, már régen elszaladt volna.” vaskcrcna! . . . Holnap benn lesz már a hivatalos lapban. A kisasszony boldog és iz: gatott. — Igazán papa, — mondja — jó lesz még ma beküldeni a kabinetirodába a fej mérté­kedet! , Előrelátás A váci fegyház egyik tiszt­viselője kissé megszorult anyagilag. _ A tisztviselők ilyenkor mit csinálnak? Kölcsönt vesznek fel valami szövetkezetnél. A mi emberünk is bejött Pest­re és két kezesének aláirásá­­val ellátott váltóját benyúj­totta egy pénzintézethez. Az igazgatósági gyűlésen annak a rendje és módja sze­rint szavazás alá került a f egy intézeti tiszt váltója is. A vezérigazgató referálta az ügyet, ajánlva, hogy a köl­csönt szavazzák meg. eszedékkőtől szavak­kal fejezte be: — Adjuk meg, uraim, a kölcsönt, nem lehet tudni, hogy mikor szorulunk ezek­nek az uraknak jóindulatára. A kölcsönt egyhangúlag meg­szavazták. A hamiskártyás A kávéházban alsózik két körmönfont ügynök. Kibicük is van; még pedig az egyik ügynök cégtársa, aki azonban nem a társának kibicel, ha­nem az ellenfélnek. Kiosztják a kártyát és a cégtárs kvintet kap a kezé­be. Kijátszik és igy szól: — Kvint . . . Nem mer kontrázni. De eb­ben a pillanatban érzi, hogy a lábát nyomogatják. Hamar ki'bclki: — ... és kontra. — Szext és rekontra! — hallatszik diadalmasan a má­sik oldalról feléje; persze el is veszti a játékot. A kibic túloldalról szerény hangon megszólal: — Hát hogy kontrázhattad meg, amikor egy szexied hiányzik? Társa pirosán a dühtől oir­­dit felé: — Te állat! Miért nyomtad meg a lábam? A másik játékos hangosan felkacag és igy szól: — Ne szidja őt. Én nyom­tam meg a maga lábát . . . Mert én ismerem magukat! Dr. Hombár Mihály védőbeszéde — Védencem, Szegfű And­rás azzal vádoltatik, hogy egy elsőrangú virágkereske­désből nagyobb mennyiségű virágot ellopott. Be van azon­ban bizonyítva, hogy vádlott szenvedélyesen szereti a vi­rágot.- Már pedig a költő sza­vai szerint: “aki a virágot sze­reti, rossz ember nem lehet.” Ennek alapján kérem véden­cem felmentését. A 16-ik században csodamódra elterjedt Magyar­­országon a köszvény. Halomszámra idézhetők a le­velek, melyek mindegyike a podagráról panaszkodik, mely, ha egyszer befészkelte magát, váltig bujkál gyarló testünkben, hol itt, hol amott has JHBftÉgg-A baj hetjük, hogy valamikor sokkal több' b lom reá. Túl a Durain a Fertő mocsarai menH re terjedtek, a Csallóköz ágasbogas medre, a tB-V Rábca, Répce, Sió, lejebb a Mura, Dráva és mnH megannyi kisebb-nagyobb, tunya folyású patak, a tavaszi olvadás, őszi esőzés után összefüggő mo-^ csarak, vadvizek sokaságát hagyta maga után, mig. . az Alföldön a szeszélyesen kanyargó Tisza csavar­góit kedve szerint, az ecsedi láp és világa terült el napi járóföldön. Éhez járult a hajdaniak életmódja, a mezőgaz­daság, a katonáskodás, mindkettő bőséges alkalba a “csontig fázásnak”, a sokat megpanaszolt podag­­rának. Radetius István egri psüpök, mellesleg a pozso­nyi kamara tanácsosa, nem szántott-vetett ugyan, —elvégezték ezt helyette a tiszttartói, robotos job­bágyai — a törökkel se verekedett, mégis utolérte a baj, még pedig a pozsony kamara jól fűtött helyi­ségében, tollpercegetés közben. Erre vall Paczóthy Jánosnak Kassáról 1573 február 23-án Írott levele, mely az Országos Levéltár kincses bányájából került elő. írója erősen mentegetődzik, hogy “tokaji földet” nem tud szerezni, bármennyire is ráirt a tokaji tiszt­tartóra. Ami csekélyke volt nála házi használatra, készségesen küldi egy fadobozban. Ezután kidicséri az áldott tokaji földet, mely a testi nyavalyák minden fajtája ellen használ, és az a különös ereje is megvan, hogy a podagrát cso­dálatos módon enyhíti. Élő példa reá a felesége, aki, ha elfogja a fájdalom, ezt a földet porrá törve, erős ecetben felforralva, amúgy forrón gyolcsba kenve teszi megkínzott testrészére, mire a fájdalom lecsil­lapul, mert az orvosság a betegség tüzességét, ere­jét kiszívja. Ebből a földből különösen az a hathatós, mely a nyelvhez értetve, ahoz hozzátapad. Annak bizonyítására pedig, hogy csakugyan be­csületesen utána járt a gyógyszernek, leveléhez csa­tolja a tokaji tiszttartó sorait, aki értesíti, hogy: “Kért vala kegyelmed engem, hogy valami tokaji földet szereznék kegyelmednek és felküldeném, azért bizony nagy szorgalmatossággal voltam érte, de sem­miképen nem tehettem szerit, mert az kőbányába -nem mielfietnek, ugyan barátuknmíl isAíerestem, sehol szerit nem tehettem. Tokaj. 1573. február 22.”' így hát Tokaj vidéke nemcsak szivet derítő szü­retéről, tűznél tüzesebb, csóknál édesebb hétputto­nyos máslásáról volt régente világszerte híres, de Istenáldotta földje, melyből a királyok itala kapta zamatját, a betegágyon sinylődőknek is megszerezte az enyhülést. Ami ellen ma a fürdő meg iszap szolgál, azt hajdanában a tokaji föld mesterséges iszapja gyógyította. Éltek is vele századokon át, mert a jó öreg Korabinsky földrajzi munkájában felemlíti, hogy Fischer orvosdoktor 1732-ben irt a tokaji földről egy nagytudományu értekezést. FALUSI NÉP mm ISMER TRÉFÁT Egy aradi román professzor, aki behatóan fog­lalkozik a népköltészettel és a népfantázia egyéb megnyilvánulásaival, mesélte el a következő esetet: . — Szászsebesi diák koromban egyik szünidőt’ egy kis román községben töltöttem az unokabátyám­mal. Egy napon, már,ősz felé járt az idő, elhatároz­tuk, hogy megtréfáljuk a községbelieket. Mikor be­sötétült, egy égő gyertyát helyeztünk el a falu két felét összekötő hid alatt. Nem csináltunk semmi mást,, és mégis rendkívüli hatást értünk el. Azon a napon több esküvő volt a faluban s román népszokás sze­rint a násznép a menyasszonyt át szokta kísérni az uj férj házába. A hid a kiszáradt patak felett a falu közepén volt és igy a lakodalmas meneteknek a hí­don kellett volna áthaladniok. De azon éjszaka egyet­len ember se mert áthaladni a hídon, sőt messze el­kerülték. Másnap pedig csodadolgokat meséltek. Az egyik paraszt látta, hogy kékes fényben ragyogva a hid alatt gubbaszkodott az ördög. A másik érezte a kénszagot, a harmadik látta, amint az ördög fehér palástban a hídról a patak medrébe vetette magát a többen hallottak földöntúli zajt. MIT ADOTT, MIT KAPOTT SZAUD? Szaud arab király üres kéz­zel jött, mindössze borravaló­kat osztogatott, és teli marok­kal távozott Amerikából. Adott: engedélyt arra, hogy Amerika tovább is fenntart­hassa légi bázisát az ő orszá­gában. Kapott: Ígéretet, hogy pár száz millió dollár gazdasági és katonai segítséget kap Amerikától. % Kérdés: Mi célra kellenek neki amerikai tankok, ágyuk és repülőgépek? És mit fog csinálni a sok gazdasági segít­séggel? Talán jót, talán rosz­­szat. Amerika kockázatot vál­lalt, amikor Szaudnak segít­séget adott. Mert Szaud király ugyan nyugat-barátnak vallja magát, de ugyanakkor Nas­­sert nagy arab vezérnek te­kinti. Amerika közelkeleti po­litikáját — az úgynevezett Eisenhower doktrínát — tá­mogatja, de ugyanakkor tá­mogatja a Nasser csoportot (Egyiptom, Szíria, Jordán), amely orosz-barát. Cöupa el­lentmondás és kockázat, , ( A Jó PÁSZTOR ___

Next

/
Thumbnails
Contents