A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-01 / 5. szám

4-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR US FÉN¥EÉFF1L¥ÉTELEK Ä TÖRTÉNELEM NAGYJAIRÓL Napoleon nagyon szeretett másokat megtréfál­ni. Különösen marsalljai és tisztjei voltak azok, ki­ket eme kedvtelésére kiszemelt. Egy téli napon, amikor Compiégneben tartóz­kodott, egyszerre csak kijelentette, hogy vadászatra támadt kedve és a reggeli csak vadászat után lesz. Az udvar nem épen nagy kedvvel készült fel, mert csikorgó hideg volt és a reggelizés ideje a császár szenvedélye folytán két-három órával eltolódott. Cambacéres tábornok, aki igen gyakorlati em­ber volt, beosont az étkező terembe, jókora darab pástétomot vágott magának és kabátja hátsó zse­bébe csúsztatta. A császár észrevette a tábornok csalafintaságát, maga elé szólította és belekarolva, bizalmas beszélgetésre magával vitte a kályhához, annak háttal nekiállitotta, ő maga pedig csak be­szélt végreérhetetlenül. A kályha melege ezalatt megolvasztotta a pás­tétom zsírját, amely végigcsepegett a világos tábor­noki kabát szárnyán, a nadrágon és a csizmán. Na­poleon erre odaintett egy szolgát, kivétette a piron­kodó tábornok zsebéből a pástétomot és kacagva mondta el tréfáját környezetének. Erre azután a vadászat is elmaradt. * VIE Edward angol királyról, aki walesi herceg 'ban valóságos divatkirály volt, jegyezték fel ezt j : '°'Pemző apróságot: Esy indiai misszionárius volt kihallgatáson Vic­­a királynőnél. A misszionárius az egész királyi d előtt megkapó szavakkal ecsetelte a benszti­­•'^omorát. Már régen befejezte beszédét, ami­­, walesi herceg még mindig mély hallgatásba - ">örülve. Victória királynő, ki maga is nagyon í 'dott, egy darabig fiát nézte, azután megr­ágni remegő hangon kérdezte:- Min gondolkodok Edward? A herceg felriadt tűnődéséből és igy válaszolt: — Azon tűnődöm, hogy ennek a misszionárius­­' av a bal nadrágszára sokkal lejjebb van, mint a job­bik, bizonyosan nincs — nadrágtartója. * I. Miklós orosz cár rendkívül magastermetü em­ber volt. Egy napon meglepetve pillantott meg egy jajánál még magasabb hadapródot. — Mi a neved ? — szólította meg a cár a katonát. — Romanov, felség — hangzott a válasz.. — Akkor talán rokonom vagy? — szólt tréfá­san a Romanov-házból való cár. — Igenis, felség — felelte bátran a hadapród. ; — Mennyiben ? ; — Felséged Oroszország atyja, én pedig fia va­gyok. A cár találékony hadapródot homlokon csókolta. I * XVIII. Lajos francia király a nagy forradalom alatt provencei gróf néven száműzetésbe ment, vele együtt távozott kamarása és titkára, Avara gróf, aki a fiatal herceg udvarát vezette. Egy napon egy párisi ur jelentkezett nála ki­hallgatáson. Gróf Avara azt hitte, hogy a király pártiak egyik kiküldötte és ezért rögtön fogadta. De nemsokára egészen felháborodva tért vissza. Arcán is meglát­szott az izgalom nyoma. — Mi bajod van, barátom? — kérdezte a király. — Felség, az emberek szemtelensége igazán ha­tártalan. Elhiszi-e felséged, hogy Bonaparte minisz­tere, Fouché, ötvenezer frank évtijat ajánl fel ne­kem azért, hogy felséged mindennapi cselekedeteiről hirt küldjék neki. — Ötvenezer frank? Ez nem is gyerekjáték! S te mit válaszoltál? — Felséged még kérdezi? — Persze, te ajtót mutattál neki? No, hát csak siess utána és fogadd el az ajánlatot. — Felséged tréfál. — Dehogy is tréfálok, kedvesem. Nagyon komo­lyan beszélek. A napi tudósítást én irom és az össze­get megfelezzük. Tűzoltók sebesültek meg a Caracas i repülőtéren egy lezuhant és felrobbant utasszállító repülőgép oltása­kor. Philadelphiában az utcán kigyulladt egy gazolint szállitó teherautó. Koreában hivatalosan fegy-| verszünet van. De a kommu­nisták alattomos guerilla há­borút folytatnak a demokra­tikus déli országrészben. Nem múlik el nap, hogy a határ mentén ne csapnának össze a délkoreai őrjáratok kommu­nista beszivárgókkal, terror­ista bandákkal. A vörös underground élén­­kebb, tevékenyebb, mint vala­ha. Akárcsak Nasser egyipto­mi diktátor halálraszánt fana­tikusai, akik Izraelbe osonnak át gyilkolni, életük kockázta­tásával, ezek a kommunisták is feláldozzák magukat “a nagy cél” érdekében. A katonai hatóságok tizen­ötezer főre becsülik a Déli Ko­reában földalatti tevékenysé­get, illegális munkát végző vö­rösök számát. A határmenti hegyekből csapnak le a környék falvaira a terrorista bandák. Gyújto­gatnak, rabolnak, civileket kí­noznak és hurcolnak maguk­kal. A farmerek készleteit ki­fosztják, “elrettentő példát” statuálva főbelövik az elfog­lalt falvak polgármestereit, rendőreit, azon a cimen, hogy mindenki, aki Syngman Rhee­­vel tart áruló Ha már nincs idejük elszállítani a csűrök, pajták rizs és gabona tarta­lékait, felgyújtják a magtá­rakat és az istállókat. Tíz éven aluli gyermekeket, főleg fiukat visznek maguk­kal. A gyermekrablás a főspe­cialitásuk a vörösöknek, akik janicsárokat nevelnek az igy elhurcolt gyermekekből. A vörös kémek tovább me­részkednek a határnál. A nagy­városokban bujkálnak, itt gyűjtenek adatokat az ameri­kai felszerelésekről, csapat­­mozdulatokról. Mindenhol ott vannak. A kormányhivatalok­ban csakúgy mint a katonai, rendőri barakkokban. Tisztes, antikommunista délkoreai pol­gárokat úgy kényszerítenek szolgálatukba, hogy az észa­ki országrészben élő rokonaik életét fenyegetik. Zsarolástól sem rettennek vissza, ha pedig vesztegetni kell, van bőven pénze az észak­koreai vörös kormánynak. Nemrég lelepleztek egy ban­dát, amely hamis délkoreai bankjegyeket hozott forgalom ba. A nyomozás megállapítot­ta, hogy az ügyes hamisítvá­nyokat — Kínában gyártották. A vörös kémek bőkezűen szór­ták a hamis pénzt, a becsapot­tak egyrésze nem mert jelent­kezni, nehogy meggyanúsít­sák őket: kommunistákkal összeköttetésben állani nem a legjobb ajánlólevél ma Dél­­: Koreában. A vörösök tudják ezt és ki­használják népszerűtlenségü­ket. Néhány hónappal ezelőtt egy kormányhivatalnokot Ítélt el a bíróság mert rábizonyult, hogy északi ügynökök jártak a házában. A szerencsétlen embert azonban úgy rántot­ták magukkal a vörösök, hogy amikor meg semmiféle szol­gálatot nem tett nekik, meg­fenyegették, ha nem engedel­meskedik, elhíresztelik, hogy titkos kommunista ügynök. Nassei gyilkos különítményeinek magyamármazásu áldozata volt A rágalom éppen úgy a vád­lottak padjára juttatja a gya­núsítottakat, mintha tényleg kommunista megbízott lett volna az illető. Nincs könnyű dolguk a délkoreaiaknak. Az élet ma nhéz, bizonytalan. So­hasem tudhatják, mikor vált­ják be fenyegetésüket a foly­ton fegyverkező vörösök. Ál­lítólag olyan modern, jólfel­szerelt hadsereggel rendelkez­nek, hogy 24 óra alatt az egész déli országrészt elfoglalhatják. A lakosság apátiával nyug­szik bele a sorsába, örülnek minden napnak, amely béké­ben pergett le, mert sohasem tudják, hogy mit hoz számuk­ra a holnap. CSALÁDI HÍR - POLITIKAI HÍR BERLIN. — Max Reimann, a nyugatnémetországi illegá­lis kommunista párt 58 éves elnöke, harmadizben megnő­sült, feleségül vette a kelet­németországi szovjet zóna kommunista pártirodájának a 27 éves titkárnőjét, Ilse Dünnt A lakodalom Reimann villá­jában volt, amely Berlin szov­jetzónájában van. Reimann első házasságából négy gyermek származott, kik nem követték hűségesen ap­juk politikai irányvonalát. Hu­go hét éven át a szovjet zóná­ban élt, de 1955-ben átszökött a szabad zónába. József 1949- ben a kommunista rendőrisko­lából nyugatra szökött, de két hónap múlva visszatért a kele­ti zónában és 1952-ben 15 évi börtönre ítélték. Nemrég a börtöben megbetegedett, kór­házba került és a múlt héten újra átszökött Berlin nyugati zónájába. TEL AVIV, Izrael — Az Uj Kelet jelenti, hogy Nasser egyiptomi diktátor fidain lesipuskásai, akik a szinai vereség óta Jordán felől szivárognak be izraeli területre, Tel Mondban éjnek idején felrob­bantották egy ültetvényen a farmházat, amelyben Vig Simon, ipolysági Származású traktoros lakott a családjával. Az összeomlott ház romjai alól kiszaba­dított Vig Simon a kórházba szállítás alatt kiszenve­dett, felesége és hat éves kislánya csak sérüléseket szenvedtek, a kislánynak jobbkarja eltört. A gyilkos banda a robbantás után elmenekült, de menekülés közben még újabb merényletet köve­tett el: Kfár Hess faluban két kézigránátot dobtak be egy házba az ablakon át. A ház, amelyben a Vig család lakott, drótsö­vény veszi körül. Az egyiptomi fidainok aláásták a drótsövényt, úgy hatoltak be a kertbe és a ház lép­csője alatt helyeztek el nagymennyiségű dinamitot. Vig Simon, mint minden férfi a határmenti telepe­ken, gyorstüzelő pisztollyal a párnája alatt aludt, amikor a robbanás történt. A pisztolyból egyetlen lövedék sem hiányzik, ami azt mutatja, hogy a rob­banás pillanatában már nem tudta használni fegy­verét. Vig Simon Magyarországból nyolv év előtt ván­dorolt ki Izraelbe, résztvett a Szinai félsziget győ­zelmes harcaiban. Felesége a függetlenségi háború idején egyiptomi fogságban volt. 1 ! --------------­Leleményes szindarabiró Ernest Blum francia szin­­müiró mesélte el, hogy első darabjának a premierje nem sikerült valami jól. A színház igazgatója magához hivatta s ezt mondta neki; — Gondoljon ki valami oko­sat, mert ha nem támad vala­mi mentőötlete a darabbal kap­csolatban, úgy kénytelen le­szek azt levenni a műsorról. Másnap ez a hirdetés jelent meg a “Figaro’-ban: “Fiatal délamerikai ültet­vényes megnősülne. E célból minden este a Comedie Mo­derne nézőtéren tartózkodik, hogy kiválassza magának azt a jómegjelenésü, kedves, jó­­lelkü leányt, akit feleségévé akar tenni. Csak olyan lányok jönnek számításba, akik szü­leik kíséretében jelennek meg a színházban.” Az apróhirdetést Ernest Blum adta fel és az esténként megjelent lányok és azok szü­lei mentették meg a darabot. LEMONDOTT A KÁRTÉRÍTÉSRŐL A HIPNOTIZÁLT MENYASSZONY MILWAUKEE — Jelentet­tük annak idején, hogy Mrs. Rose Werra 44 éves asszony :érje, Sylvester húszezer dol­­.áros kártérítési pert indított \z 59 éves Jacob I. Aspel hip­­íotizőr ellen azon a cimen, íogy elidegenítette tőle a fele­­jégét. Apsel hipnotizálta az isszonyt, elhitetve vele, hogy ílőző földi életükben, 1776- ban házastársak voltak. Mrs. Werra erre válni akart Sylves­­tertől, hogy “visszatérjen” előző férjéhez, Aspelhez. Annyira beleélte magát a do­logba, hogy hallani sem akart többé a “második” férjéről, akinek, szerinte, semmi joga nincs hozzá. — Korábbi szerelme gyűlö­letté változott — állította ke­resetében Sylvester. A biró úgy oldotta meg a gordiusi csomót — az asszony vallomása után, amelyben Rose beismerte, hogy Aspelt szereti — hogy elrendelte: a hipnotizőr oldja fel képzelt kö­telékeiből Mrs. Werrát. A biró jelenlétében történt •a hipnotizálás. Apsel transzba ejtette az asszonyt és rápa­rancsolt, hogy felejtsen el min­dent, ami korábban történt és térjen vissza Sylvesterhez. — Szeresse nagyon és rajta kívül senki mást soha többé —»­­mondotta a hipnotizőr. Ezzel felébresztette a transzból a nőt, aki mosolyogva lépett fér­jéhez, nem emlékezve a koráb­bi eseményekre és idegenül pillantva Aspelre. A biró ezzel elejtette a pert. Sylvester, a férj kijelentette, hogy a dön­tés ínyére való és nem köve­tel többé kártérítést a hipno­tizőrtől. MULATSÁG SAULT STE. MAKIÉ. — Üzleti lopások miatt letartóz­tattak 32 high school diák­leányt. Azt mondták mind, hogy az ebédidőben csak mu­latságból követték el a lopá­sokat. De tény az, hogy ren­geteg ruhaneműt és szépitő­­szert lopkodtak össze. New York földalatti kincsestára 33 Rector Street 80 láb mélységben NEW YORK. — Aki kétel­kednék abban, hogy New York a világ financiális fővá­rosa, jól teszi, ha ellátogat a Federal Reserve Barik of New York 33 Rector St.-i rene­szánsz stilusu palotájának mínusz nyolcadik, vagyis a föld alatt nyolcadik emeleté­re, ahol mázsaszámra vant szinarany és ahol az aranyat­­adják és veszik. Érdekes adás vétel ez: országok közötti aranyvásár. Mármost, ha az egyik ország a másiknak tar­tozik, az egyik polcról ennyi meg ennyi aranyat áttesznek a másik polcra — ennyi az egész. Arany térképnek is le­hetne ezért nevezni ezt a föld­alatti kincsestárt. Minden polc egy-egy ország nevét vi­seli és annak az országnak az aranykincsét tartalmazza. Hogyan van az, hogy hat­van idegen ország New York­ban őrizteti aranyát? Hitler a megmondhatója. Amikor a német nácik legázoltak egy­másután több európai orszá­got, ezeknek az országoknak kormányai Amerikába men­tették nemzeti bankjuk aranykészletét, és ezt a pél­dát azóta óvatosságból más, nem veszélyeztetett országok is követték. Jól is teszik ezek az orszá­gok, hogy New Yorkban őriz­tetik kincseiket mert itt nincs veszély. Elég emlékeztetni arra, hogy a spanyol polgár­háború idején a Franco ellen­forradalma által veszélyezte­tett kormány a nemzeti bank aranykészletét Odesszába irá­nyozta biztos megőrzésre és — sohasem kapta vissza. A szovjet urai azt hazudjak, hogy az az arany a spanyol loyalistáknak küldött orosz fegyverek ára volt, nem pe­dig letét. Ha a spanyol kor­mány az aranykincset New Yorkba szállította volna, ta­lán ma is ott lenne a Federal i Reserve Bank p á n c é i o s | aranybarlamg jábap, minden­kor a jogos tulajdonos ren-’ delkezésére. A világ kormányainak, nemzeti bankjainak és más nagy pénzintézeteinek ara­nyából nagy rész van itt, de nem a legnagyobb. Arany­ban gazdag a szovjet is, és az amerikai kormány aranykin­cse másutt van, ugyancsak földalatti páncélos kazama­tákban, őrizve: Fort Knox, Ky.-ban Mindenesetre sok arany van a Rector utca alat­ti barlangban: csaknem 7000 millió dollár értékű aranytég-Biztos az őrizet itten. A ha­talmas acél ajtó 90 tonna sú­lyú és az ajtófélfák 12 láb vastag acélból készültek, sú­lyúk 140 tonna. Viz nem ha­tolhat be ezen az ajtón át, de még levegő sem. És persze betörő sem. A riasztó beren­dezés olyan, hogy 10 másod­perc alatt nemcsak a pince ajtaja, de a banképület összes bejáratai bezárhatók. Nem is próbálkozott itt még soha be­törő vagy kasszafuró. Sem a pincében, sem a felső emele­teken. Háromféle aranytégla van ebbe a pincében. Az amerikai és a délafrikai tégla 28 font súlyú és 99.5 (százalékban tiszta arany. A középeurópai arany, amely nagyobbrészt régi pénzek beolvasztásából származik, kevés rezet is tar­talmaz és finomsága 90' szá­zalék. Az amerikai 28 fontos aranytégla értéke troy un­ciánként 35 dollár, összesen 11,760 dollár. Az arany méré­sénél a troy uncia az egység; az arany fontban nem 1-6, ha­nem 12 uncia van. Az arany mérése szinte hi­hetetlenül pontos, a mérleg megmutatja a troy unciának egyszázadrészét. És ha a lá­togató megkérdi a mérleges embert, mi a súlya egy papír dollárnak, az pontosan leméri egy troy unciának három szá­zadrésze. A papírpénzeket mindenki ismeri, igy hát mindenki tud­ja (ámbár, ha kérdik, nem mindig tudja megmondani), hogy az egydolláros bankón George Washington arcképe van, az ötdollároson Abraham Lincoln képmása, a 100 dol­lároson Benjamin Franklin képe. Ezerdollárost ropog­tatva az ujjai közt, az olvasó, ugye, gyönyörködik Grover Cleveland elnök csinos kép­másában? De kérdezzük az olvasót: Látott-e -már, ropog­tatott-e már ujjái között 100.000 dolláros bankót? Nem! Százezer dolláros ban­kót a pénzügyminisztérium kizárólag a Federal Reserve Bankba való deponálásra használ. Aprópénz is van bőven a 33 Rector St. házban, körülbelül nyolc miliő dollár értékben, több mint 6,000 zsákban. Á bank naponta átlag 38 tonna aprópénzt fizet ki. A Federal Reserve Bank of New York vagyona körülbelül 13.000 millió dollár, de pán­célszekrényeiben több mint száz billió dollár értékű arany -papírpénz, kötvények és más értékpapírok vannak. EirijékezzUnk a régiekről Hivatalosan béke van, de a harc még egyre iolyil a vörös terroristák ellen

Next

/
Thumbnails
Contents