A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-06-28 / 26. szám
A JŐ PÁSZTOR 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYEST MIHÁLY — Mondtam már, hogy ez helytelen kifejezés! — szólt Ödön. — Mondjuk hát úgy, hogy elutazott! — igazította ki magát a biztos. — De miért utazott el, ha egyáltalán úgy tudja, hogy rendben van a szénája? — Bizonyára családi okok indították őt erre, ha valóban elutazott. A biztos most kifogyott a türelemből. — Báró ur, akárhogy áll is a dolog, akár elutazott, akár megszökött, mindakét esetben ön a felelős. Ön kezességet vállalt érte. Apja helyett ödöh sietett válaszolni: — Én tagadom, hogy elutazott! Ám kutassák ki a dolgot! Ha elutazott, akkor ezt csak két módon tehette, t. i. vagy szekéren, vagy vasúton. Mindkét esetben igen könnyű lesz kipuhatolni, vájjon csakugyan igy áll-e a dolog? — Ez meg is lesz! — jelentette ki a biztos. — Ezúttal csak annyit mondok báró ur, hogy emiatt léginkább önnek gyűlik meg a baja. Nemeshegyi báró elfogadta a biztos szavainak értelmét s igy szólt nyugodtan: — Majd ha bebizonyítják nekem, hogy Etelka kisasszony csakugyan megszökött vagy elutazott, akkor felelősségre vonhatnak engem, de addig nem! — No jó, — felelte a biztos. Ez meg fog történni. Az esetről azonnal jelentést teszek feljebbvalóimnak, a következményeket ám méltóságod lássa! Ezzel ajánlotta is magát és eltávozott. Nemeshegyi most rögtön fiához fordult: — Az Istenért fiam, úgy látszik, nem mondtál nekem igazat! Elámitottál engem! Etelka talán nem is adta szavát, mint ahogy te mondtad nekem. — De igen is, szavát bírom, — erősítette Ödön. — Megbeszéltük magunk között a dolgot. És én egész boldog vagyok, mert viszonozza szerelmemet. — De akkor minek ment el? Ödön elhallgatott. — Szólj fiam! Miért titkolódzói? Nem érdemiek tőled annyi bizalmat, hogy nekem őszintén elmondd a történteket? — Atyám, — mondotta — neked megmondhatom, hogy Etelka csakugyan elutazott és hogy én —ezt elősegítettem. — Boldogtalan! — kiáltott fel az öreg báró. — Nem gondoltad meg, hogy ez által nagy bajba keversz engem? — Kedves atyám, oly állapotban voltam én akkor, hogy nem is gondolgozhattam. Ha azt kívánta volna tőlem, hogy életemet áldozzam fel, ezt is megtettem volna. Egyébként, mi úgy segítünk magunkon, hogy megmaradunk amellett, hogy nem utazott el Etelka. Aki ezt nem akarja elhinni, bizonyítsa be az ellenkezőjét. — De mégis csak jobb lett volna rábeszélni őt, hogy maradjon, — hajtogatta az öreg báró. — Ezzel nem értünk volna célt, atyám! ő minden áron menni akart s csak az alatt a feltétel alatt mondott igent nekem, ha elutazását lehetővé teszem. Én tehát az utóbbit választottam, azt hiszem, ez által szándékaid értelmében jártam el. Az öreg Nemeshegyi elhallgatott. Végre is bele kellett nyugodnia a történtekbe. A rendőrbiztos még akkor este visszatért. Útközben az utszéli csárdában megtudakolta Kuczura András lakását s mindjárt azon melegiben betoppant hozzá. — Kurucza András, — mondotta, — maga pénzt adott kölcsön a fiatal Nemeshegyi bárónak! Igaz-e? A gazda rosszat sejtett s el szerette volna csavarni a dolgot. — Ne beszéljen nekem, — szorította őt a biztos. — Maga mondta, hogy vagy négyszáz forintot kölcsönzött Nemeshegyinek. Ne merje tagadni, mert tanú is van rá. — No hát ha adtam is, a magamét adtam! — kiáltotta Kuczura András. — Kinek mi köze hozzá? — Majd elválik, lesz-e közünk hozzá vagy sem! És most mutassa nekem azt a váltót! — Olyan nincs! — kiáltotta a gazda. Ellenkezésének egyik legfőbb oka az volt, mert attól tartott, hogy uzsorapert kap a nyakába, miután, mint maga bevallá, huszas kamatot szedett. — Ha meg nein mutatja, nem jó vége lesz, — fenyegetődzött a biztos. — Egyébiránt, nem akarom elvinni a váltót, csak látni akarom, kinek a neve van rajta. — Két aláírás van rajta, — jegyezte meg Kuczura András. — Mutassa! András gazda végre felmutatta a váltót. A biztos meggyőződött róla, hogy az egyik aláírás Nemeshegyi Ödönné, a másik pedig Lorántffy Etelkáé. — Elég, — mondotta a váltót visszaadva. — Csak nem fogom elveszteni a pénzemet? — kérdezte Kuczura András aggódva. — Már azt nem tudom, — vonta vállát a biztos. — A váltó kibocsátója Nemeshegyi ur nem épen hitelképes egyén. — De majd fizet a grófné! — Nem grófné az, jó ember . . . vagy talán maga nem is tud olvasni? — A nyomtatott betűket valahogy csak elolvasom, de az írottakat még pápaszemmel se igen bírom. — No hát tudja meg, Andris gazda, hogy a másik aláírás Lorántffy Etelkáé. — Micsoda? — kiáltott fel nagyot nézve .Kuczura. — Hát már a Lorántffyék is annyira jutottak? ■ — Oh korántsem! A Lorántffy névnek még mindig jó csengése van, csak Etelkáé már nem az! Azon a pénzen, amit megától kapott, elutazott s azt hiszem, esze ágában sincs a kölcsönt valamikor kifizetni. Kuczura András hüledezve nézett rá. — Lássa barátom, úgy kell magának, — mondotta a biztos. — Maga nagy hasznot akart huzni s most alighanem a tőkét is elveszti. A gazda nagy zavarban vakarta fejét, a biztos azonban eleget tudott s tovább utazott. Útja Csillagvár mellett vezetett el s meg nem állhatta, hogy be ne szóljon Elemérhez. Midőn ez megtudta, hogy nővére megszökött, csaknem haját tépte haragjában. Rögtön szét is küldte embereit a szélrózsa minden irányába, hogy keressék a szökevényt. Másnap a rendőrbiztos kíséretéiben Palotás csendőrhadnagy is megjelent Nemeshegyen. Legelőször is az öreg bárót keresték fel, kinek tudtára adták idejövetelük okát. Nemeshegyi szerepéhez híven kijelentette, hogy megmarad tegnapi állítása mellett. Ám ha ez alatt valamit kifürkésztek volna, csak adják elő egész nyíltan. — Ebben az irányban még nem kezdtük meg a nyomozást, — mondotta a biztos. — Egy másik homályos pont azonban már fel van derítve. Ez az a bizonyos pénzüzlet! Láttam Kuczura Andrásnál azt a bizonyos váltót és Ödön neve fölött ott láttam Lorántffy Etelka nevét is. Nemeshegyi elsápadt és szólni sem birt. A rendőrség nyomról-nyomra megy s végre kisüti az igazságot? Ekkor hirtelen egy gondolata támadt s igy szólt: — Még most se látom, hogy önök helyes utón járnának. Egyébiránt tessék kihallgatni aj fiamat, Q hl'7.oviyft!»a TTvio^tvicl felölni Ii^l’cIcocj.Iíio. ~y Ödönt elő teremtették. — Báró ur, — szólalt meg a rendőirnifetos he• lyett a csendőrhadnagy, — ki volt az a nő, jkinek a I számára pénzt kerített? j — Az nem tartozik ide, uraim! — viszonzá Ödön. 1— Akárkinek szereztem, senkinek semmi köze! — Ön azt mondotta tegnap, hogy egy grófné számára szerezte! Megmarad ön ezen állítása mellett? Ödön fürkésző pillantást vetett rá. A biztos arca elárulta, hogy a váltóról tud már valamit. — Megmaradok, — jelentette ki Ödön mindannak dacára. — Még akkor is, ha azt állítjuk, hogy a játszmát lön elvesztette? — Még akkor is és minden körülmények között, — jelentette ki ismét Ödön. — No hát tudja meg, hogy a második aláírás Lorántffy Etelkáé, — mondotta a biztos. — Ezt én tulajdon szemeimmel láttam. Ödön hátrahökkent. Most már bajosan lehet tagadni és mégis tagadni kell, mert különben bajba keveredik az öreg báró, mint jótálló és kezes. — Legyen hát Lorántffy Etelkáé az aláírás, — mondotta, — de ebből még semmi sem következik s én még most is állítom, hogy önök hamis nyomon haladnak. A csendőrhadnagy most már kifogyott a béketürésből. — Báró ur, — szólt rá, — a tények a leghatározottabban ön ellen bizonyulnak. A pénz felvétel tényével ime szemközt áll Lorántffy kisasszony eltűnése. Ebből már csak világos, hogy a kisasszony megszökött s hogy ön ezt elősegítette az által, hogy pénzt kerített neki. — Nem úgy van, — rázta fejét Ödön. — Tehát tagadni akarja, hogy nem az ő számára teremtette elő a pénzt? — Ezt nem tagadom, de lehet, hogy neki más célra kellett a pénz! Ő engem felkért, hogy szerezzek neki és én teljesíteni iparkodtam kívánságát, a többit kutatni tiltotta a diskréció! — De az Istenért, báró ur! — kiáltotta a csendőrhadnagy. — Tényeket csak nem lehet eltagadni. A kisasszony nincs itt, tehát kétségtelen, hogy elutazott. — Bocsánat, de ez nem egészen igy áll. A kisasszony talán nem találta elveivel összeegyeztetőnek, hogy vendégszeretetünket oly sokáig igénybe vegye, ennélfogva egy környékbeli idegen helyre ment. Evégből természetesen pénzre lehetett szüksége. (FOLYTATJUK) Ujamerikások Híradója ÚJSÁGÍRÓK a JUGOSZLÁVIA MENEKÜLTEKNÉL BELGRÁD — A jugoszláv kormány, miután két szerbiai táborból, ahol magyarmenekültek vannak elhelyezve, megengedte több külföldi újságíró látogatását, kénytelen volt azt egy kelethorvátoyszági táborban is engedélyezni. Előbbiekben a látogatók nagyjában meg voltak elégedve a látottakkal, legalább is, ami a menekültek elhelyezkedését illeti, de a horvát táborokban pld. a menekülteket tekintett nélkül nemükre és korukra, ugyanazon helyiségekben helyezik el. így pld. egy, szobában, amelyben leírhatatlan a piszok, 67 férfi nő és gyerek volt, de ágy csak 42-nek. A menekültek azonban szabadon kipanaszkodhatták magukat és talán egy sincs közülök, aki ott akarna maradni. Túl közel van Magyarországhoz, a jugoszlávokat most is vérbeli kommunistáknak tartják, akik nem csinálnak abból lelkiismereti kérdést, hogy ha reákerül a sor, kiadják a vörösöknek a menekülteket, hogy ezzel az oroszoknak hízelegjenek. A Je^l többjük Amerikába akar menni és nem tudja megérteni, hogy a USA miért nemfogadja be őket. Sorsuk azonban kezd jobbra fordulni, mert pld. épp amikor az újságírók ott voltak, a canadai kormány megbízottja 1000 menekültet • válogatott ki, akiket a canadai kormány költségén szállítanak oda. A skandináv államok kiküldötteit is várják oda. BEZÁRT A TRENTONI IRODA A trentoni városháza épületében lévő menekült-iroda, ahová a magyar menekültek ügyes-bajos dolgaikkal fordultak, megszüntette működését. A beszüntetést a város polgármestere azzal indokolta, hogy a Camp Kilmer feloszlatása következtében ez az iroda feleslegessé vált. A MAGYAR KÉRDÉS A UN ELŐTT NEW YORK — A magyar események kivizsgálására a UN által kiküldött ötös bizottság elkészült jelentésével, amely a kiszivárgott hírek szerint igen súlyos megállapításokat tartalmaz, annak ellenére, hogy a bizottság nem mehetett Magyarországra, hogy ott végezze a vizsgálatot. A jelentés teljesen azoknak a megállapításoknak a nyomán mozog, amelyekkel a UN többsége eddig az oroszok eljárását megbélyegezte és újból azt javasolják, hogy a UN szólitsa fel az oroszokat, Magyarország kiürítésére. A jelentés szerint Kádárnak és kormányának egyáltalán nincsennek hívei a magyarság körében és ezért nem is szabad ezt a kormányt, illetve delegátusait a UN-nek elismerni. Megállapítják továbbá, hogy a politikai üldözetetések, deportálások egyre kegyetlenebb formákat öltenek és igy pld. Oroszországba 35,000 embert deportáltak, főképp az értelmiség, lelkészek és a diákok közül. Ugyancsak a bizottság szerint Kádárék legalább 2000 embert Ítéltek halálra Budapesten és a vidéken, két nagy koncentrációs tábort nyitottak meg újból és egy kisebb tábort létesítettek Óbudán. Az elnyomatás méreteit jellemzi, hogy most minden orvost köteleztek, hogy a forradalom alatt kezelt betegeik neveit és címüket közöljék a rendőrséggel, sőt Budapest minden lakosa köteles számot adni arról, hogy mit csinált a forradalom alatt. NYELVI NEHÉZSÉGEK Mindenféle zavarok, félreértések, bajok származhatnak abból, ha az emberek nem értik meg egymás nyelvét. 1) Tokio. — Decker tábornok, az amerikai hadsereg helyettes főügyésze, sajtókonferenciát tartott. Kérdeztek, ő felelt. Mígnem az egyik újságíró kérdését nem értette meg. Azt sem tudta világosan kivenni a kérdező szavaiból, hogy az angolul beszél-e vagy valamely idegen nyelven. — Bocsánat, — mentegetőzött — nem értem, mit mond.. Talán angolul beszél? Igen, az az angol újságíró angolul beszélt. Ugy„ ahogyan az angol nyelvet Angliában beszélik. 2) London. — Károlyi Szilárd és Wünsch József magyar szabadságharcos menekültek, 18 évesek, kirándultak a szabadba egy 15 éven angol leánnyal. A fiuk csak pár szót értettek angolul, az angol kisleány csak egy magyar szót tudott — egy szót, amelyet a szótárból olvasott ki és megtanult. A kirándulók, akik nem érették egymás nyelvét, persze nem sokat diskuráltak, mégis jelbeszéddel jél megértették egymást,-nagyon barátságosan jelbeszélgettek, a fiuk cirógatták, ölelgették, císóikolták a kisleányt. És amikor az angol kisleány kimondta azt az egyetlen magyar szót, amit tudott, a magyar fiuk összenéztek: “Győztünk!” És utolsó rohamra mentek, hogy a kisleányt meghódítsák. De a kisleány védekezett, sikoltozni kezdett, kitépte magát az ostromlók karjaiból, hazaszaladt, elmondta a mamának rémes kalandját, a mama rohant a rendőrségre a rendőrség letartóztatta a két fiút, az ügyészség rettenetes vádat emelt ellenük: erkölcstelen merénylet kísérletének büntette! Megbilincselve vitték a magyar szabadságharc két fiatal hősét a büntetőbiró elé. A tárgyaláson már nem voltak nyelvi nehézségek, mert segített a tolmács. A fiuk értelmesen és meggyőzően védekeztek. Azt mondták “A kis csinos mondta azt a szót, nem mi.” A biró megértéssel elemezte ennek a bábeli és szerelmi kalandnak jogi természetét, csak botrányokozás címén marasztalta el a fiukat, büntetést nem szabott ki, hanem, csak két évi próbára bocsátotta őket azzal a feltétellel, hogy e két év alatt ne adjanak megint okot panaszra. 3) Norfolk, Va. — A Navy Shore Patrol tisztjei panaszkodnak, hogy alig tudják magukat megérttetni az idegen matrózokkal, akik a nemzetközi tengerészeti szemlére ide jött hajókról pár napi szabadságra partra szállnak. Tizennyolc nemzet van a szemlén képviselve és a matrózaik több mint egy tucat nyelvet beszélnek. Sokan közülük az angol nyelv legelemibb szavait sem ismerik és, példának okáért, nem tudják, hogy mit jelent a “Men” vagy “Women” felírás egyes ajtókon. UJAMERIKÁSOK POSTÁJA Molnár László clevelandi lakos részére levél van a szerkesztőségben, Veszlényi Lászlótól, Torontóból. * Gróf Braskovics, Budapest, Mathé István, Nyíregyháza, Wörös István, Budapest, akik 1946 áprilisban az Andrásu-ut 60-ban velem voltak, legye- TTek szívesek velem címüket közölni. Én is halálra voltam ítélve velük együtt: Horváth György, 237 W. Jefferson St. Philadelphia 22, Pa. * Levelük van John J. TóLl, Pittsburgh 7, Pa. P.O. Box 5589 címen: Herskovits Ida, newyorki lakosnak. Tőzsér Andrásnak, aki Mátéfalváról 1904-ben vándorolt ki. Góbar Ágnesnek, aki Mátéfialváróll 1910Jben vándorolt ki. Robog az autó — alszik a vezető Kresz Ferenc halála TORONTO, Ont. — Kresz Ferenc mérnök, a kanadai magyar mérnök szövetség elnöke, 74 éves korában meghalt. Mérnöki gyakorlatot folytatott 52 éven át Budapesten és — 1948 óta — Torontóban, miután fivére Kresz Géza zenetanár kihozatta a kommunista uralom alá került Magyarországból. COLUMBUS. — Az utóbbi 6Ó napos szakasz nagyon lerontotta az Ohio Turnpike kitűnő biztonsági hírnevét. Április 19 óta 13-an veszítették életüket egy olyan balesetsorozatban, amely egyedülálló a Turnpike történetében. Az 1957 évben eddig már 15 a halálos áldozatok száma. Ez pontosan annyi mint 1956 ban az egész évben volt. A véletlen furcsa játéka, hogy az utolsó két hónap baleset özöne egy 104 napos haláleset-mentes időszak után következett. A Turnpike igazgatóhelyettese Russell S. Deetz szerint a balesetek okozója elsősorban a vezetők álmossága. A fáradt és álmos vezető nemcsak azzal okoz balesetet, hogy elszunyókál vezetés közben és szeme lecsukódik, keze lecsúszik a kormányműi, de még ha ez nem is következik be, reakciói lassúak, érzékszervei tompultak és nem jól ítéli meg a távolságokat előzésnél, elszámitja magát a saját és mások kocsijának a sebessége megítélésénél. Egyetlen halálos balesetet sem okozott géphiba, vagy a csúszós úttest. Tulnagy sebesség egy esetben volt okolható, de itt is ittas volt a vezető. Ki lehet mutatni, hogy sok vezető nyitott szemmel alszik és semmit sem lát. Az Ohio Turnpike Patrol figyeli az álmos vezetőket. Ha azt látja, hogy az autó “tántorog”, kigyóvonalat ir le, akkor megállítja és kiszállítja a vezetőt. Beszélget és sétálgat vele, amig “felébred”. Aki azt érzi, hogy elnyomja az álmosság, álljon meg egy gazolinállomásnál és pihenjen kissé. De ha olyan helyen lepi meg az ernyedtség, ahol nincs közelben “plaza”, kihúzhat az ut szélére, ahol különben csak szükség esetén szabad megállni. Az álmosság ilyennek számit. Az itt szundikáló autóst a rendőrjárőr nem bünteti meg. Azoknak, akik nem állnak meg igy pihenni, az álom elűzésére háromféle módszert lehet ajánlani: 1. Kapcsolja be rádióját, fütyüljön, énekeljen és ve-, szekedjen a rádió szereplővel. 2. Ne szegezze tekintetét ugyanarra a pontra az utón. Hol közeire, hol távolra nézzen. 3. Vegye le cipőit és vezessen harisnyában. Meg kell jegyezni, hogy a Turnpike elromlott statisztikája is még mindig azt mutatja, hogy a közönséges országutakon kétszer annyi a halálos baleset, mint a Turnpiken 100 millió mérföld forgalmat véve alapul.
