A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-11 / 2. szám

A JŐ PÁSZTOR 7-IK OLDAL rjiZEHft^CSEJJU Irta: TÖLGYEST MIHÁLY — Adja az Isten, — fohászkodott fel Vasas. Lajos megtalálta Jucikát, akinek arcán könnyek nyomai látszottak. — Miért mentél el, lelkem? — kérdezte. — Mit üljek ott, mikor senki sem foglalkozik ve­lem? Duzzogott Juci. — A nagyságos kisasszony dol­ga téged, ugylátszik nagyon érdekelt . . . Lajos megérzé a vágást. — Ne haragudjál Juci, — mondotta engesztelő- j leg. — Oh, én nem haragszom. De talán jclbb len­ne, Lajos, ha jól meggondolnád a dolgot, mielőtt a paphoz mennénk. Lajos rettenetes zavarban volt . . . Juci szavai szivén találták őt. Megragadta a leány kezét, s igy Szólt szeme közé nézve: — Juci, Isten látja lelkem, nem akartam neked fájdalmat okozni. Szivem mélyéből sajnálnám, ha ezt bűnül rónád fel nekem, mert lásd, náladnál iga­zán keresve se találnék jobbat. — De azért mégis mindig csak arra a másikra gondolsz. Lajos hevesen rázta a fejét, — Most már nem! — kiáltotta. — Rajta leszek, hogy elfelejtsem. Juci légy segítségemre ebben. Légy az én jó hü feleségem s meglásd, én is híven komo­lyan fogom teljesíteni mindazt, amivel neked tarto­zom. — Csak segíthetnék! —sóhajtott fel Juci. — De aki szeret, az nehezen tud ám felejteni. Lásd én is . .. Hirtelen abbahagyta. — Nos, mit akartál mondani magadról? — Nem, nem, Lajos. — De már most tudni akarom! — kötötte magát Lajos és szeme egyszeriben villámlani kezdett. — Lfej, ha ez a leány is mást Szeretne. — Lásd, Lajos, — mondotta Juci —, én már ak­kor vonzódtam hozzád, mikor még együtt jártunk az iskolába. Mindig szívesen mentem, mert tudtam, hogy te is ott leszel. Később, mikor már kinőttünk az • kólából, vasárnaponkint a csárdást többször jártad velem. Ah, minden vasárnap nekem örömnapom is volt. Annak a kedves emlékéből táplálkozott szivem s a lelkem egy egész 'hétig. De aztán elmaradtál. Megtudtam, hogy másfelé vonzódol . . . Lajos homlokához kapott. — Hej, Juci ne is hozd elő ezt a korszakot. —• Dgye, még most se tudod felejteni? Lásd igy. voltam én is. Nem tudtalak felejteni. És mennyit szenvedtem érted. És mikor már kikosaraztak, még akkor sem jutottam én eszedbe. — Nem tudtam, hogy igy érzel irántam. Megragadta a leány kezét s jól a szeme közé nézve hozzá tette: — Hát igazán szeretsz engem, Jucikám lelkem? — Ha nem szeretnélek, nem mondtam volna igent. Mert én nem tudok hazudni. Lajos nem eresztette el Juci kezét, hanem még jobban szorította. Szivében valami változás ment végbe. Szeme előtt egyre jobban bontakozott ki a leány szépsége. Még csak most látta, milyen szép szeme van és mily sugár a növése. — Juci . . . Jucikám, — mondotta szenvedélye­sen. — Sajnálom, hogy volt idő, amikor elhanyagol­talak. Valósággal kincs vagy te most nekem. Mái most hiszem, hogy elfelejthetem azt a másikat. Csali sajnálom, hogy úgy megjárta. — Hát te hiszed Lajos, hogy rablók hurcolták el őt? — Hogyne. Lorántffy Elemér bejelentette ezt a rendőrségnek. — Már én nem hiszem, — csóválta fejecskéjét Juci. — Elemér csak azért gondolta ki ezt, hogy ne háborgassák őt az atyafiai. — Nem, nem, Juci. A hatóságot nem lehet bo­londdá tartani. Nem is Elemértől jött az első hir. hogy elrabolták, hanem az édesanyjától. Meglehet hogy idegen rablók nem vitték el Ilonkát, hanem igen is elvitette őt a méltóságos asszony s valahol fogva tartja. Lajos nagy szomorúsággal mondta ezt. — Lám, még most is hogy érdeklődői iránta, — szólt Juci fájdalmasan. Lajos hirtelen összeszedte magát: — Jó, jó, lelkem. Csak szó volt róla. De most térjünk vissza az öregekhez. Lajos jól érezte, hogy az egyensúly felbillen ben­­r e, valahányszor Ilonka szóba kerül. A régi szerelem fellángol benne s megsemmisüléssel fenyegeti azt a is nyugalmat, amit eddig nehezen kiküzdött magá­­■ ak. Hej, érezte, hogy még sok baja lesz neki ezzel z ő makrancos szivével. Ezalatt a két öreg a szobában megbeszélte a 1 ázasságnak anyagi részét. Szitás Gergely kijelen­tette, hogy a fiataloknak átadja az egész vagyont; ő csak tízezer forint készpénzt tart meg magának. — Annak a kamataiból, úgymond megélek hol­tom napjáig. Holtom után az is az övék. De nem! — tette hozzá hirtelen. — Nem rájuk hagyom, hanem a születendő első leánygyermekre. Az legyen hozo­mányának első alapja. Nem olyanok ám az emberek, mint én, hogy a leányban a jó erkölcsöket nézik. Ná szom, a maga Jucikája jól nevelt hajadon, jártas a gazdaságiban, emellett még szép is, okos is. őt sze­meltem ki, hogy gyógyítsa ki a fiamat az ő nagy lel­ki betegségéből. — Adja az ég, hogy úgy legyen, — mondotta a kovács, ki szívesen adta leányát a Szitás házba, mely a legelső volt a faluban. Most visszatértek a fiatalok. Jucinak sugárzott az arca. Lajosé is jóval vidámabb volt. — Nos? — kérdezte Szitás Gergely tréfásan, — megértettétek egymást ? — Meg! — válaszolta Lajos bizonyos elégedett­séggel. Most a kovács hangulata is megváltozott. Aggo­dalmai megszűntek s egész este most történt elő­ször, hogy szívélyesen megfogta Lajos kezét s meg­rázta : — Lajos! Rádbizom a lányomat, jól viseld gond­ját. — Legyen nyugodt István bácsi, hűségesen gond­ját fogom én viselni. — De ott leszek ám én is! — szólt közbe Szitás Gergely. — Majd kordában tartalak ám Lajos és jaj lesz neked, ha ezt az áldott teremtést elhanyagolni merészelnéd. De most térjünk a másik dologra. La­jos fiamnak egy bogara van, melyet nem tud kiverni a fejéből. Most hát a kegyelmed véleményét is szeret­nek hallani, nászom. Ugyan Lajos, add elő a dolgot. A fiú elbeszélni azt a bizonyos jelenetet a ha­lottas kamrában. — Hm! — csóválta fejét Vasas. — Ez igazán ka­­| landos dolog. A világon el nem hiszi senki. — Én is mondtam ezt! — kiáltott fel Szitás. — A méltóságos asszony egyszerűen csak ezt fogja mon­­iani: nem igaz, s ezzel vége. Lajos hazugságban ma­rad. Mert az csak bizonyos, hogy inkább hisznel neki, mint Lajosnak. — De én megesküszöm rá, hogy igaz — kiáltotta Lajos. — Erre is lesz feleletük, — jegyezte meg Va­sas. — Azt fogják mondani, kificamodott agyad kép­jelt ilyen badarságot. Elő is fognak állani mindjárt a doktorok és ügyvédek és bizonyítani fogják, hogy ez képtelenség. — No lám, — emelte fel kezét Szitás, — nászunk Is ugyan igy fogja fel a dolgot, miniői-jHÉs nem is lehet máskép. — De édesapám, — veté ellen Lajos, — akár- I hányszor mondta, hogy vissza szeretné fizetni Lo­­? rántffyéknak mindazt, arpit rajtunk elkövettek. — Hát ez igaz, fiam. Szegény anyád halála az ■ I ő lelkűket nyomja. Szeretném is valamikép vissza­­; fizetni azt a sok gyötrelmet, amit okoztak nekünk j de aztán ismét elgondolom magamban: üsse kő! öreg | napjaimat nem pörösködésben, hanem nyugalomban akarom tölteni. • — Igaza is van, — bólintott fejével Vasas. — Eszerint hát a gazság győzedelmeskedjék? — kérdezte Lajos elkeseredetten. — Bízzuk az Istenre, hogy szolgáltasson igazsá­got, — mondotta Szitás. — Te pedig verd ki a fejed­ből azt a . . . nem akarom kimondani a nevét. Neked most már van menyasszonyod, foglalkozzál ezzel. Lajos elhallgatott. De azért e pillanatban egy gondolata támadt. Holnap úgyis vasárnap van, ta­­’án megvalósíthatja uj tervét. Midőn haza felé mentek, az öreg Szitás igy szólt: — Lásd, Vasas nászunk is egy nézeten van velem. Ő is mondja, hogy nem nyerhetünk semmit. Én tehát azt kívánom, hagyd abba a dolgot. Lajos el volt gondolkodva. Ha az öreg Szitás a végén elő nem hozza még egyszer a dolgot, a mai nap igen jól végződött volna. így azonban Lajos bel­seje ismét fel lett dúlva. Ezt Juci is észrevette és I kamrácskájába húzódva, titkon sirt emiatt, sőt ma­ga Lajos is érezte, hogy a dolog nincs rendjén, de már nem segíthetett magán. Másnap Lajos már kora reggel midőn az öreg még aludt, eltávozott hazulról. Ma a paphoz kellett volna menni, de a jó Isten tudja, Lajost másfelé haj­totta valami megnevezhetetlen vágy vagy érzelem. Szitás Gergely csodálkozással hallotta később, hogy Lajos már régen elment hazulról. — Ugyan hová ment? — kérdezte bosszankodva. Erre azonban senki sem tudott felelni. Minden­ki csak a vállát vonogatta. — Ejnye, ejnye, — rázogatta fejét az öreg. — I — Bizonyára kiment a szőlőt nézni. Idejére majd csak visszatér és még elmehet a paphoz. Vagy talán még jókor ment el a leányos házhoz? Ez jó jel lenne. Lajos ezalatt átballagott Csillagvárra. Szándé­ka volt vagy Elemérrel, vagy a legrosszabb esetben meghitt komornyikjával Gyurkával beszélni. (FOLYTATJUK) A Magyar Segély híréi jrészletes beszámolót a hely- 1 zetről, a segitség sürgős voltá- i ról, és felhívására sorra ada- 1 koztak a jelenvoltak. Eddig 706 dollár gyűlt be az újonnan ' érkezettek és egyre nagyobb számban érkezők részére. Egy nag-y ruharakomány már útnak indult és most ké­szül a második szállítmány. ! I Mihályi segélyt kérő levele­­. két küldött szét politikusok- i nak, ügyvédeknek, orvosok­­| nak, üzletembereknek, ban­koknak és máris mutatkozik | eredmény. Akik a gyűjtéshez ! hozzá akarnak járulni, küld­­| jék adományaikat e címre: | Charles Z. Mihályi, Glenfield N. Y. ; Megérkezett az első fecs­­. ke: Szerencs Jenő, akiről ide-I iglenesen Mrs. Rasmussen és . Kovalik Sándor rokonok gon­­: | doskoknak. Győr városából • 'jött harmadmagával. Mihályi most kapott légipos-II ta levelet egy budapesti roko­­í nától. Élnek, de kis budai há-Jzuk összelőve, segítséget kér­dnek. Mindenki segítséget kér. BROOKLYN, N. Y. — A Bay Ridge lakóháznegyedben a Breewort Savings Bank el­­. nöke két veterán testülettel . együtt a banképület előtt egy nagy, piros-fehér-zöldre fes­­j tett ládát helyezett el, hogy a környék népe ott ruhákat he­­’ lyezzen el a magyar menekül­­j. tek részére. A láda már több­ször megtelt és a ruhákat az amerikai katonaság továbbít­ja Ausztriába. A piros-f eh ér­zöld láda még sokáig ott ma­rad. * ' NEW YORK. A bécsi Bu 7 dapest Hilfe javára a Mon- 4 signor étteremben ebédet rendeztek, kiváló művészek szórakoztatták a közönséget. Mrs. Basil Rathbone, a Vörös Kereszt volt elnökének fele­­sége volt az ünnepi szónok, háziasszonyok pedig: a ma­­gyarszármazásu Lady Lito­• veil és Miss Greta Keller. A . bécsi segélybizottság tagjai: 1 Esterházy hercegnő, Somo-8 j gyi Biéláné és Jeszenszky bá­r róné. k CAMP KILMER. - Eisen­hower elnök Columbine III re­pülőgépével 21 magyar mene­­z kiilt repült Amerikába, köz- 1; tűk 13 gyermek. Útközben megálltak Bostonban és ott a repülőgépen karácsonyi is­­. tentiszteletet tartottak. A ' Kilmer táborban Meyner jer­­seyi kormányzó rendelkezé­sére kiosztották a 17 nagy 1 katonai teherautóval az or- 1 szág minden részéből oda kül­dött ajándékokat. Msgr. Var­ga Béla mondott éjféli misét, Father Alpheus Forró és Nt. ’ Bertalan Imre végezték aiz • istentiszteletet, z * £ A Kilmer táborba megér­- kezett az első amerikai állam­­:, polgár: Verébi Katalin asz­• szony újszülött gyermeke a new-brunswicki megyei kór­házból. * Mint D.P. menekült jött ~ Amerikába 1949-ben Henn 1 Liiv észtországi fiatalember, t akit a német nácik anyjává'- és nagyanyjával együtt el­­t hurcoltak és lőszergyárban i dolgoztattak. A fiatal ember- most az amerikai hadsereg­• ben szolgál és bajtársai kö­­. rében gyűjtést rendezett a 1 magyar menekültek részére — 300 dollár eredménnyel. ★ Több Budapesten tartózko­dó amerikai diplomáciai tiszt­viselő Amerikában küldött karácsonyi üdvözlő kártyáira viszonzáskép azt kérte, hogy az illetők küldjenek a magya­­c rok javára pénzadományt, ’ több mint 1500 dollár gyűlt ‘ össze. Mint egyik diplomata, aki magát nem akarta meg­­: nevezni, mondta, hogy a leg­­. több adományt South Caro­­: Imából kapta. McKeesport, Pa. j I. A Hadar Benjámin nagybi- ' íottsági elnök által összehí­vott gyűlésen a megjelentek , mindjárt összeadtak a magyar segélyre $751.60-t, azután a kétnapos városi Tag Day gyiij-, tés 2326 dollárt eredménye-l zett. A Tag Day gyűjtésből be­folyt összeget a Nagybizottság átutalta a Pittsburgh-környé- j ki Hungarian Freedom Fund­­nak. McKeesporton a segélygyüj­­tés összes eredménye decem-1 bér 15-ig $4330.65 volt. Ebben; benne van a William Penn ■ Fraternális Egyesület 500 dől-; áros adománya, a Magyar Tár-! saskörtől $300, a McKeespor-j ti Nagy bizottságtól $100, a Függtelen egyháztól $410, az Első Ref. Egyháztól $100, a Rom. Kát. Egyháztól $330, a Göi. Kát. Egyháztól $100. A gyűjtést a négy helyi egyház J asszonyai és leányai végez­­ték. A gyűjtési akció vezetésé­nél a Nagybizottság elnökének segítségére voltak: Lénárt j Gyula közjegyző, Kerezsi Mar-| git tanítónő és Halász Etelka1 és sokan mások. A termet a! gör. kát. egyház díjtalanul bo­csátotta rendelkezésre. Ironton, O. Egy magyar család van eb­ben a városban, a Goydán csa­lád. És mégis, ebben a város­ban is volt december közepén nagy belvárosi utcai gyűjtés, szép eredménnyel. A Vörös Kereszt két irontoni hölgyet bziott meg a gyűjtési akció ve­zetésével és az egyik természe­tesen a magyar Goydán Sán­­dorné volt. Goydánék remélik, hogy ez­után többen lesznek magya­rok Irontonban: három-négy magyar családot szeretnének városukba édesgetni. Miami, Fia. A magyar diákság “föld­alatti” irodalmának egy érté­kes töredéke a szabadságharc napjaiban megtalálta az utat . a szabad világba, kicsempész­ték Bécsbe, onnan eljutott Miamiba. Van abban sok régi ás uj diák vers, hazafias és népdalok, hires régi magyar kollégiumok és egyetemek múltjából vett képek, és üze­netek, amik a titkos ellenállá­si mozgalom fiataljai közt kéz­­ről-kézre jártak. Az egész tyüjteménynek már útközben jellemző címet adott az a diák, aki Magyarországból kicsem­pészte és Amerikába magával hozta: “SOS from Hungarian Students.” Hogy ki ez a fiú, azt nem árulhatjuk el, mert családja odahaza maradt és ezért tar­tani kell Kádár ék bosszújá­tól. A magyar diákok SOS könyve egyelőre 3000 példány­ban fog megjelenni, az egész országban terjeszteni fogják és a kiadó a befolyó jövedel­met magyar menekült diákok, tanítók és tanárok, gyermekek megsegítésére ajánlotta fel. Detroit, iMch. A Detroiti Magyar Egyhá­zak és Egyesületek Segélybi­zottsága 8113 West Jefferson Avenun ruhagyüjtő állomást állított fel. A bizottság d. e. 10-12 és d. u. 3-8 órák között dolgozik. Ugyanitt Michigan állam munkaközvetítő bizott­sága is megkezdte működését. Szilágyi József vezetése alatt. Irodai órák: délelőtt fél 9-től délután 5 óráig. Glenfield és környéke A Magyar Házban rendkí­vüli gyűjtést tartott a Szövet­ség és öröm volt látni, hogy nagy számban jöttek el másod­generációs magyarok is, akik már alig tudnak magyarul, úgyszintén nem-magyar szom­szédok is. Juhász Lajos nyitotta meg a gyűlést, utána Mihályi Z. Károly egyleti elnök tartott Westbury, Long Islandon a Stanat Manufacturing Co. uj gyártelepet létesített, ahol felvesznek magyar menekült szakmunkásokat, akik járta­sak általános gyári munká­ban, gépalkatrész gyűjtő asz­talok kezelésében, malomgé­pek, hengeres őrlő és csiszoló gépek, villanyos forrasztóg'é­­pek kezelésében. Unió munkabéreket fizet­nék, számos biztosítási és 3gyéb kedvezménnyel. Az angol nyelv tudása nem szükséges, főkép ha a jelent­kező jártas blueprint tervraj- - xok olvasásában. A gyár a Brush Hollow Rd. és Shames Drive sarkán van, a Long Island vasúttal köny­­nyen elérhető. Telefonon is lehet érdeklődni: ED 4-8700. * A Bard College, Annendale on Hudson, N. Y.-ban, 300 ma­gyar egyetemi hallgatónak nemcsak ingyenes egyetemi oktatást nyújt, hanem két hó­napig teljes ellátást is. * Az ország minden részé­ben a kormány financiális hozzájárulásával a városok lakóházakat építettek, ahol a. lakbér mérsékelt. Ezekben a házakban eddig csak ameri­kai polgároknak adtak ki la­kást. De most Charles E. Slusser, országos lakásügyi commissioner, utasította a községi lakóháztelepek veze­tőségeit, hogy uj magyar me- i nekülteknek is kiadhatnak lakásokat, amennyiben ame­rikai polgárok régebbi elő­jegyzései ennek nem lenné­nek akadályai. * Az amerikai katonaság 1,- 800,000 dollár értékben me­leg takarókat és ruhanemű­ket ad az Ausztriában levő menekülteknek. A szállítmá­nyok már útban vannak Bécs felé. * A First Aid for Hungary (163 East 82 St., LE 5-7750) és az A. M. Szövetség keletí kerülete (1532 York Avr., LE 5-9680) eddig 50,000 font I ruhaneműt küldött Bécsbe és Münchenbe a magyar mene­kültek részére, azonkivül já­tékszereket a gyermekeknek s 18,000 dollár pénzadományt karácsony előtt. CAMP KILMER — A ma­gyar menekültek már megis­merkedtek az amerikai ipar egyik legcsodásabb alkotásá­val: az értelmes géppel. Az International Business Ma­chine Co. rendelkezésre bocsá­tott egy gépet, amely villany­­erővel, villámsebességgel osz­tályozza a menekülteket kép­zettségük és gyakorlottságuk szerint és ugyanakkor feljegy­zi az ipari vállalatok részéről beérkezett munkás keresése­ket is. Az értelmes gép a mun­kát kereső menekülteket nyomban összehozza a mun­kást kereső gyárvállalatokkal, így a munkaközvetités percek alatt megtörtébhet. ESKÜVŐ ITT IM0ML0M OTT EDMONTON, Alberta, Ca­­nadában volt az esküvő és Aarhu dániai városban volt a lakodalom . . . Hans Jensen kivándorolt Kanadába és a múlt héten Ed­­montonban oltár elé vezetett egy kanadai leányt. Az eskü­vőről filmfelvételt készitettek és azt elküldték az öreg -Jen­sen házaspárnak, az örömszü­lőknek. Jensenék aztán a farm jukon nagy lakodalmi ünnep­séget rendeztek, 70 vendég muzsikaszó mellett falatozott, iddogált, táncolt és gyönyör­ködött a szép fiatal párról és az esküvői szertartásról Ka­nadában felvett mozgóképben. SZÉP ILONKA

Next

/
Thumbnails
Contents