A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-17 / 20. szám
2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 * ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre___________________$6.00 í’él évre ______-___________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_________________$6.00 Half Year------i-------------------$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. rabszolgakereskedés Az Egyesült Nemzeteik 32 tagneimzeténe'k delegátusai aláírtak egy nemzetközi egyezményt, amely elítéli a rabszolgaság minden formáját és felszélit ja a világ összes kormányait, hogy1 kövessenek el mindent a munkarabság, az adósok börtöne, mindennemű jobbágyság, gyermekkereskedés, menyaszszonyvásár, a feleség öröklése és a rabszolgaság minden más formája ellen. A 32 nemzet közt, amelyek ezt az egyezményt aláírták, aláírta a szovjet is, de nem irta alá Amerika. Az amerikai delegátus ezt az állásfoglalást azzal indokolta meg, hogy távol akár ja magát tartani oly nemzetközi egyezményektől, amelyek egyes országok belügyeibe való beavatkozást jelentenének. Első tekintetre megdöbbentőnek lehetne találni, hogy Amerika nem hajlandó kiállni a rabszolgaság megszüntetése mellett. De mondani isem kell, hogy ez nem jelenti azt, hogy Amerika helyeselné az emberi szabadság lábbaltiprását. Az amerikai állásfoglalásnak két komoly oka van. Az egyik az, hegy a kongresszusban erős ellenzésre talál minden olyan nemzetközi egyezmény, amely Amerika belügyeibe való beavatkozást jelentene, és ha Amerika ezt saját területén igy tartja helyesnek, nem helyeselhet különböző mértéket más országokkal szemben. A másik ok az, hogy a mostani iközelkeleti konfliktusban Amerika mindenáron fenn akarja tartani a barátságnak legalább a látszatát Szaudi Arábiával szemben, amely ország ma a rabszolgakereskedésneh központja. Sajnos, a béke és az amerikai biztonság érdekében ilyen engedményekre vagyunk utalva. Azon, hogy a rabszolgatartó oroszok az egyezményt aláírták, nem csodálkozunk. Ők két kulacsos rabszolgatartók. JOBBRA ÁT! BALRA ÁT! Messze van Moszkva, mégis meghallják a tucatnyi Kádár Jánosok a kommandót, ami onnan elhangzik. Jobbra át! Balra át! A Kádár Jánosok a világért se fordulnának jobbra vagy balra moszkvai kommandó nélkül. Mert ők Moszkva kegyelméből léteznek, igy hát vakon engedelmeskedni tartoznak a szovjet' nek. A szovjet most arab-barát álarcot visel, igy1 hát egy tucat Kádár Jánosnak arai>barát álarcot kell viselnie. Izrael a napokban ünnepelte uj állami létének 9-ik évfordulóját és ez alkalomból Tel Aviv főutcáján felvonultatta az egyiptomiaktól zsákmányolt rengeteg orosz fegyvert. A felvonulás nézői sorában ott voltak minden nemzet diplomáciai képviselői — a Kádár Jánosok kivételével. A csatlós országok képviselői Moszkvából azt a kommandót kapták, hogy otthon kell maradniok, igy hát otthon maradtak. Hihetetlen, hogy ilyen kormányok magukat kormányoknak merészelik nevezni! Dulles a NATO ülésén Bonnban. A mellette ülő egyén Selwyn Lloyd angol külügyminiszter. A megbeszélések főtárgya az atombomba használata volt. A méregkeverő a báró, aki szemmel látható barátságával tüntette ki a szálláskeresőt, b i z o n y á ra megharagudnék rá, ha megtudná, milyen mostohán kezelte a barátját. A pompás vacsora elfogyasztása után a 21-es szoba uj vendége gondolatokba merülve könyökölt fel az ablakpárkányra. — Milyen furcsa is az élet — mormogta maga elé, — a Bírónalk minden zsebe tele van arannyal és ar én lyukas zsebemben egy garas van csak. És én egy garassal utazzam Párisba! Álmodozásából gyermekzaj rázta fel. Gyermekek hangos zsivajjal nyargaltak végig a szobája előtti folyosón. Az uj lakó felugrott és becsengetette az egyik aíkalmazotta.t — Azonnal tintát, tollat, pecsétviasÁot és gyertyát — szólt rá a belépő szolgára. Amikor a kívánt dolgokat megkapta, a fogadósné kisfiát magához hívta. Mialatt elbeszélgetett vele, elővette az iv papirost és különböző nagyságú papírzacskókat készített. Ezután az asztalon levő sótartóból és porzóból minden zacskócskába kis mennyiséget öntött. A fiúcska érdeklődéssel követte a vendég kezét és megkérdezte, milyen célt szolgálnak a zacskók ? — Méreg a király és az orleánszi herceg számára. De, fiacskám, amit most láttál vagy, hallottál, arról senkinek egy árva szót se szólj. Megértetted ? A kis fiú távozása után boldog nyugalom szállta meg, mert tudta, hogy a kisfiú most már egészen bizonyosan elmeséli anyjának azt, amit látott és hallott. Alig telt el egy óra, a 21-es szoba ajtaján hangosan kopogtak. — A törvény nevében nyisson ajtót! — hangzott kívülről a parancs. A Jó Pásztor Verses Krónikája MÁJUS. TÁVASZ. ÉLET Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ MI A HADIANYAG? Van egy felfogás, amely szerint egy gomb, amely a katonai egyenruhára kerül, hadianyag. A kérdés azért lett egyszerre fontos, mert kormányunk végre beleegyezik, hogy enyhítse az úgynevezett Embargo Actot, amely szabályozza a kommunistákkal való külkereskedelmet. Beleegyezik, hogy barátaink szállítsanak a kommunista 'országoknak, de csak olyan árut, ami “nem fokozza azok katonai kapacitását”. Mi magunk egyébként nem fogunk velük kereskedni. Kiderül azonban, nem könnyű ímegállapitani mi a '‘hadianyag”. Az olajat egyaránt lehet házak fűtésére és tankok hajtására használni. A gumiból lehet autó vagy traktor kereke, de lehet egy bombázógép kereke is. A ricinus olaj jó hashajtónak, de finom katonai műszerek karbantartásához is kell. A példák felsorolását persze a végletekig lehet folytatni, de amire ki akarunk lyukadni, lényegiében az, hogy bármit szállitunlk a kommunistáiknak, az végeredményben valamiféle hiányt fog pótolni és igy enyhíti a belső feszültséget. Ezzel nem akarjuk bírálni a kormány lépését. Barátaink épugy rászorulnak a kommunistákkal való ikülkereekedelemre, mint Moszkva, és nekünk érdekünk, hogy barátaink gazdaságilag szilárdak és megibizhatók maradjanak. Mert ha neun fognak engedélyünkkel kereskedni, előbb-utóbb engedélyünk nélkül fognak. A fontos szempont csak az, hogy ebből ia cserekereskedelemből mi jöjjünk ki előnyösebben, külcmbcn amit nyerünk a vámion, elveszítjük a réven. Újra itt a május, ragyognak a fények, látjuk tiszta fényét a tavasz szemének. Ujjongással szoktuk az uj tavaszt várni, mikor virágok közt lehet újra járni. De komor sejtelem azt súgja most végre, hogy ebben az évben villám vág a hegybe. 5 messze röppen fényes szép tavaszi álmunk, mert ködös távolban csak vértengert látunk. Talán több öröme lesz mégis a nyárnak, amikor a lelkek majd békére várnak. Mikor halál helyett az élet vezényel, s nem öntözzük földünk többé emibervérrel. Fakérget repesztnek a nagy belső lázak, s gyémántgyanta gyöngyöt izzadnak az ágak. Lelkünk burokján is megreped a kéreg, s mint villám a csúcson, világit a lélek. Derűsebbnek látunk múltat, jelent, jövőt, s megtisztítunk ködtől lelket és levegőt. Uj ezredév terhes az uj magyar mától, s elszakadunk mégis talán a muszkától. Moszkvának a magyar nem íászen szolgája, s újra kivirul a magyar élet fája. Magyar lelkünk magját nem vetjük most gazba, s uj magyar szárnyakon lendülünk magasba. .... Belső földrengések rázzák a lelkünket, mert mégis a balsors kerülget bennünket. Egyiptomban hadat üzentek az észnek, s elnevezték maguk hősnek és merésznek. Nem csoda, hogy első ősapánk volt Káin, kiüt vére gyakran belső unokáin. Tavasz van ... és újra uj háború épül, s az emberi élet újra hunyni készül. Bár vannak, kik hisznek, vannak, kik imáznak, de a lelkek mélyén sárkányok tanyáznak. Ma még tán imára kulcsolva a kezünk, s úgy lehet, hogy holnap mi is ölni megyünk . . . Pillanatok múlva csendőrszuronyok villantak meg az ajtó küszöbén. A rend őrei követelték azokat a papírzacskókat, amelyekbe a gyanúsított mérget rejtegetett. A vendég arcán ismét megjelent az a bizonyos ördögi, gúnyos mosoly. Egy percig némán halllgatott és tü(zes, szemével farkasszemet nézett a vallató csendőrparancsnokkal, aztán határozott hangon ezt felelte: — Senkinek sem adok felvilágosítást az állítólagos mérgekről, csupán őfelségének, Franciaország kjirállyájnak. Vezessenek hozzá. Rövid, döbbenetes szünet után Gondre ur, a csendőrparancsnok kihirdette elhatározását: — A foglyot Párisba szállítják és ott esetleg a király elé vezetik. A gyanúsított arcán meglátszott, hogy szájaiké szerint döntöttek. Egy óra múlva már útban volt Páris felé. Amikor megérkeztek, a foglyot másnap Lucheur ur, a rendőrfőnök hallgatta ki. A vád szerint őfelsége és a királyi család ellen méregkeverést kísérelt meg. — Itt is csak azt mondhatom, amit Lyonban: csak őfelségének vallók, vezessenek elébe. A rendőrfőnök — mit volt mit tennie — 'kocsiba vágta magát és I. Ferenc királyhoz hajtatott, hogy parancsait kikérje. Lucheur rövid idő múlva visszaérkezett és úgy rendelkezett, hogy a foglyot vezessék a király elé. Franciaország királya a rendőrfőnök jelenlétében, Íróasztala mellett állva fogadta a bilincsrevert merénylőt. — Kicsoda maga, hogy hívják? — szólalt meg az uralkodoó. A méregkeverő kiegyenesedett és hirtelen mozdulattal ledobta magáról kámzsás köpönyegét: szó nélkül szembenézett a királlyal. A király megdöbbenve kiáltott fel: REPÜLŐ HÖLGYEK Atalanta, a legendás 'királyleány, csak annak volt hajlandó kezét nyújtani, aki — dacolva a vesztest váró halálbüntetéssel — futásban legyőzi őt. Végül mégsem maradt veretlen, de csak azért, mert, szerelmesen, elmulasztott óvást emelni Hippomenes szabályellenes versenyzése ellen. Ez az incidens neon gátolta meg az emberiséget, hogy Atalantát tegye meg minden idők spertnőideáljáriak. A franciák Atalanta-érimekkel jutalmazzák futóikat ; mi az Árpádház történeiméiben fedeztünk fel egy Atalantát, egy •királyileányt ,aki futóversenybein nyert dijat a 13. században; az angolok egész zászlóalját sorakoztatják fel a légbevágyó Atalantáknak. A Montgolfier testvéreknek 1783. évi sikeres'kísérlete után azonnal vállalkoztak hölgyek is a légi útra. Montalembert márkinő volt az a bátor hölgy, aki 1784-ben negyedmagával a párisi St. Antonie negyedből fel mert szállni. Bár csak “ballon captif”-ről (lekötött léggöimlbről) volt szó, a város mégis lelkes ünneplésben részesítette a dámákat. 1785-ben már megállapítható az első átkelési kísérlet a La-Manche-C'satornán. Mr. és Mrs. Guire május havában félsz áll otta'k Dublinben; a csatornában vette fel őket egy hajó. És ez csupán két évvel azután, hegy ember valamiképpen fel tudott emelkedni a levegőibe ! Érthető, hogy házastársak vállalkoztak ilyen soha ki nem próbáit útra. A továbbiak folyamán is igen gyakori eset, hogy férj és feleség, avagy közeli rokonok teszik ki magukat az ismeretlen veszélynek. 1786-ban Ranelaghban egy testvérpár, Mr. és Miss Drury kísér létezett, 1785-ben pedig felszáll az első hölgy, kit nem támogatott családtag. Koráinak hires szépsége volt ez: Mrs. Sage. Ez a hölgy másfélszázaddal megelőzte a reklámrepülőgépet. Soha senki egyetlen repüléssel ilyen tömény reklámot nem fabrikált magárnak. Mrs. Sage ugyanis magához váltotta az imimár rokkanttá vált léggömböt s azzal mindennap kiállt a Pantheon elé, ahol időnként elmondta izgalmas utazását. Közben zenekar játszott, majd hideg vacsorát szolgáltak fel -válogatott borokkal. Amikor az érdeklődés csökkenni kezdett, Mrs. Sage megmutatta a ballonból való kiszállás alkalmával összezúzott lábát is. Hegy házaspárokkal kezdődik a komoly léghajózáis, azt a Gamerin- és Blanchard-házaöpárok példái igazolják. Garnerinnek, az ejtőernyős leszállás úttörőjének méltó társa és tanítványa volt felesége, Eliza, aki lázba hozta egész Európát. Buonaparte Luden egy ejtőernyős leszállásért nem kisebb összeget fizetett, mint 15,000 frankot. E felszállások az 1800-as évek elején történtek. Ugyanez időhen szerepelt a Blanchard-házaspár is. Blanchard (1738—1809) volt a La-Manclhe csatorna első átrepülője; legtöbb felszállásában kísérte őt felesége, Zsófia. Biamchardné férje halála után még tíz évig folytatta mesterségét, 1819-ben, julius 7-i utolsó felszállását egy szemtanú igy Írja le: — Ott voltam a felszállásnál Parisban, a Tivolikerttel szemben. Itt szállt fel Mime. Blanchard az esti órákban. Ablakomból mindent jól láttam. Program szerint bizonyos magasságban tűzijátékot kellett meiggyujtania. A gömböt egy ideig felhőik takarták el, majd egyszerre csak hatalmas láng szökött fel belőle. Borzalmas szünet következett. A következő pillanatban a szerencsétlen teremtés léggömbje hálójába gabalyo'dva zuhant a Rue de Provence egyik házának tetejére és onnan az utcára; holtteste borzalmasan össze volt zúzva . . . 1824-ben egy Harris nevű hölgy járt szerencsétlenül. Az eset hire azonban nem aka d ály ó zta m eg Mrs. Grahamot, hogy ugyanezen évben ne szegődjék társul felszállásaiban férjének, aki az előtte való évben már hírre tett szert, mint léghajós. Mrs. Graham csakhamar Angliának és az egész világnak leghiresehh 'léghajósnője lett. Budapesten 1883-ban a bécsi Viktor Silberer és felesége szálltak fel, majd ugyanazon a léghajón Pálmay Ilka, az ünnepelt színésznő. Ugyancsak a 80-as években produkálta merészségét Budapesten Spelterini, aki átrepülte az Alpesek égbenyuló magaslatait. — Nagy Isten. Rabelais, hogy kerül maga ide ? . . Maga, a nagy tréfacsináló költő, merényletet tervezett az uralkodója ellen? . . . — Felség, minden megmagyarázok. Jól tudja, hogy mint Belay kardinális titkára Rómában voltam. A pápa őszent sége azonban nem fogadta el személyemet és igy a kardinális szolgálatából távoznám kellett. Hazafelé tartottam, csekély pénzzel a zsebemben. De mire Lyonba értem, teljesen kifogytam pénzemből. Hogy érjek hát Párisba pénz nélkül? Ez volt a legnagyobb gondom. Ekkor terveztem ki, hogy “méregzacskókat” csinálok, amelyekbe csupán ártatlan sót és porzóport szórtam. Gondoskodtam arról is, hogy egy gyerek kifecsegje; tudtam, majd azzal gyanúsítanak, hogy felségedet meg akarom mérgezni. Nem vallottam senki előtt, hanem azt követeltem, hogy vezessenek Párisba felséged elé. így elértem, hogy ingyen utaztam Párisba. Talán Lucheur iur mindjárt meg is kóstolhatná az úgynevezett mérget, mert úgy látszik, nem akar szavaimnak hitelt adni. Ugy-e? A rendőrfőnök elhárító mozdulatot tett, mire Rabelais a zacskók tartalmát sorra megkóstolta. A király tekintete most már barátságosabb lett, és a rossz tréfát megbocsátotta a nagy csufolkodó költőnek. V. Irta: NYIRY LÁSZLÓ j Lyon “Három liliom” cimü vendégfogadójába négyszáz évvel ezelőtt fáradt vándor tért be. Háta meggörbült málhájának súlya alatt. A vendégfogadó tulajdonosnője, a kövér Marie mama vérvörös arccal kiáltott a belépőre : — Menjen azonnal tovább, itt nem adunk alamizsnát . . A vándor gúnyos mosollyal válaszolt: — Madame! Ön alaposan téved! Nem vagyok koldus, szállásért jöttem! — Itt, szállást, egy ván■ dórnak? Hová gondol? A jövevény végignézett a fogadósnén és szó nélkül elindult a lépcsőkön felfelé. : Egyszerre csak az utazóköpenyébe burkolózott Belleneuve ' báróval találta magát szem- 3 be. — Á, ön is itt jár- — szólította meg a jövevényt a báró. — Á, báró uram, erről sokat lehetne beszélni. Amikor az előkelő ur kocsijába szállt és eltávozott, a fot gadósné hangulata is meg- változott. Arra gondolt, hogy 1
