A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-04 / 1. szám
A JÓ PÁSZTOR 2-IK „OLDAL A JÓ PÁSZTOR * • (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszt« jég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ELŐFIZETÉSI DIJAK: £gy évre_________________$6.00 Fél évre _________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year________________$6.00 Half Year________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. KULTÚRA SZAUDI-ARÁBIÁBAN Szaudi király országában — amelyet azért neveznek Szaudi-Arábiának, mert az ország és a nép a Szaudi család tulajdona — a fiatal király kulturprogramot készített három év előtt, trónörökös korában, angol és amerikai pedagógusok közreműködésével. De három év alatt mindössze annyi történt, hogy 10 elemi iskolát és két alsó középiskolát létesítettek az egész nagy országban. Technikai iskola csak egy van, azt az amerikai olajtársaság alapította és tartja fenn. Az arab lakosság 99 és fél százaléka nem tud irni-olvasni, vagyis csak 200 arab közül egy írástudó akad. Az iskolákba csakis a királyi család és a hercegek családjai gyermekei, valamint kisebbszámu gazdag családok gyermekei járnak. És pedig csakis fiuk. Leányoknak a tanulás szigorúan tilos, nőknek otthon a helyük! Csak gazdag családokhoz járhatnak tanítók, akik a gazdag leányokat, a nagyszámú hercegkisasszonyokat megtanítanak Írásra és a Korán szentirás egyes fejezeteinek eléneklésére. Az elemi iskolákban a nebulók az írás-olvasáson kívül főleg azt tanulják, hogy gyűlölni kell az angolokat, az amerikaiakat és a zsidókat. Ezt egyiptomi tanítók tanítják, akiket Szaud király nagy fizetéssel öt évre szerződtetett. A király tízéves terve szerint 100 elemi iskolát, 25 középiskolát, 4 technikai és 5 mezőgazdasági iskolát fognak létesíteni. Az összes költségeket abból a pénzből fedezik, amit a király az amerikai olajvállalattól kap. Ez az összeg normális időkben évi 250 millió dollárt tesz ki, de most jóval kevesebb lesz, mert a Szuez csatorna el van zárva és Szíriában felrobbantották az olajvezetékeket, miértis az olajtermeiét • • v 1 —1 mf. .-J ^ minimális. KOLHOZ? NYET! DA! NEM! Miután Goműlka, a lengyel kommunista párt főtitkára, statisztikai adatokkal alátámasztott beszámolójában kimutatta, hogy a kolhoz rendszer a mezőgazdasági termelést és az állattenyésztést hátráltatja, Lengyelországban már megkezdték a kényszerszövetkezetek felszámolását. Parasztok tömegesen kilépnek a kolhozokból, uj kolhozokat nem alapítanak többé. Nyet! Nem! — mondja a lengyel kommunista vezér. Németország keleti szovjetzónájában Erich Mückenberger, á kommunista központi bizottság elnöke, kijelentette, hogy “a kolhoz rendszer megszüntetéséről még álmodni sem szabad.” Da! Igen! — mondja a német kommunista vezér. Nyet és Da ... Ez a két szó a kolhoz vitában mutatja, milyen szakadék támadt az orosz gyarmatbirodalomban Sztálin halála óta. Ahol a sztálinistákat sikerült kiebrudalni, ott Nyet, ahol a sztálinisták még mindig a nyeregben ülnek, ott Da. És Magyarországon? Soha többé! — mondja magyar nyelven a magyar. AZ ŐSERŐ A modern tudományos kutatás, vagy helyesebben — kíváncsiság, nem ismer lehetetlent. így hatoltak mélyen a természet titkaiba, igy akadtak rá az atom erőre, amely nemcsak bomba formájában került az emberiség kezeügyébe. Ma már az ipari termelés egyik fontos erőforrásává vált. A hydrogén bomba ereje még az atombombát is felülmúlja. Megszelídítése ezért vált mindennél fontosabbá. Részlegesen ez is sikerült. A mi nemzedékünk, mint Bertrand Russell, a nagy filozófus mondotta, ma még a háború szellemében él. Ha nemzetek között ellentétek támadnak, az első önkéntelen mozdulat, hogy a kormányok fegyver után kapnak. A kardcsörtető politika azonban idővel ki fog menni a divatból, ezt jósolta nemrég Russell. Lényeges, hogy még egy nemzedéken át bármilyen áron is fenntartsuk a békét. A szovjet szívesen némitaná el a szabad világot bombázóival, ha nem félne, hogy hasonló sors éri, orvtámadás esetén. De háború esetén mindenkit egyaránt fenyeget a teljes megsemmisülés veszélye. Katonai “győzelemről” többé nem lehet beszélni. Olyan bombák vannak raktáron, melyek 25,000-szerte erőteljesebb a hiroshimai bombánál. Nagy városokat emészt el a tűz, amely vetekszik a nap perzselő erejével. Az emberiség sorsa dőlhet el egy uj háborúban, mindörökre. Budapest népe a romok között vásárolni indul, a Vörös Kereszt még nem tudja ellátni az éhezők százezreiét. A gárda meghal, de magát meg nem adja! Elhangzott-e csak ugyan j Cambronne tábornoknak ez a híres mondása, mely oly nagyszerűen fejezi ki Napoleon gárdájának hősiességét a Waterlooi csatatéren, avagy ama históriai legendák közé tartozik, amelyeket a józan történetírás oly szívesen cáfol meg ? Ezt a kérdést, mellyel már igen sok iró foglalkozott, ismét feleleveníti Marcel Groger régebben megjelent könyvében, mely “A történelem sorompója előtt” címet viseli. Bőven foglalkozik benne mind ama történeti szállóigékkel, melyek egy-egy nevezetes ember alakjához fűződnek, és rendre boncolgatja, vájjon csakugyan annak az ajkáról hangzottak el, akinek szájáig a fcözhit^adta vagy ^ija : Cambronne : .>• .adásáról ezt olvassuk ; - j A véres Waterlooi ütközetnek estéjén, mikor Cambronne a francia gárda megtizedelt sorainak élén az angolok támadását h a 1 á 1 tmegvetően visszaverte, a tábornokot egy golyó földre terítette. Jó néhány óráig, talán éjfélig feküdt eszméletlenül. Mikor végre eszméletre tárt, majdnem mezítelen volt; a csatatér hiénái teljesen kifosztották. Végre egy angol járóőrség vette pártfogásába, melynek megmondotta nevét és rangját. Teste csupa seb volt, több golyó fúródott belé; húsa a sok kardcsapástól cafatokban lógott. Brüsszelbe vitték, ahol állapota jobbra fordult, de gyógyulása lassan haladt. Itt olvasta a francia hivatalos lap 1815 julius 24-iki számában, a junius 18-iki Waterlooi csata leírását, amely az ő szájába adott eme hősies szavakkal végződött: — A gárda meghal, de ma... ^ t ulWa visszaemlékezni, hogj. ilyesfélét mondott volna. De a mondás szép, kifejező, erővel teljes volt, szájról-szájra röppent s Cambronnet egész életén keresztül elkísérte. Mikor aztán Cambronne, Na-A Jó Pásztor Verses Krónikája 1957 Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Az idő zárjában megint kulcs csikordul: elmúlt óesztendő, megint újba fordul. Mit hoz a holnapunk? Mit hoz a jövendő? Mit hoz a ránk virradt újabb ujesztendő? Melyik a höleseség bibliai kútja? Melyik a magyar sors szentelt égi útja? A pusztulás üszke hány országon ér át? Vájjon mit akarnak a mennybéli szférák? Mi lesz a magyar sors, mely most véres, gyászos, mely a pusztulással szinte már határos? Ki'olvashatja le az Írást a falról: Vájjon milyen sors van Írva a magyarról? Felvirrad-e végre újabb ezeréve? Nyujt-e majd védő kart az Isten feléje? Szent ősi címere, vagy muszkák sarlója, lesz-e ezeréves léte lobogója? Uj évnek hajnalán Égre száll a kérdés: íesz-e megint újabb szörnyű világégés? S kik egyre élesztik itt a vörös lángot, fejünkre gyujtják-e újra a világot? Azt hiszik övék itt a törvény és élet s vágóhidra szánnak sök ártatlan népet. De a sorsmérlegen már uj korszak érik s muszkák zsarnok gőgje nem nőhet az égig. Egyre kémlel szemünk a nagy sötétségije s kétségek peregnek lelkűnkből a míly.be. Uj évnek hajnalán szférákig száll lelkünk, hogy lehetne lassan igazságra lelnünk? Nagy távolban most is fénylik még a jászol s vasfüggönyön által idáig világol: “Hitványok játéka nem lesz itt az élet, véres zsarnokságra lesújt az Ítélet.” Talán ez a meggondolás visszatartja majd a két farkasszemet néző tábort attól, hogy a pokol rémségeit szabadítsák e földre. poleon bukása után visszatért Franciaországba, mindenütt, ahol csak megjelent, a hires mondás kisérte nyomon. Az egyik lelkes barátja igy szólt hozzá: — Te mentetted meg a hadsereg becsületét. A gárda meghal, de magát meg nem adja! Mily csodálatos halálkiáltása egy nagy korszaknak! Az ilyes hangok természetesen még népszerűbbé tették a mondását, mely felhangzott, ahol csak Cambronne mutatkozott. Számtalan rajzban és a nép körében elterjedt folyóiratban olvasható volt, a tábornok jellegzetes uniformisban képe alján. Minden fal tele volt ezekkel a képekkel. Ajábornyü vonogatta, majd tiltakozott, végül pedig elunta a dolgot és dühösen fakadt ki: — Én nem mondtam ilyen hosszú mondatot, csak rövid feleletet adtam a megadásra szóló felhívásra. Hiszen katona vagyok, a katonának pedig ilyenkor csak gorombaság jut eszébe. És emellett az állitása mellett megmaradt haláláig. Alkamasint azért, mert katonabüszkesége nem engedte, hogy Londonban tett kij elentését hazájában megmásítsa. A régi gárdaezred második századának gránátosa, Paul Delau azonban ezt mondotta jegyzőkönyvébe : — Mikor a gárda Waterloonál rohamra indult, az első sorban voltam. Én voltam ugyanis a leghosszabb legény. Két sortüz között egyszerre hallom, hogy az angol tábornok franciául hozzánk kiált: — Gránátosok, adjátok meg magatokat! Cambronne tábornok erre azt felelte — tisztán hallottam én is, meg baj társaim is: — A gárda meghal, de meg nem adja magát. — Tüzelj! — adta ki erre a parancsot az angol generális. Majd megismételte előbbeli felszólítását, de Cambronne megint ugyanazt a választ adta, amelyet mi katonák lelkesen mondottuk utána. A bennünket minden oldalról körülvevő angolok harmadszori felszólítására Combronne dühös kézmozdulatot tett és mondott is valamit, amit azonban már nem érthettem meg, mert abban a pillanatban egy golyó lekapta fejemről sipkámat, magam pedig egy csomó halottra estem. Delaunak ezt a vallomását több gárdista is megerősítette, miáltal valószínűvé válik, hogy Cambronne csakugyan mondotta a büszke szavakat. Hogy maga nem igen, vagy csak zavarosan emlékezett rá, könnyen érthető még akkor is, A szabadságharc anekdotakincse FURCSA VENDÉGSÉG Klapka György tábornok 1849 augusztus 3-án fényes győzelmet aratott s .egész Győrig kergette Komárom alól az ostromzároló osztrák sereget. Gazdag hadizsákmányt ejtett s a tábori posta is kezébe került. Az első rohamoszlopot Bátori Schulcz Bódog vezette, s pár perc alatt elfoglalta az erődített sáncot, az ácsi erdőben pedig nagyszámú osztrák csapatot fogott el. Egyszerre csak a nevét hallja ismételten a fogoly osztrákok közül. — Schulcz, Félix! — halaltszott ismételten a fogoly osztrákok közül. Bátori Schulcz földsiket volt s figyelmeztették, hogy egy osztrák tiszt a nevét kiáltja. A hős odanézett s nagy csodálkozására egykori ezredparancsnokát, herceg Raspolit ismerte fel a kiáltozóban. Rögtön hozzásietett s a csapatok nagy ámulatára megölelték egymást. * — Sohase hittem, Félix, hogy igy fogunk találkozni ! — kiáltotta a herceg a hős fülébe. — Sokkal jobb, hogy ti vagytok az én vendégeim, semhogy én volnék a tietek, — felelte Bátori. No de nem is panaszkodhatott a herceg. Schulcz közbenjárására Klapka még azt is megengedte neki, hogy Bécsbe menjen gyógykezeltetni magát. Mire pedig adott szavához híven vissza kellett volna térnie, már fekete-sárga zászló lengett a komáromi vár falán. GOLYÓ A CSÁKÓBAN Gróf Zichy Pál a Csepelszigeten együtt állt a vádlottak padján a nagybátyjával, gróf Zichy Ödönnel. Ezt kivégezték, őt felmentették. Ez a Zichy Pál a Hárdegg vérteseknél volt kapitány, utóbb számfeletti őrnagy lett a Vilmos-huszároknál. Egy napon jelentkezik Görgei főhadiszállásán. Akik felismerték, elámultak. — Mit keres ez itten s hozzá éppen Görgeinél? A vezér azonnal maga elé bocsátotta. A gróf himezés-hámozás nélkül kijelentette, hogy táborkarában szeretne szolgálni. Görgei nyomban fceosztotta a tisztikarhoz főnöknek. . Nem tetszett ez a Ofetikajwujk. Az egyik hangot is adott gyanújának: —A harc hevében, a nagy lőporfüstben úgy 1 • durranthatja Görgeit, hogy senkisem veszi észre. — Egy Zichy grófról ilyesmit még feltételezi, is botorság, tiltakozott Pusztelnik. — Na, nem jó vége lesz ennek, csóválta a fejét az előbbi tiszt. Másnap az ellenség Dévény-Ujfalunál megtámadta a honvédeket. Görgei, Zichy és Pusztelnik vezérkari őrnagy a harc szinterére vágtattak. A honvédek a dévény-ujfalui hídtól jobbra és halra voltak felállítva. A hid innenső végén állt egy kőből épült vámszedő ház. Görgei e mellett a hidra vágtat, kísérete utána. A legjobb célpontok az ellenségnek. Az osztrák oly hevesen ágyuz, hogy a golyók recsegve-ropogva szaggatják fel a hidfát. Egy tiszt egyenesen Görgeire mutat, mire egy osztrák vadász célba veszi, de a honvédek egy szempillantással előbb leteritik. Zichy folyton Görgei arcát figyeli. Körültök jégesőként pattogtak a golyók. Egyszerre csak a hátuk megett Pusztelnik a földre zuhan. Egyik se fordul meg. Mosolyognak, mikor hallják, hogy Pusztlnik felkel és kegyetlenül szidja az osztrákot, amiért pompás arablovát kilőtte alóla. A golyók egyre sűrűbben hullanak körültük. A hid karfáját már forgáccsá tépték a golyók, a vámház cserépfedele doborogva pattogott, de Görgei nem mozdult, állt mereven, nyugodtan mint egy kőszobor. — Tábornokom, szólalt meg végre Zichy, ne tegye ki életét ilyen nagy veszélynek. — No, ha ön igy vélekedik gróf ur, hát menjünk én eleget láttam. S azzal elvágtattak. — Lyuk van a csákóján — mondta Zichy gróf, amint jobban megnézte a tábornok csákóját. — Lyuk ? — szólt közönnyel Görgei. Azzal lekapta a csákóját s egy ólomgolyó potytyant ki belőle. — Ördögadta, ez jobb szállást is találhatott volna, — mondta félválról a vezér. Ettől fogva Zichy, a legőszintéhb tisztelője volt Görgeinek, mindaddig, mig a honvédsereget 1849 •január 4-én ott nem hagyta. ha nem is vagyunk tekintettel méf említett katonabüszkeségére. Súlyosan megsebesült, azonkívül nagyon izgatott is volt. Nyakas tagadása mellett is igaznak kell tehát elfogadnunk, hogy a hires mondás történelmi valóság. Sztálin szobra Rotherham angliai városban elárverezték Sztálin életnagyságú mellszobrát. A legmagasabb ajánlat ,amelyen a szobor elkelt, hat penny volt.
