A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-12-28 / 52. szám

Ä Jő PÁSZTOR 7-IK OLDAL’ SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE •T4m Irta: TOLGYESY MIHÁLY — Mondhatom, nagy bolond vagy, fiam. Örül­hetsz, hogy a történtek után egyáltalán valaki hoz­zád megy. És ezt is nekem köszönheted. Avagy mi kifogásod van Vasas Juci ellen? — Semmi kifogásom sincs, apám. Sőt ellenkező­leg én is igen csinos és dolgos leánynak tartom őt. De mégis . . . — Ezer menykő! — pattant fel az öreg. — Ne­ked alighanem Gyárfás Ilonka fúrja még mindig az oldaladat. Erről azonban mondj le. Ne haladj olyan szekér után, amelyik fel nem vesz. Légy már egyszer okos. — Az lennék én apám, csak lehetne. — Miért ne lehetne? Csak erélyesnek kell len­ned. Lásd a Jucika olyan leány, kinél jobbat nem kívánhatsz. Ezt én mondom neked. Azért mentem háztüznézőbe én magam, mert tudom, te nem mentél volna. Pedig igy nem maradhat a dolog. Asszony kell a házhoz, meg neked is kell valaki, aki a fejed­ből kiverje a bus gondolatokat. Juci éppen hozzád való, szép is, jó is, meg nem is éppen szegény. Meg lehet ám őt szeretni nagyon könnyen. De Lajos csak hallgatott. Az ő szive mindig csak Ilonka felé húzott. Kezdetben azt hitte, hogy majd könnyen elfelejti, de bánata idővel nem hogy apadt volna, hanem inkább növekedett, különösen most, hogy eltűntéről értesült. Most eszébe jutott mindaz, amit a halottas ház­ban azok hárman beszéltek s meg volt győződve, hogy az akkor koholt terv, most nyerte végrehajtá­sát. Foglalkozott is már azzal a gondolattal, hogy ezt apjával megbeszéli, most talán éppen jó alkalom kínálkozik. De másrészt tudta, hogy az öreg még mindig haragos Lorántffynéra, s emiatt ezt a ké­nyes dolgot nem igen lehetne vele higgadtan meg­beszélni. Mindezt elgondolva, hallgatott. — Majd megjön neked is még az eszed, — duz­zogott az öreg. — Kivált ha azok ott fent majd bele­kerülnek a csávába. — Minő csávába? — kérdezte Lajos felpillant­va. — Talán Ilonka miatt? — De hamar rájár a szád arra az Ilonkára. Mintha bizony rajta kívül semmi se lenne a világon. — Nincs is apám, — mormogta Lajos, de olyan halkan, hogy atyja meg nem értette. — És mit hal­lott, édes apám? Talán kisült, hogy valamit csináltak az Ilonkával? — Hadd azt az Ilonkát, — förmedt rá az öreg. — Azt tartom, maga Elemér dugta el, hogy ne bánt­hassák őt az atyafiak és most azt a hirt terjeszti, hogy elrabolták. Lajos nagyot nézett. — No igen, — mondotta az öreg. — Mi különös van ebben? Neked pedig annyit mondok, verd ki a fejedből Ilonkát. Az úgy sem hozzád való. Nekünk olyan asszony kell, aki meg tudja fogni a dolog vé­gét, de nem ám olyan, aki az ujjain elszámlálja Eu­rópa fővárosait, akinek az motoszkál a fejében, hogy a holdvilágnak is vannak lakói, a ki végigtanulta a •konyha vegytanát, de becsületesen a rántást se tudja megkavarni. No fiam, ha neked ilyen asszony kell, akkor a két telek elúszik egy év alatt és valamennyi ökröd utána rá. E szók után az öreg Szitás nagyot ütött az asz- j, talra. — Hát azért mondom, verd ki a fejedből azt az Ilonkát és gondolj Jucikára, akinek a kis ujja többet ér, mint az egész molnárkisasszony, azaz hogy most már nagyságos asszony. E szókat végtelen gúnyos hanglejtéssel ejtette ki. — De most menjünk aludni. Holnapig azt hi­szem, ha egyáltalán okos tudsz lenni, máskép gondol­kodok Dohogva elhúzódott, hogy felkeresse vackát a kamarában. Lajos szemeit kerülte az álom. Mind igaz, amit az apja beszélt. Ha közbe nem jött volna a rablás hire, talán inkább eflelejteni Ilonkát és már apja ked­véért is hajlott volna Jucika felé, ki nem volt megve­tendő szépség. A fenforgó körülmények között azonban kétsze- j résén felujult benne Ilonka emléke és ezzel együtt a j vágy, hogy az igazság felderítése által segítsen Lo-1 rántffy Eleméren. Végre is Lorántffy Elemér nem ; ellnsége. Miért ne segítene rajta, amiben lehet? Másnap korán reggel kiment a munkásokkal j szántani. Apjával tehát nem beszélhetett, mert ka­kasszókor, amikor ők mentek, még édesdeden álmo­dott az öreg. A nap folyamán azonban összekerültek. — No Lajos fiam, — szólt az öreg szelíden — meggondoltad-e a dolgot? — Azt gondoltam meg édes apám, hogy majd elmondok kegyelmednek valamit. — Mi lenne az? — Bizonyára emlékezik még édes apám, hogy nem régiben felemlítettem annak a vigécnek, kit a méltóságos asszony a nyakunkra küldött, a halottas­­házat. — No igen,’ emlékszem rá. Mi van hát vele? — Föltettem magamban édes apám, hogy most mindent elmondok, ami ott történt. Az öregnek most a kiütött tűz jutott eszébe és azt hitte, hogy most erről fog hallani valami lelep­lezést. — Ügy-e el akartak téged égetni, fiam? — Nem, apám. Egészen mást akartaK. Mikor mozdulatlanul ott feküdtem a ravatalon . • . — Juj, juj, ne is hozd elő nekem azt a szomorú korszakot, — kiáltott fel az öreg. — Szeretném azo­kat ott fent lebunkózni, valahányszor eszembe jut. — De elő kell hoznom, apám. A legújabb ese­mény bekövetkezte után bűn volna hallgatnom. Amint tehát merevgörcsben ott feküdtem a ravata­lon, egyszerre beszélgetést hallok. Hangjukból kivet­tem, hogy hárman voltak: a méltóságos asszony, a nagyságos kisasszony, meg Dinnyés. Hej, édes apám, ha tudná, hogy mit beszéltek. Az öreg Szitás felfigyelt. Látszott az arcán, hogy a dolog kezdi őt érdekelni. — Mit beszéltek hát? — Azt, hogy nem tűrik meg, hogy Ilonka közi­­béjük furakodjék. Össze is esküdtek, hogy őt elteszik láb alól. Dinnyés azt javasolta, hogy bojtorjánt kell neki főzni, attól megőrül, aztán bedugják őt a bo­londok házába, ahonnét többé ki nem szabadul. Az öreg Szitás elámult e szók hallatára. — Már most, mit akarsz ebből kihozni fiam? — kérdezte. — Azt, hogy alighanem ezt a tervüket hajtot­ták végre az összeesküvők. Ha az akkor megbeszélt alakban nem is, de talán már formában. Szitás Gergely elgondolkozott. — No már ez csakugyan hallatlan dolog! — ki­áltotta elszörnyüködve. — De vájjon csakugyan ők voltak-e? Nem tévedsz-e? — Nem, édes apám. Csak gondoljon vissza a később történtekre. Hogy megpuhult a méltóságos asszony, amint kör hírré lett, hogy feltámadtam. Fél­nek, hogy leleplezem őket, éppen azért hamar köpö­nyeget fordított visszavonta az ellenem emelt panaszt sőt még ide is eljött megkérlelni bennünket. Már pe­dig ezt a gőgös méltóságos asszony nem tette volna, ha nem érezné magát bűnösnek. — Ez már igaz, — ingatta ide-oda fejét az öreg. — De még igy is veszedelmes dolog. Tudod mit, fiam ? Az öregnek szinte felcsillámlott a szeme attól a jó gondolattól, ami most támadt bennem-» Menjünk át kovácsékhoz. Vasas István eszes ember, az bizo­nyosan adhat nekünk jó tanácsot. Látszik, hogy az öreg Szitás mindenkép azon van, hogy fiát átvigye a leányos házhoz, Lajosnak azonban ettől borsódzott a háta. — Azt tartom, — mondotta, — legjobb lenne mindjárt a csendőrhad­nagyhoz menni. — Azt nem tanácslom, — tiltakozott élénken az öreg. — Világért se tedd ezt, mert igen könnyen meg­járhatod. Egyszer már megjártad. Ahogy mi torkára akarjuk forrasztani a hamis vádaskodást, azonkép teheti a méltóságos asszony is. — Ez mind igaz, édes apám. De lás . . . — Tudom már, hogy mit akarsz mondani. Se­gítségére szeretnél lenni Elemér urnák, tulajdon édes anyja ellen. Ámde hogyan? Hiszen semmit se tudsz bebizonyítani? Lajos mondani akart valamit, de az öreg nem engedte szóhoz jutni. — Várj csak, várj. Hadd mondjam el előbb én a magamét, aztán beszélhetsz. Azt fogod mondani. MICHIGAN ÁLLAMI ésTOLEDÖl HÍREK Üsztök István LAPKÉPV1SKLO 1053 Goddard. Wyandoll*. Mich. A.V 2-3979 ü“läk I,lv4a Iroaa: 835 S. Weit End, Detroit 17, Mich hogy tulajdon füleiddel hallottad. — Úgy is van. — Igen ám, csakhogy ők azzal fognak letorkol­ni téged, hogy ez nem egyéb, mint beteges agyadnak képzelődése. Mit is kerestek volna ők a halottas kam­rában. Ha ilyesmit akartak kifőzni, erre valóban más alkalmasabb helyiséget is találtak volna. — De én hallottam, — erősítette Lajos. — Én azt elhiszem, fiam! De nem fogja elhinni a világ, annál kevésbé a biró. Mindenki azt fogja ró lad mondani, hogy nem voltál eszednél. — Mindannak dacára egész határozottan me­rem állítani, hogy Lorántffyné tétette el láb aló) Ilonkát és Dinnyés segített neki. — Ha igy állana is a dolog, mit tehetsz te ez el­len ? — Meg fogom kisérleni, tehetek-e valamit. Ez felebaráti kötelességem. — Na persze! — kiáltott fel az öreg. — Ha más lenne és nem Gyárfás Ilonka, tudom, hogy a kis­ujjadat se mozgatnád meg érte. Én csak azt tanácsol­hatom neked, hagyd abba a dolgot. Vagy ha éppen tenni akarunk valamit, hallgassuk meg Vasast, aki biróviselt ember, ő tudja a törvényt. Ő majd meg fog­ja nekünk mondani, tegyünk-e valamit, vagy sem. Lajos elkedvetlenedett. Vasas lehet magábanvé­­ve igen okos ember, de neki nincsen tanácsra szük­sége. Meg aztán igen jól tudta, hogy apja miért akar­ja őt mindenáron oda vinni. (FOLYTATJUK) A TOLEDO BLADE DR. FARKAS GÉZÁRÓL A Toledo Blade cimü tole­­doi angolnyelvü napilap no­vember 18-án megjelent va­sárnapi mellékletében olda­lakon keresztül emlékezik meg Dr. Farkas Gézáról, a “Toledo” cimü magyar heti­lap kiváló szerkesztőjéről. Ismerteti Dr. Farkas egész életpályáját, amely már az óhazában felfelé törő irány­ban haladt és csúcspontját az Egyesült Államokban, Tole­­doban érte el azzal, hogy Dr. Farkas kiváló tehetségét, akaraterej ét, munka-készsé­gét és munkaképességét fo­gadott hazája népe és honfi­társai szolgálatába állította. VESZEDELMES A BIKA AKRON, Mich. — Tárcsák Gusztáv (Sarud, Heves) 1912 ben jött Amerikába. Ma is si­ratja feleségét Bagu Terézt (Harangláb, Bereg) akit 1945 évben, a bikájuk halálra ök­lelt és Letaszította az -udvar­jukon a kútba. Túrosaknak van két nős fia, két férjes lá­nya és 14 unokája. Saját Mo­teljük és halászó helyük köz­ismert a környéken. SZERETETVACSORA DETROIT. — Borbély Fe­renc a Debrecen Café tulajdo­nosa egy héten át perselyt tett ki éttermében, hogy ven­dégei abba tehessék be a ma­gyar menekültek segélyezésé­re adományaikat. Ennek a gyűjtésnek eredménye $80 volt. A múlt héten azután Bor­bély Ferenc meghívta -étter­mébe szeretetvacsorára a magyar menekülteket. HALÁLOZÁS BECKLEY, Mich. — Amá­­czi Lászlóné sz. Szathmáry Erzsébet november 15-én 62 éves korában, meghalt. Az elhunyt Szatmárnémeti városban született. 1913-ban jött Detroitba. Itt vette fele­ségül Amaczi László 1913. szeptember 30-án a Szent Ke­reszt templomban. 44 évig él­teik boldog házasságban. Gyászolják: férje, 3 leánya 1 fia, 9 unokája, nővére Szathmáry Mariska ref. taní­tónő Texasban. SEBESHAJTÁS A HALÁLBA DETROIT. — Fort Streeten találkoztak hajnalban automo­­bilozó barátok, az egyiknek ve­zetője gyorshajtási versenyre szólította fel a másikat. No­sza megindult a verseny, 75 mérföld sebességgel szágul­dott a két autó, és itt az ered­mény : Nell Dávid 18 éves magyar fiatalember meghalt, Szabó Ferenc csontjai összetörtek, úgy hogy nyomorék lesz, ha életben is marad, Martinez Gilbert amerikai fiú szörnyet­halt. BECS — A nemzetközi és a magyar Vörös Kereszt be­szüntették a további segély­osztást és élelmezési akciót, hogy igy tiltakozzanak a vö­rös vezetők mohósága ellen. A nemzetközi és az amerikai Vörös Kereszt fejei sietve Budapestre repültek, hogy rendet teremtsenek. Mint már jelentettük, a sok milliós adományokból első­sorban a magyar és orosz “vö­rös arisztokraták” jóllakott, jólfizetett, jól öltözött kor­mány és pártfunkciónáriusok vették ki a részüket, ellátva egész háztartásukat a sokféle földi jóval. A harácsolás ellen hiába tiltakoztak a Vörös Kereszt vezetői. Tehetetlenségükben erre bezárták helyiségeiket és raktáraikat, kijelentve, hogy addig senkinek sem ad­nak többé élelmet, amig a jó­tékonyság piócáit nem va­karják le róluk. A Kádár kormány már többizben meg ígérte, hogy “rendet teremt" de intézkedéseinek nincsen foganatjuk. Budapesten ma az történik, amit az oroszok akarnak, az oroszok viszont szeretik mindenre rátenni a kezüket. Ilire futott, hogy orosz ka­pitányok és -ezredesek tucat­szám küldték haza Moszkvá­ba karácsonyi ajándékul a magyar éhezőknek küldött amerikai csomagokat. A fel­háborodás olyan nagy volt, hogy amikor a Vörös Kereszt osztóhelyén orosz tisztek je­lentek meg, a magyar nők szemen köpték őket. A tejet, amelyet anyáknak, gyermekeknek szántak, fa­lánk vörös férfiak vitték el. A Mecsek és a Balaton a szabadságharcosok menedéke BECS. — Hirt adtunk már i sárospataki diákok bátor és sikeres akciójáról az oro­szok ellen. A diákokat segíti 'a hegyaljai borvidék domb­láncolata, de tévedés lenne azt hinni, hogy ez az ország­nak , egyetlen része, ahol az ellenállás még folyik. Az igazi ellenállás fészke a Balaton mocsárvidéke és Pécs környé kén a Mecsek hegység, ahová az orosz tankok nem tudnak behatolni. A pécsi orosz városparancs­nokot a szabadságharcosok c-gy összecsapásban megölték és utóda azzal fenyegetőzött egy rádióbeszédben, hogy mint kémeket kezeli a sza­badságharcosokat, akik kéz­­rekerülnek, ami természete­sen azt jelenti, hogy ki vég­zik őket. De sem a fenyege­tés, sem az oroszok magyar nyelvű rádióleadása nem tud­ja rávenni a szabadsághar­cosokat, hogy letegyék a fegyvert. A bujdosó szabadságharco­sok még mindig komoly vesz­teségeket okoznak az orosz csapatoknak. Orosz katonai jármüvek soha sincsenek biz­tonságban előlük. A szabad­ságharcosok a klasszikus guerilla modorban harcolnak: villámgyorsan támadnak, veszteséget okoznak és mi­előtt még az oroszok képesek lennének e 11 e nt á m a aásba menni, visszavonulnak hegyi vagy mocsár menedékükbe. A bujdosó szabadságharco­sok legnagyobb segítsége ter­mészetesen maga a lakosság, amely jelenti nekik az oro­szok minden mozdulatát, hí­rekkel, élelmiszerrel, gyógy­szerrel látja el őket. Ha egy orosz katonai konvoy elindul a város valamelyik baraktá­­borából, a szabadságharco­sok perceken belül tudják. Kaszárnyákból és barakokból rejtélyes módon fegyverek tűnnek el. Az oroszok minden szekeret átkutatnak, de még igy is sikerül elég lőszert és fegyvert eljuttatni a harcc­­sokhoZ. Egyik módja a fegyverszé litásnak, hogy falusiak “te­metést rendeznek.” A kopor­sókban nem halottak vannak, hanem fegyverek és lőszer el­rejtve. Éjszaka a szabadság­­harcosok kis csoportjai be­­lopóznak a temetőkben felás­sák a friss sírokat és elviszik a koporsókba rejtett f egy ve­inket. Nappal orosz repülőgé­pek keringenek a guerillák rejtekhelyei körül, de a bo­zótos hegyvidék és a mocsár jó rejtekhely és repülőgépről lehetetlen a megfigyelés. LEGYEN ÉLETE KÉNYELMESEN ÉLVEZETES 100.1 HOUSEPOWm által Szereltessen otthonába Housepower-t, hogy modern, villanyos életet élhessen. Vegye ki részét a villanyos cselédek használatával, elegendő hátsó bejárat, házi huzalozás és kényelmesen elhelyezett kapcsolók alkalmazásával. Keresse fel helybeli villanyszerelőjét vagy menjen bármely Philadelphia Electric Store-ba bővebb felvilágosításért a 100-A Housepower-t illetően. i Hogy villanyossággal éljen, 100-A Housepower szükséges Kevesebb nem elegendő. PHILADELPHIA ELECTRICH COMPANY VÖRÖSARiSZTOKRATÁKAT NEM FTET 1 VÍÍRÍiS KFRFS7T kavekakao, tea, nylon uarisny WlaTaIvHrü S szövet, vászon,cimRÁDio,KERÉKPÁit CIGARETTA ÉS CGYÉBB CIKKEKNEK A BUDAPESTI RAKTÁRBÓL VALÓ LESZÁLLÍTÓ SARA FELVESZÜNK ES 24 ÓRÁN BELÜL TOVÁBBÍTUNK MtCRENDELÉSEKET. BEVFZfTTM A gyógyszerek ARUSrrASAT n AMELYEKET ANGOL ÉS SVÁJCI GYOCYSZERUÁZAK LÉGIPOSTÁN TOVÁBBÍTANAK. KIZÁRÓLAG RUHANEMŰT TARTALMAZÓ ^ mWJEGYHÍ „ CÉGÜNKNÉL KAPHATÓK. ** A7KJEGYZEKET •'Tl/DMMLÓK/IT X/MMTfí4 KÚLDŰ/VK II. s. RELIEF PARCEL SERVICE inc PHO/V£: LEHBGH 5^3535 70 KJ ucwvnDXOi jyv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents