A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-12-28 / 52. szám

T - - T ~T~ 8-TK OLD AD Karácsony utáni vasárnap EVANGÉLIUM* Szent Lukács 2, 33-40 És az ő atyja és anyja csodálkozának azon, ami­ket előle mondtak. És megáldá őket Simeon és mondá Máriának, az anyjának: íme, tétetett ez sokak romlá­sára és feltámadására Izraelben és jeléül, melynek ellene mondanak, neked magadnak is tőr fogja átjár­ni lelkedet, hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szívből a gondolatok. És vala egy Anna nevű próféta asszony, Fanuel leánya, Aser törzséből, ki igen előrehaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzes­sége után s már nyolcvannégy éves özvegy volt és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádság­gal szolgálván éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órá­ban odajővén, dicsérte az Urat és szóla felőle mind­azoknak, kik várják vala Izrael megváltását. És miu­tán mindent elvégeztek az Ur törvénye szerint, visz­­szatérének Galileába, az ő városukba. Názáretbe. A gyermek pedig növekszik és erősödik vala, telve böl­csességgel és az Isten kegyelme vala rajta. SZENTBESZÉD Még fülünkbe cseng a karácsonyi ének, mely Is­tennek dicsőségét, a jóakaratu embereknek pedig bé­kességet hirdet, még halljuk a betlehemi pásztordalt, mely az Ur Krisztus jászolához szólít bennünket, még érezzük bensőnkben az ajándékozásnak, a szeretet­nek édes örömét, még szinte látjuk magunk előtt a kisded Jézust pólyába takarva és jászolba fektetve, s ime a mai evangélium azt mondja Krisztusról: “té­tetett ez sokak romlásra s föltámadására Izraelben.” Hogyan, hát Krisztus nemcsak sokak föltámadására, hanem sokak romlására is van? ' Nincs itt valami bántó ellenmondás, valami er­kölcsi lehetetlenség? Sajnos, egyáltalán nincs mindez, amit az evangélium mond, bármily különösen és szin­te hihetetlenül is hangzik, keserű valóság, komor igazság. Krisztus Urunk, bár szeretetből jött a földre és üdvözíteni akart és akar ma is mindenkit, nemcsak kegyes Megváltónk, hanem egyben szigorú biránk is. Mert ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért született, hogy mi egyszer egy évben örvendezzünk: hogy az, Ur Jézus csak azért tanított, hogy mi a tanaiban gyö­­j yörködjünk; ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért szenvedett és halt meg, hogy mi sopánkodjunk; ha­­; lem Krisztus azért született a földnek, hogy mi meg­szülessünk lélekben az égnek, hogy tanítását elfogad­juk és kövessük; azért szenvedett és halt meg, hogy mi is tudjunk Érette szenvedni s ha kell, meg is halni. Ha a Karácsony nekem csak nagy ünnepem és semmi más, ha Krisztus tanítása én előttem csak gyönyörű ,an, nem pedig parancs, akkor — bármennyire komo­ran hangzik — a romlásomra van. Gondoljunk a föld javaira! Isten azokat kétség­­elenül az emberek javára adta és rendelte — és mégis mily sokaknak vannak a romlására. Mennyi embert tesz jobbá és nemesebbé a pénz s mennyi embert tesz gonosszá! A természetnek erőit és törvényeit mennyi ember használja ki a maga ja­vára, de másrészt mennyi ember fordítja azokat ma­ga ellen, — a maga kárára! Mennyi rosszat tehetek önmagámnak vagy másnak ugyanazzal! Tőlem függ, egyedül tőlem, hogy mit jelent reám nézve Krisztus, hogy üdvözítőm avagy kárhoztató birám lesz-e? NEHBU WASHINGTONBAN Nehru indiai miniszterelnök a múlt héten Wa­shingtonban és Gettysiburgban az elnök vendége volt. A két államfő órákhosszat tartó beszélgetéseket foly­tatott, amelyeknek részleteiről azonban nem nyilat­kozhattak, mert éppen a legkényesebb kérdésekben az eszmecsere bizalmas természetű volt. A találko­zónak nagy világpolitikai jelentősége volt, mert Neh­ru ma a semleges ázsiai világnak elismert szellemi vezére. Nehru a washingtoni újságírók előtt diplomati­kus tartózkodással, de mégis felvilágosító módon nyi­latkozott egy és más kérdésről. A legfontosabbak: JOBB JÖVŐ FELÉ Szerinte — és nyilván az amerikai kormány né­zete szerint is — Izraelnek és az arab országoknak valami módon meg kell egyezniük a békés együttélés­ben. A világbiróság elé kell vinni a szuezi kérdést: annak eldöntését, hogy miképpen kell a csatornát nyitva tartani a világforgalom számára. Nehru nézete szerint a sztálinizmus, vagyis a korlátlan kommunista terroruralom, Oroszország­ban halott, nem támadhat fel többé. Kilátás van arra, hogy előbto-utóbb az orosz nép demokratikus jogokat fog kapni és saját kezébe veszi sorsának irá­nyítását. * / , Csuenláj kínai miinszterelnök Nehru utján azt üzente Washingtonba, hogy szeretné a keletázsiai fcezültecg enyhítését, az Amerikával való kiegyezést. k VA TI Í.TT’TTjí? A kincstár uj bankjegyeket nyomatott, milliószámra, hogy a használtakat ki­vonják a forgalomból. ó esztendő estéjén Irta, Dr. NÉMETH KÁLMÁN Az óesztendő napja leáldo­zott. Haldoklik az elvénült esztendő. Mintha halotti torát ülnék egy átkozott uzsorás­nak, úgy muzsikálnak és lak­­mároznak jobbra-balra. Asz­talomhoz idehallszik a szilvesz­terező város víg, muzsikás za­ja. Bummog, dörmög valahol egy nagybőgő. Az ablakomról letakaritom a zúzmarát és egy percre kinézek. Pislogó színes fénybogarak égnek a ködben. Csilingelős, patacsattogás. Emberek kínjával kent szeké­ren rohan az élet: egy rab­szolgavilág. Fényes szobák szalonjából kivetődik a hóra a csillárok fénye. Én mégis azokat az óhazai ablakokat lá­tom meg először, amelyek sö­téten maradtak. Szegény gaz­dáik nem mulatnak, nem ülik meg az óév torát. Korán lebuj­­tak rogyaik alá. A kályhájuk­ban nem duruzsol a tűz. A szél fütyül benne. Nem pattog a régi jókedv a szobában. Az edényen pattog a máz, mikor megfagy a szobában a mosdó­­viz. Jtt-ott yjrrasztanak még a magyarok az óesztendőnek, de már inkább csak szokásból. Itt-ott babonás játékba fog­nak a fiatalok. Miközben az öregeik a szentelt krétáért ku­tatnak 'az almáriumban és fel Írják a szemöldökfára a há­rom királyok kezdőbetűit, a vidám fiatalok a jövő titkait feszegetik és pajzán kacagá­sok között ólmot öntenek. Ez a vidám kacagás úgy cseng kedvesen, mintha an­gyali csengőnek volna a hang­­a. Ez a vig kacagás az uj esztendőnek a' színpadi belé­pője, az indulója. És ez a fon­tos! A jövő?! Hiszen meg­öntjük mindannyian az “ól­mot”, tervezünk, feszegetjük az ismeretlen jövendőt. Csit­­ri kis ólomcsipkék, alakzatok támadnak a vízben. Az ember önt magának fellegeket, lég­várakat, tündéreket és kígyó­kat. Egyikünk kíváncsibb a másiknál. Az államférfi kicsi ágyút önt magának és azt mondja: — Nini, jövőre béke lesz. Az otthontalan ember pici házat lát az ólomtésztában és azt mondja: — Nini, megházasodom. Ott­honom, fészkem lesz. A rab börtönkulcsot önt magának és azt mondja: — Nini, jövőre kiszabadu­lok. A beteg kicsi ólomkoporsót önt és felsikit: — Jaj édesanyám, én meg­gyógyulok jövőre. Mindenki a maga szebb és boldogabb jövőjét magyaráz­za bele a szeszélyes kis ólom­­lepénybe. És mindenki nagy kiváncsi szemmel néz a csillo­gó jelképre. Pedig amit a ba­bonás kedves játék neki jó­sol, egészen bizonyosan más­kép leszen. Az még nem is ha­sonlít ama valósághoz, ami az uj év első harangszavára elkezd, felénk jönni, dübörögni, mint egy zakatoló, nehéz mozdony. Most én ott hagylak az ólom öntésnél, játsszál csak és áb-| rándozzál, kedves magyarom. Én valami bizonyosságot ke­resek. Valamit csak ki kell olvasnunk a jövőből a magunk számára, ami több az álomnál. Ami nem lapul össze a fejünk­re dübörgő mozdony alatt, mint a szilveszteri ólomcsipke. Ami kemény, ami erős, ami el­lenálló, ilyen valóság kell ne­künk. Ez a valóság, ez a szil­veszteri kedves szerencse pe­dig egy gondolat. Ez a mi hi­tünk, a mi Gondviselő Iste­nünkben. Ez a szent Istenhit, II. Rákóczi Ferenc, Erdély fe­jedelmének a hite, aki a leg­sötétebb jövő előtt, a legna­gyobb bizonytalanságban éne­kelte kedves, megnyugvó hité­vel : Győzhetetlen én kószálom, Én Istenem, erős várom, Oltalmamat Tőled várom. Ez a hit a legédesebb szil­veszteri valóság. Minden más csak álom és bizonytalanság, csak rézkrajcár, amit a moz­dony sínjére tettek pajkos gyermekek. A jövő bizonytalan szeszé­lyeitől nem menthet meg az egészségem, g a z d agságom. Nemcsak a párnám nem biz­tos. Nemcsak a barátság és egészség szakadós. De még a talaj sem biztos, amin járok. Hiába feszegeted a jövőt. NEW YORK. — Mrs. Hed­wig Rosenthal, egy világhírű zongoraművész 83 éves öz­vegye, elment a New York Times szerkesztőségébe és kö­zölte, és jelenlétével bizonyí­totta, hogy ő él. Tehát — ál­lapította meg rémülten a vá­rosi rovat vezetője — hamis volt a lap előző napi számá­ban megjelent gyászjelentés. Mrs. Rosenthal nemcsak azt tagadta, hogy meghalt volna, hanem azt is, hogy ő 83 éves korában . . . él. Udvariasan megkérdezte a szerkesztő, hogy hát hány éves? Azt felelte Mrs. Ro­senthal: “Húsz éves múltam” Arra kérdésre, hogy na­gyon nehezte-e a hamis gyászjelentés miatt a lapra, Mrs. Rosenthal egy kis anek­dotával felelt: “Az Associated Press hir­­ügynökség, amely éppen oly elismert megbízható és igaz­mondó hirszolgálatot végez, mint a New York Times, egy­szer azt a hirt hozta, hogy Amerika leghíresebb humo­ristája, Mark Twain, otthoná­ban meghalt. Amire Párisból a következő táviratot kapta az Associated Press: Az a hir i hogy én meghaltam, nagy (Világosságot nem gyújt né­ked sem ember, sem a tudo­mánya. Csak egy valami van, ami a tépelődő vergődő lelket | egy magasabb fokozatra eme­li, kínos jelenéből felsegíti, bi­zalom Istenben. Ez a hit ne­künk erőt közvetít. Ne i jeszt­gessen se halálmadár, sem a csontosarcu halál. A hit fehér szárnyakat ad, amikre rábíz­hatod magadat. Amikkel neki­vághatsz a jövő ködtengeré­nek. A madár sohasem fél, hogy leesik, hisz szárnya .van. A hit szárnya nem Ikarusz szárnya, amit a nap melege le­olvasztott és a jeges légára­mok felborzoltak. Bízzatok benne! Senkise re­megjen az újévi harangszókor és senki fel ne sírja a koporsó­ba tett halott évet, amint fe­hér szemfedője alatt görcsös kezével szorongatja csúnya, rossz emlékeinket. Hadd vi­gye, ami elmúlt. És hadd jöj­jön hófehér galambszá~nyain az Ifjú Jövő. Segítség Angliának A szuezi krízis Angliában gazdasági nehézségeket oko­zott, amelyeket az ország sa­ját erejéből nem tud leküzde­ni. Ezért az Export-Import Bank most 500 millió dollár kölcsönt adott az angol kor­mánynak, hogy megfizethes­se az amerikai olajat és egyéb importokat. miértékben túlzott. Mark Twain.” Hogyan került a hamis gyászjelentés a nagyon gon­dosan szerkesztett New York Times gyászrovatába? Azon a napon a szerkesztő­ségben megjelent egy hölgy, tetőtől talpig feketében, és ő közölte, hogy a nagynénije, Mrs. Hedwig Rosenthal meg­halt 83 éves korában, az Isten nyugasztalja. Az unokahug olyan jó benyomást tett a vá­rosi reporterre, hogy ez azon­nal felvette az adatokat és a a gyászjelentést betette a na­pi lapba. Vájjon ki lehetett az a rosszmájú unokahug ? Mrs.' Rosenthal azt mondja, hogy neki Amerikában nincsen unokahúga. Mrs. Rosenthal férje, Moriz Rosenthal, aki 1946-ban meg­halt, világszerte ismert zon­goraművész volt, egyike Liszt Ferenc utolsó tanitványai-­­nak. Férje halála óta Mrs. Rosenthal hotellakosztályá­ban zongoraleckéket ad, je­lenleg huszonkét tanítványa van. A régi Becsben Mrs. Ro­senthal tekintélyes zenei kri­tikus volt. 1938-ban a nácik elől menekült férjével együtt Amerikába. Mrs. Rosenthal nem halt meg... Ekkor Herodes titkon hivatván a bölcseket, szor­galmatosán megtudakolá tőlük a csillag megjelenésé­nek idejét. És elküldvén őket Betlehembe, mondá nekik: El­­menvén, szorgalmatosán kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulá­­nak. És ime a csillag, a melyet napkeleten láttak, előt­tük megy vala mindaddig, amig odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy öröm­mel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztes­séget tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródes­­hez vissza ne menjenek, más utón térének vissza ha­zájukba. i Mikor pedig azok visszatérnek vala, ime megje­­lenék az Urnák angyala Józsefnek álomban, és mon­dá: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, amig én mondom né­ked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. Ő pedig fölkelvén, véve a gyermeket és annak any­ját éjjel, és Egyiptomba távozék. És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy betel­jesedjék, amit az Ur mondott a próféta által, aki igy szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. SZENTBESZÉD A karácsonyi szentünnepek isteni Megváltónkat szent gyermekségében állítják elénk. Valami csodála­tos báj, elragadó kedvesség árad elénk az isteni Gyer­mekből. Ennek az oka hitünk mélységes igazságaiban rejlik, amelyekben az Üdvözitő szent gyermeksége iránt tanúsított áhitatunk alapszik. A kis Jézus tisztelete a megtestesülés titkában és az isteni, valamint az emberi természetnek az isteni személyben való egyesülésben áll. Jézus Isten s ember. így tehát az Üdvözitő szent gyermeksége tulaj­donképen az ő istenemberi életéhez tartozik, mert Krisztus Urunk épugy isten gyermekségében, mint szenvedésében és megdicsőülésében. Innen van az, hogy Jézus szent gyermekségének egyes tényei époly megbecsülésre, tiszteletre és követésre méltók, mint későbbi életének mozzanatai. Jézus szent gyermeksé­gét ép olyan alapon tisztelhetjük, mint szenvedéseit, mint az Oltárszentségben való jelenlétét, mert az Üd­vözitő fogantatástól kezdve mindig Isten-ember. Az isteni üdvözitő kicsinységében époly vonzó hatással van reánk, mint szenvedésével. Minél na­gyobb gyöngeséget, lealacsonyitást, önmegtagadást vesz magára az Üdvözitő életének valamelyik titká­ban, irántunk való szeretetből, épen azért annál job­ban meg kell becsülnünk, magasztalnunk és gyöngéd szeretettel körülvennünk. Ezért oly szeretetreméltó az Üdvözitő szent gyermekségében, ahol “minél kisebb lett érettünk, annál kedvesebb nekünk!” A kisded Jézus tisztelete tehát kedves és szivre­­ható ájtatosság. Alig van más titok szent hitünk igaz­ságai között, amely oly szelíden, megható módon szól­na szivünkhöz, mint ez. Minél világosabban és érezhetőbben áll előttünk valamely áj tatosságnak a tárgya, annál biztosabban hat értelmünkre, képzelő tehetségünkre, szivünkre és akaratunkra. Emberileg mily megható, mikor Isten szolgáival, Ábrahámmal, Mózessel társalog! De vég­telenül többet ad nekünk Isten a Gyermek Jézusban. Bizalom, szeretet, odaadás töltse be szivünket a kis Jézus iránt és legyünk határtalanul jók, odaadok, kedvesek az Ő képviselőivel s felebarátainkkal szem­ben. ILLETÉKTELEN BEAVATKOZÁS... A szovjet álláspontja az, hogy a háború, ame­lyet Magyarország ellen folytatott, a magyarok bel­­ügye volt, ahhoz senkinek semmi köze. Amilyen aljas csürés-csavarás ez, éppen olyan képtelenség aA oroszoknak az a mostani állítása, hogy Nixon alel­­nök ausztriai látogatása a magyar menekültek köré­ben —az osztrák semlegesség megsértése. Miután a magyar szabadságharcot vérbefoj­­totta, a szovjet most el akarja téríteni a világ figyel­mét a magyar tragédiáról. Ez persze nem fog si­kerülni a Kruscsev bandának. Aminthogy nem fog sikerülni az uj propagandaháboru sem, amely azt akarná a világgal elhitetni, hogy a magyar nép na­gyon boldog volt a szovjet uralom alatt és csak Ame­rika izgatta a magyarokat felkelésre. Még egyre menekülnek A határon át még mindig éjjel-nappal özönlik a magyar nép Ausztriába. A szigorúbb határzárlat ellenére is napon­ta átlag 1500-an lépnek sza­bad földre. Karácsony utáni vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 2, 7—15.

Next

/
Thumbnails
Contents