A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-10-26 / 43. szám

A JŐ PÁSZTOR 7- IE OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY A kisbiró ott azt a felvilágosítást nyerte, hogy Etelka kisasszony a fővárosba utazott, nincs azon­ban kizárva, hogy útközben rokonokhoz is betért látogatóba. Lehet, hogy már Budapesten van, de lehet az is, hogy nem érkezett oda. Az idézést tehát nem lehetett kézbesíteni. A mél­­tóságos asszony úgy mondta, hogy leánya Budapest­re ment, ezzel azonban valótlant mondott, mert na­gyon jól tudta, hogy Etelka Bécsnek vette útját, ahova Dinnyés is utána ment. Ilonkát, mint tudjuk, elaltatták s csakhamar egy másik kocsiba dugták és szintén Bécsbe vitték. Ott egy külvárosban lakást béreltek számára s a házbelieknek azt mondották, hogy a fiatal nő egy igen különös betegségben szenved, mely ellen az it­­' teni professzorok segítségét akarja igénybe venni. Itt végre magához tért a boldogtalan fiatal nő s egy öregasszonyt talált maga körül, akit Rozáliá­nak hívtak. Első kérdése természetesen ez volt: — Az istenért hol vagyok? És hol a férjem? — Legyen nyugodt nagyságos asszonyom, — -felelt Rozália. — A nagyságos ur egyelőre ide vi­tette kegyedet, hogy mentve legyen mindennemű támadástól. Úgy izente, hogy nemsokára ő is itt lesz. — De milyen varosban vagyok? — Bécsben instálom. — Ez Bécs lenne? — kérdezte csodálkozva. — Oh nagyságos asszonyom nem is ez az igazi Bécs. Ez csak a külvárosok egyike, ahol legtöbb­­nyire szegény nép lakik. Ilonka elcsodálkozott, de nem szólt semmit. Ro­zália kitalálta gondolatát s igy szólt: — Ezért kellett ilyen félreeső helyet választani, nehogy ellenségei rátaláljanak kegyedre. Ilonka ebbe belenyugodott, de azért alig várta hogy Elemér megérkezzék. Rozália igen nyájas volt vele szemben, előzékeny és figyelmes, amivel Ilonka bizalmát a legnagyobb mértékben megnyerte. így telt el egy nap s miután Elemér nem mu­tatta magát, Ilonka aggódva kérdezte: — Hol marad a férjem? — Valóban jöhetne már, — jegyezte meg Ro' zália. — Úgy mondta, hogy hogy nemsokára itt lesz. Remélem is, hogy még az ezt folyamán megérkezik. Ilonka ismét türelmesen várakozott. Este meg­szólalt a csengettyű. Hogy mit jelent ez? Ezzel még nem volt tisztában. Rozália kiment ... a következő percben han­gok hallatszottak . . . Ilonka összerezzent: ez egyik hang olyan ismerős volt. A következő pillanatban Etelka lépett be, Ro­záliától kisérve. Ilonka hátratántorodott. Azt mond­ták neki, hogy itt biztonságban lehet ellenségei elől s ime leghalálosabb ellensége mindjárt az első na­pon ráakadt. Ilonka egy percig merően bámult rá, aztán hir­telen összeszedve magát, kiáltani akart. — Meg se mukkanjon! — támadt rá Etelka. £ midőn Rozália kiment az ajtót bezárva, magához vette a kulcsot. — Nos hogy van? — kérdezte. ‘ — Az Istenért mondják meg nekem, hogyan ke­rültem én ide és mi céljuk van velem? — rimánko­­dott Ilonka. — Azt mindjárt megmondhatom. — bigyesztc ajakát Etelka. — Elemér hozatta magát ide. — Akkor bizonyára ő is ide fog jönni! — éledt fel Ilonkában a reménysugár. — Eszében sincs, — legyintett kezével Etelka gúnyosan. Ilonka rémülten nézett rá: — No igen, — folytatta Etelka — Ő semmi szín alatt sem fog ide jönni. Helyette itt vagyok én. En­gem bízott meg, hogy veled végezzek. Most már tegezte őt, kihívó szemtelenséggel. — Lehetetlenség! — tördelte kezeit Ilonka. — Ezt nem hihetem el! Etelka haragos mozdulatot tett. — Mindaz, ami veled történt, az ő tudtával történt. Avagy azt hiszed, hogy úgyszólván szeme 3lől elvitettünk volna téged, ha ő is nem akarta vol­na? Ne számíts tehát Elemérre, hanem állítsd ki a nyilatkozatot, hogy lemondasz róla. — Őrültség, amit kegyed kíván tőlem. Hát, hogy hiheti, hogy én képes volnék ilyen nyilatkozat kiállí­tására? Soha! Ilyet nem lehet tőlem kérni. — Hahaha! — kacagott fel gúnyosan Etelka, — hát ki vagy te, hogy nem lehet tőled akármit kér­ni,? — Hirtelen komorrá vált az arca. — Jó, hát nem kérek, hiszen nem is akartam kérni, csak parancsol­ni, érted ? Parancsolok neked, — neked, te senki! . . . Ilonkát viperacsipésként érték ezek a lealázó szavak, de egyúttal öntudatra is ébresztették. Mél­tóságteljesen kihúzta magát s önérzetesen vágta vissza Etelkának: — Oktalanul bántó szavaival jelen helyzetem­ben nem törődök, hanem minden további vitatkozás elkerülése végett kijelentem, hogyha Elemér, az uram, szemtől-szmbe kijelenti nekem, hogy csak­ugyan szabadulni kíván tőlem, akkor majd én tudni fogom a kötelességem. — Úgy? — tört ki Etelka gúnyosan, —- és ha szabad tudnom, mi volna akkor a kötelességed? — Nem lennék egy pillanatig sem terhére — felelte csendesen Ilonka. — Női büszkeségem nem engedné hogy olyan ember után szaladjak, aki nyíl­tan megmondja, hogy nem kellek neki. Etelka még sértőbb gúnyolódással folytatta: — Ejnye, ejnye még benned is van büszkeség, lisztes nagysága? No de se baj! Elemér legfeljebb kacagni fog ezen és még inkább be fogja látni, hogy micsoda ostobaságot csinált, amikor magához emelt téged. Szóval tehát nem akarod kiállítani a nyilat­kozatot? \ — Nem. Mert nem hiszem, hogy azt Elemér kí­vánná. Mint egy furia ugrott fel erre a határozott ki­jelentésre Etelka és villogó szemekkel rikácsolta: — Te ostoba, bolond! Tudd meg, ha ki nem ál­lítod azt a nyilatkozatot, olyan rettenetes sorsod lesz, amilyen talán a pokolban sincs. Mert kényszeríteni foglak, hogy megírd azt a nyilatkozatot. A kénysze­rítő eszközökben pedig nem leszek válogatós! — Sorsom az Isten kezében van — felelte Ilonka nagy lelki erővel, nem törődve a sértő szavakkal. — Haha! — kacagott fel Etelka élesen. — Hogy játszod a jámbort. Pedig ravasz lotyó vagy, aki ka­cér fortélyokkal hálódba kerítetted a fivéremet. — Nem igaz! — kiáltotta felháborodva Ilonka. — Ezt az undok vádat a leghatározottabban vissza­utasítom. — Eh, majd én itt sokat vitatkozom veled! — sziszegte Etelka türelmetlen mozdulatot téve kezé­vel. — Nekem erre sem időm, de kedvem sincs. Tudd meg, hogy most hatalmamban vagy. Ne áltasd magad azzal a reménnyel, hogy férjed eljön érted. Ez töké­letesen ki van zárva. E szavak után fogta a tintatartót és eléje tette, a tollat is kezébe nyomta. — írd, amit mondani fogok. — Egy betűt sem irok, — jelentette ki Ilonka határozottan. — De ha már mindenáron szabadulni akar tőlem, ismétlem annak igen egyszerű a módja. Jöjjön ide Elemér s jelentse ki előttem, hogy nem akar tudni rólam s én akkor megyek a magam útjára. — No persze! — sziszegte tovább Etelka, — ke­resztül látok én a szitán. A ravasz lisztes nagysága innét egyenesen a bírósághoz menne és busás tartás­dijat vagy a házasság fentartását kívánná. Ennek azonban mi elejét akarjuk venni. És most ’állítsd ki a lemondó nyilatkozatot. Ha nem akarsz póruljárni. Ilonka ismét vonakodott, mire Etelka lekapta a falról a kutyakorbácsot s végighuzott Ilonka hátán. Éles sikoltás tört ki Ilonka ajakán. E gyalázatos bánásmód a felháborodás és a szégyen pírját kerget­te arcába. A tollat elhajítva, vonagló ajkakkal kiál­totta : — Egy betűt se irok le! Erőszaknak nem enge­dek! Ne merjen mégegyszer hozzám nyúlni. — Nem-e? — gúnyolódott Etelka. — Mondtam már, ne áltasd magad kába reményekkel és akkoi nem bántalak. Betolakodtál családunkba, oktalan lagyravágyásból nemesasszony akartál lenni, holott liszteszsákok között és parasztok társaságában nőt­tél fel. De a pünkösdi királyságnak hamar vége sza­kadt. És most utoljára szólítalak fel: ird meg a le­mondási nyilatkozatot, úgy, ahogy én azt tollba mon­dom. E szavak után újabb csapásra tartotta készen az ostort. Ilonkát félelemmel vegyes undorral töltötte el mindez, ami vele történt. Hogy kiszabaduljon e méltatlan helyzetből, már már hajlandó volt megírni a lemondást. — Mi lesz akkor velem? — suttogta szinte önma­gához. — Akkor enyhébb bánásmódban fogsz része­sülni, sokkal enyhébben, mint megérdemelnéd. Ilonka írni akart, de keze megtagadta a szolgá­latot. — Lehetetlen! Nem tehetem! — kiáltotta zo­kogva s hátrahanyatlott a széken. — Vigyázz magadra! — rikácsolta Etelka fe­nyegetőig. — Ha meg nem teszed, amit mondok, ismét táncolni fog hátadon az ostor! — Nem ! — jelentette ki Ilonka határozottan s minden erejét összeszedve, felszökött. — Egy betűt sem teszek papírra! Etelka erre feléje csapott az ostorral, Ilonka pedig védekezésül rávetette magát s ki akarta csa­varni kezéből a kinzóeszközt. A legutóbbi napok szen­vedéseitől azonban elgyengítve nem volt képes meg­birkózni Etelkával, aki megtaszitotta őt, hogy az asztal sarkának esve, megütötte magát, annyira, hogy a fájdalomtól szinte elalélt. Erre Etelka hívására két markoslegény jelent meg, akik könyörtelenül megragadták és levitték egy boltíves, pinceszerü helyiségbe, amelynek csak az ajtó fölött volt ablaknyilása és az is rostéllyal volt ellátva. (FOLYTATJUK) lMUüriJ¥rC KÁVÉ,KAKAO,TEA,WYLON HARISNYA VA iTIIVIe II liS SZÖVET, VÁSZO N,C IPŐ, RADIO, KE R E K PA R, CIGARETTA ÉS EGYÉBB CIKKEKNEK A BUDAPESTI RAKTÁRBÓL VALÓ LESZALLITÄ' SÁRA FELVESZÜNK ÉS 24 ÓRÁIN BELÜL TOVÁBBÍTUNK MEGRENDELÉSEKET. BEVÉZÉTTW Á OVO EREK ARVSETÁSAT/S AMELYEKET ANGOL ÉS SVÁJCI GYÓGYSZERUAZAK LÉGIPOSTÁN TOVÁBBÍTANAK. KIZÁRÓLAG RUHANEMŰT TARTALMAZÓ ^ POSTACSOMAGOK SfäM EAMMEM TESITFzSERE SZOLGÁLÓ BT AM/ &JMJtmM CÉGÜNKNÉL KAPHATÓK.- ^ÁRJEGYZÉKET •'TVDMM'LÓK/TT KfM/VJTR/f KÜLOÓ/VH -D. S. RELIEF PARCEL SERVICE inc PRONE: L£MGH 5-3535 3/5EAST 79ST NEW YORK2/, N.Y. LEBANON ZSAROLNI PRÚBAUA AZ OLAJTARSASAüOKAT BEIRUT, Lebanon — Kor­mányválságot idézett elő Le­­banonban a kapzsiság. A kor mány már hetek óta civako­dik az iraqi olajtársasággal, melynek vezetékei Lebanonon haladnak át. A kormány adó címén nagyobb évi összeget akar kihasítani a társaságtól. A vállalat erre azzal felelt, hogy uj olajvezetékeket állít Szírián át, elkerülve így Leba­­nont. amely hoppon marad. A botrány miatt lemondás­ra kénytelen a kormány, me­lyet élesen támadnak kapzsi­sága miatt. Szíriára haragszik a miniszterelnök, mert meg­engedi, hogy olajvezetékeket rakjanak le az országban. A kis koldus arab országok mind az olajvállalatoktól akar­nak kisajtolni kisebb-nagyobb össezgeket. De az amerikai és angol társaságok torkig lak­tak a zsarolásokkal. FEKETE LISTÁRA KERÜLT RÁKOS! MÁTYÁS NEVE BÉCS — Alig pár hónapja még rettegtek tőle, de amióta lebukott és Krimeába ment, ahol állítólag megrendült egészségét ápolják, Rákosi Mátyás neve fekete listára ke­rült Kommunista Magyaror­szágon. Gyárak, uccák faláról sorra szedik le az “emléktáb­lákat” melyeket a Rákositól való félelem szegezett oda. Nem múlik el nap, hogy ne támadnák a volt diktátort és ne lepleznék le körmönfont machinációit. A budapesti rádió adása sze­­j rint a DISZ Petőfi Körének legutóbbi ülésén, mely a peda­gógiai helyzettel foglalkozott, éles kritika hangzatt el a DISZ egyoldalú, baloldali szektáriánus politikája eilen Litván György szájából, aki ezért elsősorban Rákosi Má­tyást tette felelőssé. Litván a DÍSZT (teljes joggal) “a bal oldali szektáriánizmus roham­csapatának” nevezte. “A minisztertanács határo­zata egyes üzemek, intézmé­nyek uj elnevezéséről” cimü cikkében közli a Szabad Nép, hogy “a személyi kultusz egyes maradványainak felszá­molása érdekében” a jövőben a Rákosi Mátyás Vas és Fém­művek elnevezése: Csepel Vas és Fémművek lesz, a Rákosi Mátyás nehézipari Műszaki Egyetem (Miskolc) uj neve: Nehézipari Műszaki Egyetem, a Rákosi Mátyás Tanulmányi Érdeméremé pedig Egyetemi és Főiskolai Tanulmányi Ér­demérem, míg a Rákosi Má­tyás Egyetemi és Főiskolai Ösztöndíjat Népköztársasági Egyetemi és Főiskolai Ösztön dijnak fogják hivni. A Rákosi Mátyás Tanulmányi Verseny uj elnevezése: Országos Kö­zépiskolai Tanulmány Ver­seny. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyü lést október 22-ére összehívta. Ezen talán kiderül, hogy Gerő­­nek Hruscsovval, Bulganinnal és Titoval folytatott tárgyalá­sa hoz-e valami változást a hazai kommunista politiká­ban. HŐSI MENTÉS San Francisco és Hawaii kö­zött félúton volt a Csendes tenger felett egy óriási repü­lőgép, 31 utassal. Sötét éjjel volt már, amikor a pilóta, Ri­chard Ogg kapitány, motorhi­bát fedezett fel. Nem volt re­mény, hogy eljut Hawaiiba. Le kellett szállni a vízre és hagy­ni a repülőgépet elsülyedni. Szerencsére látni lehetett egy hajót, a Coast Guard egyik ha­jóját. O'gg kapitány négy és fél óra hosszat körbe-körbe repült a hajó felett, bevárta a reggelt és amikor kivilágoso­dott, a repülőgépet leeresztet­te a viz felszínére, mind a 31- en átszálltak a hajóba és a re­pülőgép pár perc múlva elme­rült a tenger vizében. Ogg kapitány merész és okos manővere megmentett 31 éle­tet. 100 ÉVET ÉLT LOS ANGELES. — Walter Moon 100 évet élt, egy nappal sem többet. A hotelben, ahol lakott, este barátai szép szü­letésnapi ünnepélyt rendeztek nek,i másnap reggel szobájá­ban halva találták. Magyaiozszági Képeslap JÓ ÜZLETET CSINÁLT EZÉRT DUTYIBA KERÜLT OROSHÁZA. — A járásbí­róság egy évi és 7 hónapi bör­tönbüntetésre, továbbá 400 forint pénzbüntetésre Ítélte Ifj. Virágh Antal, 20 éves gá­­dorosi lakost, mert a környé­ki vásárokon 20 lovat és egy tehenet vásárolt, és ezekkel kupeckedve 12,000 forint jog­talan nyereségre tett szert. MEGBÍZHATATLAN BUDAPEST. — Tóth Já­nos a szerzetesrendek felosz­latása után állami szolgálatra jelentkezett és a Paksi Köz­­gazdasági Technikumba ka­pott tanári állást. 1954-ben felterjesztették jutalomra. De — irja a budapesti Szabad Nép — a jutalmazásból nem lett semmi, mert hogyan kap­hatna jutalmat egy volt sza­­léziánus? Megvádolták, hogy szabad idejét a plébánosnál tölti. Feljelentéseket küldtek ellene, hogy kétes elem, vi­gyázni kell reá, hiszen pap volt. Végül felmondták a Pak­si Közgazdasági Technikum­ban betöltött állását. ITT ÉLNED, ÜLNÖD KELL! SZÉKESFEHÉRVÁR. — Tiltott határátlépést kísérelt meg Szijjártó László 19 éves székesfehérvári lakos, ezért két hónapi javitó-nevelő mun­kára Ítélte, 25 százalékos bér­­csökkenéssel a járásbíróság. ÍRÓ AZ EKE SZARVÁNÁL A MJagyar Nemzet egyik szeptemberi számában Sándor András helyszíni riportban számolt be erdélyi benyomá­sáról és főleg erdélyi írókról: a kolozsvári Szabó Istvánnál Zsobokon, Kemény Jánosnál Marosvásárhelyen, B a 1 o gh Edgár egyetemi tanárnál Vargyason és Kányádi Sán­dornál Nagy galambfalván tett látogatásáról. Szabó István most regé­nyen dolgozik egy kalotaszegi faluról. “Az irót és feleségét, az iparművészt később dol­gozni láttam. Nem Írtak és nem szőnyeget szőttek. Bó~ dizs István aznap aratott Zso­bokon. Ő vágta a búzát, ipar­művész leánya szedte utána a markot, mérnök fia — Temes­várról érkezett — kötözött, [ró ve je az istállót hozta rend­be.” Adjunk 0HI0NAK erőteljes vezetést VÁLASSZA MEG POLITIKAI HIRDETÉS C. William "Bill" O’NEILL GOY ERIMill .1EI.ÖLTET Szovjet fegyverkezés Az amerikai haditengerészet egy magasrangu tisztje, Char­les Wellborn altengernagy, azt hiszi, hogy az oroszoknak je­lenleg 400 tengeralattjárójuk van és évente újabb 85-öt épí­tenek. Lindseth kitüntetése A Cuyahoga megyei vete­rán szervezetek az 1956 évi Veterans Award kitüntetést Elmer L. Lindseth, az Illumi­nating Company elnökének Ítélték oda — a köz és a vete­ránok érdekében kifejtett ér­demes munkálkodása elisme­réséül. A kitüntetés ünnepé­lyes átnyujtása november 12- én lész Veterans Day ebéd keretében a Cleveland Hotel­ben. POLITIKAI HIRDETÉS

Next

/
Thumbnails
Contents