A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-10-26 / 43. szám

?-TK OTT) AL A Tfi PUSTTOH Gyermekzabió is volt Sztálin Időről-időre cifra dolgok sülnek ki a világ pro­letárjainak védőszentjéről, akit saját utóda, a része­ges Kruscsev, a sárba rántott le. Azt már korábban hallottuk, hogy szadista tömeggyilkos volt Sztálin, de eddig úgy hittük, hogy csak valódi vagy képzelt ellenségeit gytörte, üldözte és gyilkoltatta. Most ki­derült, hogy a gyermekrablást is elkövetett. Tito pat­­tantotta ki a titkot. Nyolc évvel ezelőtt, amikor Tito és Sztálin még jóban voltak egymással, Tito Moszkvába küldött 8-10 éves jugoszláv fiukat, hogy a Szuvorov Katonai Aka­démián tisztekké képezzék ki őket. De nem sokkal utóbb beállt a szakadás Tito és Sztálin közt és Sztá­lin a jugoszláv fiukat nem engedte vissza hazájukba. Szüleik hívták őket, de Minden Kommunisták Jósá­gos Atyuskája nem engedte őket vissza. Azóta a fiuk 16—18 évesek lettek, kadétokká ne­velték őket, többen már el is felejtették anyanyelvű­ket és oroszokká vedlettek át. Most Tito Yaltában sok egyéb probléma mellett ezt a gyermekrablási esetet is megtárgyalta az uj Sztálinnál és ez, Kruscsev, pár pohár vodka felhör­­pintése után hozzájárult a fiuk hazabocsátásához. De — csak negyvenen akarnak hazamenni, huszon­öt;:: ctt maradnak. Pünkösd után 23. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 9. fej., 18;—26. szakasz. Az időben egy elöljáró jött Jézushoz, imádá őt, mondván: Uram* leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezedet és élni fog. Erre fölkelvén Jézus, kö­veté őt tanítványaival együtt. És ime.egy asszony, ki vérfolyásban szenved 12 év óta, hozzája járulván, hátulról megillető köntöse szegélyét, mert mondá magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván, s meglátván őt, szóla: Bízzál, lányom, a hited meggyógyított téged. És meg­gyógyult az asszony abban az órában. Amint pedig Jézus az elül járó házába ért és látta a fuvolásokat és a zajongó sereget, mondá: Távozzatok, mert nem halt meg a leány, hanem alszik. És kinevették őt. — Miután pedig eltávolították a sereget, beméne, meg­­iogá a kezét és a leányzó felkelt. ^ZENTBESZÉD A mai szent evangéliumot a halál gondolata len­gi át. . . Úgy a fejedelmet, mint a vérfolyásban szen­vedő asszonyt a halál viszi Krisztushoz, ahhoz a Krisztushoz, aki hatalmas a szavakban és tettekben egyaránt és ahhoz a Krisztushoz, akitől mindketten menekülést, szabadulást kérnek és várnak a halál elől. “Uram, leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezedet és élni fog,'’ — igy könyörög a fejedelem Krisztushoz, “hacsak ruháját illetem is, meggyógyu­lok,” — igy sóhajt fel magában a szenvedő asszony, ugyancsak Krisztushoz. “Uram, halódunk, de jer, tedd reánk kezedet, adj hitet szivünkbe és mi élni fogunk,” igy kellene közülünk is mindenkinek felkiáltani Krisztushoz, a mai szent evangélium nyomán. De nemcsak az evan­gélium, hanem az élet, a tapasztalat nyomán is. Kö­zeledünk a halottak hónapjához, novemberhez, alig pár nap választ el már csak bennünket halottak nap­jától, — haldoklik körülöttünk minden, illő és méltá­nyos tehát, hogy legalább ezekben a napokban gon­doljunk mi is a halálra, gondoljunk elsősorban a mi halálunkra! Meghalunk! Ezt hirdeti a nagy természet, ezt hirdeti nekünk a temető. “Mindennap halunk, hal­­doklunk, mindennap eltávozunk és mégis örökké­­valknak képzeljük a földön magunkat,” — igy kiált fel Szent Jeromos. — Az élet semmi más, mint fjb dozás és foltozás; toldozzuk-foltozzuk életünk fona­lát, mig egyszer mégis csak elszakad. És ki tudja, mikor halunk meg; ki tudja, hogyan halunk meg? Az evangéliumban azt olvasom: “Nem tudjá­tok, mikor jön el a háznak ura, este-e vagy éjfélkor, vagy kakasszóláskor, vagy reggel.'’ Saul, a zsidók ki­rálya, Gelboe hegyén szövögeti győzelmi ábrándjait és ahonnan a dicsőségbe akart bevonulni, onnan vo­nult be a halál országába. Hány gazdag csinál magá­nak nagyszerű terveket a jövőre nézve; hány tudós, hány művész akarja még egy-két nagy hirü müvei gyarapítani hírnevét, de hát ide is, oda is belenyúl az élet Ura s azt mondja: “esztelen, az éjjel számon ké­rik tőled lelkedet!” Hány szegény szeretne még egy­két évvel tovább élni, hogy még valamit szerezzen a családjának, hogy felnevelje kicsinyeit; de hiába minden, a halált nem lehet megvesztegetni . . . Há­nyán mondhatják el Ezekiás királlyal: “Az én nap­jaim közepén megyek az alvilág kapuihoz, keresve esztendeim maradványát.” Gondoliunk mi is gyakran, legalább ilyenkor, ősszel, a halálra, a mi halálunkra és iparkodjunk úgy élni mindennap, hogy a haláltól félni és rettegni so­hase legyen okunk. Gömbalaku házakat épít egy svéd mérnök Stockholmban. A* Egyház és Izrael Msgr. Antonio Vergani, a pápa izraeli megbízottja, ná­záreti székhelyéről eljött Je­ruzsálembe, s előadást tartott, — ismerkedési est keretében, — az Uj ságiró Egyesület klulb­­helyiségében. Sajtófőnöke és a lelkészkedő papság egyik tagjának kíséretében je'ant meg, akik modern irodalmi héber nyelven beszéltek. A kül- és belföldi sajtó képvise­lői nagy számban jelentek meg. Nem is csoda, ez völt az első alkalom, amikor vati­káni megbízott közvetlenül beszélgetett a héber sajtó kép­viselőivel. Monsignore Vergani előadá­sának címe ez volt: “A kato­likus egyház viszonya Izrael államához”. Papírlapról olvasta fel az angol nyelven megfoga’(»na­zott, gondosan csiszolt elő­adást, amely öt részre oszlott. Az első rész elismerést tar­talmazott Izrael államával szemben, hogy restaurálta, megjavittatta, rendbehozatta a renoválásra szoruló szent­­helyeket; uj utakat épített Kfár Náchunba és a Tábor hegyére. Kidomborította az idegenforgalmi hivatal és a vallásügyi minisztérium jóin­dulatú segitőkészségét. Hálás szavakkal nyugtázta, hogy -az államalakulás első hónapjai­­oan igénybe vett egyházi épü­leteket, az állam visszaadta a katolikus egyháznak. A második részben kifejez­te a katolikus egyház hívei­nek -lojalitását. Az -egyház fel­ügyelete alatt lévő iskolák­ban egyre intenzivebben fog­ják tanítani -a héber nyelvet. Itt mutatott rá, ho-gy Izrael államának megalakulása óta csak egy iskolát alapítottak, az-t is, kizárólag -az arab tanu­lók részére, Gus Chálávb-an. A harmadik résziben nyo­matékosan hangsúlyozta azt, hogy a katolikus -egyház Iz­raelben nem akar téríteni. Ami az ismert, — erre vonat­kozó — vallási elvet illeti, az nem úgy értendő, hogy -már a mi napjainkban valósul meg, hanem csak az “idők végeze­tén”, amikor is, az egyház ta­nítása szerint, minden ember megtér hozzája. Ez azonban nem aktuális program. A negyedik részben Msgr. Vergani kifejtette, ho-gy eí egyház szemében Izrael álla­ma nem olyan ország, mint a többi. Ennek a szentsége megdönthetetlen és nem évű’ el soha. Az ő feladata Izrael ben: a hívei lelki gondozása s a szent helyek védelme. Az -ötödik résziben felvetet­te a lehetőségét, hogy Izrael és a Vatikán között a diplo­máciai kapcsolatok -létrejön­nek s ez, meggyőződése sze­rint, mindkét félnek a javára fog válni. Az előadást kérdések követ­ték, amelyekre egyenkint, kü­­lön-lkülön válaszolt Antonio Vergani. Az egyik napilap munkatársa megkérdezte, mi a véleménye Jeruzsálem hely­zetével kapcsolatban? Msgr. Vergani kérte a felelet -elha­lasztását, mivel ő nem a Va­tikán külügyminisztériumá­hoz tartozik, hanem az admi­nisztrációs ügyeket intéző -bel ügyminisztériumihoz. Amikor azonban Béri K-orálnik, -a je­­ruzsál-emi Újságíró Egyesület elnöke, záróbeszédében azon reményének adott kifejezést, hogy eljön -az idő, — s talán nam is olyan -soká —, hogy a Vatikán is elismeri Jeruzsá­lemet, mint Izrael állam fővá­rosát, Antonio Vergani a hé­ber sajtó imunkatársaival tap­solt. A h-éber ujsági-rókn-ak -a-z volt a benyomásuk, hogy Msgr. Vergani nyilatkozata talán -az -első lépés volt a Va­tikán részéről Izrael állama elismerése felé. ... és bízva bízzál T. Coleman Andrews, a leg­frissebb Harmadik Párt elnök­jelöltje, kijelentette, hogy ha Amerika népe nem Stevensont, nem Eisenhowert választja meg elnöknek, hanem őt, ak­kor ő a szovjettől és a csatlós kormányoktól azonnal köve­telni fogja amerikai foglyaik íszabadonbocsátását. Azo-nki­­vül követelni fogja a -ko-ngresz­­szustól a jövedelmi adó meg­szüntetését is. Kisüzletembeiek reszkessenek! Miközben az egyre hevesebb választási kampány során Stevenson azt állítja, hogy a republikánusok előnyben részesítik, dollár-aranyesővel árasztják e. a milliós és billiós vállalatokat és elhanyagolják a írisüzletemberek érdekeit, és miközben Eisenhowei ezt tagadja, a Wall Street Journalban — a milliomo­sok és billiomosok lapjában — azt olvassuk, hogy: A nagy supermerket vállalatok egyre terjeszked­nek. Wrigley, az egyik legnagyobb detroiti super­market vállalat, benyomult Clevelandba, St. Louisba és Oklahomába és betörni készül Texasba és Kan­sasba. Red Owl, amelynek kilenc északnyugati ál­lamban vannak supermarketjei, mindenfelé keres na­gyobb élelmiszerüzleteket, amelyeket fel akar vásá­rolni. Kroger, eddig a Közép-Nyugat egyik legna­gyobb supermarket vállalata, Californiát és Flori- Iát készül elárasztani uj supermarketekkel. A supermarket országos szövetség tudósításé szerint ebben az évben körülbelül 2500 uj supermar­ket nyílt meg az országban, szemben a múlt évi 1800- il. Ugyanakkor becsuknak kisebb saját üzleteket 'íogy a vevőközönséget óriási supermarketjeikbe to­borozhassák. Minden egyes uj supermarket rontja az úgyne­vezett szomszédsági füszerüzletek tulajdonosainak megélhetési lehetőségeit. November elején számos supermerketben minden vevő kapni fog egy cente1 egy borítékban és vele egy magyarázó Írást, amelj szerint a supermarketekben minden 1 dollár utár 1 cent a profit. Éppen ez az, amiért a kisüzletesel reszketnek: A supermarket olcsóbban tud adni min dent, mert óriási a forgalma, igy hát a kisüzlet í supermarkettal nem versenyezhet. A kis üzlet csak amolyan kisegítő szerepet játszik, főleg az esti órák , ban, amikor a supermarketek már be vannak zárva Pünkösd után 23-ik vasárnap EVANGÉLIUM Azon időben: Jőve Jézus a gadarenusok tarto­mányába, mely Galileának átellenében vagyon. És amint kiszállott a szárazra, egy férfiú jőve eléje a városból, kiben ördögök valának már sok idő óta, és nem öltözött ruhába, sem házban nem lakott, ha­nem a sírboltokban. Ez a mint meglátta Jézust, le­­borula előtte, és fölkiáltván nagy szóval, mondá: Mi közöm veled? Jézus, a magasságbeli Istennek Fia! Kérlek téged, ne gyötörj engem. (Mert paran­csolt a tisztátlan léleknek, hogy menjen ki az ember­ből) ; mivel már sok idő óta gyötörte őt, és meg vala kötözve láncokkal, és bilincsekben őrizteték, de el­szaggatván a köteleket, a pusztákba üzeték az ördö­göktől. Kérdé pedig őt Jézus, mondván: mi a neved? Az pedig mondá: Sereg; mert sok ördög ment vala beléje. És kérék őt, ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek. Vala pedig ott nagy sertésnyáj, legelvén a hegyen; és kérék őt, engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedő nekik. Az ör­dögök tehát kimenvén az emberből, a sertésekbe me­nőnek, és a nyáj, a tóba rohana, és megfullada. Mely dolgot látván a legeltetők, elfutának, és megjelen­ték a városban és majorokban. Kimenőnek tehát lát­ni mi történt, és Jézushoz jövének, és ülve találák az embert, akiből az ördögök kimentek vala, felöltözöt­ten és ép ésszel az ő lábainál, és megfélemlének. És elbeszélők nekik, a kik látták vala, mint szabadult meg az ördögtől megszállott. És kéré őt a gadarenu­sok tartományának egész népsége, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelemben valának. Ő pedig a ha­­:óba menvén, visszatére. És kéré őt ama férfiú, kiből kimentek vala az ördögök, hogy vele lehessen. De Jé­zus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadba és beszéld el, mely nagy dolgot cselekedett veled az Is­ten. És az egész várost eljárja, hirdetvén, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus. Krisztus Urunk a galileai tengertől nem messze fekvő gedarenusok tartományába ment, hol két ör­­döngősök a sírboltokból jöttek ki és oly dühösek vol­tak, hogy senki sem mehetett el azon az utón mellet­tük. SZENTBESZÉD Amint az ördöngősök Krisztushoz értek, kiáltot­tak: Mi közünk veled? Jézus, Istennek Fia! — Mint­ha mondták volna az ördöngősök: Hagyjál békét ne­künk, Jézus! E szavak: Jézus, Istennek Fia, világo­san mutatják, hogy ezen emberekből másnemű lélek szólt, mert az ördöngősök sem azt nem tudhatták, hog ya patrraszállottak között Jézus ott van, sem azt, hogy ő Isten Fia; legkevésbbé lehetett pedig ördön­­gősöktől várni ily vallomást . . . Idő előtt jöttél ide minden gyötörni? — kérdők az ördöngősök Jézustól. Azt hitték az ördöngősök, hogy Jézus az utolsó Téletet idő előtt már most akarja megtartani és azért mtézték Jézushoz eme kérdést: Már most idő előtt hol Krisztus kiűzte az ördöngősökből az ördögöt, öttél ide minket gyötörni? Közel pedig a helyhez, nagy sertésnyáj legelt: Az ördögök tehát kérék Jé­zust ,mondván: Ha kiüzesz bennünket, hagyj min­ket a sertésnyájba szállani. Ne zárj el a pokol mély­ségébe, hagyj élnünk a földön. A sertéseket azért választhatták a gonosz szellemek, hogy a gerazenu­­soknak azáltal kárt okozzanak és őket Jézus ellen fellázítsák. Az Ur erre mondá az ördögöknek: Ered­jetek tudniillik a sertésekbe. Az ördöngősök pedig ki­menvén, s ime az egész nyáj a tengerbe rohana és a vízbe vészének mind a sertések. Buzgón esedezzünk az Ur Jézushoz, hogy tá­­voztassa tőlünk a sátán cselszövévenyeit, a rendetlen testi kívánságokat, a rossz indulatokat és gonosz szenvedélyeket, e világ örömeihez s a földi javakhoz való ragaszkodás vágyát. Mert ha ezek erőt vesznek az emberen, akkor az eredmény nem lesz más, mint aggodalom és nyugtalanság, ellenségeskedés, lelki furdalás, balsors a családban, egészség elvesztése, Isten haragja és —örök kárhozat. Törekedjünk te­hát az örök mennyei javak után, nemkülönben Isten bírása és élvezése után. Aki Istent szereti, már e vi­lágon boldogul s egykor élvezni fogja a tulvilági örök boldogságot, melyet Isten azoknak készített, kik sze­retik. diákjai ünnepelték. Stevenson demokrata elnökjelöltet a Yale University

Next

/
Thumbnails
Contents