A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-12-07 / 49. szám

A Jő PÁSZTOR 7-IK oldat; SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYEST MIHÁLY — Az égre kérem, beszéljen, — kulcsolta össze kezeit Ilonka szorongó szívvel. — Mentsen meg . . . szabadítson'ki innét, adjon vissza férjemnek és szü­leimnek. Izgatottságában olyan hangosan beszélt, hogy a másik kettő is meghallotta. Faludy erre igy szólt fagyosan: — Kegyed férjét hozza fel... tehát férje is van? Ilonka csaknem hátratántorodott. — Hiszen mondtam önnek . . . — Mondja el még egyszer ... hogy is áll a dolog? J — Lorántffy Elemér a férjem. Az Isten oltára j előtt feleségül vett engem. — Ez merő képzelődés, — csóválta fejét Faludy. j — Kegyednek nincs férje. — Ön tehát hazugnak tart engem ? —■ kiáltotta | kétségbeesve Ilonka. — Nem mondom éppen hazugnak. Utána tuda- j kozódtam, s azt a felvilágosítást nyertem, hogy Lo-1 rántffy Elemér ur semmit sem akar tudni erről a; házasságról. — Ő tehát megtagad engem ? — rémült el Ilonka. í — Ön szerint ez megtagadás ... Ő szerinte azon­ban nem. ő az igazsághoz ragaszkodik. — Nos, ha igy van, akkor nem tagadhat meg en­gem. Az igazság az, hogy törvényes neje vagyok. — Ez csak mese, — legyintett kezével Faludy. Ilonka hátratántorodott s egy percig néma ré­mülettel bámult rá. Lélegzete akadozott, szemei ki­dülledtek. — De az Istenért, — mondotta végre, — ön az j imént máskép beszélt. Miképp történhetett az, hogy | nézete egyszerre megváltozott? — Sürgönyileg kérdést intéztem Lorántffy úr­hoz, igy megtudtam a valót. Egyébiránt kijelentem kegyednek, hogy mindjárt kezdetben is kétkedés­\ sei fogadtam kijelentéseit. Az eredmény igazolta ké­telyeimet. Most tehát verje ki fejéből a nagyralátó (É^-ghndolatokat. Kegyed sohasem volt neje Lorántffy Eleméi’ urnák, hanem legfeljebb kedvese. Ilonka felzokogott e vakmerő sértés hallatára, íme, már azt is ráfogják, hogy csak szeretője volt Elemérnek. Oh milyen gonoszak az emberek. A következő percben erőt vett magán, s felszök­ve, szikrázó szemekkel toppant Faludy elé. — Maga nyomorult! — kiáltotta. — Csend legyen! — dörögte Faludy szintén top­pontva. Ilonka összecsapta kezeit s elkezdett kiáltani: — Segítség! Segítség! Az ablakhoz akart rohanni. Faludy azonban meg ragadta őt s a pamlagra taszította. Ámde a kétség­­beesés a végsőkig fokozta Ilonka erejét & még egy­szer felszökve, ki akart nyomulni az ajtón. Faludy most mevragadta őt s mind két karját oly erővel szorította le, hogy Ilonka felsikoltott fáj­dalmában. A másik kettő befutott. — Az őrjöngés már kitört, — mondotta Faludy. — Meg kell őt kötözni, a szekrény alján lesz zsineg. Dinnyés hamar megkereste s azzal megkötözték Ilonkát s a pamlagra fektették. — Korbácsot is hozzanak, — szólt most Etelka fogait vicsorgatva. — A nagyzási hóbortot korbács­csal lehet legjobban kiverni belőle. — Nyomorultak, nyomorultak! — sziszegte Ilon­ka tehetetlenül. — Miért nem hozza már az ostort, Dinnyés!? — kiáltotta Etelka bőszülten. — Milyen arcátlan még mindig. faludy azonban nem engedte, hogy ostort hoz­zon Dinnyés. — Erre nincs szükség, — mondotta. — Majd készen leszünk vele még máskép is. Menjünk. Mind a hárman visszatértek Faludy szobájába, ahol a házigazda leült az Íróasztal elé és megírta az orvosi szakvéleményt, melyben bizonyította és részletesen is megokolta ama véleményét, hogy Gyár­fás Ilonka nagyzási mániában szenved, izgatott ál­lapotánál fogva közveszélyessé kezd válni, s ez ok­ból elmegyógyintézetbe veendő fel. Ezt a bizonyítványt átadta Etelkának, ki azt elolvasta s jónak találván, leolvasott az asztalra 80 ezer forintot. Dinnyés sóvár szemmel nézett a nagy pénzra­kásra. — Az orvos már bezsebelte a maga részét, — gondolta magában irigykedve. — És én még nem kaptam semmit, pedig úgyszólván többet fáradtam, mint Faludy. Ilonka pedig kábultan feküdt a pamlagon s még nem bírta felfogni szerencsétlenségét egész nagy­ságában. 16. FEJEZET Második szerelem Alkonyaikor megszólalt az estharangszó. A me­zei munkások lassankint hazafelé ballagtak, levett j föveggel mondván az “Ave Máriá”-t. Az otthonvalók j is befejezték a napi munkát s pihenésre gondoltak. | A falu kovácsa, Vasas István, szintén letette a kalapácsot és estimájának elmondása után kiállott a műhely ajtajába, s nézegette a hazatérő gulyát. De mi az, hogy leányát, Jucikát ma egész dél- j után nem látta? Csak nem ment el hazulról az ő hire. I tudta nélkül? — Hé, Jueika?! — kiáltotta befelé fordulva. Egy csinos bogárszemíi hajadon jött elő a ház- i ból s közelitett apjához. — Nini, — szólt a kovács megütközve. — Úgy el vagy szontyolodva, mint akinek a tyuk megette a kenyerét. Mi lelt? — Magam sem tudom, apám. Olyan bus vagyok. — Ugyan miért?- — E pillanatban köszöntés hallatszott mögöttük. — szerencsés jó estét kívánok. A kovács hirtelen megfordult. — Adjon Isten kegyelmednek is, Szitás Gergely uram. A leányka elfutott. Szitás Gergely hosszan né­zett utána. — Mintha csak megsejtette volna, hogy miért jövök. No nem baj, majd csak oda tereljük a dolgot, ahova kell. Előbb átszaladok a komához, mert ott még egy kis megbeszélni való lesz, aztán visszajőve! majd mi is eligazítjuk a dolgunkat, Ezt mondván, eltotyogott az öreg. Az őt ért szerencsétlenséget annyira-amennyire kiheverte, de egykori ruganyosságát vissza nem nyerte többé. Ha­ja fehér lett, mint a galamb, háta görnyedt maradt, s kezeinek reszketegsége is megmaradt, A kovács bement a szobába, ahol Jueika asztalt terített. — Jer csak ide, te kis kópé te, — mondotta hoz­zá Vasas István. — Tudom már, miért futottál el Szitás Gergely elől. Juci lesütötte szemeit s olyan vörös lett, mint a paprika. — Nem is olyan rossz dolog az, leányom. A Szi- Jás-család egyike az elsőknek a faluban. Háza, két sessiója, gulyája s mindene van, még pénze is. Lajos az egyetlen fia. Azt hiszem, nem lenne károdra, ha hozzá mennél. Nem lennél ugyan nagyságos asszony, mint Gyárfás Ilonka, de legalább nem lesz bajod a gőgös atyafisággal. Juci felfohászkodott. — Hohó, — kiáltotta Vasas tréfásan, — talán nincs is Ínyedre? Talán bizony téged is megszállt a nagyra vágy ás ördöge, mint Gyárfás Ilonkát? — Oh nem, apám, — tiltakozott ez ellen élénken Juci. — De én Szitás Lajost közelebbről nem is ös­­merem. — Persze, mert mindig azt az Ilonkát kerülget­te. Most azonban már tökéletesen kiábrándult és is­mét a régi szorgalmas jó fiú lett. Gyárfás Ilonka bi­zony nem jól tette, hogy őt kikosarazta. Bizony job­ban járt volna vele, mint a nagyságos Lorántffy Ele­mér úrral. A plébános ur is mondta, hogy ennek nem jó vége lesz. Legjobb a hasonszőrűek között megma­radni. Ki miben született, abban maradjon is. — Jó, jó, édes apám. De ha valaki tanul és isko­lákat kijár, az csak meg nem maradhat közönséges parasztnak. — Tudom már mit akarsz ezzel mondani. Gyár­fás Ilonka is végigjárta a polgárit, s ebből már most az következnék, hogy nagyságos asszony lehet belőle. — Az is lehet, ha nagyságos ur cserél vele kesz­kenőt. A kovácsmester nagy szemeket meresztett leá­nyára, ki ime ilyen különösen beszél. Szinte szemé­re látszik hányni, hogy őt is városi iskolába nem já­ratta. Akkor talán őt is megkéretné ha nem is valami nagyságos, de legalább is egy tekintetes ur. — Fékom adta, — gondolta magában. — Kive­rem ám a fejéből az efajta gondolatokat. De már nem folytathatta, mert nehéz csoszogó léptek hallatszottak a pitvarban. Szitás Gergely be­nyitott. Juci ki szeretett volna osonni, de az öreg útját állotta. — Állj csak meg egy szóra leányom. Azaz hogy jer csak vissza ... ide ni, a szoba közepére. Jól a szemébe nézve, hozzátette: — Helyre leány vagy. Tudom, hogy dolgos is vagy. Az én Lajosom is' az, kettőtökből szép pár le­hetne. Juci megint olyan vörös lett, mint a paprika s kiosont. Szitás mosolyogva nézett utána. — Szabadkozik még a kis lelkem. De hiszen igy van jól. A leányzónak nem is kell mindjárt két kéz­zel kapni a vőlegényen. Azért mégis pompás asszony­ka válik belőle. (FOLYTATJUK) DRAKE ADMIRÁLIS ARANYÉRME század közepetáján a McAlee­­na.n zálogház még nem volt se diszkrét, se arisztokratikus, NEW YORK. — A McAlee­nan család birtokában volt 121 éven át New York legré­gibb zálogháza, 1844-ben a Mulberry utcában, később az Eighth Avenuen, végül mos­tani helyén, 1330 Broadwayn a Macy és Gimbels áruházak szomszédságában. Láthatat­lan zálogház volt ez, a bejá­rata felett nem csillogtak a csalogató arany golyók. Ami­óta a zálogház felköltözött az Avenuera és a Biroadwayra, az urvnép zálogháza lett és urinépet nem kell becsalogat­ni, oda találnak szégyenlős urak anélkül is — inkább a titkos mellékbejáraton át . . . Apáról fiúra szállt az üzlet és az utolsó McAleenan most eladta a Modell Pawnbrokers cégnek az üzletet és vele a 3000 zálogcédulát. Amikor a zálog-adósok erről értesültek, sokan közülük nyomban ki­váltották elzálogosított hoil­­mijaikat, főleg aranyat, ezüs­töt és drágaköveket, mert at­tól tartottak, hogy az uj tu­lajdonosok talán .kifüggeszt dékozott a spanyol Armada megsemmisítése j irtaiméul. A newyorki Numismatic Society azért nem tudott er­ről az aranypénzről, mert ilyen aranypénz csakugyan sohasem létezett; Erzsébet királynő csak ezt az egyetlen darabot verette a győzedelmes tengernagynak. TENGERALATTJÁRÓ NÁCIK Egy McAieenan-féle zálog­­cédula vezette a világháború idején az FBI embereit azok­nak a náciknak nyomára, kik Montauk Point, L. I.-nál egy német tengeralattjáró hajó­ból partra szálltak és azt a megbízást kapták, hogy ame­rikai földön kémkedjenek és szabotáljanak. PÉNZCSÖRGETŐ KÍNAIAK A Mulberry utcában a múlt1 jg dollárnál.” oda jártak kölcsönpénzért mindenféle szedett-vetett né­pek, matrózok, csempészek, szerencsejátékosok és más szerencsevadászok, köztük kí­nai hivatásos hamiskártyá­sok. A kínaiakkal aranyat­­aranyért üzletet csinált a zá­logos: 18 dollár kölcsönt adott egy 20 dolláros arany­ra és, mert a legtöbb esetben a kínai nem váltotta ki az ara­nyait, McAleenan keresett az üzleten 2 dollárt. “Nono, nem úgy, mondja most az utolsó McAleenan; csak hitte azt az öregem, Henry McAleenan, hogy keresett 2 dollárt. Ad­dig hitte, amíg rá nem jött, hogy volt annak értelme hogy azok a kínaiak folyton csör­gették az aranypénzekkel te­li zsákjaikat. Az erős csörge­­tés folytán a huszdollárosck­­ból leporzott annyi, hogy azok aranytartalma alig volt több GAZDAG ÖRÖKSÉG NEW YORK. — Marshall Carolina államban. Vari tizen­tik az ajtó fölé az arany go­lyókat, amelyek a járókelők fülébe csilingelik a kényes titkot, hogy “Mr. X pénzza­varba jutott, besompolyog a zálogházba!” A McAleenano'k hallgatag, titoktartó nép voltak. Mégis, most elárulnak — nevek em­lítése nélkül — éveken át őr­zött titkokat, érdekes epizó­dokat a Ház több mint évszá­zados múltjából. SZÍN ARANY VARRÓ KÉSZLET Ötven évvel ezelőtt egy gazdag özvegy asszony elzálo­gosított egy varrókészletet, melynek minden darabja tisz­ta aranyból készült — arany olló, arany tűk, arany gyű­szű, egy arany tokban — és kapott erre az’ értékes családi ereklyére 20 dollár kölcsönt. Azóta minden évben megfi­zette a kamatot, fizetett több mint 300 dollár kamatot, de a készletet nem váltotta ki. Miért? Mert az a kincs a Mc­Aleenan házban a legbizto­sabb helyen volt. AZ ISMERETLEN ARANY­ÉREM Több mint 30 évvel ezelőtt egy Mr. X elzálogosította az éremgyüjteményét és a mai napig nem jelentkezett újra. Minthogy kamatokat sem fi­zetett, a zálogháznak joga volt az érméket pénzzé tenni. Volt a gyűjteményben egy arany érme I. Erzsébet angol királynő képmásával. A mos­tani McAleenan apja sejtet­te, hogy ez ritka darab, meg­mutatta a New York Numis­matic Society szakértőinek, de ezek nem tudták, hová osz­tályozzák. Ilyen érméről ők nem tudnak, mondották. Mit tehetett az öreg Mc­Aleenan? Kitette a kirakatba egy cédulával: $500. Körülbelül egy évvel azután bejött egy hollandus, letett a pultra öt darab százast és el­vitte a titokzatos arany ér­mét. Pár hónappal később a lon­doni lapok jelentették, hogy Christy’s árverésen eladta 20 ezer dollárért az arany érmét, amelyet I. Erzsébet angol ki­rálynő Sir Francis Drake ad­mirálisnak veretett és aján-Field III, aki november 8-án egy itteni kórházban egy-ope­­ráció után 63 éves korában meghalt, nagy vagyonából 30 millió dollárt hagyott a Field Alapítványra, amely a nagy összeget különböző jótékony­­célú intézmények közt fogja szétosztani, A szétosztást a végrendeleti végrehajtó, az elhunyt fia, Marshall Field IV, fogja végezni, aki a ha­gyaték nagy részét örökli. Marshall Field IV szerkesztő­je és kiadója a Chicago Sun- Times napilapnak, amelyet az apja alapított. Az özvegy egy­­mill'ó dollár készpénzt kap, azonkívül egy-egy családi la­kóházat Long Islandon, a new yorki Park Avenuen és South Információs szolgálat a menekültekről CAMP KILMER, N. J. — Az itteni tábor vezetőségéhez ezrével érkeznek kérdezőskö­­dések, hogy ilyen vagy olyan menekült van-e a táborban, vagy hogy a táborban h vő menekültek tudnak-e otthon­­maradottak vagy Ausztriába menekültek hollétéről; é? ilyen kérkezŐsködések "«v. szór információt adnak ittle­vő menekülteknek amerikai rokonokról Hogy az ilyen kétoldalú in­formációs szolgálat ere'1 fé­nyesebb legyen, a tábor nagy étkezőtermében táblák?*- K lyezték el, amelyeken mr— " és városok szerint cső” rto­­sitva vannak feltüntetve « ne­veik azoknak az amer'1-" nak, akik valaki iránt erűik­­lödnek, és azoknak a mene­külteknek nevei, akik - még tengerentúl vannak és akik­ről amerikai hozzátartozóJ* óhajtanak értesülést kapni. Ha egy menekült ismerős név­vel találkozik, megadja a kért infonmásiót és ezt a tábor el­juttatja az amerikai rkn-"­­hoz vagy baráthoz, aki infor­mációt kért. Minden érdeklődés igy cimzendő: Governor Mey-ner’s Committee on Refugee Relief, Camp Kilmer. N. J. Telefonon is lehet érdeklődni: KI 5-5474, KI 5-7200 Exten­sion 367. egy unoka és ezek mindegyi­ke 100,000 dollár készpénzt kap a hagyatékból. Az egyik unokának neve: Marshall Field V. Alkalmazottairól is bőségesen gondoskodott irég­­rendeletében az elhunyt : Az elhunyt Marshall Fieri III a családi vagyont, 160 mil­lió dollárt, nagyapjától örö­költe, aki az ingatlan üzlet­ben és a hires chicagói Mars­hall Field Department Store alapításával szerezte milliói'. Egész életén át elviselhetet­len súlyként nehezedett reá ez a tengersok pénz, sokszor felsóhajtott baráti körben, hogy jobb szeretné munkával megkeresni a kenyerét, mint “készből” élni, egyidőben bus­­komorrá is tette őt a nagy va­gyon és végül is idegorvosi és baráti tanácsra hasznos fog­lalkozásba fogott: Újságokat alapított (PM New Yorkban és Sun Chicagóban), részt­­vett könyvkiadó válalatok ala­pításában és vezetésében* mint Pocket Books, World Book, Simon and Schuster, stb., de közben állandóan nagy összegekkel támogatott emberbaráti intézményeket. A Field Foundationt 1940- ben létesítette jótékonysági, tudományos és nevelési célok előmozditására. AZ ÖNKÉPZŐKÖR JUBILEUMA WELLAND, Ont. — Wei­land magyarsága a múlt szombaton este bankét kere­tében ünnepelte a Wellandi Magyar Önképzőkör megala­kulásának 35 éves jubileumát Ez az egyesület pártfogolt minden nemes ügyet és kivív­ta az angol társadalom elis­merését is. Kertész Géza elnök megnyi­tó beszédében üdvözölte a diszterem nagyszámú közön­ségét. Kovács Miklós titkár mint áldomásmester felhívta szólásra: Mlsgr. Horváth Ist­vánt, McRae polgármestert, Rév. Novák Miklóst, William B. Wellington képviselőjelöl­tet, Esső Miklóst, Diamond Istvánt, az Önképzőkör igaz­gatóját, és Gerlits Sándort. Péter Mihály rádióénekes és Molnár. Mihály hazafias dalo­kat adtak elő. i «fi aiMr^BWC KÁVÉ,KAKAOTEA,NYLON HARISNYA WAIfli^Ell 1U SZÖVET, VÁSZON,CIPŐ, RÁDIÓ, KEREK PAR, CIGARETTA ÉS EGYÉBB CIKKEKNEK A BUDAPESTI RAKTÁRBÓL VALÓ LES7ALLITÄ' SÁRA FELVESZÜNK ÉS 24 ÓRÁN BELÜL TOVÁBBÍTUNK MEGRENDELÉSEKET. BtrrzrrritK 4GYÓGYSZEREK amelyeket angol es svájci gyogyszeruazak légipostán továbbítanak. KIZÁRÓLAG RUHANEMŰT TARTALMAZÓ „ EÁMME^eI^TÉ^ÉRE^STLOLGAL Ó MMMGWHÍ cégünknél kaphatók.- j/fíjegy zeke t n/D\rv/7/LÓK/rr E/yjmrfíj xőldő/vk * ti. S. RELIEF PARCEL SERVICE inc PfíO/VE: LfH/GH 5-3535 3/5 FAST 79SL NEW YORK 2/, N.Y.

Next

/
Thumbnails
Contents