A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-12-07 / 49. szám

S-IK OLDAE Advent második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 11. fej., 2-10 szakasz János midőn meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt tanitványai közül, mondá neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást vár­junk? S felelvén Jézus, mondá nekik: Elmenvén, je­lentsétek Jánosnak azt, amiket hallottatok és látta­tok. A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak ■feltá­madnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik és boldog az, aki bennem meg nem botránkozik. Azok elmenetele után pedig kezde Jézus szólani a seregnek Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába lát­ni? széltől lengetett nádat-e, vagy mit mentetek ki látni? Puhába öltözött embert-e? íme, akik puha ru­hákat viselnek, a királyok házaiban vannak. Hát mit mentetek ki látni? Prófétát-e? Igenis* mondom nek­tek, prófétánál is nagyobbat. . . Mert ez az, kiről Írva vagyon: íme én elküldém angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat. SZENTBESZÉD Miért került János a börtönbe? Ez is egyike an­nak a sok bizonyos miértnek, amit az életben annyi­szor és annyiszor fel lehet vetni és amire feleletet ad­ni senki se tud. Oh, mert hát az élet tele van rejté­lyekkel, tele van titokzatos dolgokkal, az emberi élet olyan, mint a sürü köd, nem enged tisztán és messzi­re látunk, nem enged az események okához eljut­­mnk. És mert ez igy van, azért kedves olvasóm, az életet nem kell feszegetnünk, nem kell boncolgat­nunk, nem kell agyunkat azzal a sok “miért”-tel el­­töltenünk, hanem az életet szépen kell leélnünk, min­denben Istennek akaratát, vagy megengedését kell látnunk és következőleg mindenkor meg kell nyu­godnunk. Az életet pedig akkor éljük szépen, ha nem so­pánkodunk, nem jajgatunk, hanem iparkodunk min­denben Isten dicsőségére és felebarátunk javára len­ni. Iparkodunk meg tenni Isten akaratát abban az állásban, amelyben vagyunk és abban az állapotban, melybe az élet küzdelme bennünket beállított. Ne Legyünk saját terhűnkre azzal, hogy szinte folyvást csak másra gondolunk, mások szeretnénk lenni, mint amik éppen vagyunk és mást szeretnénk tenni, mint amit épen tennünk kell. És ha talán nem is megy úgy ft dolgunk, mint másoknak, vagy amint megérdemel­­lénk, ne kicsinyeskediünk, ne zúgolódjunk és ne várjunk csodákat az Istentől. Megnyugodni Isten rendelésében, mindenber Istennek akaratát látnunk és Isten dicsőségét mun­kálnunk, ezt a szép és nemes életet kell Szent János­tól megtanulnunk. íme, ő börtönbe került ártatlanul, mert megmondotta az igazat Heródesnek és mégisj megnyugodott. A világ, amelyet tanított, méltatla­nul, hálátlanul járt el vele szemben és még sem zú­golódott. Boldogok vagyunk mi is, ha a világ hálát­lansággal fizet, mert akkor az Isten fog nekünk meg­fizetni egykoron. Ne várjunk hát mi sem hálát attól a világtól, amelytől jutalmunkat se várjuk. Bábkormány vagy áikormány? Kádár János kormányát az egész világ bábkor­mánynak nevezi. Joggal, mert Kádár a szovjet bábja akit erre-arra ráncigái; és joggal azért is, mert a magyarországi bábkormánynak semmi hatalma nin­csen és az orosz tankok védelme nélkül egy percig sem basáskodhatna a budapesti parlament épületé­ben. Jelképes jellemzése a helyzetnek az, hogy a par­lament épületét éjjel-nappal orosz tank-kordon ve­szi körül és “Magyarország miniszterelnöke” egy percre sem meri elhagyni ezt sl védvárt. VISSZA SZIBÉRIÁBÓL! De a kongresszus képviselőházának demokrata többségi vezére, McCormack, felszólította Eisenhow­er elnököt, hogy még mint bábkormányt se ismerje el Kádár János kormányát addig, amig az összes rabokat vissza nem hozzák a koncentrációs táborok­ból és Szibériából. Minthogy pedig Kádár kormánya megtagadta a United Nations megfigyelők bebocsátását Magyar­­országba, McCormack javasolja, hogy megfigyelők mégis menjenek repülőgépeken Magyarországba, majd meglátjuk, le merik-e azokat a repülőgépeket lőni az oroszok. HIBÁS POLITIKA McCormack képviselő élesen elitélte az Eisen­hower kormány magatartását a magyar szabadság­­harc ügyében. Amerika semmitsem tett a magyar szabadsághősök érdekében, mondotta, Amerika be­adta a derekát és ahelyett, hogy az oroszok magyar­­országi garázdálkodása ellen valamit tett volna, vagy akár csak megkísérelt volna, teljes erővel Anglia és Franciaország ellen fordult és a United Nations ülé­sén a vádlottak padjára ültette ezeket a legértéke­sebb szövetségeseinket, másodhegedűs szerepében az erezz prímás mellett. r»’ l A Közép-Kelet olaja elakadt a Suez csatornán szünetelő forgalom miatt. Látogatás a kórházban - Legyünk tapintatosak... — Mialatt a kórházban vol­tam, ismerősök, rokonok és jó­­barátok jöttek be hozzám, sokszor a hátsó ajtón lopóz­­tak be az őrök megkerülésé­vel és csupa j óindulatból való­sággal agyonizgattak, — me­séli egy könnyebb operációból nemrég felgyógyult íiatalasz­­szony. Vannak emberek, akik a legnagyobb fáradtságtól sem kímélik magukat, hogy a be­teget felvidítsák. Ezek aztán ottmaradnak látogatási idő után is és az ember nem mond­ja nekik, hogy “kérlek menje­tek haza, fáradt vagyok, ki­merült és pihenni szeretnék.” Olyan könnyen megsértődnek, hogy néha még az orvos és ápolónő is megkönnyörül jó­akaratukon és sajnos nem szól nekik. Az orvosok szerint ezek a lá­togatók veszedelmesebbek sok betegségnél. A látogató idő után a legtöbb páciens, — kü­lönösen gyermek — rosszul al­szik és sokszor komoly vissza­esés áll be állapotukban. Az idősebb betegeknél pedig, — főleg szívbajosoknál, — ko­moly rohamokat idézhet elő egy ilyen látogatás. A legszű­kebb családtagokon kívül nem szabadna hozzájuk látogató­kat beengedni és mégsem le­het az embernek, — legalább­is azoknak nem, akik nem ren­delkeznek elegendő intelligen­ciával, — tudomására hozni, bogy a látogatásuk a betegre káros lehet. Ezek a “nudnyik” látogatók megzavarják a páciens napi beosztását, belebeszélnek a gyógymódba, tanácsokat ad­nak és a diétát dugva hozott kis csomagokkal teljesen meg­zavarják. Azelőtt, — még nem is olyan régen. — A betegek sokkal to­vább kényszerültek a kórház­ban maradni. A lábadozó be­tegre a látogatók igen jó ha­tással voltak, de aki manap­ság kórházban van, az több­nyire komoly beteg és még az elbocsátás után is szüksége van itthon a kíméletre. Ha a betegünkön segíteni akarunk, akkor vegyük figye­lembe a következő orvosi ta­nácsokat : Ne vedd természetesnek, hogy látogatásod kellemes-e, és ha igen, — akkor mennyi ideig maradhatsz. Sohase felejtsd el, hogy a betegek gyengék és könnyen elfáradnak; hosszabban 15 percnél egy látogatásnak se szabad tartania. Ha már előt­ted is volt valaki ott, akkor elég tiz perc, esetleg csak öt. Ne beszélj a beteggel a sa­ját dolgakk-óu ug-y sem ér­deklik őt. Ha el akarja neked az operációját hajszálnyi pon­tossággal mesélni (és biztos lehetsz benne, hogy akarja) akkor türelmesen hallgasd vé­gig. De te, ne kezdjél róla be­szélni. Beszélj halkan; üljél úgy, hogy a bficg láthasson, anél­kül, hogy a fejét el kellene for­dítania. Ne ülj az ágya szélére, — különösképen nem szülés után lévő fiatal anya ágyára. Ne mutasd, hogy félted az életét. Csinálj úgy, mintha a gyors gyógyulásához nem fér­ne semmi kétség. Ha lehet az időd letelte után, meny! Hogy mit vigyél magaddal? Kórházba virágot, de ne cse­répben és ne sokat. Lakásba valami egyedül elkészített sü­teményt, kompótot vagy édes­séget. Előzőleg megérdeklőd­ni, hogy mit szabad vinni. A betegnek jót tesz minden, ami elvonja a figyelmét ön­magáról: egy érdekes olvas­mány, keresztrejtvény, nők­­j.rek divatlapok, gyermekek­nek játékot. Különleges esetekben ahhoz hogy a páciens lelkiállapotát felvidítsák éppenséggel szük­ség van látogatókra. Ezt az orvos meg fogja a hozzátarto­zóknak mondani. Különben pedig szabály: látogassad a kórházi betegeket akkor, ha közeli rokon vagy, — vagy legbensőbb baráti körhöz tar­tozol. Magadnak és a betegnek is energiát takaritsz meg av­val, — ha nem látogatod meg. Figyelmességednek jelt ad­hatsz egy csokor virággal, le­véllel, vagy kedves üzenettel. Amerika 216 katolikus püspöke imahadjáratot hirdet a kékéért Az amerikai bíborosok, ér­sekek és püspökök, számsze­­rint 216-an, a National Ca­tholic Welfare Conference ut­ján nyilatkozatot tettek köz­zé, amelyben helyesnek mond­ják Eisenhower elnök igyek­­vését, hogy az Egyesült Nem­zetek ‘közreműködésével pró­báljuk megóvni a világ béké­jét napjainkban. Azt fejtege­tik, hogy nemzetközi jog és igazság nélkül nem lehet bé­ke; meg kell ragadni minden eszközt, ami az isteni törvény­nyel és az emberi méltósággal összeegyeztethető, nehogy a végső döntést az atombombás háború hozza meg. Az egyházfők ebben a szel­lemben .ima had járatra hívják fel a hívőket. Az imahadjárat már meg is kezdődött. Ma­gyarországi Szent Erzsébet napján több mint félmillió egyetemi diák imádkozott a magyar szabadságharcban el­esett diákokért. Camden, N. J. püspöke öthetes imát ren­delt el. Hasonló mozgalmak indultak meg az ország min­den részében. Nyilatkozatukban az ame­rikai püspökök részvéttel em­lékeznek meg a mostani kon­­fluktusok áldozatairól, első­sorban a hősies magyar nép­ről és annak a reménynek ad­nak kifejezést, hogy a sza­badságharc hősei nem haltak meghiába, mert az ő áldoza­tuk siettetni fogja a végül is biztosan elkövetkező magyar szabadságot. Rámutatnak a püspökök arra is, hogy a ma­gyar nép évszázadokon át a kereszténység oltalmazója volt az istentelenség hatal­masságaival szemben. BIBLIAI SZAVAZAT 'Goslar németországi város­ban községi választások alkal­mával egjt szavazópolgár egyetlen jelöltre se szavazott és a szavazólapra ezt irta: Ésaiás 41, 24. Mit mond Esaiás könyvé­nek 4.1-ik szakaszának 24-ik verse ? Ezt mondja a Károli Gáspár­­féle fordításban: “íme, ti semmiből valók vagytok és dolgotok is semmiből való; utálat az, aki titeket szeret.” 320 TANK Budapesti jelentés szerint az oroszok a magyar nép elle­­niháborujukban 320 tankot veszítettek. A legtöbbet Bu­dapesten gazolinnal robban­tottak fel a szabadságharco­sok. Fekete statisztika A nyugatnémet kormány statisztikai hivatala közli: A második világháborúban hat és fél millió német vesztet­te életét, köztük három és há­romnegyed millió tiszt és ka­tona. Egy és egyharmad mil­lió német pusztult el a kény­szerű vándorlások alatt. Je­lenleg még egymillió német él idegen megszállás alatt, hadi­fogságban és kényszermunka­táborban orosz földön. "Jól telték" A romániai parlament egy­hangú határozatban mondta ki, hogy a szovjet helyesen cselekedett, amikor vérbefoj­­totta a magyar fasiszta felke­lést. Oly erős ma még a kom­munista terror, hogy egyet­len képviselő sem mert a ja­vaslat ellen szavazni. Pedig köztudomású, hogy Romániá­ban is vannak elégedetlen elé­gedetlen elemek — még a kommunisták körében is. HALLOTTA MÁk . . . ? ... hogy a polio elleni Orszá­gos Alapítványt Franklin D. Roosevelt alapította 1938 ja­nuár 3-án. Pünkösd után 29. vasárnap Szent Lukács 17. rész, 85. szakasz EVANGÉLIUM Az időben, amikor bement Jézus egy faluba, tiz bélpoklos férfiú jőve, kik távol megállának. S íöl­­emelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyö­rülj rajtunk. Kiket midőn meglátott, mondá: Menje­tek és mutassátok meg magatokat a papoknak. És lön, mikor mentek, megtisztulának . . . Egy pedig kö­zülök, látván, hogy megtisztult, visszatért és nagy fenszóval magasztalván az Istent és arcraborula Jé­zus lábai előtt, hálát adván, és ez szamaritánus volt. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde, tizen tisztul­tatok meg és a kilenc hol vagyon? Nem találtatott, aki megtérjen és dicsőséget adjon Istennek, hanem csak az idegen nemzebbeli? És mondá neki: Kelj fel, menj el, mert a te hited megszabaditott téged. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk elé tiz poklos férfiú jőve, kik tá­vol megállának s nagy fenszóval mondák: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk, szabadíts meg minket a felette súlyos gyógyíthatatlan betegségtől. Midőn Jézus meglátta ezen poklosokat és meg­hallotta, hogy őt segélyül hívják, mondá: Menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak ... Ha a papokhoz elmentek és nekem engedelmeskedtek, ha­talmam s gondviselésem folytán biztosan meggyó­gyultok a poklosságtól. És lön, mikor mentek, meg­tisztulának. A poklosok, Jézus szavaiban a biztosan bekövetkező gyógyulás zálogát bírva, örömmel in­dultak útnak. íme, útközben megtörtént ama csoda, hogy a súlyosabb poklosságban szenvedő tiz férfiú eme gyógyíthatatlan betegségből Jézus isteni ereje folytán megmenekült. A szamaritánus, látván azt, hogy megtisztult a poklosságtól, visszatére a megkezdett utjából és nem ment a többi meggyógyulttal tovább, hanem útját az Ur Jézus felé vette; a legnagyobb örömtől áradozó ajakkal fennhangon magasztalván az Istent, aki Jé­zus által őt meggyógyította. És arcraborula a meg­gyógyult szamaritánus Jézus lábai előtt, a legmé­lyebb alázatossággal s a legnagyobb tisztelettel há­lát adván. Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde, ti­zen tisztultak meg és a kilenc hol vagyon? >~- ^ A szamaritánus, akiről itt említés van téve, áb­rázolja a keresztény vallásra később áttért pogánvo­­kat, akik aztán hittek Krisztusban s neki hálát adtak, mig ellenben ama kilenc háládatlan azon háládatlan Izraelt juttatja eszünkbe, mely Krisztus szent evan­géliumát megveté. A hálátlanság a lélek ellensége, az érdemek ki­ürítése, az erények szétszórása, a jótétemények el­vesztése. A hálátlanság száritó szél, amely kiszárítja a kegyelet forrását, a könyörületesség harmatát, a malaszt folyamait. Aztán mondá Jézus a meggyógyulnak: kelj fel, menj el, mert a te hited, amelynél fogva hitted, hogy én meggyógyíthatlak s valóban meg is gyógyitlak, megszabaditott téged úgy a testi poklosságtól, mint pedig a lelkiektől, azaz a vétkektől. Azért valószínű, hogy ezen bélpoklos, Isten ál­tal felbuzditva, töredelmesen megbánta bűneit és megigazult. Azonfelül elhagyta a szamaritánus fele­­kezetét és a zsidó vallásra tért át; végre pedig Jé­zus tanítványává lett, megkeresztelkedett és igy ke­reszténnyé lett, mindenütt hirdetve Krisztus hatal­mát és csodatevő erejét és sokakat térített meg az ő hitére. Erre ösztönözte a hála, melyért Jézus őt meg­dicsérte. Kövessük az evangéliumi poklost a bizalomban, hogy Jézusnál segélyt és üdvöt találjunk, de ne kö­vessük a hálátlanságban a bélpoklosságtól csodála­tosan meggyógyult ama kilenc zsidó férfiút, akik fö­lött a Megváltó panaszkodik. A jólétnek, mely fölött a poklosságtól megtisztult férfiak örültek, mi is, még pedig sokkal magasztosabb értelemben, részeseivé lettünk; tanúsítsuk hálánkat az Ur iránt ezen és min­den jóért, melyet tőle minden órában nyerünk, még pedig azáltal, hogy minden órában üdvünk gyümöl­csét munkáljuk. A szovjet saját pápája 7 Rev. Dr. E. C. Blake, a National Council of Chur­ches of Christ elnöke, az orosz orthodox egyház kül­ügyi főtitkárához, Nikoláj metropolitához táviratot intézett, amelyben kérte, hogy az egyház támogassa a magyar nemzet szabadságvágyát és Ítélje el a ma­gyarországi orosz fegyveres terrort. Erre a táviratra az orosz főpap azt felelte, hogy az orosz egyház hívei imádkoznak a világ békéjéért és remélik, hogy sikerülni fog a suezi konfliktust békés utón megoldani; ami pedig a magyarországi eseményeket illeti, az orosz szovjetkormány minden lehető módon segíti a magyarországi szenvedőket. Ezzel a szemérmetlen válasszal az orosz ortho­dox egyház újra'megerősítette azt, amit a világ úgyis tudott: hogy Oroszországban az egyház engedelmes kiszolgálója az istentelen szovjet kommunizmusnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents