A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-11-23 / 47. szám

Vff üt;üai3 T t e!T’»,r«w Pünkösd után utolsó vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 24. fej., 15—35. szakasz Midőn látjátok a pusztulás utálatosságát, arne-! lyet megjövendölt Dániel próféta, állani a szent he- j lyen, aki olvassa, értse meg, — akkor akik Júdeábán vannak, fussanak a hegyekbe és aki a héjazaton va­gyon, le ne szálljon valamit elvinni házából és aki a mezőn, vissza ne térjen, hogy elhozza palástját. Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama na­pokban . . . Imádkozzatok azért, hogy futástok ne legyen télen vagy szombaton. Mert nagy szoronga­­tás lészen akkor, amilyen még nem volt a világ kez­detétől fogva mindeddig és neifi is lészen. S ha meg nem rövidittetnének ama napok, egy élő lény sem szabadulna meg, de a választottakért megrövidit­­tetnek ama napok. Akkor ha valaki mondja nektek: íme, itt a Krisztus vagy amott, ne higyjétek. Mert támadnak hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy tévedésbe ejtsék, ha lehet, még a választottakat is . . . íme ele­ve megmondottam nektek. — Ha tehát mondják nek­tek: íme, a pusztában vagyon, ki ne menjetek, ime a rejtekhelyeken, ne higyjétek azt. Mert valamint a villámlás napkeleten támad és látszik napnyugatig, úgy lészen az emberfiának eljövetele is. Ahol a holt­test van, odagyülnek a sasok is. Mindjárt pedig ama napok után a nap elsötétedik, a hold nem ad vilá­gosságot, a csillagok lehullnak és az egek erői meg­rendülnek . . . Akkor majd feltűnik az Emberfiának jele az égen és jajveszékelni fognak a földnek min­den népei és meglátjátok az Emberfiát, amint jön az ég felhőin nagy hatalommal és fönséggel ... És elküldi angyalait nagy harsonaszóval és egybegyüj­­tik az ő választottait a négy szél felől, az egek egyik végétől másik határáig. Vegyetek példát a fügefá­ról, mikor ága már gyönge, és levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképen ti is mi­dőn mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van az ajtóban. Bizony mondom néktek, le nem mú­lik e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek. Ég és föld elmúlnak, de az igéim el nem múlnak. SZENTBESZÉD A mai vasárnap az egyházi évnek utolsó vasár­napja. A mai vasárnappal ime lezárul a Pünkösd után való vasárnapok sorozata, véget ér az egyházi év; a következő vasárnap már Advent első vasár­napja, az uj egyházi év kezdete. Az Egyház az idők ezen határánál, ahol a múlt és a jövő találkoznak, hogy aztán egymástól annál jobban eltávolodjanak, az utolsó és az első vasárnapon a lényegében és tar­talmában ugyanazon evangéliumi részletet olvastat­ja fel híveinek talán az egész evangélium legkomo­lyabb és legmegszivlelendőbb részletét, nevezetesen az utolsó ítéletről szólót, hogy úgy az egyházi év vé­gén, mint az újnak a kezdetén üdvös félelemmel és komoly gondolatokkal töltsön el bennünket, hogy belátva a világ múlandóságát, mint az írás mondja: “Félelemmel és rettegéssel iparkodjunk munkálni lelkünk üdvét”, legalább a jövőben, akik bizony a múltban talán oly sokat gondoltunk a földiekkel és oly keveset törődtünk a lelkűnkkel. A szentatyák egyhangú véleménye szerint nincs a lélekre nézve hasznosabb, mint az utolsó ítéletről való gyakori megemlékezés és elmélkedés, sőt Arany­­szájú Szt. János azt kívánja, hogy naponkint, sőt óránként is gondoljunk arra. — Maga az Ur is nagy súlyt fektetett erre és ezért ismételten meghagyta apostolainak, hogy hirdessék és tanítsák az utolsó ítéletet, amint Szent Péter Írja: “És parancsoló ne­künk, hogy hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, aki az Istentől az elevenek és holtak bírójává rendeltetett. Elmélkedjünk ezért mi is a mai alkalommal az utolsó ítéletről. A föld és minden, ami van épugy, mint az ember, az Istentől csak múló életet kapott. Szükség van az utolsó ítéletre Isten szempont­jából is! Istent az emberek, igen az emberek, hej de sokszor gáncsolják, de sokszor szidalmazzák, de sok­szor birálgatják intézkedéseit, hogy igy nem jó, hogy úgy nem jó . , . Ugyan hol vesz magának Isten elég­tételt? Itt a földön nem! Hát majd elégtételt vesz a világ végén, amikor majd minden ember nemcsak a jók, hanem a gonoszok is kénytelenek majd látni és érezni, hogy Istennek minden intézkedése bölcs volt és minden tette az ember üdvét szolgálta ... Itt a földön az emberek az igazságot sokszor félre­ismerik, szükséges tehát, hogy egyszer a valójában megismerjék azt ... Legyünk rajta, hogy az igaz­ság megismerése ne legyen reánk nézve félelmetes, hanem örvendetes. Ámen. A lengyel Politburo is a magyar szabadságharc ellen nyilatkozott. A MEZTELEN IGAZSÁG Kommunista csendélet egy háborgó olaszországi faluban Olaszország háború alatti j földalatti mozgalmának két veterán harcosa, Subbiano vá­roskájának két vezető kom­munistája pompás együttes volt, melyben az energikus Ceroíolino polgármester kép­viselte az erőt, a furfangos Nofri párttitkár, az észt. De Italo volt egy felesége, Bruna, akiről az a hir járta, hogy a “legszebb nő egész Subbaiano­­ban.” Dacára a ténynek, hogy férjének s férje barátjának si­került a kis appenini város la­kosságának túlnyomó többsé- \ gét áttériteni a kommunista hitre, Bruna buzgó katolikus maradt. Sikerült keresztülvin- j nie, hogy kisfiúkat katolikus j iskolába járassák és dacára kommunista meggyőződésé­nek, Nofri büszke volt a fiú iskolai kitüntetéseire. Nofri eredetileg maga is j papi pályára készült, de ké­sőbb a kommunizmushoz for­dult, mert arra a meggyőző­désre jutott, hogy békét és társadalmi igazságot fog hoz-; ni. “Számomra”, mondotta “Sztálin olyan volt, mint az Isten.” Hamarosan rájött azonban, hogy a többi kom-Mindszenfy József hercegprímás üzenete Eisenhower elnöknek Egy bátor magyarszárma­­zásu amerikai újságíró, Ba­logh B. László, a North Ame­rican Newspaper Alliance tu­dósítója, az ostrom napjaiban kijutott Budapestről és magá­val vitte Becsbe Mindszenty József bíboros hercegprímás­nak egy írását, amelyet ha az orosz vagy a magyar kommu­nisták megtaláltak volna nála, nagy bajba jutott volna. Itt az üzenet szövege: Dwight D. Eisenhower elnöknek, White House, Washington. Mint a magyar szabadság hajótöröttje, az ön nagylelkű­sége folytán befogadást nyer­tem egy menedékhelyen az én országomban mint az ön kö­vetségének vendége. Az ameri­kai vendégszeretet minden­esetre megmentett engem a rögtöni haláltól. Mély hát adatossággal a szi­vemben, köszöntőm önt láb­ból az alkalomból, hogy új­ra megválasztották az Egye­sült Államok elnökévé, egy magas állásba, amelynek di­csőséget ad az, hogy az embe­riség legmagasabb ideáljait szolgálja: Istent, a jóakara­tot, a bölcseséget és az em­beri boldogságot. Vajha ezeknek az ideáiok­­| nak teljessége egy reménysu­­' garat árasztana a mi régtől fogva szenvedő népünkre, J amely ma már ötödik napja bombázást, ágyutüzet és tiiz­­halált szenved át, bizonyság­­tételül Isten és a világ előtt, hogy szabadságra áhítozik; népünkre, amelynek fiait most rabságba hurcolják; melyn'k gyermekei halódva segítségért esdekelnek, rom­­málőtt házukban vagy kórhá­zakban; melynek asszonyai üres, kirabolt üzletek előtt állnak és éhinéggel néznek szamlpe. Isten áldja »önt, elnök ur, és az Egyesült Államok néoét. Én buzgón imádkozom a Min­denható Istenhez, hogy óvja meg önt és vezesse önt és né­pét a közös cél felé: békessé­get és boldogságot hozni eb­be az agyonsanyargatott vi­lágba. 1 Adjon az Ur önnek és né- J péndk nagyobb erőt és gaz­dagabb életet. Egy még na- Igyobb jövő küszöbén állva, f kérve kérem, ne felejtkezzék meg erről a becsületes kis nemzetről, amely most ezer kínnal és halállal dacol az emberiség szolgálatában. Mindszenty József bíboros ÚTILAPU AZ ALKIRÁLYNAK A lengyelek titóista Kommunista kormánya el­kergette Rokoszovszkij orosz tábornokot, akit Szta­­'in 1949-ben kinevezett lengyel hadügyminiszternek és a lengyel hadsereg főparancsnokának. Rokoszov­­szkij valóságos orosz alkirály volt a szabadságától teljesen megfosztott Lengyelországban. Rokoszovszkij helyébe Spyehalski tábornok ke­rült, aki Gomulka jelenlegi pártvezérrel együtt, mint titóista éveken át a sztálinista kormány börtönében ült. NEM TAKARODNAK EL Akármit mond, akármit igéi* Kádár János, Krus­­csev kegyelméből e percben a rab Magyarország mi­niszterelnöke, az oroszok nem szándékóznak eltaka­rodni az országiból. Erre vall az, hogy az összes repü­lőterek környékéről kilakoltatták a lakosságot.. munisták másként véleked­nek. A vörös diktátor halála után megindult hivatalos bál­­ványrombolás annyira elkese­rítette Nofrit, hogy hosszas belső lelkitusa után kilépett a pártból. A FÉNYKÉP, MINT FEGYVER Nofri elvtársai, beleértve Ceroíolino polgármestert, ék­telen dühbe gurultak és fenye­getőztek, de Nofri, elhatáro­zásához hűen, belépett a ke­resztény-demokrata pártba és aktiv hadjáratot indított a “marxista zavar és korrup-j ció ellen.” Ceroíolino polgármester in­dítványára a párt Nofrit, mint árulót kitagadta. Egyébként a pártközpont megmosta Ce­roíolino fejét is, amiért “a tá­gok sorában képtelen volt megfelelő fegyelmet tartani.” Néhány nappal később Ce­­refolino polgármester várat­lanul megjelent Bruna Nofri lakásán, akivel közölte, hogy fiát autóbaleset érte. Bruna észnélkül szaladt a polgármes­terrel az állítólagos baleset színhelyére, ehelyett azonban a furfangos polgármester egy elhagyott házba vezette, ahol kommunista testőrsége az asz­­szonyra támadt, levetkőztette és anyaszült meztelenül le­fényképezte. “Gondoskodj róla, hogy férj urad mielőbb visszatérjen a pártba, különben kitesszük ezeket a fényképeket a város minden kirakatába” — fenye­getőzött Ceroíolino. A ZSAROLÓ LEVÉL Az elkövetkező hetekben a meggyötört Bruna asszony mélységesen hallgatott az in­cidensről. Cerofolinot időköz­ben ismét megválasztották polgármesternek, de sokkal kisebb szótöbbséggel, mint az­előtt és Nofri kommunista­ellenes hadjárata friss erőre kapott Kruscsev hires beszé­de után, amelyben leleplezte Sztálin terrorját. Az elmúlt hónapban Bruna asszony “utolsó felszólítás” felirattal ismét levelet kapott: hasson érjőre, hogy szüntesse be antikommunista tevékeny­ségét, mert különben ... A kétségbeesett asszony megmutatta férjének a leve­let. 'Nofri azonnal az ügyész­séghez fordult. Az elmúlt héten Síubbiano polgármester zárt ajtók mö­gött állt a törvényszék előtt, amely erőszakoskodás, zsaro­lás és- erkölcsbe ütköző vét­ség címén bűnösnek .találta és két évi kényszermunkára és politikai jogainak 20 évre való felfüggesztésére Ítélte. “Mindez nem következett volna be, ha Nofri a pártban marad”, -r— mondotta dühö­sen az expolgármester. Pünkösd után 27. vasárnap EVANGÉLIUM \ János 10, 1—11 \ Bizony,, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevekön szólítja, és kivezeti őket. És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok köve­tik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, amit szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik, és bejár és kijár majd és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. SZENTBESZÉD Adventben vagyunk. Krisztus születésének ün­nepére készülünk, a karácsonyt várjuk . . . Éppen ezért gondoljunk Szent Jánosra, aki Jézusnak előhír­nöke volt, aki mint ilyen, azt hirdette a zsidóknak, hogy a eMgváltó megjelent s ezért tartsanak bünbá­­natot és keresztelkedjenek meg. Szent János volt ugyancsak az, aki Jézust is megkeresztelte a Jordán folyónál és aki először tett ünnepélyes bizonyságot Jézus istensége mellett, ami­dőn azt mondotta Jézusról: “íme, az Isten báránya, aki elveszi a világ bű­neit.” Mindezek után különösnek tűnik fel, hogy Szent János mégis tanítványokat küld Jézushoz azzal a kér­déssel : “Te vagy az eljövendő, vagyis a Megváltó, vagy' mást várjunk?” Ámde János nem azért küldötte Jézushoz a ta­nítványait, mintha ő kételkedett volna Jézus messiási voltában,, hiszen akkor nem tett volna Jézusról ün­nepélyes tanúbizonyságot; hanem azért küldte el ta­nítványait, hogy azok maguk is meggyőződjenek Jé­zus istenségéről, megváltói mivoltáról. Jézus a neki feltett kérdésre nem felel egyene­sen, hanem utal cselekedeteire. A cselekedetek, a tettek ugyanis a legszebb szó­nál is többet beszélnek és a cselekedetekből jobban s biztosabban megismerhetek, megítélhetek valakit, mint a szavakból. A szavakkal könnyen vissza lehet élni, de a tettek előbb-utóbb elárulják az embert s olyannak mutatják meg, amilyen a valóságban. Krisztus Urunk is, amidőn azt feleli: “Jelentsé­tek meg Jánosnak, amiket hallottatok és láttatok”, mintegy azt mondja: a cselekedeteimből Ítéljetek meg, azokból lássátok, hogy igenis, én vagyok a Messiás, mert azokat a cselkedeteket, amelyeket én viszek végbe, senki más nem teheti, csakis a Megváltó. A vakok látnak, vagyis az emberek belátják, megtanulják, hogy a jó Isten az embert nem cél nél­kül teremtette és hogy az embereknek a legszebb hi­vatása a jó Isten megismerése és a jó Isten szolgá­lata. A sánták járnak, nemcsak a testi sánták, hanem a lelki sánták is, vagyis azok, akik eddig a sötétség­ben és a bűnnek utján jártak, azok most a hit világos­ságában és az erények utján haladnak — előre. A sánták járnak, nem a földi gyönyörök, nem a gaz­dagság, nem a dicsőség után, hanem az önmegtaga­dás, a szegénység, a megvettetés, a kereszt utján, a krisztusi utón. - ”•* * A poklosok tisztulnak. A poklosok jelentik a bű­nösöket, akik Krisztus megérkeztével megigazulnak, mert itt van az Isten báránya, aki leveszi az ember­ről a bűnt és a büntetést, és visszaadja neki az ere­deti ártatlanságát. A siketek hallanak. Nemcsak a testi siketek, ha­nem a lelkiek is. Hallják az Isten igéit, hallják az új­szövetség legnagyobb és legszebb törvényét, az Isten és a felebaráti szeretet örök parancsát. Ilyent a vi­lág még nem hallott, ilyenre a világ eddig még siket volt. A halottak feltámadnak. Az egész emberiség meg I volt halva, meg volt halva a menyországra nézve, 1 mert a bűnben hevert. Krisztus feltámasztja a ha­lott lelkeket, akárcsak .testeket. Krisztus uj életet ad a lelkeknek: a kegyelem életét és ezzel megnyitja előttük a szép mennyet, az örök életet. Krisztus taní­tása szerint a halál nem sötét sir, hanem az életnek kapuja. A szegényeknek az evangélium hirdettetik. A szegények Krisztus eljövetele előtt megvetett egyé­nek voltak, a szegénység szégyen volt, a szegények­kel nem törődött senki. S ime, mi történik ? .. . Krisz­tus maga is szegény lesz, a szegények és nyomorul­tak barátja és azt mondja nekik: Ti majd egyszer gazdagok lesztek, hiszen azért lettem én szegénnyé, hogy ti gazdagok legyetek. De hát az én gazdagságom nem erről a földről való. BÄNBÄHAB0RU IZRAEL ELLEN Arab fedajin (szabotőr) bandák nap-nap mel­lett besurrannak Jordán és Szíria felől Izraelbe, gyúj­togatnak, rombolnak, lövöldöznek, aknákat rakna! le az országutakon. Egy izraeli katona aknára lépett életét vesztette. A fedajinolkat Nasser egyiptomi diktátor küld Izrael keleti határára.

Next

/
Thumbnails
Contents