A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-11-23 / 47. szám

A Jö PÁSZTOR 7-IK OLDAU SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYE §Y MIHÁLY — Akkor hát nagyzási mániában szenved. He­lyes, — bólintott fejével Faludy. — Mi is a családi neve? — Gyárfás Ilonka és jól jegyezze meg, paraszt szülők gyermeke, — válaszolta Etelka. — Ez valóban csodálatos, — nézett Ilonkára Fa­ludy, — aki nem ismerte az előzményeket s nem tud­ta, hogy Ilonka már házasságra is lépett Elemérrel. Igazán senki se nézné őt parasztleánynak. — Ez a kis szépsége lett kutforrása lelki bajá­nak, — folytatta Etelka. — A szerencsétlen fejébe vette, hogy ő Lorántffy Elemérné. Otthon fünek­­fának beszélte, nagy bosszúságára fivéremnek, ki e miatt már gúny tárgyává is lett. Hogy a dolognak vé­gét vessük, anyám rá tette kezét és elhatározta, hogy valamely elmegyógyintézetben helyezteti el őt. Most már tudja a tényállást? — Igen, igen, — bólintott fejével Faludy. — Ér­tek már mindent, önök lelki halottat akarnak belőle csinálni. — Úgy van, — válaszolta Etelka egész hatá­rozottan. — Nemcsak a mi érdekünk kívánja ezt, hanem az övé is. — Jól van, — mondotta Faludy. —- Meg lesz. Fel fogom őt ébreszteni. Etelka most gyorsan kiment s intett Dinnyés­nek, hogy kövesse őt. Faludy egy percig némán szem­lélte Ilonkát. — Kár ezért a szende szép teremtésért, — mor­mogta magában. — Elemér urfi bizonyosan halálo­san szerelmes beléje, talán kötelező házassági ígé­retet is tett neki s a család most ily módon akarja eltenni láb alól a boldogtalan teremtést. Jó, jó, én megcsinálom a dolgot, de ötvenezer forintnál sem­mi esetre sem olcsóbban. Most nem szólok semmit. Hiszen kezemben tartom én őket. Most másodszor tartotta Ilonka orra alá azt a bizonyos üvegcsét. Még egy vonaglás, utána egy fo­hász, aztán Ilonka felnyitotta szemét. Az ismeret­len férfi láttára hirtelen felült. Faludy most közeleb blépett hozzá s biztató nyá­jassággal nézett rá. — Istenem, hol vagyok? — kérdezte Ilonka bá­gyadt hangon. — Legyen nyugodt, nem lesz semmi bántódása. Kegyed most orvosi kézben van. Erre Ilonka gyorsan felemelkedett. —Tehát nem vagyok annak a rettenetes nő­nek a kezében? — Nem tudom, kire céloz, — mondotta Faludy. Ilonka egy percig rajta nyugtatta fürkésző te­kintetét. De Faludy is figyelmesen szemlélte őt és nagyon szépnek találta. Az őrültek ismertetőjele: közül azonban egyetlenegyet sem talált rajta; tekin­tetében nem volt semmi zavartság. — Az égre kérem, uram, beszéljen!‘Hol vágyik? — Most már itthon van. — Ah, talán Csillagváron vagy Héthárson? — Ott még nem, hanem Magyarországon. — Hát hol voltam eddig? — Bécs környékén volt, onnét hozták ide. — Mit akarnak velem? Remélem, hogy most már szabadon bocsátanak. Itt van-e az én halálos ellenségem is? — Ki az? — Lorántffy Etelka. De miért kérdi? Ön bizo­nyára tudni fogja ezt? — Lorántffy Etelka kisasszonyt ismerem . . , de miért nevezi halálos ellenségének? — Ő gyűlöl engem. Nem tudja nekem megbo­­(ílÉttani,- hogy megnyertem fivére szerelmét s nejé­vé lettem. Faludy különös tekintettel nézett rá. — Kegyed tehát Lorántffy Elemérné? — Az vagyok uram. Etelka ugyan rá akart kény­szeríteni, hogy mondjak le Elemérről s ne viseljem nevét, de úgy tudom, ha ilyen értelmű lemondást erőszakkal csikarnak ki, annak nincs semmi érvénye. Faludy meglepetve nézett rá. Amit Ilonka most mondott, az egészen uj volt előtte. . . szeme felvil­lant, mert felismerte, hogy ezzel egy oly fegyvert kapott kezébe, mellyel uj előnyöket vívhat ki magá­nak. — Kegyed tehát akadályozva érzi magát jogai­ban? — kérdezte. — Hiszen láthatja, hogy még személyes szabad­ságomtól is meg vagyok fosztva, — fakadt ki Ilon­ka. — Csalfa ürügy alatt kicsikartak tőlem egy Írás­beli nyilatkozatot arra nézve, hogy lemondok Ele­mérről s házasságomat semmisnek kívánom tekin­teni. — Ah, kegyed tehát Írásbeli nyilatkozatot adott. — Rákényszeritettek uram. Etelka még kor­báccsal is rám ütött. — Ez csaknem hihetetlen, — rázta fejét Faludy. — Szavamra mondom uram s kész vagyok rá meg is esküdni. Kérem önt uram, könyörüljön raj­tam. Adja vissza szabadságomat s szüleim megfog­ják ezt hálálni. — Kik a szülei? — Apám molnár Héthárson. — Gazdag? — Nem éppen szegény. Vannak fekvőségei, van patakmalma és van megtakarított pénzecskéje is. — Mekkora lehet ezeknek az értékük? — Nem tudom uram, talán harminc, talán ötven­ezer forint. Faludy ezt jól megjegyezte magának. —- Kegyed tehát azt állítja, hogy törvényes há­zasságra lépett Lorántffy Elemérrel? — Úgy van, uram. Állításomat a plébánosunk is megerősítheti, mert ő adott össze bennünket. — Hm, — dünnyögött Faludy. — Most csak az a kérdés, vájjon férje hozzá járult-e mindehhez? — Etelka azt hazudja, de én nem hihetem el sehogy sem. Elemér nyílt becsületes jellem, s ha mind­járt elhidegült volna is irántam, becsületérzése nem engedte volna, hogy ily cudarságot elkövessen. Oh én tudom, mennyire szeret ő engem. És ő kerestet is, erről meg vagyok győződve. — Hm, — dünnyögött ismét a doktor. — Való­ban válságos helyzet. Ilonka most összekulcsolta kezeit: — Oh mentsen meg, uram. Férjem és szüleim ezért gazdagon meg fogják önt jutalmazni. Kérjen bármit, csak bocsásson ki innét. — Kegyed olyasmit kér, kedves nagysád, amit nehéz teljesíteni. De azért minden reménytől még­sem akarom megfosztani. Ilonka felemelte összetett kezét és csaknem térd­re dobta magát előtte. — Segítsen! Az égre kérem, segítsen. — Legyen nyugodt, — mondotta Faludy. — Meg­látom, mit tehetek kegyedért. — Oh, ne távozzék anélkül, hogy reményt ne nyújtana nekem. — Ismétlem, legyen nyugodt. Ami engem illet, rajta leszek, hogy kegyeden segítve legyen. Még hal­lani fog rólam. * Gyorsan távozott a szobából s átment Etelká­hoz, ki Dinnyéssel élénken tanakodott. — Nagyságos kisasszony, — mondotta, — le­gyen szives velem lejönni a kertbe. — Miért? — kérdezte Etelka meglepetve. — Beszélni akarok kegyeddel. — Tán csak nem akarja élőiről kezdeni az alku­dozást? Én úgy tudom, hogy anyám megállapította a feltételeket, ám ha ön ezekkel nincs megelégedve, akkor én anyám nevében azonnal visszavonok min­dent. — Azt megteheti, — felelte Faludy nyugodtan. — Ebben az esetben a kapott foglalót természetesen vissza fogom adni. Etelka felszisszent, Dinnyés is felszökött s in­gerülten kezdett hadonászni. — Ön hallgasson. — mondotta neki Faludy. — Önnel semmi dolgom sincsen. — Micsoda eljárás ez? — kiáltotta Etelka. •— Ez nem tisztesség. — Na, — legyintett kezével Faludy, — ami a tisztességet illeti, azt hiszem önök legjobban teszik, ha erről hallgatnak. Etelka ajakába harapott. Úgy látszott előtte, hogy ez a Faludy valamit megtudott, ami nézetvál­tozást idézett elő benne. Ezért feltette magában, hogy lemegy vele a kertbe. — Menjünk, — mondotta kurtán. Dinnyés is követni akarta őket. Faludy kérdő pillantást vetett rá. — Ön maradhat, — mondotta neki Etelka. — Ha olyasmi adja elő magát, amit önnek is tudnia kell, majd megfogja tudni tőlem később. Ketten tehát lementek a kertbe. — Nos, mit akar? — kérdezte Etelka türelmet­lenül. — Tudtára kívánom adni, nagyságos kisasszony, hogy beszéltem a fiatal nővel. — És mit talált? — Úgy találtam, hogy semmi baja sincsen. Nincs neki egyetlen rögeszméje sem. — No szépen vagyunk! — kiáltotta fel Etelka. — Hát nem rögeszme az, hogy Lorántffy Elemérné­nek képzeli magát? — Nemcsak képzeli, de valóban az is. — Ki mondja „azt? — Ő maga. — Haha! — kacagott fel Etelka. — Ön szép el­meorvos, ha igaznak tart mindent, amit a bolondok mondanak. — Kisasszony, — mondotta erre Faludy igen komolyan, — tartózkodjék minden sértő nyilatkozat­tól. Én nagyon jól tudom hányadán állok. Ez a fia­tal nő egész határozottan nem azt a benyomást te­szi rám, mintha elméjében meg lenne háborodva. — Hát nem őrültség az tőle, hogy Lorántffy Ele­mérnének meri mondani magát? — Ő azt állítja, hogy ezt is be tudja bizonyítani. Megnevezte a papot is, kai őket megeskette. — Bolond beszéd. ■ (FOLYTATJUK) Az arabok félnek a barátaiktól Beirut libanoni fővárosban a múlt héten bizal­mas megbeszélésre gyűltek egybe az arab országok fejei: királyok, emirek, miniszterelnökök. Közös frontot szeretnének alkotni a Nyugattal szemben, de ez sehogysem sikerül nekik. Egy magasállásu arab legjobban jellemezte a helyzetet e szavakkal: Ahány államfő van a konferencián, annyiféle nézet van ott. Szíria áll a szovjetbarát arab országok élén. Szí­ria miniszterelnöke azt javasolta, hogy az összes arab országek szakítsanak a Nyugattal és jelentsék ki, hogy egyedüli barátjuk a szovjet. FORRÓ A LEVES A többiek a fejüket csóválták, és még Egyiptom képviselője is habozott. Azt mondta: Egyiptom há­lás a szovjetnek a katonai segítséget, amit küldött, de azért mégsem akarja sorsát teljesen a szovjet kezébe adni. A másik végletet Irák képviselte. Irák — a Tig­ris és Eufrátesz folyók mentén fekvő, gazdag bibliai múltra visszatekintő kezdetleges arab ország — an­gol gazdasági segítséget kap és virágzik; angol olaj­­társaságtól oly sok pénzt kap, hogy még a nép javára is végezhet modernizálási, népjóléti munkát. Nos, en­nek az Iraknak királya a beiruti konferencián figyel­meztette arab társait, hogy a szovjet befolyás a Kö­­zelkeleten minden egyébnél nagyobb veszélyt jelent: a szovjet gyarmatositás veszélyét. De talán még Irák angolkarát királyánál is anti­­kommunistább Szaudi Arábia királya, a keleti kény­­ur, aki évenikint 250 millió dollárt kap — nem a szov­jettől, hanem az amerikai olajtársaságoktól. PESTI LECKE Mindent egybevetve, úgy látszik, az arabok ta­nultak a magyarországi példából, amely azt mutatja, hegy ahová az orosz egyszer betette a lábát, onnan nem megy ki önszántából és ha a nép, amelynek nya­kára ült, ki akarja tessékelni országából ,akkor bru­tális erőszakhoz nyúl és rommá lövi a várost — ma Budapestet, holnap Kairót, vagy a szovjet-szerelmes sziriaiak fővárosát, Damaszkuszi. NEM FÉLNEK A NÉMETEK Franz Josef Strauss, nyugat-német honvédelmi mi­niszter azt üzente az oroszoknak, hogy ha meg me­rik támadni Nyugat-Berlint, vagy Nyugat-Németor­­szágot, akkor nemcsak a nyugatnémet haderővel fog­ják szemhentalálni magukat, hanem az egész nyuga­ti védelmi szervezettel és biztosak lehetnek abban, hegy vereséget fognak szenvedni. És hogy a moszkvai banditák ne higyjék, hogy ez puszta Szóbeszéd, a német miniszter hozzátette, hogy üzenetét a nyugati közös védelmi szervezettel való megbeszélés alapján küldte. Továbbá azt is hozzátette Strauss miniszter, hogy a nyugatnémetek fokozni, gyorsítani fogják f el f egyv e rzésüke t. OTTHAGYTÁK A PÁRTOT Az angol kommunista párt két vezető tagja ki­lépett a pártból a magyar nép brutális elnyomása el­leni tiltakozásul. SZABAD A NYUGATI RÁDIÓ Lengyelországban ismét tisztán lehet hallani a nyugati, elsősorban az angol, az amerikai és a Sza­bad Európa rádiók küldéseit. A lengyel kormány megszüntette a zavaró szolgálatot, lebonttatta a za­varó állomásokat. ELMEBETEGSÉGGEL VÉDEKEZIK A GYERMEKRABLÓ CSALÁDAPA NEW YORK. — A kis Pe­ter Weinberger elrablójának és halála okozójának bünpere az esküdtbiróság előtt o’yan röviden és: simán folyik le, mint holmi járásbirósági tár­gyalás. Angelo Lamarca, két gyermek apja, nem tagadja, hogy ő rabolta el bölcsőjéből a 32 napos kisfiút, nem ta­gadta nem is tagadhatta azt, hogy a zsarolólevél, amely­ben 2000 dollár váltságdíjat követelt, az ő kezeirása volt, azt is bevallotta, hogy tetté­nek következményeitől visz­­szarettenve, a gyermeket ki­tette egy bokor mögött az or­szágút szélén, így nem keltett drámai ha­tást két fiúnak, 13 és 15 éves testvéreknek az a tanúvallo­mása, hogy ők látták Lamar­­cát körülbelül negyedórávajl a kis Weinberger fiú eltűnése előtt a ház körül ólálkodni. A tények tisztázva vannak és most csak az a kérdés, milyen sors vár a vádlottra. A vád emberrablásra és gyilkosság­ra szól. Az ügyész szerint ugyanis szándékos gyilkos­ság forog fenn, merthiszen a tettes, amikor a gyereket ki­tette olyan helyre, ahol nem lehetett mindjárt rátalálni, bizonyosra vehette, hogy ott helyben el fog pusztulni. Mindenesetre érdekes jogi kérdés, hogy lehet-e gyilkos-Nem múlik el hét drágulás nélkül. A sertés árak emelkedőben vannak, néhány hónapon át egyre emelkedni fognak. Álta­lában a farm termékek árai valószínűleg magasabbak lesz­nek a válságos nemzetközi helyzet folyományaképen. * A cukor ára a világpiacon egyszerre olyan hatalmasat ugrott, hogy elérte az 1952 évi legmagasabb árat: 3.55 cent fontonkint. Az tőzsdei forgal­mi nagy mennyiségekre vonat­kozik és a kicsinyben eladásnál pár cent áremelésre fog vezet­ni. Egy tanács, egy fenyegetés és egy intelem Eisenhower elnök azt taná­csolja a csatlós országok né­peinek, hogy ne próbáljanak fellázadni a szovjet ellen, mert Magyarország sorsára juthat­nak. Kuznecov orosz U. N. dele­gátus megfenyegette a csat­lós országokat, hogy ha ellen­­állani próbálnak, Magyaror­szág sorsára juthatnak. Mrs. Clara Luce, az Egye­sül Államok római nagyköve­te, hazajött és úgy nyilatko­zott, hogy ha Amerika most a Közel-Keleten beadja a dere­kát, éppen úgy elkerülhetetlen lesz a harmadik világháború, mint ahogyan • elkerülhetetlen lett a második világháború, amikor az esernyős Chamber­lain Münchenben Hitler előtt beadta a derekát. ELTŰNTEK A brüsszeli rendőrség kére­­si-kutatja a kommunista ve­zérkart. Megijedtek, eltűnte’:, valahol rejtőznek. Rettegni \ a nép haragjától. Bomba lobbant Resistencia argentínai vá­rosban a Chaco tartományi kommunista párt főhadiszál­lásának frontját bombarobba­nás ledöntötte. Ä krízis és a lé NEW YORK. Henry Feld­man, akinek West Valley, N. Y.-ban tehenészete van és faj­­lovakat is tenyészt, nyilatko­zott az egyiptomi válságról. Azt mondja, hogy a középke­leti konfliktus gazolinhiány­ra fog vezetni és az amerikai farmokon, legalábbis a kiseb­beken, újra meg fog jelenni a már majdnem száműzött ló. Hirdessen lapunkban ságot elkövetni, anélkül hogy a tettes hozzányúlna áldozatá­hoz; lehet-e gyilkosnak ne­vezni egy embert, aki nem ölt: De gyakorlati jelentősé­ge ennek a kérdésnek nincsen, mert a törvény az emberrab­lásra éppen úgy mint a gyil­kosságra halálbüntetést ir elő. A vádlott védekezése az, hogy amikor tettét elkövette, elméje el volt borulva, nyo­masztó adósságai voltak, mindenáron pénzhez akart jutni. “Your baby sitter” — igy volt aláirva a zsarolólevél, amelyet Lamarca a kis Péter Weinberger bölcsőjében ha­gyott. Halál a villanyszékben vár reá — akár gyermekrab­lásban, akár gyilkosságban mondja ki bűnösnek a bíró­ság. NEM DEMOKRATÁK Az argentínai országos bíróság kimondta, hogy a kommunista párt a jövő évre tervezett általános választásokra nem állíthat jelölteket, mert — a kom­munista párt nem demokratikus párt, hanem olyan, amely elveti a szabad választás elvét.

Next

/
Thumbnails
Contents