A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-13 / 2. szám

2-IK OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1*5028 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre_________________$6.00 Fél évre —________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year ________________$6.00 Half Year ________________-'$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. MENNYI AZ A SOK? Gazdaságilag ikét irányzat észlelhető az ország­ban manapság. Az egyik szerint túl jól megy a dol­gunk és ebből baj lehet, mert erőnkön felül költeke­zünk, keveredünk adósságba — tehát a kormány szorítson egyet a hitelen. Eddig rendben van. De Harriman new yorki kor­mányzó szerint, — aki mellékesen “titkos” elnökje­lölt — sokan vannak, akiknek az a baja, hogy nincs elég pénzük költeni. Ezek részére Harriman adócsök­kentést követel. Ha kevesebb adót fizetnek, több pénzük marad költekezésre. Fogas kérdés. Mert lényegében arról van szó: mennyi a sok? Van ember, akinek évi 5000 dollár rengeteg jövedelem, egy másik pedig “éhenhal” mel­lette. A kincstár megelégszik, ha egy munkásból 5000 dollár után kap adót, de kevesli egy kereskedőnél. Végül is oda egyszerűsödik le a kérdés, hogy igényeik dolga, mennyit nevezünk soknak vagy kevésnek. De erre nehéz adópolitikát alapítani. Örvendetes jelenség, hogy a szakértők azt hi­szik, olyan jól megy a dolgunk, hogy ideje lenne egy kis ürmöt cseppenteni az öröm poharába. De (bizto­sítjuk a szakértőket, hogy vagyunk még egynéhá­­nyan az országban, akik nem bánnák, ha a kor­mány taszítana egyet szekerükön, ahelyett, hogy visszahúzná. Ahol Jókai és Petőfi tanult A “pápai diák” név felért egy-egy nemesi címerrel és azt jelentette, hogy az, aki ezt kimondja, olyan intéz­mény szárnyai alatt áll, mely, bár nem látott egyebet, csak vihart, vért, kemény küzdel­met, s amely csak heroikus áldozatokkal tudta fenntarta­ni magát, mégis mindig so­kat adott a hitnek és a nem­zedéknek. Olyan intézmény ez, amely szinte a porból is meg tudott éledni, mert az az eszme, amelyet már csírázó korában is melengetni kezdett sőt, amely életre hívta: örök­kévaló és termelő eszme volt és az ma is. Lampérth Géza közreadta a főiskola történetét. Köny­ve nemcsak azok szemében értékes, akiket a pápai főis­kolához lelki kapcsolat fűz. Egyetemes magyar érték ez, mert a rendíthetetlen és el­­pusztithatalan magyar lélek őserejéről, teherbírásáról!, a legnagyobb bajokban is Isten akaratán való megnyugvásá­ról és diadalmas derűlátásá­ról szól. 1531-ben keletkezett, a leg­nagyobb valószínűség szerint városi iskolából. Miohács után iskola ! Mohács után, mi­kor a magyar nép mindenéből .HA NINCS ÚJSÁG Irta: BÓDÁS JÁNOS ki volt fosztva és gazdasági romlásában mégis iskolát ál­lít! Egyideig Enyingi Török Bálint patronussága alatt bé­késen fejlődik, alsóbb fokú­ból magasabb fokúvá, majd kollégiummá. A Wesselényi-féle szövet­kezésbe koholt adatok alap­ján a pápai iskolát is beleke­verték. Német zsoldosokkal feldulatták az iskolát. Egyik diákot a templomtoronyból dobták le a katonák. Jött a vésztörvényszék ... Az isko­la rektorát, Kocsis Csergő Bálintot elhurcolták a nápo­lyi gályákra, gályarabnak. Ott húzta az evezőket, de hi­téhez hű maradt. 1718-ban újra elűzték a diákokat és a gyülekezetét is. II. József türelmi rendelete megnyitotta a visszatérés út­ját. Az épületet azonban nem kapák vissza . . . Építettek hát egy másikat, kétemele­test, amely ma is áll. Ez már az ötödik épülete volt az is­kolának. Csudálatos az a szeretet, amellyel a pápai eklézsia az iskolán csüggött. 1804-ben főiskolai rangra emelkedett. Egyenlő lett Patakkal. Csak­hogy Pápának nem voltak fe-A Jó Pásztor Verses Krónikája ÚJÉV UTÁN... Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Mit csinál az ember újság nélkül? Mit csinál, j ha valamilyen okból a posta nem hozza házhoz a csa­lád megszokott újságját? Detroitiban már hetek óta nincsen angol újság. Mind a három nagy lapnál egy pár szakmunkás sztrájkban van s a többiek, epek, a piketvonalat nem lépik át. Mit csinálnak a detroitiak? Hírekre szomjaznak. Tudni akarják, hogy mi megy végbe a világon. A szovjet. . . Persze, ez az el­ső, amit tudni akarnak, amit tudni kell. Az nem le­het, hogy a szovjet heteken át ne csinálna valami bajt valahol ... És az egyiptomi katonai kormány és katonaság triggerhappy, ahogyan a most meg nem jelenő lapok imák, vagyis: viszket a tenyerük, lövöl­dözni szeretnének a tiszt urak . . . Újság nincs, igy hát leülnek a rádió és a TV elé. Éte az üzletemberek tudják, hogy most az emberek nem újságot olvasnak, hanem rádiót és televíziót hall­gatnak, igy hát erősebben hirdetnek ott. A rádió hir­detések 30 százalékkal, a drágább TV hirdetések 20 százalékkal megnövekedtek. De rádió és televízió nem tudják pótolni az új­ságot. Ilyenkor ráeszmél mindenki arra, hogy milyen fontos az újság! Detroitiban, az autóipari és autóke­reskedelmi fővároislfoan, a használt kocsi elárusítók panaszkodnak, hogy az ujságsztrájk miatt vissza­ment az üzlet. Pedig hát a karácsonyi ünnepek alatt jó üzletet reméltek. Még a nagy ten cent és depart­ment üzletek is, amelyekben karácsonykor úgyszól­ván mindenki vásárolni szokott, panaszkodnak. Ki­derült, hogy ha járókéi is az ember az üzletben, még­is tájékozatlan az újsághirdetések nélkül, nem talál­ja meg azt, amit, ha rátalálna, szívesen megvásárol­ná. Minden éremnek két oldala van és ami rossz, annak is van jó oldala, jelentik a papok. Az újság­­sztrájk vasárnapján tömve voltak a templomok. Mi­ért? Őszintén megmondják a papok: Elmaradt a vas­tag vasárnapi szám, hát eljöttek a templomba még azok is, akik máskülönben lusta templomlátogatóik. És azok is, akiknek máskülönben a vastag vasárnapi újság olvasása miatt nem jut idejük a templomláto­gatásra . . . Elmúlt már Szilveszter, amire úgy vártunk, s uj évünk elején jár immár a lábunk. Szemeink Szilvesztert már messziről nézik, (vidám csörgősipkánk néma lesz egy évig. ßok nap van egy éVben, de még több az óra: sok színes álmunkból hány válik valóra? Háromszázhatvanhat most a napok szán^gy* íd tudja, melyikben mi van nekünk szánva? Hát még a sok óra? Jár, megy szakadatlan, ,s szünet nélkül buzog a nagy életkatlan. Lehullnak az órák a nagy végzetfáról, Vájjon hány lesz boldog a sok-sok órából? Hát Magyarországról milyen sors van Írva? (Felpattan-e végre vörös sarlós sirja? 'Hideg magyar télben kis tüzek élednek, villanó szikrái távol reményeknek. Bár messze a remény, bár messze a távol, néhány reményszikra idáig világok Hol éled a szent tűz, a hunyó zsarátnok? szenvedő lelkekből törnek fel a lángok. Vagy csak lidércfények a porladó síron, s bennem lobognak most, mig e pár sort irom? Kis magyar tüzei a nagy magyar télnek: de már napról-napra több lélekben égnek. Kicsik még a tüzek, nagy a magyar éjjel, de egyre több szikrát repit a szél széjjel? Itt villan egy szikra, ott ködük egy remény: .szentjánosbogárkák a nagy éj peremén. Szentjánosbogárkák parányi kis fények, hirdetői mégis a magyar reménynek. Kis szentjánosfények, mindenütt szétszórva: hej, mért nem lobbannak egy lángba fogózva? Milyen nagy fény volna . . . milyen nagy tűz lenne: vörös zászló, sarló, elhamvadna benne. Kis szentjánosfények — nagy lehet belőle: vörös bolsi rabság elhamvadhat tőle. Óvjuk szent tüzünket . . . élesszük magasra: Virradjon boldog sors a tiprott magyarra! TÜZHALÁL Karácsony és újév után statisztikáikat állítottak össze egyes államok. A szomorú kimutatás megdöb­bentő képet nyújt arról, hogy milyen kevés elővigyá­zatossági intézkedés törénik a magánházakban a tűzveszély ellen. Mindenféle gyúlékony holmit hal­moznak fel a lakásokban. Papirdobozok, di&zek, te­mérdek papír, plasztik, hogy a karácsonyfákról ne is szóljunk, segítik fokozni a lángok erejét. Néha csak egy szikra, egy kiégett biztosíték, hibás villanydrót elég ahhoz, hogy kirobbantsa a tragédiát. Az áldozatok — és ez a legszomoriibfo1 része a kimutatásnak — javarészt kisgyermekek. Ártatlan apróságok, akiket a tűz moloch ja nyelt el, vagy nyo­morított meg egy életre. Ma, amikor már úgyszólván mindent tüzmen­­tessé lehet tenni vegyszerek segítségével, megbo­­csájthatatlan bűn a háztulajdonosok, szülők részé­ről, hogy nem élnek az alkalommal és nem biztosít­ják magukat, lakóikat, hozzátartozóikat. Még az el­hajított cigarettacsutka se jelentene tűzveszélyt, ha a cigarettagyárak nem lennének szűkmarkúak és ugyancsak használnák a tűz mentesítő vegyszereket. Ugylátszik, a törvényhozásnak kell megmozdulnia ahhoz, hogy az évről-évre ismétlődő tömegtragédiák számát csökkentsék. jedelmi pártfogói. I. Rákóczi Györgyei és Lorántffy £sú- , zsannái! Kiváló tanárai vol­tak ebben az időben és a fize­tésük mégis alig volt elég ar­ra, hogy megélhessenek, mert az eklézsia az üldöztetések alatt igen megszegényedett. De azért tanítottak lelkesen, a jobb ügy érdekében. 1856-ban megint uj iskolát építettek. Ez már a hatodik i volt. A Baeh-korszaknak vé­ge lett, az osztrák sas kitépett szárnyakkal hevert a porban. Fellélekzett a magyar kultú­ra . . 1895-ben megint uj épület kellett. Ez a hetedik és utolsó, amely ma is szolgálja a tudományt. Az iskola élete és küzdel­mei a magyarság életét és küzdelmét is jelentik egyút­tal. S ahogy az iskola kihe­vert minden vészt, úgy kihe­verte azokat a nemzet is. Mikor a kis diák belép a pá­pai főiskolába, négyszáz esz­tendő dicsőséggel teljes szel­leme lengi körül és elszorul a szive. Élénken emlékszem még az első napra, amikor ^megál­lottám az épület előtt. Elál­­mélkodtam s alig mertem be­lépni. A nagy múlt sokszor hallott legendái testet öltve döbbentek elém a roppant épülettel és amikor az első lépcsőfokra tettem a lábamat a kalapomhoz nyúltam, pedig senki se mondta, hogy kala­pot emeljek. Alázatosan kö­szöntem a szembejövő, na­gyobb diákoknak és még az is jólesett, ha félretaszitva,. rámkiáltottak: ne lábatlan­­kodj, szecska! ( A szecska név elsősorban az I. osztályoso­kat illette, de az V-esnek a IV. is szecska volt.) Még az üti eg se fájt: pápai diák ad­ta. Az Önképzőkör elnökére úgy néztünk, mint valami félistenre. Hogyne! Hiszen Jókai ebbén az Önképzőkör­ben irta első kísérleteit, Pető­fi is itt járt, fantasztikus fel­­leghajójában s első versét, a “Borozót”, innen küldte el Bajzának az Athenaeumba. Az utcán járva, úgy érzi az ember, mintha minden lé­pésénél szellemek susogná­nak a fülébe: Áhítattal járj, mert nem tudod, melyik nagynak a lábanyomába lépsz! S micsoda tanárok tanítot­tak itt! Csak a legnagyobba­kat emlitem: Kerkápoly Ká­roly, a bölcsészet nagyhírű professzora, Tarczy Lajos, akiről Petőfi igy nyilatkozik: “Tarczy, a derék Tarczy, az kinek mindent köszönhetek” Bocsor István, a történelem híres tanára, akinek az elő­adására még a városiak is seregestől tódultak és aki 48- ban, .mikor a hadbainduló diákok zeneszóval vonultak a háza elé, igy búcsúzott tőlük: “Önök a hazáért harcolni in­dulnak és ha önök nem azt tennék, amit tesznek, mint kárbaveszett munkát, szét­tépném irataimat és dara­bokra törném katedrámat, mint tanári működésem hit­vány emlékét s Írásaimmal együtt elhamvasztanám.” Az iskola egész múltja tün­­döklik a becsületességtől, az istenfélelemtől, a hazaszere­tettől és a tudománytól. Semmi sem fejezi ki hiva­tását méltóbban, mint a Jókai által ajánlott és homlokára került felirat: Istennek, Ha­zának, Tudománynak. BENJÁMIN FRANKLIN Január 17-én lesz Benjámin Franklin születésé­nek 250-ik évfordulója. Világszerte készülődnek az alkalom megünneplésére, ia nemzetek (közti jobb meg­értés előmozdítása érdekében. Több mint 500 társa­dalmi egyesület és 40 ország kormánya külön-ikülön tervezi és tartja meg az ünnepségeket és érthető az egész világ hódolata az ember előtt, aki az emberi szabadságjogok bajnoka volt mindenütt a világon; ezenkívül tudós, államférfi, iró, kiadó és az emberi­ség nevelője. Franklin a szabadság legelemibb kellékének tar­totta, hogy az emberek gondolataikat szabadon kö­zölhessék. Enélikül nincs igazi tudás, haladás, szabad­ság és béke. Ennek a szabadságnak, amit nem szá­jad magától értetődőnek tartani, a kivívását és meg­őrzését tette élete céljává. Első közszereplése — 16 éves korában — a sajtószabadság érdekében történt és halála pillanatában — 84 éves korában — a rab­szolgák felszabaditásán, a négerek oktatásán és al­kalmazási lehetőségein dolgozott. Gyakorlati ember lévén, nem csak szavaikkal, hanem tettekkel érvelt. Első fellépése az volt, hogy a “New England Courant” kiadását átvette James bátyjától, akit az angolok, tárgyilagos bírálatai mi­att, börtönbe vetettek. Ezzel megmentette a lapot. Ugyanakkor ritka bátorsággal a következő idézettel nyitotta meg újságja uj korszakát: “Gondolkozási szabadság nélkül nem haladhat a tudomány, szólásszabadság nélkül nincsenek köz­­szabadságok, amelyekhez pedig minden embernek veleszületett joga van . . . Aki a népet béklyóiba akar­ja verni, a szólásszabadság megnyirbálásával kezdi el.” M i r e b e a u francia államférfi szavai szerint Franklin “a reflektor fényével világított be az euró­­'pai politikai viszonyokba . . . ő, aki megzabolázta a villámot, megfékezte a zsarnokságot is ... a kis em­ber szabadságjogainak kiterjesztését vívta ki minde­nütt.” Franklin hangsúlyozta, hogy minden nemzet sajtója az, amely elsősorban felelős a szabadságok tiszteletbemtartásáért.. “Az újságíró nemzete jóhir­­nevének a letéteményese.” Figyelmeztet, arra, hogy a legcsekélyebb mulasztás a zsarnokság bírálatában — végzetessé fajulhat. Egyik legékesebben szóló cik­kéiben, “A nyomdász védelmében” a következőket írja: “Ha a vélemények• megosztanak, minden véle­ménynek joga van a nyilvánossághoz. Az igazság vé­gül úgyis győzelmet arat a hamisság felett,” Poor Richard álnév alatt irt bátor és szókimon­­'dó nyilatkozatai elragadták az amerikai gyarmatok, közönségét, Pennsylvania Gazette című lapja pedig csakhamar a legtöbb példányszámot érte el Ameri­kában és a legtöbb hirdetést közölte. Poor Richard Naptárja New Yorkban és New Englandban komoly anyagi sikert is hozott, úgy, hogy Franklin 42 éves korában már megengedhette magának, hogy nyuga­lomba vonuljon és hátralevő életét a tudomány elő­mozdítására és nemzete javára fordíthassa. Egyik legfőbb sikere a hírhedt Stamps Tax an­gol adótörvény rendelkezéseinek az eltörlése volt, amit az ő londoni utjának lehetett köszönni. Az ere­deti törvényt az angol parlament 1765-ben hozta meg, súlyos illetékeket szabva okmányokra, könyvekre, uj­­ságpapirosra stb. Életbeléptetése az. amerikai sajtó létét fenyegette, úgy hogy az itteni lapok gyászkeret­ben közölték a hirt a közönséggel. Benjamin megje­lent az angol parlamentben, mire az ellenzéki Pitt és Bürke melléje álltak. Az eredmény az lett, hogy a törvényt visszavonták s az amerikai sajtó szárnyai felszabadultak egyszer és mindenkorra. JÓ PÉLDA Franklin Benjámin hosszú ideig vegetáriánum életmó­dot folytatott; jórészt csak rizzsel, burgonyával táplál­kozott. Egy alkalommal kisérlete­­zései közben egy középszerű halat hozatott fel és nagy ámulatára, a hal gyomrában egy picike halra akadt. — Úgy? — kiáltott fel Franklin — ti tehát egymást faljátok fel? Hát akkor miért ne falhatnék én is belőletek? A következő naptól fogva Franklin húsevő lett. Érdekes tünetről adtak számot az amerikai nagy­városok kereskedelmi kamarái. Karácsony év újév után, amikor a közönség többnyire kimerült, illetve a pénze fogyott el átmenetileg, valóságos vásárlási láz tört ki egyes nagyvárosokban. Az áruházakat olyan tömegek keresték fel, hogy az eladók dörgöl­ték a szemüket, vájjon ébren vannk-e vagy álmodnak? A tünetet sokféleképen magyarázzák és minden magyarázatban “van valami.” Az egyik verzió sze­rint a közönségnek sohasem volt annyi pénze, mint most, a prosperitás évében. A másik: igazán jó alkal­mi vételekhez többnyire csak a nagy ünnepek után lehet jutni, amikor elkezdődnek az- árleszállítások. Bármelyiket fogadjuk is el, a lényeg marad: jó vásárt csináltak az üzletek és jól jártak a vevők is. Mindenkinél többet kaptak ezidén a gyerekek. Soha ennyiféle játékszer nem volt az amerikai üzletek pol­cain, mint karácsonykor. Nem csoda, ha meggondol­juk, hogy egybillió dollár értékű játékot hoztak for­galomba a gyárosok. Joggal nevezik Amerikát az el­kényeztetett gyermekek paradicsomának. Az ünnepek utáni forgalom a legjobb bizonyí­téka annak, hogy Amerikában gazdasági fellendülés van. A dolgozók élvezik munkájuk gyümölcsét. VÁSÁRLÁSI LÁZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents