A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-13 / 2. szám
A JÓ PÁSZTOR 3-IK OLDAL j Emlékezzünk a régiekről | j___________________________________________ ____________________N Fekete Madár főnök (Canadian Scene) Az ős-kanadaiak, az indiánok, úgy élnek a köztudatban, mint szótlan, kevés beszédű nép. Egyik szónokuk azonban olyan rekordot állított fel, amelyet méltán megirigyelhet a világ valamennyi közéleti embere. Több mint 14 óra hosszat beszélt egy indiánokból álló hallgatósághoz. A szónok neve Fekete Madár Főnök volt és a Pottawatomie törzshöz tartozott. Fekete Madár a Michigan taván született.. Csatlakozott sóikkal híresebb kortársához, Tecumsehhez, azokban a harcokban, amelyeket az indián földekre pályázó amerikai csapatok ellen vívtak. Mikor Amerika 1812-ben hadat üzent Kanadának, Tecumseh és Fekete Madár a Kanadát védő angol csapatokhoz csatlakoztak. Fekete Madár résztvett 1812 julius 17-én a Fort Holmes amerikai erőd bevételében. Száznál több Chippewa és Ottawa indiánt talált ott, akik semlegesek maradtak a két fehér sereg mérkőzésében. Fekete Madár elhatározta, hogy toborzó beszédet mond. Röviddel hajnal után találkozott a semleges indiánokkal és elkezdte buzdítani őket, hogy csatlakozzanak azokhoz a törzsedhez, amelyek a határsértő amerikai csapatok ellen küzdöttek. Szenvedélyes szónoklata napnyugtáig tartott. Felsorolta mindazokat a sérelmeket, amelyek Washington idejétől 1812-ig érték törzsét. Beszédének meg volt a hatása. Amint beszédét befejezte, hallgatói harci üvöltésekre kezdtek. Másnap elindultak, hogy megtámadják a Chicago közelében lévő amerikai erődöket. Fekete Madár vezetésével a csoportnak sikerült felgyújtani Dearborn erődöt. A támadás során több nőt és gyermeket megöltek, de mikor az erőd megadta magát, az indiánok szabad elvonulást biztosítottak az életben maradottaknak. A bevándorló pacsirtája (Canadian Scene) Phil Shackleton ottawai iró és gyűjtő mondotta el a Kanadába vándorolt Charlie történetét. Charlie angol pacsirta volt. Charliet valaki ajándékba adta egy angolnak, aki 1834-ben Kanadába jött szerencsét próbálni. Az ajándékozó majdnem elszalasztottá a hajót, amelyen a kivándorló utazott és külön hajót bérelt, hogy utolérje a Themze folyó torkolatánál, Gravesendnél. A kivándorló hajó hajótörést szenvedett a St. Lawrence folyóban, Quebec városa alatt. Charlie és gazdája azonban túlélték a szerencsétlenséget. A madár gazdája cipész-üzletet nyitott a King Streeten, Torontóban és szép napokon kitette a bolt elé Charliet egy kalitkában. A madár énekével sok Kanadába jött angol szivében ébresztett honvágyat. Felső-Kanada kormányzója, Sir Francis Bond Head, hallotta a madár énekét és meg akarta vásárolni, de a csizmadia nem volt hajlandó eladni. Száz dolláros, sőt még magasabb ajánlatokat is visszautasított. Amikor a csizmadia meghalt, a madarat a kormányzó házába vitték, de ott nem énekelt. Mikor néhány hónap elteltével kiderült, hogy a madár szomorú, Sir Francis odaadta valakinek, akinek “külső körülményei hasonlóak voltak a csizmadiáéhoz.-” És Charlie ismét elkezdte az éneklést. Kilenc évi éneklés után Charlie kimúlt. Maradványait Sir Francis Angliába küldette, ahol kitömték. A kormányzó a következő feliratot helyeztette a kitömött madár kalitkájára: “Ezt a pacsirtát egy szegény bevándorló hozta Kanadába. Útközben hajótörést szenvedtek a St. Lawrence folyón és miután 9 évig dalolt Torontóban, általános részvét mellett halt meg, 1843 március 14-én.” Elsősorban a gyermekeket mentették az árvíz elől Calif ormában. Halál az országúton Egy kimerítő tanulmány arról, hogy mi okozza az autóbaleseteket Aerocycle a hadsereg újfajta légi közlekedési eszköze. Az elmúlt évben forgalmi baleset következtében 36,000 ember vesztette életét — több, mint amennyi az egész /koreai háborúban. A forgalmi balesetek sebes ültjeinek száma pedig — beleérve azokat, akik egész életükre rokkantak lettek, tízszer nagyobb, mint a koreai háborúé volt. A közönség sokat hall a forgalmi balesetekről, de még mindig nincs tisztában annak fantasztikus méreteivel. Mi okozza a forgalmi baleseteket és a hihetelen méretű mészárlást az országutakon ? Természetes, hogy a hatóságok régen próbálnak javítani a helyzeten, de az első kimerítő tanulmány most jelent a Motor Vehicle Bureau megbízásából. A két évig tartó tanulmányban mérnökök, útépítési szakértők, lélekbúvárok és más szakértők vettek részt. LÉLEKTANI OKOK A tanulmány szerint a balesetek oka két csoportra osztható: technikai és lélektani okokra. A kettő közül a lélektani okok mérhetetlenül fontosabbak. Ez kiviláglik abból, hogy a legtöbb baleset nem az elhanyagolt utakon történik — ahol a motorosok mérsékelt sebességgel hajtanak — hanem az úgynevezett super highwaykon, ahol a hajtási körülmények ideálisak. Tévedés ne essék, a balesetek egy része technikai okok következménye és ezeken állandóan próbálnak javítani. Keskeny országutak, hibásan épített kanyarok, rossz állapotban lévő autók — főleg rossz fék — hiányos jelző és figyelmeztető táblák mind mind hozzájárulnak a balesetekhez. A részegség szintén behajtja a maga adóját, 16.5 százalékban részes a halálesetekben. Riossz időjárási viszonyok, köd, jég, hó, eső nagy számban szerepelnek a statisztikában. De a haláleseteknek legalább fele olyan körülmények között történik, hogy a technikai körülmé-Tej a zacskóban A földmivelésügyi minisztérium közli, hogy angliai és dániai sikeres k i s é riet ek alapján valószínűleg lesz nem sokára Amerikában is papirnyeket nem lehet kárhoztatni miattuk. IDEGÁLLAPOT KÉRDÉSE Az amerikai hajó — mond-, ja a jelentés — annyira hozzá van szokva autójához, hogy nincsen tudatában miszerint egy potenci álisan gyilkos szerszámot kezel. Mert egy 3000 fontos autó, amely nem több mint 5 mérföldes sebességgel halad, már képes csontot törni, ha megüt valakit és 10 mérföldes sebesség mellett gyilkolhat. Az amerikai hajtok zöme fegyelmezett és rendelkezük a kellő ügyességgel a hajtáshoz. Külföldi szakértők, akik a forgalmi \viSZonyokat tanulmányozták nálunk, nem győzték magasztalni a hajtők fegyelmezettségét és Ügyességét, ahogy “nagy járümeiket kezelik”. De a közel 60 millió hajtó között akad egy bizonyos százalék, amelynek idegállapota a ’“neurózis határán jár” — mint a jelentés mondja és belőlük kerülnek ki a forgalmi szabályok megsértői és áldozatai egyaránt. MI HAJTJA A HAJÓT? Mji hajtja a hajót? — kérdezi a tanulmány, másszóval mi készteti arra, hogy olyan kockázatokat vállaljon, amelyeket normális ember nem vállalna. A válaszra csak az idegorvos tudna felelni, mert az minden esetben más. De bizonyos típusokat még igy is meg tudnak külömböztetni. A leggyakoribb típus a “lázadó” az autoritás ellen. Nem tud beletörődni abba, hogy törvény és rendelet korlátozza az ő mozgási szabadságát. Titokban mindig reméli, hogy a rendőr nem fedezi fel szabálysértéseit. És miután néhányszor megússza baj nélkül, szabállyá válik nála az, hogy rendeletek csak a “vasárnapi bájtoknak” valók. Ő sokkal jobb hajtó, semhogy baja essék. A türelmetlenség és idegfáradtság a százalékszerüen ha vagy plasztikba csomagolható fagyasztott tej. Dániában már árusítják a tej kockákat, főleg hajósoknak, kik több heti utazásra mennek. A fagyasztott tej még három hónap után is úgy ízlik, mint friss tej. szintén nagy bajok okozói. A munkától kimerült ember, amint siet haza, mindig kész felesleges kockázatot vállalni. Kevéssé gondol, hogy néhány perc külömbség vajmi kevéssé éri meg a kockázatot. A legveszélyesebb hajtó azonban a “diktátor”. A DIKTÁTOR TÍPUS Amit a jelentés ‘‘diktátor típusnak” nevez, az nem más, mint a mindenki által ismert hajtó, aki alkatilag képtelen eltűrni, hogy előtte más kocsi legyen, ragaszkodik ahhoz, hogy megcsinálja a kanyarodét a szembejövő kocsi előtt és büszke arra, hogy minden utján sebességi “rekordot” állít fel. Az ilyen ember ideggyógyászati kezelésre szorul. Ha hajlamait nem tudná a hajtásban kiélni akkor azok máshol bukkannának fel. Az ilyen típusa hajtó idegileg kiegyensúlyozatlan, rendszerint megbizhatatlan, nem tűr ellenvéleményt. Hogy mennyire idegalkat kérdése a baleset ennél a fajtánál, arra jellemző a vizsgálat, amelyet a Columbia egyetem ideggyógyászai végeztek Több mint 5000 haj tót vizsgáltak meg, akik balesetet szenvedtek, és akikről megállapították, hogy kisebb-nagyobb mértékben neurotikusuk.. Közülük két éven belül 2563, tehát több mint a fele, újból balesetet szenvedett. Normális ha j toknak még huszadrésze sem volt másodszori balesetben ugyanazon két év alatt. IDEGORVOSI VIZSGÁLAT A tanulmány azt javasolja, hogy azoktól a haj toktól, akiket idegileg megbizhatatlannak találnak — és élve úsztak meg első balesetüket — vonják meg a hajtási engedélyt. Ez logikusnak látszik, de nem olyan könnyű végrehajtani. Először is hoszszu ideig tartó vizsgálat tudja csak megállapítani egy egyébként normálisan viselkedő emberben a nerurózist — másodszor pedig a kérdésben mindig eltérhetnek a vélemények, és a hatóság, mely ezen az alapon vonja meg a hajtási engedélyt, kártérítési pernek teheti ki magát. A tanulmány szerzői tisztában vannak ezekkel a nehézségekkel de ragaszkodnak hozzá, hogy a “vérfürdő az országúton” addig nem szűnik meg, amíg megmaradunk a tévhitben, hogy az úthálózat javítása elég a balesetek csökkentéséhez. Úthálózatunk csakugyan rászorul a javításra, de a tény az, hogy az elmúlt 20 év alatt folytonosan javult — és ugyanakkor folytonosan emelkednek a balesetek. Közben pedig kétségbeejtő elgondolni, hogy a forgalom minden évben több áldozatot követel, mint egy háború . . . FORDULT A KOCKA Németországból és Ausztriáiból már nem jelentkeznek tömegesen amerikai vizűmért, mert ma már az a jelszó, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Mindkiét országban az amerikai segítség annyira megerősítette a gazdasági életet, hogy meglehetősen általános a jólét és alig van munkanélküliség. Nyugat Németországban inkálbb munkáshiány van, annak ellenére, hogy havonta átlag 25,000 német menekül át nyugatra a keletnémetországi szovjetparadicsomból, ahol egyre keservesebb az élet. (HOVÁ TŰNTEK A FARMOK? Elnyelte a farmok százezreit a föld ? Nem a föld nyelte el a farmokat, hanem a pénz. Pénzes emberek, gazdag részvénytársaságok felvásárolták a kisebb farmokat és nagybirtokokat létesítettek. A földművelés és állattenyésztés ma már olyan nagyipar, mint az acél vagy autó gyártás vagy a szépségápolás. A Census Bureau az országban több mint négy és háromnegyed millió farmot számlált, amelyek kiterjedése 3 aker vagy több. “Vagy több” — ez jelenthet többszázezer akert. Csakugyan, az amerikai farmok átlagos kiterjedése 242 aker, jelenti a Census Bureau. Többszázezer akeres farmok csak kis számiban vannak, aminthogy General Motors és U. S. Steel vállalatok is csak kis számban vannak. Kis farmerek alig látják hasznát a paritásos áralátámasztásnak, mert nincsen módjukban termékeiket a kormány raktáraiba elszállítani. A segítséget inkább a nagyobb és legnagyobb, leggazdagabb farmok kapják, például Maine államban, Aroostook megyében, a burgonyatermesztő nagybirtokok. KÖSZÖNET A Jó TANÁCSOKÉRT Bensőn földművelésügyi miniszter kétségbeesésében, amiért nem talál megoldást a farmernép bajaira és problémáira, magukhoz a panaszkodó farmerekhez fordult: adjanak tanácsot, ha tudnak. Adjanak akármilyen tanácsot, csak azt ne tanácsolják, hogy a kormány térjen vissza a 90 százalékos paritáshoz. A miniszter kérése meghallgatásra talált. 2335 levelet, 2335 tanácsot kapott. Minthogy Mr. Bensonnak naponta csak 24 óra ideje van és a levelek olvasásán kívül még egy és más dolga is van, több mint két tucat titkárnőre bízta az olvasást és osztályozást, de megígérte, hogy mind a 2335 tanácsadójának személyes levélben fog köszönetét mondani jó és rossz tanácsaikért. Itt egy pár kóstoló a hatalmas buza-konkoly keverékből : FALU ÉS VÁROS A városi levélírók — nevezzük őket tiszteletbeli farmereknek — általában helyeslik a Benson-féle farmer politikát: azt, hogy hajlékony, vagyis kisebb ár-alátámasztást kell nyújtani a farmereknek. Az igazi farmerek legtöbbje azt javasolja, hogy a kormány a felvásárolt feleslegekből osztogasson iskoláknak, közintézményeknek és külföldi szegény 'népeknek. Sokan a “talaj-bank” politikát helysük. Ez azt jelenti, hogy a framerek csökkentsék a gabona Vetést és ehelyett földjeik egy részét füvei vessék be, miáltal a termőföld minősége feljavul. “Dobják a tengeribe a sok búzát, ami senkinek sem kell!” — tanácsolja egy farmer. 150 levélíró élesen elitélte Bensőn farmpolitikáját. 79-en azt írták, nem tudnak jobb tanácsot adni Mr. Bensonnak, mint azt, hogy vonuljon nyugalomba. EGYRE KEVESEBB FARM A Census Bureau (népszámlálási hivatal) másként vélekedik, mint a new yorki bank, illetőleg számadataival más képet nyújt a farm helyzetről. 1950 és 1954 közt az amerikai farmok száma 600,- 000-el csökkent, vagyis több, mint egytizeddel. 1950- ben 5,382,162 farm volt az országban, 1954-ben már csak 4,782,393. (Ez a statisztika csak azokat farmerokat vette figyelembe, amelyeknek kiterjedése három vagy több aker és évi termelése 150 dollár vagy több.) A hivatalos statisztika legérdkesebb megállapitása ez: ma kevesebb farm van Amerikában, mint volt 1890-ben. IRADŐ ARMER
