A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-24 / 8. szám
2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre _________________$6.00 fél évre _________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year ________________$6.00 Half Year ________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. MINEK TANULNAK OLVASNI? Kiírtában Írni és olvasni tanulni nem elemi iskolás feladat, hanem felsőbb tudomány. A kínai ábc nem a beszédhangokra van alapítva, hanem jelekre. Egy átlagos írástudó ember 10,000 jelet használt, a müveit ember pedig 40,000-et. A kínai ábc ódonsága a legnagyobb akadálya volt annak, hogy a technikai civilizációval nem tartott lépést az ország. Egyben fontos oka annak is, hogy a modern eszméktől elmaradt nép a kommunisták karjaiba hullt. A kommunistáik változtatni akarnak ezen. Be akarják vezetni a latin Írásjelekre alapított ábc-t, ami megkönnyíti az Írást és olvasást. Nem lesz könynyü feladat, mert a hagyományokkal kell megküzdeni. De tegyük fel, hogy sikerülni fog nekik, — mi haszna lesz belőle a népnek? H;a az írás és olvasás elsajátítása által a világ megnyílik a tudatlan ember előtt, azt gazdagodásnak nevezhetjük. De milyen világ fog megnyílni a kínai nép előtt? Egy szűk, gyűlöletre és cselszövésre alapított világ, amely inkább falat emel, mint falat bont. Ha a kínai nép megtanul olvasni és Írni, csak több gyűlöletet fog tanulni mai rabszolgatartóitól. Az írás és olvasás terjedését a civilizáció legnagyobb áldásának tartjuk. Sajnos, az emberiségnek kétharmada még ma sem tud írni és olvasni. De ami a kínai kommunistákat illeti, az a nézetünk, hogy a nép boldogabb lehet írástudatlanságában, mintha megtanulja az írásból, hogyan kell gyűlölni. RIKÁCSOLÓ BŐSÉGSZARU Mindenütt, ahoi szegény és tudatlan a nép ■— Ázsiában és az arab világban — boldogan találgatják most az emberek, mit és mennyit fognák kapni ia sok szépből és jóból, amit Kruscsev és Bulganin szovjet vezérek ígértek indiai és burmai látogatásuk során. Azok a szegény és tudatlan népek nem tudják, hogy a szovjet csak ígér, de nem ad. És amit ad, azt méregdrágán adja. És azt se tudják, hogy a szovjetnek nincsen semmiből feleslege, ellenben nagyon sok ott a hiány. Másfelől a szabad világ tudatában van annak, hogy a szovjet Ígéreteknek erős pro pagan d a-h atásuk van s ezért itt és másutt is hangok hallatszanak, hogy túl kell licitálnunk a szovjet ajánlatait Indiának és Egyiptomnak, Burmának és Afghanisztánnak. Meg is tesszük ezt. Például Egyiptomnak egyelőre 200 millió dollárt adunk kölcsön egy hatalmas Nilus-gát építésére és az évek során ez a kölcsön 1300 millió dollárra nőhet. Kétségtelen, hogy csakugyan tennünk kell valamit az elmaradt népek gazdasági megerősödése érdekében, nehogy a kommunizmus karjaiba szédüljenek. De mértékkel kell osztogatnunk javainkat. Nagyon figyelemreméltó Hollisternek, a külföldi segély főigazgatójának ezzel kapcsolatos nyilatkozata: Moszkva bőségszarut mutogat, de az nem egyéb, mint egy nagy hangszóró, nem bőséges javaik, hanem csak hangzatos propagandafrázisok jönnek ki abból a szaruból. Példa erre az afghamisztáni segítség. A szovjet 100 millió dollár financiális segélyt nyújt a koldusszegény Afghanfeztánnak. Szép summa, ugye? De ... a 100 millió dollárt nem egyszerre adják kölcsön, hanem 30 évi részletekben. Téshát egy évben 3 millió dollár kölcsönnel segítik Afghanisztánt. Három millió dollár egy évben! Óriási! Erről eszünkbe jut, hogy Amerika a háború vége óta 52,000 millió dollárt adott a szövetséges és semleges országoknak, hogy lábraálljanak a nagy pusztulás után. És — jól jegyezzük meg: — Amerikának sok ország adós maradt a kapott kölcsönnel, ellenben az oroszok kegyetlenül behajtanak minden garas köve-GEDŐVAR ASSZONYA Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el A Mátra egyik erdőséges ága, Miként sörényes, elfáradt oroszlán, Nézvén sötéten messze tájakig. E hegytetői kősziklára ül Borús napokban a pihenni vágyó Terhes felhőknek vándor serege; Ez a műhely, hol a komor kovács, A dörgedelmes égiháboru Készíteni szokta a villámokat, Haragvó Isten égő nyilait. Itt állt Salgó vár, mint egy óriás, Ki az egekre nyújtja vakmerő Kezét, hogy onnan csillagot raboljon; Itt állt Salgó. így látta képzeletében Salgó várát Petőfi Sándor, mikor 1845 nyarán arra járt. Romok födték már akikor a hegytetőt, a régi hatalmas várat csak széthullt kövek hirdették, a múlt emlékei már álmokká lettek és csupán a suttogó szellő beszél róluk azoknak, akik elmélázva hallgatják. Egykor a hegytetőn tanyázott az élet, ma a völgybe költözött. Sőt mélyen a vár alatt, bent a föd mélyében, ott folyik most az igazi küzdelem, Salgó vára alatt a salgótarjáni kőszénbányákban, ahol az uj idők hadserege: a munkások küzdenek, hogy meghódítsák az ember számára a szenet, amiből itt fönt melegség, gőz, erő lesz. A zordon régi idők romjai csodálkozva érzik, hogy alattuk morajlik a föld, mintha földrengés volna, pedig csak munka folyik bent a föld mélyében. Egykor régen könnyebben szerezték a kincseket a vár lakói. A zordon, vad lovagi életet megálmodta Petőfi, mikor itt járt és megírta. Elmondja, hogy Salgó vára hajdan a Kompoltiaké volt. Ők uralkodtak itt s uralkodásuk csapás, pusztulás volt az egész környékre. Vad harcosok voltak a Kompoltiak, a munkát nem ismerték, rablásból éltek. Csapataikkal rárohantak a szomszéd falvakra, birtokokra és amit el nem vihettek magukkal, azt elpusztították. Ha utas ment el váruk alatt, megölték és elvették minden értékes holmiját. Ilyen veszedelemben forgott a kereskedő is, ha ezen a vidéken szállította áruját, A megrakott szekerekről sok értékes holmi került a várurak kincses házába. Még a szomszéd várak sem voltak tőlük biztonságban. Rablott kincseikből erős zsoldos csapatot fizettek és a bé-A Jó Pásztor Verses Krónikája ÁLOM ÉS VALÓSÁG Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ ÉVA Dr. Bruce Billings, ismert fizikus újfajta készüléket talált fel, amelynek tulajdonsága, bogy koromsötétben is “lát”. A rendkívül érzékeny műszerrel ellátott gép vaksötétben fényképfelvételeiket készít és a képen minden tisztán látható, amit szabad szemmel sem ember, sem állat nem lenne képes megpillantani. A felfedezésnek óriási jelentősége van békében csakúgy, mint háborúban. Az evaporograph nevű 'ké-Hol elnyugszik, hol meg vonaglik az élet, hol a sir felé tart, hol ismét feléled. Hol gyilok, hol halál, hol békeszivárvány suhan át életünk kinzott, borús Hiába lázadunk, hiába kesergünk: * gonosz, tipró erők lefogják a lelkünk* Mintha drótszálakon rángatnának egyre, egyszer le a völgybe, másszor fel a hegyre. S akár aprók, akár óriások vagyunk, sohsem arra megyünk, amerre akarunk. Isten arca ég bár a csipkebokorba: balsorskezek mégis lehúznak a porba. Sokszor álmot látok, álmát jónak, szépnek: gyümölcse lett Földön a békevetésnek. A csataterekből virágmezők váltak, s a féllábu hősök uj lábat találtak . . . Álmomban nincs többé halál — csupán élet, nincs több bűn, szenvedés, romlás, végitélet. Nincs több könny, csalódás, nincs több vér és átok, s életutainkon nyílnak a virágok. Elfeledtünk lassan minden szörnyűséget: s szivünkben az élet boldog lángja égett. Boldogságfutamok zengtek a világon: lehetett-e mindez más, mint kába álom? Álom és valóság összefolynak bennem, s álmok rózsás méze megejti a lelkem. Jóság, gonoszság közt melyik hát az álom? De a választ erre mindhiába várom. Lehet-e valóság ártatlanok vére, 3ehet-e valóság a rémségek réme? Lehet-e valóság az az igazság sirja, ha sorsunk valóban az Istenkéz Írja? Lesz-e felébredés a sok szörnyűségből, jön-e megváltásnak uj jele az Égből? Avagy elvérzünk-e a nagy mérkőzésen: jósjelek, hol vagytok a csillagos Égen? szüléik, melynek beceneve ‘Éva’ lett, megvédi a bankokat, magánlakásokat, üzletházakat a betörőktől. Az éj leple alatt surranó gonosztevőt megpillantva Éva, nappali fényárba borítja a helyiséget és ugyanakkor megszólalnak a vészcsengők. Háborúban a sötétben felvonuló- ellenséget leplezi le Éva. A csillagászoknak úgy segít, hogy borús éjszakákon is tiszta képet ád a csillagos ég titkairól. Mi földi halandók csak ámulni tudunk az ujdongon. De ugyaniakkor kissé kényelmetlenül érezzük magunkat. Ezentúl nem érezzük magunkat biztonságban a sötétben, négy fal között sem. Sohasem tudjuk, hol, ki leselkedik ránk Éva segítségével. “A privacy” ezzel véget ért az emberiség számára. Amiig csak a telefonbeszélgetéseket tudtál^ titokban kihallgatni, nem volt olyan rossz a helyzet. Elvégre nem kell titkokat telefonon közölni, de magánéletünkbe való 'kémlelés már valami egészei l más. Most már nemcsak füle van a falnak, de szeme is... kés urak, akik nem rablásból éltek, nem tarthatták akkora csapatot. Azért vakmerőén rárohantak a Kompoltiak szomszédaikra is és pusztulás halál hirdette, hogy merre jártak. így rohanták meg egyszer éjjel a szomszéd Gedővárat. A fegyveres legényeket levágták és betörtek a várur szobáiba. Kompolti két fia, Jób s Dávid, itt látták meg Gedő vár urának szép feleségét, Perennát. M]indakettőt megbtivölte a nő szépsége és mikor utána akartak rohanni, a férj kivont karddal útjukat állta. Jób a férjjel viaskodott és megölte, ezalatt Dávid az ájult nőt karjába kapta és elvágtatott vele. Salgóra érve, Dávid csodálkozva tette le a még mindig eszméletlen asszonyt és minél tovább nézte csodaszép vonásait, annál jobban lángra lobbant benne a szerelem. De Jób is meérkezett és magának követelte a nőt. Perenna ekkor tért magához és megértette szomorú helyzetét. Kétségbeesését még növelte az, hogy Jób dicsekedve beszélte el, hogyan szúrta le a férjét. A fiuk vitája a rabolt aszszony felett mind hevesebb lett míg végre kihúzták kardjukat, hogy egymásra rohanjanak, amikor apjuk közbelépett. Megtudta, hogy min is vesztek össze és úgy döntötte el a vitát, hogy egyiküknek se Ítélte Perennát, hanem kijelentette, hogy az övé lesz. A fiukban fellázadt a vér, de kemény apjuk parancsának nem mertek ellenszegülni, különösen nem, mikor kijelentette, hogy Perennát feleségül veszi. Az esküvő napja közeledett. Perenna borzasztó tervet forralt férjének gyilkosai el-7 . t Magahoz hívta Dávidot, elmondta neki, hogy mennyire gyűlöli az öreg Kompoltit, ki feleségül akarja venni és hogy nem kevésbbé gyűlöli Jóbot, aki férjét megölte. Hia Dávid az apját és Jóbot megöli, akkor ő a felesége lesz. Dávid megborzadt a tervre, de megígérte, hogy megteszi. Derült kék éj volt, tiszta csöndes éj, Vidáman néztek felhőtlen magasból A földre a hold és a csillagok. Olyan vidáman! . . . Hah pedig mi történt A földön? Apa és testvérgyilkolás! Dávid belopózott a terembe, ahol apja aludt és álmában ölte meg apját. Aztán belépett Jób hálótermébe. A zajra Jób felébredt, felült a fekvőhelyén, de mire feleszmélt volna, hogy mi történik vele, már kereszttilszurta a Dávid kardja. A véres tett megzavarta a Dávid eszét, őrülten rohant teremből-terembe, mig végre fáradtan összeroskadt és mikor felébredt, először atyját költögette., aztán bátyjához! ment át és mikor egyik sem mozdult, őrültségében ezt mondta: — Miilyen mélyen alszik ma itt mindenki! Itt van az alkalom, most megszökhetem Perennával! Berohant az asszonyhoz, aki a férfi zavaros arcából és kuszáit beszédéből rémülve tudta meg, hogy mi történt. Megtudta, hogy Dávid megölte apját és testvérét és ezzel bosszút állt Gedővár urának meggyilkolásáért. De szökniük kell, most az alkalom idején. Perenna tiltakozott, csillapította, de Dávid karjába ragadta a nőt, végigrohant vele a boltíves folyosókon, fel a vár bástyájának szélére. Itt megálll és elkiáltotta: — Most, elrepülünk innen! Felrepülünk a mennyországba! Mindjárt ott leszünk! Ezzel az asszonnyal együtt leugrott a mélységbe, Minda ketten holtan, szétszaggatva terültek el a szikláikon, KIKOSARAZOTT KÉRŐK Amikor ia férfiak és nők közt házassági szempontból mindig kedvezőtlen arányszámot még csak statisztikákból tudtak az emberek, de a mindennapi életben még nem igen lehetett észrevenni, hogy a teremtés urainak értéke ritkaságuk következtében is egyre jobban növekedik, minden leány életprogramjához tartozott, hogy a kérőkben kissé válogasson, amig rá nem talál az igazira. Erre valamikor azért is helyeztek nagy súlyt, nehogy a férj valahogy felesége szemére vethesse, hogy de nagyon hozzásietett a legelső kérőjéhez, úgy látszik félt, hogy második már nem akad és legyen is megfelelően hálás annak a derék és bátor férfiúnak, aki a vénleányságtól megmentette. Az eljegyzés előtt illet hát néhány kosarat kiosztani, ami az eladó leány tekintélyét nagyban növelte, mert biztosan kiváló leány lehet, aki ennyi kérőt nyugodtan kikosaraz és nem fél attól, hogy a végén hoppon marad. Azt persze mondani sem keil, hogy a házasulandó férfiú értékére egynéhány ilyen kosár annál kedvezőtlenebb fényt vetett. Hogy a visszautasított szivet és kezet miért kosár alakjában nyújtja át a rátarti leányzó, azt egy régesrégi magyar mese így magyarázza meg. Hatalmas várában élt a vitéz Sámson lovag, de bizony keveset ült otthon, hü csatlósával, Gergelylyel egyre csak az erdőt járta, vadászot és egyedül hagyta leányát, a világszép Ilonkát. Szegényke hát csak otthon maradt, egyedül üldögélt szobájában és hogy ne unatkozzék, egész nap kézimunkázott, vőlegényének hímzett csodaszép tarka övét ,amin majd kardját viseli. A sok tarka selyemfonál folyton szerte hullott, fogta hát magát Ilonka, lement a faluba Ambrus mesterhez, hogy szép kis kézimunka kosarat csináltasson. Ambrus mester, akinek felesége a legházsártosabb asszony volt messze földön, örömmel fogott munkához, két egész hónapig dolgozott rajta nagy szeretettel, de meg is volt a látszatja, mert ilyen szép kosarat talán még soha senki sem látott, olyan virágkoszorút font bele Ambrus mester. Pedig a felesége szünet nélkül szidta, szapulta, hogy minek bíbelődik ennyit evvel a haszontalansággal, majd meglátja, még megbánja. Micsoda élettárssal is verte őt ■meg az Isten, vagy nem dolgozik, ha meg végre valamihez fog, abban sincs köszönet! Most is, ahelyett, hogy kész portékáját vásárra vinné, a kuckóban ül és evvel a haszontalansággal játszik. Ambrus már annyira megszokta felesége örökös pörlekedését, hogy ügyet sem vetett rá és nem is felelt a sok zsémbelődésre. Amikor a kosár elkészült, Ambrus nagy megelégedéssel szemlélte. “Hála Istennek, igazán örülök, hogy készen vagyok”, szólt feleségéhez. “Mondd utánam, hiszen tqdoim, te is ölülsz.” De hiába örült az asszony, bevallani csak nem akarta; a férje először kérte, majd fenyegette, és mikor ez se használt, fogta magát, megverte. Éppen arra ment két szomszédasszony, akik a nagy veszekedésre kíváncsian megálltak, sőt be is kukucskáltak az ablakon. S így azután ők is látták, hogy Ambrus alaposan helybenhagyta az asszonyt. A két szomszédasszony persze hamar hazaszaladt elmesélni, mit láttak. A két férj meghallgatta a mesét és ez bizony szeget ütött fejükbe. Ambrus igy gondolkozott, vájjon nekik engedelmesebb feleségük van-e. ”Hát te utánam mondanád-e, ha kívánnám?” kérdezték a férjek. Ennek persze hire ment, a férjek mind kipróbálták, hogy kinek fogad szót a felesége és mikor kiderült, hogy egyik asszony se mondaná szó nélkül az ura után, hogy hála Isten, kész a 'kosár, mind dühbe jött és mind megverte a feleségét. Ambrus mester pedig fogta a kosarat, felvitte a várba. Ilonka nagyon megörült, annyira tetszett neki a kosár, hogy gazdagon megjutalmazta Ambrus mesteri. A sok tarka selymet berakta a szép uj kosárba és úgy hímzett tovább. Egyszerre megérkezett a vőlegénye, aki már útközben hallotta, mi történt a faluban. És mert ő is kiváncsi természetű volt, hát ő is megkérdezte Ilonkát, hogy ő mit felelne, ha megkérné, mondjon valamit utána? — Ne kérdezze, meri én se felelnék másképpen, mint az asszonyok. — Az bizony nagy kár, mert bizonyos, hogy én is éppen úgy elverném, mint a falubeli férjek. — Arra ugyan ne számítson, akkor már mehet is, — felelte Ilonka, a kosarat a vőlegénye kezébe nyomta, a jegygyűrűt is beledobta és kiszaladt. Azóta teszik ki kosárral a kellemetlen kérők szűrét a leányok. Katasztrófa a légikben California felett nagy magasságban, 'közel a Föld íég! űrének határához, felrobbant a légierő legújabb, legnagyobb B-52 nyolc- rakétamotoros atombombavető repülőgépe és anyole pilóta közül négy életét vesztette. A repülőgép nyolc millió dollárba került.
