A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-17 / 7. szám
Nagyböjt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 4. fej. I—11 Az időiben Jézust a pusztába vivé a Lélek, bogy megkísérelte őt az ördög. És miután negyven nap és negyven éjjel bőjtölt, azután megéhezék. És hozzájárulván a kisértő, mondá neki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak. Ki felelvén, mondá: írva vagyon: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik. Távozzál sátán! Akkor magával vivé őt az ördög a szent városba és a templom1; ormára állitá és mondá neki: Ha Isten fia vagy, vesd le magadat; mert meg van Írva, hogy angyalainak parancsolt felőled s kezeikben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Megint Írva vagyon: Ne kisértsd a te Uradat, Istenedet. Majd ismét egy igen magas hegyre vivé őt az ördög és megmutatá neki a világ minden országait és azok dicsőségét s mondá neki: Mindezeket neked adom, ha leborulván, imádsz engem. Akkor mondá neki Jézus: Távozzál, sátán, mert írva vagyon: A te Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj. Akkor elhagyá őt az ördög és ime, angyalok jövének és szolgálnak neki. SZENTBESZÉD A nagyböjtben mi is nagy munka előtt állunk. Az ördög hatalmát: a sötétséget, a bűnt kell magunkban legyőzni s Krisztusba kell költöznünk. Az Egyház csak Krisztus Urunk példáját követi, amikor böjtöt rendel. Az Egyház csak alkalmat és módot nyújt híveinek, hogy Krisztussal együtt vezekeljenek. Nem igaz keresztény tehát az, aki azt mondja, hogy a böjtöt nem Krisztus rendelte, hanem az Egyház s azért az nem kötelező. Nem mondotta-e Krisztus Egyházának: ‘‘Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg.” Nem igaz keresztény az sem, aki azt mondja: akkor bőjtölök, amikor akarok, vagy akkor, midőn nincs mit ennem. Az előbbi semmi más, mint akaratoskodás, az utóbbi pedig kényszerű helyzet. Sem az egyiknek, sem a másiknak Isten előtt semmi érdeme nincs, vagyis a saját akaratunknak, kívánságunknak és vágyunknak alárendelése, megfélezése. Krisztus Urunk is egész földi életében elsősorban az engedelmességet gyakorolta. Ő maga mondja: “Engedelmességet akarok és nem áldozatot.” És egész élete a folytonos engedelmesség volt, a jászoltól a keresztig, Betlehemtől a Kálváriáig, amint az írás is mondja: “Engedelmes volt pedig a halálig, még pedig a kereszthalálig.” “És ha Krisztus engedelmeskedett, akkor követőjének szavad önkényeskednie? Vájjon mióta nagyobb a tanítvány a mesterénél, Ádám fia az Isten Fiánál? Krisztus engedelmeskedett mennyei Atyjának, az igaz kereszténynek pedig engedelmeskednie kell a Krisztus által alapított Egyháznak. Krisztus Urunk nemcsak azért bőjtölt, hogy nekünk példát adjon, hanem azért is, hogy példáját követve és bűneinket vezekelve egyben jót is cselekedjünk. A jó cselekedetek közé sorozza a böjtölést is. J '''*'** Legyünk tehát jók, amint Krisztus is mondja: “Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletese” ___ A régi és az uj hit harca Irtás Sister ALEX ANDRENAs Bettiah3 India Konok volt a leánya egy nagyon gazdag hivatalnoknak, ki a nepáli király szolgálatában állott. Konok még csak 12 éves volt, midőn édesapja öt hozzánk küldte az intézetbe jó nevelés céljából. A gyenge termetű leányka nagyon kedves, de túlságosan csendes volt. Lassacskán megszokta uj környezetét, és vidám és boldog volt. Különösen nagyon szívesen hallgatta végig a hittanórákat és szívesen vett részt a szentmisén. Ezt ő saját akaratából tette, senki sem kényszeritette erre és nem, is beszélte rá. A tanulás nagyon könnyen ment neki. Négy évig volt nálunk Konok az intézetben. Mindig nagyon boldog volt, de ha szó esett arról, hogy nemsokára már véglegesen haza fog menni, akkor mindig fájdalmas lett arckifejezése és látni lehetett belső harcát. De sohasem árult el nekünk semmit lelkiküzdelmeiről. így mi nem sok fontosságot tulajdonítottunk ennek. Elérkezett a búcsú napja. Négy év alatt Konok igen csinos derék és okos fiatal hölgy lett. Édesapja igen büszke volt okos szép leányára. Konoknak a végleges válás az iskolától nagyon nehezére esett. Sokszor észrevettük, hogy szemei könnyesek, s mindig csendesebb és meggondoltabb lett. Midőn iskolatársai öt egy néhány év ntáni viszontlátásra meghívták, ő erre fejrázással és különös mosollyal felelt. Mindenki csak csodálkozott felette, és Konok lesütött szemekkel szót!an maradt mindvégig. Konok elhagyta az intézetünket. Néhány hét múlva édesapja jelent meg a láthatáron, nagyon izgatottan és indulatosan. Az elöljáró nővért kereste. Már a bejáratnál kitört belőle a keserűség: “Hogyan jöttek Önök ahhoz, hogy a gyermekemet titokban megkeresztelték’’ ? Az elöljáró nővérke érthetetlenül nézett a támadóra és csodálkozva mondta, nem tud a dologról egyáltalán semmit. Erre az ur nyugodtabb lett, és habozva mesélni kezdte, hogy amióta Konok hazajött, nem akar isteneknek áldozni, minden szigor és fenyegetés hiábavaló. Kijelentette, hogy ő egy megkeresztelt keresztény, és ha halálába is ikerül, ő soha többé a pogány isteneknek áldozni nem fog. — “No de én őt majd addig fogom kínozni, mig szándékáról le nem tér!’’ — Fogait esikorgatva, ökleivel fenyegetve, minden köszönés nélkül, eltávozott. Az elöljáró nővérke nem tudta elképzelni, hogy hogyan lehetett Konokot megkeresztelni az ő tudta nélkül. Mindjárt kutatni kezdte az esetet. Kiderült ,hogy Konok szivében már régen egy csillapíthatatlan vágy lakózott a szent keresztség után, és azért a bucsuzás napján még távozása előtt egy idegen missziós pátertől, aki néha-néha iskolánkat meglátogatta, megkereszteltette magát. Ez alkalommal az első szent áldozásban is részesült. Mindehhez a szükséges előkészülődés olyan csöndesen és titokban történt, hogy senkinek a házban még csak sejtelme sem volt semmiről. Csupán egy nővérke volt némileg beleavatva, ki az iskolában nem tanított. Konok munkája volt mindez, mivel meg akarta így menteni iskolánkat egy rettenetes őszszeütközéstől a pogány fanatikus apja dühétől. Ö nagyon jól tudta, hogy megkeresztelkedése nagy kellemetlenséget hozna iskolánkra. Ezért mindent egyedül, csöndben és titokban tett, a mi zárdánkon kívül. A misszionárius páter mondta, hogy Konok teljesen tudatában volt anak hogy mit tesz. Nagyon jól előkészült mindenre, és \'0Ts- res&tség utáni erős vágyódásának nem lebe-Egyiptomi járvány Magyarországon A Dunántúli Napló jelenti, hogy a Dunántúl és az egész országban egyiptomi járvány tünetei mutatkoznak. Az egyiptomi járvány nem betegség tömegek fellépése, hanem nagy tömegek körében feléjbredt vágy, hogy kijuthassanak az egykori fáraók és a mostani katonai diktatúra országába, ahová moist mérnököket, technikusokat és munkásokat toboroznak több hid építésére. Egyiptomba! — ezt suttogják egymás fülébe a magyar mérnökök és épitőmunkások. Egyiptomba, ahol nincs munkahajsza, nincs munkaverseny és talán jobb a fizetés is, mint otthon! De a fizetés kérdése másodrendű. A fődolog, hogy az egyiptomi misszió révén kiszabaduljanak a magyarországi szovjetparadicsomból. Magas láz kiséri az egyiptomi járvány fellépését. A Dunántúli Napló suttogó propagandáról ir és könnyű elképzelni, mi rejlik ©mögött. De egy jellemző tényt is megemlít a lap: Sokan válópert indítottak, mert úgy hallották, hogy az egyiptomiak csak nőtlen férfiakat fogadnak fel a Nílus hídjainak építésére. tett ellentállni. A szent áldozás után azt mondotta nekem: “Páter, ez az én első és utolsó szentáldozásoim volt! Ha én most haza megyek, és ha édes apám megtudja, hogy én keresztény vagyok és ha visszautasítom az isteneknek az áldozást, én jól tudom, ő engem be fog zárni és addig kínoz, mig nem halok meg. Ez egész biztos. De a jó Isten segítségével és kegyelmével én kitartó akarok maradni. Nagyon kérem ezért, tessék értem imádkozni, a szent misében és reárn gondolni, hogy erős maradjak. Én reám már csak egy ut vár — a menyország útja!” És ezzel eltávozott . . . Hogy Konok meghalt-e hitéért, mi azt ki nem fürkészhettük a messze Nepálból, de arról értesültünk, hogy édesapja dühe csillapíthatatlan és, hogy ő Konokot bezárva tartja. . . KATOLIKUS EGYHÁZ IZRAELBEN Izrael teljesítette a római katolikus egyháznak minden követelését amely a függetlenségi háború alatt megrongálódott épületek kár térítés éré, illetőleg háborús szükségletek miatt lefoglalt épületek vissza adására vonatkoztak. Az utolsó rendezés a Hártuv melletti Dir-Rapasz kolostor háborús kárainak megtérítése volt. Monsignor Antonio Vergani, a Vatikán izraeli megbízottja, levelet intézett Mese Sápira vallásügyi miniszterhez, köszönetét fejezve ki az egyháznak nyújtott segítségért és a követelések készséges teljesitéséére. PATER KÖHLER JUBILEUMA Köhler Ferenc atya most tölti be 70-iik évét a Metz melletti Bellefrance St. Vincent kolostorban. Világi pap volt, a pesti Szt. Imre kollégium igazgatója, majd a lazarista rend provincinálisa, melynek a Ménesi utón volt háza. Szent Vince konferenciák vezetője. A náci nyilaskeresztes idők alatt naponta még bombázás alatt is, hősiesen látogatta, lelkileg gondozta a VII. kerületi gettóba szorított keresztényzsidókat. Majd neki is menekülnie kellett. Először Parisban működött, Károly király hűséges hive a bizalmasa volt. Ott volt a Nancyi emlékezetes esküvőn. Most IV. Károly életrajzán dolgozik, mely már befejezés előtt áll. BŐKEZŰ GAZDA Pethlevre herceget újév alkalmával felkereste nagyszámú cselédsége és jókívánságokkal halmozta el. — Köszönöm a megemlékezést — szólt a herceg — és hálám jeléül mindazt nektek ajándékozom, amit az év folyamán tőlem loptatok. Az olaszországi Cortinában zajlottak !e az olimpiai korcsolya versenyek. Nagyböjt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János 1, 44—52, Azon időben: Ki akart Jézus menni Galileába, és találá Fiiepet. És mondá neki: Kövess engem. Filep pedig Betszadábók való volt, András és Péter városából. Filep találkozók Nátánaellel és mondá neki: Akiről Mózes nt a törvényben és a próféták, megtaláltuk Jézust, József fiát Názáretből. És mondá neki Natánael: Kerülhet-e valami jó Názáretből? Mondá neki Filep: Jer és lásd. Látván Jézus hozzája jönni Natánaelt, mondá felőle: íme az igaz izraelita, kiben nincs álnokság. Mondá neki Natánael: Honnan ismersz engem? Felelvén Jézus, mondá. neki: Mielőtt Filep téged hívott volna, midőn a fügefa alatt voltál, láttalak téged. Feleié neki Natánael, és mondá: Rabbi, te vagy az Isten fia, te vagy Izrael királya. Felelvén Jézus, mondá neki: Mivel mondottam neked: Láttalak téged a fügefa alatt, hiszesz; még nagyobbakat fogsz látni ezeknél. És mondá neki: Bizony, bizony mondom nektek, mostantól látjátok az eget megnyílni, és az Isten angyalait fel és leszállani az ember fia felett. SZENTBESZÉD Négyezer éven keresztül zárva volt az ég emberek előtt bűneik miatt, midőn végre az Ur Jézus Krisztus megnyitotta azt. A Szentlélek megvilágitá Filep elméjét, minek folytán ő a legnagyobb készséggel engedelmeskedett az Ur hivó szózatának és rögtön követte Krisztust. Amint hallottuk, az alacsony származású és tudatlan halászokat hivta meg Krisztus Urunk az apostolságra, és azok a legnagyobb készséggel azonnal követték az Urat, hálát adva, hogy Jézus őket postolaivá választotta. Isten. Mesterünk minket is és minden embert meghívott az üdvözítő hitre; mi is adjunk hálát, hogy tagjai lehetünk Krisztus Anyaszentegyházának, amelynek gazdag kegyelemeszközeit üdvösségünk munkálására használjuk fel és mint az Anyaszentegyház buzgó és élő tagjai, sóhajtsunk fel: “Oh végtelen irgalmu Isten, ki minket, méltaU lan szolgáidat, érdemeink nélkül csupán kegyelemből a Te szőllődbe az üdvözítő hitre meghívtál, esd ve kérünk, nyújts Segélyt, hogy mint fáradhatatlan, jó munkások, szent akaratod szerint buzgón működhessünk és a jó munkának jó bérét mennyekben élvezhessük.” HAMVAZÓSZERDA A bünbáiiai és vezekelés 10 napja A nagyböjt negyven napjának kezdő napja a maga szürkeségével eszünkbe idézi a zsoltár szavát, melyet az esendő és bukásra hajlamos ember minden idegszálával érez: “Tiszta Szivet teremts bennem Istenem!” Hiszen áhitjuk annak az életnek szépségét, mely az isteni parancsolatok sövénye között tart meredeken az ég felé. Ha az ember a bűn miatt elvesztette ezt a szépséget, vissza kell szereznie a bünbánat által. Az Egyház ősidők óta a Negyvennap idejét rendelte a bünbánatra és vezekelésre. Őseink vezeklése nagyon kemény volt. A szentegyház pitvarában szennyes ruhában, könnyezve térdeltek, gyászolva az elvesztett életet; bőjtöltek, imádkoztak, alamizsnálkodtak s kérlelték az Egyházat. Az Egyház pedig, mint egy nagyon régi imádság mutatja, igy könyörgött érettük: “Könyörgő kérésünket, zokogó szivünket öntjük eléd, Uram. Könyörülj meg azokon, akik bevallják előtted bűnüket! Irgalmazz nekik, hogy ne essenek az ítéletkor fenyegető büntetésbe; térjenek viszsza a tévedés útjáról az igazság ösvényébe és soha többé ne sértsék őket uj Sebekkel!” Ha nekünk nem is kell már ilyen keményen vezekelnünk, lelkünk megtisztulása végett, mi is rászorulunk. Szivünkben olyan vágyak indulatai hullámzanak, amelyeket sem ésszel, sem erővel le nem gyűrhetünk ; ez ellen az imádság gyógyszerét használjuk. A gyónás pedig a léleknek valóságos gyógyfürdője; helyes és gyakori használata kiemeli lelkünket a gyarlóságból és egészségessé teszi. A bünbánat szelleméhez nem elég a gyónás: kell az önmegtagadás is, mert a lélek csak vele lehet tiszta, mint a liliom a tövisek között. Mindennek betetőzése pedig: érintkezésbe kerülni az Élettel. Az igazi Élettel, aki Krisztus. A botlásból felocsúdó lélek odaborul eléje és meghallja vigasztalását: Ne féljetek a világ bűneitől, ne féljetek a testi szenvedély tüzétől: Én vagyok a bűnök bocsánata! Ne féljetek a sötétségtől: Én vagyok a világosság! Ne féljetek a haláltól: Én vagyok a feltámadás és az élet! ________________________________________i t W pIsztor
