A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-10 / 6. szám

1— ft nr ntDTrr Ötvenedvasárnapra EVANGÉLIUM Szent Lukács 18, 31—43. rész Az időben magához vévé Jézus a tizenkettőt és mondá nekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe és betel­jesednek mind, amiket megírtak a próféták az Em­berfiáról. Mert a pogányok kezébe adatik és meg­­esufolják, bántalmazzák, megköpdösik és miután megostorozták, megölik őt, de harmadnap feltámad. Azonban ők mitsem értenek ezekből és ez az ige el volt rejtve előlük és nem értették a mondot­takat. Lön pedig, midőn Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az ut szélén, kéregetvén. S amint hal­lotta az átvonuló sereget, tudakozódék, micsoda az? Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. És íkiáfltá, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az előlmenők pedig inték őt, hogy hallgas­son. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, kö­nyörülj rajtam! Megállván tehát Jézus, parancsolj, hogy vezes­sék hozzá. Mikor azután közel jött, kérdé ő, mond­ván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pe­dig mondá: Uram, hogy lássak! És Jézus mondá ne­ki: Láss, a te hited megszabadított téged. És azonnal látott s követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, amely ezt látta, dicséretet mondott Istennek. SZENTBESZÉD A vak egyike a legszerencsétlenebb lényeknek, sőt mondhatjuk, hogy Istennek legszánandóbb te­remtménye. Nem látja a nap világát, sem a csilla­got. az eget, nem gyönyörködhet a természet bájos szí pompájában, nem szemlélheti Isten számtalan te­remtményeit, még azokat sem, akik őt szeretik. Neki soha sincs nappal, neki csak folytonos, szakadatlan éjszaka van! És mégis van ennél még sokkal kegyetlenebb sors is. A testi vakságnál sokkal borzasztóbb a lelki vai ság. Az olyan ember, aki nyitott testi szemekkel A te hited megszabadított téged! jár ugyan ebben a nagy világban, de nem látja lelki szemeivel a világ aloktóját, nem jut el eszével az ég és föld Urához. És akit a teremtmények nem ve­zetnek el a Teremtőhöz, a lelki vak sokkalta szeren­csétlenebb és sajnálatra méltóbb, mint a testi vak. Aki küzd, fárad, él, de nem ismeri a küzdelem, fáradság ,az élet célját, akinek nincsen hite, nincsen reménye, nincsen Krisztusa, az az igazi vak, az jár a folytonos sötétségben, az örökös éjszakában, ha még olyan jól és messzire látnak is a testi szemei. Lelkes, hivő embereket, aminő az evangéliumi vak volt, most is látunk. Ők Krisztust követik az életnek minden ut­ján; nemcsak a sima, hanem a göröngyös, nemcsak a rózsás, hanem a tövises utakon is, mert jól tudják a Szentirásból, hogy nincsen másban üdvösség, csak egyedül Krisztusban. De sajnos, a lelkes tömeg mel­lett látunk az utszélen ma is vakokat, szegény, sze­rencsétlen koldusokat, kik nem látják Krisztust, vagy akiknek szivük távol áll Jézus Krisztustól. Vigyázzunk! Krisztus nem egyszer, de többször is elvonul mellettünk, az Istennek intő szózatát, hi­vő szavát többször is hallhatjuk . . . Tőlünk függ, hogy észrevessziink-e és felkiáltunk-e a vakkal: “Jé­zus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Ne rösteljünk kiáltani, ne szégyeljük magunkat az emberek előtt; addig kiáltsunk, amig Krisztus bennünket is észre-, vesz és tőlünk is megkérdezi: “Mit akarsz, hogy cse­lekedjem neked?” Akkor pedig siessünk a felelettel: “Uram, hogy lássak! Igen én látni akarok, én nem akarok sötét­ségben botorkálni, én látni akarom az élet útját, én látni akarom életem célját és végét, és Hozzád kí­vánok eljutni, Krisztusom! . . .” És Jézus majd nekem is azt feleli: “Láss!” '» 3® P «TOE Ft. Flanagan nevelési módszere “Boys Town felé — mond­ják a pályaudvaron — így is igy megy az ember.” Éppen úgy elmagyarázzak az útirányt, mintha Chicagó­ba, vagy New Yorkba keres­tem volna a vonatösszekötte­­tést. Az autóbusz-társaság iro­dájában a hivatalnok egy da­rabig lapoz a menetrendben, aztán számoszlopokon fut vé­gig az ujja és végül megáll egy névnél: “Boys Town, tiz mérföld nyugatra Omahától, Nebraska államban.” S mikor végre az automobil-klubban előhúztam tagsági igazolvá­nyomat, hogy megtudjam, nem lenne legjobb saját ko­csimon menni Nebraskába, a tisztviselő egy polcról térké­pet vett elő, ceruzájával kis fekete pontra mutatott: “Itt van Boys Town; Father Fla­nagan Boys Townja.” Ha valamilyen fővárosba olyasvalaki érkezik, akit a vá­ros meg akar tisztelni, akkor az elöljáróság képviselője megjelenik, hegy a vendéget üdvözölje. A Fiuk Városában is vár valaki, és igy szól: “Welcome in Boys Town” (Is­ten hozta a Fiuk Városában). De ez a valaki alig tizennyolc éves, társaihoz hasonló fia­talember. A Fiuk Városa Flanagan atyának életté vált meggyő­ződése, hogy a fiú, amint fel­keltik benne a felelősségér­zetet, önbizalmat nyer és ké­pes lesz önmagát irányítani. És ebben a városban Flana­gan atyának valósággá vált az a kijelentése is, hogy a fe­lelősség alakítja a jellemet. Boys Town — község, hivata­losan bevezetve az amerikai városok lajstromába — önma­gukat kormányzó fiuk közös­sége, kis emberek kis városa. Választási kampány Évente kétszer van válasz­tás a Fiuk Városában. Az al­kalmas, egészséges gondolko­dású, kifogástalan erkölcsű fiukat társaik jelölik mint kandidátusokat. Polgármes­tert, négy városi tanácsos, ti­zenhét kerületi elöljárót, egy bírót és egy ügyvédet, meg egy közvádlót választanak. Boys Town polgárai a város ügyeinek személyes intézése révén megtanulják a jó és rossz kormányzás közti kü­lönbséget, s le tudják vonni ebből a következtetéseket. A városi funkciónáriusak hatás­köre ugyanaz, mint a többi amerikai városokban. A par­kok felügyelője mellé pl. hu­szonöt fiú van beosztva a köz­kertek karbantartására. Min­den háznak -— átlag busz fiú­nak ad szállást egy lakóház — van egy, a lakók által vá­lasztott vezetője, aki felelős a csoportjához tartozó összes fiuk viselkedéséért. A válasz­tások titkosak, és csaknem ugyanolyan jelenségek kisé­rik, mint New Yorkban vagy Washingtonban a felnőttek közt lefolyó választásokat. Gyűléseket tartanak, beszéde­ket mondanak, kortes-felvo­nulásokat rendeznek zenével és énekkel, saját nyomdájuk­ban előállított röpcédulákat osztanak szét. A választás napján minden polgár megje­lenik az urnák előtt, mert tud­ják, hogy a jó polgár köteles­ségeihez hozzátartozik a köz­ügyekben való részvétel. Ezt a demokratikus alkotmány alapján nekik biztosított vá­lasztójogukkal való élés által gyakorolják. Munka és rend A Fiuk Városában a város vezetőségének épületein és a lakóházakon kívül van több Iskola, postahivatal, bank, gondozó intézet, nyomda, könyvtár, laboratórium, tor­nacsarnokok, műhelyek, ker­tek, gőzmosó, egy szép temp­lom, stadium, uszoda, farm, tehenekkel és más 'háziálla­tokkal szántóföldek és zöld­séges kertek és minden más berendezés, ami városokban lenni szokott. Mindenütt fiuk állnak a rrrwelyek padjai mellett, fiuk Bcebk a nyom­dában a szed>s®>eket, fiuk fe­jik a tehene’-3 Ba postahiva­talban fiufe Bkkan elő az üvegablak A kárpitos­műhelyben egy fiú éppen pár­názott karosszék belsejét bon­colja szé.t A könyvtárban fiuk ülnek és hajolnak csend­ben könyveik fölé. Fiuk oszt­ják szét a kimosott ruhát az egyes lakóházak közt, ahol az ifjú házvezetők veszik azt át. A konyhában fehér bóbitával a fejükön fiatal szakácsok ka­varják a levest, a földeken if­júmunkások segédkeznek a vetésnél és az aratásnál. Sőt még a borbélymühely kira­­katüevege mögött is a jöven­dő fodrászmestert látjuk, amint ollóval a kezében a kö­zeledő tavasz tiszteletére rö­vidre nyírja társai haját. A város atyja A vallást sehol sem hang­súlyozzák túl a Fiuk Városá­ban. De jelen van mindenütt. Gondolna karra, hogy a ka­tolikus fiuk hetenként három­szor szentmisére menjenek. A protestánsoknak két hétköz­napon és vasárnap van isten­tiszteletük. A zsidó fiukat miniden pénteken elviszik a közeli Omahába, hogy szom­baton résztvehessenek a Sab­­bat-ájtatosságon. Boys Town szabad város. Nincs benne fa­ji vagy vallási különbség. Szellemi vezére, alapitója, vezetője Monsignore Edward Joseph Flanagan atya, katoli­kus pap, 1866 julius 13-án szü­letett Leaberg Houseban, Ros­common grófságában, Íror­szágban, mint szegény szülők gyermeke. Saját életében ta­pasztalta meg, hogy mi a nyo­mor. Tizennyolc éves korá­ban — mint' honfitársai közül évente ezrek és ezrek — ki­vándorolt Amerikáiba és itt készült papi hivatására. 1809 és 1912 jgüffiyaz insburcki Je­zsuita Egyetemen tanult, és [ott szentelték pappá 1912-ben. Segédkezve állanak mellette a Christian Brothers szekta, tagjai és a város magisztrátu­sa. Meleg otthon Flanagan atya mint egy hajléktalanok menhelyének vezetője kezdte működését. Itt enni is adtak az életben hajótöröttként vergődő fér­fiaknak Vendégei közt játé­kosok és iszákosok, csavar­gók, kalandorok, börtönből szabadultak, züllöttek és két­ségbeesettek voltak. Alig tu­dott ezek közül valakit visz­­szavezetni a rendes társadal­mi élet keretei közé. Nagyon hamar belátta, hogy az ese­tek legnagyobb részében egy elhibázott fiatalság következ­ményeivel áll szemben. Olyan teremtések voltak ezek, akik sohasem ismerték az otthont, akiket elhanyagoltak, akikkel senki sem törődött. Pedig ez a törődés éppen azokban az években, amikor az emberi jellem kialakul, döntő fontos­ságú. Ez a tapasztalat indítot­ta az idealista Flanagan atyát arra, hogy feladja a megvén­­hedt és elkorhadt fatörzsek megjavításának meddő kísér­letét. 90 dollárt kért kölcsön, s ezzel kifizette egy kétemele­tes ház egyhavi bérét. Két fiút a fiatalkorúak bírósága bízott rá, három másikat az utcán szedett fel. Két héttel később, 1917 karácsonyán már 25 fiú volt az otthonában, s amikor végül a ház tulkicsi lett, 160 hold kiterjedésű far­mot vásárolt. Ma az a terület, amelyen a Fiuk Városa fek­szik, 900 holdra nőtt. Az elha­gyott fiuk ezrei találtak itt otthont, iskolát, szeretetek Mintáváros A Fiuk Városa Amerikában rendszer. Nevelési rendszer, amelyet Flanagan atya, a ne­velő eredményesen valósított meg. Eredményei — sokszor olyan esetekben, amelyekben más kísérletek csődöt mond­tak — nem csekély mérték­ben arra a bizalomra vezethe­tők vissza, amit Flanagan atya a fiukba helyez. Ezek a hontalan, hajótörött vagy más módon a sorstól mosto­hán kezelt fiuk oly soká há­nyódtak szanaszét és annyira elhanyagolódtak, hogy elvesz­tették bizalmukat önmaguk­ban. Önbizalom és önbecsülés az előfeltételei annak, hogy valaki hasznos polgára lehes­sen a társadalomnak. És Fla­nagan atya egész programja, a Fiuk Városa egész berende­zése ezt a kettőt szolgálja. Boys Town iskoláiban a nö­vendékek tanulhatnak vala­milyen mesterséget, készül­hetnek az egyetemre, vagy a művészetek valamelyikének szentelhetik magukat. A Fiuk Városának van fiukból álló zenekara, s a város fiuének­­kara messzeföldön hires. — A saját képességeinek felismer­­rése fontos vitamin az önbi­zalom és jellem kifejlesztésé­ben — mondta Flanagan atya. Ezt szolgálják a város sport­­felszerelései is. A nép városa Miből tartják fenn a Fiuk Városát? Flanagan atya nem kapott semmiféle támogatást, sem magánosok csoportjaitól, sem egyháziaktól. Boys Town nem szerepel Nebraska állam­háztartásában. A Fiuk Váro­sát az amerikai nép minden rétegéből származó nagylel­kű adakozók önkéntes hozzá­járulásaiból tartják fenn, kik a város alapítójához hason­lóan hisznek abban, hogy minden fiúnak joga van egy kis helyre a nap alatt. Flanagan atya szívesen me­­sélgette annak a nyolcéves fiúnak a történetét, aki egy bankrablás után került Boys Townba. Ez a kis kölyök az elhagyatott ifjúság tragikus példája volt. Különös nehéz­ségeket okozott, s minden kí­sérlet, hogy őt a társadalom számára megmentsék, kudar­cot vallott. Father Flanagan­­nak sok és hosszú sétát kel­lett tennie vele, mig ennek a kis bűnösnek — aki sorsában oly ártatlan volt — leikéibe bele tudott hatolni. De végre felpattant a zár, hirtelen, min­den átmenet nélkül. Megra­gadta barátja kezét és felné­zett Flanagan atya jóságos szemébe: “Mi az tulajdonkép: Imádkozni?” Ebben a pilla­natban tudta Flanagan atya, a nevelő, hogy újra megmen­tett egy emberi lelket. * 1948 május 14-én Mgr. Fla­nagan szivszélhüdésben meg­halt Berlinben. Douglas Mac- Arthur tábornok Japánba hiv­­ta a nagy nevelőt, hogy a ja­pán nevelésügy reformjának előkészítésében résztvegyen. Ausztria városainak megláto­gatása után Flanagan atya Németországba utazott, s ott érte utói a halál, mielőtt ut­jának céljához jutott volna. Fritz Popp KATOLIKUS TOBORZO INDIANAPOLIS. —Az In­diana állami érsek és püspö­kök közös pásztorlevél utján felszólították a római kato­likus egyházak egyházi és vi­lági vezetőit, hogy látogassa­nak el minden egyes házba és igyekezzenek megnyerni az egyháznak olyanokat, akik jelenleg egyházon kívül él­nek. A program neve: Catho­lic Census and Information Program és a kampányt feb­ruár 26-tól március 4-ig fog­ják folytatni az állam legna­gyobb részében, kivéve Allen és Lake megyéket, ahol ősz­szel fognak toborozni. A pásztorlevél rámutat ar­ra, hogy Amerikában 75 mil­lió személy nem tartozik egy­házak kebelébe és bizonyosra vehető, hogy sokan csatlakoz­ni fognak egy helyi egyház­hoz, ha ennek szükségessé­géről felvilágosítást kapnak. Itt az ideje, hogy e tekintet­­ben tanuljunk protestáns szomszédainktól, mondja a katolikus pásztoriévá!. A mennyei kincsről. EVANGÉLIUM Szent Máté 6, 14—21 Mondá az Ur: Ha megbocsátjátok az emberek­nek az ő bűneiket, mennyei Atyátok nektek is meg­bocsát. Ha pedig meg nem bocsátjátok az emberek­nek vétkeiket, a ti Atyátok sem bocsátja meg nek­tek bűntetteiket. Mikor pedig bőjtöltök, ne legye­tek szomorúak, mint a képmutatók; mert megher­­vasztják orcáikat, hogy bőjtölni láttassanak az em­berektől. Bizony mondom nektek, hogy elvették ju­talmokat. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg feje­det é$ orcádat mosd meg, hogy ne láttassál bőjtölni az emberektől, hanem a te Atyádtól, ki rejtekben va­gyon; és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked. Ne gyüjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és moly megemészti, és hol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyüjtsetek magatoknak kincseket az égben, hol sem a rozsda és moly meg nem emészti, és hol a tolvajok ki nem ássák s el nem lopják. Mert ahol kincsetek vagyon, ott vagyon szi­vetek is. SZENTBESZÉD Ez az evangéliumi szakasz ama hegyi beszéd­ből van véve, amelyet Krisztus Urunk nylivános hi­vatalának második és harmadik husvétja közötti időben Genezáret közelében a nyolc boldogság he­gyén tartott. Elején vagyunk a szent és nagyböjtnek, amely különösen az ételt vonja meg a testtől és eképpen a testet a lélek uralma alá hajtja és megtanít minket a test indulatait szelídíteni és Isten törvényeinek en­gedelmeskedni. Alkalma ez a töredelmességnek az Is­ten kiengesztelésének és igy a magábaszállásnak és jóságos cselekedetek gyakorlásának. Ideje ez a tö­kéletesebb erkölcs művelésének, az elkövetett bű­nökért való elégtételnek és jobbulásnak; ideje lel­künk üdve különös munkálásának. Szent Pál apostol szerint: “íme, most van a kellemes idő, ime most az üdvösség napja!” Az őskeresztények is bőjtöltek, mert tapasztal­ták a böjtnek hatalmát a kísértések ellen. A szent­atyák nem győzik eléggé dicsérni a böjtöt s az ön­megtartóztatást. Szent Ambrus mondja: “A mi böjtünk tábor ne­künk, amely az ördög támadásai ellen véd . . . Mert az ördög megretten a böjtölésnek halaványságától, áhezéssel erőtlenittetik, erőtlenséggel leterittetik.” Szent Ágoston pedig ezeket mondja: “Éhséggel szelidittetik meg a szilaj ló, éhséggel hódittatik meg a vad test.” Nincs veszedelmesebb ellensége az embernek, mint az ő tulajdon teste, ha ez szabadon van bocsát­va, hamar bűnre viszi a lelket. Ne engedje tehát az ember az ő testét szabadon, hanem tartsa féken s hajtsa hatalma alá, törje meg kicsapongó erejét. Ne keressük az anyagiakban a boldogságot, mert fel nem leljük. Az embert valóban boldoggá egyedül csak a mennyei javak teszik, amelyeknek elérése vé­gett szükséges, hogy a lélek a test fölött uralkodjék és ez akkor következik be, ha a testet böjtöléssel meg­hódítjuk. Krisztus Urunk is bőjtölt s igy példát adott ne­künk, hogy mi is bőjtöljünk és az Ő nyomdokait kö­vessük. Tartsuk meg szigorúan a nagyböjtöt. Hogy pedig a nagyböjt üdvös is legyen reánk nézve és hogy meghozza nekünk azt, amit a nagyböjt által elérni törekszünk, szükséges, hogy a testi böjtöt kapcsoljuk össze á lelki böjttel, vagyis szükséges, hogy a vétek­től, a bűntől tartózkodjunk. Ifjú “guerillák” tanulmányozzák a géppuskát, pus­kát a texasi Brady katonai rezervációján.

Next

/
Thumbnails
Contents