A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-27 / 4. szám

A Jő PÁSZTOR 7-TK OLDAU SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYE SY MIHÁLY Meg is bámulták őket, amint kiléptek a plébá­nia udvaráról. — Milyen szép egy pár, — suttogták halkan. Elemér hamarosan a kocsiba segítette Ilonkát, helyet foglalt mellette. György becsapta az ajtót, fel­kapott a bakra s a fogat gyorsan elrobogott. Ilonka annyira el volt fogódva, hogy szólni is alig tudott. Elemér gyöngéden megragadta kezét. — Szomorú vagy, sziveim? — íkérdé. — Boldog vagyok, Elemér, — rebegé Ilonka halkan. — Oh az én boldogságom is határtalan, drága Ilonkám. — Csak egytől félek, Elemér . . . — Mitől, kedvesem? — Anyádtól, rokonaidtól. Oh, bár ne kellene Csillagváron lakni. — Légy nyugodt, drágám. Lesz még számunkra egy kis hely a földtekén, ahol nyugodtan és boldog­ságban élhetünk. A fődolog, hogy szeress. — Oh, Elemér . . . még az életemet is oda adom érted. A vőlegény forrón megszorította mátkája ke­zét. Ezalatt visszaérkeztek a patakmalomba. A szü­lők már várták őket a ház előtt. Ilonka kiszökett a kocsiból és anyjához futott, aki őt szerető keblére zárta. Mind a ketten az öröm könnyeit hullatták. Elemér Szívélyesen, üdvözölte az öregeket. — A bejelentés megtörtént, — monda sugárzó arccal. — Vasárnap lesz az első kihirdetés. Időköz­ben kiesziközlöim a dispenzációt és a jövő héten már m eg is lesz az esküvő . Az öreg Gyárfás meghatóéban ragadta meg le­endő ve je kezét; máskor mindig úgy helyén volt a nyelve, most azonban a megilletődés miatt egy árva szót elő nem tudott hozni. Elemér egy órácskát még menyasszonya társa­ságában töltött, édes beszélgetés között. Végre azon­ban búcsúznia kellett. Ilonka elborult homlokkal szólt: — Úgy félek, Elemiér. — Mitől, kedvesem? Attól tartasz, hogy velem vagy veled ismét történni fog-valami? Légy nyugodt, most már tájékoztatva vagyunk és ügyelünk magunk­ra. És most az ég oltalmába ajánllalk, drága egyetle­nem. Gyöngéd bucsuzás után elváltak egymástól. Ilonka a kocsi után nézett, ameddik csak látta. Ele­mér a zsebkendőjét lobogtatta egész az ut kanyaru­latáig. Boldogok voltak mindketten, de boldogságuk ege nem volt ment minden felhőtől. Elemér mindab­ból, amit Györgytől hallott, azt a meggyőződést me­rítette, hogy frigyének legelkeseredettebb ellenzőit, tulajdon vérei között kell keresnie. Érezte, hogy igen súlyos harcok várnak még reá. VIII. FEJEZET. A címeres tőr. Már egy óra is elmúlt s Elemér m 'g mindig nem mutatta magát. A méltóságos asszony dult-fult ma­gában, mert tudta, hogy fia bizonyosan a molnárék­­nál mulat, szép Ilonka társaságában. A második reggeli ideje is elérkezett, s Elemér még mindig késett. Ennélfogva a két hölgy nélküle volt kénytelen asztalhoz ülni. — Ez tűrhetetlen állapot, — fakadt ki Etelka. — Valósággal kompromitálva vagyunk az egész vi­lág előtt. Elemér szégyenszemre ott turbókéi azzal a molnárlánnyal, kit feleségévé akar tenni. Kinevet bennünket a világ. Lorántffyné szemeit forgatta tehetetlen harag­jában. — A sors is ellenünk van; — kiáltá ökletit ösz­­szeszoritva. — Amibe csak belekaptunk, semmi se sikerült, sőt a tetejébe még félnünk is kell, hogy kompromittálva leszünk. Dinnyés elhibázta Györ­gyöt, Ilonkát megmentette az erdész, Elemér idő előtt magához tért s most ott állunk, hogy alattomos uta­­ink fel vannak fedezve. — Mind ezt annak a gaz Györgynek köszönhet­jük, — f akadt ki Etelka indulatosan. — Miért is nem fogadtad szavamat és csaptad volna el őt. — Nem; lehet, leányom. Dinnyés az oka ennek is. Ha a tőrt ott nem hagyja a helyszinen, s György meg nem találja, akkor egész más hangon beszéltem volna vele. De emiatt a tör miatt, melyet elvettem tő­le, hallgatnom kell. — Oh dehogy kell, anyám. Egyszerűen azt fo­god mondani, hogy nem. tudod, hova tetted. Nem hi­szem, hogy a hatóság e miatt kérdőre vonjon. De nem is lehet. Kívánhatja tőled, hogy ily csekélységre is ügyelj? A méltóságos asszony azonban nem vette olyan könnyen a dolgot, s éppen válaszolni akart, midőn belépett Elemér. Komor arca mutatta legjobban, mennyire nem érzi magát jól övéi körében. A másik kettő szinte összerezzent, ahogy őt meglátta. Lorántffyné azonban gyorsan összeszedte magát s részvétet szinilelve fordult fia felé. — Mint érzed magad, Elemér? — Köszönöm. Testileg igen jól. — Lelkileg tehát beteg vagy, — jegyző meg Etelka csípősen. — Tálán kellemetlen tapasztalato­kat tettél a patakmalomiban? — Kellemetlen tapasztalatokat másutt szerez­tem, — válaszolt Elemér szintoly csípősen. — A pa­takmalomban csak kellemes és boldog perceket él­tem át és ha éppen tudni akarjátok, hát kijelentem, hogy Ilonkával már voltam is a papnál. — Szent Isten! — csapta össze kezét Lorántffy­né. — Borzasztó! — szörnyüködött el Etelka. Elemér azonban csodálkozva szólt: — Nem érteleik benneteket! A tegnapi fogad­tatás után, melyben Ilonka részesült, valóban nem gondoltam volna, hogy ennyire meg legyetek rémül­ve. — A tegnapi fogadtatás semmit se jelent! — mondá erre a nagyasszony ingerülten —, ide hivat­tam a leányt, hogy egy komoly szót váltsak vele. Mint vendégemet tehát nem sérthettem meg, hanem igen is rajta voltam, hogy a botrány kövét eltávolit­­sam utunkból. — Valóban, nagyon is rajta voltatok, — jegyzé meg Elemér keserűen. — Úgy1 látom, valaki telebeszélte á fejedet, fiam — mondá az anya. — Ez a valaki nem lehet más, mint komornyikod, az a haszontalan György . . . — Megbocsáss, anyám, de György ellen nem hozhatsz fel semmit. Ő úgyszólván feláldozta magát érteim s még most is sínyli a minapi merényletet. — Ugyan, ugyan, de nagy fontosságot tulajdo­­nitsz te annak az esetnek. Meg vagyok győződve, hogy az egész történet csak az ő agyában született meg, mindamellett jelentést tettem a hatóságnál. A vizsgálat ki fogja deríteni, hogy semmi sincs a do­logban. — De ott találta a tőrt, melyet magával is ho­zott — veté ellen Elemér. — Úgy hallom, hogy el­vetted tőle. — Jól hallottad, fiam. — És remélem, át is adtad a hatóságnak. — Nem én, fiam. — Hogy lehet az? — kiáltá Elemét^b-JHiszen az a legfontosabb bűnjel, mely a merénylő nyomára vezethet. Kérlek anyám, tedd jóvá mulasztásodat és add át nekem azt a tőrt. Lorántffyné úgy tett, mintha nem hallotta volna ezt s igen behatóan foglalkozott egy szarvasgoimlba­­pástétommal. — Mily finom — mondá dicsérőleg. — Ugyan Eleimér, Ízleld csak meg. Elemér bosszús mozdulatot tett. — A tőrről van szó, anyám, — mondá nyomaté­kosan. — Ugyan hagyd ezt a hitványságot, — szólt köz­be Etelka. — Ugyan ki fog törődni ezzel a tőrrel? — Én törődöm,' mert tudom, hogy a tettes nyo­mára vezethet. Elég -nem szép, hogy nem akarjátok ide adni. — Nem adhatom, mert már nincs meg, — felelt végre Lorántffyné. Elemér megdöbbenve bámult rá. — Nincs meg? — kérdé idegenül. — Hogyan értsem ezt. fr! fi J %ä|:f| — Elhányódott, — felelt anyja helyett Etelka. — Mama elkérte Gyuritól és hálószobájában az éj­jeli szekrényre -tette. Innét aztán eltűnt. — No már ez csakugyan hallatlan, — fakadt ki Elemér mérgesen. — Elővettétek-e a szobalányokat? — E miatt a csekélység miatt. Bah, — bigyeszté ajakát Lorántffyné. — Valóban nem érdemes. — Én nagyon is érdemesnek tartom, anyám. Ez éppen annyi, mintha ellopták volna és én házi tolva­jokat nem tűrök. Legalább -eddig nem volt Szokásban Csillagváron, hogy a cselédek lopnak. — De ugyan Elemér, minő beszéd ez. — 'Nem tehetek róla, — felelt Elemér ingerül­ten. Az -eset oly -különös, sőt bosszantó, hogy az em­ber igazán ki jön a béke tűrésből. Hogy lehetett épen a legfőbb bizonyítékot igy elhanyagolni? Mit fog gondolni György, akinek voltakép joga van hozzá? — Mit törődöm én Györggyel? — De én törődöm, -mert nem akarom, hogy to­vábbi -tápot nyerjenek bizonyos feltevések. Ama kö­rülmény, hogy te elkérted tőle a tőrt és eltüntetted, valóban kimagyarázhatatlan. Lorántffyné arca -elváltozott. Ez valóban oly ki­fejezés volt, mely arra mutat, hogy már ő is gyana­kodni kezd. A nagyasszony egyideig küzdött magá­val, végül fiára sz-egzé szigora tekintetét. — Elemér, — mondá. — Ugyan mit tartasz fe­lőlem? (Folytatjuk) KISIKLOTT1 VONAT - 29 HALOTT 142 SEBESÜLT A Santa Fé vasúttársaság gyorsvonata Los Angeles ál­lomásáról -kiindulval, az első kanyarodónál a megengedett­nél gyorsabban futott, minek folytán a vonat -ki-siklott, ol­dalra dőlt és megrongálódott. A roncsok alól 29 holttestet hoztak ki. 142 utas megsérült. Frank Parrish 61 éves moz­donyvezető azt mondja: egy­szerre elsötételdett előtte min­den s csak akkor jött magá­hoz, amikor a vonat már ki­fordult a sínekből. Az áldozatok listáján azo­nos nevek is szerepelnek, ami azt jelenti, hogy egész csalá­dokat ért a szerencsétlenség. MINDENKI KÉM BÉCS — A legújabb -ma­gyar -kémkedési per áldozata két -ujságiró,akik amerikai hir ügynökségeknek dolgoztak. Velük együtt Ítéltek el ma­gyar hivatalnokokat, akik a budapesti amerikai követsé­gen dolgoztak. A budapesti rá­dió szerint a vád ellenük az, hogy Amerika részére kém­kedtek. Az elitéit -újságírók: Mar­ton Endre, aki 1947 óta az As­sociated Press -munkatársa volt és felesége, Ilona, aki a United Press részére dolgo­zott. Mártont hat évre, felesé­gét -három évre Ítélték. Az el­ítéltek felett katonai bíróság mondott ítéletet, de nincs em­lítés arról, -hogy mikor. Lehet, hogy már jóval régebben el­ítélték őket, de nem hozták nyilvánosságra. Az újságíró házaspárral egy­idejűleg elítéltek három más személyt, akik -közül -kettő a budapesti amerikai követség alkalmazásában állt. Szintén kémkedéssel vádolják őket. Nevük: Kaposi Béla, Ferencz Árpád és Balázs Kornél. Az elitéltek közül Kaposi kapta a legsúlyosabb bünte­tést: -életfogytiglani fegyhá* zat. Ferenczet 15 évre, Ba­lázst nyolc évre ítéltek. BÖRTÖNBŐL BÖRTÖNBE Annak ellenében, hogy Adanauer nyugatnémet kan­cellár hozzájárult a német­­orosz diplomáciai viszony megkezdéséhez, a szovjet meg ígérte körülbelül 10,000 né­met hadifogoly szabadonbo­­csátását Lassan-lassan meg is jöttek a foglyok, végre tiz év után visszanyerték szabad­ságukat. Sokan a szabadok közül most Bautzenből, a keletné­met szovjetzónából értesítet­ték nyugati családjaikat, hogy ott — börtönben vannak. Az Orosz kommunisták hazaen­gedték, a német kommunis­ták börtönbe vetették őket. Azt is írják egyesek a “sza­bad rabok” közül, hogy -né­met kommunista honfitársaik kegyetlene-b-bül bánnak ve­lük, mint orosz rabtartóik. NAIV ÖREG Józsa Nprka, a hires cseh festő vidéken nyaralt, ahol egy olyan gyönyörű öreg pa­­rasztfigurával találkozott, hogy szinte megdobbant fes­tőszive. —- Nagyapó — szólította meg —, ötven aranyat adok, ha engedi -magát lefesteni. Az öreg nem szólt semmit, hosszan elgondolkozott. — De nagyapó — szólalt meg újra a festő —, miért nem válaszol, hiszen ez jó ajánlat, könnyen kereshet sok pénzt. — Igen, igen — bólogat az öreg —, csak az a kérdés, hogy azután hogyan szedem majd le magamról a festéket. A 111 utca robbanás ntójátéka A West 117 utcában 1953 szeptember 10-én a szennyle­vezető csatornában történt robbanás sok kárt tett -házak­ban és lakásokban és több la­kó megsérült. Miután megál­lapítást nyert, hogy a robba­nást egyebek közt a Glidden festékgyárból a csatornába ‘jutott vegyianyagok váltották ki, 78 károsult pert indított a Glidden Co. ellen -s anyagi és személyi -károsodás megté­rítésére összesen 2,301, 991 dollárt követeltek a vállalat­tól. Azonkívül 17 kártérítési pert indítottak a Glidden Co. ellen biztositó társaságok is. Most mindezeket a pereket beszüntette a bíróság, formá­lisan a keresetek elutasításá­val, de a valóságban azért, mert a peres felek közt peren­­kiyüli egyezmény jött létre. De az east 117 ütqai katasz trófa bírói utójátéka ezzel még nem ért véget; más vál­lalatok ellen is folyamatban vannak kártérítési perek. Istennek adnak hálát egy árvaház német kisgyermek lakói, akiket 21 apáca mentett meg a tüzhaláltól Buf­íaloban. A VILLANYOSS2ÉICEEN Joan Crawford mesélte el, hogy idősebb Douglas Fair- 1 banks úgy szokta megtréfál­­] ni a látogatóit, hogy olyan .szókba ülteti őáet, melybe elő­zőleg villamos áramot veze­tett -be. A vendég megijed és rémülten felugrik a székből, Fairbanks és a beavatottak pedig nagyokat nevetnek. Ezen a “rázási ceremónián” még lord Mountbattenek és a feleségének is át kellett se­­nie. Egyszer egy fiatal hölgy volt a vendégek között. Fair­banks betessékelte őt a “tré­faszékbe” és intett az inas­nak, hogy kapcsolja be az ára­mot. A hölgy meg se mguk­­kant. Fairbanks újra intett az inasnak, de újra csak min­den hatás nélkül. — Lenne szives, hölgyem, egy pillanatra felállni — szólt Fairbanks, majd leült a szék­re, de mindjárt fel is ugrott, mert a villamos áram alapo­san megrázta. — Nem érzett ön semmit, amikor a széken ült? — kér­dezte a hölgyet. — Ó hogyne -— válaszolta a hölgy —, de azt hittem, hogy ilyen -érzés fogja el az embert, ha egy filmsztárral találko­zik. A hét legjobb vicce Iván a Rákóczi utón megszó­lít egy magyar -háborús vete­ránt, akinek jobbkarja és jobb lába hiányzik. — Hol vesztetted el a karo­dat ? — Voronesnél. — Szegény fiú, -minek kel­lett nektek Vorones! . . . Ne­sze, itt van 100 forint. És hol vesztetted el a lábadat? — Azt is Voronesnél veszi­­tettem el. — Nesze még 100 forint. És mondd még azt, jegyeztél Bé­ke Kölcsönt? — Bizony jegyeztem én, s.z mindenkinek szocialista köte­lessége. Erre részvéttel felkiált Iván — Szerencsétlen flótás, te az eszedet is elvesztetted ! Ne­sze, itt van még 100 forint. Festék - Falpair TILE - GUMI PLASZTIK — ASZFALT Konyha szekrények Faltól faiig faburkolat. - Fix? dószoba berendezések. - Fén^ kép falfestmények. - Villanyos szerszámok. - Kéziszerszámok. WAS STEALS PAINT SM»1»LY 3164 V/. 117 St. WI 1-2144 OPTIKUS SZOLGÁLAT Szemorvosa előíráséi gondosan és pontosan teljesítjük. Szemüvegeket javítunk, szorosabbra csinálunk. — Előirt üveget megfelelővel pótolunk L. V. PROHASKA — Magyarul PRECISION OPTICAL DISPENSING CO. beszélünk. 9915 Euclid Ave., Cleveland, Ohio CE 1-4961 22580 Lake Shore Blvd. RE 1-577S 3550 Wa.rrensville Center Hd, SK 1-0112 BAUERS AUTO RADIATOR CO. 3553 W. 25th St.. Cleveland. OhT SH 9-2020 Specialisták lyukas és felmelege< autó, buldózer és lapátoló radiátorokban. Hajtson be ingyen költségvetéséi LOVÁSZT IMRE Házi Készítésű Kolbászok F-l és F-2 Stand Went Sídéi Market Honi«« B. & L. Radiator Service Javítás e Tisztítás e Átalakítás Garantált munka! Érte megyünk, e Haza szállítjuk. 3485 W. 25íh ST. FL 1-4097 “BILL” BURTON, tulajdoni**

Next

/
Thumbnails
Contents