A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-27 / 4. szám
fclE DLDÄE X JÖ PÁSZTOR Vkzkereszt után 4. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 8. fej., 23—27. szakasz Az időben, amint beszállóit Jézus a hajóba, követték őt tanítványai. És ime, nagy háborgás lön a tengeren, úgy, hogy a hajócskát elboriták a hullámok, ő pedig alszik vala. És hozzá járulván tanítványai, felkölték őt, mondván: Uram, szabadíts meg minket, elveszünk. És mondá nekik Jézus: Mit féltek, kicsinyhitüek? Akkor fölkele, parancsola a szeleknek és a tengernek, nagy csendesség lön. Az emberek pedig csodálkoztak, mondván: Kicsoda ez, hogy a szelek engedelmeskednek neki? SZENTBESZÉD Amint egykor puszta szavaival lecsendesitette háborgó tengert s a viharos szeleket, akként Jézus ma is sok-sok vihart csendesít le a Benne való erős hittel az emberi szivekben és az emberi életben. Az emberi szív, vagyis az ember belső világa szinte állandóan viharzik. A különböző szenvedélyek, a jó és rossz tulajdonságok, a jóra, és a rosszra való törekvések, az erények és bűnök szinte szünet nélkül viharzásban tartják az emberi szivet, mint a szelek a tengert. Az ember sokszor érzi azt, amit Szent Pál mond, hogy mintegy két ember küzd minden emberben: egy jó és egy rossz; és bizony nagyon sokszor nem a jót teszi, amit megismer, hanem a roszszat, amit utál. Hányszor és hányszor küzd egymással az emberben a kevélység és az alázatosság, a fösvénység és a jótékonyság, a bujaság és a tisztaság, az irigység és a felebaráti szeretet, a torkosság s a mértékletesség, a harag, és a szelídség, a restség és a jóban való buzgóság! És ha az emberben talán néha-néha szünetel is a nemes és nemtelen, a jó és a rossz közötti küzdelem, de a kívánságok, a vágyak az embert sohasem hagyják pihenni. Alig teljesül az egyik vágya, a nyomában máris egy második, egy harmadik kel, és nincs ember a földön, akinek valamelyes vágya ne lenne. Mi adhat az emberi szívnek ebben a szünet nélküli belső viharzásban valamelyes nyugalmat, csak némi belső békét is? Semmi más, mint a krisztusi lelkűiét, a krisztu- i Szó, a krisztusi parancs. A pogány világban Krisztus előtt vérbosszú és gyűlölet uralkodott, Krisztus Urunk hozta a világra a megbocsájtást, az irgalmat, a szeretetnek hősies fokát, az ellenségnek a szere tétét. Krisztus Urunk tana azt mondja: Nem az az igazán nagy ember, aki mást győz le, aki másnak parancsol, hanem az, aki önmagának parancsol. Ez a krisztusi lelkűiét adja meg azután azt a bizonyos belső békét, amelyről maga Krisztus azt mondja: “az én békémet adom nektek.” Ámde az embernek nemcsak a belső világában, nemcsak a szivében, hanem a külső világában, a környezetében is nagyon sokszor vannak viharai. Menynyi vihart is támaszt az élet! Mily sok anyagi nehézség, mennyi baj, mennyi betegség zaklatja az embert! És az anyagi küzdelmek mellett mennyi a lelki baj; Mennyi kedves lényt kell az embernek elveszítenie, mennyi csalódáson kell az embernek az életben átesnie, mennyi mindenféléről le kell mondani! Mennyit küzd az ember hiába, mennyit remél hasztalan! Azt a vihart, amely különösen ma, de bármikor is a külső világban, az emberek között — vegyük akár a családokat, akár a társadalmat, akár a nemzeteket — dühöng, azt a vihart csak a krisztusi szellem, a krisztusi lelkűiét képes lecsendesiteni. Amikor Krisztus Urunk lecsendesitette a háborgó tengert, azzal a csodájával jelezni akarta azt is, hogy lelkek háborgó tengerét, a nemzetek viharát is egyedül Ő képes lecsillapítani. HOSSZABBODOTT A HELYZET Eden angol miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a szovjet beavatkozása a középkeleti ügyekbe, az arab-izraeli konfliktusba, a nemzetközi helyzetet annyira rosszabbá tóttá, hogy ottani kis háború könynyen világháborúra vezethet. Az egyedüli tény, amely ettől visszarettentheti a szovjetet, a hidrogénbomba létezése. Csalódott jelöltek összeesküvése Libéria afrikai néger köztársaság elnöke, W. V. S. Tübman ellen gyilkosságra szövetkeztek hatan, köztük a választáson elbukott jelöltek, a korábbi igazságügyminiszter, a korábbi főügyész és egy aleln ükjei ölt. Mind a hat összeesküvőt halálra ítélték és James Pierre báró január 27-re tűzte ki a kivégzéseket. Folyik az uj nyugatnémet hadsereg újoncainak kiképzése Csak a közös öröm igazi öröm Bánkódni magunkban is tudunk, de igazán örülni csak másokkal együtt. A fájdalom és a bánat megenyhül, ha meg oszthatjuk másokkal, az öröm megnövekszik. Bánatunkat és gyötrelmeinket akkor érezzük át igazán, ha magunkba vonulunk vissza, az öröm csak akkor válik valódi, nagy élménnyé, ha másokkal közölhetjük. A bánat — egyéni, az öröm — társas érzés. A poklot el lehet képzelni társtalanul — a mennyországot nem. Persze lehet titokban is örülni, de az ilyen öröm rendszerint nem salaktalan, legtöhbnyire talán káröröm. A tiszta öröm nem bírja a titkolódzást, az közölni akarja magát, énekelni és zengeni akar. így van ez a természetes, egyszerű örömökkel, mennyivel inkább a testet-lelket megrázó nagy örömmel, a természetfeletti öröm hírével, az Evangéliummal. Vájjon miért hirdettetik az Evangélium? Az isteni parancs folytán? Kétségtelenül. De nemcsak ezért. Amikor Krisztus parancsot adott tanítványainak az Evangélium hirdetésére, ezzel a parancscsal csak aláhúzta, kifejezte az emberi léleknek azt a legbenső sürgetését és követelését: a tiszta örömöt meg kell osztani másokkal, mert különben elapad. A papnak nemcsak lelki szükséglete, de kötelessége is az Evangélium, az “örömhír” hirdetése. A hívőknek ez nem kötelességük. És mégis, egyre szélesebb hullámgyürüben mutatkoztak és mutatkoznak jelei annak, hogy a laikusok hirdetik, tanítják, terjesztik az Evangéliumot. Egyszerűen azért, mert az örömet meg kell osztani, hogy el ne apadjon. Érdemes talán egy pillantást vetni erre az örvendetes jelenségre: a laikusok miszsziójára. Mert misszió, küldetés az, amikor az Egyház tagjai benső, lelki szükségtől hajtva hirdetni kezdik az Evangéliumot. Néhány évtizeddel ezelőtt még a kegyelmi életet élő katolikusok is csak legyintettek, ha erről a MARCH OF DIMES FIGHT INFANTILE PARALYSIS JANUARY 3-31 kérdésről volt szó: ez a papok dolga! A laikusoknak újabb magatartása azonban sajátságos folyamatot indított meg. Ma már kezdik elismerni, hogy hit nélkül nem lehet gondolkozni, mert Ítéleteink szétszóródnak, fogalmaink megromlanak és valósággal elpusztítják egymást. Világossá vált, hogy hit nélkül nem lehet cselekedni, mert iránytalanul és céltalanul fecséreljük el erőinket, vagyis hit nélkül — nem lehet élni. Rendszeresen gondolkodni, cselekedni és értelmesen élni pedig csak olyan hitrendszer alapján lehetséges, amely értékes és teljes képet ad a világról és benne a magunk és társaink helyzetéről. Ez a megvilágító megismerés már magában véve is a gyógyulás felé viszi az embert. A beteg lelkeket és a beteg társadalmakat eltölti bizalorrsSgfr a cselekvés vágyával és erejével. Az Evangélium pedig megteliti az ember lelkét örömmel és boldog sággal. Az Evangélium hitének átélése teszi a laikusokat is ige-hirdetőkké. Igaz, hogy Krisztus szigorúan szétválasztotta a hívők és elöljárók feladatkörét, de ez semmiképen sem jelenthette azt, hogy a laikus hivő kikapcsolja a maga laikus hivatásálból az Evangéliumot. Csak altkor lehet részesévé az evangéliumi örömnek, ha polgári hivatását, mint orvos, biró, földműves, iparos vágy tanító az Evangélium szellemében teljesíti. Ez pedig már az “örömhír” gyakorlati terjesztését is jelenti, i Nem közvetlen isteni parancsra történik ez, hiszen a “hirdessétek és terjesszétek” (parancsra az apostoloknak és utódaiknak szólt. A laikusok missziója egyszerűen abból a lelki kényszerből bontakozik ki, hogy az örömet meg kell osztanunk másokKal, mert különben elsorvad. Ez az öröm nem önző, ez örömet és boldogságot akar adni az Evangélium szocializmusának gondolatában. Mint az egyetemes papság a szentmisében az Üdvözítő érdemeinek bőségéből merítve érdemeket szerez másoknak, a kisdedeknek, a hitetleneknek, ugyanúgy akarja a laikus a boldogság forrásához vezetni nemcsupán szeretteit és társait, hanem a tőle távolállókat is a maga lelkiismeretbeli missziójával. ESZTER, AZ APÁCA A Tel Aviv, Izraelben megjelenő magyar napilap, Uj Kelet, közli azt az érdekes tényt, hogy Izraelben apácai hivatást választott egy zsidó leány, Eszter Epstein, miután már 1951-ben áttért a katolikus hitre. Ezzel kapcsolatban Msgr. Vergani a jeruzsálerni latin pátriárka a lapban a következőképpen nyilatkozott: Eszter Epstein áttéritése nem változtatta meg népe iránt érzett lojalitásában és szeretetéhen: 1952-ben Izraelbe vándorolt, néhány hónapig egy kibusban (munkaközösségben) dolgozott, anélkül azonban, hogy ahhoz csatlakozott volna. Miután elhatározta, hogy a karmelita rendbe lép, 1954 elején Franciaországba utazott, hogy 1 évet családja körében töltsön. Amikor ez év elején visszatért, a karmelita kolostorba költözött, hogy az apácák életmódját megismerje. Két éven keresztül lesz novicia és csak azután ölthet' majd fel ideiglenesen az apácaruhát. További három év után kötelezheti magát, hogy a rendhez csatlakozik . ISTEN SZAVÁT MÉGIS MEGHALLOTTA KE ARE Y, Neb. — Betörő járt éjszaka a Tollessen sportáru üzletben. A kirakatüveg -betörése után. összeszedett több puskát, megtöltötte azokat a megfelelő lövedékekkel, aztán kifelé indult a zsákmányával. De az utolsó pillanatban meggondolta a dolgot, letette a puskákat a pultra és ezt az üzenetet hagyta ott a kereskedőnek: “Lássa, ezeket a puskákat mind magammal akartam vinni, már útban voltam kifelé, de aztán Isten szólt hozzám: “Ne tedd azt, fiam” és én itthagytam mindent. Sajnálom, hogy a kirakatüveget betörtem, kérem, bocsásson meg nekem.” A DÉLI HARANGSZÓ ÉS HUNYADI A SZÖVETSÉG POSTABÉLYEGZŐIN Miiként 1952-re magyar tárgyú amerikai postabélyeget óhajtott kiadatni az Amerikai Magyar Szövetség, Kossuth Lajos 100 évvel azelőtt, világraszóló diadalutja emlékére, úgy ezidén Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének 500-ik évfordulójára igyekezett emlékbélyeget megjelentetni. Bár különböző akadályokra hivatkozva, azuttal sem adott helyet az amerikai posta a kérésnek, végre mégis megengedte a Szövetségnek, hogy az alábbi szövegű postabélyegzővel bérmentes itse Washingtonból keltezett leveleit : The 500th Year Angelus Bell Hail Hunyadi’s Valor Aki ilyen felülbélyegzéssel óhajtja a címzettekhez juttatni leveleit, küldje azokat továbbítás céljából az AMSz cimére (257 Mills Bldg., N.W. Washington 6, D. C.) A Szövetség készséggel, díjtalanul vállakozik a levelek továbbküldésére és mindössze a beküldött levelek számának a megfelelő portó megtérítését kéri. JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA a vakot. EVANGÉLIUM Lukács 18, 35-43 Lön pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az ut mellett koldulván. És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? Megmondák pedig néki, hogy a Názárethbeli Jézus megy el arra. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Akik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiáltás Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdő őt. Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön. És Jézus monda néki: Láss; a te hited téged megtartott. És azonnal megjőve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget adta az Istennek. SZENTBESZÉD A vak csodálatos meggyógyulása, látóvá válása mély betekintést nyújt az emberi élet legtitokzatosabb titkaiba. A kétkedők, az okoskodók a természet titkait fürkészik és ha egy-egy titoknak nyitjára bukkannak, gőgös elbizakodottsággal isteni erőt tulajdonítanak maguknak, mondván, hogy újabb győzelmet arattak a természeten. Balga beszéd, mert akármi csodálatos felfedezés vagy technikai újítás történik, ez csak egy porszem a mindenség véghetetlen gazdagságából. A teremtés és a természet titkait az emberi ész sohasem fogja felderíteni és ezért örökönörökké érvényes lesz a felfogás, hogy a teremtés csodáinak közelébe férkőzni csak egyetlen utón lehet: a hit utján. A bibliai vak hitt Isten csodatevő tehetségében, ezért látóvá lett. A vak csodálatos meggyógyulásának esete különösen értékes tanulságot rejt magában a mai ember számára, akit az atomerő fejlesztése kisértésbe hoz, hogy hitelt adjon a természet kutatóinak abban a reménységben, hogy ezen az utón tovább haladva, idővel meg tudjuk fejteni a teremtés minden titkát. Balga tévhit ez. Mert a tudomány csak használatba tudja venni a természetadta erőket, de azokat az erőket egy, a tudomány által nem ismert mindenekfeletti hatalom teremtette meg s ennek a hatalomnak, az isteni hatalomnak a tudós csak szemlélője, csak bámulója lehet. Ez a magyarázata annak, hogy az emberiség nagy tudósainak névsorában sokszor találkozunk mély vallási hittel megáldott tudományos kutatókkal. Az ő szerénységük példaképpen szolgáljon azoknak, akik úgy vélik, hogy az ember úrrá tud lenni mindenek Urán. Nagyobb gondja is van Nehiunak Nehru indiaai miniszterelnök sok kifogásolnivalót talál az amerikai közéletben, elsősorban azt, hogy mi a négerek kultrális előrehaladását hátráltatjuk — áillitólag. De most Nehrunak nagyobb gpndja akadt. Jelentést kapott arról, hogy India északi részében az Aghori vallási szekta még mindig hódol az emberevés kultuszának. Gyerekeket esznek a törzs tagjai. A napokban letartóztattak 21 “szentembert”, akik vallási szertartások során gyermekeket megöltek és húsúkat elfogyasztották. A szentemberek közül többen ezt be is vallották. Folyik a kampány Adlai Stevenson, demokrata elnök kandidátus érdekében New York államban. Ann Rosenberg és Thomas K. Finletter volt USAF titkár ülnek a nagy kép alatt.
