A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-06-29 / 26. szám

A Jö PÄSZTOH 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESIT MIHÁLY Ahogy Etelka abbahagyta a játszást, Ödön azon­nal hozzá ment s elismerését fejezte ki játéka fölött. Dinnyés is odajött s dagályos szavakban magasztal­ta azt a nagy virtuozitást, melyet a nagyságos kis­asszony az imént kifejtett, mindnyájuknak felejthe­tetlen műélvezetet szerezve. Ödön dühös pillantást vetett rá, ezzel azonban Dinnyés vajmi keveset törődött. Később azonban Ödönnek mégis alkalma nyílt Etelkával egy ablak­fülkébe visszavonulni s nem is mulasztotta el meg­ütközésének kifejezést adni Dinnyés tolakodása fö­lött. — És ez magát bántja? — kérdezte Etelka csí­pősen. — Csak azon csodálkozom, hogy ily nagy kegy­ben áll maga előtt az a jelentéktelen ember. — Haha, — kacagott fel Etelka. — Én meg azon csodálkozom, hogy magának ilyen semmiségen akad meg a szeme. Dinnyés e pillanatban velem együtt a maguk vendége s mint ilyen talán több kíméletet ér­demel. Ödön oda volt a csodálkozástól. Ilyen éles rend­reutasításra ezért a senkiért igazán nem volt elké­szülve. Most csakugyan érezte, hogy reményeik és kilátásaik kútba estek Etelkával kötendő házasságá­ra vonatkozólag. Másnap még nagyobb lett az általános megdöb­benés, amikor Etelka kijelentette, hogy el kell utaz­nia, mert édesanyja hirtelen megbetegedett. u A mgbetegedést természetesnek találta a Ne­meshegyi familia, csak az volt a különös, hogy teg­nap semmit sem szólt erről Etelka. Ödön a véglete­kig le volt sújtva, mert azt hitte, hogy Etelka legin­kább a megsértett Dinnyés miatt távozik el tőlük olyan gyorsan. Az öreg Nemeshegyi is nagyon fájlalta Etelka távozását s bucsuzáskor hosszan tartotta ványadt kezeiben Etelka kezét és egyre csak azt ismételgette, hogy legyen mihamarabb még egyszer szerencséjük. Etelka úgy tett mintha nem is hallotta volna az öreg ur szavait s hamarosan elbúcsúzva a családtól, Dinnyés kíséretében elutazott. Ödön bőszülten nézett az Etelka oldalán büszkén távozó Dinnyés után. — Ez a vén lator alighanem ellenem dolgozik, — gondolta magában. — Talán be van avatva a viszo­nyokba s lebeszéli Etelkát! Hej, csak egyszer kezem­be kerüljön ez a vén gonosz! Etelka úgy irányozta útját, hogy Csillagvárt is érintsék, úgy gondolkodva, hogy hátha útközben még megtudnak valamit, amit hasznukra fordíthatnak. Egyszerre Hanusra bukkantak. A jósnő, akár­csak belátott volna sötét lelkűkbe, egyik mankóját tilalom fa gyanánt emelte fel. Dinnyés oda kiáltott neki: — Kotrócljál el az útból vén csofoszlya, mert el­gázoltalak ! — Csak rajta, siessetek! — rikácsolt utánuk Ha­rms. — Utatok előbb-utóbb úgyis a pokolba visz. — Dinnyés! — szólt most Etelka elgondolkoz­va, — ismeri maga közelebbről ezt a vén banyát? — Hogyne ismerném! Hiszen már évek óta itt csatangol ezen a környéken. — Úgy értem, vájjon a múltját is ismeri-e? — Nem ismerem. — Ne tagadja, Dinnyés! Ismeri maga csak nem akarja nekem bevallani az igazat! — Mondom, nem tudom! — erősitetet Dinyés. — Csak annyit tudok, hogy az Alföldről szakadt ide. — Egész magaviseleté elárulja, hogy haragszik reánk, különösen anyánkra. Mi oka van neki erre ? — Nem tudom, kisasszony. Igazán nem tudom! Etelka fürkésző pillantást vetett rá. — Lehetetlen, hogy maga ne tudja! Maga, aki sokat tud és régi bizalmas embere családunknak, le­hetetlen, hogy ebbe is be ne legyen avatva. — Igazán semmit sem tudok! — erősítette nyo­matékosabban Dinnyés. Ez az egy pont az, amelyre nézve kedves mamája engem is bizonytalanságban hagyott. Az igazat megvallva, engem is épp úgy bánt a kíváncsiság, mint kegyedet. Egy ízben, és pedig nem is régiben, csaknem ezen a helyen, elővettem őt és faggatni kezdtem. A vén banya azonban nem akart vallani. Csak annyit vehettem ki szavaiból, hogy valamikor szebb napokat látott s még kedves mamájának férjhez menetele előtt történt kettőjük között valami, de hogy mi, azt sehogy sem bírtam ki­venni belőle. Etelka elhallgatott. Hogy igazat mond-e Diny­­nyés vagy nem, ezt egyelőre ne mfirtatta tovább. Ezalatt Elemér neje kíséretében megérkezett a megyei székvárosba s nagy meglepetésére tudta meg, hogy anyja egy olyan házban húzta meg magát, mely egészen félreesik a várostól. — Ezzel is tüntetni akar ellenem, — mormogta magában. — Azt akarja mutatni az által, hogy ilyen nagy szegénységre jutott Csillagvárból való kiköltö-' zése folytán. Ilonka is megütközött efölött, tartózkodott azon­ban minden közelebbi megjegyzéstől. A házikó nem volt alkalmas arra, hogy nekik is szállás jusson benne. Elemér tehát a város legelső fogadójában magához méltó szállást bérelt ki és Ilon­káját kényelmesen elhelyezve benne, egyedül ment ki anyja meglátogatására. Gedeon László orvos derekasan kitett magáért, úgy csinált mindent, hogy Lorántffyné csakugyan nagy betegnek látszott. Ehhez járult, hogy a méltósá­­gos asszony jól betanult vonaglások által a súlyos betegség látszatát még jobban fokozta. Elemér ugyancsak megdöbbent anyjának súlyos állapotának láttára. Lorántffyné részketve nyújtotta feléje szikár kezét. — Oh milyen nehezen vártalak, fiam! Elemérben a történtek dacára is felülkerekedett a gyermeki szeretet s föléje hajolva megcsókolta any­ját. — Anyám, mi történt veled! — kérdezte aztán elfogódva. — Azt inkább magadtól kérdezd fiam, —- suttog­va mondotta Lorántffyné. — Anyám, én nem vagyok oka semminek. Kár volt igy élére állítani a dolgot. Ilonkát előbb-utóbb megkedveltétek volna — sietett Elemér a mentege­­tődző válasszal. — Ne is beszélj róla! Ne izgass! —- indulatosko­­kott komédiázva Lorántffyné. Elemér nem 'válaszolt erre, a szivébe nyilaié ki­jelentésre, hanem összevont szemöldökkel meredt ma­ga elé. — Oh fiam — nem is képzeled, mennyit szenve­dek! De jó, hogy legalább eljöttél. Már attól tartot­tam, hogy nem eresztenek — lelkendezett valamivel lágy óbb hangon Lorántffyné. — Csalódol anyám! Fiúi kötelesség, hogy eljöj­jek s betegségedben meglátogassalak. E kötelesség teljesítésétől senki sem akart engem visszatartani. Kétkedő mosoly lebbent el a betegséget színlelő: asszony ajakán. — Etelka értesítve van-e már? — kérdezte Ele­mér másra akarva terelni a beszédet. — Még nincs. — Hogy lehet az? Nem bírtam magamat erre rászánni, fiam. Is­merve Etelkának idegességét, attól tartok, hogy sú­lyos betegségem hire őt is ágyba döntené. Akkor az­tán csakugyan támasz nélkül maradnék. Ha azonban jónak látod őt értesíteni, ám akkor irj neki. — Nem, nem! — szabódott Elemér. — Én nem irok. Egyébként remélem, hogy betegséged csak mú­ló baj. — Oh nem fiam! — csóválta fejét Lorántffyné. — Érzem, hogy szivem mélyén már gyökeret vert a halál csirája. Az én napjaim meg vannak számlálva. Megragadta Elemér kezét és görcsösen meg­szorította. — Ugye bár, mellettem maradsz fiam! — Megteszem, amit csak lehet — mondotta szag­gatottan Elemér, miközben le nem vette tekintetét anyjáról. — Persze többet tenni nem enged az a másik, — nyögte Lorántffyné. — Anyám, ne légy igazságtalan! Nem is képze­led, milyen részvéttel viseltetik irántad feleségem s mennyit imádkozik érted! — Te mondod, a tulajdon fiam és mégsem tudom elhinni. — Lám, lám! — biggyesztette ajkát Lorántffy­né. Nem is, mert elég jól ismerem a világot. Más a valóság és más a látszat. Nagyon jól tudom, hogy utatokban állok, de már nem tart sokáig! — Oh anyám, hogy beszélhetsz igy! — tört ki Elemérből a szemrehányó hang. Lorántffyné úgy tett, mintha könnyezne és zseb­kendőjét szemeihez nyomkodta. — Ülj ide mellém Elemér a székre! Ne hagyj el engem, az utolsó óráimban. Elemér úgy látta, hogy anyja nagyon fel van indulva ezért visszaült, nehogy még nagyobb izgal­mat szerezzen neki. Most belépett Gedeon doktor s utána nézett, hogy nem kellene-e már beadni az orvosságot. A komédiázó asszony bágyadt kézbiggyesztéssel intett neki, hogy még most hagyja! Elemér nem ép­pen barátságos pillantást vetett az orvosra s eltá­vozása után igy szólt anyjához: — Miért nem hivatsz más orvost? Ehhez az em­berhez most már egy csepp bizalmam sincs! — Nekem pedig van. Akkor is csak azért bocsá­tottam el, mert láttam, hogy te nem szenvedheted őt; most azonban mennyire örülök, hogy cserben nem hagyott! Legalább nem maradtam orvosi segély nél­kül. Elemér elhallgatott. Saját meggyőződését ebben is elnyomta, csakhogy fel ne izgassa anyját, kinek állapota, amint gondolta a legnagyobb kíméletet igé­nyel. Estére járt az idő, gondolnia kellett a hazame­netelre, ezért jóidéig szótlan üldögélés után felemel­kedett, hogy útnak induljon. Martha Raye filmszinésznő hol válik, hol férjhez megy. Jelenleg egy westporti (Conn.) rendőr felesége perli 50,000 dollárra, mert áliiiólag elcsábította tőle a férjét. . AIDRÄ6A VÁROSUNK A munkaügyi minisztérium, amelynek sok egyéb gondja mellett a lakbérek magassága is egyik gondja, most egy ki­mutatást közöl, amely azt mutatja, hogy a lakbéremelé­sek terén Cleveland és külvá­rosai háztulajdonosai ugyan­csak kitettek magukért: az utolsó nyolc év alatt itt a lak­bérek nagyobb mértékben emelkedtek, mint a többi ame­rikai nagyvárosokban. Chica­gót kivéve. Az 1947-49 évi lakbér véve 100 dollárral alapul, Cleve­­landban a múlt évben a lakbér nívója 144.6 volt, vagyis 1949 óta a lakások bére átlag 44.6 százalékkal emelkedett. Chica­góban az emelkedés 51.8 szá­zalék volt ugyanebben az idő­szakban. A húsz nagyvárosban, ame­lyekben a számításokat végez­ték, az átlagos lakbémivó 131. 1 volt. Más szóval, Oleveland­­ban a lakbérek 10 százalékkal magasabbak, mint a nagyvá­rosokban általában. New York városában, ahol a lakás drága­ság tekintetében mindjárt a patikaszer után következik, a lakbérek 17.8 százalékkal emelkedtek, mert ott éppen a szörnyű lakásuzsora miatt — a lakbérszabályozás még min­dig érvényben van. Ha nem lenne törvényes és bírói korlá­tozás, ott a havi 150 és 250 dolláros lakbéreket is emel­ték volna. A lakásdrágaságnak fő oka az, hogy nincs verseny, nincs elég építkezés. Például Cleve­­landban 1954-ben 1000-csalá­­donkint csak kilenc lakás épí­tést kezdték meg. “Demokratikusabb Amerika" kellene j . . | r ■ vissza Ili i Miteket UNITED NATIONS — Sok­száz panasz érkezett a szövet­séges nemzetekhez amiatt, hogy Jugoszlávia, amióta ki­békült a Kremlinnel, a csat­­lósországakból érkező mene­külteket vissza zsuppolja or­szágaikba. Ézek a keleteuró-" pai menekültek, amikor is­mét magyar, román, bolgár, albán vörös rendőrök kezére kerülnek, keserves bünteté­sekben részesülnek. A hazazsuppolás ellen* til­takozó UN bizottsággal go­rombán bántak a jugoszlá­­vok. Azt mondották, hogy ne avatkozzék a jugoszláv kor­mány dolgába. a kommunista kuSmérgezőlmek Clevelandiban házról-házra jár egy fiatal leány és előfi­zetéseket gyűjt egy ifjúsági folyóiratra, amelynek New Challenge a cime. A címlapot Babe Ruth, a baseball nem­rég elhunyt világhírű nagy­ságának képmása díszíti. Töb ben előfizettek, miután a jó­­beszédü hölgy alaposan fel­dicsérte a kis lapot, amely­ben van sport, szórakoztató olvasmány, vannak aktuális históriák és politika — min­den, ami a fiatalokat érdekli. Csak amikor aztán a hölgy már eltávozott,- olvasták az uj előfizetők a kis hetükkel nyomtatott krédót, amely sze­rint a New Challenge folyó­irat célja a marxista elmélet terjesztése a fiatalság szebb jövőjének szolgálatában és harc egy demokratikusabb Amerikáért a Labor Youth League kebelében . .. Ez a Labor Youth League egyike az amerikai kommunista moz­galom nyomtatványainak és az igazságügyminiszter fel­­forgató-listáján szerepel. Többen az uj előfizetők kö­zül, amikor ijedten ráeszmél­tek hogy kommunista lapra fizettek elő, értesítették az FBI-t. Az FBI azt az utasítást adta nekik, hogy Írásban is közöljék a megtörtént előfi­zetés és megtévesztés körül­ményeit. hotry a fiataloknak a jövőben ne lehessen szemük re hányni, hogy kommunista agitáció szolgálatában álltak. A városi tanács hozzájáru­lását adta a gáz árának emelé­séhez. Augusztus 18-tól kezd­ve az első 1000 köbláb ára a mostani 90 cent helyett 1 dol­lár lesz, minden további 1000 köbláb ára a mostani 60 cent helyett 65 és fél cent. Magyai család autó katasztrófája SOUTH BEND, Ind. — Takács J. János és felesége 8 éves leányukkal és 17 éves fiukkal hétvégi kirándulásra mentek, a 11 sz. országúton Takács szabályszerűen a jobboldalon hajtott, amikor egy szembejövő autó, amely ugyancsak szabá lyszerüen saját vonalában haladt, hir­­telenül balra siklott és Ta­kácsék kocsija elé került. Ta­kács nyomban fékezett és az ut szélére próbálta irányíta­ni kocsiját, de az összeütkö­zést nem sikerült elkerülni. A két autó összeütközésé­nek súlyos következményei voltak: A két Takács gyerek életét veszítette, a másik ko­csi egyik utasa, egy 15 éves fiú is meghalt. Takács János és felesége súlyos sérülése­ket szenvedtek. — A menekültek ügyét mi önök nélkül is eltudjuk intéz­ni — igy hangzott a válasz. Az érdeklődésre, hogy mi tör­tént egyes menekültekkel, akik Jugoszlávián át akartak nyugati országokiba jutni, még csak választ sem adtak Bslgrádban. Időköziben jugoszláv mene­kültek érkeztek Ausztriába és ezek vallották, hogy csend­őrök dobták át a határon a magyar, román, bolgár me­nekülteket, akik saját hazá­jukban börtönbe kerültek él hazaárulókként állították t \> róság elé. Nyílt titok, hogy Moszkvá­ból kérték Titot, ne engedje tovább jutni a csatlósorszá­gokból érkezetteket, hanem küldje őket vissza hazájuk­ba. Ennek a kérdésnek tett eleget Tito. Két fiatal ukrániai D. P. menekült a Starkweather ut­cában szembetalálkozott ki­lenc portoricoival, akik kiáll­ták az egész gyalogjárót. A két csoport közt szóváltás tá­madt: ezek ukránul, azok spa­nyolul kiabáltak és senkisern értette senki szavát. De aztán a portoricoiak nemzetközi nyelven folytatták a veszeke­dést: borotvával összevagdal­ták az egyik ukránnak a- lábát, a másiknak a karját. (FOLYTATJUK) Adlai Stevenson demokrata elnök kandidátus kampány körúton.

Next

/
Thumbnails
Contents