A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-06-29 / 26. szám
A Jö PÄSZTOH 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESIT MIHÁLY Ahogy Etelka abbahagyta a játszást, Ödön azonnal hozzá ment s elismerését fejezte ki játéka fölött. Dinnyés is odajött s dagályos szavakban magasztalta azt a nagy virtuozitást, melyet a nagyságos kisasszony az imént kifejtett, mindnyájuknak felejthetetlen műélvezetet szerezve. Ödön dühös pillantást vetett rá, ezzel azonban Dinnyés vajmi keveset törődött. Később azonban Ödönnek mégis alkalma nyílt Etelkával egy ablakfülkébe visszavonulni s nem is mulasztotta el megütközésének kifejezést adni Dinnyés tolakodása fölött. — És ez magát bántja? — kérdezte Etelka csípősen. — Csak azon csodálkozom, hogy ily nagy kegyben áll maga előtt az a jelentéktelen ember. — Haha, — kacagott fel Etelka. — Én meg azon csodálkozom, hogy magának ilyen semmiségen akad meg a szeme. Dinnyés e pillanatban velem együtt a maguk vendége s mint ilyen talán több kíméletet érdemel. Ödön oda volt a csodálkozástól. Ilyen éles rendreutasításra ezért a senkiért igazán nem volt elkészülve. Most csakugyan érezte, hogy reményeik és kilátásaik kútba estek Etelkával kötendő házasságára vonatkozólag. Másnap még nagyobb lett az általános megdöbbenés, amikor Etelka kijelentette, hogy el kell utaznia, mert édesanyja hirtelen megbetegedett. u A mgbetegedést természetesnek találta a Nemeshegyi familia, csak az volt a különös, hogy tegnap semmit sem szólt erről Etelka. Ödön a végletekig le volt sújtva, mert azt hitte, hogy Etelka leginkább a megsértett Dinnyés miatt távozik el tőlük olyan gyorsan. Az öreg Nemeshegyi is nagyon fájlalta Etelka távozását s bucsuzáskor hosszan tartotta ványadt kezeiben Etelka kezét és egyre csak azt ismételgette, hogy legyen mihamarabb még egyszer szerencséjük. Etelka úgy tett mintha nem is hallotta volna az öreg ur szavait s hamarosan elbúcsúzva a családtól, Dinnyés kíséretében elutazott. Ödön bőszülten nézett az Etelka oldalán büszkén távozó Dinnyés után. — Ez a vén lator alighanem ellenem dolgozik, — gondolta magában. — Talán be van avatva a viszonyokba s lebeszéli Etelkát! Hej, csak egyszer kezembe kerüljön ez a vén gonosz! Etelka úgy irányozta útját, hogy Csillagvárt is érintsék, úgy gondolkodva, hogy hátha útközben még megtudnak valamit, amit hasznukra fordíthatnak. Egyszerre Hanusra bukkantak. A jósnő, akárcsak belátott volna sötét lelkűkbe, egyik mankóját tilalom fa gyanánt emelte fel. Dinnyés oda kiáltott neki: — Kotrócljál el az útból vén csofoszlya, mert elgázoltalak ! — Csak rajta, siessetek! — rikácsolt utánuk Harms. — Utatok előbb-utóbb úgyis a pokolba visz. — Dinnyés! — szólt most Etelka elgondolkozva, — ismeri maga közelebbről ezt a vén banyát? — Hogyne ismerném! Hiszen már évek óta itt csatangol ezen a környéken. — Úgy értem, vájjon a múltját is ismeri-e? — Nem ismerem. — Ne tagadja, Dinnyés! Ismeri maga csak nem akarja nekem bevallani az igazat! — Mondom, nem tudom! — erősitetet Dinyés. — Csak annyit tudok, hogy az Alföldről szakadt ide. — Egész magaviseleté elárulja, hogy haragszik reánk, különösen anyánkra. Mi oka van neki erre ? — Nem tudom, kisasszony. Igazán nem tudom! Etelka fürkésző pillantást vetett rá. — Lehetetlen, hogy maga ne tudja! Maga, aki sokat tud és régi bizalmas embere családunknak, lehetetlen, hogy ebbe is be ne legyen avatva. — Igazán semmit sem tudok! — erősítette nyomatékosabban Dinnyés. Ez az egy pont az, amelyre nézve kedves mamája engem is bizonytalanságban hagyott. Az igazat megvallva, engem is épp úgy bánt a kíváncsiság, mint kegyedet. Egy ízben, és pedig nem is régiben, csaknem ezen a helyen, elővettem őt és faggatni kezdtem. A vén banya azonban nem akart vallani. Csak annyit vehettem ki szavaiból, hogy valamikor szebb napokat látott s még kedves mamájának férjhez menetele előtt történt kettőjük között valami, de hogy mi, azt sehogy sem bírtam kivenni belőle. Etelka elhallgatott. Hogy igazat mond-e Dinynyés vagy nem, ezt egyelőre ne mfirtatta tovább. Ezalatt Elemér neje kíséretében megérkezett a megyei székvárosba s nagy meglepetésére tudta meg, hogy anyja egy olyan házban húzta meg magát, mely egészen félreesik a várostól. — Ezzel is tüntetni akar ellenem, — mormogta magában. — Azt akarja mutatni az által, hogy ilyen nagy szegénységre jutott Csillagvárból való kiköltö-' zése folytán. Ilonka is megütközött efölött, tartózkodott azonban minden közelebbi megjegyzéstől. A házikó nem volt alkalmas arra, hogy nekik is szállás jusson benne. Elemér tehát a város legelső fogadójában magához méltó szállást bérelt ki és Ilonkáját kényelmesen elhelyezve benne, egyedül ment ki anyja meglátogatására. Gedeon László orvos derekasan kitett magáért, úgy csinált mindent, hogy Lorántffyné csakugyan nagy betegnek látszott. Ehhez járult, hogy a méltóságos asszony jól betanult vonaglások által a súlyos betegség látszatát még jobban fokozta. Elemér ugyancsak megdöbbent anyjának súlyos állapotának láttára. Lorántffyné részketve nyújtotta feléje szikár kezét. — Oh milyen nehezen vártalak, fiam! Elemérben a történtek dacára is felülkerekedett a gyermeki szeretet s föléje hajolva megcsókolta anyját. — Anyám, mi történt veled! — kérdezte aztán elfogódva. — Azt inkább magadtól kérdezd fiam, —- suttogva mondotta Lorántffyné. — Anyám, én nem vagyok oka semminek. Kár volt igy élére állítani a dolgot. Ilonkát előbb-utóbb megkedveltétek volna — sietett Elemér a mentegetődző válasszal. — Ne is beszélj róla! Ne izgass! —- indulatoskokott komédiázva Lorántffyné. Elemér nem 'válaszolt erre, a szivébe nyilaié kijelentésre, hanem összevont szemöldökkel meredt maga elé. — Oh fiam — nem is képzeled, mennyit szenvedek! De jó, hogy legalább eljöttél. Már attól tartottam, hogy nem eresztenek — lelkendezett valamivel lágy óbb hangon Lorántffyné. — Csalódol anyám! Fiúi kötelesség, hogy eljöjjek s betegségedben meglátogassalak. E kötelesség teljesítésétől senki sem akart engem visszatartani. Kétkedő mosoly lebbent el a betegséget színlelő: asszony ajakán. — Etelka értesítve van-e már? — kérdezte Elemér másra akarva terelni a beszédet. — Még nincs. — Hogy lehet az? Nem bírtam magamat erre rászánni, fiam. Ismerve Etelkának idegességét, attól tartok, hogy súlyos betegségem hire őt is ágyba döntené. Akkor aztán csakugyan támasz nélkül maradnék. Ha azonban jónak látod őt értesíteni, ám akkor irj neki. — Nem, nem! — szabódott Elemér. — Én nem irok. Egyébként remélem, hogy betegséged csak múló baj. — Oh nem fiam! — csóválta fejét Lorántffyné. — Érzem, hogy szivem mélyén már gyökeret vert a halál csirája. Az én napjaim meg vannak számlálva. Megragadta Elemér kezét és görcsösen megszorította. — Ugye bár, mellettem maradsz fiam! — Megteszem, amit csak lehet — mondotta szaggatottan Elemér, miközben le nem vette tekintetét anyjáról. — Persze többet tenni nem enged az a másik, — nyögte Lorántffyné. — Anyám, ne légy igazságtalan! Nem is képzeled, milyen részvéttel viseltetik irántad feleségem s mennyit imádkozik érted! — Te mondod, a tulajdon fiam és mégsem tudom elhinni. — Lám, lám! — biggyesztette ajkát Lorántffyné. Nem is, mert elég jól ismerem a világot. Más a valóság és más a látszat. Nagyon jól tudom, hogy utatokban állok, de már nem tart sokáig! — Oh anyám, hogy beszélhetsz igy! — tört ki Elemérből a szemrehányó hang. Lorántffyné úgy tett, mintha könnyezne és zsebkendőjét szemeihez nyomkodta. — Ülj ide mellém Elemér a székre! Ne hagyj el engem, az utolsó óráimban. Elemér úgy látta, hogy anyja nagyon fel van indulva ezért visszaült, nehogy még nagyobb izgalmat szerezzen neki. Most belépett Gedeon doktor s utána nézett, hogy nem kellene-e már beadni az orvosságot. A komédiázó asszony bágyadt kézbiggyesztéssel intett neki, hogy még most hagyja! Elemér nem éppen barátságos pillantást vetett az orvosra s eltávozása után igy szólt anyjához: — Miért nem hivatsz más orvost? Ehhez az emberhez most már egy csepp bizalmam sincs! — Nekem pedig van. Akkor is csak azért bocsátottam el, mert láttam, hogy te nem szenvedheted őt; most azonban mennyire örülök, hogy cserben nem hagyott! Legalább nem maradtam orvosi segély nélkül. Elemér elhallgatott. Saját meggyőződését ebben is elnyomta, csakhogy fel ne izgassa anyját, kinek állapota, amint gondolta a legnagyobb kíméletet igényel. Estére járt az idő, gondolnia kellett a hazamenetelre, ezért jóidéig szótlan üldögélés után felemelkedett, hogy útnak induljon. Martha Raye filmszinésznő hol válik, hol férjhez megy. Jelenleg egy westporti (Conn.) rendőr felesége perli 50,000 dollárra, mert áliiiólag elcsábította tőle a férjét. . AIDRÄ6A VÁROSUNK A munkaügyi minisztérium, amelynek sok egyéb gondja mellett a lakbérek magassága is egyik gondja, most egy kimutatást közöl, amely azt mutatja, hogy a lakbéremelések terén Cleveland és külvárosai háztulajdonosai ugyancsak kitettek magukért: az utolsó nyolc év alatt itt a lakbérek nagyobb mértékben emelkedtek, mint a többi amerikai nagyvárosokban. Chicagót kivéve. Az 1947-49 évi lakbér véve 100 dollárral alapul, Clevelandban a múlt évben a lakbér nívója 144.6 volt, vagyis 1949 óta a lakások bére átlag 44.6 százalékkal emelkedett. Chicagóban az emelkedés 51.8 százalék volt ugyanebben az időszakban. A húsz nagyvárosban, amelyekben a számításokat végezték, az átlagos lakbémivó 131. 1 volt. Más szóval, Olevelandban a lakbérek 10 százalékkal magasabbak, mint a nagyvárosokban általában. New York városában, ahol a lakás drágaság tekintetében mindjárt a patikaszer után következik, a lakbérek 17.8 százalékkal emelkedtek, mert ott éppen a szörnyű lakásuzsora miatt — a lakbérszabályozás még mindig érvényben van. Ha nem lenne törvényes és bírói korlátozás, ott a havi 150 és 250 dolláros lakbéreket is emelték volna. A lakásdrágaságnak fő oka az, hogy nincs verseny, nincs elég építkezés. Például Clevelandban 1954-ben 1000-családonkint csak kilenc lakás építést kezdték meg. “Demokratikusabb Amerika" kellene j . . | r ■ vissza Ili i Miteket UNITED NATIONS — Sokszáz panasz érkezett a szövetséges nemzetekhez amiatt, hogy Jugoszlávia, amióta kibékült a Kremlinnel, a csatlósországakból érkező menekülteket vissza zsuppolja országaikba. Ézek a keleteuró-" pai menekültek, amikor ismét magyar, román, bolgár, albán vörös rendőrök kezére kerülnek, keserves büntetésekben részesülnek. A hazazsuppolás ellen* tiltakozó UN bizottsággal gorombán bántak a jugoszlávok. Azt mondották, hogy ne avatkozzék a jugoszláv kormány dolgába. a kommunista kuSmérgezőlmek Clevelandiban házról-házra jár egy fiatal leány és előfizetéseket gyűjt egy ifjúsági folyóiratra, amelynek New Challenge a cime. A címlapot Babe Ruth, a baseball nemrég elhunyt világhírű nagyságának képmása díszíti. Töb ben előfizettek, miután a jóbeszédü hölgy alaposan feldicsérte a kis lapot, amelyben van sport, szórakoztató olvasmány, vannak aktuális históriák és politika — minden, ami a fiatalokat érdekli. Csak amikor aztán a hölgy már eltávozott,- olvasták az uj előfizetők a kis hetükkel nyomtatott krédót, amely szerint a New Challenge folyóirat célja a marxista elmélet terjesztése a fiatalság szebb jövőjének szolgálatában és harc egy demokratikusabb Amerikáért a Labor Youth League kebelében . .. Ez a Labor Youth League egyike az amerikai kommunista mozgalom nyomtatványainak és az igazságügyminiszter felforgató-listáján szerepel. Többen az uj előfizetők közül, amikor ijedten ráeszméltek hogy kommunista lapra fizettek elő, értesítették az FBI-t. Az FBI azt az utasítást adta nekik, hogy Írásban is közöljék a megtörtént előfizetés és megtévesztés körülményeit. hotry a fiataloknak a jövőben ne lehessen szemük re hányni, hogy kommunista agitáció szolgálatában álltak. A városi tanács hozzájárulását adta a gáz árának emeléséhez. Augusztus 18-tól kezdve az első 1000 köbláb ára a mostani 90 cent helyett 1 dollár lesz, minden további 1000 köbláb ára a mostani 60 cent helyett 65 és fél cent. Magyai család autó katasztrófája SOUTH BEND, Ind. — Takács J. János és felesége 8 éves leányukkal és 17 éves fiukkal hétvégi kirándulásra mentek, a 11 sz. országúton Takács szabályszerűen a jobboldalon hajtott, amikor egy szembejövő autó, amely ugyancsak szabá lyszerüen saját vonalában haladt, hirtelenül balra siklott és Takácsék kocsija elé került. Takács nyomban fékezett és az ut szélére próbálta irányítani kocsiját, de az összeütközést nem sikerült elkerülni. A két autó összeütközésének súlyos következményei voltak: A két Takács gyerek életét veszítette, a másik kocsi egyik utasa, egy 15 éves fiú is meghalt. Takács János és felesége súlyos sérüléseket szenvedtek. — A menekültek ügyét mi önök nélkül is eltudjuk intézni — igy hangzott a válasz. Az érdeklődésre, hogy mi történt egyes menekültekkel, akik Jugoszlávián át akartak nyugati országokiba jutni, még csak választ sem adtak Bslgrádban. Időköziben jugoszláv menekültek érkeztek Ausztriába és ezek vallották, hogy csendőrök dobták át a határon a magyar, román, bolgár menekülteket, akik saját hazájukban börtönbe kerültek él hazaárulókként állították t \> róság elé. Nyílt titok, hogy Moszkvából kérték Titot, ne engedje tovább jutni a csatlósországokból érkezetteket, hanem küldje őket vissza hazájukba. Ennek a kérdésnek tett eleget Tito. Két fiatal ukrániai D. P. menekült a Starkweather utcában szembetalálkozott kilenc portoricoival, akik kiállták az egész gyalogjárót. A két csoport közt szóváltás támadt: ezek ukránul, azok spanyolul kiabáltak és senkisern értette senki szavát. De aztán a portoricoiak nemzetközi nyelven folytatták a veszekedést: borotvával összevagdalták az egyik ukránnak a- lábát, a másiknak a karját. (FOLYTATJUK) Adlai Stevenson demokrata elnök kandidátus kampány körúton.
